Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-12 / 10. szám
i Az Országgyűlés elfogadta az egyesülési és a gyülekezési törvényt (Folytatás az 1. oldalról.) nek és befejezésének várható — ez a szó a módosítás lényege — időpontját, helyszínét, illetőleg útvonalát kell tartalmaznia az előzetes írásbeli bejelentésnek. A javaslatot ellenszavazat nélkül, egy tartózkodás mellett fogadták el a képviselők. A bizottság következő kiegészitő indítványa a törvényjavaslat 10. paragrafusához kapcsolódott. Ennek értelmében a rendezvény résztvevői a rendezvénybejelentésben megjelölt befejezés időpontjában kötelesek a rendezvény helyszínét elhagyni. Nyolc ellenszavazattal, IS tartózkodás mellett fogadta el az Országgyűlés ezt a javaslatot. Indokoltnak tartotta a bizottság azt is, hogy a törvényjavaslat egy új paragrafussal egészüljön ki: a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi 4. törvény 228/a paragrafusával. Ez az egyesülési és gyülekezési szabadság megsértésére vonatkozik. Kimondja, hogy aki mást egyesülési vagy gyülekezési jogának gyakorlásában erőszakkal vagy fenyegetéssel jogtalanul akadályoz, az bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő; aki a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvény rendezőjének a rend fenntartása érdekében tett intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel ellenállást tanúsít, az vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő; A javaslatot az Országgyűlés egy tartózkodás mellett elfogadta. A következő módosító indítvány a paragrafusok átszámozására vonatkozott. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság hetedik javaslata megegyezett a kormány javaslatával, s a törvényjavaslat 6. paragrafusa eredeti szövegének elfogadását indítványozta két kisebb módosítással. A képviselők túlnyomó többsége ezzel az indítvánnyal is egyetértett. Ezt követően tették fel szavazásra „a tízeknek” a törvényjavaslat 2. paragrafusának 3. bekezdése kiegészítésére tett javaslatát. Az Országgyűlés 16 ellen- szavazattal, 19 tartózkodás mellett az eredeti, a törvényjavaslatban megfogalmazott szöveggel fogadta el az érintett paragrafust. Ugyancsak Bállá Éva és képviselő-5 társai tettek előterjesztést arra vonatkozóan, hogy a rendőrség képviselőinek részvételét csak a bejelentéshez kötött rendezvényekre korlátozza a törvény. A képviselők 45 ellenszavazattal, 13 tartózkodás mellett a törvényjavaslatban megfogalmazott, eredeti szöveggel értettek egyet. Végül Stadinger István a már elfogadott, módosításokkal együtt bocsátotta szavazásra a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatot. Az eredmény: az Országgyűlés a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatot 2 ellenszavazattal és 16 tartózkodás mellett elfogadta. Dr. Korom Mihály expozéja az új Házszabályokról Ezt követően — az elfogadott napirendnek megfelelően — az Országgyűlés ügyrendjének módosítása tárgyában dr. Korom Mihály (Bács-Kiskun m., 3. vk.) az új Házszabályokat előkészítő bizottság elnöke tartotta meg expozéját. Elmondta, hogy a bizottság széles körű -vita alapján terjeszti az Ország- gyűlés elé ügyrend-módosítási javaslatait, amelyekről mások mellett véleményt mondott a parlament számos állandó bizottsága, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács és a Hazafias Népfront is. A módositó indítványok, észrevételek közül a bizottság valójában csak egy sarkalatos témakört fogadott el; nem ért egyet azzal, hogy az Országgyűlés és a kormány egymáshoz való kapcsolatának kérdéseit a most előterjesztett Házszabályokban rendezzék. így abból kimaradnak a Minisztertanács elnökének és tagjainak jelölésére, választására, visszahívására, a bizalmi, illetve bizalmatlansági indítvány intézményére vonatkozó javaslatok. A bizottság határozott álláspontja szerint is olyan nagy fontosságú politikai és államjogi kérdésekről van szó, amelyeket az Alkotmány rendelkezései között kell szabályozni. Mivel most csak kisebb alkotmánymódosításokra került sor, a bizottság elnöke kérte a képviselőket, hogy — javaslataik jogosságának elismeerése mellett — legyenek türelemmel és várják meg az új alaptörvény megalkotását. Azt követően természetesen ezeknek — a most tárgyalásra nem javasolt eljárásoknak — a rendjét tartalmazni kell majd a Házszabályoknak is. Ugyanakkor a bizalmi, "illetve bizalmatlansági intézmény kodifikálásával nem várják meg az új Alkotmányt, hanem március 31- éig előterjesztés készül az Országgyűlés számára. A Parlament és a kormány kapcsolatának' körében viszont már most javasolja a bizottság annak a képviselői indítványnak az elfogadását, amely az Országgyűlés által választandó állami tisztségviselőknél előírja, hogy az illetékes állandó bizottság a személyi javaslat előterjesztése előtt hallgassa meg a jelöltet, véleményezze őt, és álláspontját ismertesse a plenáris ülésen is. Dr. Korom Mihály ezután ismertette a tervezet főbb módosítási javaslatait. Ezek sorában az Országgyűlés tisztikarának megválasztásánál a parlamenti demokrácia erősítése céljából indítványozzák a jelölőbizottság létrehozását, amely a plenáris ülés elé terjeszti a személyi javaslatokat. Ez a megoldás vonatkozna az alakuló ülésre éppúgy, mint az időközben szükségessé váló személyi változásokra. A megválasztott jelölőbizottság ezért az országgyűlési ciklus egész időtartama alatt működne. Voltak, akik a jelölőbizottság választását formálisnak tartották, hivatkozva arra, hogy az Országgyűlés tisztikara összetételének megállapítására meghatározó befolyása van a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának. Ez természetesen igaz; á politikai pártok a világ bármely parlamentjében kialakítják a maguk álláspontját fontos személyi kérdésekben. így van ez hazánkban is; ez azonban nem jelenti azt, . hogy a jelölőbizottság eleve valamiféle kötelező listát kapna, amelyet — akár egyetért vele, akár nem — elő kellene terjesztenie. Javaslat hangzott el a kötelező többes jelölés előírására a tisztségviselők körében. Ezt a javaslatot azonban a bizottság nem támogatja. Uj rendelkezés, hogy személyi kérdésekben í-r kivéve az állandó bizottságok tisztségviselőit és tagjait;— kötelezővé teszik a titkos szavazást. Régi kívánságnak tesz eleget az ünnepélyes eskütétel bevezetése. A bizottság azt javasolja, hogy a képviselők az ülésteremben, a tömegkommunikációs eszközök közvetítésével az egész ország nyilvánossága előtt tegyék le esküjüket. Mentelmi jog és összeférhetetlenség Az előkészítés során számos javaslat hangzott el a képviselői munka jobb feltételeinek új szabályozására. így például felmerült a képviselők mentelmi jogának és az összeférhetetlenségnek a részletesebb szabályozása. A bizottság elismeri e javaslatok indokoltságát, mégis arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezzel is várják meg az új Alkotmányt, illetve a tervezett törvényt a képviselők jogairól és kötelességeiről. A bizottságnak az az ajánlása, hogy a képviselők évente negyven munkanap felmentést kapjanak feladatuk ellátásához. A tervezet szerint ez az idő a Parlament plenáris ülésein, a megyei képviselőcsoportok és az állandó bizottságok tanácskozásain felüljárna a törvényhozóknak. Többen kifogásolták, hogy a költségtérítés szabályozását az Országgyűlés elnökének hatáskörébe utalja a Házszabály. A feladatot az elnök a megyei képviselőcsoportok vezetőinek bevonásával végezné. A kifogás szerint ez a megoldás egzisztenciális függőséget hozna létre a képviselők és az Országgyűlés elnöke, valamint a képviselőcsoportok vezetői között. ^ Az észrevételek szerint az lenne a legjobb, ha mindezekben az ügyekben a parlament plenáris ülése határozna. A bizottság ezzel szemben nem osztja ezt az álláspontot, hiszen a döntés során számos részletkérdést, egyéni körülményt kell figyelembe venni. Az elfogadott alkotmánymódosítás -bővíti az; Ofszággyűlés elnökénfik-jagkörét, s ezt már az ügyrendmódosítás tervezete is tartalmazza. így például megfogalmazódik benne, hogy az Országgyűlés ülései összehívásának joga az Elnöki Tanácstól szálljon át az Országgyűlés elnökére, kivéve az alakuló ülést. Ugyancsak az Országgyűlés elnöke és a soros jegyzők írják alá az elfogadott törvényeket, és az elnök gondoskodik azok alkotmányos kihirdetéséről is. Ez a jogkör eddig az Elnöki Tanácsot illette meg. , A módosítások érintik az Országgyűlés állandó bizottságait is. Fontos változás, hogy az új Házszabály az állandó bizottsági tagok létszámának csak az alsó határát szabályozza, a felső határ megállapítását pedig a plé- numra bízza. Sok észrevételt kapott az előkészítő bizottság a zárt ülés, a név szerinti szavazás, a szavazatok összeszámolása, a határozatképesség kötelező megállapítása, az egyes javaslatok szavazásra bocsátásának témakörében. A testület végül arra az álláspontra helyezkedett, hogy meg kell erősíteni azt a szabályt, amely szerinVzárt ülést csak rendkívüli esetben tarthat az Országgyűlés. Ezzel megszigorodna az a jelenleg érvényben lévő előírás, hogy az elnök javaslatára bármikor zárt ülést lehet tartani. Ez úgy módosul, hogy az elnök is csak a rendkívüli eset indoklásával kérheti a zárt ülést. A jelenlegi ügyrend azt írja elő, hogy zárt ülést kell tartani, ha azt az Elnöki Tanács vagy a Minisztertanács inditványozza. A bizottság javaslata szerint ilyen indítvány a jövőben csak az államtitkok védelme érdekében • lesz lehetséges. Jelenleg harminc képviselő indítványozhatja zárt ülés tartását. Ez a rendelkezés úgy módosulna, hogy ötven képviselő írásbeli indítványára, ugyancsak a rendkívüli eset indoklásával lehetne csak ilyen javaslatot a plénum elé teijeszteni. Képviselői javaslat nyomán született az a fontos új szabály, hogy nem lehet zárt ülést elrendelni, akárhá- nyan javasolják is, ha a napirend tárgyalása nyilvános ülésen történik. Szavazás névvel vagy név nélkül? Nagy érdeklődés kísérte a név szerinti szavazást is. A jelenlegi szabályozás szerint ezt bármely képviselő indítványozhatja. Ha azonban legalább harminc képviselő írásban javasolja, akkor el kell rendelni azt. Most azt javasolja a bizottság, hogy a képviselők egyéni kezdeményezési lehetőségének megtartásával legalább ötven képviselő írásbeli indítványa kelljen a név szerinti szavazás .elrendeléséhez,; Ennek a létMélyenszántó vita Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő-riportere tapasztalatait osztotta meg a Tisztelt Ház tagjaival. Szólt a felszólalásokra jelentkezés, illetve az interpellációk bejegyzésének korábbi visszásságairól, ezzel kapcsolatban a képviselőket nemegyszer sértően érintő, az országgyűlési iroda tisztviselői által tanúsított hozzáállásról, a kormánytagok, a pártfunkcionáriusok és az országgyűlési tisztségviselők „befolyásoló” telefonjairól. Foglalkozott az 1986-ban elfogadott ügyrendkorlátozó, és már a hatályba lépésekor tudottan betarthatatlan voltával. A Házszabályok módosítására tett javaslatok döntő többségével egyetértett. Javasolta: a parlament fontolja meg, kéije fel a kormányt — tekintettel a parlament épületében uralkodó elhelyezési problémákra —, hogy a Budavári Sándor-palotában rendezze be a miniszterelnöki hivatalt. Az Elnöki Tanács, illetve a leendő köztársasági elnöki intézmény számára is célszerű lenne arra alkalmas reprezentatív épületet keresni. Szorgalmazta azt is, hogy teremtsék meg az Országgyűlés sajtóját, amely heti-kétheti megjelenéssel pontos tájékoztatást adna a parlamenti munkáról. DR.: SUDI BERTALAN: PARLAMENTI FOLYOSÓ Nem érte meglepetés a kormányt — Hogyan értékeli az egyesülési törvény elfogadását?— kérdeztem Nyers Rezső államminisztert, kecskeméti képviselőt a szavazást követő szünetben: , I — Nagyon fontos lépésnek tartom, mert ez már egy átvezető törvény az új Alkotmány viszonyaira. Valamivel többet is jelent, mint átvezetést. Ügy érzem, az alkotmányozás de facto meg is kezdődött az egyesülési és gyülekezési törvénnyel. Ezek valószínűleg már alapvető változtatás nélkül illeszkednek be a jövendő alkotmányba. — Eles vita folyt, viszont a szavazásnál eléggé egységesnek tűnt a Parlament. Mi ennek az oka? L — Annak tulajdonítom, hogy a hozzászólók szinte teljes egészében egyetlen paragrafus ellenzői közül kerültek ki. Azok, akik támogatták a kormány eredeti javaslatát, nem szólaltak fel, vagy alig-alig. A vita tehát nem volt spontán, csak az előre fölkészült hozzászólók jelentkeztek. Igaz, az ellenvéleményt már kiosztották a decemberi ülésen, úgyhogy ismert volt. Az a benyomásom, hogy a megyei képviselő csoportok nem elég aktivan reagáltak erre a tervezetre. Előkészítő tárgyalásaik nem adtak muníciót ahhoz, hogy az alternatív vélemények a vitában ugyanúgy megnyilvánuljanak, mint a szavazásnál. — Egy határidőt is elfogadtak a képviselők a párttörvény előkészítésére: augusztus 1-jét. Reális ez az időpont? ■ -— Teljes mértékben reális, hiszen a párttörvény előkészítését már megkezdték a törvényhozás műhelyeiben. Meglehetősen tervszerű munka folyik a jogalkotásban, úgyhogy ném érte meglepetésként a kormányt a döntés. — S politikai értelemben mennyire indokolt ez a határidő? — Politikai értelemben eiegendőTett volna a kormány eredeti javaslata. Az a körülmény siettette a dolgot, hogy bizonytalanság és bizalmatlanság él a képviselők egy részében a tekintetben, hogy a pártról szóló törvény tényleges lehetőséget ad-e majd a képviseleti demokrácia kifejlesztésére. Véleményem szerint nem valós ez az aggodalom, a kormány nem sikkasztja el a képviseleti demokrácia bevezetését. De ha az emberek így gondolkodnak, tudomásul kell venni. — lovas — Olyan Országgyűlést, ahol a képviselők nem politikai vagy presztízsszempontok, hanem kizárólag személyes meggyőződésük szerint döntenek Távol áll tőlem a tiborci szándék — kezdte nagy figyelemmel kísért felszólalását Bács-Kiskun megye 12. választókerületének képviselője. Mint mondotta, fölszólalását nem panasznak, beolvasásnak szánja, ám hiszi, hogy múltbéli kedvezőtlen tapasztalatait nem fölösleges megosztania a T. Házzal. Ezután arról tájékoztatta az Országgyűlést, hogy képviselői munkássága idején több, ahogy mondotta: „sajátságos” i— intermezzo, szereplője volt, melyek „bizonyos erők szokatlan munkálkodásával függtek ösz- sze”, s amik honatyai törpeségét juttatták eszébe. Az Alkotmány, és az ügyrend képviselőkre vonatkozó Írásos garanciái nem mindenben állták ki a gyakorlat próbáját. — Alig télt el fél évnél több idő a képviselői választások után, valakik indítványára hatósági úton bevontak egy máig tisztázatlan indokokkal kezdeményezett büntetőeljárásba, mely eltartott másfél esztendeig, és végül a megvádolt személy fölmentésével végződött, miközben választóim egy részének pejoratív módon manipulált figyelmét felém irányították. ■ Dr. Südi Bertalan elmondta, a mai napig furcsa számára, hogy ezért a törvénybe ütköző cselekedetért mindeddig senkit sem vontak felelősségre. — Manapság gyakran dicsérjük közbiztonságunk, törvényes rendünk stabilitását. Szem előtt kell azonban tartani — hansúíyozta a jánoshalmi képviselő •—•' hogy a törvényesség állapotát másként minősíti a miniszter, a rendőr, s megint másként az olyan állampolgár, akit az igazságszolgáltatás nevében jogellenesen pellengérre állítottak, vagy ártatlanul előzetes letartóztatásba helyeztek; illetve az olyan országgyűlési képviselő, akit a Parlament előzetes hozzájárulása nélkül bűntető eljárás részesévé tettek. ' Dr. Südi Bertalan a nyilvánosság elé tárta a vele 1986 nyarán történteket, ami- koris interpellációt tervezett az akkori számnak a felemelésére azért lenne, szükség, mert az új Házszabály nem állapítaná meg a bizottság létszámának felső határát, így nem lenne kívánatos, hogy adott esetben egy-egy bizottság is kikényszeríthesse a név szerinti szavazást. Sok vitát váltott ki az ügyrendnek az a megszorító rendelkezése, amely szerint, ha valamely módositó javaslattal a kormány nem ért egyet, akkor előbb a Minisztertanács javaslatáról kell szavazni, s csak azt követheti a módosítás. A bizottság javasolja, hogy ezt változtassák meg, és térjenek vissza ahhoz a korábbi eljárási rendhez, amikor az Országgyűlés először a módosító javaslatokról döntött. A módosított ügyrend pontosabban kívánja szabályozni a szavazatok ösz- szeszámlálásának rendjét. Meg kell szüntetni a „látható” vagy „nyilvánvaló” többség kifejezést, tehát azt, hogy. csak a javaslatok ellen leadott, illetve a tartózkodó szavazatokat számolják össze. A bizottság javaslatot teijesztett elő a képviselői tevékenységgel összefüggő különböző parlamenti csoportosulások — frakciók — alakításának lehetőségéről is. Az előzetes viták során általános egyetértés fogadta ezt az elképzelést. Ilyen csoportokat azonban nem lehet felülről létrehozni, létrejöttüknek meg kell maradni az önszerveződés körében. E csoportok tevékenysége — fogalmazta meg a bizottság álláspontját dr. Korom Mihály — tartalmasabbá teheti az Országgyűlés munkáját. Sürgető feladatként jelölték meg, hogy növelni kell a képviselők érdemi tájékoztatását. Megoldásra vár a képviselői munka szakértőkkel való segítése is. Elképzelhető egy olyan megoldás, jiogy a központban legyen egy, a köz- igazgatástól nem függő jogi szakértői iroda, amelynek főhivatású dolgozói lehetnének, össze lehetne állítani egy listát eseti szakértők névsorával is. Meg kellene fontolni azt is, miként lehetne a megyei képviselőcsoportok munkáját szakértőkkel támogatni. Indítványozták azt is, hogy a karzaton helyet foglaló meghívottak számára a véleménynyilvánítás tilalmát jelezni kellene a meghívókon. A bizottság egyetért ezzel a javaslattal. Ugyancsak megfontolásra ajánlja azt az indítványt, hogy az Országgyűlésnek is legyen állandó szóvivője. Dr. Korom Mihály végezetül kérte a képviselőket, hogy az előterjesztett bizottsági javaslatokat vitassák meg és az írásban beterjesztett kiegészítésekkel fogadják el az Országgyűlés Hárszabályát)" *|prjjmí tilt ,sni*rj v pénzügyminiszterhez, ám kísérlete kudarcba fulladt. — Ebből az épületből telefonon tudtomra adták, hogy nem lehet szó interpellációról, mert nem engedik a minisztert „megfricskázni”. ' A következő képviselői kudarcomat az 1987 tavaszi ülésszak előtt éltem meg. Felszólalásra készültem ekkor a legfőbb ügyész-és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolójához. Néhány nappal az ülésszak kezdete előtt azonban ismét telefonértesítést kaptam. Miután behívattak eg/helyre, közölték velem, hogy tervezett felszólalásom nem illik be az elkövetkező ülésszak koreográfiájába; következésképp olyan ukáz érkezett fent- ről, hogy nem távozhatom el a helyiségből, amíg meg nem másítom felszólalási szándékomat. Mivel e beszélgetés hatására civil kuíazsim megingott, lemondtam a felszólalás jogáról. Beismerem, ezzel magam is hibáztam, mert elégtelenre vizsgáztam állóképességből. Dr. Südi Bertalan elmondta, e kudarca miatt döntött úgy, hogy egy későbbi ülésszakra a Házszabályt megszegve teijesztett be javaslatokat. — E kétrendbeli eltérítésem óta egy súlyos kérdés nem hagy nyugodni: ha a demokrácia a képviselő számára e házban is tőrbe csalható, mit remélhet akkor az az állampolgár, aki nem tagja a törvényhozásnak? A képviselő kifejezte meggyőződését: a Parlament tagjának egzisztenciális védelmére, jogai gyakorlásának szavatolására egyedül az alkotmányi-ügyrendi vagy az egyéb jogszabályi előírások aligha elegendőek, mert ezek „külön érdekek szerint” megsérthetők, figyelmen kívül hagyhatók. A képviselők jogállását szabályozó, jogait és kötelezettségeit tartalmazó előírások csakis a nyilvánosság társadalmi kontrollja következetes felügyelete mellett nyújtanak megfelelő biztosítékot a munka zavartalan végzéséhez. Indítványozta, hogy az Országgyűlés szabja teendőként a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság számára, hogy minden választási ciklus félidejében és a mandátum lejárta előtti országgyűlésen tájékoztassa a .Parlamentet a képviselők munkájuk során szerzett tapasztalatairól, mert mint mondotta, ezáltal olyan „önellenőrző automatizmus valósulna meg”, amely révén a képviselői munkát hátráltató, akadályozó „ámyékmecha- nizmusok” időről időre ismertté válnának. Dr. Südi Bertalan beszámolt arról, hogy az országgyűlési képviselő kénytelen —: képviselői minőségében — eljárni bizonyos ügyek intézésében. Ekkor a törvény szerint nyolc nap kellene, hogy legyen az ügyintézés, ám a valóság az, hogy gyakran még a 30 napos válaszadási kötelezettséget se tartják be a hivatalok. — Erkölcsi kötelességemnek tartotr tam jelezni, hogy önmagában a törvényi ügyrendi szabályozás nem elegendő. Olykor az is hasznunkra válhat, ha a gyakorlatra is figyelünk. A nehézségek elhallgatása azt a tévhitet erősíti, hogy ami nem válik ismertté, az nem is létezik, némelyeket pedig tovább'bátoríthat a képviselők munkáját korlátozó külön szabályozásra-. A májusi pártértekezlet intenciói és az intézményi rendszer folyamatos módosítása révén elegendő ösztönzést kaptunk a Házon belüli demokrácia fejlesztésére. Erre tekintettel tartanám én indokoltnak az olyan Országgyűlést, ahol a képviselők nem politikai vagy presztízsszempontok, hanem kizárólag személyes meggyőződésük szerint döntenek; ahol a képviselők egy személyben — tehát névvel is ■— merik vállalni a nyilvánosság előtt döntésük következményeit; ahol a képviselők olyan fejlett vitakultúrával rendelkeznek, hogy kölcsönösen tiszteletben tartják egymás véleményét, nem hurrog- nak le, nem sértegetnek másokat; ahol a képviselőket nem korlátozzák a vitában, s ahol az ügyrendből következő egyéb jogaik gyakorlásában sem röviditik meg őket; ahol felszabadultan, őszintén, fenntartás nélkül lehet nyilatkozni, s ahol á képviselőknek nem a nevére, hanem a szavaira összpontosítanak. Olyan Parlamentet szeretnék, ahol a végrehajtó szervek tisztségviselői legalább egyenlő partnernek tekintik a képviselőket. Kovács Mátyás (Komárom m., 4. vk.), az MSZMP Oroszlányi Városi Bizottságának első titkára egyebek között kifejtette véleményét a párttag, illetve a párton kívüli képviselők parlamenti csoportjának egymáshoz való viszonyáról. Szerinte az ezzel kapcsolatos vita a parlament megosztásához vezet. Mint kommunista képviselő, igényt tart arra — mondotta—, hogy a párt orientálja, ismertesse vele a Központi Bizottság állás- pontját a parlament tevékenységével, az ország helyzetével összefüggő kérdésekben. Ügy vélekedett, hogy a párttagságnak nincsenek az ország lakosságától el- , térő érdekei, s ha törekvéseiben a nép, az egész nép érdekeit kívánja érvényre juttatni, akkor célszerű a párton kívüli képviselőkhöz is eljuttatni a párttag képviselők csoportjának rendelkezésére álló információkat. Viola Károly (Pest m., 14. vk.), honvédségi műszaki előadó javaslatot tett az ügyrendi tervezet 9. szakaszának olyan értelmű módositására, hogy a Miniszter- tanács tagjára f. miniszterelnöknek is legyen lehetősége indítványt tenni, hiszen közvetlen munkatársáról van szó. Mivel ez a szabályozás az Alkotmányt is módo- „tita^erért a képvis^^ijj^lkotmány 'előkészítőinek figyelmébe ajánlotta az elgondolást Biacs Péter (Budapest, 30. vk.), a MÉM Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetének főigazgatója, címzetes egyetemi tanár elmondotta, hogy egyetért az új Tudománypolitikai Bizottság létrehozásával. Már a novemberi ülésszakon is javasolta, hogy bővítsék ki az új bizottság nevét és tevékenységét Tudományos Kutatási és Műszaki Fejlesztési Bizottságra. Javasolta: a szavazás előtt számlálják össze az ülésteremben tartózkodó képviselőket. Indítványozta, hogy az Országgyűlés is állítson szóvivőt. Javasolta továbbá, hogy az Alkotmánymódosítás vitájához hasonló nagy horderejű kérdésekben név szerint, esetleg aláírásukkal szavazzanak a képviselők. Árvái Lászlóné (Heves m., 1. vk.), az Eger és Vidéke Áfész szakszervezeti bizottságának titkára üdvözölte az ügyrend módosítása nyomán megalakuló családvédelmi bizottság életrehívását. , Hangsúlyozta, hogy az újonnan megalakuló bizottság számit a nagycsaládosok egyesületének támogatásába. Szeretnék, ha képviselőjük állandó résztvevője lenne a testület munkájának, s tapasztalataival segítené a döntéselőkészítö tevékenységet. Szakértői segítségüket joggal veszi igénybe a parlament, hiszen a családvédelmi bizottság létrehozásának is egyik javaslattevői voltak. Réger Antal (országos lista) a Magyar- országi Németek Demokratikus Szövetségének alelnöke a Parlament és a nyilvánosság viszonyával foglalkozva megállapította, nem lehet azon csodálkozni, hogy a sajtó — úgymond — kikezdte a parlamentet. Mostanában derült ki ugyanis, hogy az országgyűlési munkának gyenge pontjai is akadnak. Ennek ellenére nem szabad félni a sajtónyilvánosságtól, sőt azt továbbra is igényelni kell, hiszen csak így ismerhetik meg a választók a képviselők munkáját. Kiket irritál a nyilvánosság? — fogalmazta meg a kérdést a képviselő. Azokat —mondotta —, akik hosszú időn keresztül hozzászöktak ahhoz, hogy. „ellenfél nélküli” pályán játszhatnak, s ezért foggal-körömmel ragaszkodnak az egyfajta paternalista védettség állapotához. A sajtó nyilvánossága nem csorbítja, hanem növelheti az Országgyűlés tekintélyét. Kovács László (Pest m., 20. vk.), a Dunai Kőolajipari Vállalat műszakvezetője szerint szükséges, hogy a parlament évente meghatározza munkaprogramját, gyakran éljen a kétfordulós tárgyalási módszerrel, s a képviselőknek időben rendelkezésükre álljanak a munkájukhoz nélkülözhetetlen információk. A törvényhozó és ellenőrző tevékenység szak- szerűségének fokozása érdekében létre kell hozni az Országgyűlésnek dolgozó állandó szakértői csoportot.
