Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-23 / 46. szám

Ez már történelem! Kecskemét 1919 februárjában A szocialista párt követelései. Először is követelték, hogy Barna Tibor réndőrparancsnokot azonnal nyugdíjazzák, mert meg akarta akadályozni a rendőrség belépését a szocialista pártba, továbbá mert állítólag meg nem engedett módon szerzett be gabonát. Másodszor kö­vetelték,^ hogy a külterületen, ha rendzavarások történnek, a városi fogatokat, illetőleg az automobilo­kat bocsássa rendelkezésére a kar­hatalmi osztagoknak, illetőleg a párt kiküldött embereinek, akik a népet lecsillapítani mennének ki. Harmadszor követelték, hogy a néptanács megalakításáig — mely néptanács a törvényhatósági köz­gyűlés helyébe lép — a párt három delegáltja a városi tanács ülésén részt vehessen ... természetesen az­zal a kikötéssel, hogy paritás elvé­nél fogva a polgári pártok is három delegálttal vegyenek részt a tanács ülésein, (ti. 2.) A Nemzeti Tanács küldöttsége Budapesten. A Nemzeti Tanács megbízásából a város legfontosabb ügyeiben küldöttség járt az egyes kormányhatóságoknál. A küldött­ség tagjai voltak: Bódy János, dr. Garzó Béla, dr. Joó Gyula és Sze- pessy István, valamint a városi ta­nács részéről Bartha Kálmán és Zi- may Károly tanácsnok. A küldöt­teket dr. Kégl János kormánybiztos vezette. A kislakások .ügyében Bó­dy János a Lakásügyi Hivatalnál járt, ahol Garbai Sándor elnökkel értekezett, a földgáz ügyében pedig dr. Joó Gyula járt el Szende Pál pénzügyminiszternél, Böck minisz­teri tanácsosnál és a gázgyárak igazgatóságánál (II. 2.) A szocialisták népgyűlése. A kecskeméti szociáldemokraták . népgyűlést tartottak a városháza előtti téren. A gyűlésen nagy tömeg vett részt. Felvonult a párt mind a 18 szakszervezete táblák alatt. A gyűlést Szabó Lajos nyitotta meg. Fejest elnöknek ajánlották. Jegyzőnek Tóth Lászlót. Az első szónok Simon István volt. Utána Bódy János következett, aki han­goztatta a sajtó- és szólásszabadsá­got és hangsúlyozta, hogy az új Ma­gyarország az egész dolgozó népé legyen. Ezután Goldschmidt Sári, a budapesti központ küldötte szólt. Urbán György a 30-as honvédek bizalmi féríiaként beszélt. Majd Brachfeld Gyula a kormány támo- liJgatáBá( kérte. A gyűlést Fejes Béla 21 í&tá'Btftfl!'*}. Űj kormánybiztos. A miniszter- tanács különválasztja a kecskeméti kormánybiztost a Pest megyeitől. Kecskemét új kormánybiztosává valószínűleg dr. Kalmár Simon zentai ügyvédet, a Szociáldemokra­ta Párt tagját nevezik ki (II. 7.) A Katonatanács és az ellenforra­dalom. A kecskeméti helyőrség bi­zalmi férfiai ülést tartottak és állást foglaltak az ellenforradalmi moz­galmakkal szemben. Az ülést Knapp Lajos százados, elnök nyi­totta mqg. Utána Szákovics György 30-as őrmester indítvá­nyozta, hogy a Katonatanács a szé­kesfehérvári ellenforradalmi moz­galmakkal szemben foglaljon ál­lást. Mondja ki a Katonatanács, hogy úgy a székesfehérvári, mint a gyöngyösi felháborító ellenforra­dalmi mozgalmakat a legnagyobb mértékben elítéli, s táviratilag kö­zölje a kormánnyal, hogy a kecske­méti helyőrség minden egyes kato­nája a forradalmi kormány hívásá­ra az ily ellenforradalmi mozgal­mak elnyomására készen áll: az it­teni helyőrségben pedig a Katona- tanács őrködni fog afelett, hogy a köztársaság szent ügye ellen terve­zett hasonló mozgalmak már csírá­jukban elfojtassanak (II. 12.) A forradalom pillanatában meg­született a Nemzeti Tanács. Meg­született, de ez természetesen nem pótolhatja az alkotmányos népkép­viseletet a törvényhatósági bizott­ságban és a községi képviselőtestü­letekben. Ezen a bajon óhajtott se­gíteni az a néptörvény, mely a meg­szűnt városi törvényhatósági bi­zottságok helyébe a néptanácsot lépteti. A Néptanács tagjai. A tárgyalás folyamán, amelyet Hock János és dr. Kégl János kormánybiztos foly­tattak a Függetlenségi Párt és a Szociáldemokrata Párt kiküldöttei­vel, a következő tagok névsorát ál­lapították meg a kinevezendő Nép­tanács tagjaiként. A Függetlenségi Párt részéről: Csikay Lajos, dr. Fritz Imre, dr. Joó Gyula, Móczár Gábor, dr. Pásztor János és dr. Vá- ry István. A szociáldemokrata párt részéről: Bódy Lajos, dr. Lówy Ödön, Simon István, Soós Pál, Sze­gedi Lajos, Vincze Lajos. Ezt a név­sort a Függetlenségi Párt végrehaj­tóbizottság megbízásából, a Szoci­áldemokrata Párt is a nevében ter­jesztette elő, s a kormánybiztos a kinevezéseket mielőbb megejti (II. 16.). A Szociáldemokrata Párt köz­gyűlése. A Kecskeméti Szociálde­mokrata Párt a legutóbbi vasárnap délután fél 3 órakor tartotta meg évi rendes pártközgyűlését a város­háza dísztermében. A gyűlést Lu- gossy István nyitotta meg és vezet­te. Bódy János ismertette a párt múlt évi munkáját, amely 1918 no­vember elseje óta élénk tevékenysé­get folytat. Hangsúlyozta a Függet­lenségi Párttal való együttműködés szükségességét. A felszólalók kö­zött volt Imre Gábor, Barcsay László. A gyűlés este 7 óra felé ért véget a pártvezetőség megválasztá­sával, melynek tagjai lettek: Bódy János, Csuhalaik László, Dudás András, Hajma József, Kosa Ist­ván, Lesi Pál, Lugossy István, Soós Albert, Szegedi Lajos, Váczi János, Villám István. Az ellenőrző bizott­ság tagjai: Soós Pál, Sarlós Ágos­ton, Tóth László, Tóth Károly és Vincze Lajos (II. 18.). A Néptanács tagjainak értekezle­te. Sándor István polgármester a Néptanács újonnan kinevezett tag­jait értekezletre hívta össze, ame­lyen a Néptanács ügyeinek előké­szítését, az ügyrend megállapítását á több hasonló fontos előzetes ügyet beszéltek meg (II. 23.).' A Nemzeti Tanács ülése. Megle­hetősen csekély érdeklődés mellett folyt le a Nemzeti Tanács ülése, amelynek hangulatán meglátszott, hogy ez az utolsó érdemleges ülése. Ezen az ülésen, amelyen Lugossy István elnökölt, szó volt Szőke Gyula (Javadalmi Hivatal vezetője) ügyéről, azután a baromfi piac drá­gaságáról, az építőiparosok tégla­kérésről, egy nagyszabású jóté­kony tárgysorsjátékról, sertés- ügyekről, a Duna—Tisza csatorná­ról, a hiányzó, de mielőbb létesíten­dő népfürdőről, a budapestvidéki II. számú tankerületnek Kecskemét székhellyel való felállításáról, a kecskeméti Gazdasági Egyetem lé­tesítéséről (II. 25.). Mit tárgyal a Néptanács? Kecs­kemét th. város Néptanácsa folyó hó 25. napján (kedden) de. 9 órakor és folytatólag a városháza közgyű­lési termében ülést tart, melynek tárgysorozatában a következő főbb pontok szerepelnek: — A tervezett 5 milliárdos állami beruházási hitel­lel kapcsolatba hozható kérdések­ről a polgármester jelentése. — Há­borús gyorssegély a női felsőkeres­kedelmi iskola tanárai részére. (A Kecskeméti Polgár 1919. februári számai alapján.) W. D. FEKETE SAROK Kecskeméten, a Nyíri úton két 13-as számú ház van, amiből különféle bonyodalmak és kellemetlenségek származnak — írtuk február 14-én. Meg­említettük továbbá, hogy a lakók már többször szóvá tették a dolgot a városi tanács műszaki osztályán, ám választ sem kaptak. Cikkünket kiigazította Kulcsár János, aki állítása szerint a Nyíri út 13/A szám alatt lakik, mégpedig a Köjál mögött, a négy lépcsőházból álló, 13/A — 15—17—19-es számú épületben. Ismertetése, valamint a leveléhez mellékelt városi tanácsi doku­mentum szerint megállapítható, hogy lépcsőháza már 1988 októberében (a kettős állapot kialakulása után több mint 10 évvel!) 13/A számot kapott. Ügy látszik, tényleg szerencsétlen szám ez a 13-as. Foglalkoztak az> üggyel a lakók, a széchenyivárosi pártalapszervezet, a népfrontbizottság, a városi tanács, s ki tudja, ki mindenki még. Ám senki sem akadt, aki a házszámtáblá­ra ráfestett volna egy A betűt. Hiába, szervezni tudni kellene... A tanácsi dokumentum szerint „a házszámtáblát az ingatlan tulajdonosának, illetve kezelőjének kell kitenni”. Komoly nehézségek árán, de sikerült kiderítem, hogy az épület honvédségi tulajdon. Kérdés, hogy a Magyar Néphadsereg kecskeméti lakáskezelő szerve kapott-e értesítést a döntésről? Nem tudjuk. Kulcsár János mindenesetre elpanaszolta, hogy a kettős állapot miatt nem értesült időben egy közeli rokonának temetéséről. Balszerencsés ember. Elné­zést kérünk tőle, de nem tudjuk kihagyni, hogy lakcíme: Kecskemét, Nyíri út 13/A I. emelet 13. — bfl — Kikre figyeljen a tanácselnök? A kívánatosnál és a lehetségesnél ke­vesebbet teszünk £ fölhalmozódott ta­pasztalatok előcsalogatásáért, pedig a fórumteremtés megéri a fáradságot. Ezt bizonyította a Kecskeméti Vá­rosszépítő Egyesület klubnapja is. A város járt rosszul? Azt mondta csütörtök délután 5 óra ejőtt néhány perccel a Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthonban Gódor József, a Városföldi'Állami Gazdaság igazgatója (1974 és 1979 között a me­gyeszékhely tanácselnöke): „Először hívtak meg városi ügyekben, amióta ’ más munkakörbe kerültem.” Eljött utóda, a tavalyelőtt nyugdíjba vonult dr. Mező Mihály és az őt felvál­tó dr. Adorján Mihály, Kecskemét je­lenlegi tanácselnöke is. (Dr. Kőrös Gáspárral, aki a hetvenes évek elején irányította a tanácsapparátust, idő­pont-egyeztetési nehézségek miatt más­kor találkoznak a városszépítők.) Az élénk, több órás eszmecserén a megyei irányítás és a város viszonyáról esett a legtöbb szó. Csodálható? Az elnökök minősítése szinte kizárólag megyei véleményektől függött. Mindent „kapunk”? Kétszer is meg kellett gondolniok, hogy mikor szállnak szembe felsőbb elgondolásokkal. Ha vállalták vagy vállalták is volna egy-egy ütközés sze­mélyi következményeit, nem veszélyez­tethették a városi érdekeket. A fejlesz­tési pénzek ugyanis a megyei nagyka­lapból jöttek. Még az objektivitásra tö­rekvő Elosztó sem vette jónéven, ha mellőzték javaslatait. A tanácselnökök készségesen elis­merték: Kecskemét viszonylagosan és összegszerűen többet kapott éjí és per­sze azért, mert felsőfokú szerepköre ezt indokolta is — Bács-Kiskun más váro­sainál. Megyei vezetőktől származott sok jó kezdeményezés, hiszen a hivatal­ból kilépve ők is kecskeméti polgárként érzékelték a település örökölt elmara­dottságát.. Az országosan hátrányos alföldi vá­rosok mindig rosszul jártak az össznépi osztogatásnál. Kecskemét is többet adott a közösbe, mint amennyit ka­pott. Kevesebb forint, több bizalom? A szülővárosa szolgálatába 1946- ban szegődött dr. Mező Mihály föl­idézte, hogy közigazgatási pályafutása első éveiben közvetlenül tárgyalhattak országos főhatóságokkal. Csak elenyé­sző létszámú főispáni hivatal képviselte az állami, a kormányérdekeket. Nehe­zen szokták meg a volt törvényhatósági jogú városok a tanácsrendszer ki­alakítása után a megyei alárendeltsé­get. Arról nem is szólva, hogy koráb­ban elképzelhetetlenül, helyi ismerete­ket nélkülöző, többnyire tanulatlan ká­dereket erőszakoltak rá egy-egy közös­ségre. A tervutasításos rendszerben volt igazán előnyös a megyei város rang, hallhatták az úttörő- és ifjúsági otthon klubszobájában összegyűltek. Ezeket a megyékhez hasonlóan külön tételként kezelte az Országos Tervhivatal. így fordulhatott elő például, hogy a Bács- Kiskunnál Szegeddel együtt is kisebb népességű Csongrád jóval több lakást, tantermet, utat, vízvezetéket, csatornát építhetett, mint megyénk. Kecskemét (helyi kedvezményei ellenére) jóval ke­vesebbet jussolt Debrecennél, Pécsnél, Győrnél, Szegednél, Miskolcnál. Mivel egyre kevesebb az elosztani való, szűnőben a megye eme funkciója. Összedugták a fejüket a klubnap ven­dégei: mire számíthatnak a mostani ta­nácselnökök. Említette valaki: az álla­mosítások Kecskemétet is megfosztot­ták vagyona zömétől, némely bevételi forrásától. Dr. Adóiján Mihály, Gö­dör József és dr. Mező Mihály is paran­csokban szükségesnek tartaná az itt képződött jövedelmek, bevételek túl­nyomó részének helyi, közvetlen fel- használását. A lakosság is jobban ma­gáénak érezné az új létesítményeket, szívesebben áldozna a közreműködésé­vel elhatározott bővítésekre, korszerű­sítésekre. Forintra is átváltható tarta­léknak mondták a tanács és a lakosság közötti bizalom erősítését. Egy lemondás háttere Most is sajnálattal értesültek arról, hogy dr. Mező Mihály megyei nyomás­ra kérte korengedményes nyugdíjazá­sát. Célszerűbb lett volna, ha választói minősítik tevékenységét. Néhányan szívesen kezdeményeztek volna — a visszavonulási kérelmet valószínűleg elutasító — bizalmi szavazást, ha a kö­rülmények ismeretében magukban nem adnak igazat a formáló javaslatot hely­telenítő vezetőnek: Kecskemét lakossá­ga járt volna rosszul, ha továbbra is helyén marad a valamelyik nagyház­ban kegyvesztett tanácselnök. — Miért nem tudta a kecskeméti tanács eddig megfelelően foglalkoztat­ni a városházáról elkerült szakembere­ket? -^kérdezte a klubnapról beszél­getve dr. Adóiján Mihály, ezzel is mél­tányolva a csütörtöki tapasztalatcserét. Az elhangzottak nyilván megerősítet­ték hitében: csak akkor birkózhat meg a munkaköréből, választott tisztségé­ből adódó feladatokkal, ha elsősorban a helyi szellemi erőforrásokkal, a ta­nácstestülettel számol, ha háta mögött tudva a testületet, meggyőződéssel kép­viselheti a közösség érdekeit a hierar­chikus függőségeket remélhetően kive­tő közigazgatásban. Heltai Nándor „Amit cserébe adok, az számomra a minden” tízéves Zoltán (a kisebbik gyerek) készségeskedik körülöttünk. Anélkül, hogy er­re kérni kellene, kávét hoz, kiüríti a hamuzót. aztán tapintatosan fél­rehúzódik. Az jut eszembe: Na­gyéknál végül is jut idő a gyerek- nevelésre. De most nem erről van szó. — Miért kell külön műszakot vállalniok? — kérdezem. — A gyerekek miatt. M^g most is kicsik ahhoz, hogy este, éjjel egyedül hagyjuk őket. Mindketten 16 éve dol­gozunk a kenyérgyárban. Amíg fiatal voltam, jobban bírtam a strapát, akár két műszakot is ledolgoztam volna egy­más után.. De most már nagyon fáradt vagyok. És egyre nehezebben viselem ennek az időbeosztásnak a következ­ményeit. Amikor éjszakás vagyok, haj­nalban vagy reggel jövök haza. Felkel­tem a gyerekeket, ha még nincsenek ébren, elindítom őket az iskolába. Alig várom, hogy magam maradjak: való­sággal beleesek az ágyba. Alszom ki­lencig, tízig, akkor fölkelek, bevásáro­lok, megfőzök. Addigra a férjem is ha­zajön a kertből, megebédelünk, ő el­megy dolgozni, én elmosogatok, rend­be teszem a lakást és újra lefekszem. Este nyolcra vagy tizre megyek ismét dolgozni. És kezdődik minden elölről. — Ha üzemi konyhán ebédelnének, nem kellene főznie! — Csak bemenni a céghez délben, az alvást félbeszakítva? Ez mit oldana meg? Próbáltuk azt is, hogy amelyi­künk délelőttös volt, hazahozta az ebé­det. De gondolja el, megettük mindet, estére egy falat sem maradt! Nyolc ada­got fizessünk be négyünknek? Ki bírná .azt anyagilag? És ki bírná hazahozni gyalog vagy kerékpárral? Nincs más választásom, főzni kell. Ebből áll az életem: félbeszakított alvásból, főzés­ből, mosásból, takarításból, két mű­szak között. Alig vagyunk itthon teljes létszámban. Még az iskolai szünetben sem, mert ne adj’ isten, hogy egyszerre vehetnénk ki szabadságot a férjemmel! Legfeljebb ha beutalónk van. . — Hogyan rendeznék be. az életüket, ha egyműszakos munkahelyen dolgoz­nának? nevel. A többletjövedelem-szerzésnek azért ezt a módját választotta, mert ezt a munkát legalább szereti... — Mennyi pénzből gazdálkodnak ha­vonta? Ketten maximum tizenötezret ho­zunk haza. A rezsiköltségünk általában három és félezer forint. A napközi és a fiúk sportolása közel ezer. Tíz és félezer forint marad négyünknek, azaz fejen­ként 2625 forint. A létminimumot sem éri el. — Egyműszakos munkahelyen keve­sebbet keresnének—vetem fel. Félve és bizonytalanul, mert attól tartok, Linda azt hiszi: elvitatom jogát a könnyebb élettől. Pedig nem erről van szó. — Azt ne higgye, hogy nem szeretem a munkámat — mondja. — Egészen biztos, hogy sajnálni fogom, ha fölcse­rélem mással. De tudja mit?! — néz rám. — Jöjjön ki egyszer a kenyérgyár­ba éjszaka! Majd meglátja, mi az, ami­ben nekünk helyt kell állnunk! Olyan­kor kevesebben vagyunk, megállás nél­kül dolgozunk, egyszerre többfélét csi­nálunk, reggelre tántorgunk a fáradt­ságtól! Ezer-kétezer forinttal keresek többet, mint amennyit máshol kapnék. De most már ott tartok: amit ezért cserébe adok, az számomra a min­den ... Nem kérem, hogy részletezze, mit ért a „minden” alatt. Anélkül is tudom. Bár elmondhatnám, mert hozzátarto­zik az igazsághoz: az a napi két-három óra hosszás együttlét, ami sok más csa­ládnak megadatott, s az ő életükből hiányzik, csak lehetőség arra, amire Linda vágyik. De hát nekik egyelőre a lehetőségre sincs esélyük. Nehéz lenne megmagyarázni, miért ébreszt a legtöbb emberben nosztalgiát a frissen sült kenyér illata. Tény, hogy így van. úgy tűnik, nemcsak én kerülök e kellemes benyomás hatása alá a Kecs­keméti Sütő- és Édesipari Vállalat helyi kenyérgyárában: az egyik dolgozó sem tud ellenállni az alagútkemencéből sor­ban kibukkanó zsemléknek. Elvesz egyet, gyorsan kettészakítja. A piros- barna héjból szinte kibuggyan a fehér, foszlós, még gőzölgő tészta. Ilyen előz­mények után kérdezem Nagy Istvántól: — Ugye azért lett pék, mert szereti a friss kenyér illatát? — Nem vagyok pék — szögezi le a fiatalember^-, nincs szakmám. Tizen­hat évvel ezelőtt azért jöttem ide dol­gozni, mert itt volt felvétel. Más kér­dés, hogy megszerettem ezt a munkát. Akinek ez nem sikerül, rövid időn belül elmenekül innen. — Miért? — Nyáron szinte elviselhetetlen itt a hőség, de legalább annyira elnyűvi az embert a három műszak. Az éjszaká­zást még csak meg lehetne szokni, de nem a változó időbeosztást. — Mit szeret a munkájában? y — Szeretem a friss kenyér illatát, de őszintén szólva sokszor már észre sem veszem. így vagyunk ezzel legtöbben. Megszoktuk. Hogy mit szeretek mégis benne? Nem tudom. Talán az egé­szet ... Dagasztó s egyben csoportve­zető vagyok. A vállalat segített lakás­hoz. Semmi nélkül, albérletben kezd­tük a feleségemmel. Először szolgálati lakást kaptam a cégtől, addig lakhat­tunk ott, amíg be nem költöztünk a másfél szobás árpádvárosi lakásunkba. Kölcsönt is adott a vállalat, így tud­tunk befizetni. Ezzel ugyan elkötelez­tem magam, de nem azért dolgozom még mindig itt... — Jól keres? A bruttó jövedelmem elég magas, 13-15 ezer forint. Igaz, ebben a minősé­gi prémiumtól kezdve a családi pótlé­kig minden benne van. De csak nyolc­kilencezret kapok kézhez. Kevés ahhoz képest, hogy milyen kimerítő ez a mun­ka. — A felesége mennyit visz haza? — Hatezret. 0 is itt dolgozik. I -— Nagyszerű! Akkor beszélgessünk , hárman! — Ez akkor sem sikerülne, ha nem lenne most éppen szabadságon. Nem egy műszakban dolgozunk. ,— Mikor találkoznak?! — Hát... Azért szoktunk találkoz­ni... * — Én már mondtam a féijemnek: változtassunk ezen a helyzeten, mert nem lesz jó vége. Tönkremegy a házas­ságunk, tönkremegyünk mindketten! Nagy István felesége, Linda most egy kicsit elkeseredett. Életük legérzéke­nyebb pontjára tapintottam rá kérdé­semmel. Otthonukban beszélgettünk, a ;<’t- Esténként együtt lenne a család! Elmondhatnánk egymásnak, kivel mi történt aznap, együtt ülhetnénk le a tévé elé a férjemmel. Akár a moziba is elmehetnénk, vagy csak sétálhatnánk egyet! Látom én a férjemről is, hogy egyre fáradtabb. Amikor éjszakás, in­gerült, ideges, rosszkedvű, szólni se sze­ret. Hazajön, lefekszik, de alig alszik egy keveset, rohan a kertbe. Megterme­li a zöldséget, disznót hizlal, baromfit Külömkülön beszélgettem velük. Nagy István a legmegbízhatóbb dolgo­zók egyike a kenyérgyárban. Ügyes, lelkiismeretes, kitartó. Mégis szerény, csendes, halk szavú. Felesége vibráló egyéniség: nyugtalan és lázadó. Tehát sérülékeny. Almási Márta LAPSZÉL KÖLCSÖNZÖ- ÉS RÖVIDÁRUBOLT Mindössze hat hét alatt — az év kez­dete óta — több új üzlet nyílt Kecske­méten. A Határ utcában utánfutó- kölcsönző váija a megrendelőket, a Március 15. utcában virág- és dohány­boltot nyitottak. Zsa-zsa fantázianevet visel a Batthyány utcai rövidárubolt, ahol az eddig hiánycikknek számító zsinórok és ruhadíszek is kaphatók. Használt ruhákat kínálnak a Pákozdi csata, illetve a Tinódi utcában: garázs­boltban. Az Univer a Serföző utcában nyitotta meg Tüzép-telepét. KOKÁRDA ÉS PETÖFI-JELVÉNY Felkészült a kereskedelem a közelgő márciusi ünnepre: a Rövid- és Kötött­áru Nagykereskedelmi Vállalalat lera- katánál öt méretben fr- 10, 14, 18, 51 és 71 milliméteres szélességben — több mint 20 ezer méter nemzetiszínű szalag vár megrendelőre. További 30 ezer mé­ternyit a napokban kapnák meg. Az Ezermester és Úttörőboltban már kap­ható a Petőfi-jelvény, körömnyi nagy­ságú, és ezekben a napokban kapják meg Budapestről az ezer darab kész kokárdát is. AZ IDÉN: RÓZSA IS A borbási faiskola ezekben a napok­ban nyit. Ezúttal újdonsággal, negy­venfajta bokorrózsával is színre lép­nek, a teljes színválasztékkal. Almacse­metéből 20, körtéből 21, kajsziból 17, őszibarackból 8, szilvából és ringlóból 17, cseresznyéből 10, meggyből 16 fajta közül választhatnak a vevők. Kínálnak jostabokrot — fekete ribizli és köszmé­te keresztezéséből származó gyümölcs —, vesszőt és oltott diót is. Ha az időjá­rás engedi, a borbási telephelyen ma, a lerakatok pedig március első hetében kezdik meg az árusítást ÚJ VETÍTŐGÉPEK Március folyamán a két kecskeméti „nagy” moziban, a Városiban és az Árpádban lecserélik a vetítőgépeket. A több mint két évtizede folyamatosan működő gépek helyébe csehszlovák gyártmányú MEO—V XB vetítőket szerelnek. Az 1,5 millió forint értékű felújítás miatt előreláthatóan csak 1-1 nap esik ki a vetítés idejéből a hónap közepén. A napot előre és pontosan egyeztetik a mozik üzemvezetőivel és jelzik azt a plakátokon is. ALMA, VÖRÖS­HAGYMA ÉS BURGONYA Folyamatosan exportálják a Zöldért Vállalattól az almát, a burgonyát és a hagymát. Ez idő szerint az idén már több mint 100 tonna almát küldtek a tőkés országokba, ezekben a napokban pedig jonatán és starking almát szállí­tanak a Szovjetunióba, illetve Cseh­szlovákiába. A vöröshagymát ez idő szerint az NDK-ba, illetve az NSZK- ba szállítják 25 kilós necczsákokban. Burgonyából mintegy 2 ezer tonna vár szállításra március végéig, főként ju­goszláv és görög vevők részére. A la­kossági ellátásra termesztett saláta, uborka és hegyes paprika már kapha­tó, a megszokottól némileg drágábban. Március közepén pedig megkezdik a hagyományos retekexportot a fűtött fóliaházakból. VERSAILLES ÉS TŰZIJÁTÉK Különlegesen érdekes utat szervez az Idegenforgalmi Hivatal. A francia for­radalom 200. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségsorozatra indítanak csoportot. A tervek szerint július 12-én indulnak a Neoplan — fektethető ülé­sekkel, büfével, toalettel, kézmosóval felszerelt — autóbusszal Párizsba, ahol. három éjszakát töltenek. Az utasok részt vesznek egy utcai bálon, a Troka- déro téren tartott tűzijátékot megtekin­tik, majd ellátogatnak Versailles-ba is. A hatnapos út során lesz idő szabad, j illetve fakultatív programok lebonyolí­tására is. PROGRAM AZ ÚTTŰRÓHÁZBAN A kecskeméti úttörőház soron kö­vetkező programján több érdekes ese­mény váija a fiatalokat. Február 26-án, szombaton farsangi rongyosbálra ke­rül sor, amelynek keretében a legötlete­sebb jelmezest „rongyoskirály”-já vá­lasztják. Vasárnap, 26-án 17 órától a városi sportcsarnokban folytatják a Diákpárbaj vetélkedősorozatot. Ezút­tal az Egészségügyi Szakközépiskola és Szakiskola, valamint a Kodály Zoltán Gimnázium és Zeneművészeti Szakkö­zépiskola diákjai mérik össze tudásu­kat, ügyességüket. Szerkeszti: Ballai József t Ritka alkalom (a fényképezés kedvéért): mindketten otthon és mindketten ébren. Nagy István és felesége a család kedven­cével, Picurral. (Straszer András felvétele.)

Next

/
Thumbnails
Contents