Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-13 / 296. szám

1988. december 13. • PETŐFI NÉPE • 3 SZLOVÁK KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEK KÖZÖTT „Büszkék vagyunk nemzetiségünkre” A Magyarországi. Szlovákok De­mokratikus Szövetségének szombaton és vasárnap tartott kongresszusa több szervezeti változtatást tűzött napirend­jére. A vitában jói felkészült hozzászó­lók vettek részt. LJgy éreztem, a hangu­latot valami felelősségteljes ünnepé­lyességjellemezte. Az égyik szünetben a megyénket képviselő küldöttséghez csatlakoztam, figyeltem a beszélgetést. — Jó volt Pozsgay elvtárs szávait hallani — mondta Szabados Sámuelné, a dunaegyházi tanács vb-titkára, aki néhány perccel azelőtt vette át a kitün­tetését a szlovák nemzetiségiek érdeké­ben végzett munkáért. Magam is úgy érzem, hogy hazánkban megbecsülik a nemzetiségeket, senkinek sem kell azért szégyenkeznie, ha szlováknak vallja magát: . ! — Sőt, inkább büszkék lehetünk rá — veti közbe Polereczki György kiskő­rösi küldött. Nem volna szabad azon­ban arra várni, hogy majd valami cső-- da folytán mindenki,elsajátítja az anya­nyelvűt. Többet, és főleg céltudatosab­ban kell a jövőben ezért dolgozni. Véleményéhez csatlakozik kollégája, 'a szintén kiskőrösi dr. Szőke Sándor is, majd megegyeznek, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gazdasági eredmények fokozására. Mint mond­ják, a nemzetiségi lét vállalása nemcsak szellemi, hanem anyagi téren is egy­aránt fontos. A legkisebbekkel foglalkozik a mis­kei óvodában Tóthné Kovács Gyöngyi. Tapasztalata szerint az apróságok örömmel tanulják az anyanyelvet, neki pedig élményt jelent a velük való fog­lalkozás. Csak az a baj, hogy hiányzik a távlat. A gimnáziumban megszakad ugyanis az anyanyelv tanulása, kevés a motiváció, azaz a további tanulásra irányuló késztetés. Enélkül pedig a leg­jobb szándékú pedagógus sem tud eredményt elérni. Véleményéhez csatlakozik a faluja- beli Horváth János, termelőszövetkeze­ti főagronómus. O a szülői házban ta­nulta a szlovákot, otthon mindig igy beszéltek. S bár, tniní tudja, a Miské­hez tartozó kis település, Drágszél gyermekei is szívesen járnak a szlovák óvodába és iskolába, a mindennapi nyelvhasználathoz hiányzik á megfele­lő társadalmi közeg. — Talán Dunaegyházán valamivel jobb a helyzet — hangzik Tóth Imre, a küldöttek doyenjének véleménye. Ezer- hatszáz lakosból mintegy ezren beszé­lik a szlovákot, természetesen különbö­ző fokon. Amint a felszólalásomban is elmondtam ez Tóthné Váczi Éva ké­résére történt, ugyanis a küldött-társa­im engem bíztak meg, hogy javaslatai­kat előterjesszem —, feltétlenül javítani kell a tankönyveinken. Nagyon sok ré­gies irodalmi szöveg van bennük, a ma már archaikus kifejezéseket sokszor még a nevelők sem értik. Ha közelebb hozzuk a tananyagot a beszélt nyelv­hez, bizonyára jobb eredményt mutat­hatunk fel. Szorosabb kapcsolatot kell kiépíteni a pozsonyi kulturális intézet­tel, és bizony jó lenne, ha végre neki­fognánk egy nemzetiségi központ fel­építésének. A terv idestova három évti­zede érlelődik. — Nagyon fontos, hogy megszívlel­jük és érvényt szerezzünk főtitkárunk szavainak — fűzi hozzá Tóthné Váczi Éva, akit társai a megyei csoport veze­tőjévé választottak. A következő nép- számlálásig még egy év van hátra, s addig sok tennivalónk van. Minden­képpen el kell érni, hogy az íveken fel­tett kérdéseket helyesen értelmezze a nemzetiségi, így a szlovák lakosság is. Sokan vannak, akik ugyan kevéssé, vagy egyáltalán nem beszélik az anya­nyelvet — ez legtöbbször inkább a kö­rülményeknek róható fel —, mégis szí­vesen és büszkén vallják magukat szlo­vák nemzetiségűnek. Segítenünk kell nekik, hogy a népszámlálás alkalmával kifejezhessék hozzánk tartozásukat. A kongresszusi szünetben folyó be­szélgetés bizonyára nem fejeződött vol­na még be e szavakkal. A csengő azon­ban a munka folytatására hívta be a küldötteket. Gál Zoltán Ünnepek előtt a postahivatalokban , Bizony nincsenek irigylésre méltó helyzetben a postá­sok most, az ünnepek előtt. Tudvalévő, hogy decembet- ben közülük senki sem mehet szabadságra, és még a délutánosok is reggel öt órára járnak dolgozni, a renge­teg küldemény, miatt. Persze a postavonatok fogadói számára nem különleges az éjszakai munka, de a sok küldemény rájuk is nagyobb terheket ró. Az év utolsó két hetében ugyanis duplájára nő a forgalom. A kézbesítők még december 24-én is kiviszik a karácsonyi üdvözlete­ket. Kedves gesztus, hogy még e hónap 16-áig valameny- nyi nyugdíjasnak el akaiják juttatni a járandóságát. No, és ekkortájt ünnepük az Évák, Istvánok és Jáno­sok a névnapjukat. A táviratok feladásánál jó tudni, hogy már tíz nappal korábban is postára adható jókíván- !lSŰgüűk.í;Áhi>t:sak a kért ílapöiV'lfápja'kéZftez'a éíihzfetta 'küldeményt. Ha karácsonykor élőszóban Szeretnénk kö- 1 l,JZ6rtren'i'kűfföIdőn élő barátainkat, hozzátartozóinkat, s ez a • telefonhívás csak kézi kapcsolással oldható meg, érdemes előre bejegyeztetni. Meglepő, hogy a megnövekedett munka mellett is tud­nak örülni a posta dolgozói a közelgő ünnepeknek, sőt még a humorérzéküket sem veszítettek el. Mint mesélik, igazán nagy könnyebbséget jelent a számítógépek alkal- mázása a hivatalokban; Am már erre is kaptak megjegy­zést az ügyfelektől: — „Milyen jól megy a postának, minden dolgozójának vett egy tévét!” (Bencze—Straszer) t Decemberben megduplázódik a forgalom. • A számítógépek segítségével könnyebb a munka. • Este 10 órakor ennyi minden érkezett a postavonattal a Bács-Kiskun megyeiek számára. (Balra fent) • A levelek osztályozása folyik, falvak szerint. • Ezeket a küldeményeket a postavonat hozta, s a zárt teherautó szállítja tovább a bajaiaknak. ' S ■’ Miért nem épül (most) új banképület? Vegyes érzelmekkel fogadják előreláthatóan a Május 1. téri ideiglenes kerítés közeli lebontását, az építők elvonulását a kecskemétiek. Az oda tervezett új banképülettel városképi szempontból is egyetértők attól tartanak, hogy esetleg évtizedekig befejezetlen marad a város legna­gyobb tere. A Naiv Múzeum előtti térség beépítését eUenzők szerint előrelátóbb gondolkodással megtakaríthattak volna 16-17 millió forintot, sok bosszú­ságot. (Ennyibe került a terv, a terület előkészítése. Veszteségként számol­nak a játszótér át- (vagy vissza-) telepítési költségeivel, a kerítés szétszedé­sével.) Miként alakult ki a felemás helyzet? A 600 éves Kecskemét című, 1968- ban megjelent kiadványban ma is meg­tekinthető az új városközpontról készí­tett makett. Jól látható, hogy a teret nyugat felől négy, egymáshoz lépcső­sen illeszkedő épülettel kívánták lezár­ni. Feltehetően pénzhiány miatt, nem épültek meg a Pescka Alfréd tervében szereplő lakóházak. Mivel :— szeren­csére — később módosították az Ár­pádváros úgynevezett második ütemé­re vonatkozó elképzeléseket, visszapa­rancsolták a Kölcsey, a Hosszú, a Hoffman János, a Szilády, a Báthory és a többi környező utcát fenyegető föld­gyalukat, szükségtelenné vált a leg­alább 130-150 méter hosszú, délnyugat —északkelet irányú, a megyei tanács mögötti térségre tervezett óriás házak­kal a Petőfi Sándor utcát összekapcso­ló térfal. (A mostani tanteremhiányt ismerve szömyülködjünk, milyen meg­oldhatatlan gondokkal küszködnénk, ha e terv végrehajtása során lebontot­ták volna a Magyar Ilona általános iskolát is.) Sikerült megmenteni a mű­emlék Gáspár András utcai épületet (a naiv múzeumot) és fölépült a gyorsan megkedvelt Szórakaténusz, kialakult nagyjából a Május 1. tér. Nyüvánvaló- vá vált: valamit csinálni kellene a sza­lagház végfalának eltüntetésére. Elő­ször irodaházra gondoltak a városi ve­zetők, de nem találtak elég vállalkozót. A megyei és városi párt- és tanácsi , vezetők örömmel értesültek a Kereske­delmi és Hi tel bank székházépítési szán­dékáról. Dr. Adorján Mihály, Kecske­mét tanácselnöke ma is úgy látja, hogy egy város csak örülhet egy bank letele­pedésének, megyei, városi terjeszkedé­sének, mert pénzt hoz, munkaalkalmat teremt, gyorsítja a (nagy)városiaso- dást. Józan ésszel aligha vitatható ál­láspontja, mint ahogyan az is nyilván­való, hogy az ehhez szükséges vállalati pénzből sohasem lehet lakás. A pénz­intézeti székház helyének megválasztá­sát azonban többen vitatták. A lakos­sági nézetek megismerésére, megvitatá­sára szervezett népes fórumokon, szak­mai tanácskozásokon a többség — né­mi fenntartással, kisebb módosító ja­vaslatokkal — végül is Mányi István tervére szavazott. A városi tanács az észrevételek megvizsgálása, célszerű, a városképi beilleszkedést javító módosí­tások elrendelése után megadta az épí­tési engedélyt. Mégsem kezdték meg augusztusban az építkezést, mint ezt korábban ter­vezték. A késedelem okairól Szendrey J. Sándort, a bank igazgatóját kérdez­tem. ■B- Véleményünk szerint a Dutép el­fogadhatatlanul drágán építette volna' föl székházunkat. Még akkor sem köt­hettünk volna velük kivitelezési szerző­dést, ha lett volna annyi pénzünk, mert az ésszerű takarékosság minket is köte­lez. Szakmai körökben mindenki üdvö­zölte azt az elhatározásunkat, hogy versenytárgyalásra kérünk föl néhány építőipari vállalatot. Közben a Keres­kedelmi és .Hitelbank—-részben, az. ár­emelkedések miatt — felülvizsgáltatta a tervezett betűházásdkat.'Úgy'döntöt­tek: egyelőre szüneteltetik a kecskeméti építkezést is. Mi sem bizonyítja jobban építési szándékunk komolyságát, mint az építési terület megvásárlásának en­gedélyezését kérő beadványunk. Elfo­gadásáról vagy elutasításáról a városi tanács végrehajtó bizottsága dönt de­cemberben. Nincs könnyű helyzetben a terület jövőbeni gazdájáról döntő végrehajtó* bizottság. Szakértők szerint csak azzal a feltétellel mondhat le a tanács a fon­tos közterületről, ha az új tulajdonos adott határidőig vállalja beépítését. Mi legyen a játszótérrel? Ha eddigi helyén vagy közvetlenül a szalagház mögött alakítják ki, akkor előfordul­hat, hogy a két-három-négy év múlva megkezdődő építkezés miatt újra szét kell szedetni a hajót, a hintákat. Öveges László városi főmérnök szerint elkép­zelhető, hogy valamelyik, hamarosan lebontandó ház helyén találhatna vég­leges helyet a Szórakaténusz játszótere. Érdeklődéssel várják a múzeum javas­latait. És mi legyen a Kereskedelmi és Hi­telbankkal? Mostani zsúfoltságuk ne­hezíti üzletmenetük, szolgáltatásaik fejlesztését. Szendrey J. Sándor öröm­mel közü, hogy 1989 nyarától valame­lyestjavul helyzetük. A volt Hírős étte­remből alakítanak ki ügyfélszolgálati irodát. Végleges megoldást csak az új székház jelenthet, hangoztatja. Dr. Kőpátaki Józseftől, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank vezérigaz­gató-helyettesétől is megkérdeztem:. bővítheti-e tartósan szolgáltatásait jobb működési feltételek nélkül kecske­méti bankjuk? l .— Szolgáltatásaink bővítéséhez ban­kunk jelenlegi elhelyezésé nem ad lehe­tőséget. Ezért választottuk átmeneti megoldásként az előbbiekben emütett ügyfélszolgálati iroda létrehozását. Teljesen egyetértek azzal, hogy ez nem végleges és teljes megoldás. — Lát-e reális esélyt arra, hogy a kilencvenes évek elején megkezdődhet az építkezés? — Hálózati helyeinkkel kapcsolatos építkezési programunkat felülvizsgál- tuíc.Bnnek során jutottunk arra a dön­tésre, .hogy .jelenleg Kecskeméten új székház építését nincs tehetőségünk megkezdeni. Erre legkorábban — je­lenlegi ismereteink szerint — a kilenc­venes évek első felében kerülhet sor. Heltai Nándor POLITIZÁLT A FALUGYŰLÉS Országos gondjainkról beszéltek Jakabszálláson Rövidesen az új esztendőbe lépünk, s a községek lakói falugyűléseken vetnek számot szűkebb pátriájuk eredménye­iről és gondjairól. A mostani szezon első ilyen rendezvényét Bács-Kiskun megyében Jakabszálláson tartották a művelő­dési házban, pénteken este. S úgy tűnik, már az első alkalom is tehetőséget ad következtetések levonására, ez a jakabszál- lási este aüghariem a soron következő falugyűlések alap­hangját adta meg. A nagypoütikával foglalkoztak az embe­rek, persze ki-ki a maga módján. Nem nehéz megjósolni, hogy más községekben is így tesz, különösen ha — mint Jakabszálláson — a helyi vezetés nyugodt telkiismerettel állhat a lakosság elé. Miután Nagy Béla, a helyi szakszövetkezet elnöke, a községi népfrontbizottság tagja köszöntötte a falugyűlés kö­rülbelül 150 résztvevőjét, Szabó Mihály tanácselnök tartott beszámolót a település 1988. évi fejlődéséről. Az idén felsza­badulási emlékművet kapott a község, minden utcába elju­tott a vezetékes ivóvíz, hatezer négyzetméter szilárd burkola­tú utat építettek lakossági hozzájárulással, megkezdték az öregek napközi otthonának építését. Előrehaladtak a közsé­gi gyógyszertár kialakításának munkálatai, s jónak mondha­tó a kereskedelmi ellátás. Gondot jelent, hogy az áfész-tele- pen feltehetően megszűnik a szénárusítás, valamint: hogy szükség! volna még egy körzeti orvosi státusra, de ezt nem kapták meg. A tanácselnök beszámolójához nem sok észrevételt fűztek a jelenlevők, egyedül az a hozzászólás foglalkozott kifejezet­ten helyi gondokkal, amelyik a Harkai tanyánál tevő busz­megálló visszahelyezését kérte a Lenin út végére. — Köszönet a vezetőknek, ez nem Szeged — mondta Miklovics Lajos, utalva Kurucz István felszólalására, aki egy jól megszerkesztett memorandumot olvasott fel országos közállapotainkról, s tiltakozott a széles körben tapasztalha­tó korrupció elten. Jeten volt a falugyűlésen Bajnóczi Sándomé, az adófelü­gyelőség helyettes vezetője is, aki az adóbevallások kitöltésé­ről tartott rövid tájékoztatót. Több kérdést is kapott, s természetesen szóba került az infláció is. Többen a jelenlevő dr. Sztrapák Ferenchez, a Népszabadság főszerkesztő­helyetteséhez, a község országgyűlési képviselőjéhez fordul­tak a kérdéssel: Hogyan fognak ezután a kisnyugdíjasok eligazodni a világ dolgaiban? Hisz nem tudják majd megfizetni á napila­pokat! Sallai Gyula, a község köztiszteletben álló idős lakója az ifjúság erkölcseiről, nevelésügyünk ellentmondásairól tartott rögtönzött előadást, kifejtve mindjárt azt is, hogy szerinte miért alacsony a hatékonyság az üzemekben. (Aki leérettsé­gizik, már nem akar a termelésben dolgozni, pedig ott volna szükség az intelligenciára.) — Miért magasabb még mindig az áramdíj a községek­ben, mint a városokban? — kérdezték többen, úgyhogy a vitát lényegében dr. Sztrapák Ferencnek kellett összefoglalni. Felszólalásában beszámolt az Országgyűlésben végzett munkájáról, s ismertette a parlament előtt álló feladatokat. A felvetett általános gondokról kifejtette a saját véleményét, sok mindenben igazat adva a felszólalóknak. g p j Magyar Kulturális Kamara alakul Megkezdődött a Magyar Kulturális Kamara szervezése. Az érdekképviseleti szervezet létrehozását a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának legutóbbi—a kultúra és a műve­lődés helyzetével foglalkozó — ülésén többen is javasolták. A kultúra, a művelődés térvesztésének megállítását célul ki­tűző érdekvédelmi szervezet a Magyar Gazdasági Kamará­hoz hasonlóan, a Minisztertanács törvényességi felügyelete alatt kíván működni. A szervezést a Közművelődési Infor­mációs Intézet fogja össze. A Magyar Kulturális Kamara munkájába bekapcsolódók az intézetnél jelentkezhetnek az 1035 Budapest, Miklós tér 1. címen vagy telefonon a 803-420, 8Q3-440, 803-424 számokon, Gál Magdánál. (MTI) A Művészeti Alap díjai Kiosztották a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja 1988. évi dijait hétfőn a Vigadó Galériában. Az irodalmi díjat Simonyi Imre költő, az írói díjat Németh Lajos művészettörténész, a zenei dijat Bárdos Koméi zene- történész kapta. A kiállítási nivódíjban hárman részesültek: Galambos Tamás festőművész, Somos Miklós festőművész és Körösényi Tamás szobrászművész Ugyancsak hárman kap­ták -meg a művészetszervezői nívódíjat: Probstner János ke­ramikusművész, Kernács Gabriella művészeti író és B. Far­kas Tpmás televíziós rendező. A művészeti írói nívódíjat Fitz Péter művészettörténészra: Péterfi-ptakettet pedig Breuer János zenetudós kapta. (MTI) /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents