Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-18 / 15. szám

IDŐJÁRÁS Előrejelzés az ország területére ma estig: Az északi országrészben néhol gyenge záporesü lebet. Megélénkül az északnyugati szél. A legmagasabb nappali hőmérséklet általában 6 fok, a ködös területeken 0 fok körül alakul. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIV. évf. 15. szám Ára; 4,30 Ft 1989. január 18., szerda A MÉM ígér, de nem sokkal biztat Agrárfeladatok egyeztetése A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és megye vezetői közti szokásos év eleji feladategyeztető tár­gyalásra került sor tegnap, Kecskemé­ten. A múlt évi, megyei összesített gyors­mérleg alapján számított adatok, vala­mint a tavalyi tapasztalatok birtoká­ban jelezte a minisztériumnak a megyei szakvezetés a felgyülemlett gondokat, feszültségeket és kért segítséget ezek [—megyehatáron belül meg nem oldha­tó — enyhítésére. így arra, hogy bírál­ják el kedvezően — a tizenhárom vesz­teséges termelőszövetkezet és egy álla­mi gazdaság közül —j a kimondottan aszálykáros hét kérelmét, melyben a keresetiadó-fizetési kötelezettség alól kértek felmentést. A múlt évben komoly gondok voltak a megye szőlő-, borágazatában, melyek áthúzódó hatása — úgy tűnik — ez évben is jelentkezik, piaci problémák, hiteltörlesztések, kamatterhek, sőt idő­járás okozta károk, szaporítóanyag- gondok formájában. A gazdaságokban fellelhető borkészletek elhelyezésére az ehhez kapcsolódó kamatterhek enyhí­tésére lehetőséget keres a MÉM, ígérte Váncsa Jenő miniszter., A szaporító­anyag-előállítás több évre szóló bizton­ságára azonban semmi biztatót nem mondtak az illetékesek, mivel 1989-ben még ismét felülvizsgálják a támogatá­sok rendszerét. így ezt a vállalatok egy­más közti kapcsolatának javításával le­het megoldani. A megye mezőgazdasági üzemeiben súlyos nehézségeket okoz a pénzhiány, az agrárágazat sajátosságait még min­dig nem veszik figyelembe a bankok. A minisztérium — mondta az illetékes — tárgyalásokat folytatott ez ügyek­ben, például abban, hogy a megye négy feldolgozóüzemének kérését teljesítsék, a működésükhöz szükséges hiteleket megkaphassák. Az elmúlt években aszály sújtotta Bács-Kiskunt, ami az öntözést a figye­lem középpontjába állította. A nagy befektetésigényű fejlesztésre azonban az üzemek magukra hagyatva nem vál­lalkozhatnak. Az öntözésfejlesztésre szánt támogatási keret — így az egyik MÉM-szakember — valóban szűkül, de igyekeznek azon, hogy a megkezdett programokat folytatni lehessen. A me­gyei tanács feladatai közé utalták a me­liorációra és öntözésfejlesztésre szánt együttes keret elosztását. Szintén az aszállyal van összefüggés­ben a megyében kialakult takarmány­helyzet, hiszen az abrakigényes állatte­nyésztésnek e pillanatban mintegy 60- 70 ezer torma — jobbára kukorica — szemes termény hiányzik. A miniszter szerint a hazai összesített számadatok azt mutatják: a megtermett szemesnek elégnek kellene lennie a meglévő állat- állománynak, a kukorica terméskiesé­se, illetve a fehérjehordozók világpiaci árának növekedése azonban gondokat okoz. Az előbbit a készletek mobilizá­lásával az utóbbit rqa még pontosan körvonalazhatatlan módon igyekeznek megoldani. G. E. I Erősödő versenyben erősödik a kisszövetkezet K a: • Kívül-belül megújult a ballószögi is­kola. A kivite­lező a Kisép- szöv volt. (Straszer András felvé­telei) Féltucat építőipari kisszövetke­zet tevékeny­kedik Kecske­méten: azt is mondhat­nánk, hogy sokan van-, nak, különö­sen, ha tekin­tetbe vesszük, hogy rajtuk kívül még jó néhány kis­iparos, illetve nagyobb szervezet is működik eb­ben a szakmában. S ha mindemel­lett számításba vesszük, hogy a csa­ládi házak többsége kalákában épül, joggal merül fel a kérdés: va­jon jut-e elegendő munka ebben az iparban valamennyi vállalkozó­nak? A kisszövetkezetek egyike a Kis- épszöv. A hasonló profilú vállalko­zások sorában az utolsók között alakultak^ pontosabban 1986 tava­szán. Önállóvá válásuk indíttatása ugyanaz volt, mint a többié: tágabb keretek között mozgó lehetőséget kerestek a munkában, jövedelem- szerzésben egyaránt. Magyarul: dolgozni, keresni akartak. Tizen­nyolcán alakították a kisszövetke­zetet, közülük tizennégyen egy vi­déki szövetkezet átalánydíjad építő­ipari részlegénél álltak'alkalmazás­ban. A tapasztalt társszövetkezetek (Folytatás a 2. oldalon) AZ 11 Ö VÍZ MINŐSÉGE VÄLTOZATLA\ Meggyorsítják a környezetszennyezés felderítését Egyeztető megbeszélés Kunszentmiklóson Grósz Károly Davosba utazik Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára január végén a Világgazdasági Fórum elnevezésű nemzetközi alapítvány tanácskozására, Svájcba utazik. Az immár két évtizede, minden évben megrendezésre kerülő davosi fórumon a világ különböző or­szágainak, több száz gazdasági és pénz­ügyi szakembere, az üzleti élet képvise­lői, politikusok, közéleti személyiségek vesznek részt. Az MSZMP főtitkára előadást tart a kelet—nyugati kapcsolatokról, az összeurópai együttműködés fejlesztésé­ről, s találkozik a fórumon jelenlévő több vezető politikussal. (MTI) Elkészült s kecskeméti anya­nyelvi konferencia programja. — Az egyik központi kérdés: az óhaza és a magyar származása fiatalok kapcsolata. Magyarok négy földrészről „A nemzetközi politika várható ten­denciáival kapcsolatban most az a be­nyomás, hogy az ellentmondások ellené­re kedvező időszak felé tartunk”, örven­dezett 1985 nyarán Veszprémben, az V. anyanyelvi konferenciát megnyitó Bog­nár József akadémikus, a Magyarok Vi­lágszövetségének elnöke. Bízhatunk abban, hogy az idei,- a Kecskeméten, augusztus hatodikén kez­dődő újabb tanácskozásra is az enyhülés légkörében kerül sor. A magyarságtudatot ápoló, a magyar nyelv és kultúra megőrzését szolgáló Magyarok Világszövetsége mindig is igyekezett függetleníteni munkáját a po­litika napi hullámverésétől, de a megbé­kélés, a feszültség erősödése, gyengülése természetesen befolyásolta tevékenysé­güket, kereteit, hatását, mint ezt meg­tudtam a tanácskozást előkészítőktől, Lőrincze Lajos egyetemi tanártól, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségé­nek elnökétől. A tervek szerint Pozsgay Imre állam­miniszter köszönti majd augusztus első vasárnapján a VI. anyanyelvi konferen­cia mintegy százötven résztvevőjét az Er­dei Ferenc Művelődési Központban. A kulturális műsorral ízelítőt kapnak a vendégek a megyeszékhely művészeti életéből. . Anyagi nehézségek miatt a megszo­kottnál és a kívánatosnál valamivel ke­vesebb meghívót küldtek el, de így is jó néhányan itt lesztek a magvetők közül. Új, elsősorban fiatalabb érdeklődőkre, szövetségesekre is számítanak, hiszen fut az idő és az első, debreceni konferencián ötvenévesként tapsoló, külföldön élő honfitársunk bizony már élete nyolcadik évtizede felé ballag. A Május 1. téri művelődési intézmény­ben négy napig tanácskozna): kultúránk hivatott őrzői. Megvitatják, hogy mi­ként váltak be a nyelvtanulást, a honis­meretet segítő könyvek, megvizsgálják a külföldi magyar egyesületekkel, művé­szeti csoportokkal, különösen az ifjúság­gal törődő körökkel, egyletekkel kialakí­tott kapcsolatokat, ezek bővítésének le­hetőségeit. Jóváhagyták a teljes ülések és a tagozati rendezvények programját. Sor kerül egy nyüt fórumra, amelyen a részt­vevők választ kaphatnak minden, őket érdeklő kérdésre. Kis számban eddig is képviseltették magukat a szomszédos országokban élő magyarok, de most először tájékozód­nak alaposabban helyzetükről, kultúrá­juk ápolásának lehetőségeiről anyanyel­vi konferencián. Először számíthatnak a Magyarságkutató Intézet hatékony köz­reműködésére. A Forrás e tanácskozásnak szenteli augusztusi számát, a rendezvény iránt máris érdeklődnek a tömegkommuniká­ciós intézmények. A vendégek természetesen megismer- > kednek a megyeszékhellyel, közvetlen környékével, találkoznak a város vezetőivel is. H. N. Amint a napokban hírül adtuk, a Kis­kunsági Állami Gazdaság által okozott környezetszennyezés Bács-Kiskun megye területét is érinti. Tegnap Kunszentmikló­son egyeztető megbeszélésre ültek össze mindazoknak a hatóságoknak a képvise­lői, akik vizsgálatot folytatnak az ügyben. A megbeszélés célja az eddig feltárt tények számbavétele és a szükséges védelmi intéz­kedések meghatározása volt • %- A Bács-Kiskun Megyei Tanács ál­láspontja — mondta az elnöklő Tohai László —, hogy legyen széles körű, min­denre kiteqedő a vizsgálat, vonják felelős­ségre az elkövetőket, s minél előbb szá­molják fel a környezetszennyezést A megyei tanács általános elnökhelyet­tese ismertette a Hazafias Népfront kun- szentmiklósi bizottságának nyílt levelét is, melyben többek között ez olvasható: „A lakosság megnyugtatása végett kér­jük a hatóságokat annak megállapítására, hogy a szennyezés mértéke milyen nagy­ságrendű és mekkora területre terjed ki. Kérünk részletes, minden vegyi anyagra kiterjedő talaj és viz vegyi elemzést. Ugyan­akkor a terület méregtelenítését, a még tár rolt mérgező anyagok megsemmisítését. Mindezekről kérünk a lakosság részére őszinte és reális jelentést.” Hasonló tartalmú levelet fogalmazott az egyik helyi vöröskeresztes alapszervezet tagsága, és a jelenlévők is ezeket a valóban közérdekű kérdéseket igyekeztek tisztáz­A kunszentmiklósi határban rejtőzkö­dő veszélyes hulladék mennyiségéről — mint kiderült —, még nincs pontos képe a környezetvédelmi hatóságoknak. An­nak idején ugyanis — 1982—83-ban —. folyamatosan égették az ide érkező vegyi anyagot. A festékoldó szer, gyanta, víz­üveg, s a hordók egy része viszont a föld alá került Három helyszínen — a régi és az új szeméttelepen, valamint az Egyetér­tés Termelőszövetkezet tehénjárási ho­mokbányájában találtak a bejelentések nyomán vegyi anyagra utaló nyomokat Mint elhangzott, korszerű eljárásokat — légi felvételt, georadart, magnetométert — is bevetnek a föld alatti szennyező for­rások felderítésében. A szeméttelepek kö­ré pedig észlelőkutakat fúrnak, hogy meg­állapítsák, teijed-e a talajvizei a szennye­ződés. A másik alapvető kérdésre már meg­nyugtatóbb válasz született A Köjál szak­emberei elmondták, hogy vizsgálataik sze­rint a kunszentmiklósi mélyfúrású kutak vizét nem érte szennyező hatás. A víz mi­nőségében semmiféle változás nincs az előző húsz évhez képest, tehát a vezetékes ivpvíz nyugodtan fogyasztható, nem ár­talmas az egészségre. Vízmintát vettek a szeméttelepek körze­tében az ásott kutakból is. Ezek vizsgálata még most folyik. A szakemberek elmond­ták, hogy a tíz-tizenöt méteres talajvízku- tak 80 százaléka nem ivóvíz minőségű a megyében, ezért általában nem javasolják az ezekből nyert víz fogyasztását A konk­rét vizsgálati eredményekről természetesen az érintetteket külön is értesítik. Szóba kerültek a költségek is. Ezeket a kár okozója köteles viselni, ám a feltárás­hoz, a vizsgálatokhoz szükséges pénzt a minisztérium megelőlegezi. A rendőrség képviselőjének kérését ezúton adjuk közre: Kérik mindazokat, akik annak idején részt vettek a hordók szállításában, elégetésében vagy elásásában — s a szemtanúkat is—, jelentkezzenek a Pest Megyei Rendőrfőka­pitányság vizsgálati osztásán vagy a Bács- Kiskun megyei rendőri szerveknél. — Sok minden történt, de nem lehe­tünk elégedettek az előrehaladás ütemé­vel, sok még a feltárásban a bizonytalan­ság-^ mondta összefoglalójában Tohai László. A megbeszélés résztvevői egyetér­tettek abban, hogy meg kell gyorsítani a feltáró munkát, s — mint elhangzott—e hónap végéig mind a Pest megyei, mind pedig a Bács-Kiskun megyei környezetvé­delmi hatóságok tájékoztatják a közvéle­ményt a vizsgálatok állásáról. —lovas— Mi a miniszter véleménye? Az elmúlt héten, a parlamenti ülésszak egyik szünetében munkatársunk megkérdezte Maróthy Lászlót az apajpusztai gazdaság által elkövetett kömyezetszennyezésrőL íme a környezetvédelmi és vízgazdálkodási mi­niszter véleménye: — Az ügy nem mai keletű. Gyanú, különféle értesülések évekre vissza­menően voltak, sőt már bírságolás is történt. Az elmúlt hónapokban a gyanú olyan mértékűvé vált, hogy szisztematikus felderítő munkát kellett végezni. Bekapcsolódott a rendőrség és lakossági segítséget is kaptunk. így sikerült rábukkanni, hol vannak Apajon elrejtve azok a bizonyos hordók. Kunszentmiklós elhagyott szeméttelepe alatt ugyancsak innen származó károsító anyagokat találtak, és az anyagmérleg alapján változatlanul foly­nak a kutatások. Többféle metszete van az ügynek. Meggyőződésem, hogy az apajpusztai gazdaságban nagyon rossz felfogású gazdálkodás folyt évek óta. Olyasféle haszonszerzésre adták a fejüket, ami nekik pénzt hozott, de a környezetre borzalmas terheket rótt. Azt hiszem egyébként, hogy a környezetvédelem és a jó gazdálkodás, a szakszerű irányítás kölcsönösen feltételezik egymást A felelőtlenség pedig majdnem biztos, hogy valahol környezeti kárt okoz — kisebb-nagyobb mértékűt. Itt a mérték óriási. Ami az ügy morális, jogi része: a kártétellel arányos jogi felelősségre vonást kell eszközölni. Együtt, egymással párhuzamosan folyik a feltárás, a kártétel felmérése és a kárelhárítás. Nagy erőket kell koncentrálnunk. Mondanom sem kell, hogy jócskán leköti a szakapparátust De nem sajnáljuk, hisz itt olyan veszélyforrásról van szó, amit elemi kötelességünk mielőbb felszámolni. Szeretnénk, ha ez minél kisebb lakossági tehertételt jelentene,- Most egy éve tártuk fel, mindjárt, ahogy a minisztériumot létrehozták, a Monori-erdei környezetszennyezést Akkor arra gondoltam, hogy egy ilyen eseten be kell gyakorolni, miféle intézkedések szükségesek. Az ott szerzett tapasztalatokat hasznosítva, most, a lényegesen nagyobb munka mellett is — úgy tűnik — sokkal gördülékenyebben halad a feltárás. Közben területi igazgatóságaink is megszerveződtek, s bekapcsolódtak a munkába. Hozzá szeretném tenni: az apajpusztai környezetszennyezés felderítése nagy feladat, de korántsem az egyetlen. — Elképzelhető, hogy az ország más területein is előfordult hasonló méretű környezetszennyezés? — Sajnos, valószínűnek látszik... — mondta a Parlament folyosóján Maróthy T .ászló. A televízió szerkesztője nemrég az egyik szakszerve­zeti állásfoglalás után külön véleményének adott han­got. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a soron kívüli béremelések csak növelnék az inflációs veszélyt. Olyan spirális mozgássá válhat — kezdetei érzékelhetők —, amelynek végső hatására a lengyel és jugoszláviai hely­zet is figyelmeztet bennünket. Hasonló véleményt hal­lottam nem csak közéleti emberektől. Egyikük, egy dolgozó családanya így fogalmazott: — Tegyük fel, hogy öt-hatezer forint a fizetése valakinek. Kérdezem, segit-e rajta, ha most három-négy százalékkal, százöt­ven-kétszáz forinttal felemelik a fizetését, aminek egy részét mindjárt elviszi az adó?... Nincs jogom érvelni e vélemények mellett, mert már nyugdíjas vagyok. Tudvalevő, hogy ennek a nagy tár­sadalmi rétegnek az életszínvonalát egyöntetűen janu­ártól 360, májustól újabb száz forinttal kívánja „meg­őrizni’ a kormányzat. Talán mondani sem kell, hogy ez mire elegendő és mire nem. Szerencsés, aki nem egyedül él, mert a magányosoknak minden kétszeres terhet jelent. Nincs tehát jogom érveket felsorakoztat­ni, amikor a még aktívakról, a dolgozókról van szó. De bizonyos aggodalom -SS félelem? — mégis szólásra késztet. Hozzáteszem, nem is elsősorban a magam nevében. Félnek, félünk valamennyien, az egyre megszokot­tabbá váló inflálódástól, a pénz, a kereset, a nyugdíj rohamos értékvesztésétől. Éppen ezért nehezen értjük azt a logikát, amely egyes szakmai csoportokat arra késztet, hogy valamiféle különleges, soron kívüli jutta­tás megszerzéséért induljanak rohamra, s erre biztat­nak másokat is. Míg végül megfogalmazódik az egyön­tetűnek látszó álláspont — például legutóbb a SZOT elnökségében —, amely .felhívja a szakszervezeti szer­vezetek, alapszervezetek, valamint minden tisztségvise­lő figyelmét, hogy a helyi érdekképviseleti fórumokon kezdeményezzék a bérek mielőbbi, a gazdálkodási le­hetőségekkel összhangban álló legnagyobb mértékű növeléséé’. t Ennek a felhívásnak ugyanis egy nagy szépséghibája van. Nem a valóban megtermelt értékekkel, eladható termékekkel, a munkateljesítménnyel arányos bérnö­velésre buzdít, mert érmék volna értelme. E nélkül fennáll a veszély, hogy a vállalatok a nyereséget hozó áremelést is a „gazdálkodási lehetőségek" közé sorol­ják, s máris megindul S bár még le sem állt — az a bizonyos körforgás, spirálisan, egyre növekvő mérték­ben fölfelé, mindig csak fölfelé. Társadalmi egyensúlyról is említést tesz az állásfog­lalás. Csak azt nem tudom, miért felejtették ki mindeb­ből a nagyon jelentős társadalmi réteget, amelynek sorsáért mostanában igencsak elfelejtenek szót emelni a különböző szervezetek. Igen, megint csak a nyugdíja­sokról beszélek, akik kívül esnek mindenféle felhivá- ' son, követelésen, hiszen érdekképviseletük megszűnt a gyárkapun, a munkahelyen kívül. Így hát ne csodálkozzon senki, ha közülük sokan megbecsüléssel néznek azokra, aki megpróbálnak az „árral szemben’’ is a társadalmi nyugalom érdekében szólani. S azt vallják, hogy az árakkal, mármint az árak növekedésével szemben nem elég felhívásokat, követeléseket közreadni, hanem a cselekvő, tisztessé­ges, értékképző munka érdekében is termi kell valamit. Meggyőződésem, hogy erre a feladatra a még mun­kabíró, szellemi képességük birtokában lévő nyugdija- ' sok nagy serege is szívesen vállalkozna. Feltéve, ha hívja őket, s igényli a segítségüket valaki!. F. Tóth Pál ÁPRILISBAN KEZDŐDIK Részleges szovjet csapatkivonás A Szovjetunió áprilisban kezdi meg csapatai részleges kivonását Magyarországról, Csehszlovákiá­ból és az NDK-ból. Ezt Vitalij Sa- banov hadseregtábornok szovjet honvédelmi miniszterhelyettes je­lentette be hétfőn Moszkvában, az osztrák rádió és televízió (ORF) tu­dósítójának nyilatkozva. A csapa­tok ■ kivonását két szakaszban, 1990-ig hajtják végre — mondta. Sabanov közölte, hogy már ki­dolgozták a terveket, s ezeket egy későbbi időpontban nyilvánosság­ra hozzák. Utalást tett arra; hogy a csapatkivonás szállítási kapacitás- hiány miatt nem könnyű feladat. — A csapatok teljes kivonásával kapcsolatban még nem született döntés, ezt a kérdést majd: akkor vizsgálják meg, ha befejeződött a részleges kivonás — hangsúlyozta. A szovjet csapatok Kelet-Euró- pából történő egyoldalú kivonását * Mihail Gorbacsov jelentette be de- ■ cember 7-én az ENSZ-közgyűlésén. Eszerint 50 ezer katonát es 5 tax. harckocsit vonnak ki összesen a há- :: rom érintett kelet-európai ország­ból. Zárótanácskozás az utótalálkozón Keddtől a világpolitika középpontjában áll Bécs, Ausztria fővárosa. 35 ország külügyminiszterei délelőtt kezdték meg háromnapos zárótanácskozásukat, hogy megpecsételjék a két éve kezdődött bécsi utótalálkozó eredményes befejezését. A plenáris ülést Alois Mock osztrák alkancellár, külügyminiszter nyitotta meg, majd George Shultz amerikai külügyminiszter emelkedett szólásra. A délelőtti ülésen szólalt fel Törökország, Norvégia, Ciprus és Bulgária képvise­lője, délután pedig Hollandia, Görögország, Svájc, Luxemburg és Izland külügy­minisztere. A zárótanácskozás első napja Geoffrey Howe brit külügyminiszter nyilatkozatával ért véget. A 33 európai, továbbá az Egyesült Államok és Kanada küldöttségei vasárnap fogadták el a bécsi utótalálkozó záróokmányát, miután a görög és a török delegátus között az utolsó nézetkülönbségeket is sikerült elsimítani. Megfigyelők szerint a záródokumentum tükrözi a kelet—nyugati kapcsolatokban történt javu­lást, a két nagyhatalom készségét a párbeszéd folytatására, és kötelezi az aláíró országokat az emberi jogok következetes betartására.

Next

/
Thumbnails
Contents