Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

1989. január 7. • PETŐFI NÉPE • 11 SPORT • SPORT • SPORT • SPORT Január végén folytatódik a röplabdabajnokság Vizsgázik az új bajnoki rendszer • Lehet-e az ötödikből első? • Harc a kiesés ellen A kosárlabdázók már a hét végén elkezdik, a röplabdázók pedig a hónap végén folytatják a bajnoki küzdelmet a női és férfi NB I-ben. Mivel a bajnokságot új feltételek szerint rendezik, megkértük Vágó Andrást, a Dutép SC női röplabdaszakosztályának vezetőjét, hogy ismertesse a vetél­kedő további folytatásának módját. Három csoportban, különböző módon — Az őszi fordulók során két csoportban húsz csapat kezdte meg a küzdelmet a nőknél és a férfiaknál is — mondta Vágó And­rás. — A KSC férficsapata az erő­sebb A csoportban harcolt és némi balszerencsével — elsősorban a Vasas elleni váratlan kettős vere­séggel — az 5. helyen fejezte be a küzdelem első részét. A Dutép női együttese alaposan megfogyatko­zott gárdával, szinte teljesen ifjúsá­gi csapattal a 17. helyen zárta az őszi idényt a B csoportban. Jobb játszmaaránnyal előzi meg a Ganz Danubiust, s 3 ponttal szakadt le a 16. helyezett Ganz Villany mö­gött. Mivel a 17—20. helyezett esik ki, nem éppen biztató a helyzete. A bajnokság folytatására január 27-étől kerül sor három csoport­ban. A 1—4. helyezett és az 5—8. helyezett csapatok először két kü­lön tornát vívnak egymás között, majd amikor kialakul az 1—8. he­lyezettek sorrendje, megkezdődik a rájátszás, ami hasonló lesz a ko­sárlabdában korábban már alkal­mazott rendszerhez. Az 1—8. he­lyezett, a 2—7., a 3—6. és a 4—5. helyezett csapatok kerülnek elő­ször egymással szembe és két győ­zelemre menő mérkőzést vívnak. Az első mSíkőzés a jobb helyezést elért csapat pályáján lesz. A játsz­ma- és pontarány ezúttal nem szá­mit, csak a győzelem. Ha ez egy- fprma, akkor a harmadik mérkő­zésen ismét a jobb helyen álló csa­pat lesz a pályaválasztó. A 9—12. helyezett csapatok a tavasz folyamán négy tornát vív­nak, s mindenki egyszer lesz rende­ző. Ezzel be is fejezik a bajnoksá­got. A legnehezebb küzdelem a 13 —20. helyezett csapatokra vár. Ez a nyolc együttes január 27-étől oda-visszavágós alapon körmér­kőzést játszik. Hetente egy mérkő­zés lesz, de közben szünetet is tar­tanak majd a válogatott- és a juni­ortornák miatt. A tét itt a kiesés elkerülése, ami nem is olyan köny- nyű, hiszen a nyolc küzdő csapat­ból négy esik ki. Az élen minden lehetséges — A KSC férficsapata az ősz folyamán a vártnál valamivel gyengébb teljesítménnyel rukkolt ki. A rájátszás során lehet-e javíta­ni? — A versenykiírás szerint még minden lehetséges, tehát akár a je­lenlegi 8. helyen álló csapat is lehet első, ha mindig győz. Más kérdés, hogy erre valójában aligha kerül majd sor. A KSC jelenleg az S. helyen áll a táblázaton és ez a rá­játszás első felében megtartható. A gond csak a befejezésnél lehet. Ha például a jelenlegi sorrend ma­rad, akkor a KSC ellenfele a ráját­szás során a Nyíregyháza lesz, amely ellen a kecskeméti csapat az ősszel itthon és idegenben is győ­zött. Először a kedvezményezett Nyíregyháza lenne a pályaválasz­tó. Ha megismétlik az őszi teljesít­ményt, akkor a kecskemétiek jut­nak tovább. A rájátszás befejező szakaszában az első csoportban játszó csapat lesz a kedvezménye­zett. Kivéve, ha olyan csapat jut tovább és szembekerül a KSC-vel, amely ugyancsak a második cso­portból indult. — Mi a helyzet a 9—12. helye­zetteknél? — Közöttük is nagy lesz a tét, a négy tsapatból kettő az A csoport­ban, kettő pedig a B-ben játszik tovább, ami az erőviszonyok alap­ján nem mindegy. Miben reménykedik a Dutép SC?-ry A kérdés jogos, mert a fiatal csapat helyzete nem rózsás. A ki­esés elkerüléséért január 27-én nyolc csapat kezdi meg a körmér­kőzéses sorozatot. Az állás jelen­leg: 13. Szegedi Építők, 14. Szolno­ki Vegyiművek, 15. TFSE, 16. Ganz Villany, 17. Dutép SC, 18. Ganz Danubius, 19. RTK, 20. Miskolc. A csapatok magukkal vi­szik az eddigi összes eredményt, ami a Dutép számára nem kedve­ző. A hét ellenfél közül a Szeged és a TFSE ellen kétszer vesztett a csa­pat, viszont az előttük álló Ganz Villanyt kétszer legyőzték, mégis 3 pont a Ganz Villany előnye. Egy­szer nyert a Dutép a Ganz Danubi­us, az RTK és a Miskolc ellen. — Mi kell a bentmaradáshoz? — Bravúr. Legalább 5 győze­lem, de inkább 6 nyert mérkőzés. Mégis reménykedünk, mert a fiatal csapat előnye, hogy még fejlődhet. Ha nem jön közbe váratlan sérü­lés, akkor talán lehet valamit kez­deni. Január 27-én a Ganz Villany ellen idegenben kezdünk. A felké­szülés során január 14— 15-én Debrecenben a Topán Kupa NB I-es tornán tartjuk a főpróbát. Ez a torna nemzetközi vetélkedőnek indult, de lemondások miatt hazai verseny lesz. Hat vidéki NB I-es csapat indul, köztük a Debrecen a legjobb, a többi együttes viszont a későbbi ellenfelekből áll, tehát a kiesés ellem küzdő csapatokkal ját­szunk. — Erősítésre nincs lehetőség? —Nem tudunk igazolni. Remél­jük viszont, hogy Bognárné, aki január elején megkezdte az első fu­tóedzéseket, februárban, tehát a bajnokság derekán már a csapat rendelkezésére állhat. Ez sokat je­lentene. Addig viszont bízhatunk a fiatal csapatunkban és abban, hogy végül sikerül kiharcolni a bentmaradáshoz szükséges ponto­kat. Szabó Zoltán Törő a Hungária körúton táncol Verebes húzza a talpalávalót A bajnoki címre törő MTK-VM lab­darúgóinak vezetőedzője, Verebes József mindig is híres volt arról, hogy „meglá­tásai” vannák. Olyan igazolásokkal vé­teti észre magát, amelyeket sokan meg­kérdőjeleznek, de Verebes rezzenéstele­nül járja a maga útját. Ezekben a napokban a kék-fehérek bejelentették: szerződtetik Tőróesik And­rást, az egykori válogatott játékost a Bp. Volántól. Ennek oka prózai: az MTK- VM az őszi idényben elveszítette két irá­nyító középpályását, előbb Hannlch Pé­tert a vesztegetési ügy miatt, majd Szei- bert Györgyöt, aki a görög Olympiakosz Volosz csapatához szerződött. — Én hiszek abban, hogy Törőcsik András hasznos csapattag lesz, minden az akaratán múlik. Tudása ismert, a ta­vaszi rajtig fizikai állapota is olyan lesz, hogy irányíthatja a csapatot — mondta csütörtökön Verebes József, amikor Tö­rőcsik András megjelent a Hungária kőrúton és részt vett az első tornatermi edzésen. Edzés márvolt,aszerződésazMTK-VM és a Bp. Volán között még nem jött létre. Erre várni kell. Maga Törőcsik meglehetősen elfogó- dottan ült le az öltözőben új társai közé. Megjegyzendő: kevéssel fél kilenc előtt másodikként jelent meg a foglalkozáson. — Nem tagadom, zavarban vagyok — mondta a játékos. — Másfél évvel ezelőtt volt először arról szó, hogy itt folytatom, de akkor az Ú. Dózsa másfél millió forintot kért értem. Azt az össze­get az MTK-VM nem tudta kifizetni. Sokszor ígérgetett már. Ez lesz az utol­só a megjavulásra? — Remélem, nem marad csak ígéret. Nagy a feladat, mert Hannich és Szeibert is igen hozzáértő játékmester volt. Nehéz lesz őket pótolni. S hogy Törőcsik ezúttal valóban ko­molyan veszi adott szavát, arra igazolás: a karácsonyi ünnepek alatt sem „engedte el” magát, sőt három kilót fogyott. Csak így is folytassa. Mit várnak az új társak az egykori labdazsonglörtől? Katzenbach Imre, az MTK-VM egyik középpályása így vála­szolt: ■—„Törő” nagy tudású futballista, én személy szerint igen sokra becsülöm. Re­mélem, érzi ö is, hogy mi, régi MTK-sok sokat várunk tőle. Törőcsik tehát újra kezdi az élvonal­ban. Ezúttal meddig tart a lendülete? Szulejmanoglu az év súlyemelője A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (TWF) és hiva­talos, negyedévenként megjelenő magazinja, a World Weightlifting 1982-től minden esztendő végén szava­zásra kéri fel a sportág nagy táborát. Az első választástól sorrendben Blagoj Blagoev (egymás után kétszer), Nairn Szulejmanoglu, akkor még mint Neum Salamanov (egymás után három­szor), majd Mihail Petrov volt a győztes. Vagyis ko­rábban minden alkalommal bolgár súlyemelő lett az év legjobbja. 1988-ban a bolgárból török állampolgárrá lett Sa­lamanov már Nairn Szulejmanoglu néven, Törökor­szág képviseletében érdemelte ki ezt a cimet. A szavazáson 61 ország szakemberei, versenyzői és újságirói vettek részt, összesen 93 szavazat érkezett, t£bb, mint az előző években. Az első helyért folyó küzdelem nem hozott izgal­mas versenyt, mert az élre csak Szulejmarioglut és a szovjet Jurij Zaharevicset tették, és „dobogósnak” is összesen csak 9 versenyzőt jelöltek. Szulejmanoglu lekörözte a mezőnyt: a 93 szavazó­ból 87-en ítélték a múlt esztendő legjobbjának. (A számítás szerint 10 pont játr az első, 9 a második és 8 a harmadik helyért.) A szavazás végeredménye: 1. Nairn Szulejmanoglu (török) 924 pont (87 első, 6 második hely) 2. Jurij Zaharevics (szovjet) 772 (6, 72, 8) 3. Szevdalin Marinov (bolgár) 333 (0, 5, 36) 4. Leonyid Taranyenkp (szovjet) 158 (0, 6, 13) 5. Ho Cso-csiang (kínai) 106 (0, 2, 11) 6. Anatolij Hrapatij (szovjet) 80 (0, 0, 10) 7. Alekszandr Kurlovics (szovjet) 56 (0, 0, 7) 8. Boriszlav Gidikov (bolgár) 50 (0, 2, 4) 9. Manfred Nerlinger (nyugatnémet) 32 (0, 0, 4) A legnagyobb meglepetés is Szulejmanoglu nevé­hez fűződik. A szavazók többsége szerint külön bra­vúr, hogy a teljes 1987-es idény kihagyása után min­den korábbinál jobb eredményekkel tért vissza, Szö­ulban olimpiai bajnok lett a 60 kg-osok között. Sőt, mi több: 1988 legfigyelemreméltóbb teljesítmé­nyének is az ő 152,5 kg-os szakítás-, 190 kg-os lökés- és ezzel 342,5 kg-os összetett világcsúcsát tartják. Polgár Judit már idén a férfiváloga­tottban? Szerda délután óta —■ amikor a FIDE közzétette a jugoszláviai szend- rőpalánkai GOSA cég által minden fél­évben elkészített szaínitógépes sakk­világranglistát — szinte valamennyi nagy hírügynökség megemlékezik ar­ról, hogy Polgár Judit (12) minden idők legfiatalabb éllovasa. Arról azonban nem tesznek említést, hogy a szovjet Garri Kaszparov jelenlegi pontszáma, a 2775 abszolút csúcs, hiszen amióta be­vezették az Élő-listát, senki sem ért el ilyen magasra. Ami pedig Polgár Judit 2555 pontját illeti, ez is „holtversenyes” rekord: ugyanannyi, mint a szovjet Maja Csiburdanidze fél évvel ezelőtti mutatója, amely az addigi legmaga­sabb volt. Érdekes egyébként, hogy a legfiatalabb Polgár lány pontszámát többen is 2565-re „tippelték” — a Pravda hétfői cikkében is így jelent meg —, a hivatalos listán azonban csak 2555 szerepel. Hogy miért? Ezt csak találgatni lehet. Valószínű, hogy még nem vették figyelembe a szaloniki sakkolimpia eredményeit. Lakó László, a Magyar Sakk Szövet­ség főtitkára meglepő összefüggésre hívta fel a figyelmet az újonnan megje­lent ranglista kapcsán. — Talán sokaknak feltűnik, hogy Polgár Judit Élő-pontszáma maga­sabb, mint a sakkolimpián a férfiválo­gatott negyedik tábláján szerepelt Pin­tér Józsefnek — mondta. — Hogy Ju­dit jobb sakkozó-e, mint Pintér, azt nehéz lenne egyértelműen bebizonyíta­ni, az viszont biztos, hogy nagyjából hasonló játékerőt képviselnek. Éppen ezért könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy az idei őszi luzerni férficsapat- vilagbajnokságon Judit ott lesz a válo­gatottban. RÖVIDEN • RÖVIDEN 0 Az olimpiai ötpróba során sikerrel szerepelt sportolók hírek szerint, január végén kapják meg az emblémás trikókat az illetékes szakigazgatási szerveknél. • A Kecskeméti TE baráti köre 1989. január 21-én 20 órai kezdettel Kecskeméten rendezi a hagyományos sportbálat az Aranyhomok Szálló összes termeiben. Jegyek elővételben a KTE-sportirodán kaphatók. •A Dutép SC röplabdaszakosztálya két, női utánpótlás­tornát rendez tavasszal. Március 4—5-én a serdülők Tanács- köztársaság Kupáját, április 1—2-án pedig úttörő- és mini leány röplabdatomára kerül sor Kecskeméten, az Árpádvá­rosi sportcsarnokban. • A legutóbbi, hétközi forduló eredményei alapján elkészí­tették a női kosárlabda MNK negyeddöntőjének sorsolását. Eszerint a február 15-én tartandó játéknapon az alábbi párosí­tásban lépnek pályára a csapatok: BEAC-GÉPSZEV—Kecs­keméti SC, Pécsi VSK—Bp. Spartacus, Tungsram SC—BSE, Sabaria SE—MTK-VM. A győztesek jutnak a legjobb négy közé. 0 A kecskeméti Ninja Karate Centrum toborzót hirdet gyerekek és felnőttek részére. A sankukai, a ninjucu és a kick-box szakágak iránt érdeklődők hétfőn 17.30-tól jelent­kezhetnek a Zrínyi Ilona Általános Iskola tornatermében. 0 Szófiában, junior röplabdatornán a magyar lányok 3:2-es győzelemmel mutatkoztak be Lengyelország ellen. A fiúk vi­szont nyert állásban, mérkőzéslabda után 3:2 (—12, —9,14, 12,13) arányú vereséget szenvedtek az NSZK-tól. (BTA) 0 A felnőtt férfi öttusa-válogatott tagjai — Balaska Zsolt, Bárdi Róbert, Dobi Lajos, Demeter József, Fábián László, Kálnoki Kis Attila, Madaras Ádám, Martinék János, Mizsér Attila és Tamás József —• Török Ferenc szövetségi kapitány vezetésével vasárnap az ausztriai Fieberbrunba utaznak. Az egyhetes, magaslati edzőtáborozás után Budapesten folytat­ják a felkészülést az idei viadalokra, köztük a február eleji HungarHotels fedettpályás versenyre. 0 Üj lovasszakosztály és önálló klub megalakulását jelez­ték ez év elején a Magyar Lovas Szövetségnek A Nagybajcsi Sportegyesölet keretein belül qj szakosztály alakult, amely önfenntartó jelleggel működik, lovaik és felsze­relésük magántulajdonban van. A további tárgyi feltételeket pedig a helyi tanács és a megyei ifjúsági és sporthivatal bizto­sítja a klubnak. A Hódmezővásárhelyi Állami Tangazdaság megalakítja ön­álló lovasklubját. Az állomány minőségi színvonalát a mezőhe­gyes! félvértenyészetre alapozzák. Levágják-e a horgászok a piaci tyúkot? Interjú Selmeci Ernővel, a Mohosz megyei ib-titkárával A horgászok többsége már körülbe­lül két hónapja szögre akasztotta fel­szerelését, s legfeljebb arról álmodozik, hogy három hónap múlva ismét ponty­ra horgászhat. Addig is itt a mérlegké­szítés ideje, hiszen január 5-én lejárt a fogási napló leadásának határideje. Az eredmények összegezése alapján aztán majd kiderül, müyen halfajtákból mennyit fogott megyénk csaknem húszezer horgásza. A végleges válaszra azonban egy-két hónapot még várni kell. így legfeljebb arról tudakozódhattunk, fogott-e halat 1988-ban a horgászvezető? — Megmondom őszintén, feleany- nyit, mint az előző évben — mondta Selmeci Ernő, a Magyar Országos Hor­gász Szövetség Bács-Kiskun megyei in­tézőbizottságának titkára. — Köztu­dott, hogy nagyon keveset horgászok, de azért 50-60 kUó halat megszákol- tam. Ennek nagy része kárász vagy ke­szegféle volt. Én ugyanis úgy horgá­szom, hogy az egyik felszerelést ponty­ra, amurra vetem be, míg a másik orsó­mon, botomon 14-16 milliméter vé­kony zsinórral, úszós készséggel kesze­gezek. Közben persze elkapok egy-két pontyot is. De, ha nem fogok nalat, akkor sem mérgelődök, engem kielégít a jó levegő, a természet szépsége. — Mióta horgászik? — Nagyon régen, hiszen nekem még zöld horgászengedélyem van, amit 1957-ben váltottam. Akkor már tagja voltam a Kecskeméti Hírős Horgász Egyesület ellenőrzőbizottságának. — Az utóbbi években mégis több időt töltött az íróasztal mellett, mint a víz­arton. Ügy tűnik, mintha vizet prédi- álna és bort iszik.... —Valószínűleg sok igazság van ben­ne. Ez azonban azzal függ össze, hogy ma már hatvan egyesület működik a megyében. A sok ügyes-bajos intézni­való mellett nem nagyon van lehetőség a horgászatra. Az egyesületek látogatá­sakor megtehetném, hogy bevetem a készségeimet, de nekem az az igazi pi­henés, kikapcsolódás, ha Soltvadker- ten csónakba ülhetek és egyedül vágok neki a víznek. — A legtöbb horgász azonban úgy gondolkodik, hogy szeretné összekötni a kellemest a hasznossal, vagyis a termé­szet előnyeinek az élvezete mellett halat is fogni akar, milyen esélye van erre az intézőbizottság vizein? — Az ib, nunt vízkezelő a horgászok jegybevételén gazdálkodik. A kezelé­sünkben lévő vizek — Kiskunsági Ön­töző Főcsatorna, a szikrai Holt-Tisza és a kavicsbányatavak — iránti érdek­lődésre jellemző, hogy az elmúlt évi pénzforgalmunk meghaladta a száz­millió forintot, pedig 1978-ban kétszáz­ezer forintos forgalommal kezdtünk. A Kiskunsági csatornában 10, a Szik­rában 13 millió forint volt a napijegy­bevételünk, s ennek nagy részét vissza- halasítottuk. A rendszeres haltelepíté^ következménye, hogy már csaknem va­lamennyi vízteruletünk intenzív. A hektáronkénti halmennyiség megha­ladja a két-háromszáz kilogrammot. Ebből bőséges fogásra van lehetőség. Hogy sokan mégsem fognak? Három­száz hektárnyi (részben folyó) vízben bizony a hal vándorol, s aki egész nap a „sültgalambra” vár, előfordul, hogy hoppon marad. A halat keresni, a fel­szerelést váltogatni kell. — Hogyan fogalmazná meg az inté­zőbizottság szerepét a horgászat feltéte­leinek megteremtésében, az egyesületek irányításában? — A tevékenységünk egyre inkább szolgáltatás lesz, hiszen azon a négy­száz hektáron, amelyen gazdálkodunk, évente mintegy húszezer horgásznak nyújtunk szórakozási, regenerálódási lehetőséget. — Sok helyről több száz százalékos áremelésről hallani, változnak-e a jegy­árak az intézőbizottság vizein? — 1989-ben biztos, hogy nem lesz vál­tozás, sőt azt szeretnénk, ha ajövő évben sem lenne. Legutóbb, amikor jegyárat emeltünk, kedvezményeket adtunk. In-- tenzíwé tettük a vizet, megszüntettük a fajlagos halfogási tilalmat, anyári hóna­pokban feloldottuk az éjszakai horgá­szati tilalmat a Kígyóson. Ezeket a ked­vezményeket, a vízterület intenzívvé té­telével együtt szeretnénk megvalósítani a szikrai Holt-Tiszán is. — Addig is az előnyben benne van a hátrány, hiszen a jegyárak változatlanul hagyása és az ivadékhal árának várható emelkedése azt jelzi, hogy idén, illetve jövőre ugyanazon a pénzen kevesebb ha­lat telepítenek, tehát csökken a horgá­szok fogási esélye... — 1988-ban olcsóbban vettük a ki­helyezésre került halat, mint az előző évben. Hogy idén és jövőre, mennyit kell majd fizetnünk érte, azt nehéz len­ne előre megmondani. Nekem azonban az a véleményem, hogy a horgász a területi jégy árának a többszörösét köl­ti horgászcikkekre és közlekedésre. — Éppen ezek a horgászok vélik úgy, hogy sokkal méltányosabb lenne, ha az intézőbizottság tovább javítaná a horgá­szat feltételeit Például megszüntetné a méretkorlátozást, hiszen az ötven-száz kilométereket autózó horgásznak is meg kellene adni azt a döntési lehetőséget hogy elviszi-e a kifogott 31 centiméi rövi'debb pontyot vagy nagyobbra vár. Mi erről á véleménye? — Nem titok, hogy a legtöbb bírála­tot azért kapjuk a horgászoktól, mert nagyrészt ketnyaras pontyot telepí­tünk, ami a szabályok szerint még nem fogható. Mi azonban azt valljuk, hogy az nem gazdálkodás, ha a piacon meg­vett tyúkot levágjuk. Az 1988. évi tele­pítéshez a háromnyaras pontyot 65, a 30-40 dekás kétnyaras kilogrammját 75 forintért vásároltuk meg. Tehát 65 fo­rintért egyet, 75-ért pedig öt halat tet­tünk a vízbe. Igaz, hogy a kétnyarast egy évig nem lehet kifogni, de egy év után 4-5 horogérett ponty lesz belőle. — Ha a vízben marad, hiszen a sza­bálytalanságok döntő többsége is azzal függ össze, hogy a horgászok többsége türelmetlen, fogni szeretne, s ha mar megfogta a kicsit, nem biztos, hogy visz- szaengedi. — A horgászok nagyobb része be­tartja a szabályokat. Az évi két-három­száz fegyelmi szabálysértés — tízezer horgászhoz viszonyítva — néhány szá­zalék, még akkor is, ha a halőreink nem érnek mindenkit tetten. Sajnos, még mindig előfordul a több bottal és az őri­zetlenül hagyott botokkal való horgá­szat. Változatlanul súlyos gond a méret alatti hal megtartása és a gereblyézés. A vermelés vagy halcsoportosulás idő­szakában ólomba öntött hármashorog­gal rántják ki a nagy testű halakat. Nem ritkák az ezzel foglalkozó brigádok, amelyeknek a gépkocsijában 30-40 ki- lónyi halat is találunk a járművek el­lenőrzésekor. Tapasztalataink szerint ketten-hárman gereblyéznek, egy pedig figyel. Élőfordult már, hogy a „biztosí­tó” szolgálatot nő látta el. Nem ritka az sem, hogy éjszaka a csatornaparton a gépkocsi világítás nélkül közlekedik és az önkéntes rendőrként intézkedni szándékozó halőrt elütné, ha nem térne ki előle. A gereblyézés másik problémá­ja, hogy nagyon sok hal megsérül, amely nem kerül partra. Ezek ki vannak téve a különböző betegségeknek és ter­jesztik a fertőzést. — A vízparton közlekedő gépkocsik­ról jut eszembe, az elmúlt évben több tanácskozás is volt a Kiskunsági-csator­na környezetvédelmi gondjaival kapcso­latban. Ezeken egyebek között az is fel­vetődött, hogy a vízpart melletti gazda­ságok vállalják a földutak javítását, karbantartását, hogy a horgászoknak ne kelljen a vetésekben járniuk. Mi való­sult meg az ígéretekből? ,— Az intézőbizottság a víz kezelője, a parti sáv, az út és környezet azonban már nem hozzánk tartozik, mégsem függetleníthetjük magunkat a felvető­dött problémák megoldásától, hiszen a horgászok érdekeiről Van szó. Sajnos nem ellenőriztük, hogy mi valósult meg az ígéretekből, ezért csak sejtjük, hogy emberi mulasztásokról lehet szó. — Tehát a gépkocsik továbbra is a nagyrészt tengelytörő utakon kénytele­nek megközelíteni a horgászhelyeket? Ha már az intézőbizottság nagyvállalat lett, traktorja is van, egy tolólappal időnként be lehetne tömni a nagyobb gödröket... — Lehet, hogy nem irreális az igény, de azt tudni kell, hogy minden üyen es ehhez hasonló költség a halasítás terhé­re történik. Ezért nem vagyok benne biztos, hogy ezt nekünk fel szabad vál­lalni. — Tehát végül is három tanácskozás után ott tartunk, hogy az ígéretek el­hangzottak, a gödrök megmaradtak, s végül is úgy tűnik, nincs gazdája a hor­gászok érdekképviseletének. Ki lépjen ebben a kérdésben, ha nem az ib. — Megpróbáljuk megkérni a terme­lőszövetkezeteket az ígéretek betartá­sára. — Az ígéretek nem csak a vízpartra, újabb vizek horgászkezelésbe vételével kapcsolatosan is elhangzottak. Hol tar­tanak a tárgyalások a Füzvölgyi-csator­na ügyében? — 1987-ben olyan megállapodás született, hogy Fűzvplgyi-csatoma a Paksi HTSZ kezelésében marad, de a horgászatot is engedélyezik. Az elmúlt időszak tapasztalatainak összegzésére 1988. december 28-án került sor. Mi elmondtuk a gondjainkat, hogy példá­ul 1987-ben és tavaly is csak áprilisban kaptuk meg a január 1-jétől 31-éig szó­ló engedélyeket. A telepítésről sem tu­dunk, pedig a megállapodás szerint lát­nunk kellett volna a kihelyezett halat, hiszen az eladott jegyek alapján több mint 1 millió forintot utaltiink át a htsz számlájára. A jegyek 60 százaléka Sol­ton kelt el, míg a további 40 százalékon Dunavecse, Kecskemét és Harta oszto­zott. Mivel a htsz az idei évben csak a Solt környéki 3-as szakaszon akaija engedélyezni a horgászatot, nem szü­lethetett megállapodás. Pedig a Mo­hosz főtitkára azt is felajánlotta, hogy megfelelő térítés ellenében megváltja a víz használati jogát. Ezt a javaslatot azonban a htsz nem fogadta el., — Mi lehet a megoldás? ' — Mivel nem sok remény van a meg­állapodásra, kérjük a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztériumot, hogy osszon igazságot. Azt remélem, hogy erre januárban sor kerül. —Mi a helyzet a kecskeméti záportá­rozó ügyében? — Az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat megkérte a vízterület halászati jogát, s ha ezt megkapja, már csak az üzemterv, illetve többcélú víz­hasznosítás tervének a kidolgozása lesz hátra. A horgászat feltételeinek a ki­dolgozásához felajánlottuk a segítsé­günket —mondta Selmeci Émő, a Mo­hosz megyei ib-titkára. Banczik István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents