Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 5. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. január 6. AMI A HÍRADÁSOKBÓL KIMARAD Diplomaták frakkban, népviseletben H Kirándulás Bács-Kiskunba Nagy Frigyes porosz uralkodó egy félkezű ezredest küldött Versaiües- ba. A francia udvar sarokba szorult. Ha Franciaország követeként épkéz­láb ember megy Berlinbe, a porosz király a markába fog nevetni. Addig tanakodtak, amíg találtak egy féliábú diplomatát. Az iüetö a nyomoréksá- gának köszönhette, bogy megkapta a díszes nagyköveti hivatalt — olvas­hatjuk Ráth-Végb István Az emberi butaság című kötetében. A régmúlt császári, királyi udvarainak életéről, diplomáciai szokásairól, sőt furcsaságairól számtalan történetet őriz az utókor. Napjaink diplomá­ciájának az a része, amely a televízió jóvoltából eljut hozzánk, előre kiszá­mítható, folyton ismétlődő jelenetekből áll. Az érkező politikust fogadják, ellép a díszszázad előtt, vendéglátójával négyszemközt tárgyal, dokumen­tumokat ír alá, sajtóértekezletet tart, elutazásakor mosolyog, integet, kezet fog. Ennyi. Emlékezzünk csak: milyen élénk visszhangot váltott ki nálunk az az eset, amikor Grósz Károly Moszkvába a menetrendszerű Malév-géppel utazott, amikor amerikai útja előtt bejelentette, hogy ruhatárát szmokinggal is kiegészíti. A fokozott érdeklődés nem véletlen, hiszen szmokingot öltött pártfőtitkárról az utóbbi negyven évben nem sokat hallott, nem sokat olvasott a világ. Dr. Hajdú Józseffel, a Külügyminisztérium protokollfőnökével a diplo­máciai élet azon érdekességeiről beszélgetünk, amelyekről elég keveset tud a tévénéző, az újságolvasó hétköznapi ember. Melyik kezében van a cilinder? —Igaz-e az a szóbeszéd, hogy amikor az új magyar londoni nagykövet megbí­zóieveiének átadására megy a brit ki­rálynőhöz, az uralkodó — még napja­inkban is — hátlovas hintót küld érte, s a diplomata ezen teszi meg az utat a királyi palotáig? — Igen, igaz. Hadd tegyem hozzá: még ennél is furcsább szabályok tarkít­ják a svéd királyi ceremóniát, ahol a fehér kesztyűs, frakkba öltözött nagy­követnek még azt is előírják, hogy me­lyik kezével vegye le fejéről a cilindert, melyik kezében tartsa és hogyan adja át az elébe siető udvarmesternek. — A napilapokban esetenként azt ol­vassuk, hogy X állam új budapesti nagy­követe a Parlamentben átadta megbízó- levelét az Elnöki Tanács elnökének. Ké­rem, beszéljen részletesebben erről az eseményről. K0N»ESPÖLG .SsívVí; Erzsébet királyné — A magyar gyakorlat az, hogy a megérkezés után 10-12 napon belül az Elnöki Tanács elnöke — távollétében a helyettese — fogadja a hazánkba akkreditált nagykövetet. Persze, a meg­bízólevél átnyújtásáig elég sok proto­kolláris teendője van mindkét félnek. A hazánkba érkező nagykövetet a pá­lyaudvaron vagy repülőtéren a külügy­minisztérium protokollfőnökének a he­lyettese fogadja. A Nándorfehérvári teremben A megbízólevél-átadási ünnepség az­zal kezdődik, hogy az Elnöki Tanács fellobogózott gépkocsiján a protokoll­főnök elmegy a nagykövetért annak rezidenciájára, közlekedés-rendőri kí­sérettel a Parlamenthez viszi. A gépko­csin két zászló leng: a magyar és a be­mutatkozó nagykövet országának a 'Brigitte -Hamann könyvének kecskeméti szereplője Kellemes kikapcsolódást nyúj­tott a két ünnep között pihenni vágyók és olvasni szeretők számá­ra Brigitte Hamann Erzsébet ki­rályné című, karácsonyra megje­lent könyve. vállalva abban a közvetítésben, amit a kiegyezés hívei és Erzsébet királyné között elvállalt, gróf And- rássy Gyula és Deák Ferenc bizal­masaként. Az írónő rendkívüli ismeret- anyaggal tárja elénk, 660 oldalon keresztül, a magyarok szerencsét­len sorsú királynéjának élettörté­netét. A szerző szimpátiája kíséri végig élete útján a törékeny, fiatal hercegnőt, a bajorországi Possen- hofenból, 1853. augusztus 18-án történt eljegyzésétől, Luigi Luche- ni háromélű reszelőbői fabrikált végzetes tőrdöféséig. Ami e könyvnek — legalábbis nekünk kecskemétieknek — külön értéke, érdekessége, hogy 16 olda­lon keresztül, több alkalommal .történik benne említés Ferenczy Idáról, Erzsébet királyné Kecske­méten született és jelenleg a Szent- háromság temetőben nyugvó felol­vasónőjéről. Nem véletlen, hogy oldalakat szánt az írónő egy alföldi mezővá­ros, később szédületesen magasra ívelő karriert befutott szülöttének. Olvashattunk már a Gábel Gyu­la főszerkesztésében 1905-ben megjelent és „Erzsébet királyasz- szony emlékének” szentelt munká­ban, a dr. Lázár Béla által írt Zichy Mihály élete és művészete című, valamint Niederhauser Emil által írt Merénylet Erzsébet királyné el­len című könyvekben ugyancsak Ferenczy Idáról, aki ezekben az írásokban (Brigitte Hamann köte­téhez hasonlóan) a nagy királyné árnyékában ugyan, de mindenütt jelen Van, rendkívül megnyerő egyéniségével, nem kis szerepet Van azonban e könyvben egy mondat, amelyre talán — Feren­czy Ida személye iránti rokonszen- vem, és többéves kutatásaim alap­ján — némi kiegészítéssel, há úgy tetszik, válasszal tudok szolgálni. „Valójában máig nem tudni, ho­gyan került ez a huszonhárom éves vidéki nemes kisasszony a bécsi udvarba” — úja Brigitte Hamann. Városunk levéltárában e rejtély­re feleletet kapunk lovag Wettstein Jenőné nyilatkozatából, aki azt ál­lítja, hogy Ferenczy Ida ajánlója Deák Ferenc volt. Ennek magya­rázata Deák Ferencnek kecskemé­ti és a Ferenczyekkel való távol) rokonsága. Ezt a tényt, vagyis Ferenczy Idá­nak a haza bölcsével való kapcso­latát — közvetve — maga Brigitte Hamann is „látja” és bizonyított­nak „érzi”, amikor a következőket mondja: „Az osztrák császárné és Ferenczy Ida e politikailag oly je­lentős kapcsolatát bizonyára Ma­gyarországon (tehát mindenek­előtt Deák és Andrássy) tervelték ki gondosan.” A felsorolt irodalmi alkotások­hoz —■- amelyhez Gero András „Ferenc József, a magyarok kirá­lya” című könyvét is hozzávetjük a magyar felolvasónővel kapcso­latban — éppen elegeddé okot szolgáltatnak arra, hogy Ferenczy Idát, e munkák mellékszereplőjét, Kecskemét szülöttét egyszer köze­lebbről is megismerjük. Szabó Tamás zászlaja. A kocsi bal oldalán van a ma­gyar zászló, a protokollfőnök is a bal oldali ülésen foglal helyet, a másik ol­dalon pedig a nagykövet utazik. A Par­lament bejáratánál díszegyenruhás őr­ség tiszteleg a vendégnek, majd az El­nöki Tanács titkárságának a vezetője kíséri a Nándorfehérvári terembe. Az elnöknek a protokollfőnök mutatja be az új nagykövetet, a bemutatkozáson jelen van a külügyminiszter-helyettes is. A megbízólevél átnyújtásakor a nagykövet rövid beszédet mond, amelyben vázolja küldetésének főbb céljait, elképzeléseit. Az elnök a be­szédre válaszol, majd a nagykövet be­mutatja a munkatársait. Ezután 10-15 perces audiencia következik, ahol az elnökön és a nagyköveten kívül csak a miniszterhelyettes van jelen. A beszél­getés három témát ölel .fel: aktuális nemzetközi kérdéseket, a kétoldalú kapcsolatok kérdéskörét és a nagykö­vet terveit. Az audiencia végén a nagy­követ beírja nevét az Elnöki Tanács vendégkönyvébe. Ezt követően a dip­lomata a protokollfőnök kíséretében a Hősök terére hajtat és katonai tisztelet- adás mellett megkoszorúzza a magyar hősök emlékművét. — E beszélgetés előtt gondosan elol­vastam a Magatartás, etikett és proto­koll a külkereskedelemben című összeál­lítást. Számos érdekességet tudtam meg. Például nem továbbíthatunk részvétnyil­vánítást telefonon; annál az asztalnál, ahol étkezünk, nem illik pipára gyújtani; a sárgadinnyét kiskanállal, a görögdiny- nyét késsel és villával kell enni. Kérem, mondjon ezekhez hasonló, a diplomáciá­ban szokásos érdekességeket — Kezdjük az öltözködéssel. Grósz Károly az amerikai út előtt valóban csináltatott szmokingot, de a vendéglá­tók nem írták elő ennek kötelező hasz­nálatát. A magyar diplomáciai proto­koll szabályai formális öltözék, zsa­kett, szmoking, frakk viseletét nem kö­vetelik meg. Sötét öltöny, zárt ing, nyakkendő az elfogadott öltözködési forma. Vannak országok, ahol a diplo­maták egyenruhát viselnek. A szocia­lista táboron belül ilyen állam például a Szovjetunió. Ezenkívül — főleg a fej­lődő országok esetében — a diploma­ták a hivatalos találkozókon, fogadá­sokon népviseletben jelennek meg. Szüret helyett — Régebben újsághírként olvashat­tuk, hogy az Elnöki Tanács elnöke szü­reten látta vendégül a Budapestre akk­reditált diplomáciai képviseletek vezető­it. Az idén elmaradt ez a találkozó? —7 Még régebben az Elnöki Tanács vadászatra invitálta a diplomatákat. Aztán a vadászat helyébe a szüret lé­pett, s ma már a szüreti találkozó is a múlté. Az ok egyszerű. Nagy jelentősé­gei tulajdonítunk annak, hogy a vezető külföldi diplomaták alaposan megis­merjék hazánkat, népünk múltját, tör­ténelmét, kulturális értékeit és termé­szetesen a jelenét is. Ezért az Elnöki Tanács — kétévenként S a szüret he­lyett egy-egy országrészbe, megyébe gazdag programú kirándulásra invitál­ja őket. Az ilyen találkozókon — a szüretihez, képest. — jóval több lehető­ség nyilik arra, hogy a külföldi diplo­maták a magyar valósággal ismerked­jenek. Legutóbb Bács-Kiskun megyé­be, Kecskemétre látogattak. A megye- székhelyen felkeresték a világhírű Ko- dály-intézetet, ismerkedtek a látványos fejlődésnek indult várossal, emberek­kel, ezenkívül téeszlátpgatás, lovasbe­mutató színesítette a programot. Emlí­tettem, hogy az Elnöki Tanács elnöke kétévenként rendez ilyen országjáró programot. Hadd tegyem hozzá, hogy a közbeeső évben a nagykövetek kül­ügyminiszterünk vendégei. Egyébként szeretném hangsúlyozni, hogy a Buda­pesten dolgozó nyugati diplomaták napjainkban szabadon utazhatnak mindenhová az országban. Régebben nem így volt. Főleg a hidegháborús időszakban, de az USA esetében még a hatvanas évekig voltak kölcsönös korlátozások. A diplomaták utazását mindkét fél előzetes bejelentéshez, en­gedélyhez kötötte. A nemzetközi élet­ben, a világpolitikában bekövetkezett enyhülés ezeket a korlátokat — kevés kivétellel — megszüntette. Kiss György Mihály A restaurátor A Magyar Nemzeti Galéria képrestaurátor-ipűhelyében Gu­lyas Gyula faszobrász-restaurá­— Már ezerszer megmond­tam magának, fiatalember, hogy ne használja feleslegesen a vil­lanyt! Betelt a pohár! Több fi­gyelmeztetés nincs, szedje a cók- mókját! — 'De házinéni, kérem! Az áram csak a legújabb... c • — Többször felhívtam a fi­gyelmét arra is, hogy gyerekes kísérleteit ne az én házamban végezze. Felháborító! Az ember már a saját ágyában sem alhat nyugodtan! — Az én kísérleteim ... — Kár szaporítani tovább a szót. Fel is út, le is út. Menjen, pakolja össze a holmiját! — Ha már semmiképpen sem győzhetem meg... — Keressen magának másik palimadarat, aki hajlandó lesz bevenni a mesét a világrengető kísérletekről. Nekem már a kö­nyökömön jön ki a szöveg. .—11 Rendben van, már csoma­golok is. Úgyis csak néhány ron­tor, a szállítások közben, a raktá­rozásnál; vagy egyszerűen csak az időtől megsérült képkereteket speciális anyagokkal javítja, illet­ve egészíti ki. (MTI-fotó) Albérlet gyom van, meg az üvegeim. Nem tud véletlenül valakit, aki kiadna egy szobát a számomra? — Nem. De ha tudnék is, óvnám magam attól, hogy egy tisztességes polgári családra rászabadítsam ma­gát. Legjobb lesz, ha szállodába megy. — Ugyan már! Nem az én pénz­tárcámhoz méretezték a szállodai szobák árát. De ne aggódjék, majd csak elleszek valahol. — Még hogy aggódok? Hálaimát mondatok a vasárnapi misén, ha végre sikerül kitennem a szűrét a lakásomból. — Látja, már készen is vagyok. Megengedi, hogy a reggeli kávémat még megigyam? — Tessék! De igyekezzen! — Ilyen forrón nem önthetem le a torkomon. Van már újabb kun­csaftja a helyemre? Kis nemzetiségek tankönyvei Az Amur alsó folyása men­tén élő kis létszámú ulcs nemze­tiség gyermekei' előtt lehetővé vált, hogy az iskolában saját anyanyelvűket is részletesebben tanulmányozzák. Az ulcs nyelv kötelező tantárgy lett. A le- ningrádi Oreszt Szunyik pro­fesszor vezetésével a tudósok egy több mint 3 ezer szót tartal­mazó ulcs—orosz szótárt készí­tettek. Az ulcsok a Szovjetunió egyik legkisebb létszámú nem­zetisége. Alig több mint 2500- an vannak. Ennek ellenére ez a nemzetiség is, bár 1917-ig még saját írásbelisége sem volt, nap­jainkban ábécéskönyveket, tan­könyveket, szépirodalmat ad ki saját anyanyeívén. Az állam, minthogy a kiadványok kis pél­dányszámban jelennek meg, je­lentős támogatást nyújt. A szovjet Távol-Kelet többi kis nemzetiségének, így a naná- jok, nyivhek, odegejek számára is ábécéskönyveket, szótárakat és más tankönyveket adnak ki anyanyelvükön. (APN—MTI-Press) . FILMJEGYZET Rock térítő Xantus János, a Balázs Béla Stúdió­ban „felnőtt” fiatal filmrendező neve eddigi alkotásai alapján ma legalább két korosztály: a huszonévesek és a mái középgeneráció számára jelent garan­ciát arra, hogy érdemes egy-egy filmjé­re beülni a moziba. Már legelső, Eszki­mó asszony fázik címmel, 1983-ban be­mutatott játékfilmje meghatározta he­lyét a mai hazai, valódi meglepetések­kel csak igen ritkán szolgáló filmgyár­tásban. Minden eddigi főszereplője produkcióinak formáihoz hasonlóan rendkívül szabálytalan. Olyannyira, hogy az épp aktuális legutolsót látva, minden alkalommal úgy tűnik, hogy a megkezdett irányban lehetetlen a foly­tatás. Az első és harmadik (a most lát­ható) játékfilm azonban mégis temati­kai egyéséget alkot. Xantus a Rock térítőben olyan periferikus, a nagykö­zönség előtt ismeretlen világróltudósít, mely nem kis mértékben része a koráb­ban megismerteknek is. Antihőse ismét egy new Wave (vagy inkább „under­ground”) zenész, aki azonban az Eszki­mó asszony fiktív (Boguszlaw Linda alakította) hősével ellentétben önma-' gát játssza. Xantus ezúttal — a produkció for­máját is meghatározva —- mindössze egy natúr videofelvevővél ered nyomá­ba. Nem könnyű lépést tartania, ugyanis a „másként élő és éneklő, ör­dögi” muzsikus, Pajor Tamás élete — a pénzhiány miatt is elhúzódó forgatás ideje alatt — szinte egyik hétről a má­sikra vesz száznyolcvan fokos fordula­tot. A dokumentumfelvételek közé be­épített két, a szereplők életét „újérzé­keny”, abszurd operácskává forditó (Pajor, Másik János és Víg Mihály által komponált) betét még plasztikusabbá teszi az egy az egyben leképezett vilá­got. A képzeletbeli, zenés mágiát és a bizarrnak tűnő valóságot elsősorban Pajor szuggesztív egyénisége teszi hite­les egységgé. A huszonéves zenésszel kétes hírű lázadóként ismerkedünk meg, aki előtt állandó részegsége, közismert agresszi­vitása miatt nemcsak a kitalált Balaton bár, de valóságos modellje: a Fiatal Művészek Klubja sem nyílik meg. Xan­tus véleménye szerint a részben kipro­vokált, részben készen „kapott” szélső­séges helyzetek, a leküzdhetetlen aka­dályok voltak elsősorban Pajor és együttesének megtermékenyítői közege. E biztonságosnak éppen nem nevezhe­tő talajon azonban nem lehet hosszú távon élni, hisz bármelyik pillanatban „becsaphat a villám”. Pajornak azon­— Semmi köze hozzá, de hogy egye a penész, megmon­dom: van. Igen jóravaló, csen­des, szerény fiatalember. — Vele biztosan elégedett lesz. Főleg, ha vak is. — Vak? •. — Persze. Mert akkor ára­mot sem kell használnia. — Megkérem, hogy sürgősen hagyja el a házamat. — Jól van, már itt sem va­gyok. A viszontlátásra! A Fiú az ajtóból még egyszer visszapillantott az űr mélyén szi­porkázó napok lüktető fényeire, a galaktikák között hullámzó sejtelmes ködökre, beszívta az éter semmivel össze nem téveszt­hető illatát, es kilépett a sötétbe. Először megtorpant és erejét próbálva tapogatózott a testét körülfolyó semmiben, majd erő­sen összpontosított] és kezeit messzire kinyújtva, teremtett magának egy saját Világot. Koch György % N ban épp ez adta meg azt a speciális vonzerőtöbbletet, ami miatt nem lehe­tett rá nem odafigyelni. „Ott ketyegett a zsebében, vagy valahol benne a szer­kezet, amiről senki se tudta, hogy mi­korra van beállítva, de hallani lehetett, hogy ketyeg. Mint a klasszikus holly­woodi dramaturgiában: le nem tudod venni a szemed a vászonról, mert ke­tyeg a szerkezet és bármelyik pillanat­ban fölrobbanhat.” „Az isten levette rólam a kezét — mondja a film egyik vallomásában Pajor —, és mindennap életveszélyben voltam. Azért is csinál­tam olyanokat, hogy teljesen tökrésze­gen kiugráltam ablakokon, vagy pedig leugrottam emeletekről, meg autók elé ugrottam... szóval teljesen démoni dolgokat csináltam, de aztán az utóbbi időkben ez teljesen besürűsödött, és száguldó autók tetején ugráltam, mint a kaszkadőrök, és naponta összevereked­tem, és akkor effektive az történt velem, hogy tele voltam sebekkel emiatt, ezek nem akartak begyógyulni,...” • — Te bizony lerobband, mikor én felrobbanok — énekli a filmben meg­örökített egyik dalában is Pajor. Ám a sokat emlegetett „robbanás” a várako­zással ellentétben nem kívül, hanem belül, a személyiség teljes átváltozásá­val következik be. A vad, anarchikus rocker a forgatás ideje alatt, két felvé­teli nap között világnézetet, életmódot, külsőt cserélve megtér Jézushoz. Xan­tus kamerája semmit nem érzékeltet, nem kívánt érzékeltetni e folyamatból, egyszerűen csak regisztrálta a tényeket: a végletes életút állomásait. A „Dobd ki a régi életed...” dalszövegként is elhangzó frázisa megdöbbentően érzé­ki valósággá válik. A korábban „ördö­gi” zenész „megtéréséért”, a keresz­ténységben megtalált biztonságérzetért hatalmas árat fizet Xantus — előzetes szándéka ellenére — kénytelen szenvte­lent rögzíteni a személyiség elszegé­nyedésének, leépülésének állapotait, folyamatát. Pajor fizikai épségéért ki­egyensúlyozatlanságában, „káros szen­vedélyeivel” is vonzóbb egyéniségével fizet. Xantus, mint több inteijúban is utalt rá, azért szánta rá magát erre a vállal­kozásra, mert — jelentős alkotóknak tartva kiválasztottjait — fontosnak tartotta, hogy lemez és a megőrzés más formái híján, legalább videofilmen do­kumentálva legyenek. Célkitűzése foly­tatása annak, a hetvenes években elin­dított, filmesek, képzőművészek által kezdeményezett törekvésnek, mely arra vállalkozott, hogy nagyobb nyilvános­ságot biztosítson annak az alkotó un­derground rétegnek, melynek tevé­kenysége meghatározó része volt az „új érzékenység” fogalomkörébe tartozó hazai folyamatoknak. A Wahom And­rás rendezte a Jégkrémbalett a Bizott­ság, a Bódy Gábor rendezte A kutya éji dala a Vágtázó halottkémek és a Bi­zottság, a Soós Mária rendezte Város- bújócska az Európa Kiadó, á Xantus' rendezte Eszkimó asszony fázik pedig a Balaton és a Trabant együttesek éle­tének dokumentumai is. A Rock térítő az említett alkotások legjobbjaihoz ab­ból a szempontból is kapcsolódik, hogy e megörökítések is részévé lettek a témaként is kiválasztott folyamatok­nak. E rendezők szimpátiájának, jelen­létének mértékére jellemző, hogy nem­ritkán maguk is szereplői, sőt (Bódy esetében) főszereplői voltak a natúr életből és fikcióból összeállított nyers­anyagoknak. Hogy azonban a „fésület- lenségeivel”, üdítő szabálytalanságai­val együtt is rokonszenves Rock térítő nemcsak kísérleti film, hanem egy te­hetséges ember elkallódásának mai drámája is, abban a tervezettnél is na­gyobb szerepe lett Pajor Tamásnak, a főszereplőnek. * Károlyi Júlia

Next

/
Thumbnails
Contents