Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-05 / 4. szám
M.7<yy, január 5. • PETŐFI NÉPE • 5 NÄDARATÁS A Sárszentmihályi Állami Gazdaság dinnyési nádüzeme megkezdte a nád aratását. Egyelőre a Velencei-tó körül a parti nádat vágják. Az üzem az 1988—89-es évben mintegy 2 millió kévét termel ki a Dunántúl egyes telepeiről és az Alföld néhány vidékéről. A kitermelt nád 80 százalékát tőkés piacokon értékesítik. (MTI-fotó) Mi számít jó autónak — Amerikában? WASHINGTON Az amerikai fogyasztók érdekvédelmi szervezete rendszeresen tanácsadó évkönyvet ad ki, s ebben az év autóújdonságairól is részletes teszt-összeállítást közöl. Elfogulatlan értékítéletekkel látja el a szüntelenül özönlő hirdetésektől elkábult vásárlókat, akik új vagy használt kocsit akarnak venni. Az európaiaknak talán meglepő: a vizsgálatok egyik visszatérő tanulsága az, hogy a-legjobban bevált, legmegbízhatóbb és leggazdaságosabb kocsik az európaiak és a japánok, a hazai gyártmányok csak utánuk következnek. A japán autók közül kiemelkedő minősítést kapott a Honda szinte valameny- nyi típusa, így a Civic, az Accord és a Honda luxusautója, az amerikai piacon forgalomban levő Acura. Hasonlóan kitűnő minősítést kaptak a Mitsubishik, a nagyobb Galant és a kisebb Colt, amelyet egyébként az amerikai Chrysler cég is saját márkaneve alatt forgalmaz. Amerikában is abszolút márka, főként megbízhatósága miatt, a Toyota és a Mazda valamennyi autója, míg a Nissan minőségben valamelyest lemaradt; ez amerikai forgalmának jelentős csökkenésében is meglátszik. Az európai kocsik közül Amerikában is vitathatatlan a Mercedesek minősége, megbízhatósága, bár velük nem foglalkozik a tömegeket szolgáló fogyasztói szervezet; az európai kocsik (részben az eltérő szabványok miatt) gyakran 50—100 százalékkal magasabb áron kerülnek forgalomba az Egyesült Államokban, így az ötvenezer dolláros autók keveseket érdekelnek. Jegyzik viszont a BMW-k elérhető árú, kisebb típusait — ugyancsak igen magasan. Meglepő, hogy az Európában abszolút tekintélynek örvendő Audi- nak itt távolról sincs ilyen tekintélye, főként azért, mert gyári hibás automata sebességváltói az elmúlt években több halálos balesetet okoztak. Az olasz Alfa Romeo és a francia Peugeot Amerikában „a futottak még” kategóriában szerepel: szakértői vizsgálatok szerint ezek semmilyen szempontból nem túl jó, nem túl tartós autók. Nem övezi dicsfény, mint Európában a svéd Volvo-kocsikat sem; a felmérés elmarasztalja a féket, a karosszériát, a hűtést. Az újabb Volvók, 'a 740-760-as típusok hibagyakorisága pedig a legmagasabbak között van. A Volkswagen, amely még nemrég Amerika egyik legnépszerűbb autója volt, nemreg bezárta amerikai Golfüzemét; a kereslet jelentősen visszaesett, elsősorban a dollárárfolyam okozta áremelkedés miatt. Az európai minőség ellenére — természetesen elsősorban az árak miatt —az eladott kocsik tekintetében tavaly is az amerikai autók foglalták el az első helyet. A Ford Escort (381 000) és a Ford Taurus (367 000) vezetett. A harmadik a Honda Accord, a negyedik a Chevrolet .Cavalier lett, a hatodik pedig külföldi: a dél-koreai Hyundai Excel. A Hyundai, a japán Mitsubishi leányvállalata, jó minőségű, s minden versenytársánál olcsóbb kocsijaival rohamos ütemben tört be az amerikai piacra, ahol tavaly átlagosan 10 000 3|T1 000 dollárba került egy itt kis, Európában közepes kategóriájúnak számító, közepesen felszerelt autó. Heltai András (Washington), MTI-Panoráma Életröviditő ingerek Alig néhány évtizeddel ezelőtt sokunk számára még ismeretlen volt a stressz szó. S ami ennél lényegesebb: maga a stresszállapot sem okozott annyi bajt, mint manapság. A stressz ma már — fájdalom tyj meghódította a világot. Életünk minden egyes napját stresszhatások tucatjai tarkítják, s ember legyen a talpán, ki a velük vívott csatából csorbulatlan karddal, azaz ép egészséggel kerül ki. A teljesítménynövelés végzetes veszélyei A stresszhatások talán legfőbb forrása a munka, a munkahely. Ebből a megállapításból indult ki az a tizenként párizsi üzemorvos is, akik a közelmúltban jelentést tettek közzé a nagyüzémi dolgozókat érő pszichológiai, pszichopatológiai hatásokról. Mindjárt a jelentés első mondatai gondolkodásra késztetnek. „A depresszió, s a nyomában járó öngyilkossági hullám egyre több áldozatot követel. A mindenáron való teljesítménynövelés végzetes veszélyeket rejt magában.” Franciaországban ma minden negyedik aktív dolgozó kap élete során enyhébb vagy súlyosabb lefolyású elmezavart. Ez a szám 25 esztendővel ezelőtt még „csak” a fele volt. Az okok között az első helyen áll a stressz, s annak kiváltó tényezői; a munkanélküliségtől való félelem, a túlterheltség, a zaj, a tehetségtelen és agresszív vezetők, az otthoni második műszak.. A párizsi orvosok párhuzamosan öt üzemben készítettek felmérést. Közülük kettőben a vezetőség nemrégen bocsátott el jó néhány munkást. Az itt dolgozók több mint fele alvászavarokról számolt be. A harmadik — átszervezés alatt álló — vállalat dolgozóinak egynegyede ugyancsak alvási problémákkal küszködik. S végül annak a két üzemnek a dolgozói közül, ahol jól mennek a dolgok, csak minden tizedik állította, hogy az éjszakai pihenés gondot okoz számára. „Lehetetlen, hogy ne vonjunk párhuzamot a munkakörülmények és a dolgozók elkeseredettsége között akkor, ha egy üzem munkásai közül ugyanazon a héten öten kísérelnek meg öngyilkosságot” — állapítja meg a jelentés egyik szerzője. Az első tizenöt A párizsi orvosok jelentésükben tizenöt olyan foglalkozást jelöltek meg, ahol a leggyakoribb és legerősebb a stresszhatás. Első helyen szerepelnek a repülésirányítók, aztán a repülőgép-vezetők, majd őket követik a vasúti jegyellenőrök. De benne vannak az első tizenötben a tanárok, a fogorvosok és az újságírók is. Az utóbbira egy példa. Az Antenne—2 tévéállomás egyik műsorvezetőjének megmérték pulzusszámát műsor előtt, közben és utána. Jóval az adás kezdete előtt pulzusszáma nyolcvan volt. Amikor beszállt a liftbe, hogy felmenjen a stúdióba, szívverése szaporább lett, elérte a százat. S mikor—már a kamera előtt — eszébe jutott, hogy elfelejtette bekapcsolni a mikrofonját, a pulzusszáma 125-höz közelített Franciaországi felmérések a munkahelyi ' stresszről Aztán végre kimondta a várva várt „holnapi viszontlá- tásra”-t, s a számsor ismét elindult lefelé: száz, kilencven, majd ismét nyolcvan. Az orvosok véleillénye szerint a stressz nem más, mint az emberi szervezet válasza az őt érő fizikai, érzelmi és szociális hatásokra, kényszerekre. Az állatvilágban egyszerűbb a helyzet. A veszélyt érző állat elbújhat, futásnak eredhet vagy felveszi a harcot, még ha kevés is az esély a győzelemre. De mit tehet az állását féltő alkalmazott a főnök önkénye ellen? Felmondását nem adja be, s be sem húzhat egyet a' főnöknek, bármennyire is szeretne. A statisztikák azt mutatják, minél alacsonyabb beosztásban van valaki, annál több stresszhatás éri. Ezek a megállapítások azonban vitathatók. Ki ne ismerne kiborult, infarktus szélén álló gyártulajdonosokat, vagy még inkább középszintű vezetőket? Több felmérés is arról tanúskodik, hogy a vezetőknek csupán két típusa képes elkerülni e negatív következményeket: az önmagukkal elfoglalt egoista emberek és a rendkívül szadista típusú vezetők, akik úgy játszanak beosztottaikkal, mint élettelen sakkfigurákkal. Trükkök Biztató, hogy a stressz veszélyes voltát ma már nem csupán a pszichiáterek, pszichológusok és orvosok, de a gyártulajdonosok is egyre inkább felismerik. Ennek szemmel látható bizonyítékai a munkahelyi szaunák, teniszpálya, parkok és a néhány üzemben már működő stresszellenes központok. A felvilágosultabb szellemű vezetők már egyenrangú partnerként, mi több, barátként kezelik beosztottjaikat. Egyre többen vannak a jó és rossz tanácsadók, akik a legkülönfélébb módszereket ajánlják a stressz elleni harchoz. Idézzük csupán az említett jelentés által ajánlott tíz segitő trükköt: 1. Űzzön rendszeresen valamilyen könnyű sportot! 2. Fejlessze humorérzékét! 3. Ne akarjon mindenki szemében „jó Bú” lenni! 4. Forgassa körbe hétszer a nyelvét, mielőtt kitörne! 5. Kevesebb kávét, cigarettát, alkoholt, de azért ne folytasson aszkéta életmódot! 6. Ha munkája lehangolja, fordítson rá kevesebb figyelmet, foglalkozzon inkább a magánéletével! 7. Ne dolgozzon magányosan! 8. Bármi történjék is munkahelyén, őrizze meg a nyugalmát! 9. Merjen ellenállni főnökének! 10. Időnként kényeztesse magát egy kicsit (jobb híján a masszőrével). Végezetül: a stresszhatásokat kerülendő, jobb ha most nem kezdünk el azon gondolkodni, vajon mi hogyan teljesítjük e tízparancsolatot. Különben is, kinek van manapság pénze megfizetni a masszőrt egy kis kényeztetésért? ... Lipták Judit Ahogyan a krímiek látják A múlt év végén, a Krímszkaja Pravda és a Petőfi Népe együttműködési megállapodásának keretében két szovjet újságíró tanulmányozta a magyar változásokat. Tapasztalataikról a Krímszkaja Pravdában hosszú cikksorozatban számoltak be. írásuk nemcsak szakmailag figyelemre méltó teljesítmény, ezen felül hü képet ad arról is, ahogyan a magyar valóságról mások gondolkodnak. A sorozatot Magyar Ágnes munkatársunk fordításában adjuk közre. ÁTALAKÍTÁS — MAGYAR MÓDRA I. Magyarországon minden van nPOJJETAPUH BCEZ CTP Éppen így, kicsit megváltoztatva a csehovi alak szállóigévé vált szavait,' összegezhetjük az erről az országról szerzett első élményeinket. Lehetséges, hogy az áruházak és a szupermarketek osztályai, a boltok polcai New Yorkban vagy Párizsban, Singapúrban vagy Melbourne-ben gazdagabbak, de még az is, amit Kecskeméten láttunk, nem beszélve Budapestről (ahol, úgy tűnik, több az üzlet, mint az egész Szovjetunióban), mély benyomást kelt. Ráadásul ehhez-a bőséghez _ kitűnő reklám, ragyogó és változatos csomagolás, kedves kiszolgálás és a sorban állás teljes hiánya kapcsolódik. Általában, amennyire ezt sikerült megállapítanunk, Magyarországon sorban állni csak a személygépkocsiért kell, amit itt nem gyártanak. Ahhoz például, hogy NDK-gyártmányú Trabantot szerezzen valaki, egy hetet kell várni, a román Daciara egy hónapot, a csehszlovák Skodára két-három évet, a szovjet Ladára pedig ötöt. Ugyanakkor, lelkesédésünkhöz eme bőség láttán a Petőfi Népe munkatársai eléggé tartózkodóan viszonyultak. A további ismerkedés a baráti köztársaság életével, a számos találkozó és beszélgetés a legkülönbözőbb foglalkozású emberekkel segítettek, hogy töb- bé-kevésbé pontos képet kapjunk az ország társadalmi-gazdasági és politikai életében zajló nagy változásokról, az átalakjtás magyar változatáról. Átalakítás Magyarországon? Igen, pontosan, átalakítás, amennyiben ezek a változások radikális jelleggel bírnak. Sok vonatkozásban hasonlítanak a megújulás azon folyamataihoz, amelyek most kapnak erőre a Szovjetunióban. Ez érthető is. A hosszú évekig tartó pangás a Szovjetunió politikai és gazdasági életében , nem lehetett hatás nélkül a KGST-beli partnerekre, s így a magyarok is megismételték számos hibánkat. Vannak a magyar átalakításnak sajátos vonásai is. Közülük a legfontosabb: az átalakítás itt nem „felülről” kezdődött, mint nálunk, hanem alulról, és az MSZMP azonnal választás elé került: vagy a reformok élére áll, vagy lelép a politikai porondról. Más szóval, bizalmi válság alakult ki a párttal szemben, amelyen az MSZMP idei áprilisi országos értekezlete felülkerekedett. A párt új vezetése a központban és helyileg is energikusan felvállalta a reformokat, a megújulást a társadalmi élet minden területén. A második sajátos vonás nem kevésbé fontos, ez meghatározza az ország gazdasági helyzetének egész bonyolultságát. Ez pedig a hatalmas külföldi adósság. Ma Magyarország minden polgára, beleértve a csecsemőket is, csaknem kétezer dollárral „tartozik”. Az éles valutaszükséglet diktálja a megfelelő gazdaságpolitikát. Az állam kinyitotta a kapukat a külföldi töke előtt, minden tekintetben ösztönzi a vegyes vállalatokat, valamint a világpiacon keresett termékeket gyártó Vállalatokat. Ebben a? évben vezették be az úgynevezett svéd típusú adórendszert, amely lényegében progresszív adókivetést jelent. A jövedelem nagyságától függően annak 52 százaléka is elmehet az adóra. A magyaroknak, ahogy mondani szokás, összébb kellett húzniuk a nadrágszíjat. Tréfásan: „az adó svéd, a bér albán”. És valóban, az adórendszer bevezetése azonnal hatással volt az élet- színvonalra —'I ami jelentősen csökkent. Az infláció egy év alatt meghaladta a 20 százalékot, szinte mindennek felszökött az ára. Különösen nehéz ma a kisnyugdíjasoknak és a most munkába lépő fiataloknak. Olvasóink számára valószínűleg érdekes, végül is milyenek az árak Magyarországon. Az elemzés teljességének .igénye nélkül megjegyezzük, hogy az élelmiszerek árai körülbelül kétszeresei a mi árainknak. Bár időnként nem könnyű összehasonlítani. A húsárak például itt a minőségtől függnek, nem pedig attól, hol árulják: állami vagy szövetkezeti boltban. A hazai gyártmányú ruházat árai kevésbé különböznek a mieinktől, kivéve a cipőt, amelynél magasabb. Lényegesen drágább az import és különösen a divatos holmik. Az úgynevezett „márkás” áruk pedig kifejezetten drágák. Például a budapesti Salamander márkaboltban a férfifélcipők a mi pénzünkre átszámítva 200-250 rubelbe kerülnek, az Adidas cég hasonló üzletében 40 rubel egy sort és 180-200 rubel a sportcipő. A Szovjetunióval összehasonlítva 20-30 százalékkal drágábbak a fentebb felsorolt személygépkocsik (a Mercede- sekről, Toyotákról, Fordokról és Vol- vókról beszélni sem érdemes—észbontó összegbe kerülnek, mégis szinte percenként találkozhatunk velük az országúton...) Egy liter benzin 24 forint, azaz egy rubel negyven kopek, ugyanakkor úgy tűnik, egész Magyar- ország négy keréken jár. Nagyon drága a lakások fűtése, a lakbér egészében valamivel magasabb, mint nálunk. Állami lakás nagyon kevés van, faluhelyen gyakorlatilag nincs is. Ezért a lakásgond a legsúlyosabb a magyarok számára, méghozzá éppen pénzügyi értelemben, mivel a lakásárak a mi elképzeléseinkhez mérve kozmikusak: egylakásos ház 70 és 100 ezer rubelbe is kerülhet, kétszobás lakás egy bérházban — 20-30 ezerbe. Mindezzel együtt az életszínvonal azelőtt és most is magasabb, mint nálunk, mivel a fizetések kétszer akkorák. Meg kell jegyezni, hogy az állam és a párt vezetése, a megértve a gazdasági helyzet bonyolultságát, tudatosan hozott ilyen, nem mindennapos intézkedéseket — a külföldi adósság Damoklész kardjaként függ az ország fölött, és hogy vissza tudják fizetni, óriási erőfepbíMCHan riPáBAfl szítések szükségesek. Ideiglenes ez a rendszer vagy állandósul? Erre a kérdésre senki sem tudott felelni. Magyar- ország szegény a természetes ásványkincsekben, és exportáliii a feldolgozott termékeken kivül nincs mit. Ezért nyilvánvaló, hogy minden a gazdaság fejlődésétől, hatékonyságának növelésétől függ. Erre vannak jelek, s nem kis mértékben hozzájárultak ehhez a gazdaságirányítás átalakításáról, az apparátus csökkentéséről, az új, prog- | ressziv munkaszervezési formák bevezetéséről hozott intézkedések. Itt, nyíltan kimondjuk, a magyarok előttünk járnak. Az, amit mi most próbálunk széttörni, legyőzni, számukra már túlhaladott szakasz. Zsákutcába kerültünk a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat vezetőinek feltett kérdésünkkel: van-e felsőbb szervük, hasonló a mi agropromunkhoz, és növelheti-e va- - laki az éves tervüket? Rövid gondolkodás után azt válaszolták, lényegében van megfelelő minisztérium, de parancsolni a vállalatoknak nem tud. Más feladata van: figyelemmel kísér az adott ágazatot illetően minden új, haladó eredményt a világban, és ajánlja a vállalatoknak, hogy versenyképességüket megőrizhessék. És mi van a tervvel? Nagyon egyszerű, világosítottak fel beszélgetőpartnereink. A vezetés, a vállalat munkáskol- léktívéjának tanácsa ismeri saját lehetőségeit, és az üzem kapacitásávál összhangban köti meg az állami gazdaságokkal és magánszemélyekkel a hosszú távú szerződéseket a baromfi-felvásárlásra. Ugyanilyen szerződéseket kötnek, lehetőleg külföldi partnerekkel, a késztermék értékesítésére. És nincs semmiféle agroprom. A beszélgetésben a magyar elvtársak, kissé restelkedve és láthatóan aggódva, nehogy megbántsanak bennünket, panaszkodtak mezőgazdasági irányítási rendszerünk sutaságaira. Például, szerettek volna közös termelésbe fogni kárpátukrajnai kollégáikkal, de a döntés elsüllyedt a agropromok különböző szintű egyeztetéseiben. Őszintén szólva, kissé szégyelltük magunkat. Egyenesen elcsodálkoztunk azon a pazar csomagoláson, amiben a vállalat szállítja termékeit. Különben külföldön nem veszik meg — volt a válap. Minden egyes, exportra kerülő tojást röntgennel átvilágítanak, isten ments, hogy a baromfitakarmányba hormon kerüljön — a fogyasztók szövetsége a nyugat-európai országokban szigorúan őrködik a vásárlók egészsége fölött. I A tőkés piacokra orientálódás itt azonnal szembeötlik. Természetesen, ez összefügg a nagyon szükséges valuta megszerzésének kívánalmával. De nem csak ezzel. Magyarország igyekszik elérni, vagy legalábbis megközelíteni Nyugat-Európa országainak életszínvonalát. Innen § miénknél összehasonlíthatatlanul nagyobb gazdasági mozgékonyság, a szövetkezetek és a magánvállalkozások szabadsága. deztük az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának titkárát, Hodossi Sándort. — Legyen belőlük minél több —válaszolta. Az ilyen vállalkozások a termelés nagyobb hatékonyságát, a világpiacon a termék versenyképességét, saját dolgozóiknak viszonylag magas jövedelmet biztosítanak. Figyelembe kell venni az Európa közepén fekvő Magyarország sajátosságait. Mi nem mondhatjuk egyszerűen azt a népnek: „a szocializmus jó, a kapitalizmus, rossz”. Utaznak például Ausztriába, amellyel valamikor egy állam voltunk, és látják, hogy ez enyhén szólva, nem egészen igy van. Ezért maximálisan fel kell használni minden pozitívumot, ami nyugaton van, plusz a szocializmus előnyeit a haladás és az életszínvonal emelésének érdekében. Ami a magán- vállalkozásokat illeti, arról van szó, hogy ezeket meglehetősen korlátozottan vezetjük be rendszerünkbe. Magától értetődik, hogy ezek után szerettünk volna közelebbről megismerkedni a szocialista Magyarország számára új jelenséggel, és vendégségbe mentünk az első magyar „kapitalistához”. De erről majd a következő cikkben. (Folytatjuk)
