Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-02 / 28. szám

1988. február 2. • PETŐFI NÉPE • 3 VIDEOFILMÉT NÉZTEK A FALUGYŰLÉSEN Pálmonostora exportjogot kér „ ... ami nem rajtunk múlik, azon úgysem tudunk változtatni” Pálmonostorán a minap tartott falu­gyűlést azzal kezdték a résztvevők, hogy megtekintették a község 1988-beli életéről készített összefoglaló jellegű vi­deofilmét, melyet a helyi művelődési ház stábja készített. A kamerák a mos­tani rendezvényt is megörökítették a jövő számára, s a lelkes helyi riporter a falugyűlés után feltette a kérdést a tanácselnöknek: mi az oka, hogy az idén kevesebben szólaltak fel, mint ta­valy? Bár a kérdés a kívülálló számára azt sugallhatja, hogy ez a mostani egy „álmos” falugyűlés volt, erről szó sincs. Pálmonostora lakói élénk eszmecserét folytattak országgyűlési képviselőjük­kel is, a helyi tanács vezetésnek pedig egyértelműen kinyilvánították bizal­mukat. Viszonylagos passzivitást csak az érzékelhetett, aki napjaink általános politikai légkörére is gondolva felfoko­zott hangulatot, esetleg indulatokat várt. Pálmonostorán azonban nyugod­tak az emberek, amire — a község fej­lődését áttekintve — számos okuk le­het. Ám e nyugalomba belenyugvás is vegyül, hisz egy idős nénike szükséges­nek tartotta — csak úgy, maga elé mor­molva — megjegyezni: .. .ami nem rajtunk múlik, azon úgysem tudunk változtatni. A község 1988-as fejlődését Laczkó Róbert tanácselnök tekintette át. Bár % fejlesztésre az eredetileg tervezettnél lé­nyegesen kevesebb jutott, a nyáron el­készült az új mélyfúrású kút, jelentős mértékben javítva a község vízellátá­sát. Időben befejeződött a gázvezeték­hálózat kiépítésének második üteme, melynek következtében már három­száz lakásban melegítik az új vizet gáz­zal. Anyagi fedezet híján viszont nem kerülhetett sor iskolabővítésre, s erről a tervidőszakban valószínűleg végleg le is kell mondani. Vizsgálja a község, hogy milyen módon gondoskodjanak a jövőben a tanyákon élő idős emberek­ről, mert a feladat évről évre sürgetőb­bé Válik. Hozzászólásában Kocsány János bácsi egy szociális otthon megépítését sürgette, ám többen kétségbe vonták, hogy van rá igény. Vincze József a szo­ciális segélyek elosztása körüli anomá­liákat tette szóvá, mondván, hogy so­kan a kocsmákban költik el a pénzt. Ezzel kapcsolatban nyilvánosságra ke­rült, hogy az idén ugrásszerűen meg­nőtt a segélyért folyamodók száma, s ha ez így megy tovább, májusra elfogy a tervezett összeg. Huszka Sándor ta­karékosságra szólította fel a község ve­zetőit, jó példaként említve meg azt az esetet, melynek során a gázvezeték­építés költségeit családonként húszezer forintról 16 ezerre sikerült lefaragni. Dr. Horváth László országgyűlési képviselő felhasználta az alkalmat, hogy ismertesse a parlamentben kifej­tett tevékenységét. Mint mondotta, a vízlépcső ügyében a munka folytatásá­ra szavazott, mert — szemléletes ha­sonlattal élve — itt egy nyolchónapos terhesség sorsáról kellett dönteni. Az adótörvény megszavazását—az előző­vel éllentétben — megbánta, mert mint utóbb kiderült, a Pénzügyminisztérium végrehajtási utasításai szembe tudtak helyezkedni az előzetesen meghirdetett alapelvekkel. A környék lakosságának érdekeit dr. Horváth László — mint mondotta — a mezőgazdasági bizott­ságban igyekszik képviselni, s szeretné elérni, hogy a Keleti Fény Termelőszö­vetkezet exportjogot kapjon a fűszer- paprikára. Bejelentését nagy taps fo­gadta, úgy tűnik, Pálmonostora lakói nagy reményeket fűznek a paprikater­mesztéshez. Felszólalásában Bartucz Ferenc a Kossuth utca elhanyagolt állapotát pa­naszolta fel, melynek feltöltésére Mar­tus Pál téeszelnök tett ígéretet. Forgó Erzsébet javasolta, hogy a piacteret a község központjából máshova helyez­zék át. Bálái F. István Azonos hittel, meggyőződéssel Decemberben a megyei pártértekezleten nem választották meg a megyei pártbizottság tagjának Benczé Károlynét, a kalocsai Vén József Általános Iskola igazgatóhelyettesét. Munkahelyén kerestük fel, s tettük fel a kérdést: milyen érzés volt hosszú idő után megválni a testülettől? ; 2á Két ciklusban voltam a megyei pártbizottság tagja, s már utóbbi megválasztásomkor arra gondoltam, a követke­ző alkalommal nem vállalom ezt a nem kevés elfoglaltsággal járó megbízatást. A váltás hamarabb bekövetkezett, s ezt tudomásul veszem. A pártértekezleten nem mondták ki, de úgy érzékelem, fiatalítani akartak, s ez így van rendjén. Milyen érzés volt? Kissé rosszulesett, no nem a választás, hanem ahogy ez történt, nem közölték velem, högy nem jelölnek. Akkor maradt bennem tüske, ugyanis meg sem köszönték a régi pártbizottsági tagok munkáját, de ezen már túl vagyunk. Két okare, egyrészt, mert megkapta a megyei első - titkár köszönő levelét, amelyben elismeri tevékenységét, másrészt ismét végiggondoltá a dolgot, s túltette magát ezen az aprócskának tűnő, de akkor bántó mozzanaton. ■ — Majdnem huszonöt éve dolgozom ebben az iskolában, azóta vagyok tagja a pártnak. Tovább dolgozom az alap­szervezetben, töretlen hittel, meggyőződéssel. Több időm jut ezután a családra, a tanításra, a népi táncra. Tanítani na­gyon szeretek, ez a hivatásom, de meggyőződésem az is, hogy a folklór ápolása összehozza, baráttá teszi az embere­ket. A Kalocsai Népi Együttes hagyományőrző csoportjá­nak vagyok a vezetője, koreográfiákat készítek ... Nem, nem érzem magam bukott embernek, nincs bennem sértő­döttség. Az ilyen személycsere ma már természetes, s hozzá­teszem: aki "mar politikával foglalkozik, tudnia kell: a két jelölt közül csak egyet választhatnak meg, de maga a jelölt­ség is rangot jelent. Munkám, társadálmi tevékenységem így is akad bőven, a városi úttörőelnökség kulturális bizottságá­nak is a vezetője vagyok, és vállaltam pártoktatást is. — Én ezután is úgy akarom végezni a munkámat, hogy kiérdemeljem a kommunisták bizalmát. Nagyon örülök, hogy pedagógus vagyok, mert most nagyon sok hittel kell reményt kelteni az emberekben. A jövő nemzedékét úgy kell nevelnünk, hogy önállóan, a nép, a haza érdekében tevé­kenykedjenek. Ehhez itt jó lehetőségeink vannak, jó kollektí­vában dolgozom... Gémes Gábor AZ ORVOS ÉS A BETÉG ÉRDEKÉBEN Megalakul a Magyar Orvosi Kamara A szerveződő Magyar Orvosi Kama­ra alakuló közgyűlését március 3-án tartja a Budapest Kongresszusi Köz­pontban — adott tájékoztatást Veér András professzor, az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet főigazgató főorvosa, a kamara szervezőbizottsá­gának elnöke. Az orvosok szakmai, etikai, gazda­sági és szociális érdekképviseleti szer­vezetével kapcsolatosan elmondta: Magyarországon 1936 és 194S között működött ilyen szervezet, ám múnká- juknak csak az első szakasza tekinthető — a mai korra átültetett változtatások­kal—elfogadhatónak. Fontosnak vél­te azonban leszögezni: a jelenlegi testü­let újként indul, vagyis nincs jogfolyto­nossága a régivel. A szervezessél eltelt két hónapról szólva vázolta: az orvosi kamarába eddig mintegy 10 ezer orvos jelentkezett. A leggyakrabban ismétlő­dő javaslat az volt, hogy valamennyi orvos kötelező érvényűén tagja legyen a kamarának, ami a testület közmegbe­csülését, fegvelmező erejét erősítené. Hiszen akit kizárnának a kamarából, nem dolgozhatna a továbbiakban or­vosként. A véleménynyilvánítók több­sége szorgalmazta: az orvosi kamara határozza meg azt a szakmai színvona­lat, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egy magyar orvos praktizálhasson. Né­zetazonosság alakult ki abban, hogy a korporáció önálló, független, saját költségvetésből gazdálkodó szervezet legyen. A társadalmi szervezetekkel való kapcsolatokról a professzor kijelentet­te: az Egészségügyi Dolgozók Szak­szervezetevei és a Magyar Orvostudo­mányi Társaságok és Egyesületének Szövetségével (MOTESZ) jelenleg folynak a tárgyalások, s bíznák a kon­szenzus kialakításában. A közgyűlésen vitára bocsátandó alapszabály-tervezet gazdasági érdek- védelmi részével kapcsolatosan kifej­tette: az orvosi kamara csak alapelve­ket kíván érvényesíteni a bérezésben, a ■ honoráriumrendszerben, az adózás problémájában. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Orvosi Kamara a hálapénz va­lamennyi formája ellen fel kivan lépni. Az orvosok bérezését a tisztesseges munka díjazására épülő bérezési rend­szerben tudja elképzelni. A pénz azon­ban ne közvetlenül a betegtől származ­zon, hanem valamilyen biztosítási rendszeren keresztüljusson el az orvos­hoz. El kívánják kerülni az úgynevezett bérharcot, viszont a kamara kezdemé­nyezni fogja az orvosok adózási rend­szerének megváltoztatását. Hiszen az önképzés — a külföldi orvosi szakiro­dalom, a különböző kongresszusokon való részvétel — sok pénzbe kerül, s ezeket a költségeket az adóztatásnál figyelmen kívül hagyják, miközben a hálapénz az adóbevallásnál jövedelem­nek számít. E témában az orvosi kama­ra a közgyűlést követően állást foglal. Arra a kérdésre, hogy a beteg érde­keit miként kívánják szolgálni, a pro­fesszor leszögezte: az elgondolások mindegyike a betegellátást javítja. Hi­szen, na az orvos nyugodt körülmé- úyek között, megfelélo feltételekkel tud dolgozni, s ráadásul a szakképzettsége is elfogadható szintű, akkor minden bizonnyal a legmagasabb értékű ellá­tást nyújtja. Veér András megerősítet-. te: nincs az orvosi kamarának egyetlen olyan elképzelése sem, ami a betegre terhet róna, vagy valamilyen problé­mát jelentene számára, mert még az orvosok gazdasági érdekeit sem a páci­ensen keresztül akarja érvényesíteni, hanem a társadalombiztosítási rend­szerben. « A Szociális és Egészségügyi Minisz­térium, valamint a szerveződő Magyar Orvosi Kamara kapcsolatát úgy ítelte meg, hogy az harmonikus, a minisztéri­um semmiben sem akadályozza a ka­mara létrejöttét. Az autonóm orvosi kamara területi — megyei, illetve regi­onális — egységeiről a március'3-ai közgyűlés dönt, csakúgy, mint a min­denre kiterjedő alapszabály-tervezet el­fogadásáról. Megkezdődtek a magyar— szovjet gazdasági tárgyalások Medgyessy Péter miniszterel­nök-helyettesnek, a magyar— szovjet gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési kor­mányközi bizottság magyar tago­zata elnökének a meghívására szerdán Budapestre érkezett Nyi- kolaj Talizin miniszterelnök­helyettes, a bizottság szovjet társ­elnöke, hogy részt vegyen a bizott­ság 38. ülésszakán. A vendéget a Ferihegyi repülő­téren Medgyessy Péter fogadta. Je- • len volt Borisz fiztukalin, a Szovjetunió budapesti nagyköve­te. Délelőtt a Parlamentben meg­kezdte munkáját a magyar-—szov­jet gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési kormánykö­zi bizottság 38. ülésszaka. A tárgyalásokon eszmecserét folytatnak a kétoldalú gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok alakulá­sáról, a népgazdasági tervek 1991 —1995. évi koordinációjával ösz- szefüggő kérdésekről. Kiemelt fi­gyelmet fordítanak a magyar- szovjet gazdasági együttműködés ár- és valutáris mechanizmusának korszerűsítésére, a vállalatok kö­zötti közvetlen kapcsolatok széle­sítésére irányuló javaslatokra, a KGST komplex programja kereté­ben végzett közös kutatási-fejlesz- „tési tevékenység eredményeinek ér­tékelésére. (MTI) A NAGYCSALÁDOSOK ELNÖKÉNÉL A természet IdsÄ csodája kívül talán a vé­dőnő az, aki leghamarabb értesül egy kisgyermek várásáról, születéséről. így természetesnek tűink, hogy a Hazafias Népfront Kecskemét Városi Bizottsága őket kérte fék vegyék számba a nagycsaládosokat. Jobbágy Mihályné, aki maga is öt gyermeket nevel, szorgalmasan gyűjtötte az érintettek névsorát. Szólt Miskolciéknak, akik tizenketten élnek, Forgács Jáno- scknak, és sorolhatnám, mígnem megkértek egy jo­gászt, hogy' vegyen részt a Széchenyi tér 22. szám alatti népfrontszékházban megtartandó, nagycsaládo­sok kecskeméti egyesületének alakuló ülésén. Az alapító tagok harmincketten voltak. A jogász segítsé­gével megszületett az alapszabály, amelynek keltezése 1988. március 21-e. Az elnöki funkcióra Forgács Jánost választották, akit egy hétvégén megkerestem otthonában. • A Mécses utcai házsor még csak kialakulóban. így hát nem csak a sűrű köd teszi, hogy ritkán látni ablakokból kiszűrődő világossá­got. A 26. számú ház előtt még az építkezéshez használt anyagokból kisebb-nagyobb buckák, közöttük a sűrűn taposott bejárat. Fiatalem­ber fogad. Bentebb szokatlanul tá­gas minden. Az asszony teát főz, egy kisfiú az asztalvégen olvas, a másik kíváncsian lesi. — Mi minden történt az egyesü­let megalakulása óta? — A sok-sok adminisztrációs te­endő után jött a nyár, a vakáció. Az igazi munka múlt őszön kezdő­dött. Minden hónap utolsó hétfő­jén fogadóórát tartok. Persze, ha valakinek sürgős intéznivalója akad, megtalál a munkahelyemen, a Köjálnál. Volt úgy, hogy egy csa­ládban a kislánnyal gondok adód­tak, pszichológus kellett. Aztán egy másikat pénzszűkében segítet­tünk ki. Nem volt könnyű annak az édesanyának a minimális havi jövedelmet elintézni, aki szülés előtt állás nélkül maradt. Létezik saját ruhabutikunk. A Bense csa­lád, patronálónk, felajánlott egy helyiséget, ahol rendszeresen, pén­tek délutánonként leadhatók a ki­nőtt holmik, s akinek kell, onnan „vesz” magának. Egyfajta ruha­csere-akció ez. Egyesületünk szívesen fogad más segítőtársakat is, mint például gyermekfelügyelőt. Jó kapcsola­tunk alakuld ki a családsegítő köz­pontokkal. Nekik is köszönhető, hogy a múlt esztendő végén szép karácsonyunk volt a népfrontszék­házban! Több mint száz gyere­künk gyűlt össze. Ugyancsak a népfrontnál létezik faliújságunk, amire a családosokkal kapcsolatos újságcikkeket kirakjuk. Ugyan­ezen, feleslegek-szükségletek-fel- ajánlások „rovatot” is fenntar­tunk. A fejalánlások sokrétűek: a korrepetálástól kezdve a paplan­készítő kisiparos segítségén át a kútvíz-vizsgálatig. Legfőbb cé­lunk, hogy megismerjük egymást, mert a nagy családokban egészen mások a gondok, az örömök, mint másutt. Nekünk lételemünk a ba­rátság, a szeretet, a törődés. Beszélgetésünk közben elkészült a tea. Az asztalvéget megrohamoz­ták a gyerekek. — Bizonyára nem véletlen, hogy ön tölti be az elnöki funkciót... — Mi is sokan vagyunk. Heten, azaz velünk kilencen — mondja az édesapa, miközben a feleséggel, Zsuzsannával összemosolyognak. — A nyáron nyolc lesz az a hét... — toldja meg az édesanya. — Annyira fiatalok még. Elhatá­rozott szándékuk volt a nagy csa­lád? # A tanulás komoly dolog. (Walter Péter felvételei) • Elkészült a tea. • Zsuzsi első „dolga” birtokba venni az éppen hazaérőt, most a legnagyobbat, Pétért. — Az az igazság, túl fiatalon kezdődött — folytatja az apa. Én 18, Zsuzsa 16 éves volt, amikor Mecsekrákoson egy iskolai tábor­ban találkoztunk. Pár hónapi ud­varlás után katona lettem, majd Szegedre, az élelmiszer-ipari főis­kolára jártam. Zsuzsa közben leé­rettségizett. 1973-ban összeháza­sodtunk. Albérletben laktunk. Harmadikos koromban megszüle­tett az első gyerekünk, Péter. Tár­sadalmi ösztöndíjas voltam a ba­romfiiparnál, ezért Kecskemétre akartunk költözni. Albérletet ke­restünk, de mire megérkeztünk, ki­adták. A BOV sofőrének az az öt­lete támadt, hogy — ahol most a Tó vendéglő van —, költözzünk a vállalat éjszakai szállására. A rég használt vendégszobában poros vaságy fogadott bennünket. Éz lett a lakásunk, havi 45 forintos díjért. Közben beléptünk a Hunyadi ifjú­sági lakásépítő szövetkezetbe. Egy néni pedig felajánlotta, segít raj­tunk — ez még Szegeden volt —* ad kamatmentesen 50 ezer forintot úgy, hogy havi ezrenként ráérünk visszaadni. Akkor a lakásépítke­zésbe ennyi volt a beugró. Felhúz­ták a főfalakat, a többit, a magunk házát mi építettük. Közben 1976-ban megszületett Ildikó. Dávid pedig rá két évre, amikor beköltözhettünk a 80 négyzetméteres lakásba. — Lassan azt is kinőtték... — Az adósságokat kifizettük, persze a gyerekeket csak legtöbb­ször alva láttam. Ezért is mentem el a Köjálhoz dolgozni. Időközben elvégeztem a vegyipari techniku­mot, Zsuzsa meg leérettségizett. Nyolcvanban Gergő, a negyedik gyerek született, majd Balázska, Klárika, Zsuzsi pedig tavalyelőtt. Most pedig, ha fiú lesz, Jánoská­nak hívjuk. — Ha ennyi gyereket mer vállal­ni, itt komoly munkamegosztásnak kell lenni — fordulok az asszony­hoz. — Annyira, hogy Klári és Zsu­zsa szülésében a féljem is segített. Sajnos, ez még nem nagyon elter- Jfedt, pedig két ember összetartásá­ban óriási kapocs. Egyébként előre nem terveztük, hogy hány gyerme­künk lesz, mindig csak egyet. Ami­kor már öten voltunk, akkor érez­tük, magunkat családnak. Az isko­lások? hazajárók, mindennap fő­zök. A férjem a fő bevásárló. Fel­pakol a biciklire: hét végén 10-12 liter tej, 4 kilogramm kenyér, fél kiló párizsi, 40 dekányi sajt fogy. Mindent összeszámolva 26 ezer fo­rintból gazdálkodunk. Ezt a házat is sok-sok társadalmi munkával építettük. A tetőtér lambériázása van még hátra. Különösebb ter­vünk nincs, azaz a terv már való­ság: az új baba. Ami a természet csodája, ellene nem teszünk. Tisz­teletben tartjuk az életet. Pulai Sára SZAKMAI ÉS JOGI IRÁNYMUTATÓ Készül a Magyar élelmiszerkönyv A Központi Élelmiszeripari Kutató- intézetben készült a Magyar élelmiszer- könyv. A munkáról Mohos Ferenc, a KÉKI főigazgatójának általános he­lyettese elmondotta: a könyv az élelmi­szertermelők számára olyan szakmai és jogi iránymutató lesz, amely — a nem­zetközi gyakorlattal összhangban 1 szabályozza az élelmiszerek előállítá­sát. A könyvet az élelmiszerekről szóló törvény előírásainak megfelelően szer­kesztik meg, s négy kötetből-áll majd. Az első az élelmiszertörvényt' és az élel­miszertermeléssel kapcsolatos vala­mennyi hatósági előírást, jogi és egész­ségügyi tudnivalót tartalmasa. A má­sodik kötet a gyártás műszaki szabá­lyozását, az élelmiszer-előállításnál al­kalmazható technológia általános jel­lemzőit, a gyártásra vonatkozó egyéb előírásokat és egyes tilalmakat foglalja magában; például közli az élelmiszer­feldolgozáshoz használt adalékanya­gokra vonatkozó-előírásokat, továbbá j a higiéniai szabályokat. A legteijedel- mesebb a harmadik kötet, ez az egyes termékcsoportokra vonatkozó minősé­gi előírások gyűjteménye lesz, míg a negyedik kötet a késztermékek minősí­tésének és vizsgálatának módszereit közli. A Magyar élelmiszerkönyv a termé­kek minőségét helyezi a gyártás és for­galmazás középpontjába. Az eddigi szabályozás ugyan nem tett különbsé­get az exportra kerülő és az itthon for­galmazott termékek minősége között, a kialakult gyakorlat szerint azonban a kétféle gyártási cél mégiscsak elkülö­nült. Az új élelmiszertörvény egységes minőségi feltételeket támaszt a gyár­tókkal szemben, függetlenül attól, hogy hova szánják, hol kívánják érté­kesíteni áruikat. Az új élelmiszerkönyv általában is elősegíti a magasabb köve­telmények elfogadtatását az élelmiszer- előállitókkal. Eddig a szabványok a minőségi követelményekkel túlságosan az alsó érték körül „számoltak”, s ilyen, irányba ösztönzött az eddigi szabályo­zás. Nem díjazta eléggé azokat, akik többre voltak képesek. Az élelmiszerkönyv előállításában csaknem ezer hazai szakértő működik közre, így a különféle főhatóságok és az élelmiszeripar számos szakembere, valamint a KÉKI élelmiszerkönyv- szerkesztő munkacsoportjának tagjai. (MTI).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents