Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-24 / 20. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. január 24. pátosz;? próza? Stuart Mária Kecskeméti működése során a közönségcsalogatást elsőrendű feladatának tekintő Lendvay Ferenc Schiller: Stuart Máriája ma is sokakat vonzó szomorújátékától zsúfolt széksorokat remél. Az első napok tapasztalatai szerint jól számított, bár könnyebb jegyet szerezni a klasszikus tragédiára, mint mondjuk a Csárdáskirálynőre. * * * A hasonlítgatással nem sokra megyünk, mert távlatosan a teljesítmény határozza meg egy-egy társulat, egy- egy előadás színvonalát. A Katona József Színház legújabb nagyszínházi prózai bemutatója kevéssé módosította az együttesről kialakult, egyértelműen elismerőnek jóindulattal sem nevezhető összképet. Korszerűbb színházat követel a kor, a megőrizve meghaladó színház érvényesíthette az ősi művészet küldetését. Ruszt József kecskeméti Don Carlos-rendezése például akkor szólt félreérthetetlenül a hatalom és az'egyéni szabadság honunkban. csak félig-meddig tisztázott viszp- nyáról, amikor a napi politika kerülte a teendők megvitatását. így lehetett igazán hűséges a Goethe által így jellemzett Schillerhez: „Minden művén a szabadság eszméje vonul keresztül, s ez az eszme más-más alakot vett föl, amint Schiller a maga kultúrájában továbbhaladt, és maga is mássá vált. Ifjúságában a fizikai szabadság volt az, ami foglalkoztatta, és ami költészetében lecsapódott, később az eszmei.” Megjegyezve, hogy korszerűségen közel sem csak ideológiai, politikai, szemléleti időszerűséget értek (a stílusét, a látványét, a szándékot is) szeretnék utalni arra, hogy a francia forradalom félresiklása, tévutainak lelepleződése után, 1801-ben írt tragédia — divatos kifejezéssel élve — sok üzenetet tartogat számunkra. Magatartásunk, döntéseink felelősségét egyre inkább magunknak kell vállalnunk. Napról napra megméretik jellemünk, szembesülünk tetteinkkel. Mindenkinek elsősorban önmagában kell megvívnia sza- bádságharcát. * * Gyarmathy Agnes díszlet- és jelmez- tervezővel hatékonyan együttműködve a rendezőnek sikerült megteremteni a benső lelki folyamatokra irányuló játék külső feltételeit. Képletesen is, valóságosan is a komor várfalak, kerítések szűkítették, a színpadtér egyharma- dára korlátozták a szereplők mözgás- terét. Mellőzték a puritán Angliától idegen cicomás történelmi freskókat, kamaraszínpadi térben ütköztek vagy ütközhettek volna érvek, érdekek, indulatok. A próza és a pátosz megfelelő arányú vegyítése valamennyi Stuart Má- ria-előadás kulcskérdése. Lendvay Ferenc is utalt erre a műsorfüzetben közölt előzetesében: „Szeretnénk elkerülni a színjáték előadásának két lehetséges végletét: nem akarunk patetikus- érzelmes szomorújátékot létrehozni, másrészt távol állunk a száraz történelmi leckefelmondástól”. Sajnos nincs összhangban az elképzelés és a megvalósítás. A színészek többségének nincs gyakorlata veretes szövegek szép, a gondolati íveket is kifeszítő mondásában. Éneklő hangsúlyok, értelmezési hibák, szónoklatok és gügyögések, ej• Orth Mihály (Mortimer), Tallós Rita (Stuart Mária). (Dovszky Béla felvételei.) ( Szirmai Péter (Kent gráfja), Barbinck Péter (Burleigh grófja), Fekete Tibor (Talbot grófja), Lőrinc- zy Éva, (Erzsébet királynő), Vitéz László (Leicester grófja), Gulyás Zoltán (francia követ), Horváth Károly (Davison államtitkár) tési gondok nehezítik adráma kibontakozását, elmélyülését. Kevésbé sikerült Mária és Erzsébet harcának egyenlő esélyeinek megteremtése az ügy elbírálására az író által felszólított nézők lelkében. Sem a dráma, sem a történelem nem ítéli el olyan egyértelműen Erzsébet praktikáit, mint a mostani kecskeméti előadás. Miért? Ártatlanság és fiatalság képzete sokak szemében oly együvétartozók, mint a tavasz és a megújulás. Érthető, hogy az üdén szép Tallós Ritát, azaz Stuart Máriát azonnal a szívébe záija a közönség és ettől fogva csak arra ügyel, hogy miként csalja csapdába a rosszul öltöztetett királynő, azaz Lőrinczy Éva. Ebben a felállásban a korkülönbség is gátolja a valódi vetélkedést. Két érett nő küzd a hatalomért, céljaiért. A nagy párosban Jászai Mari egy évtizeddel volt idősebb Márkus Emíliánál.) Csak ritkán — például a két királynő találkozásakor — forrósodott fel a levegő —, éreztük, hogy lét és nemlét a tét. Az előadás eszünket is csak elvétve készteti agytomára, izgalmas oknyomozásra: a politikai indokok, a — ha úgy tetszik — testületi döntések valóban kiparancsolták Tudor Erzsébettől a halálos ítélet végrehajtását? Erőteljesebb helyzetek alakultak volna ki, ha királynőibben, méginkább reálpolitikusként közönségesebb Erzsébetet látunk, ha tudjuk: nemcsak vetélytársnője ügyében húzta-halasz- totta a döntést, hanem minden fontosabb ügyben, ha tudjuk, hogy nagyon fontosnak tartotta együttműködését a parlamenttel, ha nyilvánvalóbbá válik: birodalomban gondolkodó, nagyeszű, valóban állama felvirágoztatásáért élő nő. Fenntartásaim ellenére úgy vélem, hogy felkészültségéből ebben a szerepben mutatott eddig a legtöbbet Lőrinczy Éva. . Furcsamód Tallós Rita helyenként mélyen átélt, szenvedélyes, főleg bukásában magával ragadó játéka is hozzájárult a drámai egyensúly megbillenéséhez. Az utolsó útjukra emelt fővel indulókat megillető tisztelettel hódított a színpadon, csak az felejtődött, csak azt felejtette, hogy „megölettem királyi férjemet” s kimondva-kimondatlanul jogot formált a hatalomra. Vitéz László alkatával küszködve formált egy, a darabbélinél talán kevésbé kétszínű, ám egyénített Leicestert. Kíméletlen cselszövőként, mint az ár- mánykodó udvar egyik hangadóját jelentette meg Burleigh grófját Barbinek Péter. Hiteles Talbot volt Fekete Tibor. Mortimer meghatározóbb személyiség, mint Orth Mihály szerepformálásából következik. Sajnos Davison államtitkár túlságosan kiszolgáltatottnak látszott Horváth Károly alakításában, emiatt túlságosan leegyszerűsödött a híres ítéletátadási jelenet. Paulet lovag Sirkó László, Kent grófja Szirmai Péter volt. Gumik Hona játéka kifejezte, hogy több volt Mária számára dajkánál, kár, hogy elő-előjöttek beszédbeli modorosságai. A kevés kiemelkedő alakítás, a gondolati elmélyültség hiánya miatt ezúttal is hiába vártuk azt az évek óta hiányolt nagy színházi élményt, amely előre és visszamenőlegesen megfényesítené a színházról formálódó véleményeket. Heltai Nándor GYERMEKEVEK-GYERMEKELET PAJTAS-ABLAK Mindannyian várjuk a havat, hogy szánkózhassunk, hóembert építhessünk. De úgy tűnik, az igazi zimankós tél várat magára. Bízunk abban, hogy a madáretetőket elkészítettétek, s a hasznos kis madarak már vígan lakmároznak. A havazás beköszönte előtt szervezzetek környezetvédelmi őrjáratot! Ezt természetesen kössétek össze lakóhelyismereti -túrával is. Természetesen készítsétek el lakóhelyetek térképét, ezen pedig jelöljétek be felfedező útvonalatokat. Bízunk benne, hogy hamarosan lehullik a várva várt hó is, és megkezdhetitek a hóemberépítés és szánkóversenyzés szervezését! TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Ismét Páhi... Akik figyelemmel kísérik a honvédelmi versenyeket, azoknak nem ismeretlen Páhi, a községben élő úttörősportolók neve. Az, hogy ebből a közösségből évente sokan vettek részt különféle versenyeken és értek el kiváló eredményeket, nem véletlen! A helyi általános iskolában a Zeleszkó Benjámin úttörő- csapat és az MHSZ Takács János honvédelmi klub nagyszerűen együttműködik, az úttörőcsapat vezetője, Kruchió Mihály pedig rég ismert remek irányítója a vetélkedőknek. Hamar megismerteti a versenyzés örömét, az előbb-utóbb megérkező sikerek ízét a gyerekekkel. Természetesen az sem véletlen, hogy az ebben a szellemben nevelt fiatalok az általános iskolából kikerülve ifiként, majd felnőttként is hódolnak a megszeretett sportágaknak. A közelmúltban „idényzáró” versenyt rendeztek a HTT legnehezebb versenyszámából, a terepfutásból. Népes mezőny gyűlt össze Páhi- bai), ezúttal a megyénkbeli versenyzőkön kívül a pestiek és további három megyéből érkezettek álltak rajthoz, az pedig a színvonalat is garantálta, hogy a magyar női válogatotton kívül az MHSZ csehszlovákiai testvérszervezetétől, a SVA- ZARM-tól is érkeztek sportolók. A csehszlovák fiatalokkal, a du- naszerdalielyi klubbal a Páhiban élő gyerekeknek több évvel ezelőtti a kapcsolata, hiszen máskor is találkoztak már, összemérni erejüket, tudásukat. Ezen a versenyen a vendégek „arattak!” Különösen kitettek magukért a lányok, mert minden lehető érmet ők vittek haza. Ilyenformán az ezerméteres terepfutás + lövészet versenyének első három helyén Sztranyovszki Ildikó, Posz- pisil Krisztina és Német Andrea osztozott. A fiúk ugyanezen az erőpróbán vettek részt, az első és a harmadik dunaszerdahelyi fiú lett, Somogyi József, illetve Bot Árpád, a második helyet viszont itthon tartotta a páhi úttörő, Faragó Róbert. Ezúttal két ifjú tudósító jól sikerült riportját olvashatjátok a továbbtanulás, a pályaválasztás gondjairól, örömeiről. Szolláth Dávid a kecskeméti Petőfi iskolából küldött beszámolót: Mi leszel, ha nagy leszel? Ezt kérdeztem Bajcsi Anikótól, nyolcadikos társamtól. — Talán külkereskedő, de nem vagyok benne biztos. A lényeg számomra az, hogy ne irodába kerüljek, és ne dolgozzak otthon, négy fal között. Az pedig cseppet sem másodlagos szempont számomra, hogy az angol nyelvtudásomat is hasznosíthassam. — És mit tettél ezért? — A Katona gimnáziumba jelentkeztem, kétnyelvű tagozatra. — Biztosan sokan megkérdezték tőled, hogy a négy nehéz tárgyat — a matekot, fizikát, biológiát és történelmet — hogyan fogod angolul tanulni? — Ez eléggé nehéznek tűnik számomra is, de mindent megteszek azért, hogy sikerüljön. * Dósa Eszter ugyancsak nyolcadikos és ugyancsak a Katona, gimnáziumba jelentkezett, de ő kezdő német nyelvű tagozatra. Ez annál is érdekesebb, mivel hat évig angolul tanult, és szándékában áll a nyelvvizsga megszerzése. — Miért választottad a német tagozatot? j. Érdekel a német nyelv, de természetesen az angolt sem akarom abbahagyni. Édesanyám angoltanár, ezért az ő segítségére is számíthatok. — Hogyan sikerült bejutnod, milyenek a jegyeid? — Az átlagom 4,5, ezt szeretném megtartani. — Sok sikert kívánok hozzá! * Seres Béla ugyancsak nyolcadikos. A címben levő kérdésre így válaszolt: — Még nincsenek pontos terveim, de a Piarista gimnáziumba megyek, és úgy érzem, az a négy év elegendő lesz a döntéshez. — Nehéz volt a felvételid? — Igen, nehéz. De ez természetes, hiszen nagy a túljelentkezés. — Mi lesz a hat évig tanult angollal? — Van lehetőségem az angol tanulását folytatni. És szeretném tanulni a latin nyelvet is. □ □ Pataki Klaudia is ügyes kisriportot küldött a Buday Dezső iskolából. „Húszán indultak csapatvezetőnkkel az elmúlt héten a széchenyivárosi új gimnáziumba. Valamennyien nyolcadikosok, itt szeretnének továbbtanulni. Szabó Györgyi és Koncz Andrienn mondta el tapasztalait. — Hat éve tanulok németül, ha sikerül a német tagozatos osztályba kerülnöm, sikernek fogom érezni — válaszolta Györgyi. — Csodálatos az új iskola, — folytatta Adrienn f-7 és kedvesek voltak a tanárok és Kiinger Ádám igazgató is. Végignézhettük a nyelvi laborokat, tantermeket. — Láttatok tanítási órát is? Matematika- és németórán vehettünk részt. Őröltünk, mert sok dolgot megértettünk.. — Miből fogtok felvételizni? — Németből, magyarból és matematikából. Reméljük jól, és akkor ebben a gimnáziumban tanulhatunk tovább. KINCSKERESŐ „Szilaj, fehér ménes: vihar / robog völgyünk felett az égen ...” — Áprily Lajos Hófúvás című Verséből idézünk, a Kincskereső januári számából. A tél, az ideinél zordabb telek arca villan fel a folyóirat lírai „naptárában”. Egy nagysikerű ■ gyennekkönyv új kiadása alkalmából mutat be a lap egy részletet Janikovszky Éva: Málnaszörp és szalmaszál című művéből. AZ EZ FANTASZTIKUS sorozatban Kir Bulicsov: A Jamagiri-Maru foglyai című kisregényének harmadik, befejező részét olvashatjuk — hőseik kiszabadulnak a csapdából, és a vérengző halak titkára is fény derül. Vass Mihály fantasztikus képregénye — Élet az Alterán -9 ezúttal egy begubózó bolygólakót mutat be, akit a tévénézésen kívül semmi nem érdekel. Annus József Igazándi című regényének ötödik folytatása a háború utáni nyomorúságos, mégis meghitt karácsonyokról szól. Jurij Jakovlev novellája egy kisfiú és kutyája szomorú történetét meséli el. A Tudósok, feltalálók, felfedezők sorozatban a véralvadásgátló véletlenen alapuló felfedezéséről szól Teknős Péter Tragédia a farmon című írása. Az Olvasólámpa rovatban Németh László: Költők gyermekszobában cíjnű művének részletét, az Édes anyanyelvűnkben Mucsiné Szabó Erzsébet szófejtését olvashatjuk. Új sorozat is indul a folyóiratban, a Kincskereső KISGALÉRIÁJA, amely havonta egy jelentős grafikai alkotást mutat be műelemzés kíséretében. A januári számban Orosz István Zrínyijét. A számot egyébként Csala Károly, Engel Tevan István, Magyar Mihály és Szegszárdy Ildikó illusztrálta. ANTALFY ISTVÁN: Mackóék Mackóék, bent az erdő mélyén találtak egy pompás helyet, ami — brummogják — nagyon kell már, s téli szállásnak jó lehet. Mackó mama friss teát főzött, és bele mézet csurgatott. „Gyerekeim, aztán aludni! — dörmögte — „s ne morogjatok!" Aztán ki-ki magára húzta bundáját az új tavaszig, s Mackóék most már azt se bánják, ha éjjel-nappal havazik. A,. TOLSZTOJ Süni A kis tehén, azaz a boci, meglátott egy sünt. — Én téged most megeszlek -— mondta neki, de mert a sün nem tudta, hogy a bocik nem szoktak sünt enni, el is hitte, hirtelen összegömbölyödött és így válaszolt: — Próbáld meg! A boci megcsapkodta a farkát, felugrott és az orrával döf- ködni kezdte az összegömbölyödött sünit. Persze a tüskék az orrát megszurkálták, hát jajgatva futott a mamájához. r A sün megszúrta az orromat — panaszkodott. A tehén lehajtotta a fejét, elgondolkozva nézett a fiacskájára és tovább harapdálta a füvet. A sün ezenközben befutott az odújába, a berkenyefa gyökere alá és büszkén mesélte párjának: ' — Legyőztem egy hatalmas állatot, valószínűleg az oroszlán volt az... / • És a sün bátor hősiességének a híre eljutott az erdőbe és elterjedt az egész környéken. . — Él a berkenyefa alatt egy sün... — sugdosták tisztelettel az állatok —- aki megfélemlítette az oroszlánt! Igazi hős! HANS BRUCK: Hagyomány A ló és a szamár egy újonnan épült hídnál találkoztak, — Ez igen! — szólt a ló. — Igazán pompás dolog, hogy ezután nem kell a vízen átgázolni, ha a másik partra akarok érni ’ vf- Én bizony nem is gondolok arra, hqgy a hidat használjam -S válaszolt a szamár. — Ezeket az új dolgokat én nem szeretem. h K ’— Pedig én figyelmeztetlek téged, barátom Sfeßf ismét aló— úgy tűnik nekem, hogy a folyót kikotorták és kimélyítették a medrét. Te pedig nem tudsz úszni. Vigyázz hát, ha keresztül akarsz rajta gázolni, térni- Mi mindent beszélsz össze-vissza! Az én apám, a nagyapám, meg annak az apja is mind a vizen át gázoltak. Miért térjek el én ettől...?! Ezeket mondta a szamár és nekivágott a folyó vizének. Nem tudott úszni, mély volt a meder, a csökönyös szamár el is merült a vízben. Ez természetesen csak/egy ilyen szamárral történhetett meg... Összeállította: Selmeci Katalin • Klossy Irén grafikája
