Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-28 / 24. szám
1989. január 28. • PETŐFI NÉPE • 11 SPORT • SPORT • SPORT Balszerencsés voloszi magyarok Utoljára az MTK-VM bajnok labdarúgócsapata színeiben játszott együtt Boda Imre — később a Vasashoz szerződött — és Szeibert György. Később mindketten görög földön, az Olympiakosz Volosz együttesében próbáltak szerencsét, változó sikerrel: a jól fejelő, gólerős csatár, Boda ugyanis rendszeresen a kezdőcsapat tagja, míg társa mindmáig nem léphetett pályára a bajnoki mérkőzésen. Mint pénteked kiderült, a Hungária körúti közönség volt kedvence, Szeibert megelégelte a mellőzést, s úgy döntött, visszatér Magyarországra. — Elhatároztam, soha többé nem állok szóba görög klubokkal, mivel itt minden magyarnak és külföldinek gondjai vannak — nyilatkozta a középpályás telefonon Papp Istvánnak, az MTI munkatársának. -/■ Egyszerűen nem teljesítik, amiről szóban jóhiszeműen megállapodtam velük, így például a mai napig nem kaptam sem lakást, sem kocsit. Egy kétcsillagos szállodai szobában laktam egészen mostanáig feleségemmel és kislányommal, s ezt sokáig nem lehet elviselni. Miért nem léphetett pályára a görög bajnokságban? ’ —- Úgy érzem, nagyon jól ment a játék, s a közönség is rendszeresen tüntetve követelt a csapatba, ennek ellenére Vászilisz Danyl edző nem adott lehetőséget. Mint utóbb megtudtam, olyan játékost akart idehozni, akivel üzleti kapcsolatban áll. Az Olympiakosz Volosznak egyébként komoly mérkőzésen az MTK-VM legalább egy ötöst rúgná, tehát nem túl erős csapat. Az itteni labdarúgók odahaza legfeljebb a második osztályban állnák meg a helyüket, viszont kondicionálisan jól felkészültek. Nem ez okozta esetleg a mellőzését? — Hét kilót lefogytam már decemberben, soha ilyen jó erőben nem éreztem magam. Felgyorsultam, kitűnő formában vagyok, amit remélem, hamarosan Magyarországon is bizonyíthatok. Visszavárják? — Igen, beszéltem a Görögországban túrázó MTK-VM vezetőivel, s ők is, akár csak Verebes József vezetőedző szívesen látnak a Hungária körúton. Volt csapattársának, Bodának viszont sikerült gyökeret ereszteni a görögöknél. Volt esetleg valami, amit ő másképp csinált? — Szerencsésebb időben jött ki, a Volosz akkoriban sok játékost vásárolt össze, s a kialakuló gárdába még könnyebb volt beilleszkedni. De mondom, most már nem is bánom, hogy így történt, s várom az első mérkőzést a Hungária körúton.. .• — mondta végül Szeibert György. Boda Imre, bár a pályán szerencsésebb volt középpályás társánál, szintén nem a legjobb hangulatban ébredt péntek reggel: — Kénytelen vagyok újra ügyvédhez menni, mivel december 22-én, egy nappal karácsonyi hazautazásom előtt kiraboltak — mondta Boda. — Egyszerűen eltűnt a fiókomból 20 000 nyugatnémet márka, s a rendőrség semmiféle nyomot nem fedezett fel. Valószínű, hogy valaki kinyitotta az ajtót, s így jutott a lakásba. Az ügy most további intézkedést igényel, többek közt az AISH felé is jelezni kell a történteket az adófizetés miatt. Nyilván sok idejét leköti az ügy, de mi van a csapat háza táján? — Ahhoz, amit Szeibert elmondott, nem tudok sokat hozzátenni. A Volosz vasárnap az Arisz Szaloniki együttesét fogadja, azonban nem léphetek pályára, mivel legutóbb egy ütközésnél összeszedtem hanqjjdik sárga lapomat. A napokban találkozhatott volt csapattársaival, s edzőjével, Verebes Józseffel. Mint közismert, nem a legjobb hangulatban váltak el egymástól annak idején, mikor a Vasashoz igazolt. Tisztázták azóta a félreértéseket? — Mi másfajta emberek vagyunk. Verebes ilyenkor úgy tesz, mintha mi sem történt volna, én viszont nehezen felejtek. Kissé megnehezítette pályafutásomat, de most már tulajdonképpen mindegy. Mivel nem az egyetlen magyar Görögországban — többek közt Détári Lajos is ott játszik —, néha honfitársai ellen is pályára lép. MUyen viszonyban van velük? — Détári ellen játszottunk, akkor 1:1 lett az eredmény. Őt néha felhívom, s mikor Athénban járok, meglátogatom, A mérkőzéseken természetesen mindenki saját csapatával foglalkozik — fejezte be a beszélgetést Boda Imre. Foréman nagy sorozata Bizonyára sok ökölvívó-rajongó nosztalgiával gondol vissza a hetvenes évek nagy összecsapásaira, amikor a profi nehézsúlyúak világbajnoki címéért Muhammad Ali, Joe Frazier, vagy éppen George Foreman küzdött a szorítóban. Az utóbbi az egyetlen közülük, aki 40 évesen — többszöri visszavonulás után — is beszáll a kötelek közé, s mint bebizonyította, ma sem akármilyen bokszoló. Foreman legutóbb sorozatban 15. győzelmét aratta az egyesült államokbeli Rochester városában a feleannyi idős Mark Young ellen, aki a hetedik menetig állta az ütéseket. Ezzel a veteran nehézsúlyú immár 58. profi mérkőzését nyerte ■4- ebből 57-et kiütéssel —, s mindössze két vereség terheli „számláját”. MEGKEZDTÉK A PÉCSI BUNDAÜGY TÁRGYALÁSÁT Szabó László csak részben érzi magát bűnösnek NEM VOLT HÁZIBÍRÓ • FEL KELLETT KÖTNI A FEHÉRNEMŰT # ÍTÉLET VAGY ISTENCSAPÁSAT # A LEGJOBB SZÁZHÚSZ KÖZÖTT # „FEKETERIGÓK” A VASÚTÁLLOMÁSON Sípmester a Békásról • A csaknem fél évszázados játékvezetői tevékenység szép elismerése (középen az ünnepelt). (Farkas Tibor felvételei) A Pécsi Városi Bíróságon pénteken megkezdődött az 1986. április 27-én lejátszott „bundagyanús” PMSC—Békéscsaba bajnoki labdarúgó-mérkőzésen veszteséggel vádolt, akkor békéscsabai játékosok ügyének tárgyalása. Szabó László, Varga János, Stei- gerwald Zoltán, Pásztor József és Lebonicz- ky Imre a vádirat szerint egyesületi tagként kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés vétségét követte el. A pécsi Réfi Gábor százezer forintot ajánlott fel Szabó László közvetítésével a békéscsabaiaknak, hogy a PMSC két pont megszerzésével bebiztosítsa második helyét a bajnokságban. A pécsi csapatkapitány, Róth Antal megbízásából összegyűjtött összeget a mérkőzés után Szabó feleségének táskájába csúsztatták, s azon a békéscsabaiak később megosztoztak. Mészár Róza tanácsvezető bíró a vád isti A KSC 1989. évi január havi programjában tévesen szerepelt a január 28-ai előkészületi mérkőzés színhelye. A találkozót ugyanis nem Kecskeméten, hanem Kiskunfélegyházán rendezik meg 11 órai kezdettel. A KSC labdarúgócsapata ma érkezik haza Kunfehértóról az edzőtáborból. A csapat vezetőitől kapott tájékoztatás szerint sem sérülés, sem pedig betegség nem zavarta a felkészülést. ti Jánoshalmán január 28—29-én rendezik meg a hagyományos Majoros Aladár ifjúsági teremlabdarúgó-tornát. A versenyen 8 csapat vesz részt. Az együttesek két csoportban kezdik a körmérkőzést, majd január 29-én, vasárnap 11.45-től a helyosztókra és a döntőkre kerül sor. ti Amatőr férfi egyéni és páros teniszversenyt rendez az MMG kecskeméti szakszervezeti bizottsága február 4—5-én Kecskeméten a Lánchíd utcai sportcsarnokban. Nevezni a verseny napján (február 4-én) 9 óráig lehet a verseny színhelyén. ti Előkészületi labdarúgó-mérkőzésen: Miske—KSC 1—1. Miske, 300 néző, vezette: Farkas. Gólszerző: Kovács illetve Csorba. KTK—KTE 0—4. Kiskunfélegyháza, jv.: Osztopáni. A 40. percben Cserkó (KTK) bokacsonttörést szenvedett. ti A kecskeméti Hírős Tömegsport SE karate önvédelmi tanfolyamot indít a kyo- kyshinkai szakágban. Az oktatás helye a Bumertetését követően feltette a kérdést az ügyésznek, hogy nem kívánja-e visszakérni a vádiratot, amelyben nem szerepelnek vádlottként a vesztegető pécsi játékosok. Az ügyész közölte, hogy a PMSC játékosai, Réti Gábor, Brezniczky Sándor, Torna Árpád és Lutz Jakab ügyészi megrovásban részesültek, s ellenük megszüntették a büntetőeljárást. Az indoklásra az ügyész a vádbeszédben tér majd ki. A bizonyítási eljárás Szabó László meghallgatásával kezdődött. Az elsőrendű vádlott a kérdésre, bűnösnek érzi-e magát, azt felelte, csak annyiban, hogy a pénzt utólag elfogadta. Azt viszont tagadta, hogy a mérkőzésen játékával hozzájárult volna a PMSC 4:1 arányú győzelméhez. Elismertéi hogy a pénzen később egyenlően megosztoztak, a vádlottaknak fejenként tizenhat és fél ezer forint körüli összeg jutott belőle. day Dezső Általános Iskola. A tanfolyamot heti három alkalommal, hétfőn, csütörtökön és szombaton tartják. Jelentkezni lehet már 6 éves korú fiúknak és lányoknak is az Akadémia krt. 2. sz. alatti sportirodán. ti Megérkeztek az Olimpiai Napok nyereményeinek dijai. Az Adidas pólókat — a korábban meghirdetett feltételek teljesítése alapján — a Kecskeméti Városi Tanács V. B. Művelődési-, Ifjúsági- és Sportosztályán (Kecskemét, Kossuth tér 1.) vehetik át az érdekeltek. ti Kiskun Próba elnevezésű sportakció kezdődik a városi sportosztály és a Leninvá- , rosi Általános Iskola DSK szervezésében Kecskeméten. Az akció első próbáját, a gyalogtúrát február 12-én rendezik. ti A tegnap este játszott NB I-es röplabda- mérkőzések eredményei: Kecskeméti SC— Malév SC, 0:3 (—5, —13, —9), Ganz Villamossági SK—Dutép SC 3.-0 (9, 12,10). ' ti A Magyar Teke Szövetség elnöksége csütörtökön tartotta újjáalakuló 'ülését. A testület négy új taggal bővült, így a jövőben 16 tagú elnökség irányítja a szövetség munkáját. Az elnök továbbra is Bíró Lajos marad, a főtitkári teendőket viszont a nyugdíjba vonult Bihari Tibor utódjaként január I-jétől Jánovszki László látja el. A korábbi- akhoz képest változás az is, hogy. megválasz-' tottak két elnökhelyettest. A megbízások ; 1989. december 31-éig szólnak, £**»4 FELKÉSZÜLÉSI KÖRKÉP Mélykúton szebb tavaszt remélnek A Mélykúti Tsz SK labdarúgó- csapata az őszi idényben csalódást okozott szurkolóinak. Pedig a nagyközség futballrajongói többnyire a nehéz napokban is kitartottak a csapat mellett, hiszen a mérkőzések nézőszáma legtöbbször 400-500 volt, ami felülmúlja a nagyobb focihagyományokkal rendelkező községek — például Jánoshalma — nézőszámát, s jóval több, mint a bajnok címre pályázó Lajos- mizse. Kiskunhalas mérkőzéseinek látogatottsága. Ezen túlmenően az sem ritka eset, hogy idegenbe is több száz lelkes szurkoló kíséri el a gárdát, s más pályákon hazai hangulatot teremt. Mélykúton tehát szeretik a sportot, elsősorban a labdarúgást, s tesznek is érte. — Csapatunk január 10-én kezdte meg a felkészülést a bajnokságra — mondta Magyar József, a szakosztály vezetőségének tagja. ^ Először teremben alapoztunk, majd a jó időt kihasználva, fokozatosan a szabadtéri pályán folytattuk. A szakvezető változatlanul Fábián Dezső, akinek a munkájával elégedettek vagyunk. Nem az ő hibája, hogy az őszi idényben a korábbi 4. helyről a 9-re került a csapat a táblázaton, 14 ponttal. Tavasszal jobb eredményre számítunk. Mostanában már heti két előkészületi mérkőzést játszunk olyan ellenfelekkel, mint a Szeged, a BSK, Kiskőrös, Soltvadkert. Február 11- és 12-én részt veszünk Jánoshalmán a teremtornán is. — Van-e változás a csapatkeretben? — Nincs új játékos, és nem is ment el senki. Bízunk a csapatunkban. Reméljük, nem lesz olyan bal- szerencsénk, mint ősszel, amikor ötször kaptunk ki egy-egy góllal, pedig a legtöbbször nekünk állt a mérkőzés. Az Izsák ellen például nyolc kapufát rúgtunk biztos gólhelyzetekből, azután egy bekapott gól eldöntötte a két pont sorsát. — Mit várnak a csapattól?- —- Első előkészületi mérkőzésünkön 2—1-re győztünk a Miske ellen. Talán túl merész az elképzelés, de reméljük, hogy a 3-4. helyet még megszerezhetjük. KECSKEMÉTIEKKEL ERŐSÍTETT A KECSKE Tavaly még bajnokjelöltként is emlegették, az őszi idény után viszont az is megfordult a kécskei szurkolók fejében, hogy mi lesz a csapat sorsa, ha a megyei NB IU-as csapatok továbbra is az őszi formát hozzák. Akkor bizony alaposan meg kell küzdeni a bentmaradásért is a Tiszakécske labdarúgócsapatának. —.A helyzet komoly, de pánikra semmi ok — mondta kérdésünkre Baji Mihály, a tiszakécskei labdarúgó-szakosztály elnöke.. — Az ősszel valóban sok volt a probléma a csapat körül. A szinte elképzelhetetlen sérüléshullám miatt állandó gondjai voltak Józsa László edzőnek. Sokszor itthon sem tudtuk megszerezni a ‘ pontokat, mert nem volt igazi gólerős csatárunk. Szükség volt tehát erősítésre.-— Hogyan sikerültek az igazolások? t Azt hiszem, erősödik a gárdánk. A Honvéd Bem SE-tői leszerelő két fiatal játékos, Övári Attila és Kecskés Ferenc, akik a KSC-től vonultak be, a kecskemétiek hozzá-, járatásával nálunk folytatják. Óvári jó középpályás. Kecskés pedig gyors csatár. Reméljük, Baksa is csatlakozhat hozzájuk, s ezzel a támadósorunk erősödik. Az ifjúsági csapattól is felhoztunk kétjátékost Hangyásit és Zobokit — az első csapathoz, így a létszám most teljes és január 10-e óta komoly alapozás folyik. Az első előkészületi mérkőzést február 1-jén játsszuk a H. Me- zőfi SE-vel, s ezután már a bajnokság kezdetéig folyamatosan erősebb ellenfelekkel is mérkőzünk. Tavasszal sokkal többet várók az együttesünktől. Reméljük, hogy a közönséget is vissza tudjuk csalo- . gatni a pályára, mert szurkolók nélkül elképzelhetetlen a játék. Szabó Zoltán Kiss Jenő kiskunfélegyházi labdarúgó-játékvezetőt a közelmúltban köszöntötték négy évtizedes működése alkalmából. Hosszú pályafutása során 1260 mérkőzést vezetett. Kitüntetéseit, emléktárgyait, tiszteletdíjait nem köny- nyű összeszámolni, egy vitrint töltenek meg a szoba sarkában. Hát még az emlékei... — Nekem mindenért nagyon meg kellett küzdeni — mondta az egykori aranysípos játékvezető. — De ezt nem keserűséggel mondom, hiszen élvezetet találtam a küzdelemben. — A közönség is élvezetet talált a működésében?- Nem a közönségnek, a két csapatnak vezettem a mérkőzést, aszerint, ahogyan megtanultam. Az ellenőri jelentések a „megmondhatói”, hogyan minősítették a munkámat. — Engem mégis az érdekel inkább, hogyan reagált a közönség, volt-e taps és fütty? — Volt mindkettő, de engem a közönség véleménye nem befolyásolt. — Nem tudom elképzelni, hogy önnek mindegy volt: az öklüket rázták vagy a tenyerüket verték össze ... A nagyközönségtől sosem tartottam, a kisszámú azonban mindig veszélyesebb volt. De én mindig úgy végeztem a munkám, ahogyan a legjobbnak láttam, akkor is megadtam a 11 -est, ha arra ökölrázás volt a válasz. Húsz évvel ezelőtt, amikor a megyei lap értékelte a,játékvezetők tevékenységet, úgy minősítettek, hogy a tárgyilagosságom nem vonható kétségbe. — Tehát botrányos mérkőzése nem volt? — Botrány nem volt... A KTE— Kiskőrös mérkőzést vezettem, néhány perc volt hátra és ítéletemmel a kiskőrösieket sújtottam, noha én sosem voltam a kecskemétiek házibírója... — Másik csapatnak volt? — Egyiknek sem! Szóval állt a játék, a kiskőrösiek fenyegetőztek, ha nem vonom vissza az iteletemet, nem játszanak tovább. Mondtam nekik, hogy arra mérget vehetnek, hogy nem vonom vissza, ellenben mérem az időt, s amennyiben a szabályok szerint öt percen belül nem folytatják a játékot, lefújom a mérkőzést. Meg is történt. — Egyéb szélsőséges eset? — Olyan előfordult, hogy megtapsoltak bennünket, meg az isjhogy levonuláskor fujjoltak. De én nyugodt lelkiismerettel bármelyik pályára vissza mertem menni meccset vezetni. Megjegyzem, arra mindig ügyeltem, hogy kirívó hibát ne kövessek el. Ha gyöngén vezettem, azt elismertem, de szándékosan sosem károsítottam egyik csapatot sem. — Melyik volt a legnehezebb mérkőzése? A Pécs—Zalaegerszeg mérkőzésen (első és a harmadik helyezettek voltak), mindkét csapat az NB I-be jutásért harcolt. Az első félidőben a vendég ZTE 2—0-ra vezetett és a második játékrészben 4—2-re kikapott. Ezen a mérkőzésen fel kellett gyűrni a fehérneműt ... Olyan iram volt, hogy még nekem is „kapaszkodnom” kellett, pedig mindig szorgalmasan készültem. — Hogyan készült? f —4 Hetente kétszer, háromszor futottam a köröket a félegyházi labdarúgópályán, meg gimnasztikáztam. Mindig kifogástalan erőben voltam, de Pécsett az utolsó tíz percre nagyon elfáradtam, s köztudott, hogy ilyenkor megszűnik a szellemi koncentráció is. Tehat hiába jó játékvezető valaki, ha fizikailag nincs megfelelően felkészülve. — Mindig akcióközeiben volt? — Igen. Szerettem mindent közelről látni, ezért sokat futottam, persze az ésszerűség határain belül. Mert a labda útját azért igyekeztem kiszámítani, s aszerint helyezkedtem. De azért a játékot a két 16-os között mindig követtem. — Átlósan vezetett? — Én 1948-ban tettem labdarúgójátékvezetői vizsgát és attól kezdve mindjárt átlósan vezettem. Ez akkor korszerű volt. — Hogyan lett játékvezető? . — 1948 nyarán tanfolyamot hirdetett Halápi Sándor és Vízhányó László. Beiratkoztam és sikeres vizsgát tettem. — Hogyan ismerkedett meg a labdarúgással? 'ÁÜrA szüleimmel az úgynevezett Békás legszélén laktunk. A jelenlegi Ótemplomtól Csongrád és Szeged irányában volt ez a terület. A házunkkal ti Még 68 évesen is; útban a kezdőkör felé. szemben volt a csordajárás, amely nagyon alkalmas volt a futballozásra. A tanítás után ott töltöttük a délutánjainkat. Az apám bognárműhelyében volt az öltözőnk. Képesek voltunk háromszor is csapatot választani, este kiabáltak értem a szüleim: „Jenő, gyere már be!” Ilyenkor aztán előfordult, hogy elcsattant egy-egy pofon is... — Ennek alapján már szinte természetes, hogy innen a szabályos focipályára vezetett az útja, vagy mégsem? — Nem lettem labdarúgó! Először a négy polgárit végeztem el, azután fog- techmkustanoncnak szegődtem és nagyon kevés időm maradt a labdarúgásra. De lelkes szurkolója voltam a KTK-nak, sokszor a kapusok meg a játékosok ingyen vittek be a meccsre. Markócs Jóska, Semperger vagy Sahin Jancsi (ő volt a legnagyobb csillag). Minden játékost név szerint ismertünk, s amikor vége volt a mérkőzésnek, beszaladtunk a pályára, megfogtuk a kezüket és együtt mentünk az öltözőbe. — Tehát már gyerekkorától tapasztalhatta, hogy szidják, fenyegetik a bírót, mégis sípot vett a szájába...?! — Akkoriban nem fenyegették a bírót! Majdnem minden ítéletét zokszó nélkül elfogadták. Ötven mérkőzésből talán egyszer fordult elő', hogy zajon- gott a közönség. A bírói ítélet olyan volt, mint az istencsapása, amit tudomásul kellett venni. — Egyetért azzal, hogy a játékvezető bírálhatadan? — Egyet kell értenem. A játékvezetőre van bízva a mérkőzés és felel érte. Hogy a bíró is tévedhet, azt bele kell kalkulálni a játékba. — A szurkolónak azonban már kétségei vannak, nem mindig lehet eldönteni, hogy a bíró véletlenül vagy szándékosan tévedett... — Én azt mondom, hogy szándékos tévedés nincs, csak felkészületlen játékvezető és rossz bíráskodás. — Beszélgetésünk során ön mondta, hogy évtizedekkel ezelőtt a játékvezető megbecsült ember volt. Ki, mi változott meg: a közönség vagy a játékvezetés? — Ma már nem olyan szemlélettel nézik a mérkőzéseket, mint régen. A serdülőmérkőzéseken még nem kritizálják a játékvezetést, de az ifjúságin már megoszlanak a vélemények, a felnőtt meccseken pedig... Vannak abszolút elfogult szurkolók, akik nem tudnak belenyugodni a vereségbe, a másik csoport a győztes csapat tábora, a harmadik pedig úgy fogadja el az eredményt, ahogyan’megszületik. Szerencsére ők vannak többségben. — Mi indokolta, hogy a mérkőzések megítélése így alakuljon? Megváltozott a szemlélet, ma már nem amatőr szempontból nézik a mérkőzéseket. Sokszor vezető klubok sorsa dől el azon, hogy milyen helyezést szerez á labdarúgócsapat, és ezért mident megtesznek. Ebben a „tűzben” van a játékvezető. — Ön hogyan találta meg a helyét ebben a miliőben? — Én mindig saját meggyőződésem szerint vezettem. Engem meg száz forinttal sem környékezett meg senki, ‘mert esélyt sem adtam rá, hogy esetleg elfogadhatom. — Viszont vannak játékvezetők, akik szinte kiprovokálják.,. HP Ez nagyon helytelen. Nekem bármit letehettek az asztalra, üdítőket, szendvicset, én akkor is ugyanúgy vezettem a mérkőzést, mintha semmit sem kaptam volna. — Voltak rossz napjai? — Voltak... — És olyan érzése is, hogy megkárosította egyik vagy másik csapatot? ii Olyan sosem, hogy ezt szándékosan tettem volna. De az előfordult, hogy a működésemet értékelve rájöttem a tévedésemre. De a hét középétől már a kezemben volt a következő küldés és attól kezdve már csak az előttem lévő mérkőzésre összpontosítottam. — Milyen gondolatok foglalkoztatták ilyenkor? ~y?j. Hogy megfeleljek a küldőbizottság elvárasainak, a saját magam által támasztott követelményeknek. De arra is ügyelnem kellett, hogy a működésemmel a küldőbizottságomat sose hozzam szégyenbe. — Emlékszik még az első mérkőzésére? — Azt nem lehet elfelejteni. A jelenlegi Petőfi-lakótelép helyén lévő putriknak nagyon jó labdarúgócsapata, volt, de játszottunk Fejes Jozsóékkal, Teljé- ki Jancsiékkal, íványi Fecóékkal..., akik a város különböző területeinek a csapatait képviselték. Vasárnap délben éppen otthon ebédeltünk az apám házában, amikor két ember beállított hozzánk a putriból. Megkértek, hogy délután vezessem le a mérkőzésüket,,a nősök a nőtlenek ellen játszanak. És akkor mindketten kinyitották a markukat és átadták összegyűjtött pénzüket, hogy a meccs végén adjam a győztesnek. Élvállaltam a feladatot, de arra kértem őket, hogy két oszlopot ássanak le kapunak es kössék össze kötéllel. Szereztem egy sípot, levezettem a mérkőzést és úgy emlékszem, a nősök nyerték a meccset. — Azután hogyan alakult a „pályája”? — Az 1948-as vizsgatétel után 1952- ben már az NB Il-es keret tagja voltam, vagyis az ország első százhúsz játékvezetője közé soroltak. 1966-ig vezettem az országos második vonalban, aztán az NB ni-ban, végül pedig a megyei bajnokságban. — Hogyan, miért búcsúzott az NB H-tőI? — Tulajdonképpen nagyon prózai oka volt, túlléptem a korhatárt. Ennek a mikéntje azonban már sokkal érdekesebb. Srankó Jenő debreceni kollégám az egri csapatnak vezetett meccset, amelyen az egri csapat kikapott. A mérkőzés után az OTSH akkori egri származású elnöke bement a játékvezetői öltözőbe — ez akkor és manapság tilos -3 és felelősségre vonta a vereség miatt. Kollégám egy ideig hallgatta a kioktatást, majd kinyitotta az ajtót, mire az elnök szó nélkül kiment. A válasz sem sokáig késett: rövid időn belül bevezették a 45 éves korhatárt. S ebbe nemcsak Srankó Jenő esett bele, hanem én is ... — Hogyan folytatta az NB Ill-ban? — Nagyon sokat kellett utazni, s a vonaton az átszállások, csatlakozások nem voltak zökkenőmentesek. Emlékszem egyszer Baján voltunk, Kovács Rudi volt a játékvezető, Jenő öccse meg én partjeleztünk. Tudtuk, hogy rendkívül nehéz a visszautazás, ezért a mérkőzés előtt mindent összekészítettünk, hogy minél előbb elindulhassunk az állomásra. Megbeszéltük a fiákerossal, hogy ott legyen a kapuban. Kovács Rudi lefújta a mérkőzést, az öltözőben ösz- szekaptuk a csomagunkat, de átöltözni már nem volt időnk. Játékvezetői felszerelésben ültünk fiákerre és irány a vasútállomás. De mire átvergődtünk a peronon, az orrunk előtt ment el a vonat, mi meg ott álltunk az állomáson játékvezetői öltözékben, csomagokkal a kezünkben. A forgalmista ránk is kérdezett: „Hát maguk mit csinálnak itt?!” Aztán a vasúti irodában átöltöztünk és a sváb vendéglő szállodájában töltöttük az éjszakát. Csakhát a 120 forintos bevételünk kevés volt a kiadások fedezésére. Kértük a vendéglőst, hogy hajnali fél 3-kor keltsen fel bennünket. így halasi átszállással reggel fél 7-re értünk Kiskunfélegyházára. A vasútállomás* ról mentünk a munkahelyünkre. Egy idő után megsokalltám ezt a kóborlást és visszaléptem az NB III-ba. Egy ideig még vezettem a megyei bajnokságban. Tíz-tizenkét éve pedig átadtam a helyem a fiataloknak. Azóta a labdarúgó-, szövetség városi elnöke vagyok, de alkalmi mérkőzéseket még mindig szíve* sen vezetek, ha megbíznak. — Tehát vissza a grundra, ahonnan csaknem fél évszázaddal ezelőtt indult? — Igen, legutóbb is középiskolásoknak vezettem, i a jövőben is szívesen teszem, ha hívnak. Ezenkívül nem mondtam le a szokásos edzésekről. Hétfőn a KTK-pályán edzek, csütörtökönként pedig a József Attila Általános Iskola tornatermében nyolcan- tizen összejövünk és gimnasztikázunk, bordásfalazunk, ugrokötelezünk, medic inlabdázunk. súlyzózunk. És természetesen focizunk. — Amikor abbahagytam azuktív játékvezetést, nagyon hosszú ideig nem volt nyugtom vasárnap délutánonként. Meccsidőben kénytelen voltam futni, nagyokat sétálni, mert nagyon hiányzott a mozgás. Most 68 éves vagyok, 1982 óta nyugdíjas, de nápi négy órát még a szakmában is dolgozok. Az edzések mellett játékvezetőket oktatok, nincs sok szabadidőm. Ám azzal foglalkozhatok, amit mindig nagyon szerettem: a labdarúgással. » Banczik István RÖVIDEN • RÖVIDEN
