Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-21 / 44. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. február 21. PATAJ—HARTA: DUNA MŰHELY A művészvendégek bemutatkoznak t Képmustra (balról: Dobrovits Ferenc, Bozsó János, Przudzik József, Pataki József, Bagoly György. Archív kép a tábor emlékkönyvéből pán vázlatokat készített. Fővárosi müRangos képzőművészeti kiállítássorozat a „két szomszédvár”, Harta és Dunapataj termelőszövetkezeteinek székhazaiban. Sokan talán megütköznek a hír hallatán! Manapság a hivatásos ismeretteijesztők, a művelődési házak munkatársai is csak ritkán hirdetnek tárlatot. Miért vállal ilyen szolgálatot egy gazdálkodó szervezet? Hartán és Dunapatajon nem nehéz választ kapni a kérdésekre. Erdei Ferenc testamentuma A Hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet jegyzőkönyve szerint: 1986 ta- ' vaszán kezdődött. A vezetőség úgy döntött: figyelve névadójuk szavára („az eredményes gazdálkodáshoz nem elég a jó termőföld, az eső, a jól fölszerelt géppark, fontos az is, az emberek milyen szemlélettel dolgoznak”), művészeti mecénási feladatot .is vállalnak. A közös gazdaság meghívottjainak — festőknek, grafikusoknak — évente kétszer kibérelik a megyei tanács csodálatos környezetben épült Duna-parti üdülőjét, a közeli Kah-majorban. Az alapító okirat szerint: a vendéglátók azt kérik a vendégektől, hogy ismerkedjenek meg a Bács-Kiskun megyei Duna-mellék természeti' szépségeivel, Harta és a környékbeli' falvak életével, a mezőgazdaságban dolgozó emberek világával. Az alkotásokon — szabadon, különféle megközelítésekkel - örökítsék meg élményeiket. A kéthetes vendéglátásért az agrár-közösség egy- egy; a táborban született alkotást kér a művészektől. A hartaiak sikeres kezdeményezéséhez 1988-ban társult a Du- napataji Petőfi Tsz is. A vissza-visszatérő alkotók önálló tárlatokkal, ősztől — havi váltásokkal — mutatkoznak be a mecénások előtt... „A Dunánál” A Duna a vezérgondolata az alkotótábornak. Az orszagunkat'is keresztülszelő folyam nemcsak víziút, de a béke és az alkotás intemacionális eszméjének is'jelképe. Igaz, Ady hasztalan keresett „bolaog népeket” a partokon. József Attila drámai töprengése összefogást, közös gondolkodást sürget. Ily- iyes békesség-szózatot zengett róla. A képzőművészeket is munkára inspirálta a népeket összekötő folyam. Ernst Höffinger, Siegfried Fischer osztrák, Eva Trizuljakova, Jankó Alexy szlovák, Ghiatza Plaga román, Evgeni Bugare bolgár mesterek munkái egy- ' azon élményből születtek. Hazai piktú-. ránk forrásvidéke is — idős Markó Károly Visegrádja a festők édenében. született — e folyó volt. És az elmúlt évszázadban — Zebegénytől Mohácsig, Szigetköztől Bajáig — számtalan mesternek adott ihletet. Hogy csak á legnagyobbakat említsem: Szőnyi István, Ferenczy Károly, Derkovits Gyula, Egry József, Csók István, Rudnay Gyula, Nagy István. Forrás és élő hagyomány tehát, a Vecsénél, Soltnál kiszélesedő, lassan hömpölygő ősfolyam ... Természetes azonban, hogy amíg a tradicionális Dunai művészközösségek (Szentendre, Esztergom, Zebegény, Baja) ma már tényleges értékek hordozói, a termelőszövetkezetek által életre hívott ifjú „tábor” — a tárlatokon megmutatkozó kimagasló egyéni teljesítmények ellenére is — ma még csak lehetőség. Idősebb, rangos mesterek és, ifjú kísérletezők, útkeresők, s tehetséges amatőrök találkozása. Amely folyton erősödik új alkotókkal. . Vonzások és választások Kik voltak Harta és Pataj vendégei az elmúlt két és fél évben? Bagó Bertalan, Bozsó János, Dobrovits Ferenc (meghalt: 1988), Gádor Emil, Hajós Hofianda Éva, Przudzik József, Weintrager Adolf (meghalt: 1987), Vinczellér Imre festőműveszek. Bodor Miklós és Klossy Irén grafikusok. A szervezők — dicséretes áldozat- vállalással1 —- négy tehetséges amatőr festőnek is lehetőséget kínáltak a gondtalan munkához: Bagöly Györgynek, Seres Jánosnak, Várkosi Gyulának, és Maszlik Istvánnak. Áprilistól bekapcsolódik a közös munkába Szurcsik János, Bényi László és Zsuga Sándor is. A tárlatokon megmutatkozott: a Dunamenti Alkotótábor művészei nagy figyelmet fordítanak a táj- és az emberábrázolásra. Hiteles arányérzékkel jelenítik meg a munka régebbi és újabb ábráit. Egyesek erőteljesen ragaszkodnak az érzelmi telítettségű látványhoz, mások a külső panoráma motivációs kiemelésére törekszenek. A lírikus vallomások ugyanúgy .a festői tartalom részét képezik, mint a lüktető színfelületek nagyobb mértékű elvonatkoztatásai. Nincs séma! A változatok az alföldi realista hagyomány erőteljes megnyilatkozásaitól, a posztimpresszionista eszményekig, a követhető absztrakciókig tejednek. A szimpózium egyik alapító tagját, a Munkácsy-díjas Bozsó Jánost a természet apró rezdülései, a fényviszonyok váltakozása kiváltotta hangulatok, a famatuzsálemek, a csak plein air festőknek feltárulkozó felhőcsodák, az ódon majorsági épületek ösztönözték munkára az egykori Teleky-kastély környékén. Bagó Bertalan szignált balatoni képet is a Duna-parton. otthonról p|S Boglárról — hozott élményei alapján. De vásznain érződik: mélyen hatott rá az alföldi, ártéri táj. Alkptásai színesek, érzelemdúsak: bársonyos barnák, sárgák, melegvörösek — foltokként mosódnak egybe. Weintrager Adolf haláláig meghatározó személyisége volt a hartai alapítású alkotótelepnek. Képei bizonyítják — mint bajai festő —, o volt a „Duna- hagyomány” igazi folytatója. A nála megszokott földszíneket:— zsírosvöröseket, feketéket, barnákat — Kalima- jorban a májusok üde zöldjei, kékjei váltották föl. Súlyos veszteség érte a közösséget Dobrovits Ferenc halálával is. A művész a tavaszi-őszi együttlétek alatt csutermeben dolgozta föl élményéit. Tájképei és csendéletei a valóság olyan képi megfogalmazásai, amelyben az alkotói metodika egyenértékűvé kívánt válni az ábrázolt és kifejezett táj, tárgy, motívum látványértékével. A Szőnyi-tanítvány Hajós Hollanda Évát — zebegényi, visegrádi tanulmányutak után — a síkság és a Duna viszonya izgatta. Jó hagyományt követ, s újít meg: a természetábrázolás nála nem objektív rögzítést jelent, hanem érzéseknek, élményeknek, hangulatoknak a tájra való kivetítését. A tábor „doyenje” Gádor Emil. Hetvenöt évesen megőrizte művészi érzékenységét. Nem fuldokol a sémákban, tud figyelni az újra. Sajátos realizmusa, a képeinek tiszta konstrukciói gazdagítják a közös eredményeket is. Erős egyéniség Przudzik József is. Képeiből árad a természet szeretete, a lelkesültség. Nem csak a panoráma ragadja meg, figyel a puszta munkásaira is. Áz ártéri réteken nyájat őrző pászto- tokra, az istállóknál dolgozó parasztokra. Festői érzékenységét a látvány atmoszférikus jelenségei is izgatják. A kalocsai Vinczellér Imre vásznai az otthoni műhely hangulatait idézik. Jól érzékelhető viszont: gazdagodást jelentett számára a közösség, a kömye- zetváltás. Klossy Irén részben bajai sorozatait álmodta tovább, bár a parti sétány élményei újabb motívumokkal ajándékozták meg. A grafikus Bodor Miklós Hartán tért vissza — évtizedek után — az ecsethez. Alkotásai — újrakezdő bizonytalanságaival együtt is — értéket képviselnek: Bodor visszatalált a színek világába ... Közelebb kerülhetnek az alkotásokhoz — Harta, s úgy tudom, Dunapataj sem bánta meg — mondta Hegedűs Lajos, az alapító Erdei Ferenc Termelőszövetkezet elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagja az egyik megnyitón — hogy áldozott a művész- táborra. Ezt igazán mostanában látjuk, amikor a vendégeink sorra elhozzák műveiket hozzánk. 1989-ben, reméljük, a tábor közös bemutatkozására is sor kerülhet. Az emberek úgy érzik: munkájuknak is köszönhető egy kicsit, hogy ezek a művek megszülethettek. Közelebb kerülhetünk az alkotásokhoz. Felismeijük a tájakat, a természeti környezetet, s nemritkán egyik-másik társunkat is. Sikerként értelmezhető, hogy a hartai, pataji otthonoknak ma már nem csak a könyv, a televízió, vagy a videó a tartozéka. Helyet kaptak a művészeti alkotások is... Farkas P. József • Weintrager Adolf: Tanya viharban. GYERMEKÉVEK- GYERMEKÉLET |m| Ünnepre készülőben Sorra-rendre érkeznek a jelzések: hogyan akarjátok megünnepelni március 15-ét, illetve hogyan kapcsolódtok a lakóhelyeteken levő ünnepélyekhez. Persze, tudjuk, most még javában folynak a farsangi karneválok. Kivétel nélkül minden iskolában megrendezitek a hagyományos vagy éppen egészen újszerű jelmezes felvonulást, vidám táncdélutánt. Öröm az is, hogy akadnak már olyan közösségek, ahol mindenki házilag készített ötletesebbnél ötletesebb jelmezt ölt. A maga és társai mulatságára: ilyen vagyok az idén, farsang idején. A tavasz azonban közeledik, láthatjátok ezt abból is, hogy egyre hosszabbak a vüágos délutánok. Igaz, az idén hó alig-alig hullott, hóemberkészítésre, hógolyózásra nem volt mód. Most azonban már lehet tervezni a tavaszi kirándulásokat, nagy sétákat. És közeledik március idusa, a száznegyvenegyedik! Az Általános Művelődési Központ iskolájában, Kiskunhalason a Tündér Iskola című táncos, dzsesszbalettos darabot állítja színpadra Pestality Antalné két táncpedagógus segítségével. A Petőfi Sándor Iskola mintegy nyolcvan kisdobos és úttörő részvételével tartja meg 15-én a szavalóversenyt. Az eredményhirdetésre a helyi múzeumban kerül sor, Thorma János: Aradi vértanúk című festménye előtt. Érdekes módon emlékeznek Kiskőrösön. A FlN-vetélkedő mellett 15-én, 9 órai kezdettel Kiskőrös—Kecel—Soltvadkert útvonalon túra-sprint autóversenyt tartanak a KISZ-fiatalok, az úttörők pedig szurkolóként kapcsolódhatnak az eseményhez. Kalocsán — és a területhez tartozó csapatoknál — ezekben a napokban folyik a farsangi karnevál... Készülnek a hagyományos szavalóversenyre, majd a kalocsai Városkertben, a Petőfi-szobornál sorra kerülő koszorúzásra. Erre az eseményre mind a huszonhét csapattól várnak küldötteket. Különlegesen érdekesnek ígérkezik a bajai gyerekek emlékezése. Délelőtt koszorúznak a Türr- emlékműnél, majd a Petőfi-szige- ten elhelyezik a hála-virágokat is. A délutáni akadályversenyre a ga- rai termelőszövetkezet lovasiskolájának tagjai 48-as ruhákban hívják az akadályversenyre az érdeklődőket. A toborzók csoportjának dobosa a bajai ÉZI kisdobosa, a harsonása pedig úttörő lesi. Az akadályverseny a tervek szerint ügyességi elemekkel színesitett nagyszabású szellemi tornának ígérkezik. Az-eseményhez kapcsolódik a KISZ-fiatalok hagyományos futása Bajáról Szekszárdra, illetve a szekszárdiaké Bajára, amelyhez a kisebbek nézőként csatlakozhatnak. TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Az elmúlt szombaton tartották a farsangi mulatságot a helvécia-feketeerdei iskolában — írja levelében két tudósító, Gellert Henriett és Nagy Andrea. Délután három órától ötig a jelmezesek felvonulása tartott, majd a tombola következett, azután a felnőttek számára tartott bál. Az ifjú résztvevők szerint a legötletesebb az ötödikesek műsora volt, és sok ügyes, fantáziát dicsérő jelmezest is láthattak. (Kár, hogy nem írtátok meg a nyertesek nevét, a mókás, maguk készítette jelmezek leírását is hiányoljuk.) * Bácsalmásról ugyancsak két tudósító küldött levelet: Németh Bernadett és Rácz Rita. „Hagyományosan jelmezes felvonulással kezdtük meg a farsangi mulatságot. Megelevenedtek a tévé kedvelt mesehősei, sikert aratott „Spéter Erzsébet" is. Az úttörőtanácsunk szervezte tréfás vetélkedőn sikert aratott a lufifújó verseny, a rögtönzött zenekar koncertje. A tombola főnyereménye pedig egy élő, foltos kismalac volt! " A zenét a bácsahnásuíjúsági klub tagjai szolgáltatták, jó volt táncolni az igazi farsangi na’ngulátban.” ' * Képünk a Helvéciái farsangi felvonulásról készült. Klubtagokat várnak! Megalakítottuk a Kecskeméti R-GO klubot! Ha szereted Szikora Robi együttesének zenéjét, ha szereted az R- GO együttest, jelentkezz! A névvel és címmel ellátott leveleket kérjük a következő postai címre küldeni: Kecskeméti R-GO klub, Kecskemét, Petőfi Sándor utca 16. VI. emelet 34. Pajtas-a , ablak A február a téltemetés, a farsangi mulatságok hónapja. Kutassátok fel e hagyományok eredetét, fordítsatok külön figyelmet arra, lakóhelyeteken s annak környékén milyen formái alakultak ki ennek a szokásmódszernek. Orsi és rajkeretben elevenítsetek fel általatok gyűjtött népi játékokat, amelyek a téli hónapokkal kapcsolatba hozhatóak. Ezúton hívjuk fel figyelmeteket a játékgyűjtésre! Nagyszüle- itek elbeszélését segítségül híva, kérünk benneteket, szervezzetek lakóhelyeteken „őseink játékai” címmel gyűjtőkörutakat. Ne feledkezzetek meg a megyei úttörőelnökség által meghirdetett márciusi staféta köze- ledtéről sem. Érdemes megnézni! Kecskeméten a Szórakalé- nusz Játékmúzeumban látható a PORCELÁN BABÁK HAMBURGBÓL — című kiállítás, március 10-ig. Érdemes időt szakítani megnézni a nagymamátok kislanykorából való „igazi” babákat, korhű ruháikat, gondos elrendezésüket. VASZIL HOMCSENKO: Embernek lenni Egy kisfiú megkérdezte az apjától, hogyan lesz ember az ember? — Ültess almafát... — mondta az apja. A fiú almafát ültetett. A fa megnőtt, megerősödött, együtt nőtt a fiúval. Amikor már termett is, egy almát odavitt az édesapjához: — Most már ember vagyok? — kérdezte. — Építs házat és nevelj gyermekeket... — válaszolt az apja. Az idő gyorsan telt. A'fiú házat épített, megnősült, gyermekei születtek. Az apja így szólt hozzá: — Ax igaz ember bátor és jó. Te ilyen vagy-e, nem tudom ... Kitört a háború, a fiú is elment védeni a hazáját. Nemegyszer a halál közelében is volt. De túlélte, kiűzték az ellenséget, a fiú is hazatért szeretteihez. De körülötte pusztítás, özvegyek és árvák sírása. Magához vett három kis árvát. Ekkorra az apja már jócskán megöregedett. Megőszült, rosszul látott. Meglátogatta a fia és így szólt hozzá: — Édesapám! Én mindent megtettem, amit mondtál. Ott, ahol almafát ültettem, kert lett és az emberek szedik a gyümölcsöt. Házat építettem, gyermekiket neveltem. A hazáért a véremet ontottam. Most már ember vagyok-e...? Elmosolyodott az apja és így válaszolt. — Most már kérdezd meg a gyermekeidtől... Fordította Antalfy István ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SELMECI KATALIN Mecénás termelőszövetkezetek
