Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

( 4 • PETŐFI NÉPE • 1989. január L A MAFILM FÓTI MŰTERMÉBEN KÉSZÜL „Mert sötétben él az egyik És a másik fényben él, És a fény, az messze látszik, Am nem látható az éj” (Brecht) SAJTOPOSTA A koldusopera Piros pont a járőrnek Vonul a tüntető tömeg, arcuk, ruhájuk csatakos, elnyűtt cipőjük, csizmájuk ütemre csosszah a ko­szos-nyirkos macskaköveken. Épp a piroslámpás ház elé érnek, ami­kor egy intésre leállnak. Visszaká­szálódnak a boltív alá, sorrá ren­deződnek megint. Újra kígyóinak a lámpák, lassan gördül az opera­tőrökkel a felvevőállvány. Készül a felvétel a Mafilm fóti műtermé­nek Máriássy-csamokában. Me- nahem Golan itt forgatja szuper­filmjét, Kurt Weü csodálatos zené­jével, a Bertold Brecht műve alap­ján íródott Koldusoperát. Menahem Golan, a rendező, a Cannon cég egyik társtulajdonosa nagy sikerű Mata Hari-filmje után már forgatott Magyarországon. Itt készült tavaly a magyar parti­zánlány története, a Szenes Han­na. Most a Koldusopera felvételei folynak. Szeptember 26-ától min­dennap tizenegy-tizenkét órát dol­goznak a műtermekben. Csak két külső felvétel volt: egy nap a Víg­színházban, egy pedig a Várban. Foton négy helyszín épült. Ber­talan Tivadar formálta meg az 1830-as évek Londonjának utca- helyszíneit, a piacokat, a börtönt, az istállót, az üzleteket, köztük Peachum kereskedését, hiteles tűz­helyekkel, pultokkal, ablakmélye­désekkel. A börtön fala koszosfe­ketére festett, rücskös hungarocell. A Várkonyi-műteremben most ké­szül a kikötő díszlete, a hajóorr a közeli félvételekhez, s ácsolják a darukat, a raktárépületek hatal­mas falát, előttük bálák, hordók hegye magaslik. A hajóhad egy ré­sze is készen áll már? egyméterestől a háromméteresig. A hajó formájú fakereteken árboc, a méretnek • megfelelő, feszülő és feltekert vi­torlákkal. A Máriássy-műterem az utcák­kal, házakkal, sarkokkal, átjárók­kal, sikátorokkal, üzletekkel, ku­takkal London képét mutatja. Két hónapig épült. Volt olyan nap, hogy kétszázan dolgoztak, építé­szek, ácsok, asztalosok, kőműve­sek, festők, villanyszerelők, azért, hogy minden hiteles legyen. A forradalmi jelenetben három­száz statiszta dolgozott, tizenhat lovas, ropogtak a fegyverek, és hat méter magasból kaszkadőrök zu­hantak, a csata hevében lovak buktak fel. A csendesebb forgatási napokon kevesebb a statiszta, ilyenkor negyvenen-hatvánan van­nak, árusok és utcalányok, Lon­Bicska Maxi (Raoul Julia) és Jenny (Julia Migenes) jelenete. • Menahem Golan, a rendező (középen) a Koldusopera börtönjelenetét állítja be. dón népe. Beszélgetnek, sétálnak, vonulnak, veszekszenek Ragályi Elemér és Szabó Gábor operatő­rök kamerája előtt. A főszereplők sztárok. Bicska Maxi:-Raoul Julia, Jenny: Julia Migenes (a magyar közönség a Carmenból ismerheti), Peachum: Richard Harris, Peachumné: Julia Walters, az utcai énekes: Roger Daultry (a Who együttes szólóéne­kese), s még húszán, neves közre­működők Amerikából és Angliá­ból. A magyar táncosokat, a sze­replő tizenhármat kétszáz jelentke­zőből toborozták, mert karakteres arcok, mozdulatok kellettek. A gyönyörű jelmezek jó része kül­földről érkezett, de sok készült itt­hon is, a négy más országbeli sza­bász irányításával, John Blaam- field fantasztikusan szép tervei sze­rint. A háromórásra tervezett film sok munkát ad a Mafilm nemzet­közi gyártáscsoportjának is. Mint Ungor Mária gyártásvezető el­mondta, még a szombatjuk sem szabad. A hosszú munkanapok minden percét gazdaságosan kell felhasználniok. Mind a három mű­teremhelyszín és az épített külső helyszín folyamatosan ad tenniva­lót. Az épitési anyagok, a geren­dák, deszkák beszerzése számukra sem könnyű. A magyar rendezők kevés filmet tudnak forgatni itt Foton, mert olcsóbb a külső hely­színi felvétel, mint egy hasonló ha­tásút felépiteni itt a műtermekben. Ennek a hetven forgatási napnak a költsége sokszorosa egy magyar filmre szánt költségnek. De ennek a filmnek az amerikai filmigények­nek is meg kell felelnie, a rendező pedig a cannes-i filmfesztiválra szánja. A forgatás eredményessége a magyar félnek sem érdektelen. A Mafilm bővítheti technikai fel­szereléseit, s így ez a többlet a ha­zai filmgyártást is gazdagítja. A fil­met pedig — minden reményünk meglehet rá — jövőre vagy azután mi is megtekinthetjük. J. Á. Folyóirat-tallózó December elsején már kapható volt az e havi Kor- i társ és az Új írás, több vidéki folyóiratnak viszont ugyanekkor — vagy néhány nappal korábban — je­lent csak meg a novemberi száma. A Kortárs élén Csíki Lászlónak A céda nyúl című kisregény terjedel­mű elbeszélése található, eredeti műfaji megjelölése szerint „szocialista és realista történet”. Főhőse egy romániai — erdélyi — fiatal magyar értelmiségi, aki ritkán látott barátjával együtt vákuumhelyzetbe ke­rül. Tanári állásából elbocsátják, egy idő múlva — tej hiányában — a tejkihordói munkájára sincs szükség. Magányosan él a városi lakásban egy nyúllal, amelyet a barátja hagyott nála. Mégse magányos, még az se lehet, mert a hatóság — hol kézzelfoghatóan, hol sejtelmesen — körülveszi a mindennapjait. Ha elmé­lázva álldogál a téren, rászólnak, hogy közlekedjen, ha a házkutatásnál nem találnak semmit, felszólítják, hogy jelentse, ha újra felkeresi a barátja, a szeretőjétől is azt várják, hogy számoljon be a férfiról. Végül besúgóként kívánják „alkalmazni”. Lemoshatatlan lepedékként, széttéphetetlen pókfonálhálóként vonja be a hőst sorsa. Barátjának ígérkezik megoldás,, ma­gyarországi feleség, de a főhős se nem olyan gyáva, hogy menjen, se nem olyan bátor, hogy maradjon. Patthelyzetére nincs megoldás. Ugyané számban Alföldy Jenő ír ennek az évnek kétségtelenül legjelentősebb magyar regényéről, Cse­res Tibor Vízaknai csaták című művéről. Énnek is az Erdély-probléma a középpontja, csak nem a jelenben, hanem a korábbi, hosszú évtizedekben. A regény köz- * ponti gondolata a kritikus megállapítása szerint „a jogszeretet és szabadságakarat gondolata, az erőszak- mentesség gondolata, az együtt élő és egymásra utalt nemzetiségek érdekegyezségének gondolata, mely Moldován György politikai koncepciójában a föderá­ció elvét jelenti”. A novemberi Alföld Fórum-rovatában olvasható R. Sülé Andrea áttekintése: Vitatott kérdések és szem­léleti különbségek a magyar és a román történetírás­ban. Azt mutatja be, hogy 1945 óta a korábban is vita­tott kérdésekben az álláspontok inkább csak távolod­tak egymástól. A tanulmány áttekinti az őstörténetet, a középkori magyar királyság, az 1848—49-es sza­badságharc, a Tanácsköztársaság, Erdély Romániá­hoz csatolása, és a második világháború kérdésköré­hez kapcsolódó nézetkülönbségeket, s mindvégig azt kell megállapítania, hogy ezek gyökere az, hogy „a román histográfia a román nemzet fejlődésére előnyös vagy előnyösen megvilágított tények bemutatásából indul ki, és bármilyen aktuális nemzeti igényt közvet­lenül levezet a történelem valamelyik régi századából. A történetírás elsődleges feladata a jelen politikai törekvéseinek igazolása, ezért a múlt és a jelen egybe­folyik”.1. ' Ügyanitt Pomogáts Béla az erdélyi magyar iroda­lom helyzetéről ír Égő szekértábor címmel. Drámai hangvételű, de nem túlzó megállapítása szerint „a magyar kisebbségi irodalom végső veszélybe került.” Ennek kialakulását és mértékét mutatja be. Adatok­kal és tényekkel alátámasztva szól az anyanyelvi okta­tás, a sajtó és a könyvkiadás rohamosan romló hely­zetéről. A magyar nyelven tanuló általános iskolások száma például egyetlen évtized alatt a harmadára esett vissza! V. G. Személygépkocsim használatakor gyakran megállítanak a közlekedésren­dészet emberei. A tényt, hogy teszik dol­gukat, nem veszem zaklatásnak, ám a módszerükkel kevésbé vagyok megbé­kélve. Miért? Mert sokszor arrogánson lépnek fel, gyanakvóan keresnek vala­milyen hibát, hogy miatta megbüntet­hessenek, vagy legalább kioktathassa­nak. Legutóbb azonban mindezek ellen­kezőjéről győződtem meg, melyek rész­leteiről annak reményében számolok be, hogy a jövőben egyre többször ismétlő­dik az ilyen eset. December 21-én, szerdán délelőtt fél 10 óra körül autóztam az 52-es úton, ahol engem is ellenőrzött a járőr. Ho­gyan? Udvariasan elkérte a szükséges okmányaimat, azokat tüzetesen átnézte, majd alaposan szemügyre vette a kocsi műszaki állapotát. Természetesen vol­tak kérdései, észrevételei, de egyik sem tűnt bántónak, a hatalom erőfölényét hangsúlyozónak. Teendője végeztével megköszönve visszaadta az iratokat és további jó utat kívánva búcsúzott. Én pedig bizonyítottnak véltem, hogy eljá­rásának nem a tettenérés, a bírságolás volt az elsődleges célja, hanem az, hogy a biztonságos közúti közlekedés nélkü­lözhetetlen személyi és műszaki követel­ményeinek betartásával kapcsolatosan segítségemre legyen. Ha minősíthetném a rendőrségi járőr munkáját, magatartását, feltétlenül pi­ros pontot adnék neki... E sorokat az egyik községben lakó olvasónk közlése alapján vetettük pa­pírra. Mondandójáról tájékoztattuk a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapi­tányság közlekedésrendészetén dolgo­zó alezredest, dr. Gergely Sándort, aki a történtek apropóján az alábbiakat válaszolta: — 1988-ban sajnos több mint 13 százalékkal nőtt megyénkben a szemé­lyi sérüléssel vagy halállal végződött, illetve jelentős anyagi kárral járt bal­esetek száma, a megelőző évihez viszo­nyítva. A balesetek fő oka tavaly is a gyorshajtás, a szabálytalan előzés, va­lamint az elsőbbség meg nem adása volt. Szomorú tény, hogy a KRESZ- előírások megszegői között minden ötödik személy ittasan vezetett. Félő, hogy ez az arány még rosszabb volna, ha munkatársaink nem járőröz- nek az elmúlt esztendőben is rendszere­sen a megye közútjain. Az magától ér- detödik: a rendőrnek az ellenőrzései során következetesnek, szigorúnak kell ■ lennie, de ez nem mehet az udvariasság rovására. Való igaz, mi is értesültünk a közlekedőkkel szembeni nem mindig tisztelettudó fellépésükről, s hogy en­nek elejét vegyük, úgynevezett belső intézkedéseket tettünk nemrégen. A lé­nyegük az, hogy ezentúl a járőröző munkatársainknak főleg segítségnyúj­tási, valamint figyelmeztető szándékkal kell ellátniuk szolgálatukat, s csak ha nagyon indokolt, akkor szükséges eljá­rást lefolytatniuk, bírságot kiszabniuk, vagy szabálysértési felelősségre vonást kezdeményezniük. Célunk, hogy az ál­lampolgár ne afféle zaklató hatósági közeget lásson a rendőrben, hanem partnert, aki a közúti forgalomban va­ló baj nélküli részvétele érdekében szorgoskodik. Köszönet a cipőgyárnak A budapesti Markó Mihály moz­gáskorlátozott fiatalember — a bal lába paralízis miatt fejlődött rend­ellenesen —, ezért csupán speciális méretű, fazonú lábbelit viselhet. Ez annyit jelent, hogy az egyik cipőjé­nek 42-es nagyságúnak, vastag tal­púnak és magas szárúnak, a másik­nak 40-esnek, de normális lábra va­lónak kell lennie. Ha a szaküzletek kirakatában megpillant egy lábbelit, amely a formáját, bőségét illetően a legkö­zelebb áll elképzeléseihez, akkor megtudakolja a gyártó nevét és a címére levelet küld, kérve, hogy a sajátos igénye szerinti cipőt készítse el. Az ezzel összefüggő legfrissebb fejleményről így számolt be: — Nemrégen Kecskemétre, az Alföldi Cipőgyárba juttattam segít­séget kérő sorokat. És nem hiába, mert röviddel ezelőtt, úgy december 20-a körül megérkezett utánvéttel hozzám a várt küldemény, a cipő. Nagyon örülök neki, hiszen a hasz­nálatra tökéletesen alkalmas. Ugyanannyit ér számomra, mint a legszebb karácsonyi ajándék. Azon cipőgyári dolgozóknak és vezetők­nek, akik a legtöbbet tették érde­kemben, ezúton mondok szívből jövő köszönetét! Munkaügyben kinek van igaza? A Kunbaján lakó Szalai Ferenc pár hónappal ezelőtt véglegesen eltávozott munkahelyéről, a Filantróp Környezet­védelmi és Fűtéstechnikai Vállalattól. Annak rendje-módja szerint próbálta elintézni az ilyenkor szokásos leszámo­lási teendőket, amikor afféle gordiuszi csomóval találta magát szemben. Erről így beszélt: — A cégtől védő- és munkaruhát kaptam. Bár az előbbi kissé elhasználó­dott, s ezért, megérett. 4 .selejtezésre, mégis visszaadtam volna, ha átveszik. Ez elől azonban elzárkóztak az illeté­kesek. És most legnagyobb megdöbbe­nésemre a teljes árát kérik tőlem. A másik gondom a munkaruhával van. Minthogy a kihordás ideje nem járt le, teljesen logikus, hogy a mostani értékének megfelelő összeget ki kell fi­zetnem. Csakhát ezt megnövelték a 25 százalékos plusz árat jelentő forgalmi adóval. E számlázás azért érthetetlen számomrá, mert 1987-ben, amikor be­szerezte azt a vállalat, még nem volt hatályban az áfa-törvény. Mindent egybevetve, úgy érzem, volt munkahelyem mindenféle ürüggyel igyekszik tőlem pénzt bevasalni. De hát ennyire kiszolgáltatott az egykori dolgozó? A vitás üggyel kapcsolatosan a me­gyei tanács vb munkaügyi osztálya ve­zetőjéhez, dr. Vargáné Verasztó Jolán­hoz fordultunk felvilágosításért, aki ezeket-mondotta:-­■ —A védőruhával összefüggő tudniva­lók az egészségügyi miniszter 3/1979 (V. 29.) számú rendeletében olvasha­tók. Eszerint a dolgozó egyéni védőfel­szerelése rendeltetésszerű használatá­nak, tisztításának, karbantartásának és visszaszolgáltatásának kötelezettségét a helyi munkavédelmi szabályzatban kell rögzíteni. Ebből következik, hogy a vé­dőruhának nincs úgynevezett kihordási ideje, s az a munkaviszony megszűnése­kor sem kerül át a használója tulajdoná­ba. Ami pedig a túlságosan elkopott vé­dőruhát illeti, azt is vissza kell vennie a SEMMI VESZÉLY: A vasaló csak néhány percig füstöl A karácsonyt követő munkana­pokon gyakorta csöngött szerkesz­tőségi telefonunk. Izgatott emberek jelentették a vonal túlsó végén, hogy az ajándékul kapott HV—82 jelzésű, magyar gyártmányú vasa­lójuk az első használatkor füstfel­hőbe borult. Többen úgy fogalmaz­tak: akár egy kémény is megirigyel­né azt, amilyen intenzitással erege­ti ki füstjét e háztartási eszköz. Csak fel ne robbanjon, mielőtt visz- szaviszem az Alföld Áruházba, ahol vettem ... — toldotta meg pa­naszát az egyik kecskeméti fiatal- asszony. / Érdeklődésünkre elmondották az említett kereskedelmi egységben, hogy a csaknem félezer forint érté­kű vasalóval kapcsolatos furcsa él­ményt több vevő megosztotta az eladókkal. Válaszuk az volt, hogy az első melegítéskor a szerelési tech­nológiával járó kevés zsíranyagipá- rolog el, ez képezi a füstöt. És most nézzük csak a vasaló használati utasítását tartalmazó prospektust, melynek utolsó olda­lán ez a mondat olvasható: „Az első melegítések során keletkező füst megengedett, rövid használat után teljesen eltűnik.” Bár megnyugtatónak tűnik e közlés, mégis felmerül a kérdés: mi okból pipál a vasaló? Válaszért a gyártóhoz, a Szarvasi Vas- és Fém­ipari Szövetkezethez kopogtattunk, ahol Székely László elnök infor­mált a következők szerint: — Mindössze öt-hat éve gyárt­juk a hőfokszabályozós vasalót, melyből minden esztendőben leg­alább negyedmilliót adunk a hazai és külföldi kereskedelemnek. Gyár­tási technológiánk azonos a legfej­lettebb országokban alkalmazott módszerrel, s ez bevált, bizonyítja a minimális reklamáció. Ami pedig a füstölést illeti, an­nak magyarázata, hogy a talprész megépítése sajtolásos technikával történik, s eközben a felhasznált anyag nedvességet kap. Bár az elké­szült termékek a 200 Celsius-fokos szárítóba kerülnek, előfordulhat, hogy valamelyik darabnál nem ki­fogástalan az égetés, így a haszná­lója az első bekapcsoláskor füstöt lát. Körülbelül 5-10 perces ez a füstszerű páraképződmény, s utána kifogástalan a készülék. Zsírral so­hasem érintkezik a szerelőműhely­ben, az ilyen jellegű kereskedői ér­velés tehát nem fedi a valóságot. Nincs tehát semmi veszély a ké­szülék használatakor, ha azonban a vásárlónak mégis elmegy tőle a kedve, készséggel visszavesszük tő­le, s cserét biztosítunk, vagy az árát megtérítjük. cégnek, s gondoskodnia a cseréjéről. Ol­vasójuk helyesen teszi, ha e problémája ' rendezése előtt áttanulmányozza a mun­kavédelem említett „házi törvényét", s az abban foglaltak szerint cselekszik. Ami máris teljes bizonyossággal megje­gyezhető: aki a munkahelyétől való megválásakor nem tud elszámolni a vé­dőfelszerelésével, azt százszázalékos kártérítésre, kell kötelezni, l\CUJ i JT\ ■ A munkaruhára májféléjé^k^ájffk.V- natkoznak,'melyeket a Minisztertanács 48/1979. (XII. 1.) számú és már módo­sított rendelete tartalmaz. Ez esetben fontos tudni, a ruhának van kihordási ideje. Amennyiben pedig a vállalati kol­lektív szerződés lehetővé teszi, a munka­helytől búcsút vevő dolgozó magánál tarthatja, feltéve, hogy a már teljesített kihordási idővel arányosan csökkentett árát megtéríti. Nem értem ezen összeg áfával történő megterhelését, ugyanis ilyesmire véleményünk szerint nem ad lehetőséget az 1987. évi 14-es számú törvényerejű rendelet. Mire való a menetrend? Tudok arról, hogy megyénk minde­gyik települése elérhető valamelyik tö­megközlekedési eszközzel, így hát kü­lönösebb aggodalom nélkül terveztem meg kisgyermekem és magam számára a legutóbbi utazási programot. Az ér­kezések, indulások időpontjait a busz- menetrendből „puskáztam ki”, nem gondolva, hogy a benne foglaltakat né­ha a sofőrök se veszik komolyan. Ilyes­mire került sor esetünkben is, amelyről azért szólok a nyilvánosság előtt, hogy nyomatékosan felhívjam az illetékes cég figyelmét a hasonló kellemetlenség megelőzésére. Voltaképpen túlvoltunk már a haza­felé vezető út felén, amikor december 17-én, szombaton késő délután 4 óra 40 perckor Kiskunfélegyháza felől be­futottunk Kiskunmajsára autóbusszal. A hivatalos előírás szerint néhány perc­cel később kellett volna kigördülnie a Szeged—Kalocsa között közlekedő já­ratnak — azzal akartunk menni Halas­ra — e helyszínről, de a gépkocsivezető a menetrendben megjelölt idő előtt in­dult. Mi, a lemaradottak végül is vo­nattal utazhattunk lakóhelyünkre, ahová késő este, 9 óra körül érkeztünk meg. Ez a fáradságos, viszontagságos út kissé megrendítette bizalmunkat a Volán személyszállító szolgáltatásá­ban ... Dombi Tibor Kiskunhalas Szerkeszti:, Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefonszám: 27-611 \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents