Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-30 / 25. szám

V VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Grósz Károly megbeszélései Svájcban AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIV. évf. 25. szám Ára: 4,30 Ft 1989. január 30., hétfő A svájci látogatás első színhelyén, Zürichben szombaton a főtitkár a déli órákban munkaebéden találkozott a svájci üzleti élet 12 kiemelkedő képvise­lőjével. 'Vendégei között volt Fritz Leutwiler, a Svájci Nemzeti Bank volt elnöke, a Brown-Boveri gépipari kon­szern elnöke és Rolf Bühler, az egyik legnagyobb svájci gépipari vállalat tu­lajdonosa. A találkozón Grósz áttekintést adott partnereinek a magyarországi helyzet­ről, főként azokról a lépésekről, ame­lyek az utóbbi hónapokban a piaci vi­szonyok megerősítésére történtek. Délután az MSZMP főtitkára fo­gadta a Hungaroswiss magyar—svájci i kereskedelemfejlesztő vegyes vállalat vezetőit. Grósz Károly szombaton a késő esti órákban Zürichben eszmecserét tartott Jean-Michel Camdessus-vel, a Nemzet­közi Valutaalap vezérigazgatójával. 4 LEGELLENTMONDÁSOSABB ESZTENDŐ I TAN Megkezdődtek a zárszámadások Bács-Kiskunban Az ország legnagyobb agrármegyéjében, Bács-Kiskun­ban minden idők legellentmondásosabb évéről hallhat­nak beszámolókat á szövetkezeti tagok a már elkezdő­dött zárszámadási értekezleteken. Az elsők között, pén­teken zárszámadó küldöttgyűlést tartott Lajosmizsei Bé­ke Szakszövetkezet ugyan a ritka kivételek közé tartozik, ám mégis példa a mezőgazdasági nagyüzemek ellentmon­dásos helyzetére. A 3500 hektáron gazdálkodó szövetkezetnek tavaly még voltak tartalékai minden területen. így a tagság és a vezetés összefogásának erősítésében, a munkák jobb megszervezésében, a közvetítő kereskedelem ki­kapcsolásával a kedvezőbb vásárlás és eladás megte­remtésében, s nem utolsósorban azzal, hogy egész évben hitelmentesen (magas banki kamatok fizetése nélkül) tudtak termelni. Mindezek eredményeként több mint 18 millió fprint nyereséget értek el, a megelőző évinek csaknem dupláját. A szövetkezet fennállása óta legmagasabb nyereségben kulcsszerepet játszott, hogy a korábban 4 millió forint körüli veszteséget hozott állattenyésztési ágazatot is jöve­delmezővé tették. Részben a tartástechnológia megvál­toztatásával, részben pedig azzal, hogy a társszövetkeze­tekkel kialakított együttműködés révén például olcsóbb és jobb minőségű naposlibát, takarmányt tudtak vásárol­ni. Az alaptevékenység eredményéhez kiugró mértékben járult hozzá, több mint 12 millió forinttal, a mindenkori kereslethez rugalmasan igazodó, különféle vegyipari ter­mékeket gyártó melléküzemág. Ez utóbbi alapanyag­ellátása miatti gondok azonban egyre inkább erősödnek, éppen ezért — tudtuk meg Lengyel András elnöktől — az idei terv már jóval szerényebb: az alig 500 tagú szak­A washingtoni székhelyű szervezet vezetője a beszélgetés során kifejtette, hogyan ítéli meg a magyar helyzetet az újabb gazdasági törekvések tükrében. Nagyra értékelte és egyedülállónak ne­vezte a magyar stabilizációs és reform- programot, amelynek végrehajtását a Valutaalap figyelemmel kíséri és teljes mértékben támogatja. Egyébként úgy látja: nagyobb következetesség kívána­tos a reformok megvalósításában. Az elnök közölte: a Nemzetközi Va­lutaalap az eddigi, rövid távra kidolgo- - zott alapon kívánja folytatni a Magyarországgal való együttműködé­sét, amíg az év folyamán létrehozhat­ják majd a tervezett hosszabb távú, három évre szóló, úgynevezett struktu­rális hitelmegállapodást. Az MSZMP főtitkára hangoztatta: a magyar kormányzat mindenképpen vé­gig szándékozik vinni kidolgozott programjait, és ehhez fontos feltétel a Valutaalap támogatása, amely lehető­vé teszi a hazai cselekvés minél jobb pénzügyi megalapozását. Méltatta a szervezet által a magyar gazdaságnak nyújtott szakértői segítséget is. Partne­rének a következetességről tett meg­jegyzésére kitérve, Grósz Károly hang­súlyozta, hogy a különféle gazdasági lépéseket konkrét emberi közegben kell végrehajtani, és ennek során az ország vezetése nem járhat el technokratikus egyoldalúsággal, hanem számolnia kell a lakosság tűrőképességével is. A magyar vezető svájci programja vasárnap Davos üdülőhelyen, a Világ- gazdasági Fórum elnevezésű nemzet­közi alapítvány egyhetes tanácskozásá­nak színhelyén folytatódott. Itt a nap folyamán Grósz Károly egész sor meg­beszélést bonyolított le nyugati orszá­gok vezető politikusaival Délelőtt első tárgyalópartnere Jean- Pascal Delamuraz, a Svájci Államszö­vetség elnöke volt. Az MSZMP főtit­kára és a svájci államfő egyaránt han­goztatta az európaiságot, mint a két ország közötti egyik fő összekötő szá­lat. Magyar és svájci vezetők között most először zajlott le ilyen magas szin­tű találkozó. A pártfőtitkár kifejtette: a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat segítené, ha Magyarország is megkap­hatná azt a preferenciális vámelbánást, amelyben a hasonló fejlettségű más or­szágok részesülnek Svájctól. Delamuraz a többi között rámuta­tott az ideológiai különbségeken való túllépés fontosságára. A svájci elnök elismerően szólt a magyar reformok­szövetkezetben 1989-ben tízmillió forintos nyereséget re­mélnek. Bács-Kiskun megye egészét tekintve a kép jóval kedve­zőtlenebb. A Duna—Tisza köze 101 mezőgazdasági ter­melőszövetkezete, 28 szakszövetkezete, egy halászati ter­melőszövetkezete és 12 társulása közül 13 záija veszte­séggel a múlt évet. (Tetemes, 15 millió forint veszteséggel és 117 millió forint alaphiánnyal zár a Helvéciái Állami Gazdaság is.) A mezőgazdasági szövetkezeti szektor együttes vesztesége 65 millió forint. Az érintett 13 gazda­ság közül tíz egyértelműen az aszály miatt vált eredmény­telenné. Bács-Kiskun megye és a mezőgazdasági és élel­mezésügyi minisztérium vezetőinek közelmúltban történt egyeztető tárgyalásán elhangzott, hogy a pénzügyi egyen­súly helyreállításához hét szövetkezet kaphat központi segítséget, azaz mentesítést bizonyos mértékű kereseti adó fizetési kötelezettsége alól. A veszteséges szövetkeze­tek közül nyolc saját alapjaiból, öt pedig szanálással rendezheti pénzügyi helyzetét. A Duna—Tisza közén, ahol a mezőgazdasági nagy­üzemek több mint fele kedvezőtlen körülmények között gazdálkodik, az előző évekhez képest összességében 30 százalékkal gyengébb az eredmény. Súlyos gondot jelent, ’ hogy emelkedett azoknak a szövetkezeteknek a száma, amelyek a veszteség határán vannak. A mezőgazdasági üzemek mintegy harmadának pedig csak a „túléléshez” elég a nyeresége, egy-két millió forint körüli. Ez az egy­szerű újratermeléshez is kevés, holott az előrelépést csak- a termelés biztonságát szolgáló meliorációs fejlesztéssel, a műszaki színvonal emelésével, a termékfeldolgozás megteremtésével remélhetik. K. K. TRÁGYÁZÁS, SZÁNTÁS A HÉT VÉGÉN Almaexport Lakitelekről Bár a mezőgazdasági nagy­üzemekben általában nem ró­zsás a hangulat a tőkeszegény­ség, a továbbra sem biztató ki­látások miatt, az időszerű mun­kákat nem halogatják. A Laki­teleki Szikra Termelőszövetke­zetben például szombaton és vasárnap is dolgoztak a homoki területeken: szórták a szerves trágyát és, az időjárást kihasz­nálva, szántottak is. Egyébként ezekben a téli na­pokban folyamatos munkát ad mintegy 45 asszonynak és lány­nak a hűtőházba ősszel betárolt alma. A közös gazdaságnak 200 hektár almása van, s tavaly jó közepes volt a termés, mintegy 440 vagonnal takarítottak be. Ezenfelül a háztájikból is felvá­sárolt a tsz 42 vagonnyi almát. Az értékesítést még tavaly ősz­szel megkezdték, 120 vagon gyümölcsöt a határokon túlra, zömmel az NDK-ba, Csehszlo­vákiába és a Szovjetunióba szál­lítottak. Jelentős mennyiséget belföldön adtak el étkezési cél­ra, valamint konzervgyári fel­dolgozásra. A hűtőházba 143 vagon almát tároltak be, ennek a mennyiségnek a feldolgozását január elején kezdték meg. Ed­dig tíz vagonnal indítottak út­nak a határok felé: Finnország­ba, illetve a Szovjetunióba. Az utóbbi országba szombaton két vagon árut adtak föl. Ä Szikra Tsz a hűtőtároló ka­pacitásának kihasználására rendszeresen bértárolást is vál­lal. A Közép-Magyarországi Tejipari Vállalatnak például kü­lönleges sajtot tárolnak, amit innen exportálnak keleti orszá­gokba. A múlt évben a szolnoki áfésznek 50 kamion zöldségét „őrizték” egy ideig, majd köz­vetlenül Lakitelekről szállítot­ták ki az NSZK-ba. A. T. S. 1 90 ^SSí IS­w j u m Szorgos munka a hütöházban. m m ü üy *2 1 • Rakodás exportvagonba. (Tóth Sándor felvételei) ról, amelyekről partnerétől részletes tá­jékoztatást kapott. Ugyancsak a délelőtt folyamán Grósz Károly megbeszélésre ült össze Anibal Cavaco Silva portugál kor­mányfővel. Mindketten elégedetten nyilatkoztak a két ország kapcsolatai­nak alakulásáról, amelyben egy ideje újra élénkülés észlelhető. Grósz Károly délben részt vett azon az ebéden, amelyet Delamuraz svájci elnök adott a davosi tanácskozásra ér­kezett magas rangú személyiségek tisz­teletére. A továbbiakban a főtitkár újabb megbeszéléseket tartott. Harri Hőiken finn miniszterelnökkel lezajlott találkozóján mindketten mél­tatták a különleges finn—magyar kap­csolatokat, de rámutattak, hogy a gaz­dasági együttműködés fejlesztésének lehetőségeit jobban ki kell használni. Grósz Károly és Lothar Späth ba- den-württembergi miniszterelnök meg­beszélésének középpontjában a Ma­gyarország és az NSZK e tartománya közötti kapcsolatok fejlesztése állt, amely a magyar—NSZK kapcsolato­kon belül már régebb óta különleges jelentőségre tett szert. Grósz Károly következő tárgyaló­partnere Jacques Defers, az EGK bi­zottságának elnöke volt. Megbeszélé­sükön Magyarország és a Közös Piac együttműködéséről szólva hangoztat­ták, hogy a nemrég kötött kétoldalú megállapodás csak az út kezdetét jelez­te, s ezen továbbhaladva közös erőfe­szítésekkel sok eredmény érhető el. A főtitkár vasárnap délutáni prog­ramjának befejezéséül rövid találkozó­ra jött össze Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszterrel. A politikusok az európai helyzet alakulá­sát érintve kiemelték a bécsi utótalál­kozó eredményességét. Genscher üdvö­zölte, hogy a Varsói Szerződés országai közzéteszik az európai katonai erővi­szonyokra vonatkozó adataikat. Véleménye szerint ezekről az ada­tokról most nem kell vitát nyitni, ha­nem építő szellemben tárgyalni kell a földrész biztonsági és leszerelési kérdé­seiről. A külügyminiszter hangsúlyoz­ta, hogy az európai együttműködésen belül külön is fontosnak tartja a nem­zeti kisebbségek jogainak biztosítását. A világgazdasági fórum esti plenáris ülésén, amelyet „Európa és a geopoliti­kai fejlődés az 1990-es években” cím­mel tartottak, először Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter mondta el referátumát. Visszapillantott az utóbbi néhány év nemzetközi, főleg európai fejleményeire, kedvező változásaira, méltatva Gorbacsov politikáját, a szovjet—amerikai rakétamegállapo­dást — a két nagyhatalom első igazi leszerelési egyezményét — és a helsinki folyamat eredményeit. (A pártfőtitkár beszédét a 2. oldalon közöljük) EGYMILLIÁRDOS ÁRBEVÉTEL, 30 ÉS FÉL MILLIÓS NYERESÉG „A műhelyből gyár lett” Évzáró közgyűlés a Blévisznél —p— : Ság * 9 A bútoripari részleg új felületkezelő üzemmel korszerűsödött a közelmúlt­ban. (Gaál Béla felvétele) — Szép eredménnyel büszkélked­het a Bajai Lakberendező, Építő és Vasipari Szövetkezet 570 dolgozója .— mondta Szabó Lajos párttitkár, gépészeti ágazatvezetö, amikor szombaton az Uránia moziban kö-. szöntötte az egybegyűlteket, köztük dr. Lendvai Istvánt, az OK1SZ főtit­kárát. A vezetőség nevében Bajnai György elnök számolt be az elmúlt évi eredményekről. Amint elmond­ta, a termelésből származó bevétel 150 millió forinttal nőtt a tavalyelőt­tihez viszonyítva, a tőkés export pe­dig 140 millió forintot tett ki, 62 mil­lióval többet, mint 1987-ben. Tör­tént ez annak ellenére, hogy az ára­kat leszorították a román, a szovjet és a lengyel cégek, melyek hajlandó­ak voltak az alapanyagok költsége alatt is eladni. A beszámolóban elhangzott, hogy a kemény adórendszer negatív hatast gyakorolt a munkakedvre. Az . adórendszert úgy kell alakítani, hogy ösztönző legyen. A Blévisz 1983-as döntését — miszerint beve­zetik a számítástechnikát a termelés- irányításban és az adminisztráció­ban — sokan megmosolyogták. Most talán ennek köszönhető, hogy a „műhelyből gyár lett”. A vállalat két nagy beruházása, a nemesnád­udvari és a bajai kárpitosüzem júni­usban kezd termeim. Tudatosan fejlesztik a kereskedel­mi kapcsolatokat. A Technoimpex- szel -szorosabbra fűzték, a Trans- elektróval pedig új együttműködést alakítottak ki. Tavaly megjött Ma­lajziából az első konténer, rövidesen pedig újabb szerződést írnak alá. Az Egyesült Államokba kárpitozott bú­tort küldenek, és megnyitották ausztráliai üzletágukat is. Ott jobb árakon lehet eladni, mint Európá­ban, melynek egyébként szinte min­den országába szállítanak. Az idei tervekről Bajnai György elmondta, hogy árbevételüket egy- milliárd 70 millió forintra szeretnék teljesítem. A beszámolóhoz hozzászólt Nus- ser Elemér, a megyei Kiosz társadal­mi elnöke. Kiemelte, hogy minden elismerést megérdemel az a kollektí­va, amelynek minden tagjára egy és háromnegyed millió forint árbevétel jut. Nincsics Sándor, a városi pártbi­zottság munkatársa pedig rövid be­szédében azt hangsúlyozta, hogy a gazdálkodó egységek előtt nincs más út, csak a kiterjedt együttműködés, melyre a Blévisz kiváló példát muta­tott. G.Z. rp r . • . Tanari bizonyítvány Pedagógiái szabadság az ok­tatási törvény előtt is volt, s utá­na is csak annyi lesz, ahány szu­verén egyéniség áll a katedrán, marad a pályán. Az oktatási tör­vény a pedagógiai szabadságban csupán annyi megújítást hozott, hogy legitimálta a tananyag és a tankönyv megválasztásának sza­badságát. A jogi deklaráció persze nem jelent azonnal érvénybe lépő gya­korlatot. Iljúzió lenne egy szigo­rúan hierarchikus társadalom­ban alulról építkező iskolák mű­ködésének feltételezése. A ma­gyar iskolarendszer önállósága, önfejlesztő képessége a társadal­mi-politikai intézményrendszer reformjának függvénye. Az ok­tatási törvény mint kívánatos cél, megelőzte a társadalmi gyakor­latot, s ez nem idegen a törvény természetétől. De amikor érvé­nyesülését számon kérjük, ne fe­ledjük: az iskolai demokrácia csak az általános demokratizá­lódással teremthető meg. Az ön­állóságnak sokféle korlátja léte­zik. Ilyen például a felsőoktatási iskolák maximalizmusa. Objek­tív fék a demokratikus tömegis­kola, ahol a „minél nagyobb tö­megek jussanak bizonyítvány­hoz” cél mellett nem jut energia a hatékonyságra, az emberi mi-\ nőségekre, a működőképes tu- Idósra. | A legmakacsabb fékeket a pe- j dagógusok saját korlátái jelen-\ I tik. A tanári szabadsághoz nagy- [ fokú felkészültség és felelősségi I kell. Az alkotó, a teremtő peda- I gógia pedig időigényes. Mikor I I van szabad ideje annak a peda- \ gógusnak, aki kötelező óraszá- \jnai mellett 50 százalékban túl- __jra is kötelezhető? Marad-e\ I ideje és energiája a felkészülésre, ha már a patyolatba sem viszi el\ a szennyest, mert számára az is | megfizethetetlen. I Az egyik jeles vidéki gimnázi- \um igazgatója szerint: az iskolák nem a minőségben érdekeltek, hanem az olcsó megoldásokban. Képtelenségnek tűnik, de igaz: a | jelenlegi szabályozások szerint anyagilag akkor járnának jól, ha képesítés nélkülieket alkalmaz­nának. Egy másik gimnázium igazgatója pályakezdő, rutinta- lan tanárai miatt aggódik, akik szüntelen szorongásban élnek amiatt, hogy elégséges tudást ad­nak-e tanítványaiknak. Az alter­natív ■ tananyagoknál nem a vagy-vagy, hanem az ezt is, azt is látszólagos biztonsága vezérli Iőket. A főiskolai, egyetemi felvéte­leknél ugyanis a kiegészítő és a törzsanyag egyformán fontos le­het, de még az is, ami ezeken innen és túl van. Az ilyen maxi­malista pedagógiai törekvések tükörképe az a diák, aki neki­megy a tananyagnak és szelektá­lás nélkül bebiflázza. Az élet komédiája, hogy a fel­vételi vizsgákon gyakran ezek­nek van a legnagyobb esélyük, míg az eszét használó, vitatkozó, mérlegelő diák hátrányos hely­zetbe kerülhet. Az új pedagógiai módszerek nem mindig segítik a tanítókat, tanárokat, olykor fölöslegesen I bonyolultak, időigényesek. Az a tanár, aki a hét végén megkapál | 300 szőlőtőkét -Smotoros kapd J ra nem telik a fizetéséből—, hét I főn nem a legkorszerűbb pedagó- 1 giai fegyverzetét veti be, hanem I a legkényelmesebb módszert fog- | ja választani. Nincs ideje, energi- | ája felkészülni az órákra, olvas­nivalói az éjjeliszekrényén tor­nyosulnak. Egész héten fáradt, I elnyűtt. A pályákra alkalmatlan, a I szürke tanárok óráin a diákok ásitoznak, leveleznek, beszélget­nek. Tulajdonképpen végtelenül J toleránsak, hiszen ki is fütyül­hetnék a tanárt, ha nyolcévi ta nulás után elfogadhatóan olvasni és számolni sem tudnak. A szü­lők többsége sem perlekedik az elmulasztott lehetőségek miatt. Ha pénze van, túlórákkal pótolja mindazt, amit az iskola elmu /osztott — ha pedig nincs, bele­egyezik abba, hogy csemetéje elégséges vagy alig közepes. Sok I gyermekről talán soha nem derül ki: lehetne jó vagy jónál is jobb. I Azt megközelítően tudjuk, az if­ijak mivé lettek az iskola által, de 1 arról pusztán csak sejtéseink I vannak, mit vesztettek vagy mit | nem nyertek el az iskola miatt. Z.E. Grósz Károly, az, MSZMP főtitkára szombaton délelőtt Svájcba érkezett, hogy részt vegyen és felszólaljon a davosi Világgazdasági Fórum ez évi nagyszabású tanácskozásán. Útjára elkísérte Barta Ferenc államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Kovács Lász­ló külügyminiszter-helyettes és Thürmer Gyula, a főtitkár tanács­adója.

Next

/
Thumbnails
Contents