Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-02 / 28. szám
1989. február 2. • PETŐFI NÉPE • 5 HOGY ÉRZI MAGÁT? — Hogy érzi magát négy szakmával, munka nélkül? —kérdezem Fáber Elek 40 éves szakmunkástól, a kiskunhálasi Kunép Vállalat jelenleg fizetés nélküli szabadságon lévő dolgozójától, képesített szakoktatótól. — Ha nincs munka, rosszul. Persze azért azt ne írja, hogy munkanélküli vagyok. Még majd azt mondják rám az emberek, mit sír a „maszek” — bár még az sem vagyok. — Mégis — ha jól tudom — azért kért fizetés nélküli szabadságot, mert nem tudott munkát adni a vállalat. Hogy jutott idáig? — Annyit beszélünk manapság a rugalmas munkaerő-gazdálkodásról, az átképzések szükségességéről. Hát én aztán igazán próbáltam rugalmas lenni! Amikor Mezősason az általános iskolát befejeztem P! jó tanuló voltam —, asztalos szerettem volna lenni. El is' szegődtem a nyári szünetben egy maszekhoz megismerkedni a szakmával. Aztán jött a tanévkezdés, és azt mondták Debrecenben az iskolában, nem tudnak kollégiumot adni. Nagyon elkeseredtem, azt mond- tain, mindegy, mit, de tanulni akarok. így kerültem 14 évesen Pestre parkettázó és műanyagburkoló szakmunkástanulónak. Munka mellett aztán le is érettségiztem. Később a 43. Számú Építőipari Vállalatnál szakoktatót akartak belőlem csinálni, hát elvégeztem a műszaki egyetem kétéves tanfolyamát. Alig van Pesten olyan lakótelep, ahol ne dolgoztam volna, de jól is kerestem. — És miért hagyta ott? — Mikor megnősültem,'a családdal akartam élni. Az életem egyik felét átingáztam, elég volt. Bár 2500 forinttal kevesebbet kaptam, idejöttem a Kunéphez. Akkor váltottam ki az ipart is, kellett a pénz lakásra, jöttek a gyerekek, gépet vásároltam kölcsönre. Az üzemvezetőm, Kónya Jenő sokat segített, hogy el tudjak indulni. Eleinte nem is volt baj, hat ipari tamilóm volt. Aztán kezdődtek a gondok, a Dutép elvitte az építkezések zömét. Amikor látták a vállalatnál, hogy nem tudnak bennünket foglalkoztatni, azt mondták, vállaljunk még egy szakmát, s még felemelt órabért is kapunk. Hát én vállalkoztam. — Mire?- Kitanultam a festést-mázo- lást-tapétázást. Gondoltam, ez legalább rokonszakma. Hát az órabér nem annyi lett, amit ígértek, de nagyobb gond is volt. Rossz lóra tettem. Rövidesen átállt a vállalat a belső műm kálatok nélküli, félkész lakások átadására. A szakipar befulladt, nem tudtak munkát adni. Aztán már tanulót sem vettek fel, minek is. Az a Magad , ha négy szakmád van két-három'gyerek is velem együtt tengődött. Csináltunk mi mindent a tmk címén, csak a szakmát nem. Sokszor már segédmunkás voltam, malterhordó. Bár én a munkát nem szégyellem, de ez már megalázó volt. Hát ezért tanultam annyit? f . Most is orvostól jön. Sokat betegeskedik?. .— Ez szakmai ártalom. Nem iszom, nem dohányzom. Az ízületeim tönkrementek, a lakk, a ragasztó a gyomromat kezdte ki, táppénzt meg nem kapok, pedig a 150 forint SZTK-t fizetem a vállalatnak, hogy —- úgymond — a jogfolytonosság megmaradjon. Nem értem. — Mióta van fizetés nélkülin? — Októberben is táppénzen voltam, akkor hallottam a szóbeszédet, hogy a tmk-sok létszámát a felére csökkentik. Rákérdeztem a vezetőknél és rábólintottak. 1 — Mi a terve ezek után? — Kértem egy kis gondolkodási időt. A fél év fizetés nélküli haladék nekem is, a vállalatnak is, de tudom, hogy nem várnak vissza. Meg kellene próbálnom a kisipart, de félek. Nem a munkától, hanem a munka hiányától. Igaz, a magam ura vagyok, de igazából a pénz az úr. Ha nincs megrendelőm, mi marad a megélhetésre, az adó meg az SZTK befizetése után? Ahogy fogy az emberek pénze, ott spórolnak, ahol tudnak’. Nem hívnak kisiparost, felragasztják a tapétát meg a szőnyegpadlót maguk.-— Milyen az állampolgári közérzete? — Hát, nem tudom. Párttag vagyok, a marxista egyetemet is elvégeztem, de a párttagságom csak abból állt már az utóbbi időbén, hogy részt vettem a‘ taggyűlésen. Tényleg, azon még nem is gondolkodtam,' mit ír elő a szabályzat a munka nélküli párttagok tagdíjára? Szórakozni nem járok, üdülni nem szoktunk. Ha a lányom megkérdi, apu, hova mégy, már tudja is a választ: én csak dolgozni megyek el hazulról. Hajós Terézia CSEHSZLOVÁKIA Adóváltozások a mezőgazdaságban Jelentős pénzügyi változások léptek életbe januártól a csehszlovák mezőgazdaságban. A főképpen a gazdaságot érintő átalakítási politika jegyében fogant intézkedéseket nagy várakozás előzte meg az érintettek körében, s ez nem is meglepő, hiszen azok a következő esztendők gazdálkodását szabályozzák, befolyásolják. A legtöbb félelem, fenntartás abban a kérdésben keletkezett, hogy marad-e a gazdálkodó egységeknek az adó kifizetése után is elegendő anyagi eszköze a sikeres működéshez. Ezzel kapcsolatban szakemberek rámutatnak, hogy az intézkedések célja a csehszlovák mezőgazdaság gyenge pontjainak felszámolása. Főképpen a túlságosan magas önköltségről, a tudomány vívmányainak szűk körű alkalmazásáról és a piaci szükségletek nem kielégítő tanulmányozásáról van £zó. A változások kétséget kizáróan jelentősek, hiszen a nyereségadó mértéke az eddigi 15 százalékról 50 százalékra nőtt, és bevezették a béralapok 50 százalékos adóját is. Mindkét intézkedés jelentős többletkiadást ró a mezőgazdasági vál-' lalatokra, ám egyben a biztosítéka lehet, hogy az efféle gazdasági „nyomás” kikényszeríti a takarékosabb munkaerő-gazdálkodást, a legkorszerűbb technikák és technológiák alkalmazását. Megválto- zbtt a megművelt földterület után fizetendő adózás rendszere is. Ezentúl csak a jó minőségű földekkel rendelkező és kedvező éghajlati viszonyok között gazdálkodó szervezetek fizetnek — a besorolástól függően ir* hektáronként 150— 3000 koronát. Az új adókkal való megismerkedés némi felzúdulást váltott ki, leginkább az elvonások mértékét sokallták nem kevesen — elvégre néhány tízmilliárd koronáról van szó. Az illetékesek azzal csillapították a kedélyeket, hogy rámutattak: a magasabb adóhoz magasabb felvásárlási és nagykereskedelmi árak párosúlnak. A termékek kiskereskedelmi ára ugyanakkor változatlan marad. (Orbis—MTI-Press) rtatlan vagyok! — kiáltotta háromszor egymás után Spén szaki, a Vészfékgyár esztérgályossztárja. A munkahelyi döntőbizottság tagjai hitetlenkedve ingatták fejeiket. — Cö-cö... A második dop- pingkontroll eredménye is pozitív — bandzsított felemelt mutatóujjára a fődiri. — Nincs mese, Spén szaki, maga anabolikus szteroido- kat eszegetett... — Biztosan belecsempészték a kajámba-f- mént át védekezésből támadásba a vádlott. E szavakra Sztanozolon doktor, a ravaszdi üzemorvos észrevétlenül meglazította nyakkendőjét. — Ugyan, miért tették volna? — kereste tüstént az ideológiai vezérfonalat a párttitkár. — Fokozni akarták a teljesítményemet — vonta föl vállaiyal együtt a szemöldökeit is Spén szaki. — Emlékezzenek csak, mekkora volt a lemaradásunk... , — Végül is teljesítettük az ex- | Dopping porttervet — köszörülte meg torkát a főmarketinges. — De milyen áron?!—pirult el fültövig a párttitkár. — Spén szakit most évekre eltilthatjuk az esztergagéptől ... j'— Szögre akaszthatja a védőszemüveget — csatlakozott az előtte szólóhoz a hirtelenkopasz KISZ-titkár. — Rólunk cikkezik a sajtó ... A'minisztérium pedig fejeket követel — simított végig fejebúbján a fődiri. jPentele, a szakszervezeti főbizalmi ekkor úgy érezte, hogy most kell kifejtenie álláspontját: — Mindenekelőtt közöljük a sajtó képviselőivel, hogy a Vészfékgyár mélységesen elítéli a doppingszerek használatát. Elvégre a világpiacon nem az eredmény, hanem a részvétel a fontos... — De mi van akkor — szakította félbe Pentelét a főmarketinges —, ha már a puszta részvételhez is doppingra van szükségünk? — Kíváncsi lennék arra, hö- gy'an csinálják ezt a tőkések — sóvárgott egyet a fődiri, s lelki szemei előtt máris egy hosszabb nyugat-európai tanulmányút kezdett körvonalazódni. — Bizonyára nálunk ügyesebben — kockáztatta meg valaki, ám ezzel most kivételesen mindenki egyetértett. Ekkor libegett be az ajtón Giziké, a fotogén titkárnő, s a gyűrt arcú férfiak vágyakozva nyújtották felé nyitott tenyereiket. Amelyekbe Giziké rendre bele is poty- tyantott egy-egy apró, halványkék pirufát. Kisvártatva vidáman ropogtattak valamennyien. Kivéve Spén szakit, aki fancsali ábrázattal és üres kézzel üldögélt az egyik sarokban. Igaz, nem tudhatta, hogy még délben, az üzemi étkezdében elélököft lebbencslevesben ott úszkáltak az ő pirulái is. Mind a négyen. Walter Béla A XXI. SZÁZAD KÜSZÖBÉN * A technológiai fejlődés nem áll meg Minden korszaknak megvannak a saját találmányai. Hol lassabb, hol gyorsabb ütemben születnek új ötletek, de a korszerűbb technológiák az egész világon meghonosodnak. A technológiai fejlődés nemzetközi tendenciáiról dr. Szentgyörgyi Zsuzsától, az Ipari Minisztérium főtanácsosától kértünk tájékoztatást. Azt szoktuk mondani, hogy a huszadik század második felében erősen felgyorsult a technológiai fejlődés. Ez igaz is, meg nem is. Mert ha kicsit utánagondolunk — fejtette ki a főtanácsos — láthatjuk, hogy jelentős volt a technika és tudomány fejlődése a tizennyolcadik században is, különösen pedig a tizenkilencedik század második felében. És aki benne él a korban, mindig érzi a gyorsulást. Az elektronika térhódítása Ha most sorra vesszük a legfontosabb irányzatokat, akkor anélkül, hogy sorrendet állítanék fel, a következőket tudnám mondani. Kezdjük az elektronikával. Rendkívül gyorsan teljesedett ki, bár a gyökerei a múlt századra nyúlnak vissza, de legalábbis századunk elejére, amikor feltalálták az elektroncsövet, és az amerikai ATET Távíró- és Telefontársaság a világon először hozta létre a teljes kontinenst átfogó telefonvonalat, és ahhoz felhasználta erősítőelemként a triódát, a vákuumcsövet. Az elektronika lényegében itt kezdődött, aztán nagy léptekkel haladt előre a két világháború között. Ebben jelentős szerepe volt a háborús készülődésnek is, hiszen a jel- és üzenettovábbításhoz a hadseregeknek szükségük volt erre az új eszközre. Ugyanez motiválta a számítógép kifejlesztését is, azért adott a brit, az amerikai, sőt a náci német kormány is óriási pénzeket a tudósoknak, mérnököknek, hogy fejlesszenek ki számítóberendezéseket.. Az elektronika fejlődésében a legnagyobb lökést a tranzisztor megjelenése hozta. Az elektronika várhatóan a jövőben is az egész ipar fejlődésének a motorja lesz, hiszen például számitógépes rendszerek vezérlik a nagy vegyi üzemeket, a gépipari üzemeket, a gyárak termelését. Hasonló jelentőségű egy másik -frányzat~az-anyágról- -való- ismeretek szerzése, az anyagtudomány, és az ettől elválaszthatatlan anyag-előállítási technológiák. Új anyagok egész sora jelent meg, és várhatóan jelenik meg a jövőben is. Beszéljünk az energetikáról is. A világ egyre „éhesebb” az energiára, hiszen a bonyolult berendezések üzemeltetéséhez energia kell. A fejlett gazdaságú országok, városok infrastruktúrájához ugyancsak nélkülözhetetlen az energia. Hiába az energiatakarékosság, a rendkívül sok, szellemes, új berendezés, eljárás az energiafelhasználás csökkentésére, az energiaigény egyre inkább fokozódik a világban. Nem kis gond az, hogyan állítsunk elő több energiát? Nem örülünk a szénenergiának, egyrészt azért, mert eltüzeljük az értékes szenet ahelyett, hogy az utóda- inkra is hagynánk valamit. Másrészt — és ez még nagyobb baj — szennyezi a környezetet. Valószínű, hogy a savas esők is elsősorban a szénerőművek termékei. A legtisztább energia Ha az atomenergiáról van szó, mindenkinek .Csernobil jut az eszébe, és főleg a félelem ettől az energiaforrástól. Pedig ez a legtisztább energia, és még mindig ez a legjobb út a számunkra, különösen ha a biztonságtechnikát kellőképpen komolyan vesszük, s erre elegendő pénzt áldozunk. A vízenergiáról annyit, hogy jó, akinek van, mert például Svédország aligha élne meg, ha nem lennének vízi erőművei. Kár, hogy Magyarországon csak alsószakasz jellegű folyók vannak, innen adódnak a gondjaink. Méréstechnika Az egyik legfontosabb irányzat most a gépipar új pályára állása. Megkezdődött máj a számítógéppel vezérelt szerszámgépek kapcsán, de ez még csak kezdete egy nagy, átfogó fejlődésnek, amelyben maguk a gépipari megmunkálási technológiák is jelentős változáson mennek keresztül. Gépiparon nemcsak forgácsolást, anyageltávolítást kell érteni, hanem például sajtolást, meleg- és hidegalakításokat, szerelést és egyebet is. A vegyiparban a legfontosabb az energiatakarékos eljárások, környezetkímélő technológiák és természetesen új anyagok előállítása, hasznosítása. Külön kell kiemelni minden téchno- lógiának a kiszolgálóját, a méréstechnikát. Enélkül tulajdonképpen nincs automatizálás, nincs környezetvédelem, de napi életünkben is komoly a szerepe, hiszen már például az egyszerű automata mosógépben is vannak érzékelők. A méréstechnika az elmúlt tizenöthúsz évben nagyon sokat fejlődött. Nálunk sajnos elmaradott, megint csak azért, mert mindig itt takarékoskodtunk. Ha volt egy beruházás, ami mondjuk száz pénzegységbe került, akkor rendszerint azt mondták az illetékesek, hogy nincs több rá, mint nyolcvan pénzegység. A tartályt, a megmunkálógépet, a reaktort nem lehetett kihagyni, hát mit hagyjunk ki: a mérés- technikát. Aminek szó szerint is isszuk most a levét, hiszen a környezetünk védelméhez is kell méréstechnika. Nem véletlen, hogy az illetékes minisztérium egy megfigyelő mérőrendszer kiépítését hirdette meg az épülő erőmű környékén. De méréstechnika kell például a gépiparban, a vegyiparban, gyakorlatilag mindenütt. Említsük még meg az élelmiszer- gazdaságot. Ebbe beletartozik a mező- gazdaság, tehát a gabona, állati termékek, gyümölcsök stb. előállítása, de beletartozik az élelmiszer feldolgozása is. Ez az ipar hihetetlen módon fejlődött ebben a században. A jövőben is az szükséges, hogy megfelelő gépipar, vegyipar és információ álljon rendelkezésre ahhoz, hogy az élelmiszer-gazdaság el tudja látni az embereket jó minőségű és megfelelő mennyiségű termékekkel. Végül, de nem utolsósorban szóljunk a biotechnikáról. Valószínű, hogy a jövő században a biológiai eszközök uralkodnak majd az „élettelen” eszközök felett, mint amilyenek a mechanikus gépek vagy a vegyi anyagok. Hargitai Judit VEZETŐFÜLKÉK — VILÁGSZÍNVONALON Légkondicionálás, hűtőszekrény, telefon Szovjet viszonylatban teljesen új műszaki megoldásokat alkalmazva, új típusú vezetőfülkéket állítottak elő a Kamaznál. Ez a fülke a gyárnál alkalmazott összes alvázra felszerelhető— beleértve a kéttengelyeseket is. Tágas belső terében elektronikus műszereket, az eddig megszokottól teljesen eltérő elrendezésben építettek be, jelentős mértékben megkönnyítve ezzel a vezető munkáját. A világban jelenleg érvényesülő irányzatnak megfelelően a hagyományos helyett regisztrálós sebességmérőt alkalmaztak. Az új vezetőfülke mégis leginkább kényelmét tekintve különbözik elődeitől. Az ülések pneumatikus felfüggesztésűek, két kényelmes hálóhely, háztartási fülke, asztallá alakítható tetővel ellátott élelmiszer-konténer, hermetikusan záródó ruhás- szekrény és légkondicionálás könnyítik meg a gépkocsivezető munkáját. Ezenkívül van hely termosznak, kétrészes hűtő- szekrénynek, sztereó magnetofonnak és egy rádiótelefonnak is. Ötletes konstrukciós megoldásokkal a vezetőfülke zajszintjét a korábbihoz képest mintegy 25 százalékkal mérsékelték. Panoráma szélvédő és növelt méretű oldalablakok biztosítanak jó kilátást a gépkocsivezető számára. Optimálisnak tekinthetők a fülke aerodinamikai paraméterei is. tőfülke javítja a Kamaz jármüvek versenyképességét, amelyet a gyár egyedi kívánságok teljesítésével is kész fokozni. Az első, már új kabinokkal, sorozatban gyártott járművek — a Kamaz—53225 és a Kamaz—54225 — előreláthatólag másfél-két év múlva gördülnek le a futószalagról. Az új, a minőségi követelményeket jobban kielégítő veze(APN)
