Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-03 / 2. szám

1989. január 3. • PETŐFI NÉPE • 3 Beszélgetés a gyógyszerárakról ttm w^r mondja —1-, Mi eddig is havonta 500 forintot köl­töttünk gyógy­szerre. A. felesé­gem például szív­beteg, drága az orvossága, ha egyáltalán lehet kapni. — Sokat téríte­ni fog a társada­lombiztosító. Az asszony le­gyint. — Majd meg­látjuk. Azt is mondják — így a nyugdíjas nő' — hogy emelik a nyugdíjat. De a hús árát is, meg mindent. Egy fiatal nő F—’ látszik az ar­cán, hogy lázas —^kevésbé elége­detlenkedik: — Aki beteg, annak kell a gyógyszer. Aki pedig sumákot, legalább ezután nem veszi meg. Most így beszélnek az emberek. De mit mondanak majd január 9-e után? Vajon milyen meglepetések érik a fizet­ni készülő gyógyszervásárlót? Az biz­tos: lesz, aki kevesebbet és lesz, aki többet fizet. A pénztáraknál is lassab­ban fog haladni a sor, hisz az új térítési díjak kiszámolásához idő kell. így nemcsak több pénzre, de türelemre is szükségünk lesz. Benke Márta Részvénytársaság alakult — magán- részvényesekkel Radius Hungaricus Rt. néven rész­vénytársaság alakult hétfőn Szombat- hélyen. Fő részvényese a Rádiusz Kis­szövetkezet, amely a több mint 63 mil­liós alaptőkéből 40 millióval rendelke­zik. A többi részvényt néhány gazdál­kodó szervezet és —r a január l-jén életbe lépett társasági törvény által biz­tosított lehetőséggel élve — 370 ma­gánszemély jegyezte. Az alakuló közgyűlésen a részvénye­sek elfogadták az új gazdálkodó szer­vezet alapszabályát, megválasztották a hattagú igazgatótanácsot, annak veze­tőit, valamint az ötfős felügyelő bizott­ságot. Egyúttal határozat született ar­ról, hogy a vállalkozás alaptőkéjét fel­emelik félmilliárd forintra, igy az elkö­vetkezendő hetekben újabb személyek jegyezhetnek részvényt. Részt vett a. közgyűlésen egy osztrák vállalkozó ás, aki szintén a társaság részvényese kí­ván lenni. A részvénytársaság tevékenységi kö­re a tőkebefektetéstől az ipári termelé­sen, az egészségügyi szolgaitatáson és a műkincs-kereskedelmen át a lapkiadá­sig a gazdasági élet számos területét felöleli. Részvényeseiknek azt ígérték, hogy évente 25 százalék fix osztalékot fizetnek. (MTI) Változások kora A NAGY NÉMET FILOZÓFUS, Hegel mondta: ahhoz, hogy valami megváltozzék, valaminek meg kell változnia. Tehát valahol el kell kez­dődnie a korábbitól eltérő átalaku­lásnak, átrendeződésnek. Igazán nem lehet ma panasza annak, aki reform­pártinak vallja magát -=- és jószerivel ki nem?.'—: úgy tetszik ugyanis, hogy megmozdult a sokáig bénult magyal , világ. Az események iránt egyáltalán ér­deklődő fiatalokat kivéve sokan per­sze sajátos módon képzelik el a válto­zást: működjön jc^ a gazdaság, le­gyen új politikai strukturálódás, azaz legyen, ha már annyira muszáj, plu­ralizmus, akár többpártrendszer, vagyis önmagát keresve öltsön új ar­cot minden, csak nekik ne kelljen vál­tozni, mozdulni, alakulni. Ezt egy művezetőre ugyanúgy érvényesnek tartom, mint egy fontos szerepet ját­szó politikusra. Nehéz több évtizedes gázdálkodási sémák után ténylegesen gondolkodni, mérlegelni, és felmérni, aktív résztvevőként jelen lenni a vál­tozások porondján. Ma könnyebb tévedni, mint koráb­ban, mert egyre inkább saját dönté­sekre van szükség. A tévedésért las­sacskán felelősséget is kell vállalni, ami együtt járhat az alkalmatlanság megállapításával, kevesebb fizetést és reputációt jelentő munkahellyel. A mozgásban lévő társadalomban nehezebb tájékozódni, mert nem biz­tos, hogy mindig azoknak van iga­zuk, akik' a leghangosabbak, s akik után sokan menetelnek. Nem árt, ha a tájékozódni kívánó megpróbál va­lami saját maga számára megfogal­mazott igazsághoz is igazodni. József Attila azt írta: „Azt én vezérem ben­sőmből vezérel”. Sokáig voltunk ki- vülről vezéreltek, akiknek megmond­ták: mit kell tenni és hogyan. Ez együtt járt a védettséggel. Aki elbu­kott, ennek a logikának megfelelően, soha nem a saját hibája miatt. Illett tehát megvédeni, s bukása után is megerősíteni az adott pozíciójában, vagy újat adni neki, a bukás újabb kockázáfánák tudatában. VOLTAK, AKIK ÍGY VAGY ÚGY belekerültek abba a körbe, ahol számoltak létezésükkel, függetlenül attól, hogy tehetséges vagy tehetség­telen emberekként jutottak előbbre. Voltak, akik kirekesztődtek ebből a körből, sokszor azért, mert nem is­merték el azoknak a döntési jógát, akik „védett férfiakként” élték min­dennapjaikat. Virágzott a politikai megbízható­ság melegágyában a kontraszelekció, amelyről legtöbbet azok beszéltek, akik ennek következtében jutottak ide vagy oda, mert az a meggyőződés élt bennük, hogy ők persze kivételek, hiszen beosztottjaik naponta azt iga­zolták vissza, hogy milyen rátermet­tek, mennyire biztosak a dolgukban, milyen jól átlátják azt, amiben mások nehezen igazodnak el. Voltak, akik legalább meghallgatták a tehetséges beosztottakat, és jó súgások alapján döntöttek. Voltak, akik nem szégyell- ték hétköznap és ünnepen felolvasni a nekik megirt beszédeket, amelyek kinyomtatva már annak szellemi ter­mékeként jelentek meg, aki legalább olvasni megtanult,« ha rosszul is, de előadta, amit mások kigondoltak. A • kontraszelekcióval mindig együtt jár, hogy az igy kiválasztott megpróbál külső igazolásokkal önbi­zalmat teremteni magának. A külső visszaigazolás kétféle lehet: elismerő, tehát azok, akiknek az érvényesülés­hez nincs más útjuk, a kon traszelekci- ós személyiségnek naponta bebizo­nyítják, milyen okos, eredeti; nélküle micsoda csőd következne be azon a munkaterületen, ahol tevékenységét kifejti. De a sorozatos támadások is erősíthetik az önbizalmat. Mert ugye nyilvánvaló, hogy az elégedetlenek nem értenek egy^t a következetesség­gel, a kemény kézzel, az intézkedések általuk fel nem fogható távolabbi ha­tásával. A támadott vezető, bármi­lyen szinten nem úgy élte meg, hogy őt támadják, hanem az ügyet, amelyet ő képvisel, mégpedig a legjobban. Nos, azoknak a száma, akik a kontraszelekcióval kerültek bizonyos helyekre és a köréjük csoportosultak hada nem kevés embert jelent- Ha változni akarnak, fel kell zárkózniuk. Ezt kezdetben ők úgy értelmezik, hogy az új nyelvi fordulatok hangoz­tatásával részükről ez meg is történt. És hisznek is abban, hogy ők már felzárkóztak, sőt, előbbre tartanak, mint azok, akik az adott fogalmakat elsőként kitalálták, használni kezd­ték. Ez a fajta „átalakulás” annyira veszélyes, hogy következményei ki­számíthatatlanok. Az ilyen! embere­ket csak az leplezheti le, ha á társa­dalmi valóságban zajlanak a változá­sok, tehát ha minden, ami történik, felér egy kihívással. Most ez kezdő­dött el nálunk? Nem zajlik, csak el­kezdődött. Mégpedig egyre gyorsu- lóbb formában. És kiderül, hogy a szóhasználat még nem az ember. Egyre*több a botrányos leleplezés, az egymás nyilvános megvádolása, a -» nyugdíjba menekülés (felelősségre vonás nélkül). VALAMI TEHÁT MÁR MEG­VÁLTOZOTT. Még hem a lényeg, hanem a felszín. A szellem régióiban megkezdődött valami átrendeződés, s természetes, hogy ott kezdődött meg: Amig csak a diákok türelmetle­nek, amíg csak ők szervezkednek, amíg csak csoportokban léteznek az alternatív szervezetek, amíg mindez nem hatja át a munkásságot, addig azok, akik önmaguk' átmentésével tudják csak elképzelni a változáso­kat, nem nagyon féltik megszerzett pozíciójukat. Addig ezek az emberek úgy képzelik el a munkanélküliséget, hogy az csaka munkásokat, az admi­nisztrációban dolgozók egy részét érinti, őket nem, soha: Amíg a körül­mények további alakulása nem kény­szeríti rá a munkásokat is arra, hogy az elégedetlenkedés, fojtott háborgás helyett a nyílt és kockázatos követe­lés, szembeszegülés eszközével is élje­nek, addig nehezen lehet a változások megfordíthatatlanságában hinni. Ha valami megváltozásához vala­minek feltétlenül meg kell változni, akkor tisztában kell lenni azzal is, hogy ez sokaknak fájdalommal jár együtt. Szinte az egész lakosságnak szembenézésre, másfajta magatartás­ra van szüksége. Mert nem elég egy gondolatot ki vajúdni, ahhoz társakat is kell találni, megvalósításához azt felvállalókat. A vállaláshoz pedig nemcsak a negyvenen túli korosztá­lyoknak, hanem a fiatalabb nqmzedé- keknek/is a korábbitól eltérő módon kell tudni gondolkodni, viselkedni, cselekedni. A DEMOKRÁCIÁBAN AZ J A SZÉP és az a szörnyű, hogy min­denkire egyformán érvényes. A de­mokráciában például nem feltétlenül dicsőség, hogy ki milyen ügyesen tud­ja átverni az adóhivatalt. A demok­ráciában súlyos bűnnek számít, ha az adóhivatalnok ' korrumpálható. A demokráciában nem elég, ha a ma­gunk igazáról meg vagyunk győződ­ve, szükséges, hogy a másikét is pró­báljuk megérteni. Ahhoz, hogy valami megváltozzék, • végül is mindennek meg kell változ- 1 nia. És vajon a társadalmi valóság ' meg tud-e változni, ha mi, akik ennek ' mozgatói kell, hogy legyünk, nem tu­dunk vagy akarunk igazán megvál­tozni? Ahhoz, hogy valami megvál­tozzék, először nekünk kell megvál­toznunk. s ez még akkor is fájdalmas, ha éppen azok közé tartózunk, akik minden idegszálukkal a változást akarják. Asperján György KÉPERNYŐ Szilveszter-szigeti szilveszter Az ünnepek körüli napokban nem csak az áruházakban, a gyógyszertá­rakban is hosszú sorok álltak. Vitték az emberek a gyógyszert, mint a cukrot. Egyesek szerint inkább az influenzajár­vánnyal magyarázzák ezt a „vásárlási lázat” és nem a gyógyszerárak emelke­désének hírével. Persze az élelmesebbek azért igyekeztek még a régi áron besze­rezni az orvosságadagjukat,' így bizo­nyára nekik is köszönhető, hogy meg­üresedtek —"szinte napok alatt — a patikák polcai. A kecskeméti Szabadság téri gyógy? szertárban a tavalyihoz hasonlóan nagy a forgalom. Percenként nyílnak- csukódnak a bejárati ajtók. A gyógy­szertár vezetője, Bóta Albert magyaráz­za, hogy csak jövő hétfőn kezdik el a leltárt, ugyanis akkor lép életbe az új rendszer. Addig a régi áron kaphatók —ha kaphatók—az orvosságok. Ezen néhányan csodálkoznak is, hisz sokan hitték azt, hogy már január 2-án drá­gább lesz a gyógyszer. Egy idős néni éppen a Kalmopiryne- ket rakosgatja a táskájába. Kérdezem, hallott-e az áremelésről? ■ fi- Persze — vágja rá azonnal —. Mi, nyugdíjasok nem nagyon örülünk en­nek. A féljem cukorbeteg, én a magas vérnyomástól szenvedek. Egy hónap­ban legalább száz forintot költünk« / gyógyszerre.* . ■ — Most mennyit fizetett? — Keveset: 27 forint 80 fillért. Ezek — mutat a táskájára f|1 csak köhögés ellen kellenek. A mellettünk álló férfi meghallja a beszélgetésünket. Nem tud hallgatni, közbekotyog: — Tudja, én mit szólok az áremelés­hez? — Kérdően nézek rá. — Semmit — mondja nyomatéko­san —. Én ugyanis 1937 óta nem vol­tam beteg. Nekem nem kell gyógyszert ennem, mert úgy élek, ahogy kell. — Mégis itt van. — Ezeket — csap a gyógyszerrel teli zsebére — a 92 éves keresztanyámnak viszem. ' , Egy fiatalember nem is tud a változá­sokról. Nem csoda, hisz a kezében tar­tott orvosságokat is díjmentesen kapta. A kijárat felé igyekvő fiatal nő, Bődé Mónika érdeklődésemre széttáija a karját: — Mit tudunk csinálni? — Azt mondják, ezután kevesebb gyógyszert fogyasztunk. 0 legyint: — Én, (ípnél kevesebbet nem tudok. Most is csak annyit szedek, amennyit kell. Németh Ferencné jobban aggódik, A leginkább eladósodott afrikai és latin-amerikai országok súlyos gazdasági válsága 1988-ban közvet­ve legalább 650 ezer gyermek halá­lát okozta. Mindez árnyékot vet a világ országaiban az egészségügy terén elért eredményekre. Ezekkel a vádló szavakkal kezdődik James Grantnak, az ENSZ-gyermekalap (UNICEF) igazgatójának éves- je­lentése, amelyet a világszervezet-do­kumentumaként az év végén tettek közzé. A legszegényebb országokban a családok jövedelme 1980-hoz ké­pest 10—25 százalékkal csökkent. A kormányok az elmúlt időszak­ban ötven százalékkal csökkentet­ték az egészségügyi kiadásokat, és 25 százalékkal kevesebb pénzt for­dítottak oktatási célokra. Ennek tudható be, hogy számos latin-amerikai és afrikai országban, többek között Argentínában, Bra­zíliában, Mexikóban, illetve Libéri­ában, Nigériában és Togóban a ko­rábbi évekkel szemben ismét nö­vekszik az öt éven aluli gyermekek halandósága. Az eladósodott or­szágokban egyre kevesebb 6—11 éves korú'gyermek jár iskolába és romlik az iskoláskorú gyermekek egészségügyi állapota. Az UNICEF igazgatója ugyan­akkor beszámolt arról is, hogy a nehezedő Teltételek és a szűkös anyagi források ellenére a szervezet bizonyos sikerekei könyvelhet el a gyermekegészségügy terén. Az utóbbi tíz évben a különböző beteg­ségek ellen beoltott gyermekek ara­nya a fejlődő országokban 5-ről 50 százalékra nőtt. A védőoltások évente több mint t másfél millió gyermek életét mentik meg. A szervezet célul tűzte ki, hogy 1990-ig a fejlődő világ orszá­gaiban élő gyermekek 85 százaléka megkapja a szükséges oltásokat. mert az ő férje egész évben gyógyszert szed. Most csak Algopirynért szaladt be a patikába. Egy idős, nyugdíjas há­zaspár a pénztár előtt a pénzt számol­gatja, elég lesz-e. Az asszonnyal beszél­getünk, míg a férj kiváltja az orvossá­got. —Tehetünk valamit?-^ kérdez visz- sza, amikor az áremelésről faggatom. Később a férje is csatlakozik. — ’A nyugdíjasok járnak rosszul — A jelentés szerint e • téren jelentős sikereket ért el Kína, ahol a világ gyermekeinek egyfiätoda él. A tá­vol-keleti országokban jelenleg nyolcvanöt százalékos a gyermekek oltottsági aránya, míg Indiában száz gyermekből Hatvan részesül védőoltásban. A szervezet célul tűzte ki az elma­radott országokban élő nők teta­nusz-védőoltását, amely védelmet nyújt az újszülötteknek is, mivel a megfelelő higiénés körülmények hi­ányában évente 800 ezer csecsemő hal meg vérmérgezésben. A fejlődő világ országaiban ko-. rábban évente mintegy 4 millió gyermek halálához vezetett a króni­kus hasmenés okozta kiszáradás. A WHO 1980-ban indított prog­ramja eredményeként a kiszáradást gátló olcsó tabletták bevezetésével több mint 1 millió gyermek életét sikerül megmenteni évente. Az eredmények ellenére az UNICEF igazgatója borúsan látja a szegény országokban élő gyermekek jövő­jét. A szűkösen csordogáló anyagi eszközökkel nem lehet megoldani a gondokat. Grant szerint a fejlődő országok­ban élő gyermekek helyzetének ja­vítása átfogó intézkedéseket köve­tel. Megoldást kell találni a súlyos adósságválságra, mivel a kormá­nyok a szociális kiadások csökken­tésével próbálnak kiutat találni szo­rongató helyzetükből, ez pedig az amúgy is nyomorúságos sorsú fiatal nemzedékek helyzetének további romlásához vezet. Sok függ persze az adós országok kormányaitól is, hiszen nemritkán a nemzeti jövede­lem harminc százalékát költik fegy­verekre. Az egészségügy és oktatás céljaira fordított összegek jóval el­maradnak a hadi kiadások mögött. Köti Lóránt (MTI-PRESS) Téli virágpompa a füvészkertben Szegeden a József Attila Tudomány- egyetem füvészkertjének üveg- és fólia­házaiban téli virágpompa fogadja a lá­togatókat: a magas páratartalmú, fű­tött helyiségekben trópusi növények százai bontottak szirmot ezekben a na­pokban. Kinyílt a Japánban honos tea- cseije, a kamélia első rózsáéin virága. Sárga díszruhát öltött a kert másik ne­vezetessége, a Jcét és fél méter magas mimózafa, virágok százai bomlottak ki ágain. Élénkpiros, sárga, kék, lila szí­nekben pompáznak az orchideák. Kö­zéjük tartozik a Jáva és a Borneo szige­tén honos vénuszpapucs, amelynek vi­rágai valóban kecses formájú, apró pa­pucsokhoz hasonlítanak. Rózsa Gyuriék — össznépi vigasság­kor ez a megnevezés a helyénvaló gi mi­ért csak a Margitszigetet emlegették Szilveszter-szigetként. Ne szerényked­jünk! Másutt is történnek csak az év utolsó napjának utolsó óráiban meg­szokott megállazemberesze balgaságok januártól januárig. A végrehajtó nem­csak a fővárosban viszi el a szomszéd kocsiját házfelügyelői bemondás alap­ján, Kecskeméten is foglalt egy szom­szédos lakásban. Már-már azt hittem pénteken este, hogy előhozott szilveszteri kabarét lá­tok az Ablak műsorát figyelve, de rájöt­tem, hogy ilyen képtelenségeket még a vidám műfaj sem tűr. Aligha kisebbítem a televízió egyik legkedveltebb műsorá­nak érdemeit, ha megemlítem, hogy le­leményes készítői maguk sem remélték, hogy ennyire kezükre játszik a hétközna­pi Magyarország. Csak mazsolázni kell a hivatali packázásokból, a szolgálta­tóknak kiszolgáltatottak keserveiből. Nincs könnyű dolguk. Tolmács nél­kül kell boldogulniok elveinktől, a jó­zan észtől oly idegen közegekben. Le­hetséges, hogy ők már értik a hivatalo­sok egynémelyikének nyelvünket kigú­nyoló fordulatáit, de milliók dolgát könnyítenék meg, ha — a gyengébbek kedvéért — a kép aljára feliratoznák, hogy mit is mondott, vagy. nem akart mondani az úgy általában felelős. Meg­tudhatnánk, hogy a feljegyzést nem az Ingatlankezelő Vállalat felé küldték, hanem Tudós Tihamér osztályvezető­nek, a sokoldalú munkát végez helyett kiderülne, hogy mit is csinál vagy mit nem csinál, háolvashatnók; szögeket ver a falba, számláz, készül a hétvégi pihe­nőre ... Olykor a tolmács is tehetetlen, mint amikor á kisváros tanácselnöke és a megyei elnökhelyettes szavait próbál­ta egyeztetni. Számunkra az előbbi volt rokonszenvesebb. Ha tőlem függne, visszaállítanám a "bíráskodás ősrégi elyeit '.-szemet fzemért, fogat fogért... Azt a tanácsi főhivatalnoknőt, aki feltehetően negyedórás vizsgálódás után vesz magának egy új cipőt, de csak úgy látatlanba osztogatja a lakásokat, átköltöztetném a kis- és nagydolgai kö­vetelésére presszókba szaladgáló férfi lakásába. (Az urat a hölgy lakásába pa­rancsolnám. így látatlanba i£ lefoga­dom, hogy ott kevesebb alkalma nyűik kis- vagy nagyszükségei miatt társadal­mi kapcsolatai bővítésére.) Szerencsére Vészi Endre megélte a szocialista realizmusnak nevezett senki- semtudjapontosanmit és még pénteken • este tudatta, hogy A sárga telefon (okhoz) illetéktelen illetékes Kelemen K. Kelemenek mindig vezető beosztásuk­ból gondoskodnak szilveszteri kabarét sütők-főzök számára nyersanyagról. Nincs olyan egyszerű ügy, amit ne tud­nának összekuszálni, nincs olyan két­szerkettőnégy döntés, ami előtt ne kér­deznék meg folöttesüket. Sietve kijelentem, hogy jóízű szilvesz­teri fogásokat tálalt Kudlik Júlia és An­tal Imre konyhafőnök, bár nem mind­egyik falat volt kedvemre való. Érthe­tetlen számomra, hogy -fi már megint — Rózsa Gyuri egy vetélkedőműsört irányító hajdani lemezlovas társával együtt miért kiabált egész nap. Mérges volt talán? Arra a kicsinyes szűkkeblű- ségre haragudott, ami megakadályozott 12 protokollvadászt tízezer fácán lejövé- sében. Egy kiváló szilvesztertáji műsor­ból tudjuk, csak nyolcezer-kilencszázat kaphattak puskavégre. Ejnye, ejnye, mennyivel szebb lett volna a kereken tíz­ezer. Nekik se legyen Kánaán, ha a fő­hatóság egy korábbi rendeletben meg­tiltotta a repi feketék kiszolgálását. Kudlikék persze tudják, hogy mit kell a tejbe aprítani. Már-már azt- gondol­tam, hogy Déry Jánosnak és Berkes Zsuzsának nem marad sütnivalója, de ' ez az aggodalom is feleslegessé vált. A százszor kipróbált tévés személyisé­gek százegyedszer is hozták a tapsot. Biztosra mentek. Részben már látott, hallott, bevált műsoraikból válogattak, részben meggyőzték önmagukat arról: más érdekes emberek (miniszterek, mi­egymás) is vannak ebben az országban. Ide, pontosabban képernyőre velük. Vállalták, is a nagy salveszteri sütés­főzésben a közreműködést. Pályára is léptek, sőt újságíróvá alacsonyodtak né­hány kérdés időtartamára. Még szeren­cse, hogy nem maradt üresen egyetlen szék sem, így nem kellett félni, hogy egyikük-másikuk hónapokra kiszorul á képernyőről, mint nem is olyan régen a postaügyek mestere. A játékok közül legszívesebben a Torpedóvezetőjét hívtam volna föl. Leg­szívesebben addig ügyeskedtem volna, amig el nem süllyesztem ezt a gyerekjá­téknak kedves, ám így nagy pénzekért bugyuta, ingerlőén rosáz reklámot, Szerencse, hogy a humoristák ponto­san céloztak. találtak, Bummjf bumm! pattogtak a bemondások. Csak meg­erősíthetem a kecskeméti Nagytemp­lomban az egyik újévi prédikációban el­hangzottakat: sírtunk is, nevettünk is, sirva vigadtunk vagy vigadva sirtunk. Idén tehetetlenségünkben legalább ki­beszélhetjük magunkból — mint tette ezt Nagy Bandó András, Hofi Géza, vagy éppen Sándor István.^ indulatain­kat, de 362 naptnúltán már aligha derü­lünk a zsebapasztó bomírtságokon. Aligha felejtjük, hogy a televízió min­den kinyilatkoztátása ellenére tovább szűkítette a szilveszterkor foglalkozta­tottak körét. A közreműködők és ß megcélzottak fele Buda ^gyönyörű dombjairól autózott a stúdiókba, vagy a Fészek klubba, a helyszínek legalább ezer (!) méter sugarú körben váltakoz­tak. Végül is nagyon elégedett lennék köz­állapotaink javulásával, ha társadalmi, gazdasági helyzetünk annyit javulna de­cember végéig, mint amennyivel jobb volt a tavalyi szilveszter a tavalyelőtti­nél. Akkor remélhetnénk, hogy a mi kis .Szilveszter-szigetünkön nem szilveszter lenne egész évben, hanem karácsony. _ Heltai Nándor VÁDLÓ DOKUMENTUM A világ legszegényebb gyermekei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents