Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-14 / 12. szám

A TARTALÉKOK FELÉLÉSE MIATT VESZÉLYBE KERÜLT A TERMELÉS JÖVŐJE Az agrártermelés, az agrárpolitika kérdései napjainkban a szakmai berkekben és a szélesebb közvélemény körében egyaránt többször szóba kerülnek. Ennek korántsem az az oka, mint néhány évvel ezelőtt, amikor élelmiszer-gazdaságunkról el lehetett mondani, hogy a magyar népgazdaság egyik — sőt, talán egyedüli — sikerágazata, hogy eredményei bizonyos területeken a világ, illetve Európa színvonalán állnak. A mai beszélgeté­sek alapja az, hogy a mezőgazdasági termelés tartalékai kiapadtak, s az utóbbi 30 évben az agrárágazat soha annyira rossz pozícióban nem volt, mint jelenleg. Ennek ellenére a népgazdaság külkereskedelmi áruforgalmához való pozitív hozzájárulása még mindig jelentős, az élelmiszer-ellátás más áruféleségekhez képest változatlanul a legjobb, és így tovább. Azok azonban, akik az agrártermelésben dolgoznak, abból élnek, mindinkább saját bőrükön tapasztalhatják, hogy helyzetük egyre rosszabb, helyenként kilátástalan. A felmerült gondok megoldást, mégpedig mielőbbi rendezést igényelnek. Ezért fogadták a mezőgazdasági üzemek vezetői érdeklődéssel azt a tényt, hogy a MÉM, illetve a Központi Bizottság illetékes szervei a magyar agrárpolitika továbbfejlesztésének kérdéseivel foglalkozik. A Központi Bizottság várhatóan tavasszal újból tár­gyalja az agrárágazat helyzetét. Erről a munkáról azonban kevés a tájékoztatás, amit az agrárszakemberek jogosan kifogásolnak. Sokak számára emiatt úgy tűnhet, hogy a magyar mezőgazdaság ügye újabban csak néhány alternatív szervezet napirendjén szerepel, holott a továbbfejlesztés kérdéseivel a hivatalos politika, az illetékes párt- és állami szervek behatóan foglalkoznak. Az agrárpolitika dilemmái 4 • PETŐFI NÉPE • 1989. január 14. Általános az „alig-eredmény” Bács-Kiskun megyében a termelőszövetkezetek 1988-ban az előző évi 1,9 milliárd forint szövetkezeti eredményhez képest csak 1,3 milliárdos nyereséget értek el. Az adatok a mérlegkészítés időszakában lát­tak napvilágot, tehát még nem véglegesek. A helyzet­képet csak részlegesen javítja, hogy az állami gazdasá­gok eredménye feltehetően 300 miihó forintra növek­szik. Az együttes nagyüzemi eredmény összege azon­ban alacsonyabb, mint korábban és főleg a szabadon felhasználható eredménytömeg. így 1988-ban az elő­ző évinél kisebb összeg jutott beruházásokra (2,4 mil­liárd helyett csak 1,8 milliárd forint). Bár kisebb a veszteség összege, kevesebb a negatív eredménnyel záró üzem, megnövekedett azoknak a gazdaságoknak a száma, amelyek ötmillió forint alat­ti „alig-eredményt” értek el. Ma már a mezőgazdasági tsz-ek fele ilyen! A nyereséget annak árán produkál­ták, hogy a korábban képzett tartalékaikat felhasz­nálták (bevonták), eszközeiket értékesítették, készle­teiket átminősítették stb. A korábbi biztonsági tarta­lékalap összege felére csökkent. Az elszegényedést jelzi, hogy az üzemek nagy része nem tudott részt venni a különböző kedvezményes gépvásárlási akciókban. Egyes üzemek a szükségesnél évek óta kevesebb műtrágyát használnak, rosszabb minőségű vetőmagot vetnek, az elöregedett eszköz- és gépállományt toldozzák-foldozzák. Ilyen alapon a mezőgazdasági üzemek vezetői nemigen értenek egyet azzal a hivatalos állásfoglalással, hogy az agrárgazda­ság 1988-ban rekordévet zárt, és hogy ennek alapján harmonikus fejlődése továbbra is biztosított. Az üze­mi termelési érték tagadhatatlanul legmagasabb volt az elmúlt esztendőben, őszi búzából vitathatatlanul a legnagyobb termésátlagot érték el. Érdemes azonban a-számok, a konkrét tények mögé is nézni, és úgy feltenni a kérdést, hogy a jó eredmények vajon nem abból származtak-e, hogy az agrártermelés saját ere­jén felül, tartalékait teljesen felélve, ezáltal a jövő sikereit veszélyeztetve produkált az elmúlt években? Tényleges érdekképviseletet Amiért ide jutott a mezőgazdaság, azért a szakem­berek nem elsősorban az agrár- vagy a szövetkezetpo­litikát hibáztatják, hanem a mezőgazdasági termelés feltételeit meghatározó jogi, közgazdasági, pénzügyi szabályozás napi gyakorlatát; a más népgazdasági ághoz képest kialakított ár- és jövedelemdiszparitást, a támogatásokat példátlanul meghaladó elvonásokat, amihez hasonlót a világon szinte sehol sem lehet ta­pasztalni. A közgazdasági szabályozás anomáliái mellett a szövetkezeti gyakorlatban is érzékelhettük, hogy a tagsági viszony „sajnos” átalakult alkalmazotti- bérmunkási viszonnyá, és a szövetkezeti parasztság mind távolabb került tulajdonától. Ezt azonban siet­tette a szabályozás, mert pl. az év végi részesedést, mint nyereségérdekeltségi célt éppúgy megadóztatta, mint az évközi munkabér-fizetést. Ezért gyakorlatilag az agrárpolitika reformjának középpontjába a mezőgazdasági szakemberek a tulaj­donosi érdek, kötődés újbóli megteremtését, a más népgazdasági ággal összhangban levő, és így a mező- gazdasági újratermelést nem sújtó szabályozórendszer kialakítását javasolják. Emellett nem szabadna meg­feledkezni a mezőgazdasági termelés biztonságát hosszú távon szolgáló fejlesztésekről, termelési eljárá­sokról (öntözés, melioráció stb.). Ugyanilyen fontos a mezőgazdaság partneri viszonyának továbbfejlesz­tése az élelmiszeriparral, az eszközellátókkal, a kül- és belkereskedelemmel, a háttériparral. Nem másról, mint az egyenlő partneri viszony kialakításáról van szó. A viták során egyre többször érte bírálat a jelenle­gi szövetkezeti és érdekképviseleti rendszert, minde­nekelőtt a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsá­nak munkáját. A mai, szövetkezetpolitikai jellegű ér­dekképviselet mellett a termelőszövetkezetek tényle­ges gazdasági, kereskedelmi, vállalati, tagsági (indivi­duális) érdekképviseletre várnak. Új földosztást? Kinek? I A viták központjában a tulajdonviszonyok tovább­fejlesztése, főként annak mikéntje áll. Az utóbbi idő­bén több esetben felmerült egy új földreform gondola­ta, Az „új földosztás” a mai mezőgazdaság két alap­pillérét: a nagyüzemi birtokviszonyt, illetve a termelő­szövetkezeti mozgalmat kérdőjelezi meg. Csak a kö­vetkező kételyek merülnek fel az elgondolással kap­csolatban: akik az „új földosztást” szorgalmazzák, megkérdezték-e azt a 700 ezer embert, a magyar pa­rasztságot, hogy akaiják-e a földosztást? Vagy esetleg másoknak (kiknek?) szándékoznak kiosztani a terüle­tet? Mi legyen a nagyüzemi eszközállománnyal: Rába .—Steigerekkel, Claas Dominátorokkal, nagyüzemi állattenyésztő telepekkel? Mibőhszármazhat az a for­rás, (létezik-e egyáltalán), amely egy teljesen más típu­sú mezőgazdaság felszerszámozásához kell? Megvan- e a szaktudás a farmer-típusú gazdálkodáshoz? Es így tovább. Megannyi kérdés, amelyre válaszolni kell. Vagyongyarapító vállalkozókedv A magyar mezőgazdaság továbbfejlesztésének alapja valószínűen a meglevő nagyüzemi háttér, a nagy- és kisüzemi termelés jól bevált integrációs gya­korlata lehet. Nem cél a nagyüzemi keretek, eszközök, ismeretek megszüntetése, de cél, sőt nagyon is fontos cél kell legyen e kereteken belül egy gyökeresen új érdekrendszer kialakítása. Mindenekelőtt olyan elszá­molási, bérleti kapcsolatok létrehozása, amelyekkel meg lehet teremteni — a vállalati kockázatviselésen belül — a kisközösségek és főleg az egyének vállalko­zókedvét, érdekeltségét a vagyon megőrzésében, gya­rapításában. Ehhez azokat a formákat kellene általá­nossá tenni, amelyek helyenként eddig is jól beváltak már (átalánydíjas elszámolás, bérleti jogviszony, önel­számoló nyereségcentrum, szakcsoport, szakszövet­kezet, tagsági pótlék és osztalék stb.). Viszont mit sem ér a részegységek érdekeltsége, ha a mérhetetlen adó­zás, elvonás az egészet tönkreteszi. A nagyüzemi földterületek felosztását csak akkor érdemes javasolni, ha más módon, pl. szakszövetke­zetté történő átalakítással a gazdaság működésének rentabilitása nem biztosítható. Ugyanakkor elemi erővel merül fel, hogy kistermelői szövetkezetek, kis­szövetkezetek jöjjenek létre. Megalakultak az első kistermelői érdekképviseleti szervek is. Létrejöttük üdvözölendő, és méginkább az, ha nem az indulatok, hanem a realitások talaján igyekeznek tagjaik érdeke­it védeni, képviselni. A tulajdonviszonyok változtatására és főként a ve­gyes tulajdonformák létrehozására, részvénytársasá­gok kialakítására az új társasági törvény megalkotása kapcsán megtörténtek az első kísérletek, próbálkozá­sok Bács-Kiskun megyében is. Ehhez a mainál sokkal több ismeret, a gazdasági és jogi lehetőségek precíz feltárása kell. Nem lehet alapja a továbblépésnek az a várakozás, helyenként álom, hogy „beengedjük” a külföldi tőkét és arra építjük a részvénytársaságot. A külföldi tőkét meg kell nyerni, be kell csalogatni és nem „beengedni”. Gazdaságunk hatékonysága, szín­vonala ugyanis nem annyira vonzó, hogy itt holmi kegyek gyakorlásáról lehessen szó. Mindemellett a társasági törvény valóban sok, széles körű és teljes mélységű lehetőséget tartalmaz. A szabályozás segítse a gazdálkodást A tulajdonviszonyok mellett a fő figyelem a konk­rét pénzügyi, jogi, közgazdásági viszonyokra, kérdé­sekre irányul. A harmónia vagy éppen diszharmónia, az ütközés konkrét területe ugyanis a szabályozás. Az az igazság, hogy a legszebb tulajdoni elveket, kötődést is tönkreteheti, átformálhatja a rosszul megalkotott szabályozórendszer. A mezőgazdaság dolgozói általá­ban olyan szabályozásra várnak, amelyek harmóniá­ban vannak az összes többi népgazdasági ágéval, a működéshez optimális vagy azt közelítő, illetve leg­alább elfogadható feltételeket teremtenek. Senki nem élhet ugyanis vissza azzal jg-pl. a pénzügyi jogi szabá­lyok alkotói és gyakorlóig hogy a magyar paraszt, amikor ott az ideje, szánt, vet, arat és így tovább, végzi a munkáját. Fontos kérdés a termelés biztonsága is. Ezt különö­sen az utóbbi évek aszályos időjárása bizonyította szemléletesen. Minden eddiginél fontosabb, hogy a termelés biztonságát növelő beruházás, öntözésfej­lesztés, melioráció folytatódjon. A termesztéstechno­lógiai eljárások fejlődjenek, összességében az agrár- . kutatás a mezőgazdasági termelés számára gyakorlat­ban hasznosítható eredményeket hozzon és mindezt a jogi, pénzügyi szabályozás preferálja. Segítse a hosz- szú távú termelésfejlesztési célkitűzések megvalósítá­sát. Az állattenyésztés, a kertészeti, élelmiszer-ipari fejlesztések körébpn oldódjék és enyhüljön a telepítés, férőhelyberuházási támogatási stop. A negyedik fontos témakörnek a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari üzemek, valamint értékesítő szerveze­tek és tágabb értelemben mindazon gazdálkodó szer­vek viszonyrendszerét értem, melyek így vagy úgy, közvetlen, illetve közvetett kapcsolatba kerültek a mezőgazdasággal. A normális kapcsolat alapja csak az lehet, hogy ebben a viszonyrendszerben és mégin­kább kívánatos együttműködésben egyenrangú felek vegyenek részt. Ehhez azonban azonos jogi, közgaz­dasági, pénzügyi feltételrendszerre van szükség, nem­csak elméletben, hanem a gyakorlatban is. Dr. Horváth Gyula a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese Olasz festőgép A Fémmunkás Vállalat székesfehérvári gyárában a színes nyílászárók színválasztékának bővítésére kor­szerű festőgépsort helyeztek üzembe. Az dlasz MU- NARI cég által gyártott berendezés műanyag port szór és éget rá az alumínium nyílászárókra. Az így színezett ajtók, ablakok jobban értékesíthetők a tőkés piacokon. Az új gépsor évente 200 ezer négyzetméter felület festésére képes. (MTI-fotó) Főnökök és sofőrök Bulgáriai változások Most januártól igencsak megváltozik a bol­gár vezetők és az állami személygépkocsi-veze­tők munkarendje. Vége már a hajdanvolt szép időknek, a főnök végleg búcsút inthet a szemé­lyi sofőrnek. Az év kelletével hatályba lépett ugyanis a bolgár minisztertanács rendelete, amely szabályozza az állami és vállalati gép­kocsik használatát és intézkedik a gépkocsive­zetők hatékony foglalkoztatásáról. Eddig az állami és a vállalati vezetők szoká­sos munkanapja úgy kezdődött, hogy miután reggel a szolgálati gépkocsin begördültek a hivatal elé, a pilótáknak délig kegyesen sza­badprogramot engedélyeztek. A miniszterta­nács a nem magántulajdonban lévő személy- gépkocsik pazarló használatának felszámolá­sa érdekében rendelkezett úgy, hogy minden állami és társadalmi intézménynél 40 százalék­kal csökkenteni kell a személygépkocsik szá­mát és a futott kilométereket. A hivatali gép­kocsihasználat szükségleteire több szervezet^ közösen létrehozhat gazdasági alapon műkö­dő garázsokat, ahonnan megfelelő díjtétel elle­nében személygépkocsikat lehet kölcsönözni. Engedélyezik magángépkocsik szolgálati célra történő térítéses felhasználását, taxik bérlését, valamint a hivatali gépkocsik használatát, de főállású gépkocsivezetők alkalmazása nélkül. Minden szervezet csak egyetlen személygépko­csi-vezetőt alkalmazhat. Igaz, az utóbbi sza­bály alól néhány vezető beosztású dolgozó számára külön jóváhagyott névjegyzék alap­ján kivételt tesznek. A gazdálkodó szerveknél a kollektív vezető­testület határozza meg, hogy a gépkocsiszük­ségletek biztosítására melyik formát választ­ják. A vezetőség dönt a közlekedésre fordítha­tó eszközök mértékéről, a kilométerek men­nyiségéről, a vállalati kocsik számáról és azok­nak a személyeknek a köréről, akik magán­gépkocsijukat szolgálati célra, térítés ellené­ben használhatják. A gépkocsikeret a cég bér- és a szociális-kulturális alapját terheli. Ezzel a kormány az ésszerű felhasználást kívánja ösz­tönözni. A minisztertanácsi rendelet hatására állás nélkül maradó gépkocsivezetőket nem fenye­geti a munkanélküliség veszélye, hiszen átirá­nyítják őket a teherfuvarozásba, a tömegköz­lekedésbe, az építő- és energiaiparba, a mező- gazdaságba. Szükség esetén átképző szakmai tanfolyamokat is indítanak. Az eredeti állá­sukban megmaradó gépkocsivezetők foglal­koztatása is hatékonyabbá válik, feladatuk lesz á gépkocsik karbantartása, kézbesítői, be­szerzői munkakört is el fognak látni. (Sofia-Press—MTI-Press) Melegítő mentőzsák A veszélyesén lehűlt szerve- ^zetű emberek megmentésére hálózsákra emlékeztető „hő­zsákot” készítettek Angliában. A poliészterszál szövetből ké­szült zsákba egyfajta báb mód­jára „csomagolják be” a túlsá­gosan lehűlt szervezetű embert jjSjW csak az orra, szeme, szája látszik ki a mentőzsákból. A poliészterszövet szívó tulaj-' donsága olyan kitűnő, hogy a jeges vízből kimentett áldozatot teljesen felöltözve helyezhetik a mentőzsákba — testhőmérsék­lete helyreáll, és stabilizálódik minden külső segédbeavatko­zás nélkül. Furcsa „szerelem” A vitorláspókok családjába tartozó Linyphia litogiosa hím­je „ajtóstól rohan a házba”, ha párzásra váró nősténypókra lel: annak- nagy műgonddal szőtt pókhálóját ugyanis pillanatok alatt összegubancolja, s csak azután lát hozzá a nászhoz. Ezt a szokatlan viselkedést az ma­gyarázhatja, hogy a párzásra váró nőstény póknak a hálója a hímeket vonzó illattal 0. egy feromonnal — itatódik át. E csábító illat azonban csak ép, széttárt hálóból árad szét. Ha tehát az elsőnek érkező hím a nőstény hálóját szétrombolja, máris távol tartja magától a versenytársait. Erre annál in­kább is szüksége van, mert a párzás három-hat órán át tart. Versenytársak híján így a páro- sodás előtt vagy közben nem kell az erejét párharcra elfecsé­relnie. A nőstény a megtermé­kenyítés után új hálót sző. Az illatos pókhálónak meg­van az a faj fennmaradása szempontjából fontos előnye, hogy a nőstény akkor is párra lelhet, ha területén kevés a hím. Mágneses szövet A Csendes-óceán egyik del-, ’ finfajának agyában a mágneses anyag feldúsulására bukkantak amerikai kutatók. A feldúsulást az úgynevezett falx cerebriben, a két agyfélteke közötti kemény agyhártya-lapban találták; ez a delfin agyában erősen elcsonto­sodott. A mágneses anyag szi­gorúan körülhatárolt térben koncentrálódik, és finom, sza­bad szemmel is látható részecs­kékből áll, amelyek vasat tar­talmaznak, de nikkelt és kró­mot nem. Talán ezekkel a szem­csékkel érzékeli a delfin a föld­mágneses teret, és ennek alap­ján tájékozódik. T á v-tószenny ezés Japán Hokkaido szigetének Masú nevű tava, amely mintegy 7000 évvel ezelőtt egy beomlott vulkánnak a kráterében jött lét­re, a világ egyik legtisztább ta­vának számít. Csak az eső és az a víz táplálja, amely a kőzete­ken át szivárog befelé. Minden­fajta emberi-tevékenységet szi­gorúan távol tartottak tőle. És mégis: vizében a japán környe­zetvédelmi hatóságoknak négy év óta tartó vizsgálatai egyre több Lindán márkanevű rovar­ölő vegyszert mutatnak ki. Most átlagosan literenként 32 nanogramm van belőle. Nyá­ron a víz felszínén a vegyi anyag töménysége ennek több mint a százszorosa. Minthogy a Lindant Japán­ban már tizenöt éve nem alkal­mazzák, forrása csak Kína vagy Korea lehet. Ám ez azt jelenti, hogy a szennyező anyag a levegőn át 1500 kilométeres távolságból jut a tóba! Elektromos autó Nizzában a piros lámpá- (f^. nál várakozó autósok kí­váncsian szemlélgetik az egyszemélyes, Reva nevű, elektromos meghajtású gép­kocsit. A 2,20 méter hosszú és 65 kilométeres óránkénti sebességre képes járművet a város területén bármikor, igénybe vehető eszköz gya­nánt használhatják a Reva gépkocsipark mágneses elő­fizetői kártyáinak tulajdo­nosai. (MTI-fotó) A tudomány hírei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents