Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 5. szám

1989. január 6. • PETŐFI NÉPE • 5

Kt'iViS' ........ £ /

ÁLLATORVOSI ÜGYELET

A KECSKEMÉTI ÁL- I.ATKÓRHÁZ folyamatosan működik:

BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonostor, Szeremle: dr. Steiner

R. (Baja, November 7. tér 6.), Nemesnádudvar, Sükösd, Érsekcsanád: dr. Maruzsa V. (Sükösd, Dózsa u. 149. T.: 34), Bácsszentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Taskovics L. (Vaskút, Bajai út 1/A T.: 12-851), Felsőszentiván, Csávoly, Bácsbokod: dr. Lipokatich S. (Csávoly, Arany J. u. 37.), Bácsborsód, Madaras, Katymár: dr. Szabó I. (Bácsborsód, Dózsa u. 13.), Hercegszántó, Dá- vod, Csátalja, Nagybaracska: dr. Ma- kay G. (Dávod, Tolbuhin u. 4.)

KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Dobos E. (Kalocsa, Magyar u. 3. T.: 800), Tass, Szalk- szentmárton: dr. Tiringer A. (Szalk- szentmárton, Rákóczi u. 1.), Dunave- cse, Apostag: dr. Magyar K. (Dunave- cse, Bajcsy-Zs. u. 17/A), Solt, Újsolt, Dunaegyháza, Állampusztai Célgazdaság solti kerülete: dr. Bíró F. (Solt, Liget u. 6. T.: 85), Harta, Dunatetétlen, Állampuszta: dr. Köhány S. (Harta, Dunasor 6.), Dunapataj, Ordas, Gé- derlak, Úszód, Dunaszentbenedek: dr. Südi I. (Úszód, Mátyás király u. 10. T.: 3), Szakmár, Öregcsertő, Homokmégy: dr. Farkas A. (Homokmégy, Dózsa Gy.- u. 14. T.: 8), Miske, Drágszél, Hajós, Császártöltés: dr. Kunváry J. (Császártöltés, Tanácsköztársaság u. 1.), Fájsz, Dusnok: dr. Kis Molnár J, (Fájsz, Szabadság u. 35. T.: 20).

KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Kovács Gy. (Kecskemét, Széchenyi tér 1—3. IV/59. T.: 24-168), Kecskemét, Ballószög, Helvécia, Városföld: dr. Ispánovity I. (Kecskemét, Kölcsey u. 24. T.: 20-869), Ja- kabszállás, Orgovány: dr. Zakupszky J! (Jakabszállás, Petőfi u. 26. T.: 72- 075), Szentkirály, Nyárlőrinc: dr. Dani

S. (Nyárlőrinc, Sugár u. -16. T.: 43- 192), Lajosmizse: dr. Kisjuhász Z. (La- josmizse, Ifjúság u. 9. T.: 56-210), Ti- szakécske: dr. Pitti • L. (Tiszakécske,

Tanácsköztársaság u. 6. T.: 41-027), Kerekegyháza, Kunbaracs, Ladánybe- ne: dr. Szakáll Sz. (Kerekegyháza, Engels u. 54. ti: 71-161).

KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Boros A./Kiskőrös, Vattay u. 10. T.: 12- 280), Ágasegyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Jávor P. (Izsák, Ságvári u. 5. T.: 74-265), Kunszentmiklós, Kunpeszér, Kunadacs: dr. Szalay T. (Kunszentmiklós, Mikulás u. l. T.: 51-055), Szabadszállás, Fülöpszállás: dr. Schleider J. (Fülöpszállás, Kossuth L. u. 12.), Soltvadícert, Bocsa, Tázlár: dr. Kővágó F. (Soltvadkert, Bocskai u. 83. T.: 31-081), Akasztó, Csengőd, Tabdi, Pá- hi, Soltszentimre, Kaskantyú: dr. Varga J. (Csengőd, Szent I. u. 15. T.: 41- 130), Kecel, Imrehegy: dr, Faragó Gy. (Kecel, Erdő u. 5/2. T.: 21-980).

KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunfélegyháza: dr. Kiss L. (Kiskunfélegyháza, Bajcsy-Zs. u. 2. T.: 62-292), Kiskunfélegyháza, Gátér, Pálmonosto- ra, Petőfiszallás: dr. Szmilkó F. (Kiskunfélegyháza, Lőwy S. u. 6. T.: 61- 120), Tiszaalpár, Lakitelek: dr. Horváth L. (Tiszaalpár, Ady E. u. 89. T.: 44-191), Kiskunmajsa, Kömpöc, Csó- lyospálos: dr. Koletics J. (Kiskunmajsa, Tanácsköztársaság u. 16. T.: 31- 108), Jászszentlászló, Szánk: dr. Boro- tai Gy. (Jászszentlászló, Radnóti u. 3.), Bugac, Kunszállás, dr. Csőke A. (Kunszállás, Kossuth u. 7. T.: 78-045).

KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: dr. Mészáros I. (Kiskunhalas, Attila u. 3. T.: 21-748), Zsana, Harkakötöny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehértó: dr. Kazinczi F. (Kunfehértó, Előre Tsz, T.: 22-377), Jánoshalma:’ dr. Csépányi N. (Jánoshalma, Magyar L. u. 20. T.: 223), Borota, Rém: dr. Joó L. (Rém, Petőfi u. 23.), Mélykút, Kisszállás: dr. Mikó N. (Mélykút, Lenin tér 54. T.: 28), Tompa, Kelebia: dr. Patocskai G. (Kelebia, Ady E. u. 216.), Bácsalmás, Csikéria, Bácsszőlős, Kunbaja: dr. Rácz I. (Csikéria, Kossuth u. 21. T.: 4), Tataháza, Bácsalmás, Mátételke: dr. Csibri J. (Bácsalmás, Petőfi u. 48.)

Nagyon „kispiac”

Milyen legyen a költségvetés struktúrája?

AZ ELMÜLT HÚSZ ESZTENDŐ során a pénzügyi szervek szerepe, társadalmi megítélése alapvetően megváltozott. 1968 után a Pénzügyminisztérium lett a legfontosabb operatív gazdasági irányító, amely válla-, lati szintig és konkrét termelési célokig hatóan bűvészinasként használta a pénzügyi ösztönzőket, mint akkor hívták, „emeltyűket”. Ezek elsősorban egyedi adókedvezményekből és dotációkból álltak. A népgazdasági terveknek megfelelő célok érdekében a minisztérium tisztviselői vállalati szinten módosítgatták a költségvetési kapcsolatokat. A vállalatok hamar felismerték, hogy pénzügyi helyzetük sokkal jobban függ a költségvetési kapcsolatoktól, mint a jó vagy gyenge munkájuktól.

A bűvészinas seprűje addig sikerrel seperte ide-oda a pénzt, amíg bőven futotta a külföldi hitelekből. 1988-ra azonban kiderült, hogy már csak beseperni lehet, adakozni nem. Elérkezett a tényleges reformok ideje. Mostanra azonban a reformok bajnokának tekintett pénzügyi apparátus a mindenki közös ellensége szerepébe került. Mindenki hangosan követeli, hogy tőle kevesebbet vegyenek el, és neki többet adjanak. A Pénzügyminisztérium tekintélye a mélypontra süllyedt.

Nem is ez a fő baj, hanem az, hogy a reformok jövőjét fenyegeti az a szituáció, amelyben minden ágazat, minden érdekképviselet csak kapni akar, áldozatokat hozni nem. A növekvő költségvetési hiány mellett megfékezhetetlen infláció szármázik abból, hogy mindenki kevesebb .adót akar fizetni, de mindenki több költségvetési juttatásra tart igényt. A veszély annál nagyobb, minél gyengébb a központi hatalom.

SÜRGŐSSÉ VÁLT tehát olyan költségvetési reform, amelyben az újraelosztási feladatok megoldása nem úgy történik, hogy a Pénzügyminisztérium egy nagy kalapba begyűjti az adókat és ebből aztán a mindenkori erőviszonyoknak megfelelően eloszt. A jelenlegi és a belátható jövőn belüli erőviszonyok ugyanis nem biztosítják sem a megfelelő összeg begyűjtését, sem a túlosztozkodás megakadályozását. Olyan rendszert kell tehát teremteni, amelyben közvetlenül szembekerülnek egymással azok, akik fizetnek, és azok, akik kapnak.

Ennek érdekében a költségvetést három alapvető részre kellene felosztani:

— Az államháztartás költségvetése;

— A munkaerő újratermelése során felmerülő társadalmi feladatok költségvetése;

. -T- A vállalkozási szektor költségvetése.

Az államháztartás költségvetésébe tartoznának az államapparátus és a hadsereg fenntartásával járó költségek.

A munkaerő újratermelése során felmerülő feladatok költségvetése két csoportba sorolandó:

a) A munkaerő újratermelési költségeihez való állami hozzájárulások. Ide tartozik az egészségügyi ellátásnak, kultúrának, sportnak az a része, amit a társadalom közös feladataként kell finanszírozni.

b) A társadalom szociális feladatai, amelyeket a szociálpolitika állami feladatnak tekint. Ide tartozik a nyugdíjnak az államilag garantált része, a családi pótlék és minden olyan szociálpolitikai támogatás, amit a társadalom feladatának tekintünk.

A FENTI FELSOROLÁS a költségvetési kiadások oldaláról történik. Jóval problematikusabb a források hasonló alapokon történő szétválasztása. Márpedig az a feladat, hogy a felhasználási . célokkal a források közvetlenül álljanak szembe. Abból lehet kiindulni, hogy a munkaerő újratermelésével kapcsolatban felmerülő költségvetési kiadások forrásait a munkaerő újratermelési költségeként kell felfogni. Ebből fakadóan annak forrásai a munkaerő költségeiként merüljenek fel, vagyis béljárulékként kerüljenek kivetésre. Ha például az oktatást mint a munkaerő újratermelési költségét kell felfogni, akkor az a bérköltségek százalékában legyen kivetve a munkaerő hasznosítóira. Egyértelműen így kellene kezelni az egészségügyi ellátás, az állam kulturális, tudományos; és sportcélú feladatainak forrásfeaezetét is. A nyugdíjakat úgy kell felfogni, mint a munkaerő aktiv korában kiérdemelt ellátási kötelezettségét. Ezért a nyugdíjak fedezetét szintén a munkajövedelmekre kell kiróni. Ebből a szempontból a családi pótlék is a munkaerő újratermelését biztosító kiadás, tehát fedezetét a munkaerőnek kell megfizetnie. Nem kell hangsúlyozni, hogy a munkajövedelmekre kivetett minden adót végső soron a dolgozók fizetik, az csak technikai különbség, hogy a munkaadó vagy a dolgozó köteles a konkrét befizetésre. Az első esetben a dolgozók nettó munkajövedelmet kapnak, a másik esetben bruttót. A gyakorlatban mindenütt valamiféle középút a jellemző. Például ma a nyugdíjjárulékból a dolgozók fizetnek körülbelül egyharmadnyit, a kétharmadnyi rész pedig a munkaadók béljutalékából kerül fedezésre.

PROBLEMATIKUSABB az államháztartás fedezetének elkülönítése. A fentiekből következően erre elsősorban a személyi jövedelemadó szolgálhat fedezetül. Ezért érdemes volna a szorosan vett állami kiadások forrásának tekinteni. Ez azzal járna, hogy az államapparátus fenntartásának terheit a jól kereső rétegek éreznék elsősorban, ezek a rétegek emelnének szót a drága állam gyakorlata ellen. Az átlagosnál lényegesen jobban kereső értelmiségiek, kisvállalkozók jelentik azt a legdinamikusabb politikai erőt, amely sikerrel veheti fel az államapparátus növekedése, az állami bürokrácia elleni politikai harcot. A nemzetközi tapasztalatok szerint ez az a réteg, amely a legkevésbé ad hitelt az olyan ideológiáknak, amelyek a társadalom problémáinak a megoldását a nagy újraelosztó szerepét vállaló, központosított államtól váija.

A vállalatok nyereségadója nyújtana fedezetet az állam gazdaságpolitikai céljait szolgáló, dotációkra, támogatásokra. Ebben az esetben a vállalati szektor tiltakozna az ellen, hogy a vállalati szektor nem gazdaságos részei jelentős dotációt élvezzenek.

Kopátsy Sándor

II. Ebéd a milliomossal

Reggel, amikor bementünk a szerkesztőségbe,* A. Tóth Sándor, aki a repülőtéren fogadott bennünket érkezésünkkor, azt mondta:

— Pintér József nem szívesen ad interjút. Nincs ideje találkozókra. De én írtam róla a Petőfi Népében, és megkértem, hogy szenteljen figyelmet szov. jet kollégáinknak.

| — Mennyi idő áll rendelkezésünkre?

— Azt mondta, egy órát tud szakítani.

Kecel, ahol a milliomos Pintér József él, tipikus magyar falu, jó minőségű (taijós) kőházakkal, amelyek közül egyik se hasonlít a szomszédéra, feltétlenül kis előkerttel, ahol októberben még szinte lángolnak a virágok. Érdekes volt látni a szabványos falusi utcán az egyik ilyen ház fölött a parabolaantennát és a személygépkocsik csoportját, amelyet minden oldalról körülölelt az élőkért. Ez a ház bizonyult vendéglátónk irodájának.

— Pintér József rögtön jön -7* lépett ki a házból egy csinos fiatalasszony, aki titkárnőként mutatkozott be — tud az önök érkezéséről és elindult az üzemből. Megkínálhatom önöket valami-- vei? ... É

Mi kezdetben vonakodtunk, de a vendégszerető titkárnő folytatta a rábeszélést.

— A házigazda megsértődik, én pedig fegyelmit kapok, hogy nem fogadI tam önöket megfelelően.

Két perc múlva a dolgozószoba vastag füstüvegből készült asztalán, az, áruminták és reklámfüzetecskék közé szorítva megjelentek a miniatűr kávés-' csészék. Míg a titkárnő szorgoskodott, mi kihasználva a házigazda távollétét, ismerkedtünk a dolgozószobával, fme, innen, ebből a központból tartja a kapcsolatot a magyar és a külföldi vállalatokkal. A fekete bőrrel tapétázott falon szembetűntek az élénk színű reklámszalagok: Olaszország, Franciaország, Svédország... A szobának csaknem felét elfoglalta az íróasztal, amelyen > személyi számítógép, számológép, videokamera, memóriatáros telefon és még jó-néhány ismeretlen szerkezet hevert szabadon, többségükben japán termékek. Meglehetősen terebélyes naptár, apró betűkkel teleírva.

Egyszóval, a modern vezető modem dolgozószobája és az első benyomásokból ítélve, olyan emberé, aki megszokta a pontosságot és a rendet.

Sándor elénk csúsztatott egy finn magazint, amelyben megláttuk a mai lapunkban is szereplő fotót, és lefordí- - tóttá a fényképen lévő emberről készült cikk címét: „Á második leggazdagabb ember Magyarországon” „Azt mondanám, hogy kapitalista vagyok..EbAhogyan a krímiek látják

OPÓMÉTAPHH BCEX CTPAH. CO£MHHrWTCQ*

PblMCHUH

nPflBAS

ben a pillanatban megjelent maga Pintér József.

Pintér vállalata évente 300 millió forint értékű árut állít elő (körülbelül 17 millió rubel), 100 munkás dolgozik nála, az új évtől háromszázan lesznek, új üzemet épít, nyolc ország megrendeléseit teljesíti, tizednyi szerződése van a Szovjetunióval. Láttuk a vállalatnál gyártott kötőelemek (fa- és fémcsavarok) mintadarabjait, amelyekre nem csak Magyarországop nagy a kereslet. Megismerkedtünk a hűtőszekrények - hőszigetelésére szolgáló alkatrészek kitűnő értékelésével, amelyet a Litván SZSZK Alituszki üzeme adott.

Már elvettük volna a dokumentumokat, hogy újságírói szokás szerint mindenesetre kiíijuk belőle az adatokat, de Pintér már beletette a papírt a karosszéke mellett elhelyezett gépbe. Működni kezdett a Xerox —% a másológép és két perc múlva készen volt a másolat. Ugyanígy lemásolta nekünk,a donyecki „Elektrobitmas” Egyesüléssel folytatott tárgyalások jegyzőkönyvét, amelyek tíz nappal találkozásunk előtt zajlottak.

Szerettünk volna rögtön számos kérdést feltenni neki, de félbeszakított bennünket, az órájára pillantva:

—12 óra.— szent-idő Magyarországon. Meghívom önöket ebédelni. A vendéglőben majd beszélgetünk.

Amikor felszedelődzködtünk, csibé- szesen, egészen kisfiúsán elmosolyodott:

— Hogy menjünk, Zsigulin vagy Mercedesszel?

— Mercedesszel — válaszoltuk kórusban, valószínűleg teljes megelégedésére, mert vidáman a garázsba vágtatva, kihozta az udvarra a modern autógyártás csodáját. Elhagyva a kertkaput, kikerülve a gödröket, a gyöngyházfényű, csokoládészínű gép azonnal „repülni”, azaz gyorsulni kezdett, de ugyan hol mutathatta volna be a falusi utcán 240 kilométeres sebességét? Útközben Pintér megmutatta a hamarosan átadásra kerülő gázcseretelep épületét. Saját pénzén építette fel és a falubelieknek (földijeinek) ajándékozta. Most orvosi rendelőt épít, amely a ke- celieket szolgálja majd, de elsősorban — az ő munkásait. Ez nem egyszerűen a gazdag ember ajándéka. Mindenben, amit Pintér csinál, saját hasznát nézi. A helyi tanács, értékelve vendéglátónk Kecelnek tétt szolgálatait, eladott neki egy nagyobb földterületet, ahol jcét új üzemet épít.

— Kérdezze meg, kérem —kértük

ebéd közben a tolmácsunkat — a ház, ahol az iroda van, családi örökség?

—' Igen — erősítette meg Pintér — Ezt a házat a szüleim építették. Tíz évvel ezelőtt ott teremtettem meg vállalatom alapjait

Hogy meséljük el, honnan is kezdte? Mit tartsunk következménynek (okozatnak) és mit oknak? Azt lehet mondani, hogy a dolog a kisebbik fia betegségével indult. A fiút minden héten kétszer. kellett vinni a szomszéd városba orvosi konzultációra. Pintér nem tudott állami vállalatnál dolgozni, ki engedte volna el örökösen? És nem kevés pénzre is szüksége volt. Pintér a garázsában személygépkocsi-javító műhelyt nyitott. Amikor a munka meny- nyisége nőni kezdett, felvett hat dolgozót. A tőkét, amit így sikerült összegyűjteni, nem dugta el a perselybe, hanem új eszközök vásárlására fordította, precíziós szerszámgépeket szerzett be, amelyeken új dolgokba fogott.

így lehet'elmesélni Pintér milliomosi „biográfiájának” kezdetét. És ez igaz 'is. De mégis, úgy tűnik, helyesebb a sorsát nem annyira szubjektív, mint inkább az objektív tényezőkkel magyarázni, azokkal a jelenségekkel, amelyek a hetvenes években tűntek fel Magyar- ország gazdasági életében. A társadalmi-gazdasági reform és a gazdálkodás új feltételei utat nyitottak a bátor és ésszerű vállalkozókedv előtt. Megjelentek az egyéni és a közös vállalkozások. Létrejöttek a kis magánvállalatok és szövetkezetek, leányvállalatok és szakcsoportok az iparban és a szolgáltatásban, a szerződéses és bérbe adott formák a kereskedelemben és a közétkeztetésben, valamint agazdasági munka- közösségek. A magánszektor támogatására és fejlesztésére irányuló gazdasági reform fontos része lett az 1982-ben ‘ hozott törvény, amely engedélyezi a vállalkozóknak, hogy üzemeikben 500 főig foglalkoztathassanak dolgozókat.

Ma Bács-Kiskun megyében 78 ezer, néhány alkalmazottat foglalkoztató, műhellyel rendelkező kisvállalkozó van. Pintér az egyetlen, akinél 100 ember dolgozik.

Természetesen nagy kockázat nem csupán önmagáért, saját munkájáért felelősséget vállalni. De Pintér tehetséges szervező, aki pontosan kihasználja a konjunktúrát. A finnek a második leggazdagabb embernek nevezték Magyarországon, tekintettel, hogy az ő jövedelménél magasabb csak Rubik Ernőnek van, aki elárasztotta a világot nevezetes kockájával.

Pintér ismeri a belső és a nemzetközi piacot, tanulmányozza a keresletet és azt csinálja, amire a rugalmatlan állami vállalatok nem képesek: gyorsan átállítja termelését a hiánycikkek gyártására. Az elsők között értette meg, hogy ma nem a mennyiség a fontos, hanem a termék minősége, azaz megbízhatósága, pontossága, versenyképessége. És ezt a minőséget az új technika segítségével éri el. Falusi háza mögött az üvegtetejü és áttetsző fóliával hőszigetelt melléképületekben atomerőmüvi berendezéseket készít megrendelésre, kötőelemeket, hűtőszekrényalkatrészeket és még sok egyebet. Első millióját tévékamerákhoz való műszerek gyártásával szerezte. És ma, a Magyar Televízió adásaiban az egyik kamerán az ő neve láthatp.

— És mindenki olyan könnyen elfogadja a maga óriási bevételeit? Senkinél nem vív ez ki elégedetlenséget? Senki nem igyekszik megszüntetni a vállalkozók „visszaéléseit”?

Soron következő kérdésünk láthatólag úgy eltalálta Pintér fájó pontját, hogy még a kanalat is letette.

— A pénzügyi szervek, a népi ellenőrzés mindent összevetve 43-féle ügyet sózott a nyakamba. Az ellenem összegyűjtött anyagok 17 centiméter magas kötetet tesznek ki. Ezek a tárgyalások több mint 40 millió forint veszteséget okoztak nekem. Most, amikor mindez már mögöttem van, vissza lehetne fordítani a folyamatot azok ellen, akik megakasztották a kereket De úgy dön• töttem, inkább megkeresem azt a pénzt két hónap alatt és nyugodtan ülök.

Van egy módszer a hiánycikkekben való mértékleien meggazdagodás ellen — a konkurencia, az ajánlatok maximálisan gyors növelése. Itt Pintér gyakorlatilag megtámadhatatlan. O jelentősen továbbjutott másoknál vállalata technikai felszerelésében: olyan CNC- vezérlésű szerszámgépekkel rendelkezik, amelyek egyedülállók a KGST- órszágokban. Nem véletlen, Bogy a Pe- tőfi Népe cikkének megjelenése után egy nappal a japán követség munkatársai már Pintérnél ültek, arra kérték, segítsen elhelyezni a japán cégek megrendeléseit.

— Milyen hosszú egy munkanapja?

— Reggel hattól este kilencig. A nemzetközi hívásokra még éjszaka is válaszolni kell.'

— Mibe kerül tízévnyi ilyen odaadás? Nem érez fáradtságot?

— Öröm a csúcson érezni magam. A siker — a legkellemesebb érzés.

|H Kik az ön legközelebbi segítőtársai?

A tőkém három részre van osztva: rám és a két fiamra. Egyik húszéves, a másik tizenkilenc. Ők termelési egységeket vezetnek az üzemben.

— Hogy boldogulnak ilyen fiatalon?

— Csak tanuljanak. Bedobtam őket a mélyvizbe.

Van-e konkurense azok között, akik magánál szerettek volna dolgozni, és mik az ön követelményei?

— Konkurencia van, mivel nálam 30 százalékkal magasabbak a fizetések, mint az állami vállalatoknál. Nincs semmiféle különleges válogatás. Beszélgetek egy emberrel 5-6 percet, és eldöntőm, megfelel-e nekem. Hibázni nálam csak egyszer lehet, azután, hogy a dolgozó másodjára csinál selejtet, elbúcsúzunk egymástól. Az elbocsátásról a dolgozók tanácsa dönt, amely 6 főből áll. Eddig 43 munkást bocsátottunk el.

— Van-e valamilyen speciális védelme az ön dolgozóinak? Ki garantálja nekik a társadalombiztosítást, a szabadságot és a gyógykezelést?

— Minden van, mint bármelyik vállalatnál, csak én nagyobb kedvezményeket tuc(ok adni. Ha a dolgozó házat épít, vagy kocsit vesz, előre felveheti a félévi fizetését. Szabadnapján joga van, hogy, saját magára dolgozzon a gépeimen a termelési hulladékot felhasználva. Van két üdülőnk. Arra törekszem, hogy minden dolgozóm legalább egyszer megforduljon külföldön. A legfontosabb cél természetesen a szakmai továbbképzés. Van saját futballcsapatunk, amelyik Ausztriába szokott utazni a bajnokságokra.

Ebéd után, amely, ahogy mondani szokás: „meleg, baráti légkörben zajlott”, Pintér József megkérdezte:

' ' jj- Mit szeretnének látni, a tegnapot, a mát vagy á holnapot?

És rögtön intett is: gyerünk. Láttuk, ahogy szigorú napirendje semmivé válik, régen elmúlt már a találkozóra szánt egy óra, a második, a harmadik is, ő pedig vitt bennünket műhelyről műhelyre, járt velünk az épülő üzem emeletein, elragadtatva magyarázta, hol, mit és hogyan akar elhelyezni. A kirándulás alatt megtudtuk, hogy legközelebbi tervei — négyszemélyes repülőgép vásárlása, szállodaépítés (belépett egy részvénytársaságba, amelyik 60 szállodát épít majd Magyarországon), vadászat a Szovjetunióban .

Mi csak csodálkozni tudtunk ennek az embernek a fáradhatatlanságán, vállalkozókedvén, lankadatlan energiáján, aki tíz éve még egyszerű szerelő volt egy garázsban. Ma 44 éves. Együtt korosodik vállalatával. Természetesen,

. bennünket mindennél jobban izgatott a kérdés: mennyire összeegyeztethető- ek az ilyen vállalkozások, az ilyen egyéni jövedelmek a szocializmus céljaival, elveivel? Egyik oldalról, szocializmuson az általános jólétet értjük, nem pedig az egyes személyekét, más oldalról viszont mindez az egyéni anyagi érdekeltség szakaszához tartozik. Lehetséges-e a modern árutermelés és a szocializmus társadalmi értékeinek összeegyeztetése? Magyarországon erre a kérdésre ma azt válaszolják: igen.

Sok minden nem volt világos a bérmunka szervezésében egy magánvállalatnál, de maga a házigazda! aki a felszabadult kezdeményezés óriási lehetőségeit demonstrálta, kétségtelenül szimpatikusnak tűnt. Elbúcsúzva tőle, őszintén kívántuk:

— Sok sikert, milliomos elvtárs!

(Folytatjuk)