Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-30 / 25. szám

1989. január 30. • PETŐFI NÉPE • 3 Alkoholellenes klub Felsőszentivánon A körzeti orvos publikál% előadást tart — külföldön is A vevők vagy az alapellátás a szegényebb Petőfiszálláson? A városiak közül sokan azt gondol­ják, hogy a falusi élet csöndje lehúzza, eltemeti az embert. Szűkre szabja az életterét, s ezáltal szinte megfojtja. A felsőszentiváni orvos, dr. Péter Ár­pád élete viszont azt bizonyítja: nem a hely határozza meg a sorsunkat, ha­nem az, milyenek vagyunk. Az alkotó­kedvet, a tenni akarást és a szemléletet ugyan befolyásolhatja a miliő, de ha nincs, pótolni a lehetőségeket kínáló városi légkör sem tudja. Péter doktor néhány éve még Bács- bokod lakosságát gyógyította. Az édesapja — aki nagy tudású, nagy mű­veltségű, világot járt ember volt - szintén ebben a faluban dolgozott kör­zeti orvosként. Fia a nyomdokába lé­pett. Igaz, több évre elhagyta gyermek­korának színterét, dolgozott az északi iparvidéken és két évig Líbiában, azon­ban Bácsbokodhoz nem tudott hűtlen lenni. A külföldön töltött évek után — a kecsegtetőbb lehetőségek ellenére — ide tért vissza, hogy hasznosítsa ja szerzett tudást és tapasztalatot. Az, hogy végül miért vált meg mégis Bács- bokodtól Péter doktor, egy külön tör­ténet. Ráadásul nem egyedi, hisz hány­szor olvashattunk már eseteket arról, hogyan próbálták elgáncsolni, lehetet­lenné tenni, visszahúzni a többre hiva­tottat a kevésbé küzdők, a kevésbé te­hetségesek. Péter Árpádnak szerencsére sikerült megmentenie önmagát. Sok gyötrődés és álmatlan éjszaka után úgy döntött: családjával Felsőszentivánra költözik. S az ivániak befogadták őket. A doktor neve persze nem csak betegeinek köré­ben ismeretes. Külföldi szimpóziumok­ra, konferenciákra hívják előadást tar­tani, az egészségügyi közleményekben gyakran olvashatók a cikkei. Tudomá­nyos munkásságának egyik elismerése egy nívódíj, mellyel az EKG-tárgyú dolgozatát jutalmazták. Péter doktor nemcsak körzeti ötvösként dolgozik, vezetője a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete alkohológiá- val foglalkozó munkacsoportjának is. Hogyan került ebbe a csoportba, nem titok. Falujában szívósan küzd az alko­holizmus ellen, igyekszik megmenteni az embereket ettől a szenvedélytől, s ha mégis rabjaivá válnak, mindent meg­tesz a gyógyulásukért. Már Bácsboko- don megszervezte az alkoholellenes klubot, s tulajdonképpen ennek az ár­nyékában cseperedett fel a Rózsák fa­luja nevű iváni klub, amelynek jelenleg 22 tagja van, s ebből 18 a gyógyult alkoholista. Munkájában az a felisme­rés viszi előre, hogy ahol józan a nép, ott egészséges a nemzet. De vajon mi indította el ezen az úton, milyen élmény ösztökélhette; hogy élete jelentős részét az alkohol- betegek gyógyításának szentelje? Első­sorban erre vagyok kíváncsi, amikor felkeresem. Péter doktor önmagáról szinte semmit, munkájáról azonban so­kat és szenvedélyesen beszél. — Mint falusi körzeti orvosnak a legmegdöbbentőbb felismerésem az al­koholnyomorúság, a sokarcú alkohol- betegség volt. A gondok persze nagyon felkészületlenül értek, hisz a képzés so­rán nem tanítottak meg az alkohol- betegek kezelésére. Vakfolt ez az or­vostudományban. Az egészségügy is szabotálta ezeknek a betegeknek a gyó­gyítását, nem nyújtott támaszt szá­mukra. Pedig súlyos a probléma. Ami­kor erre ráébredtem, elkezdtem forgat­ni az ezzel kapcsolatos szakirodalmat. Meglepődtem, hogy a sajtóorgánu­mokban megjelentetett adatok az alko­holisták számáról — a tapasztalataim­tól eltérően — kicsik voltak. Feltolul­tak bennem a kérdések: miért akarjuk magunkat a valóságosnál kedvezőbb színben feltüntetni? Mit oldunk meg ezzel? Tenni kell, hisz nemcsak az elol­vasott könyvek, a munkám során szer­zett élmények is azt bizonyították, hogy hihetetlen pusztítást végez az al­kohol. — Akkor miért maradt közömbös ez iránt a medicina? — Bizonyára a számtalan csalódás miatt. Azt mondják, nincs gyógyult al­koholista, legföljebb tartósan gyó­gyult. Ez szemben áll azzal az orvosi szemlélettel, hogy nincs ember, akiről lemondunk. Sokan azt gondolják: azért tegyem ki a telkemet, akit úgysem tudok meggyógyítani? Valóban, a gyó­gyítási eredmények ezen a téren na­gyon szerények. Ráadásul az alkoholis­ta olyan beteg, aki nem akar együttmű­ködni az orvossal. Mindenféle kezelést ellenez, hisz nem tartja magát beteg­nek. Talán e reménytelennek tűnő harc miatt hárította el magától az egészség­ügy ezt a problémát. Pedig nem sza­• A rendelőben külföldről hozott plakátok figyelmeztetnek a káros szenvedélyek veszélyeire. (Gaál Béla felvételei) • Péter doktort nem csak Felsőszent- ivánon ismerik. bad. Már 1978-ban megállapította a WHO: ha az egészségügy hatékonyan nem tud lépni, tartósítja a válságot. Miközben beszélgetünk, Péter dok­tor könyveket, cikkeket mutat, az alko­holellenes klubok -J? az országban leg­alább 200 működik — találkozóiról szóló dokumentumok kerülnek elő. Lelkesen magyaráz, látszik, állandóan ebben él, szinte élete részévé vált az alkoholbetegekkel, az alkohológiával való foglalkozás. Szerinte legtöbbet a körzeti orvos tehet, ő van olyan kulcs- pozícióban, hogy valamelyest sikerrel küzdjön az alkoholizmus ellen. Mástól várni ezt nem lehet, ugyanis ez egy la­kóközösségen belüli többfrontos harc. Nem elég az alkoholistának azt mon­dani, ne igyon. Ha megfosztják az örömforrástól, helyette nyújtani kell valami mást. Az orvos ezért hosszú tá­von segítője lesz a betegnek, aki tartós gondozást, utógondozást igényel. Eh­hez persze támogatás is szükséges, nem mindegy tehát, hogy egy településen mennyire tartják fontosnak, mennyire foglalkoznak ezzel a politikai és társa­dalmi szervek képviselői. Felsőszent­ivánon — úgy tűnik—a község vezetői azonosan gondolkodnak a falu orvosá­val. De vajon mindenhol akarják-e, hogy kijózanodjanak az emberek? Egy­általán, miért isznak annyian? Péter doktor így magyarázza: — A jólét is alkalmat teremt erre. Aki megengedheti magának anyagilag, hogy otthon sok italt tartson, az bármi­kor hozzányúlhat. Persze, nem ez a jel­lemző. Az igazi okot abban látom, hogy elsivárodott az élet, elsivárodtak az emberi kapcsolatok, holott az embe­rek nagy része örömorientált. Hogy színesebbé tegye a hétköznapokat, pó­tolja a hiányzó örömöket, a pohárhoz nyúl segítségért. A megfeszített munka, a kényszerű önkizsákmápyolás sem te­szi lehetővé az igazi pihenést, lazítást. Fokozatosán sivárrá válik az élet. So­kan 45 éves korukban kilátástalannak látják a jövőjüket, lezártnak gondolják a pályájukat, nem érzik az újrakezdés lehetőségét. Inni kezdenek. j — Hogyan segít a klub? — A klub tulajdonképpen egy szesz­mentes kocsma. Szereztünk biliárdasz­talt, lehet biliárdozni, kártyázni. A gyógyulás útjára lépett beteg egy újabb közösségbe kerül, ahol ugyan­olyan felszabadultnak, oldottnak kelle­ne lennie, mint az előzőben. A klub második otthon, ahová bármikor be­térhet, ahol magafajta emberekkel ta­lálkozhat és beszélgethet egy kis süte­mény, üdítő mellett. Évente egy na­gyobb kirándulásra is elmegyünk. Az örömnek újabb forrása, hogy együtt vagyunk. A klubtagok egy idő után másokra is figyelnek. Felkarolják azo­kat, akik^ szintén az alkoholtól lettek betegek. így, a másokért éles élményét is átélhetik I.. Benke Márta Egy „presszó” van a faluban Sokat beszélnek manapság a szegény­ségről. — Mi a nincstelenség? Forgó Ferenc, Petőfiszállás MSZMP- alapszervezetének titkára a kétezer la­kosú település hétköznapjaiból vesz pél­dákat: —Annak az anyának, akinek a gyere­kei szociális gondozásra szorulnak, va­lóban nehéz a megélhetése. Aki viszont se szó, se beszéd, a tulajdonos és a tanács tudta nélkül beköltözik egy néptelen ta­nyába, s italozó életmódot folytat, arról vajon mit gondoljon az ember? Szegény vagy lumpen?tie értse félre: nem a kihalt tanyák újbóli használatbavételét ellen­zem —ha azok jogszerű adásvételi szer­ződéssel cserélnek gazdát —, hanem az önkényeskedést. A parlagon hagyott porták egyébként, amelyeket tisztessé­ges úton megvásárolnak, jó alkalmat kí­nálnak az árutermelésre: zöldségter­mesztésre, csirke, liba és sertés tartására. Munkából, piacra vihető élelmisze­rek eladásából megélni, persze, már mindjárt más. Petőfiszállás lakosságá­nak döntő többsége is ezt teszi. Két ser­tésnél nincs kevesebb egy-egy háztáji ' gazdaságban, így — mint Forgó Ferenc megjegyzi — „a sertéscomb árának 20 forintos emelése nem érintette annyira ér­zékenyen a falubelieket, mint a városban élőket." A petőfiszállásiak gondja más. Drágállják, amennyibe a táp, s a korai paprika, paradicsom termesztéséhez nélkülözhetetlen fólia kerül. Azt is lát­ják mostanában: 80 forinttal felment a szemes kukorica mázsánkén ti ára. „NÁLUNK NINCS FENNAKADÁS!” Figyelmet érdemlő választ ad a lakos­ság anyagi helyzetére vonatkozó kérdé­semre Hegedűs Imréné takarékszövet­kezeti kirendeltségvezető: — Tavaly kétmillió forintot kölcsö­nöztünk hosszú, és másfél milliót rövid lejáratú időre. Az előbbit ingatlanvásár­lásra és lakásépítésr&fizettük ki. Az idén fordult a kocka. A magas kamatterhek miatt csupán 150 ezer forintot vettek fel kölcsön, s inkább a takarékbetétek for­galma nőtt jelentősebben. A dolgozó amberek ezután is meg tud­nak élni a községben, ahol viszont a nincstelenségnek egy másik, sajátos vál­tozata a feltűnő. Hiányzik a vendéglátás Petőfiszálláson. Csak az óvodában főz­nek előfizetésre ebédet, százötven em­bernek. Egy presszó van a faluban, bár az is inkább kocsma. Vidéki Ferenc szer­ződéses üzemeltető, három és fél évi ta­pasztalattal, elégedett a forgalmával: — Nálunk nincs fennakadás! — lép elő a pult mögül. A tavalyi bevétel 3 mil­lió 988 ezer forint volt. Egymagám va­gyok italboltos. A presszón kívül csak bögrecsárdák vannak. CUKRÁSZDA, SÜTEMÉNY: CSAK ÁLOM Röviditalból bőséges a választék. Á pulton 11 üveg •— amelyből rumot, konyakot, pálinkát, unikumot és más szeszes italt szokott töltögetni a kiszol­gáló —, nagyobbrészt már üresek. Dél­előtt — munkaidőben—nyolcán álldo- gálnakaz üzletben. Vidéki Ferencismeri őket. Nyolcból hatan a termelőszövet­kezet dolgozói. Bárkik is legyenek — a presszó nyilvános szórakozóhely, az megy be oda, aki akar—, a majdnem 4 millió forintos italforgalomhoz találóan i £ ■ n # Biliárd­asztal a „pres­szóban” — az egyetlen szóra­kozási lehetőség. Éttermi aszta­loknak is lenne itt hely, ha a ven­déglátás nem volna annyira egyoldalú! • Pallagick megpróbálták. Egyelőre még ilyen a kis üzlet. (Straszer And­rás felvételei) Márciusban nyit a Lotus gyógykemping Március 15-éig bezárták a Héviz közelében található Lotus gyógykempinget. A Zala megyei Alsópáhok község termelőszövetkezete által építtetett, tavaly októberben átadott, egész éven át nyitva tartandó létesítményben eddig „próba­üzemet” tartottak. Biztató eredménnyel, hiszen szervezés nélkül is szinte folyama­tosan voltak vendégeik; hazaiak mellett jugoszláv, olasz, osztrák és NSZK-beli turistákat fogadtak. A két hónaposra tervezett működési szünetet.a nyolc üdülő­ház fűtésének végleges megoldása teszi szükségessé, csak nemrég kapták meg ugyanis a — természetesen időben kért — gázfelhasználási engedélyt, s ezért a villanykályhák helyébe gázkonvektorokat szerelnek. Közben a kivitelező elvégzi a még hátralévő garanciális munkákat is, továbbá kialakítják és berendezik a 100 adagos konyhát, az élelmiszerboltot, valamint a gyógyászati pavilont. A parkosított, 50 ezer négyzetméter területű táborhelyen 600 személyt tudnak elhelyezni. Ennyi vendégre — a Balaton közelségére alapozva — már az idei év nyarán folyamatosan számit a kempinget berendező és üzemeltető Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat. Vitafórum a lelkiismereti és vallásszabadságról Az önbírálattól sem mentes, konstruktív, nyílt vita jellemezte az MSZMP Politikai Főiskoláján szombaton immár nyolcadik al­kalommal megrendezett fórumot, amelyen ezúttal a lelkiismereti és vallásszabadságról folytattak párbeszédet a magyar egyházak és felekezetek, valamint a párt, az állam és a társadalmi szervezetek, tudományos és felső- oktatási intézmények képviselői. A fórumon húszán fejtették ki véleményü­ket a témával kapcsolatban. Közülük első­ként Nyíri Tamás teológus, a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia professzora leszögezte: a lelkiismereti és val­lásszabadság nem teljesen fedi egymást; az utóbbi az emberi szabadságjogok közé tarto­zik, tágabban értelmezendő, s 200 évvel ez­előtt kialakult közvetlen gyökerei politikai­ak. Az erkölcsi normák között sorolta az életvitel meggyőződés szerinti alakítását, amelynek egyik példája a fegyveres szolgálat megtagadásának lehetősége lelkiismereti motívumok alapján. A vitában állandóan visszatérő téma volt a tolerancia megítélése. A professzor úgy fogalmazott: az egész tár­sadalom részéről szükség van az egymás lel­kiismereti meggyőződése iránti türelemre: Hozzátette: minden modem társadalom szá­mára az egyik legerőteljesebb legitimáló té­nyező a lelkiismereti és vallásszabadság. Élő egyezmények Földesi Tamás, az ELTE jogi karának egyetemi tanára döntő jelentőségűnek tar­totta: a közép-kelet-európai országok egy részében — így hazánkban is — alapvető szembenézés történik az eddigi történelmi elvekkel és gyakorlattal. Ennek sorába illesz­kedik az emberi jogok problematikája is: értékkénti elfogadása, alkotmányba váló be­iktatása, tömegméretekben 3 gyakorlati érvényesülése. Az eredmények között sorolta azt is, hogy ma szabad a vallásoktatás, az egyházak és az állam közötti viszonyt élő egyezmények szabályozzák. Rámutatott: az emberi joghoz hozzá tartozik egy viszonyla­gos esélyegyenlőség, valamint az, hogy az emberek maguk választhassanak az ideoló­giai értékek között. Utalt afra, hogy a középiskolákban, az egyetemeken kötelező a marxizmus, s a pedagógusok e szellemben kötelesek oktatni*^ vallásosság tűrt maga­tartás. Úgy Ítélte meg: újragondolandó a val­lási tanítások igazságtartalma. Az idő azt bizonyítja, hogy a marxizmus nagyon sok mindenre nem tud megfelelő vá­laszt adni. Át kell gondolni a vallás társadal­mi szerepét is. Meggyőződése szerint a mar­xizmus igazi versenyhelyzetben sokkal job­ban fejlődhet, mint a monolitikus helyzet­ben, s a népesség tudatának alakulását fi­gyelve ennek konzekvenciáit le kell vonni. Kocsis Elemér református püspök szólt a vallás szabadságának, mint a különböző vi­lágnézetek együttélésének modelljéről, megállapítva: együtt kell élni marxistáknak és keresztényeknek a közös jó megteremtése érdekében. A készülő új egyházi törvény in­dokoltságát erősítette meg Bugár Péter, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese. Fabiny Tibor, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja az egyház valóságos ön­állóságának érvényesülése érdekében java­solta annak szétválását az államtól, a teljes autonómia biztosítását, valamint az egyházi állások betöltéséhez szükséges előzetes álla­mi hozzájárulást előíró rendelet felülvizsgá­latát. Visszatérni Eötvös Józsefhez Gergely Jenő, az ELTE BTK tanára úgy fogalmazott: a jelenlegi egyházi viszonyok szabályozásánál érdemes visszatérni Eötvös József egykori vallás- és nevelésügyi minisz­ter álláspontjához, amely szerint szabad egy­ház csak szabad állam viszonyai között kép­zelhető el. Szigeti Jenő, az Adventista Egy­ház elnöke, a Magyarországi Szabadegyhá­zak Tanácsa Lelkészképző Intézetének dé­kánja szerint felvetődik az egyház működé­séhez szükséges eszközrendszer hiánya, mint az ingatlantulajdon, az egyházi intézmények, iskolák, a sajtó, a különböző egyesületek, szerzetesrendek működtetésének kérdése, valamint a hithirdetés szabadsága. Nem sza­bad összetéveszteni az elvtelen engedékeny­séggel a toleranciát — hívta fel a figyelmet Orbókné Szentiványi Ilona unitárius lelkész. Hangsúlyozta: a türelem erkölcsi magatar­tás, a szellemi szabadság teljes tiszteletben tartása, amely megköveteli az emberi jogok és a személyi integritás tiszteletét az eltérő gondolkodásban és cselekvésben. Megerősítette az eszmék és a tapasztala­tok szabad úton történő kicserélésének szük­ségességét. Turay Alfréd, a Szegedi Egyházmegyeközi Hittndományi Főiskola rektora felvetette: az MSZMP-nek el kellene döntenie; hogy poli­tikai pártként vagy vallási felekezetként kí­ván-e működni, ugyanis — megítélése szerint — ha a hatalmún lévő párt kizárja soraiból a hivő embereket, csupán azért, mert hívők, a hatalomból zárja ki, s rendkívül hátrányos helyzetbe juttatja azokat. Felhívta a figyel­met arra, hogy bár a Magyar Népköztársa­ság biztosítja a lelkiismereti és a vallássza­badság gyakorlásának jogát, a gyakorlat el­maradt az eszméktől. Másfajta pedagógiai gyakorlat Gazsó Ferenc művelődési miniszter ki­emelte: erős történelmi determináltság jel­lemzi a lelkiismereti és vallásszabadság prob­lémáit. Egyetértés van abban, hogy ideje len­ne érvényre juttatni a magyar társadalom­ban is.általános követelményeit, mint állam- polgári és kollektiv jogot. Az iskolai nevelés fontos feladataként jelentkezik az olyan szo­ciális készségek kialakítása, mim az általá­nos tájékozódóképesség, az értékek, világné­zetek, ideológiák egyéni megítélésének kész­sége, képessége. Ez az eddigitől eltérő peda­gógiai gyakorlatot feltételez, s túlmutat azon, hogy az egyházat sértő kitételeket ne tartalmazzanak a tankönyvek. A fórum végén Miklós Imre államtitkár, az ÁEH elnöke eredményesnek ítélte a ta­nácskozást, amelyben számos felszólaló olyanjelenségre is rámutatott, amelyek tisz­tázása a közeljövő feladata. illenek Hegedűsné szavai, amelyeket a szomszédos takarékszövetkezeti kiren­deltségen mondott: „Haszegény is volna Petőfiszállás, innivalóra még mindig fut­ná annak, aki azt szereti. Régóta hiány­zik nálunk egy kis cukrászda, ahol süte­ményeket vehetnénk. Megfelelne egy ne­gyedosztályú üzlet is -— csak lenne. -1— A „presszóban" viszont ne árusítsanak soha süteményt, mert ugyan kinek volna gusztusa abból a környezetből elvinni?! — A szegénység nem csupán forin­tokban mérhető — fejti ki ezután egy, Petőfiszálláson már évtizedek óta lakó ember. — Lerongyolódhat, szegényeb­bé válhat a lakosság egy része életmódjá­val is, ha nem segítik hozzá, hogy jobb körülmények közt teljenek napjai. Ez itt vendéglátás?! — néz rám kérdően és szi­gorúan ekkor, hozzátéve: a kereskedel­mi alapellátáson is volna mit javítani. ADDIG A LAPOSÜVEG... Mozgóbolt játja a tanyavilágot — ez jó a külterületi fogyasztóknak. Azon­ban a művelődési házban, rendezvények alkalmával hiába vennének üdítőt vagy sört, egy csomag cukorkát és csokolá­dét, süteményt és kávpt. Nincs egyik sem. Hiányzik egy büfé. A látogatók így laposüvegben hoznak magukkal inni va­lót. Elkelne viszont a lélekmelegítő Mó­czár Lászlónénak, az 1 -es számú vegyes­bolt vezetőjének. Hideg az irodája. Nem füthet a villanykályhával, mert az sokba kerül. Itt ücsörögve, útja hamar az or­voshoz vezetne. Csak telefonálni szalad be néha. A raktáron és az üzleten látom: van gazdája. Tiszta a padló, az áruk sor­ba rakva. Azonban a kínálat néhány ter­mékből pótlást kíván. Elfogyott a fel­nőttzokni — felvágottak közül csupán olasz szalámi kapható. — Volt több húsárum is — mondja Móczámé -4=S de a munkába indulók reggel megvették. Ez az egy élelmiszer- bolt van nálunk. Muszáj, hogy minden­ki itt vásároljon. Muszáj? VÉGRE, KONKURENCIA! A Dózsa György út 22. számú magán­házban megjelent az első versenytárs, a Pallagiházaspár. Pallagi János és felesé­ge arra vállalkozott, hogy megtöri a je­get az alapellátásban. Lakásuk egyik he­lyiségét' rendezték be zöldség- és> gyü­mölcsüzletnek, ahol cukrot, lisztet, sót, zsírt, savanyú káposztát, virágot, gyer­tyát és koszorút is árulnak. Egyéni gaz­dálkodók. Paprikával és paradicsom­mal eddig is sűrűn megjelentek a kecske­méti piacon. Miért maradtak volna tá­vol éppen a helyi alapellátástól? Herczeg Lás:Ióné savanyú káposztát kér. A Tanya 283. lakója örömmel újsá­golja: — Amikor először jártam náluk, alig hittem a szememnek, ez itt egy zöld­ség-gyümölcs üzlet! Azelőtt be kellett utaznom Félegyházára, ha káposztát akartam venni. Mondják: kis bolt. Nem baj. Valamikor mások is így kezdték: volt egy kis asztalkájuk ... Pál lagiék a nyáron már egy különálló helyiségben szeretnének árusítani. Kohl Antal Társadalmi összefogás a Szigligeti Színház felújítására Széles körű társadalmi összefogás bontakozott ki Szolnok megyében a Szigligeti Színház felújítására. Á megyei tanács végrehajtó bizottsága tavaly döntött a több mint hetven évvel ezelőtt megnyitott, ma már korszerűtlen és rossz állapotban lévő épület rekonst­rukciójáról. A testület levélben fordult a gazdálkodó egységekhez és a lakosság­hoz, hogy adományaikkal segítsék Tha­lia otthonának, a megye jeles kulturális intézményének a megújulását. A Tiszamenti Vegyiművek, a megyei tanáccsal kötött támogatási szerződés­alapján a kiviteli költségek fedezéséhez, közérdekű kötelezettségvállalás formá­jában három éven keresztül összésen hatmillió forint támogatást nyújt. A Szolnok Megyei Víz-és Csatornamű Vállalat ugyancsak hároméves időtar­tamra másfél millió forint befizetését ajánlotta fel. Részt vállal a költségekből a Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki gyára, a szolnoki áfesz, a tejipari válla­lat, a Vidia Kereskedelmi Vállalat és több nagyüzemi gazdaság. A Szolnoki Papírgyár Március 8. szocialista brigád­ja társadalmi szerződésben ajánlotta fel a kommunista műszakok és egyéb kü­lönmunkák bérét. A felújítási munkákat az év első felé­ben megkezdik. Az első ütemben a szín­padot, a műszaki kiszolgálórészt, az öl­tözőket és a raktárát korszerűsítik. Az 1992-ig tartó munkálatokra a Középü­lettervező Vállalat tervei alapján 200 millió forintot irányoztak elő. A színház javára adományozott pénz rendeltetés- szerű felhasználásának ellenőrzésére társadalmi bizottságot hoznak létre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents