Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-20 / 43. szám

1989. február 20. • PETŐFI NÉPE • 3

SZÉTDOBJÁK A BABARUHÁT

A megyében először: Bácsborsód válni akar

t Ezek a házak a szétváláskor a két település határába kerülnek.

meg! A nagyközségi közös tanács elnö— Igaz-e, amit a verebek csiripelnek?- kérdeztem Széphegyi Jánostól, a bácsborsódi népfrontelnöktől. Azt hallottam ugyanis, hogy válni akar a községük Bácsbokodtól, szétdobják a babaruhát. Az igenlő válasz annyira meglepett, hogy majd kiesett a kezemből a telefonkagyló. Egy óra múlva már a bácsborsódi tsz-elnök irodájában ültem.

* * *- Borsód mindig önálló község volt, egész történelme folyamán. Okiratban 1333-ban említik először, de bizonyos, hogy már a honfoglalás idején is lakták. Egészen 1982-ig saját tanácsunkon intézhettük ügyeinket, ekkor azonban — felsőbb utasításra —, egyesítettek Bácsbokoddal:— mondja Újházi Lászlóné iskolaigazgató, a község múltjának alapos ismerője. — A borsodiakban mindig megmaradt az önállóság igénye — fűzi hozzá Gál Antal tsz-gépkocsivezető, egyébként a bajai városi pártbizottság tagja.

— Soha nem nyugodtunk bele az egyesítésbe, csak az alkalmat vártuk, hogy a politikai légkör változásával, a különválás igényével előállhassunk.

— Természetes, hogy a népfront és a pártalapszervezet magáévá tette a gondolatot, és vállalta a kezdeményezést. — Ez Csipler János községi párt- titkár véleménye, felesége pedig — aki elöljáróként vállalt részt a lakosság megkérdezésében — hozzátette:

— Végigjártuk a falut. A szavazati joggal rendelkező emberek több mint 90 százaléka aláírásával a különválás mellett voksolt.

Feltettem a kérdést:

— Talán a bokodi vezetőkkel nem voltak megelégedve?

Király János tsz-elnök válaszolt: — Szó sincs róla! A község népe azonban igényli, hogy ügyeit helyben, a saját tanácsán intézhesse. Jóllehet a nagyközségi közös tanács két dolgozója a borsodi kirendeltségen teljesít szolgálatot, sokszor mégis Bokodra kellett utaznunk. Ami az önállóság feltételeit illeti: a foglalkoztatás nálunk hosszú ideig nem jelent gondot. A termelőszövetkezet, a szociális otthon és a községi intézmény sok munkalehetőséget kínál. Ha pályakezdő fiatal érkezne, akár mezőgazdász, pedagógus vagy orvos legyen is, szolgálati lakással várjuk.

Valóban, mint a jelenlevők elmondták, irigylésre méltóak a körülmények. Tanácsháza, egészségház, mindenütt vezetékes ivóvíz, kevés kivétellel porta- lanított út, kiépített járda, sőt — egy utca híján — vezetékes gáz. Búcsúzáskor még hozzátették: azt is írja meg, hogy külön is eljutottunk volna ide.. Reméljük, a demokratizmus nemcsak szólam, tiszteletben tartják majd a borsodi lakosság akaratát.

* * *

Hazafelé útba ejtettem a Bácsbokodi Nagyközségi Közös Tanácsot, Molnár József elnök véleményét megtudakolandó.

— Nem tagadom, hogy nagyon meglepett a bácsborsódiak szándéka. Sem a népfrontban, sem a falugyűlésen, egyetlen hozzászólásban vagy más véleménynyilvánításban nem merült fel eddig a leválási szándék. Amikor, annak idején a megyei tanács és az akkori járási pártbizottság az összevonást kezdeményezte, az ötlet legfőbb támogatója éppen Csipler János volt, akihez az egyesítési folyamatban Király János is társult. Király volt a levezető elnöke annak a falugyűlésnek, mely az egyesülésről határozott, s melyet berekesztett, mielőtt bárki is hozzászólhatott volna. A borsodi tanácstagok is megszavazták az egyesülést, mindössze három ellenszavazat volt. Most kapaszkodjon

keve engem választottak meg, aki előzőleg 28 esztendeig éppen Bácsborsód tanácselnöke voltam.

Molnár József adatokkal bizonyítja, hogy a két község együtt és azonos arányban fejlődött. A gázprogramot is közösen oldották meg, 28 és fél millió forintért, melyhez a borsodi Rákóczi Termelőszövetkezet 8 millióval járult hozzá. Az egyesülés óta 20 millió forintot fordítottak az 1400 lakosú Bácsbor- sódra. Ennyi pénze a kisközségnek aligha lett volna — mondja elgondolkozva az elnök, majd így folytatja: — Elkészítettük a két község egyesített rendezési tervét. E szerint a települések között 380 telek alakítható ki. A kö- vesút mellett ma is épülnek lakóházak, kész a víz és a villany. Ha az emberek tudják, hogy a községeink szétválnak, talán nem is építettek volna oda. Az ingatlanaik a települések határába kerülnek ezáltal, értékük lényegesen csökken. Itt van az építendő iskola, egészségház, óvoda, valamint a sport- létesítmények telke is. A szétváláskor ez a rész Bokodhoz tartozik, hiszen e község közigazgatási határán belül terül el.

— Milyen gazdasági körülmények között indul ön szerint az önálló bácsborsódi tanács?

— Ha a termelőszövetkezet nem támogatja, akkor nehéz időszaknak nézhet elébe. A nagyközségi tanács tavalyelőtt 8 millió forint hitelt vett fel, mely 1992/93-ra kamataival együtt 15 millió forint visszafizetési kötelezettséget jelent. Az adósságból Bácsborsód 5 milliót visz magával. Az idei fejlesztési kvóta 240 forint lakosonként. Borsód esetében ez összesen 340 ezer forintot tesz ki, tehát ebből kell a terveket megvalósítania. Tudjuk, hogy ez az összeg legfeljebb egy családi ház harmadának megépítésére elegendő. Gál Zoltán

KECSKEMÉTI ÜTINAPLÓ — TÖMEGES VAGY MINŐSÉGI?

Átkelés a kiskörúton

(4) Az ipari negyedből, Leninváros- ból a városközpontba igyekvők kényelmes, széles járdán haladhatnak úticéljuk felé a Batthyány utca keleti oldalán a gyógyszertárig, a Szigma Vállalat boltjáig. (Több üzletet nyitott az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat az új utcában. Remélik; az átmeneti állapotok megszűnésével boltjaik forgalma is növekszik.)

Az ősi főútvonal átépítése kétségtelenül javította a gyalogos és tömegközlekedést.

Nincs felelős várostervező, aki eleve elutasította volna az ősi utca felújítását. Az útvonalat hozzá kellett igazítani a kor új követelményeihez, a holnap várható igényeihez.

A már említett patikától visszapillantva aligha vitatható, hogy a lehető legrosszabb megoldást (megoldást?) választották a nagyon szűk körben készült városrendezési terv összeállítói. Még a műemlékek iránti vonzódással aligha gyanúsítható Reile Géza tanácselnök is élesen kikelt az utca leradírozá- sának gondolata éllen.

Az útinapló műfaja kizárja az irattári búvárkodásokat, inkább a jelenre, a mégtapasztalható látványra irányul. Ezért csak annyit, hogy soha, semmilyen fórumon nem hangzott el, hogy ezt az utcát le kell bontani. Az 1976 márciusában jóváhagyott beépítési terv előtt csak az Árpádváros úgymond in- ' tenzív beépítéséről beszéltek és az utca nyugati oldalát határozták meg lakásépítési területként. Ma sem tudom, hogy az 1977 novemberi vébé-tájékoz- tatónak melyik megállapítását fogadjam el. Egyrészt közölték (4. oldal), hogy az Árpádvárosban, az értelemszerűen idetartozó Batthyány utcában „az átlagos szintszám lényegesen magasabb az egyéb lakótelepek átlagos szintszámánál”, másrészt ezen a várostájon „nem a tömeges lakásépítésre helyezzük a súlyt, hanem (...) városépítészeti kialakítás tekintetében a minőség kerül előtérbe" (3. oldal).

Nézgelődöm és ki tudja hányadszor keresem a megkülönböztető minőséget. Az említett jelentés felelőse a fogasos beépítésből adódó ormótlan tűzfalakra gondolt? Cinizmusnak tűnik a mi viszonyaink és a hetvenes, nyolcvanas években alkalmazott technológiákat ismerve házgyári épületekkel kapcsolatban városképi minőség emlegetése.

Az biztosi hogy az utca kiskörút és Lenin tér közötti szakaszára sohase hivatkoznak jó példaként az építészek. Kamrák, pincék hiányában sok család az erkélyen tárolja a szobákból kiszorult használati eszközöket.

Az épülő „városkapu” még csak élezi-az úgynevezett történelmi belterület és a „kü/váröPNcözti színvonalkülönbséget.

Megoszlik a járókelők véleménye az új rendőrségi épület szükségességéről. Ázokkal tartok, akik szerint el kellene marasztalni azokat a helyi irányítókat, akik nem fognak meg, nem hoznak működési területükre minden központi pénzt. A rendeletileg megyeszékhellyé előléptetett Kecskemétnek igenis vissza kell kapnia átmenetileg, évtizedek óta megyei intézmények által használt épületeit, a volt városi bérházat, az úgynevezett, a háborúban megrokkant katolikus bérházat.

A kiskörútnál abba kell hagyni a szemlélődést, mert könnyen valamilyen jármű alá kerülhet az itt kötelező összpontosításról megfeledkező gyalogos.

A kapitányság, illetve az átellenes lakóház építése miatt, gyakran az úttestre kényszerülnek kisgyerekek és öregek. Csoda, hogy még nem csapott el senkit sem valamilyen jármű. Miért hiányzanak többszöri sürgetés ellenére

a város egyik legforgalmasabb átkelőhelyén á zebrák? Szívesen közölnénk; kinek kellett volna intézkedni, ki kockáztatja a járókelők testi épségét.

Még nem érezheti magát biztonságban az sem, akinek sikerült épségben átkelni a kiskörúton. Hosszú ideje nincs felelőse, gazdája két hatalmas, üres teleknek. A Vám- és Pénzügyőrség épülete és az utcasarok között egy évtizede nincs járda. Még jó talán, hogy a gyalogos útvonal helyére autók telepszenek, mert így legalább senki Sem lép a bokák épségét fenyegető gödrökbe. (Jó hír: Öveges László főépítész megígérte a városkép e sebhelyének eltüntetését).

Mint oly gyakran, Írásom közlésének napjaiban a másik járda is járhatatlan. Kimondottan nevetséges, hogy egy irányjelző tábla a másik oldalon nem létező járdára tereli a forgalmat. Föl- foghatatlan számomra, hogy az illetékes hivatal illetékesei miért engedélyezik oly könnyű szívvel, hogy néhány órás munkák miatt hetekig birtokoljon közterületet valamilyen vállalat.

Napok óta egyetlen munkást sem látok a most is elkerített járdaszakaszon. Az itt már szükebb úttesten gyakran 40-50 centire húznak el az autóbuszok és a személyautók az úttestre kénysze- rített gyalogjárók mellett.

Azt mondják, hogy társadalmunkban legfőbb érték az ember.

Batthyány utcai tapasztalataim feleselnek a gyönyörű óhajjal.

A mai lakásínséges világban miért bóntattak le a szükségesnél olykor öt- tíz évvel előbb jó házakat? Néhány család ellakhatna még ma is a kiskörút és az ősi utca találkozásánál lebontott házakban. Ha ottmaradhattak volna a lakók, akkor nem kellene száz és száz embernek e senki földje előtti járdaszakaszon telente jégen, hóban bukdácsolni, mert lett volna, aki eltakarítja a havat, fölszórja az úttestet.

Mintha más városba érkeztem volna, ezt érzem a Batthyány utca belső szakaszán.

Heltai Nándor

M

ivel volt alkalmam

néhány évvel ezelőtt | is a kecske- mét-homokbá- nyai s2bvjet laktanyában járni, most, szombaton délelőtt pontosan le tudtam mérni, mi változott azóta. Nos, először is a fogadtatás. Akkor vagy öt-hat különböző rendfokozatú tiszt ellenőrizte iratainkat, jegyezte be adatainkat egy- egy vaskos nyilvántartásba, mire — előre bejelentett, hivatalos célból — a laktanyabelsőbe juthattunk, most már tárt kapuk és meghívónk, a magyarul beszélő. Sz. ■ G. Novikov

főhadnagy várt mosolyogva, s minden hivatalos ceremónia nélkül hajtottunk be a kultúrház bejáratához. És a fo- lg gadtatás nemcsak Éj a sajtó képviselői |j számára volt eny- nyire formaságoktól mentes.

Több száz kecskeméti érdeklődő felnőtt és gyermek jutott be hasonlóan.

Vlagyimir Nyi- kolajevics Zsu- ravljov gárdaezredes, a Kecskeméten állomásozó egységek parancsnoka összesen tíz percig tartó beszédének fele is praktikus dolgokról szólt: *

három csoportot alakítottak a vendégekből, melléjük adva egy-egy idegen- vezetői feladatokkal megbízott, magyarul beszélő tisztet, s máris kezdetét vette a tényleges látogatás.

Bevallom, nem kis kíváncsiságot éreztem. Vajon mit nézhetünk meg? Legyünk őszinték, egy jó évvel ezelőtt hasdnló látogatást még elképzelni sem tudtunk volna. A gyakorlótér felől erős géppuskaropogás hallatszott, arra siettünk hát. Nehéz, akadályokkal tűzdelt terepen futólépésben, gázálarcban igyekeztek minél gyorsabban végigjutni a harcosok, folyamatosan tüzelve géppisztolyukból, míg a védők erős géppuskatűzzel árasztották el a terepet. Persze, mindezt vaktölténnyel, de a fáradtság valódi'volt, mivelhogy szegény kiskatonáknak többször meg kellett ismételni a rohamot.

Odébb fegyelmezett karategyakorlatokat láthattunk — szuronnyal, néhány száz- méterre a harci járművek telepén a gyerekek sikeresen rohamozták meg a tankokat és a hatalmas lánctalpas munkagépeket. Járhattunk a leÉv végéig 800 katonát vonnak ki Kecskemétről

0 Szövjqf orvosi kocsin a magtár civil Icán)ka.

0 Az első felderítő...

0 Ég és föld között

a gyakorlópályán.

0 Tűz!

genységi szálláson, ahol feltűnő volt a precíz, ragyogó rend, tisztaság, éppúgy mint az étteremben, ahol már ebédhez készülődtek. Mi is megéheztünk, éppen idejében: teával, kávéval és süteménnyel kínáltak minket.

Magyar katonák egy csoportja is a látogatók között volt, tőlük kérdeztem meg, mik a benyomásaik az itt látottakról. Egyöntetűen az volt a véleményük, hogy mindaz, amit megfigyeltek, azt bizonyítja: a

szovjet hadseregben sokkal nagyobb a fegyelem, a rend, mint a magyarban. Ezt a megállapítást támasztotta alá a látogatás legimpozánsabb része, a katonai parádé is. Fantasztikusan egy ütemre

sw

végezték a gyakorlatokat a tamburma- jor vezénylésére, a diszlépéstől szinte rengett a gyakorlótér.

Ami pedig a szigorúan vett tényeket illeti: Kecskemétről az év végéig mintegy 800 szovjet katonát vonnak ki, s a város központjában levő, eddig katonai célokra használt objektumot is átadnak polgári célokra —jelentette be Ny. Lobanov vezérőrnagy, a Déli Hadseregcsoport fegyverzeti parancsnokhelyettese.

Sz. Z.

„Bemutató” tisztelgés. (Straszer András képriportNyílt nap a szovjet laktanyában

Fogyasztói érdekvédelem

A szakemberek azt tartják, a minőséget csak „belegyártani” lehet az áruba, ellenőrizni nem. Mégis ez utóbbira több mint tíz esztendeje országos szervezetet hozott létre huszonkét vállalat. Sőt, számuk az utóbbi időben megdup- . lázódott azzal a nem titkolt reménnyel, hogy valóban minőségi áru kerüljön a fogyasztó kezébe.

Ez nekünk, vásárlóknak eddig is, de ■ a sorozatos drágulásokkal párhuzamosan még inkább jogos igényünk nemcsak az élelmiszerekkel, hanem a ruházati árukkal szemben is. Hiszen legyen az télikabát, pulóver, vagy akár csak egy fehérnemű, elvárjuk: állja .a használhatóság—minőség—ár összhangját. Ennek elbírálására hivatott a Ruházati Minőségellenőrző Egyesülés, a REIMES. Munkájukról, azaz a minőségvédelem terén kifejtett tevékenységükről és a fogyasztói érdekvédelem érvényesítéséről hallhatott előadást a minap az a nagyszámú közönség, amely jó néhány tagvállalat, illetve áruforgalmazó' képviselőiből tevődött össze.

Hogyan is képviseli a vásárlói érdekeket a RUMES? Mint a műszaki igazgatóhelyettes, Gedeon Szilveszter elmondta, arra hivatottak, hogy a tagvállalatok — közöttük a sokféle alsó és felső ruhaneműt forgalmazó Délrövi- köt, a Bácska Kereskedelmi Vállalat — által beszerzett áruk minőségét meghatározzák, azaz a bemutatott készárut minden tekintetben szemügyre vegyék. Nézik a szintartósságot, a méret- változást, a négyzetmétersúlyt, a használhatóságot, konfekcionálást és meghatározzák az osztályba sorolhatósá- got. A szemlét vagy a gyártónál — mint például a Habselyem Kötöttáru- gyár kérte —, vagy a kereskedelmi vállalatnál helyben végzik a szakemberek. Szintén műszaki véleményt, sőt árat befolyásolható minősítést adnak az importból érkezett cikkekről. Olyan alapdolgokat is vizsgálnak például, hogy megfelel-e a termék a házi mosás technológiájának. Ugyancsak az egyesülés foglalkozik a vásárlóknak szóló tájékoztatással a termék rendeltetéséről, á

használat, a kezelés módjáról. Feladatuk a méretjelölés is.

A gyakorlat az, hogy a gyártás alapját képező mintát ellenőrzik, majd azt a megfelelő nyilatkozattal visszaküldik a termelőnek és a RUMES tagvállalatai is tájékoztatást kapnak az áru jellemzőiről. Ezután, ha elkészültek a termékek, akkor már csak szúrópróbaszerű ellenőrzést végez az egyesülés szakembere. Ha az eladásra szánt tétel „nem megfelelő” minősítést kap, és az mégis gyártásra, illetve kereskedelmi forgalomba kerül, akkor élnek a kötbérezéssel, ami a termelő vesztesége. Az ellenőrök megbízható munkájának garanciája pedig az Add a neved a munkához! érdekeltségi rendszer.

A tagok azzal a magállapodással társultak, hogy nevükben az egyesülés kizárólagos joggal minden minőséggel kapcsolatos feladatot ellásson annak érdekében, hogy a fogyasztók valóban az áru értékének megfelelő terméket kaphassanak.

P.S.

i