Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-17 / 41. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. február 17.

Szovjet kulturális delegáció a Kodály-iskolában

1988. augusztus 31-én Kodály Zoltán a Szovjetunióban címmel lapunk közölte dr. Árpa István kandidátusnak, az ungvári zeneművészeti szakiskola tanárának cikkét. Részletezte elemzésében, hogy bár pozitívan értékelik a Szovjetunióban — s különösképpen a magyarlakta Kárpátalján — Kodály Zoltán zenepedagógiai koncepcióit, bizonyos szempontok mégis visszatartják e zenenevelési rendszer helyes értelmezését s e módszer alkalmazását. A cikkíró megjegyezte, hogy örvendetesnek tartaná, ha a kecskeméti, nemzetközileg is nagy tekintélynek örvendő Kodály-intezet is fogadna a Szovjetunióból szervezett csoportokat szakmai továbbképzésre. Különösen fontos lenne ez azoknak, akik máris alkalmazzák a kodályi zenepedagógiát. Dr. Árpa István azóta szervezett egy delegációt kollégái és az intézet hallgatói számára. A vendégek a múlt héten néhány napot a Kodály-iskolában töltöttek, ahol órákat látogatva ismerkedhettek a nevezetes módszer gyakorlati alkalmazásával. A vendégek képviseletében Zsurki Tatjánával, az ungvári zeneművészeti szakközépiskola helyettes igazgatójával ültünk le beszélgetni a Kecskeméten szerzett élményekről. Először arról kérdeztem, milyen hasonlóságot lát a magyar zenei általános iskolák és a szovjet zene szakos általános iskolák struktúrája között.

— Sok az azonosság, ám úgy látom, Kecskeméten sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a zenei nevelés szakmai színvonalára, az itteni képzés jobban illeszkedik a zenei szakképzés teljes rendszerébe.

— A zenei gimnázium mennyiben hasonlít, illetőleg hasonlít-e egyáltalán a Szovjetunióban működő zeneiskolákhoz? '

— Ilyen típusú iskoláink egyáltalán nincsenek. Ezt igyekeznek pótolni a tízosztályos középiskolák keretén belül működő zenei szakkörök.

— A kecskeméti zeneművészeti szakközépiskola és az ön által vezetett ungvári zeneművészeti szakközépiskola —j elnevezésében — tökéletesen azonos. Mi az, ami mégis megkülönbözteti egymástól a két intézetet?

— Lényegesen különböznek egymástól a szakosítás módjában, mértékében, de a szakképzés célirányításában is. A mi szakközépiskoláink ugyanis elsősorban zenetanítókat képeznek.

— A szakközépiskolát végzett fiatalok milyen munkakörben helyezkedhetnek el?

— Zeneiskolai tanárként, általános iskolák ének-zene oktatóiként és műkedvelő együttesek vezetőiként.

— Hogyan értékelné a Kecskeméten telt napok eseményeit?

— Hálásak vagyunk a meleg fogadtatásért, nagyon örülünk valamennyien, hogy lehetőség nyílt e tapasztalatcserére. A korábban csak elméleti viták anyagaként ismert módszernek most végre felmérhettük pozitív hatását, jelentőségét a gyakorlatban is. A kecskeméti kollégák sok érdekes kérdést segítettek tisztázni magánbeszélgetések során is. Összbenyomásként egy rendkívül jól felépített iskolarendszerrel ismerkedhettünk meg, melyben kiváló képességű szaktanárok dolgoznak. A felszereltség külön is imponáló

— Mi az, amit a friss tapasztalatok közül leghamarabb átvehetőnek, átültethetőnek tart?

|—Elsősorban is a kollektív zenélés megannyi változatát visszük követendő modellként „tarsolyunkban”. Ha — terveink szerint — kapcsolataink tovább erősödnek, talán lehetőség nyílik rá, hogy a jövőben egy kis bepillantást nyújtsunk a Dmitrij Kabalevszkij által szorgalmazott, nálunk népszerű zenepedagógiába, mely „a zene legyen mindenkié” elvében nagyon hasonlít a kodályi értelmezéshez. ■

— Tudomása szerint önökön kívül kik érdeklődnék még a Szovjetunióban Kodály zenenevelési koncepcióinak gyakorlati alkalmazása iránt?

— Konkrétan felkértek például bennünket indulásunk előtt, hogy közvetítsünk az Ordzso- nikidze Őszét SZSZKSZ zeneművészeti szak- középiskola és Kecskemét között, személy szerint Tamara Ogorodnova zenetanár is, aki a kijevi zeneművészeti szakfolyóirat szerkesztője, hasonlóképpen Olga Melnyik: a kisinyovi (moldvai) gyermek-zeneiskola előadója és még sokan mások. A közvetítő szerepet persze csak úgy tudjuk vállalni, ha ehhez a kecskeméti szak- középiskola igazgatója is hozzájárul.

— A Kodály-iskolán kívül megismerkedtek a város más intézményeivel is?

— Egy »igen hasznos és kellemes beszélgetés keretében találkoztunk a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola tanáraival is, különösképpen sok hasznos információt kaptunk dr. Kálmán Lajostól. Meglátogattuk a Kodály-intézetet is, mely mély benyomást tett valamennyiünkre.

Károlyi Júlia

• A Kaláris együttes „angyalai”: Tohai Andrea, Sípos Beáta és Kulcsár Erika. A cikk elkészülte után kaptuk a hírt, hogy á verseket éneklő lányok a Kecskeméti TavaszhNapokon többször is fellépnek majd.

KALÁRIS EGYÜTTES A SIKER ÚTJÁN

A Magvető Könyvkiadó újdonságai

A HELYI CSELEKVÉS

Elek István

TÁRSADALOMKRITIKA ÉS RADIKÁLIS REFORM

BÍS

78

plf

fúz&Kj

7Q

Sziveri János SZÁJBARÁGÁS

Diptychon

Elemzések Esterházy Péter és Nádas Péter műveiről 1986-88

<3L

/ü*#o

—4°

<3L

—AI

Gyors egymásutánban, alig egy hónap alatt jelentette meg a Magvető JAK füzeteinek négy kötetét A 38., 39. füzetet a társadalomtudományok iránt érdeklődők tudják igazán értékelni. Soha aktuálisabbat, mint A helyi cselekvés cimmel összegyűjtött tanulmányok! A szerzők „alulnézetből” vizsgálják a demokratizálódást, kutatva, hogy milyen lehetőségei vannak az egyénnek és a kisebb csoportoknak arra, hogy saját akaratukat keresztülvigyék az ő -érdekeiket szolgáló hivatalokban és szervezetekben (tanácsnál, Hazafias Népfrontnál stb.j. Gombár Csaba, Hankiss Elemér, Kamarás István szociológusok, Makovecz Imre építész... közgazdászok, népművelők keresik a választ, a lehetőségeket Írásaikban. Elek István tanulmánya a Társadalomkritika és radikális reform címmel jelent meg. A fiatal írónemzedék egyik markáns képviselőjének a politikai publicisztika és politikai esszé (illetve vitairat) műfajába sorolható írásai a nyolcvanas évek politikai, irodalmi, irodalompolitikai eseményeihez kapcsolódnak. A JAK füzetben önálló kötetben közzétett írások többsége folyóiratokban, antológiákban már megjelent.

Sziveri János Szájbarágás-a a 40. JAK füzet. A harmincöt éves vajdasági magyar költő három, Újvidéken kiadott könyvé után jelentkezett ezzel a válogatással, mely az első Magyarországon megjelent kötete. Sziveri költészete időnként nyers, provokatív elemeket sodró, máskor játékosan frivol tónusú, tele lázongással, mély re- zignációval. A Balkáni kesergők, az Alompolgárok, a Testesei, a Húsevők című fejezetekre bontott gyűjtemény korábbi ciklusainak jellegzetes költeményeiből mutat be egyet-egyet.

Diptychon címmel legújabb irodalmunk kiemejkedő két szerzőjéről Esterházy Péterről és Nádas Péterről, illetve legjelentősebb munkáikról, életművük eddigi csúcsairól: a Bevezetés a szépiroda-' lomba és az Emlékiratok könyve című regényekről 14 (többgenerációs!) szerző 15 tanulmánya jelent meg. Esszék, kritikák, a legkülönbözőbb elemzések tárják fel a szer-, zők és regényeik főbb jellemzőit. Esterházy és Nádas munkásságának áttekintését kitűnő, részletes bibliográfia is segíti.

A műszerész szobrász

0 Murai Jenő még ma is műszerészként dolgozik. Első művészi kísérleteit festege- tcssel kezdte, majd kőfaragás- sal folytatta. Mostanában fémszobrokat készít hegesztőpisztoly- Ival, parányi műtermében. A ma 71 éves autodidakta művész alkotásai egyre keresettebbek a hazai és külföldi mű- értők között.

Angyalok kara

„A rokokó bájba csomagolt hiány (mint például a csinos és rendkívül kedves •lányok alkotta, díjnyertes kecskeméti Kaláris együttes) megsebzett galambként vergődött a konformista jólneveltség bársonyketrecében” — így jellemezte a Magyar Ifjúság újságírója a tavalyi székesfehérvári Fiatal dalosok találkozóját, ahol a kecskeméti trió szép sikert aratott. A kétesztendős múltra visszatekintő Kaláris máris több országos versenyen megmérette tehetségét, legutóbb például , a Magyar dalok versenyén, melyet a televízió is közvetített.- Ezerkilencszáznyolcvanhét nyarán részt vettem a diósgyőri Kaláka- táborban, ahol Sípos Beátával duóban szerepeltünk, készültünk — meséli Tohai Andrea, az .együttes vezetője, aki a kecskeméti SZÜV műszaki könyvtárosa, korábban pedig á Ciróka Bábszínház társulatának tagja volt. — Akkor döntöttük el, hogy továbbra is együtt játszunk, sőt keresünk egy csellistát “ mellénk.' Kezűéiben Németh'MsűféitJ most pedig Kulcsár Erika tölti. be .ez utóbbi szerepkört.

— Több fényképet láttam az együttes eddigi pályafutását reprezentáló albumban, melyen az ismert Kaláka együttes társaságában örökítették meg a Kalárist.

— Igen jó kapcsolat maradt köztünk az 1987-es tábor óta. Szakmai tanácsokkal a mai napig ellátnak, figyelik pályánk, sorsunk alakulását. Nemegyszer közös koncerten léptünk már fel a Kalákával. Persze, nem minden rózsás, ami a helyzetünket illeti. Ketten kecskemétiek vagyunk, Bea viszont mátészalkai és Debrecenben tanul, úgy, mint Erika. így a szereplésre való készülés, a gyakorlás sok esetben nehézségeket jelent számunkra, de mindig sikerül egyeztetnünk az időpontokat. A Magyar dalok versenyén Kudlik Júlia úgy konferált be bennünket, mint akik kazettákat küldözgetünk egymásnak és úgy „próbálunk”. Nos, ez valóban igy van: a zenei alapokat, az ötleteinket magnószalagra rögzítjük, kicseréljük. Ajmikor pedig ■ találkozunk, a hangszerelést, á finomítást, á dalok végső formáját beszéljük meg.

— Miket játszanak?- A hazai és a külföldi verseket zenésítjük meg és adjuk elő. Legjobban a kortárs magyar költők költeményeit szeretjük. Buda Ferenc, Bella István, Gál Sándor, Kányádi Sándor és Weöres Sándor lírája áll legközelebb hozzánk. Beneveztünk a Ki mit tud?-ra is, de

' sajnos, képernyőre nem kerültünk. Az országos döntőben pedig jó kritikát kaptunk, viszont olyan kategóriában versenyeztettek bennünket, melynek produkcióit nem lehet egymáshoz mérni. Székesfehérváron, a Fiatal dalosok találkozóján kategóriadíjat nyertünk és a zsűri azt mondta, mi vagyunk a Kaláka-hangzás legmagasabb szintű követői. Szellemesen „angyalok karának0 becéztek bennünket. ú (jttr Ahhoz képest, hogy fiatal zenekar a Kaláris, máris sok országos versenyre eljutott.

— Igen, mindenütt ott vagyunk. Szerintünk kellenek a megmérettetések, fontosak a bírálatok, a szakemberek véleménye. Persze, nemcsak fesztiválokon lépünk fel, hanem bárhol, ahová hívják, a zenekart.

■jrMii Fgy tudom, klubjuk is volt a megyeszékhelyen.

— A Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthonban akartunk rendszeresen találkozni a folk műfajának kedvelőivel. Vendégzenekarokat is hívtunk, a műsor után pedig táncházat' rendeztünk. Sajnos, hiányzott a kellő hírverés, általában harmincán jöttek el a jirogramokra, ezért megszűnt a Kaláris Klub. Most újabb helyszínt választottunk: a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolára várjuk a vers és zene barátait.

— Tervek?

— Három dalt veszünk fel a Magyar Rádióban, a készülő Nagy Attila-vers- lemezre.' Tavasszal pedig a pécsi Szélkiáltó együttes által meghirdetett verséneklő fesztiválon veszünk részt. És a nagy tervünk: egyik ismerősöm Kaláris névvel ékszerüzletet nyit a Dobó körúton. Az ottani épülettömb terasza alkal• más lenne arra, hogy nyáron ott tartsunk koncerteket. A bolt pedig egy ki-'

• csit a miénk is lesz, a Kaláris centruma.

Borzák Tibor

i

ßUjraeszmélés

Érettségi után a háború-kellős közepe... Megrendítő csalódás, hogy minden hazugság, amit a tiszta életről, az engedelmességről, a jóság jutalmáról tanítottak ... Utána a cinizmus rövid, ám annál töményebb évei. Csak gúnyolódni- tudtam mindenen, amit Ideálnak, eszménynek neveztek.

. Ezerkilenszáznegyvenöt. Nyár elején jöttem haza a katonaságtól, Ausztriában szabadultunk fél... Nevettem, mikör első ízben mentem fel a piactérre, és táblákkal felvonuló fiatalokat láttam. Ismeretlen jelszavakat kiáltozva sorakoztak fel a tér egyik felén. Dühös-keserű emlékek rajzoltak bennem ... Mi pz már ' megint? Alig pár esztendő még, hogy mi is ilyen zajos lelkesedéssel vonultunk . ugyanezeken a köveken, és kórusban ordítoztuk: „Kassát vissza, Erdélyt vissza!' Mindent vissza!" És mi lett a vége?... Miféle újszólamokra berzenkednek ezek az új fiatalok?... MADISZ, SZIM, Kisgazda Ifjúság, Parasztifjúság, meg a többi. Miféle „egyesületeket- ’ hirdetnek a feliratok? '

És a felnőttekből vannak? A bölcs, okos, meglett emberek, akik nemrég még bennünket is „hőstettekre" lovaitok? Ravaszul pontos kiszámítottsággal... Már óvodás korunkban elkezdték. A vizsgán igy szerepeltünk. Fiúk, lányok körbeáll- va daloltuk a versikét.

„Puskát a fiúknak, munkát a lányoknak,

így szerezzük vissza — a szép magyar hazánkat."

A szövegnek megfelelően „alakítottunk”, mi, 4-5 éves apróságok. A fiúk, \ fapuskáikat élőre döfve dobbantak támadóállásba S a lánykák pedig tekerték • a kávédarálót.

Az elemi iskolában: mindennapi ima lett a Magyar Hiszekegy. A , játszóra” — iskolai majálisra — pattogó énekszóval meneteltünk.

„Csapj fel pajtás, bátorságra szólít a haza!

Védelmére állj fegyverbe, katonafia!"

S meg kell adni, az egyszerű, de fülbemászó dallamok fölerösítették a tartalmat. Hű, de hasítottuk — „régi dicső ..—, meg mily megható volt elképzelni a zúgó szélben kesergő nagy Rákóczit. Sikeresen végezték a hazafias felfűtést — revízióra, irredentizmusra, az érzelmileg legfogékonyabb emberkorban.,. A gimnáziumi tornaórák legszorgalmazottabb menetdala ez volt.

„Nádiveréb nem száll fel az égig, ■

Életemet így bujdosom végig.

Akármerre járok, mindig arra várok,

Mikor fogjuk visszavenni NagyrMdgyarprszágot,"

Ezzel a refrénnel, végződött a második versszak is ... Tornatanárunk, s egyik népszerű iskolatársunk egy odesszai kórházban halt bele sérüléseibe. Jó messze küldték őket— „visszavenni-Nagy-Magyarországot" ... De hát a középiskolai idők karénekpróbái előtt már „természetes’’ hangulat-előkészítésként daloltuk alig pár évvel előtte, nemcsak azt, hogy „Édes Erdély itt vagyunk", — hanem ilyet is: „Magyar honvéd áll túl a Dnyeperen, körülötte már égnek a falvak ..."

A szó szerinti vérzivatarbs évek, háborús szenvedések elmúltával is viszonylag friss emlékekként torlódtak fel bennem az „iskolás múlt" mozgóképei, ott a macskaköves piactéren, ahol az „öregeket" hiányoltam,.a mi egykori felkészítő-\ inket. De azok á „vének" sehol sem voltak láthatók ... Kezdtem jobban figyelni.. Előbb csak azt láttam messziről, hogy a hevenyészve ácsolt emelvényen egymást váltják az ismeretlen ifjú szónokok, szemmel láthatóan jobbára kétkezi fiatalok, s néhány diák kinézetű. Gesztikulálva, szenvedélyesen beszélnek valamiről, és időnként hol egyik, hol másik tábor zúg fel, éljenez szavaikra.

Tetszett a dolog — már ott, az első talákozáskor. Ilyet sose láttam azelőtt. Szabadon, papiros nélkül beszéltek; amire nyolc gimnáziumi osztállyal a hátunk mögött is kevesen lettünk volna képesek .... Sokaság előtt vallanak szint nézete-' ikrőlt programjukról... Hisz’ ez nagyszerű fordulat. Miféle új raj. tört most felszínre?!

• így indult ismeretségem a pártok ifjúsági mozgalmával...

Tóth István