Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-05 / 4. szám
1989. január 5. • PETŐFI NÉPE • 3 A BÁCSHÚSNÁL ELVESZTETTÉK A MEGRENDELŐT? É pp hogy csak elcsitult a papír- trombiták rikácsolása, a szilveszteri mulatságot és az újévet a kereskedelemben is hétköznap követte. Szürke? Azt nem állítaná Komlós József, a kecskeméti Akadémia körúti 25-ös ABC vezetője, mivel az imént jelentette neki valaki: — Százan állnak hátul, az üvegvisz- szaváltónáll A vevőnek szalámi kell, nem magyarázat m Hatvanezer üres üveg A „hátul" az üzlettérre nyíló göngyölegraktárára utal. Ott most ember ember hátán tolong. A széchenyivárosi lakások nem valók üvegtárolásra: aki mozdulni szeretne otthon, gyorsan ösz- szeszedi az üres palackokat és eladja. Itt jön rá azután, hogy akár széket is hozhatott volna magával, ücsörögni arra az időre, míg a három másik — környékbeli — élelmiszerbolt leltározása miatt sorra kerülhet. Továbbél ugyanis a kereskedelemben az a régi munkamódszer, hogy ha év eleje, akkor azt mindjárt leltárral kell kezdeni. Ennek isszák most megint a levét a fogyasztók, százas sorban álldogálva, s az átvevők, akikhez hatvanezer üveget visznek így eladni az új év első napjaiban. Elküldték a lustákat Komlós József kereskedői pályáján ez — az 1989-es — újesztendő-kezdés már a negyvenedik. — Milyen változást hozott 1989? — Két dolgozót elbocsátottam. Nem voltak udvariasak a vevőkhöz. Már meguntam, hogy tízszer kellett elmondani nekik: mit, hogyan csináljanak, s még a tizenegyedik kérésre sem hajlottak a szóra. — A lustákkal mire is mennének! — Meg az olyannal, akinek nem a vevő jó kiszolgálása a legfőbb. Tavaly a Petőfi Népében egy olvasó megírta, hogy az egyik eladónk dobálta a kenyeret. A panasz jogos volt. A kiszolgáló fegyelmi büntetést kapott, aminek következtében anyagilag is rosszul járt. — A kereskedők rátermettsége viszont pénzt hozhat. — Négy évtizedet eltöltve ebben a szakmában, magam is megerősíthetem — folytatja az üzletvezető —, hogy a vásárlók pénzéért, a napi bevételért meg kell dolgozni. Ma és holnap talán még jobban is, mint ezelőtt, hiszen áru van: csak pénz is legyen hozzá elég a vásárló zsebében. A leltározás plusz terhei Az új évi nyitás első perctől fogva nem hagy pihenőt az üzlet dolgozóinak. Egyikőjük létráról az állványok fölött lógó dísz karton fenyőfákat szedegeti le egymás után, míg a többiek a napi élelmiszereket hordják ki a raktárból. A három közeli ABC leltározásával nem csak az itteni üvegbeváltókra zúdul temérdek munka. Részt vállalnak a nagyobb teherből valamennyien, amikor a legfontosabb élelmiszerekből ma többet — 1500 liter tejet, 1500 kilogramm kenyeret, valamint 6000 kiflit és zsemlét — forgalmaznak. A félbe és negyedbe vágott kenyerek a pulton sorba rakva, selyempapírral lefedve. Előkészítette áruit a zöldségeladó is. Csak Tormási Zoltánná boltvezető-helyettes nyeli a mérget bosszúságában, mert már 11 óra és még mindig egy deka felvágott sincs az üzletben. —» A vevők molesztálnak bennünket: miért hiányzik a párizsi, a szalámi, meg a kolbász? — mondja Tormásiné —, holott mi idejében megrendeltük ezeket az árukat. ipíiiiip m mr . Á* 1W. \ i wm TÁRGYALTÁK, DE HOGYAN? ... Lapunk egy korábbi írása nyomán, melyben egy cigány életmódtáborral kapcsolatos pozitív élményeimről számoltam be, szemrehányóan kérdezte tőlem egy ismerősöm: te szereted a cigányokat? További félreértéseket elkerülendő, leszögezem: nem szeretem a cigányokat más embereknél jobban. Szeretek viszont mindenkit — akár cigány az illető, akár nem —, aki azért dolgozik, hogy együttélésünk a cigányokkal elviselhető maradjon. Mert együtt élünk, s együtt fogunk tíz, ötven és száz év múlva is. Az a kérdés pedig, hogy a cigányok miért olyanok amilyenek, értelmetlen! Mert a cigányok olyanok, amilyenek. S megváltozni attól nem fognak, hogy az esetenkénti segélyezésükön túl nem teszünk egyebet, mint a homokba dugjuk a fejünket. Még attól sem, hogy bosszankodunk, sőt átkozódunk hibáik miatt, vagy a szemükre hányjuk azokat. Az értelmes kérdés — szerintem — így hangzik: miként segíthetünk azoknak a cigányoknak (mert vannak ilyenek!), akik saját népük társadalmi beilleszkedésén fáradoznak? Mit tehetünk, hogy ilyen cigányok minél többen legyenek? S hogy törekvéseiket ne gyanakvás, hanem legalább megértés kísérje! Különösen időszerű a kérdés ma Kiskőrösön. Kik félnek Kiskőrösön? L • Keddre már valamelyest javult a kínálat húsipari termékekből. 1 m IZJ I * Ili Ä mm Bitó Sí: _ ■m • Tormási Zoltánná vezetőhelyettes (képünkön fehér köpenyben) újratölti áruval a polcokat. (Tóth Sándor felvételei) Érthetetlen kényelmesség A Bácshús szállítóinak már' 8 órára ide kellett volna érniük Bajáról. Érthetetlen ez a kényelmesség, ez a ráérős- ség. Nincsen hó, nem csúszik az út, a három leltározó bolt miatt egyébként is szorított helyzetben van az Akadémia ABC. Lehet-e mentség ilyenkor a késésre? Telefonhívás Bajára, a Bácshúshoz: — Szeretném megkérdezni, hogy elindult-e már a kocsi—kezdi a készülék mellett Komlós József. — Kétszázharminc kilogramm árut várunk Bajáról, de ebből még semmit sem kaptunk. Se felvágott, se húsos csont, se tüdő, lép, velő és nyelv nincs. Nem is lesz — legalábbis szerdáig, a következő szállításig —, mert mint a telefonbeszélgetésből kiderül, a mára szóló megrendelést a Bácshúsnál elvesztették. Egyebet nem tehet az üzletvezető, újra kéri, telefonon bemondja, hogy miből mennyire van szüksége. A fogyasztók azonban nem várhatnak szerdáig. Enni akarnak. Percnyi késedelem nélkül egy másik beszerző- forrás után kutat az ABC-vezető, akinek majd a várható áremelések hatásával is számolnia kell. Talpraesett ember. Tavaly sem hagyta cserben a vásárlókat. Választékbővítéssel javította az ellátást. így jutott el a széchenyivárosi vevőkhöz Budapestről a Röfi ropi (kockára vágott sült sZalonnabőr), Ceglédről a házi májás, a fűszeres vér, a Start csemegeszalámi, s azok a termékek, amelyeknek a forgalmazásával ma már elmondhatja: — Olyan helyzetbe kerültünk, hogy válogathatunk a legtöbb szállító áruiból. Városföldről gyorsabban jöttek Kivéve a Bácshúst, amelynek elmaradt január 2-ai szállítása miatt 11 óra után a Városföldi Állami Gazdaságot hívja az üzlet vezetője. — Rizseshurka: 30 kiló, kolbász: húsz. Véreshurkát is, ha,lehet, ugyanennyit. Igen... Köszönöm... nagyon várjuk! Délután megérkezik a kért szállítmány. Nem sok, de a semminél több. A Duna—Tisza Közi Allatforgalmi és Húsipari Vállalat is küld termékeiből sütni való kolbászt meg hurkát Félegyházáról. így lassanként a vevők szemébe mer nézni a kiszolgáló a töltelékáruk pultjánál is, nem érzi, hogy molesztálják egy-egy, késve ébredő vagy pontatlanul dolgozó szállító hibájából. Kohl Antal A cigányok és a karatemester Mi szítja az indulatokat? Mert Kiskőrösön az utóbbi időben különösen kiéleződött a „cigánykérdés”, amit egyes helyi vezetők elsősorban a sajtónak tulajdonítanak. Kétségtelen, hogy a Magyar Hírlap november 22-ei, majd december 6-ai cikkei nyomán többet beszélnek a városban Kunhegyesi Ferenc cigány taxisofőr és Pólyák József karatemester elmérgesedett viszonyáról, mint korábban, ám az indulatokat nem a sajtó szította fel, azok legutóbb a cigány népfőiskola első rendezvényén törtek felszínre. Pólyák József ott azt vetette a cigányok szemére, hogy „gyilkosok vannak közöttetek” (egy halállal végződött kiskőrösi szurkálás tettese akkor már börtönben ült), Kunhegyesi pedig azt állította, hogy Pólyák — mint egy kidobólegény — egyszer kitessékelte őt a Pilvax kávéházból, csupán azért, mert cigány. (Pólyák József persze kikéri magának, hogy ő kidobólegény volna—hisz ö sokkal magasabb szinten űzi az önvédelmi sportokat — s állítja, hogy Kunhegyesi ittas volt.) Sok tüske maradt az emberekben egy korábbi temetést követően is, amikor Kunhegyesi Ferenc elhunyt édesapjának, s a már említett áldozatának szertartását szinte egy időben tartották. Állítólag nem sok hiányzott, hogy a két gyásznép össze ne verekedjen. A szóban forgó rendezvényen egyéb sérelmek is előjöttek. A cigányok azt állították, hogy az ő gyermekeikkel nem foglalkoznak eleget az iskolában, s hogy a tanács telekosztási gyakorlata — Kunhegyesi szerint — cigánynegyed kialakulását eredményezi. Nyakkendő és bakancs A taxisofőr — személyfuvarozó kisiparos —: jól öltözött, tehetős embernek látszik. Az is. Saját maga építette, ötszobás háza van. S az mindenképpen látszik rajta, hogy nem italozó természetű. — Tizenöt éves korona óta dolgozok — mondja a negyven év körüli férfi a művelődési ház előcsarnokában, ahol a cigány népfőiskola harmadik rendezvénye előtt találkozunk. — Nekünk mindenért duplán meg kell küzdenünk. Amikor én annak idején az úttörőavatásra mentem, volt ingem és nyakkendőm, de nem volt félcipőm. A rövidnadrághoz bakancsot kellett húznom! Sohasem felejtem el, s azért dolgozom, hogy az én gyermekeimmel ez ne fordujon elő. Fuvaros voltam sokáig, mostanában pedig taxizok, de az utóbbi időben egyre kevesebb a munka. Nem megy már olyan jól a kiskőrösieknek, mint néhány éve, ezért haragszanak jobban a cigányokra, mint korábban. Ferde szemmel néznek azokra, akik a szociális segélyeket kapják, pedig csak néhány család van, akik miatt szégyenkeznünk kell. Az utóbbi időben félek. Félünk. A felszólalásomat követően fel akarták gyújtani a házamat, a cigánygyerekeket pedig csuklyás kamaszok ijesztgetik az utcán. Tagja vagyok a városi népfrontbizottságnak, de egyedül nem tudom képviselni a cigányságot, mert Kiskőrösön többféle cigány van. Jó fél éve javasoltam a népfrontnak, hogy alakítsunk cigánytanácsot, de még nem történt semmi. Belefásultak a vezetők? A Hazfias Népfront városi bizottságának elnöksége decemberben foglalkozott a cigány lakosság helyzetével. Tudhatták, hogy az ülésen ott lesznek a sajtó képviselői is. Ám a tanácskozás menete — ezt jól érzékelteti a Magyar Hírlap december 20-ai száma — azt mutatta, hogy nincs igazán élő kapcsolat a népfrontelnökség és a cigányság között. Áz ülésen nem volt ott a cigányok közül senki. Lám, mondták a jelenlévők, a kiskőrösi cigányok még arra sem képesek, hogy eljöjjenek, ha róluk van szó. (Később kiderült: a cigányok, bár a meghívást méltatlan módon kapták, idejében jelezték, hogy Soltvadkertre mennek, temetésre.) Juhász István tanácselnök-helyettes és Újhelyi József népfronttitkár előterjesztése tartalmazta a száraz tényeket: hány cigány kapott segélyt, s hányán járnak iskolába. Egyébként az elnökség tagjai főleg arról beszéltek, hogy miért nem lehet a cigányokkal egyről a kettőre jutni. S ha Szerencsés Ferencné nem említi meg véletlenül dr. Rónaszéky Aladámé nevét, a tudósító számára ki sem derült volna, hogy a kiskőrösieknek nagyon is van mivel dicsekedni, ha a cigányság beilleszkedésének előmozdításáról van szó. * Salai F. István (Folytatjuk) Jó hazamenni A cégbíróságok új feladatai HA OLCSÓ A GYÓGYSZER, TÜL SOK A PATIKA Szívbajok ellen, kisasszony .. ... szedjen tangót! így folytatódik a régi sláger tanácsa mindazoknak, akik idegesek, nyugtalanok, valami „szívbajuk” van. Am épp a franciák, e világszerte vidámnak, életművésznek vélt nép otthoni magányában egyáltalán nem a szórakozásban keres menedéket a mindennapok gondjai elől, haijem a nyugtátokban, altatókban. Évi 88 millió doboz nyugtató és évi 77 millió doboz altató fogyasztásával a franciák e szerek szedőinek világrekorderei, egy főre számítva, derül ki az ottani statisztikai hivatal legfrissebb felméréséből. Minden negyedik francia rendszeresen bevesz ilyen pirulákat és sokkal többet, mint az utána következő leggyakrabban szedett gyógyszert, az aszpirint. A fogyasztás az utóbbi tíz évben megkétszereződött, miközben másutt, például a korábbi rekorder Egyesült Államokban jelentősen csökkent. A felmérések ehhez hozzáveszik azt is, hogy a franciák egyszersmind ivászatban is az élen állnak egy főre számítva évente átlagosan 13,2 tiszta szesz lehajtásával, és ebből azt a következtetést vonják le, hogy a kábulatkeresés legális eszközei immár „francia betegségnek” számítanak. Az okok között egyelőre csak azt találták a társadalom közérzetének kutatói, hogy a katolikus hagyományokban nevelkedett franciák „puhábbak”, nehezebben emésztik meg az élet kihívásait, mint a keletebbre és északabbra lévő országok lakosai, akik körében erősebbek a protestáns hagyományok. A közvetlen okok pedig, szerintük: Franciaországban a gyógyszerek rendkívül olcsók a nyugat-európai átlaghoz képest, a gyógyszerkereskedelem pedig túlfejlett, szinte nincs olyan eldugott porfészek, ahol ne volna legalább egy patika. Egyházi szervezetek ellenkampanyt szerveznek, a nyugtatok, altatók árusításának törvényi megszigorítását követelik, azt állítva, hogy e szerek károsítják az emlékezetet és a figyelemösszpontosítást: részben a tablettákat teszik felelőssé a sok autóbalesetért, amelyek évente 10 ezer áldozatot szednek. „Ezt a hatást még egyetlen komoly vizsgálat sem bizonyította be” — ez a francia gyógyszergyártók szöyetségének véleménye. Ha a kábító hatás tetten érhető lenne, akkor az egészségügyi minisztérium már rég betiltotta volna azt a gyógyszerfajtát, mondják. Egyébként is, mivel lehetne a szereket helyettesíteni? Mivel kezeljük a szorongást, hogy az emberek ne süllyedjenek el a depresszióban, az alkoholizmusban és az öngyilkosságban? — teszik fel a kérdést a gyógyszergyártók. Egy biztos: erre a kérdésre senki sem várja a. választ éppen pont tőlük. (A szerk. megjegyzése: Mi magyarok, így gyógyszeráremelés előtt, nehezen tudjuk e gondot átérezni.) Rosszkedvű volt, fáradt volt. A gép mellett állt egész nap. Gond is akadt. Majd' egy órát nem tudott dolgozni, mert egy alkatrész tönkrement; a raktáros, aki kiadhatta volna az újat, nem volt a helyén. Ott szobrozott majd’ egy órát, utána pedig a művezetője szá- monkérte: „holcsavargott”?! No, ez betett neki. Utána hívták a kollégák egy sörre. Beisment velük, de nem volt kedve maradni, mint máskor. Gyorsan elköszönt. Valaki utánaszólt: — Mi az, tartasz az asszonytól? Válaszra sem méltatta. Hazaért. Az asszony már otthon volt. Kint találta a konyhában. Káposztás palacsintát sütött. Az ő kedvencét. Egy kis tálban darált dió volt, a kisebbik lány úgy szereti. Egy másik tálban mák, az meg a legkisebbik gyerek , a fiú ked ven- ce. Máskor ezt észre sem vette, de most valahogy elérzékenyült rajta. Soha nem vette még észre ennyire, hogy a felesége milyen figyelmes. Süti a mérhetetlen mennyiségű palacsintát, és mindenkinek azzal tölti, amit éppen szeret. A gyerekek is jöttek haza, sorra egymásután —hárman voltak, két lány és egy fiú. Az asszony terített, és megkérdezte tőle: — A tv elé kéred a vacsorát, úgy, mint máskor? Valahogy elszégyellte magát: — Nem. Még van idő a híradóig. Talán jobb lenne, ha a konyhában ennénk együtt...—Még hozzátette:— így neked sem kell külön fáradnod a ki-behord ássál. Az asszony kicsit meglepődött, ehhez nemigen szokott: Leültek az asztalhoz, jó hangulatban megvacsoráztak. Azután folytatódott az este, ahogyan szokott tv-nézés, egy üveg sör, lefekvés, és hajnalban vekkercsörgés. Most valahogy nem is volt bántó. És a férfi nyugodtan indult a korai busz- szala munkahelyére. (sárdi) A törvény szerint a gazdasági társaság alapítását a társasági szerződés megkötésétől, illetőleg az alapszabály elfogadásától számított 30 napon belül — bejegyzés és közzététel végett — be kell jelenteni a cégbíróságnál. A cégbírósághoz intézett bejelentésnek tartalmaznia kell mindenl olyan adatot és okiratot, amely alapján a cég bejegyzését el lehet végezni. A bejegyzett adatok megváltoztatását, a változás megtörténtétől számított 30. napon belül ugyancsak be kell jelenteni a cégbíróságnak. Ennek a kötelezettségnek az elmaradása esetén ötezertől 100 ezer forintig terjedő birság kiszabásának van helye. A gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel — a társasági szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleg — jön létre. Ä bejegyzés csak jogszabálysértés esetén tagadható meg. A cégbejegyzés megtörténtét és a bejegyzett adatokat, valamint azok változásait a cégbíróság hivatalos lapban közzéteszi. Nem árt tudni, hogy akik a cégbejegyzés megtörténte előtt a társaság nevében eljártak, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a közös név alatt vállalt kötelezettségekért. A felelősség kizárása vagy korlátozása a társaság hitelezőivel szemben hatálytalan. Ha a társaság a cégbejegyzés megtörténte előtt megkezdi tevékenységét, a cégbejegyzés hiányára harmadik személyekkel szemben nem hivatkozhat. Ha a cégbíróág a gazdasági társaság bejegyzését megtagadta, a társasági tevékenységet a-jogerős határozat kézhezvétele után meg kell szüntetni. A cégbejegyzés megtörténte után viszont a társasági szerződés megkötésénél felmerült tévedés, megtévesztés és fenyegetés miatt senki nem hivatkozhat a szerződés érvénytelenségére. A fentiekből is kitűnik,- hogy a cégbíróságnak gyorsan és hatékonyan kell az ügyeket intéznie, mivel a cég-1 bejegyzéshez komoly jogkövetkezmények fűződnek. . A társasági törvény értelmében a működő gazdasági társaságok kötelesek 1989. december 31-éig társasági szerződéseiket az új törvény rendelkezéseinek megfelelően módosítani, és a módosítást a cégbíróságnak bejelenteni. Amelyik gazdasági társaság ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, azt a cégbíróság hivatalból törli a cégjegyzékből. A vállalati gazdasági munkaközösségek cégnyilvántartása 1990. január 1. napján megszűnik. Ezek a társaságok — a vállalattal közös beadvány-1 ban — 1989. december 31-éig bejelenthetik a cégbíróságnak, hogy milyen formában kívánnak tovább működni. A polgári jogi társasagok cégnyilvántartása 1990. január 1. napján ugyancsak megszűnik. Amennyiben ezek a cégek a továbbiakban üzletszerű gazdasági tevékenységet kívánnak folytatni, kötelesek átalakulni más gazdasági társasággá, és ezt a cégbíróságnak bejelenteni. A cégbíróság feladata a megfelelő felvilágosítás és tájékoztatás megadása is. Ennek keretében lehetőség van arra, hogy félfogadási időben (9—11 óráig) a társaságot alapítani szándékozó ügyfelek felkeressék a cégbírákat, akiktől szakszerű felvilágosítást kapnak. A cégnyilvántartás adatai nyüvá- nosak, ami azt jelenti, hogy a cégirodában bárki betekinthet a cégiratokba. Dr. Varga Miklós megyei bírósági elnökhelyettes
