Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-23 / 46. szám
Ez már történelem! Kecskemét 1919 februárjában A szocialista párt követelései. Először is követelték, hogy Barna Tibor réndőrparancsnokot azonnal nyugdíjazzák, mert meg akarta akadályozni a rendőrség belépését a szocialista pártba, továbbá mert állítólag meg nem engedett módon szerzett be gabonát. Másodszor követelték,^ hogy a külterületen, ha rendzavarások történnek, a városi fogatokat, illetőleg az automobilokat bocsássa rendelkezésére a karhatalmi osztagoknak, illetőleg a párt kiküldött embereinek, akik a népet lecsillapítani mennének ki. Harmadszor követelték, hogy a néptanács megalakításáig — mely néptanács a törvényhatósági közgyűlés helyébe lép — a párt három delegáltja a városi tanács ülésén részt vehessen ... természetesen azzal a kikötéssel, hogy paritás elvénél fogva a polgári pártok is három delegálttal vegyenek részt a tanács ülésein, (ti. 2.) A Nemzeti Tanács küldöttsége Budapesten. A Nemzeti Tanács megbízásából a város legfontosabb ügyeiben küldöttség járt az egyes kormányhatóságoknál. A küldöttség tagjai voltak: Bódy János, dr. Garzó Béla, dr. Joó Gyula és Sze- pessy István, valamint a városi tanács részéről Bartha Kálmán és Zi- may Károly tanácsnok. A küldötteket dr. Kégl János kormánybiztos vezette. A kislakások .ügyében Bódy János a Lakásügyi Hivatalnál járt, ahol Garbai Sándor elnökkel értekezett, a földgáz ügyében pedig dr. Joó Gyula járt el Szende Pál pénzügyminiszternél, Böck miniszteri tanácsosnál és a gázgyárak igazgatóságánál (II. 2.) A szocialisták népgyűlése. A kecskeméti szociáldemokraták . népgyűlést tartottak a városháza előtti téren. A gyűlésen nagy tömeg vett részt. Felvonult a párt mind a 18 szakszervezete táblák alatt. A gyűlést Szabó Lajos nyitotta meg. Fejest elnöknek ajánlották. Jegyzőnek Tóth Lászlót. Az első szónok Simon István volt. Utána Bódy János következett, aki hangoztatta a sajtó- és szólásszabadságot és hangsúlyozta, hogy az új Magyarország az egész dolgozó népé legyen. Ezután Goldschmidt Sári, a budapesti központ küldötte szólt. Urbán György a 30-as honvédek bizalmi féríiaként beszélt. Majd Brachfeld Gyula a kormány támo- liJgatáBá( kérte. A gyűlést Fejes Béla 21 í&tá'Btftfl!'*}. Űj kormánybiztos. A miniszter- tanács különválasztja a kecskeméti kormánybiztost a Pest megyeitől. Kecskemét új kormánybiztosává valószínűleg dr. Kalmár Simon zentai ügyvédet, a Szociáldemokrata Párt tagját nevezik ki (II. 7.) A Katonatanács és az ellenforradalom. A kecskeméti helyőrség bizalmi férfiai ülést tartottak és állást foglaltak az ellenforradalmi mozgalmakkal szemben. Az ülést Knapp Lajos százados, elnök nyitotta mqg. Utána Szákovics György 30-as őrmester indítványozta, hogy a Katonatanács a székesfehérvári ellenforradalmi mozgalmakkal szemben foglaljon állást. Mondja ki a Katonatanács, hogy úgy a székesfehérvári, mint a gyöngyösi felháborító ellenforradalmi mozgalmakat a legnagyobb mértékben elítéli, s táviratilag közölje a kormánnyal, hogy a kecskeméti helyőrség minden egyes katonája a forradalmi kormány hívására az ily ellenforradalmi mozgalmak elnyomására készen áll: az itteni helyőrségben pedig a Katona- tanács őrködni fog afelett, hogy a köztársaság szent ügye ellen tervezett hasonló mozgalmak már csírájukban elfojtassanak (II. 12.) A forradalom pillanatában megszületett a Nemzeti Tanács. Megszületett, de ez természetesen nem pótolhatja az alkotmányos népképviseletet a törvényhatósági bizottságban és a községi képviselőtestületekben. Ezen a bajon óhajtott segíteni az a néptörvény, mely a megszűnt városi törvényhatósági bizottságok helyébe a néptanácsot lépteti. A Néptanács tagjai. A tárgyalás folyamán, amelyet Hock János és dr. Kégl János kormánybiztos folytattak a Függetlenségi Párt és a Szociáldemokrata Párt kiküldötteivel, a következő tagok névsorát állapították meg a kinevezendő Néptanács tagjaiként. A Függetlenségi Párt részéről: Csikay Lajos, dr. Fritz Imre, dr. Joó Gyula, Móczár Gábor, dr. Pásztor János és dr. Vá- ry István. A szociáldemokrata párt részéről: Bódy Lajos, dr. Lówy Ödön, Simon István, Soós Pál, Szegedi Lajos, Vincze Lajos. Ezt a névsort a Függetlenségi Párt végrehajtóbizottság megbízásából, a Szociáldemokrata Párt is a nevében terjesztette elő, s a kormánybiztos a kinevezéseket mielőbb megejti (II. 16.). A Szociáldemokrata Párt közgyűlése. A Kecskeméti Szociáldemokrata Párt a legutóbbi vasárnap délután fél 3 órakor tartotta meg évi rendes pártközgyűlését a városháza dísztermében. A gyűlést Lu- gossy István nyitotta meg és vezette. Bódy János ismertette a párt múlt évi munkáját, amely 1918 november elseje óta élénk tevékenységet folytat. Hangsúlyozta a Függetlenségi Párttal való együttműködés szükségességét. A felszólalók között volt Imre Gábor, Barcsay László. A gyűlés este 7 óra felé ért véget a pártvezetőség megválasztásával, melynek tagjai lettek: Bódy János, Csuhalaik László, Dudás András, Hajma József, Kosa István, Lesi Pál, Lugossy István, Soós Albert, Szegedi Lajos, Váczi János, Villám István. Az ellenőrző bizottság tagjai: Soós Pál, Sarlós Ágoston, Tóth László, Tóth Károly és Vincze Lajos (II. 18.). A Néptanács tagjainak értekezlete. Sándor István polgármester a Néptanács újonnan kinevezett tagjait értekezletre hívta össze, amelyen a Néptanács ügyeinek előkészítését, az ügyrend megállapítását á több hasonló fontos előzetes ügyet beszéltek meg (II. 23.).' A Nemzeti Tanács ülése. Meglehetősen csekély érdeklődés mellett folyt le a Nemzeti Tanács ülése, amelynek hangulatán meglátszott, hogy ez az utolsó érdemleges ülése. Ezen az ülésen, amelyen Lugossy István elnökölt, szó volt Szőke Gyula (Javadalmi Hivatal vezetője) ügyéről, azután a baromfi piac drágaságáról, az építőiparosok téglakérésről, egy nagyszabású jótékony tárgysorsjátékról, sertés- ügyekről, a Duna—Tisza csatornáról, a hiányzó, de mielőbb létesítendő népfürdőről, a budapestvidéki II. számú tankerületnek Kecskemét székhellyel való felállításáról, a kecskeméti Gazdasági Egyetem létesítéséről (II. 25.). Mit tárgyal a Néptanács? Kecskemét th. város Néptanácsa folyó hó 25. napján (kedden) de. 9 órakor és folytatólag a városháza közgyűlési termében ülést tart, melynek tárgysorozatában a következő főbb pontok szerepelnek: — A tervezett 5 milliárdos állami beruházási hitellel kapcsolatba hozható kérdésekről a polgármester jelentése. — Háborús gyorssegély a női felsőkereskedelmi iskola tanárai részére. (A Kecskeméti Polgár 1919. februári számai alapján.) W. D. FEKETE SAROK Kecskeméten, a Nyíri úton két 13-as számú ház van, amiből különféle bonyodalmak és kellemetlenségek származnak — írtuk február 14-én. Megemlítettük továbbá, hogy a lakók már többször szóvá tették a dolgot a városi tanács műszaki osztályán, ám választ sem kaptak. Cikkünket kiigazította Kulcsár János, aki állítása szerint a Nyíri út 13/A szám alatt lakik, mégpedig a Köjál mögött, a négy lépcsőházból álló, 13/A — 15—17—19-es számú épületben. Ismertetése, valamint a leveléhez mellékelt városi tanácsi dokumentum szerint megállapítható, hogy lépcsőháza már 1988 októberében (a kettős állapot kialakulása után több mint 10 évvel!) 13/A számot kapott. Ügy látszik, tényleg szerencsétlen szám ez a 13-as. Foglalkoztak az> üggyel a lakók, a széchenyivárosi pártalapszervezet, a népfrontbizottság, a városi tanács, s ki tudja, ki mindenki még. Ám senki sem akadt, aki a házszámtáblára ráfestett volna egy A betűt. Hiába, szervezni tudni kellene... A tanácsi dokumentum szerint „a házszámtáblát az ingatlan tulajdonosának, illetve kezelőjének kell kitenni”. Komoly nehézségek árán, de sikerült kiderítem, hogy az épület honvédségi tulajdon. Kérdés, hogy a Magyar Néphadsereg kecskeméti lakáskezelő szerve kapott-e értesítést a döntésről? Nem tudjuk. Kulcsár János mindenesetre elpanaszolta, hogy a kettős állapot miatt nem értesült időben egy közeli rokonának temetéséről. Balszerencsés ember. Elnézést kérünk tőle, de nem tudjuk kihagyni, hogy lakcíme: Kecskemét, Nyíri út 13/A I. emelet 13. — bfl — Kikre figyeljen a tanácselnök? A kívánatosnál és a lehetségesnél kevesebbet teszünk £ fölhalmozódott tapasztalatok előcsalogatásáért, pedig a fórumteremtés megéri a fáradságot. Ezt bizonyította a Kecskeméti Városszépítő Egyesület klubnapja is. A város járt rosszul? Azt mondta csütörtök délután 5 óra ejőtt néhány perccel a Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthonban Gódor József, a Városföldi'Állami Gazdaság igazgatója (1974 és 1979 között a megyeszékhely tanácselnöke): „Először hívtak meg városi ügyekben, amióta ’ más munkakörbe kerültem.” Eljött utóda, a tavalyelőtt nyugdíjba vonult dr. Mező Mihály és az őt felváltó dr. Adorján Mihály, Kecskemét jelenlegi tanácselnöke is. (Dr. Kőrös Gáspárral, aki a hetvenes évek elején irányította a tanácsapparátust, időpont-egyeztetési nehézségek miatt máskor találkoznak a városszépítők.) Az élénk, több órás eszmecserén a megyei irányítás és a város viszonyáról esett a legtöbb szó. Csodálható? Az elnökök minősítése szinte kizárólag megyei véleményektől függött. Mindent „kapunk”? Kétszer is meg kellett gondolniok, hogy mikor szállnak szembe felsőbb elgondolásokkal. Ha vállalták vagy vállalták is volna egy-egy ütközés személyi következményeit, nem veszélyeztethették a városi érdekeket. A fejlesztési pénzek ugyanis a megyei nagykalapból jöttek. Még az objektivitásra törekvő Elosztó sem vette jónéven, ha mellőzték javaslatait. A tanácselnökök készségesen elismerték: Kecskemét viszonylagosan és összegszerűen többet kapott éjí és persze azért, mert felsőfokú szerepköre ezt indokolta is — Bács-Kiskun más városainál. Megyei vezetőktől származott sok jó kezdeményezés, hiszen a hivatalból kilépve ők is kecskeméti polgárként érzékelték a település örökölt elmaradottságát.. Az országosan hátrányos alföldi városok mindig rosszul jártak az össznépi osztogatásnál. Kecskemét is többet adott a közösbe, mint amennyit kapott. Kevesebb forint, több bizalom? A szülővárosa szolgálatába 1946- ban szegődött dr. Mező Mihály fölidézte, hogy közigazgatási pályafutása első éveiben közvetlenül tárgyalhattak országos főhatóságokkal. Csak elenyésző létszámú főispáni hivatal képviselte az állami, a kormányérdekeket. Nehezen szokták meg a volt törvényhatósági jogú városok a tanácsrendszer kialakítása után a megyei alárendeltséget. Arról nem is szólva, hogy korábban elképzelhetetlenül, helyi ismereteket nélkülöző, többnyire tanulatlan kádereket erőszakoltak rá egy-egy közösségre. A tervutasításos rendszerben volt igazán előnyös a megyei város rang, hallhatták az úttörő- és ifjúsági otthon klubszobájában összegyűltek. Ezeket a megyékhez hasonlóan külön tételként kezelte az Országos Tervhivatal. így fordulhatott elő például, hogy a Bács- Kiskunnál Szegeddel együtt is kisebb népességű Csongrád jóval több lakást, tantermet, utat, vízvezetéket, csatornát építhetett, mint megyénk. Kecskemét (helyi kedvezményei ellenére) jóval kevesebbet jussolt Debrecennél, Pécsnél, Győrnél, Szegednél, Miskolcnál. Mivel egyre kevesebb az elosztani való, szűnőben a megye eme funkciója. Összedugták a fejüket a klubnap vendégei: mire számíthatnak a mostani tanácselnökök. Említette valaki: az államosítások Kecskemétet is megfosztották vagyona zömétől, némely bevételi forrásától. Dr. Adóiján Mihály, Gödör József és dr. Mező Mihály is parancsokban szükségesnek tartaná az itt képződött jövedelmek, bevételek túlnyomó részének helyi, közvetlen fel- használását. A lakosság is jobban magáénak érezné az új létesítményeket, szívesebben áldozna a közreműködésével elhatározott bővítésekre, korszerűsítésekre. Forintra is átváltható tartaléknak mondták a tanács és a lakosság közötti bizalom erősítését. Egy lemondás háttere Most is sajnálattal értesültek arról, hogy dr. Mező Mihály megyei nyomásra kérte korengedményes nyugdíjazását. Célszerűbb lett volna, ha választói minősítik tevékenységét. Néhányan szívesen kezdeményeztek volna — a visszavonulási kérelmet valószínűleg elutasító — bizalmi szavazást, ha a körülmények ismeretében magukban nem adnak igazat a formáló javaslatot helytelenítő vezetőnek: Kecskemét lakossága járt volna rosszul, ha továbbra is helyén marad a valamelyik nagyházban kegyvesztett tanácselnök. — Miért nem tudta a kecskeméti tanács eddig megfelelően foglalkoztatni a városházáról elkerült szakembereket? -^kérdezte a klubnapról beszélgetve dr. Adóiján Mihály, ezzel is méltányolva a csütörtöki tapasztalatcserét. Az elhangzottak nyilván megerősítették hitében: csak akkor birkózhat meg a munkaköréből, választott tisztségéből adódó feladatokkal, ha elsősorban a helyi szellemi erőforrásokkal, a tanácstestülettel számol, ha háta mögött tudva a testületet, meggyőződéssel képviselheti a közösség érdekeit a hierarchikus függőségeket remélhetően kivető közigazgatásban. Heltai Nándor „Amit cserébe adok, az számomra a minden” tízéves Zoltán (a kisebbik gyerek) készségeskedik körülöttünk. Anélkül, hogy erre kérni kellene, kávét hoz, kiüríti a hamuzót. aztán tapintatosan félrehúzódik. Az jut eszembe: Nagyéknál végül is jut idő a gyerek- nevelésre. De most nem erről van szó. — Miért kell külön műszakot vállalniok? — kérdezem. — A gyerekek miatt. M^g most is kicsik ahhoz, hogy este, éjjel egyedül hagyjuk őket. Mindketten 16 éve dolgozunk a kenyérgyárban. Amíg fiatal voltam, jobban bírtam a strapát, akár két műszakot is ledolgoztam volna egymás után.. De most már nagyon fáradt vagyok. És egyre nehezebben viselem ennek az időbeosztásnak a következményeit. Amikor éjszakás vagyok, hajnalban vagy reggel jövök haza. Felkeltem a gyerekeket, ha még nincsenek ébren, elindítom őket az iskolába. Alig várom, hogy magam maradjak: valósággal beleesek az ágyba. Alszom kilencig, tízig, akkor fölkelek, bevásárolok, megfőzök. Addigra a férjem is hazajön a kertből, megebédelünk, ő elmegy dolgozni, én elmosogatok, rendbe teszem a lakást és újra lefekszem. Este nyolcra vagy tizre megyek ismét dolgozni. És kezdődik minden elölről. — Ha üzemi konyhán ebédelnének, nem kellene főznie! — Csak bemenni a céghez délben, az alvást félbeszakítva? Ez mit oldana meg? Próbáltuk azt is, hogy amelyikünk délelőttös volt, hazahozta az ebédet. De gondolja el, megettük mindet, estére egy falat sem maradt! Nyolc adagot fizessünk be négyünknek? Ki bírná .azt anyagilag? És ki bírná hazahozni gyalog vagy kerékpárral? Nincs más választásom, főzni kell. Ebből áll az életem: félbeszakított alvásból, főzésből, mosásból, takarításból, két műszak között. Alig vagyunk itthon teljes létszámban. Még az iskolai szünetben sem, mert ne adj’ isten, hogy egyszerre vehetnénk ki szabadságot a férjemmel! Legfeljebb ha beutalónk van. . — Hogyan rendeznék be. az életüket, ha egyműszakos munkahelyen dolgoznának? nevel. A többletjövedelem-szerzésnek azért ezt a módját választotta, mert ezt a munkát legalább szereti... — Mennyi pénzből gazdálkodnak havonta? Ketten maximum tizenötezret hozunk haza. A rezsiköltségünk általában három és félezer forint. A napközi és a fiúk sportolása közel ezer. Tíz és félezer forint marad négyünknek, azaz fejenként 2625 forint. A létminimumot sem éri el. — Egyműszakos munkahelyen kevesebbet keresnének—vetem fel. Félve és bizonytalanul, mert attól tartok, Linda azt hiszi: elvitatom jogát a könnyebb élettől. Pedig nem erről van szó. — Azt ne higgye, hogy nem szeretem a munkámat — mondja. — Egészen biztos, hogy sajnálni fogom, ha fölcserélem mással. De tudja mit?! — néz rám. — Jöjjön ki egyszer a kenyérgyárba éjszaka! Majd meglátja, mi az, amiben nekünk helyt kell állnunk! Olyankor kevesebben vagyunk, megállás nélkül dolgozunk, egyszerre többfélét csinálunk, reggelre tántorgunk a fáradtságtól! Ezer-kétezer forinttal keresek többet, mint amennyit máshol kapnék. De most már ott tartok: amit ezért cserébe adok, az számomra a minden ... Nem kérem, hogy részletezze, mit ért a „minden” alatt. Anélkül is tudom. Bár elmondhatnám, mert hozzátartozik az igazsághoz: az a napi két-három óra hosszás együttlét, ami sok más családnak megadatott, s az ő életükből hiányzik, csak lehetőség arra, amire Linda vágyik. De hát nekik egyelőre a lehetőségre sincs esélyük. Nehéz lenne megmagyarázni, miért ébreszt a legtöbb emberben nosztalgiát a frissen sült kenyér illata. Tény, hogy így van. úgy tűnik, nemcsak én kerülök e kellemes benyomás hatása alá a Kecskeméti Sütő- és Édesipari Vállalat helyi kenyérgyárában: az egyik dolgozó sem tud ellenállni az alagútkemencéből sorban kibukkanó zsemléknek. Elvesz egyet, gyorsan kettészakítja. A piros- barna héjból szinte kibuggyan a fehér, foszlós, még gőzölgő tészta. Ilyen előzmények után kérdezem Nagy Istvántól: — Ugye azért lett pék, mert szereti a friss kenyér illatát? — Nem vagyok pék — szögezi le a fiatalember^-, nincs szakmám. Tizenhat évvel ezelőtt azért jöttem ide dolgozni, mert itt volt felvétel. Más kérdés, hogy megszerettem ezt a munkát. Akinek ez nem sikerül, rövid időn belül elmenekül innen. — Miért? — Nyáron szinte elviselhetetlen itt a hőség, de legalább annyira elnyűvi az embert a három műszak. Az éjszakázást még csak meg lehetne szokni, de nem a változó időbeosztást. — Mit szeret a munkájában? y — Szeretem a friss kenyér illatát, de őszintén szólva sokszor már észre sem veszem. így vagyunk ezzel legtöbben. Megszoktuk. Hogy mit szeretek mégis benne? Nem tudom. Talán az egészet ... Dagasztó s egyben csoportvezető vagyok. A vállalat segített lakáshoz. Semmi nélkül, albérletben kezdtük a feleségemmel. Először szolgálati lakást kaptam a cégtől, addig lakhattunk ott, amíg be nem költöztünk a másfél szobás árpádvárosi lakásunkba. Kölcsönt is adott a vállalat, így tudtunk befizetni. Ezzel ugyan elköteleztem magam, de nem azért dolgozom még mindig itt... — Jól keres? A bruttó jövedelmem elég magas, 13-15 ezer forint. Igaz, ebben a minőségi prémiumtól kezdve a családi pótlékig minden benne van. De csak nyolckilencezret kapok kézhez. Kevés ahhoz képest, hogy milyen kimerítő ez a munka. — A felesége mennyit visz haza? — Hatezret. 0 is itt dolgozik. I -— Nagyszerű! Akkor beszélgessünk , hárman! — Ez akkor sem sikerülne, ha nem lenne most éppen szabadságon. Nem egy műszakban dolgozunk. ,— Mikor találkoznak?! — Hát... Azért szoktunk találkozni... * — Én már mondtam a féijemnek: változtassunk ezen a helyzeten, mert nem lesz jó vége. Tönkremegy a házasságunk, tönkremegyünk mindketten! Nagy István felesége, Linda most egy kicsit elkeseredett. Életük legérzékenyebb pontjára tapintottam rá kérdésemmel. Otthonukban beszélgettünk, a ;<’t- Esténként együtt lenne a család! Elmondhatnánk egymásnak, kivel mi történt aznap, együtt ülhetnénk le a tévé elé a férjemmel. Akár a moziba is elmehetnénk, vagy csak sétálhatnánk egyet! Látom én a férjemről is, hogy egyre fáradtabb. Amikor éjszakás, ingerült, ideges, rosszkedvű, szólni se szeret. Hazajön, lefekszik, de alig alszik egy keveset, rohan a kertbe. Megtermeli a zöldséget, disznót hizlal, baromfit Külömkülön beszélgettem velük. Nagy István a legmegbízhatóbb dolgozók egyike a kenyérgyárban. Ügyes, lelkiismeretes, kitartó. Mégis szerény, csendes, halk szavú. Felesége vibráló egyéniség: nyugtalan és lázadó. Tehát sérülékeny. Almási Márta LAPSZÉL KÖLCSÖNZÖ- ÉS RÖVIDÁRUBOLT Mindössze hat hét alatt — az év kezdete óta — több új üzlet nyílt Kecskeméten. A Határ utcában utánfutó- kölcsönző váija a megrendelőket, a Március 15. utcában virág- és dohányboltot nyitottak. Zsa-zsa fantázianevet visel a Batthyány utcai rövidárubolt, ahol az eddig hiánycikknek számító zsinórok és ruhadíszek is kaphatók. Használt ruhákat kínálnak a Pákozdi csata, illetve a Tinódi utcában: garázsboltban. Az Univer a Serföző utcában nyitotta meg Tüzép-telepét. KOKÁRDA ÉS PETÖFI-JELVÉNY Felkészült a kereskedelem a közelgő márciusi ünnepre: a Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalalat lera- katánál öt méretben fr- 10, 14, 18, 51 és 71 milliméteres szélességben — több mint 20 ezer méter nemzetiszínű szalag vár megrendelőre. További 30 ezer méternyit a napokban kapnák meg. Az Ezermester és Úttörőboltban már kapható a Petőfi-jelvény, körömnyi nagyságú, és ezekben a napokban kapják meg Budapestről az ezer darab kész kokárdát is. AZ IDÉN: RÓZSA IS A borbási faiskola ezekben a napokban nyit. Ezúttal újdonsággal, negyvenfajta bokorrózsával is színre lépnek, a teljes színválasztékkal. Almacsemetéből 20, körtéből 21, kajsziból 17, őszibarackból 8, szilvából és ringlóból 17, cseresznyéből 10, meggyből 16 fajta közül választhatnak a vevők. Kínálnak jostabokrot — fekete ribizli és köszméte keresztezéséből származó gyümölcs —, vesszőt és oltott diót is. Ha az időjárás engedi, a borbási telephelyen ma, a lerakatok pedig március első hetében kezdik meg az árusítást ÚJ VETÍTŐGÉPEK Március folyamán a két kecskeméti „nagy” moziban, a Városiban és az Árpádban lecserélik a vetítőgépeket. A több mint két évtizede folyamatosan működő gépek helyébe csehszlovák gyártmányú MEO—V XB vetítőket szerelnek. Az 1,5 millió forint értékű felújítás miatt előreláthatóan csak 1-1 nap esik ki a vetítés idejéből a hónap közepén. A napot előre és pontosan egyeztetik a mozik üzemvezetőivel és jelzik azt a plakátokon is. ALMA, VÖRÖSHAGYMA ÉS BURGONYA Folyamatosan exportálják a Zöldért Vállalattól az almát, a burgonyát és a hagymát. Ez idő szerint az idén már több mint 100 tonna almát küldtek a tőkés országokba, ezekben a napokban pedig jonatán és starking almát szállítanak a Szovjetunióba, illetve Csehszlovákiába. A vöröshagymát ez idő szerint az NDK-ba, illetve az NSZK- ba szállítják 25 kilós necczsákokban. Burgonyából mintegy 2 ezer tonna vár szállításra március végéig, főként jugoszláv és görög vevők részére. A lakossági ellátásra termesztett saláta, uborka és hegyes paprika már kapható, a megszokottól némileg drágábban. Március közepén pedig megkezdik a hagyományos retekexportot a fűtött fóliaházakból. VERSAILLES ÉS TŰZIJÁTÉK Különlegesen érdekes utat szervez az Idegenforgalmi Hivatal. A francia forradalom 200. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségsorozatra indítanak csoportot. A tervek szerint július 12-én indulnak a Neoplan — fektethető ülésekkel, büfével, toalettel, kézmosóval felszerelt — autóbusszal Párizsba, ahol. három éjszakát töltenek. Az utasok részt vesznek egy utcai bálon, a Troka- déro téren tartott tűzijátékot megtekintik, majd ellátogatnak Versailles-ba is. A hatnapos út során lesz idő szabad, j illetve fakultatív programok lebonyolítására is. PROGRAM AZ ÚTTŰRÓHÁZBAN A kecskeméti úttörőház soron következő programján több érdekes esemény váija a fiatalokat. Február 26-án, szombaton farsangi rongyosbálra kerül sor, amelynek keretében a legötletesebb jelmezest „rongyoskirály”-já választják. Vasárnap, 26-án 17 órától a városi sportcsarnokban folytatják a Diákpárbaj vetélkedősorozatot. Ezúttal az Egészségügyi Szakközépiskola és Szakiskola, valamint a Kodály Zoltán Gimnázium és Zeneművészeti Szakközépiskola diákjai mérik össze tudásukat, ügyességüket. Szerkeszti: Ballai József t Ritka alkalom (a fényképezés kedvéért): mindketten otthon és mindketten ébren. Nagy István és felesége a család kedvencével, Picurral. (Straszer András felvétele.)