Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-05 / 289. szám

mm/. ' rwrm & tr**.w . •*? 2 • PETŐFI NÉPE # 1988. decent bér 5. Visszaérkeztek Moszkvába a terroristák 1 i í | SANGHAJ. Várkonyi Péter külügy­miniszter, aki december 4. és 10. között hivatalos látogatást tesz a Kínai Nép- köztársaságban, vasárnap délután Sanghajba, Kína legnagyobb ipari vá­rosába érkezett. A magyar külügyminiszter kétnapos sanghaji tartózkodásának fontos ese­ménye lesz a magyar főkonzulátus hét­fői, hivatalos megnyitása. A magyar külügyminisztert a sang­haji repülőtéren Kao Sen, a városi népi kormány külügyi irodájának helyettes vezetője és Hszie Csün, a külügyi iroda protokollosztályának vezetője fogadta. Vasárnap este Liu Csen-jüan sang­haji polgármester-helyettes díszvacso­rát adott Várkonyi Péter és kísérete tiszteletére. > AZ ELLENTÉTEK KULCSKÉRDÉSE • • Örmény és azerbajdzsán menekültek A menekültek problémája kulcskér­déssé kezd válni a karabahi területek kapcsán kialakult örmény—azerbaj­dzsán ellentétekben. A Krasznaja Zvezda vasárnapi ba- kui jelentése szerint december elejéig csaknem nyolcvanezer azerbajdzsán nemzetiségű menekült érkezett a köz­társaságba Örményországból. Az ör­mény menekültek száma hasonló lehet. Az Izvesztyija arról ír, hogy pénteken 13 744 menekült jött át örmény terület­re, miközben 1900 ember távozott Azerbajdzsánba. A menekültek megse­gítésére mindkét köztársaságban ala­pot hoztak létre, amelyre már komoly összegek érkeztek be vállalatoktól és magánszemélyektől is, s — mint isme­retes — a szovjet kormány pénteken különbizottságot alakított az egyre sú­lyosbodó menekültprúbléma megoldá­sára. A Komszomolszkaja Pravda beszá­molója szerint 20-30 járműből álló au­tóbusz-karavánok kelnek át minden­nap .az örmény—-azerbajdzsán 'hatá­ron. Az Örményországból jövők gyak­ran még a legalapvetőbb holmijukat sem tudják magúkkal hozni, sokukat közülük bántalmaztak. A katonai ha­teäänä&' atróci ta«3Si3£iKSliK^i3i%»-'- ben azért, hogy a menekültek szembe­jövő áradata ne találkozhasson — úja a szovjet ifjúsági lap. Jugoszláv tiltakozás Vasárnap hazautaztak Sydneyből a jugo­szláv főkonzulátus alkalmazottjai. A fokon- zulátust — mint jelentettük — az ausztráliai hatóságok pénteken, egy tüntetést követő in­cidens miatt bezáratták. Usztasa tüntetők a múlt hét végén rendez­tek tüntetést az épület előtt, s a helyi hatósá­gok nem biztosították a főkonzulátus védel­mét. Amikor egy fiatal tüntető már behatolt az épületbe, egy biztonsági őr tüzet nyitott és megsebesítette a behatolót. Az incidens miatt mind Ausztrália, mind Jugoszlávia tiltako­zott J ugoszláv részről sérelmezték, hogy nem kaptak kellő védelmet a tüntetés idején, Ausztrália pedig a fegyverhasználat miatt emelt szót s Követelte a biztonsági őr kiadatá­sát. Jugoszlávia ezí megtagadta, s az auszt­ráliai külügyminisztérium pénteken emiatt el­rendelte a főkonzulátus bezárását. Jugoszláv részről korábban rámutattak, hogy az őr jo-. gosan, önvédelemből használta fegyverét. Vasárnapra virradó éjszaka, moszkvai idő szerint három óra előtt néhány perccel megérkezett a seremetyevói repülőtérre az Aeroflot két repülőgépe, ame­lyeken visszaszállították Tel Avívból azokat a bűnözőket, akik csütörtökön az észak-kaukázusi Ordzsonikidze városban 30 gyermeket, egy tanítónőt és egy buszsofőrt ejtettek túszul. ^ A moszkvai repülőtérre előbbSa terroristákat Izraelbe szállító IL—76-os szállt le, az eredeti nyolcfőnyi személyzettel, fedélzetén a bandavezér Pavel Jaksijanccal és egy másik banditával, majd a szovjet kormány által szombaton Izraelbe küldött TU—154-es (ez szállította a helyszínre a terroristákat visszahozó különleges csoportot), a két másik bűnözővel, valamint Jaksijanc Tamara nevű feleségével, aki gyakorlatilag tússzá vált a bűncselekmény során. A szovjet hatóságok vissza­kapták azt a valutát is, amelyet a túszok fejében korábban fizettek a terroristák­nak. A Minyeralnije Vodi—Tel Aviv útvonalon repült IL—76 gép parancsnoka, Alekszaiídr Bozskov a repülőtéren nyilatkozva beszámolt arról, hogy a bűnözők repülés közben is többször megfenyegették a személyzetet. „Gondolkodás nélkül, önként vállaltuk a feladatot, annak ellenére, hogy életünket kockáztattuk, hiszen gyermekek életéről volt szó, s ez minden ingadozást kizárt” — jelentette ki. A TASZSZ hírügynökségnek nyilatkozva a KGB, a szovjet állambiztonsági szervek felelős beosztású munkatársa sikeresnek minősítette az akciót: a bűnöző­ket elfogták, s ami a legfontosabb, a gyermekek megmenekültek. Hangsúlyozta: első ízben került sor arra, hogy a Szovjetunió más állammal együttműködjön ilyen akciónál. A dolgok kimenetele figyelmeztetésül szolgál azoknak, akik hasonló cselekmények elkövetését fontolgatják — fűzte hozzá. Moszkvai megfigyelők emlékeztetnek arra: a szovjet hatóságok most először engedtek úgy terroristák követeléseinek, hogy — a túszok életét védve — lemondtak a kemény fellépésről, a fegyveres beavatkozás lehetőségéről. GORBACSOV LÁTOGATÁSA ELŐTT Az ENSZ-főtitkár nyilatkozata Mihail Gorbacsov New York-i látogatása, részvétele az ENSZ-közgyűlés 43. ülésszakán annak megerősítése és bizonyítéka, hogy a Szovjetunió hatalmas támo­gatás nyújt a világszervezetnek —jelentette ki az Izvesztyijának adott interjújában Pérez de Cuéllar. Az ENSZ főtitkára üdvözölte a szovjet vezető látogatását. Emlékeztetett arra, hogy szovjet államfő először látogat el New Yorkba, s ez a második pártfőtitkári látogatás a világszervezet történetében (Nyikita Hruscsov csaknem harminc évvel ezelőtt vett részt ENSZ-közgyűlésen.) Az ENSZ-főtitkár Gorbacsovval sorra kerülő megbeszélésének témaköréről szólva elsősorban a regionális kérdéseket említette, így a közel-keleti, az afganisz­táni helyzetet, valamint az iraki—iráni konfliktust. Kitért arra, hogy valamennyi problémát illetően haladásról lehet beszélni az elmúlt időszakban, s a haladás további példáiként sorolta fel Nyugat-Szaharát, Afrika déli részét, Ciprust, Kam­bodzsát, Koreát és Közép-Amerikát. Külön kitért Afganisztánra, felvázolva az ENSZ szerepét a genfi megállapodások megvalósításában, illetve a nemzeti meg­békélési folyamat előmozdításában. A világszervezet mind nagyobb szerepet vállal e konfliktusok megoldásában — jelentette ki Pérez de Cuéllar. A világszervezet főtitkára az Izvesztyija hasábjain elismeréssel méltatta a Szov­jetunió békekezdeményezéseit. Ugyanakkor megállapította: „rendkívül lényeges, hogy a Szovjetunió ne csak egyszerűen deklarálja szándékait, hanem azokat például jelentős anyagi erőfeszítésekkel is megtámogassa, amelyek célja az ENSZ adósságainak törlesztése. Az amerikaiak is sok pénzzel tartoznak, s ígéretet tettek adósságuk kiegyenlítésére, a Szovjetunió pedig előterjesztette törlesztéseinek me­netrendjét, ami számunkra nagyon lényeges” — hangsúlyozta végezetül az ENSZ főtitkára. '**?'"* i’C:-. M,. ~' .?-V Argentinkatonai lázadás Az argentínai katonai lázadás résztvevői szombaton áthelyezték „főhadiszállá­sukat” az elnöki palotához közeli egyik lőszerraktárba.. Raúl Alfonsin államfő vasárnapra virradóra erélyes parancsot adott Dante Caridi tábornoknak, a hadse­reg vezérkari főnökének, hogy akár erőszakkal is vessen véget a szélsőjobboldali tiszti lázadásnak és hagyja abba az alkudozást Seineldin ezredessel, a lázadók vezetőjével. Vasárnap reggel újabb katonai egység lázadt fel: a Buenos Airestől száz kilométerre nyugatra állomásozó hatodik gépesített gyalogsági ezred egyik tisztje vette át erőszakosan a hatalmat az egység felett. Az argentin fővárosból egymásnak ellentmondó hírek érkeznek az események alakulásáról. Míg a hadsereg vezérkara vasárnap hajnalban azt közölte, hogy Seineldin elvesztette az ellenőrzést saját katonái felett, addig hírügynökségi jelen­tések a lázadás terjedéséről adtak jelentést. E hírek szerint Seineldinékhez újabb kisebb alakulatok csatlakoztak. A Reuter szerint a lázadók főhadiszállásául szol­gáló lőszerraktár előtt polgári lakosok egy csoportja szombaton kővel dobálta meg a felkelt katonákat, akik könnygázt vetettek be a feldühödött emberek ellen. Eközben megerősítették az elnöki palotát, a Casa Rosadát, az épületben géppus­kaállásokat alakítottak ki. Alfosin elnök semmiféle kompromisszumról nem akar hallani. Az elnök vasárnapra virradóra beszédet mondott a kongresszusban, biztosítva nemzetét, hogy a lázadás nem sodorja veszélybe a demokratikus intézményeket, mert a fegyveres erők mindhárom haderőneme: a hadsereg, a légierő és a flotta parancsnokai hűségesek a kormányhoz. Reagan amerikai elnök teljes támogatásáról biztosította az argentin demokráci­át. A Szovjetunió kormánya szolidaritását és támogatását fejezte ki Raúl Alfonsin kormányának. A Rudé Právo a csehszlovák ellenzékről v A Rudé Právo szombaton azzal vádolta a NATO-országokat, hogy lélektani hadviselést folytatnak a szocialista • országok ellen és, hogy Csehszlovákiában erre a Charta 77 ellenzéki csoportosulást használják fel. A CSKP lapjában kifejtették, hogy az utóbbi időben egyre több anyagi támogatást kapnak a Charta 77 tagjai ; Nyugatról. A cikk úgy tudja, hogy akcióik szervezésében a nyugati rádióállomásokon kívül tevékenyen részt vesznek i. ! a Prágában dolgozó nyugati diplomaták is. A cikkben idézték az Egyesült Államok volt prágai nagykövetét azért, hogy bemutassák, mire törekszenek a Charta r 77 külföldi támogatói. Az amerikai diplomata ugyanis egyszer kijelentette, hogy a csehszlovák ellenzék ugyan nem ..... tud politikai hatalomhoz jutni — mert meglehetősen elszigetelt —, de értékes a nyugat számára, mert képes n acionalizmust szítani és felvetni a Közép-Európa új koncepciójának, azaz a Rudé Právo értelmezése szerint e térség ' új politikai, vagyis szocialistaellenes orientációjának kérdését. Ä cikkben kifejtették, hogy a nyugatról folytatott lélektani hadviselés most a fiatalokat vette célba. A Charta 77 | tagjai az ifjúság körében különféle új csoportosulásokat szerveznek. Ezzel azt a benyomást akarják kelteni, hogy széles ij tömegbázisuk lenne — állapították meg a cikkben. A Rudé Právo azzal vádolta a chartistákat, hogy az 1948-as szocialista fordulat, illetve az 1938-as náci megszállás ■előtti burzsoá hatalmi struktúrákat akarják kialakítani Csehszlovákiában. Amikor ugyanis a csoport arról beszél, hogy politikai pluralizmus nélkül nem létezhet gazdasági pluralizmus, akkor tulajdonképpen első lépésként teljesen meg akaija újítani a magánvállalkozást a kisiparban, a kézművesiparban, a kisvállalatoknál, a mezőgazdaság egy részében és a kultúrában — állapították meg elítélően a cikkben. A cikk vélekedése szerint e célok követői fokozatosan megszüntetnék a mezőgazdasági szövetkezeteket, a nagyipart pedig át akarják építeni és betagolni a nyugat-európai gazdaságba. Ezt arra hivatkozva tennék, hogy a rentabilitást ne rendeljék alá olyan politikai szempontoknak, mint például a mesterségesen fenntartott teljes foglalkoztatpttság, t ' vagy „a természetellenes nemzetközi gazdasági kapcsolatokból fakadó preferenciák”—mutattak rá a CSKP lapjának a cikkében. A .Rudé Právo szerint a chartisták a reformjelszavak mögé rejtőzködve fokozatosan fel akarják bomlasztani a jelenlegi rendszert, meg akaxják változtatni az ország külpolitikai orientációját, ki akarják szakítani szövetségi - rendszeréből, semlegesíteni akarják a biztonsági erőket és a hadsereget. Prágában politikai megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy az utóbbi időben fokozatosan aktivizálódott a csehszlo­vákiai ellenzek, és a romló gazdasági helyzetre, a belpiaci ellátási gondokra építve igyekszik nagyobb tömegbefolyás­hoz jutni. A hatóságok kemény fellépése mellett a sajtó egyre élesebb hangnemben ír a Charta 77 csoportról és beavatkozással vádolja a NATO-országokat. A Rudé Právo szombati cikkét megfigyelők összefüggésbe hozzák azokkal a hírekkel, hogy a „Charta 77” december 10-én, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának évfordulóján újabb demonstrációt akar tartani. Befejeződött a szakszervezetek országos tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) állam olyan ellátási felelősséget vállalt a négy évtized alatt magára, amit nem tud és nem is tudhat a termelőerők mai színvonalán biztosítani. Ezen akarunk változtatni, ezt hirdettük meg, amit ön­magában is nagyon nehéz lesz teljesíte­ni, elsősorban a szemléleti konzervati­vizmus miatt. — A mostani tanácskozáson is csak kevés olyan igény fogalmazódott meg, amely nem lenne jogos, csak éppen most nem teljesíthető, nagyon egyszerű prózai okból KI nincs miből. Én tehát nem a kormány vagy a vezetés számára kérek türelmet és megértést, hanem az « ország számára és az ország érdekében. Ezt a kormányt — amely felvállalta szinte a lehetetlent — nem kényszeríte­ni kell, ahogy ma itt egy felszólalásban elhangzott —, hanem segíteni, kritiká­val, vitával, ha okot ad rá, jó szóval, de mindenféleképpen a valóságban meglé­vő érdekkonfliktusok feltárásával. — mutatott rá a párt főtitkára, egyebek mellett. Vasárnap a dokumentumok feletti vitában elhangzott véleményeket, ész­revételeket Nagy Sándor, a SZOT fő­titkára foglalta össze. A felszólalók alapvetően megerősí­tették a szakszervezetek megújulásá­nak, tevékenységének fő irányairól a dokumentumban foglaltakat — mond­ta. A tanácskozás eleget tett annak a szándéknak, hogy a továbblépés fő irá­nyainak kijelölésével utat nyisson a szakszervezeti mozgalomnak a tagság által kívánt átalakításához. Ezzel kap­csolatban elmondta: nem ért egyet az­zal a javaslattal, hogy februárban hív­janak össze egy újabb országos értekez­letet. Hangsúlyozta, hogy az átalakulá­si folyamat érdemi lezárására csak a szakszervezetek előrehozott kongresz- szusa vállalkozhat. A továbblépéshez most arra van szükség, hogy az elfoga­dott fő irányoknak megfelelő tartalom­mal dolgozzák ki a szakszervezetek új, egyelőre ideiglenes alapokmányát. En­nek birtokában lehet megvalósítani a mozgalom egészének megújítását, szer­vezeti és választási rendszerének átala­kítását. Figyelembe véve az új alapok­mány tagsági vitájához szükséges időt is, a szakszervetek legkorábban 1989 végén, 1990 elején tarthatják meg elő­rehozott, rendkívüli kongresszusukat. Tízezrek látták * a virág- fesztivált (Folytatás az 1. oldalról) tálakba, kertekbe való termékeiket. A több tízezernyi látogató huszonnyolc virágkertész, tizennyolc nagyüzem —- ebből három megyei — tizenhat kister­melő — közülük nyolcán bács-kiskuni- ak — és nyolc holland cég virágparádé­ján gyöúyörködhetett. Láthattuk gg~j egyebek között — a flamingó-, a rózsa-, az amaryllis-, a gerbera- és a szegfűcso­dákat, Szomor Károly soltvadkerti kis-’ termelő orchideabokrait, a Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz határa­inkon túl is jól ismert szárazvirágait. Ezrével csodálták a kínai Szung dinasz­tia korából származó és bonsai kultusz néven ismert minifákat. Szitás István kiskunhalasi termelő különdíjat is ka­pott e különleges minőségű termékei­ért, közöttük láthattuk a 13 éves és alig arasznyi cukorsüveg törpefenyőt. A szakmai eszmecserére alkalmat adó rendezvény megnyitóján díjkiosz­tásra is. sor került. A már pénteken lezajlott virágkötészeti versenyen ösz- szesen hetvenkilencen mérték össze ügyességüket, fantáziájukat. A kategó­riánként elbírált vetélkedő összetett versenyét, s ezzel a most első alkalom­mal kiadott virágkötészet mestere díjat Gombás Attila, a kecskeméti kertészeti főiskola diákja nyerte el, és még három elismerést is kapott. A legjobb diák virágkötő Szilvási Beáta (Miskolc), a legjobb ifjú virágkötő pedig Csemi Ist­ván (Budapest) lett. A vándordíját a budapesti mezőgazdasági szakmunkás- képző érdemelte ki, a Petőfi Népe kü- löndíját pedig Bánki Orsolya (Villány). Termelési nagydíjat kapott Czene Imre (Szeged), Gazdag Ferencné (Százha­lombatta) és a Kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövetkezet. A közönség díját Antal Krisztina (köté­szet), Gazdag Ferencné és a Solymári Rozmaring Tsz (kiállítók) vették át. A tegnap záruló virágfesztivált szá­mos kísérő rendezvény egészítette ki: folklórműsor, divatbemutató, ajándék­vásár, borkóstoló, szakmai tanácsadás, képzőművészeti és vadászati kiállítás. (A virágkiállításról a 3. oldalon láthat­nak képriportot.) A főtitkár véleménye szerint termé­szetes, hogy a vitában igén nagy hang­súllyal vetődtek fel az érdekvédelem, az érdekképviselet kérdései, az ország gazdasági nehézségei, a dolgozók élet- színvonalát, szociális helyzetét alapve­tően befolyásoló gazdasági gondok. Ezen belül is a legtöbben — érthetően — a bérezés problémáiról szóltak. Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy a szakszervezetek kidolgozták bérre- forairkoncepciójukatj amelyet a tagsá­gi vita megerősített. /Az abban foglal­takat azonban át kell gondolni, mert időközben változtak a kormány válla­lásai, s ezzel együtt a szakszervezetek eredeti elgondolásai is. Az már látha­tó, hogy jövőre nincs reális lehetősége annak a bérreformnak, amire a viták és a tanácskozás/ dokumentumainak előkészítése során javaslatot tettek. A bérmechanizmus jövőre ugyan bizo­nyos fokig liberalizálódik, de a fékek egy része továbbra is megmarad. Az eredmények között említette, hogy jövőre a kormány egy lépést tesz előre a bérmegállapodásos rendszer kialakításának irányába. A béregyez­tetés rendszerétől a szakszervezetek azt várják, hogy a munkabérek ne a maradékelv alapján kerüljenek szét­osztásra, a munkajövedelem ne elosz­tási kategória'legyen, hanem a terme­lésben részt Vevő ember munkaerejé­nek bővített újratermeléséhez szüksé­ges forrás. • | Országos szinten a bértárgyalások rendszere kialakulóban van. A válla­latoknál azonban a mechanizmus még nem világos, mert először azt kellene tisztázni, hogy az igazgatók tulajdon­képpen kit és mit képviselnek. Az értekezleten a felszólalók hatá­rozottan tolmácsolták: a tagság nem fogadja el a kormány jövőre tervezett 6 százalékos reálbér-csökkentési tö­rekvését. Ezt az álláspontot képvisel­ték a szakszervezetek a kormány és a SZOT vezetőinek legutóbbi megbeszé­lésén is. Azt azonban meg kell monda­ni — hangsúlyozta Nagy Sándor —, hogy a reálbérek szintentartása ebben a helyzetben nem reális követelés, mert nem állnak rendelkezésre a szük­séges források. 1990-re viszont min­denféleképpen meg kell állítani a reál­bérek csökkenését. Kifejtette: egyetért azokkal, akik szerint a politikai és szociális feszültségeket, megélhetési Befejeződött gondokat kiváltó restrikciós intézke­dések kezdik súrolni, több területen már túl is lépték a közgazdasági éssze­rűség határait. A szakszervezeteknek az a minimális követelése, hogy 1990- re állítsák meg a reálbérek mérséklő­dését, s attól kezdve a mozgalom a fő erőit a reálbérek védelmére, növelésére kívánja fordítani., . A szakszervezeti mozgalom számára nincs fájdalmasabb dolog, mint szem­benézni a foglalkoztatási gondokkal, a munkanélküliség problémájával — folytatta a főtitkár. A szerkezetváltást a szakszervezetek véleménye szerint is végre kell hajtani, mert enélkül nem javítható a gazdaság jövedelemtermelő képessége. Ezt azonban úgy kell meg­valósítani, hogy a lehető legkevesebb konfliktust okozza. Ezért a szakszerve­teknek fellépésükkel, érdekvédelmi te­vékenységükkel, a konkrét ügyekben játszott szerepükkel és a foglalkoztatá­si gondok mérséklésében vállalt közre­működésükkel együttesen kell biztosí- taniok az érintett dolgozók, családok védelmét. Nagy Sándor elmondotta: bár a véle­mények igen különbözőek voltak — volt aki a tanácskozás februárban tör­ténő ismételt összehívását javasolta —, az értekezlet betöltötte alapvető fel­adatát. Sikerült meghatározni azokat az alapvető feltételeket, amelyek szük­ségesek a szakszervezeti mozgalom megújításához. Ennek a folyamatnak ez az értekezlet még csupán a kezdete. A továbbiakban mindenképpen meg kell gyorsítani a megújulás folyamatát, így szükség van a szakszervezetek so­ros kongresszusának mielőbbi megtar­tására is. Erre legkorábban — Nagy Sándor szerint — 1989 végén, illetve 1990 elején kerülhet sor. Vasárnap, a délutáni órákban befe­jezte munkáját a szakszervezetek or­szágos tanácskozása. A küldöttek a szakszervezeti mozgalom helyzetéről, megújításának fő irányairól kialakított állásfoglalást három tartózkodással el­fogadták. A szakszervezeti érdekvéde­lem és érdekképviselet fő irányait meg­határozó állásfoglalást egy ellenszava­zattal és két tartózkodással ugyancsak elfogadták. Végül a magyar szakszer­vezetek országos szintű szövetsége alapokmányának alapelveire, a kidol­gozásával összefüggő teendőkre tett ja­vaslatot egyhangúlag elfogadták. a Magyarországi Németek : \ Demokratikus Szövetségének kongresszusa A magyarországi németek támogatják a nemzetiségi törvény megalko- * tását — hangsúlyozták a Magyarországi Németek Demokratikus Sző- j vétségének vasárnap befejeződött VIL kongresszusán. Az MSZMP Bu- ! dapesti Bizottságának oktatási központjában tartott kétnapos tanácsko- záson a felszólalók rámutattak arra, hogy a készülő törvényben meg kell határozni a nemzetiségek egyéni és kollektív jogait, az állami szervek ezzel kapcsolatos kötelességeit. Az állam — a központi, illetve a helyi állami szervek — feladata lehetővé tenni e jogok gyakorlását. Kötelesek biztosítani és támogatni a nemzetiségi nyelv oktatását —? ha meghatáro­zott számú gyermek számára igénylik ezt — és az anyanyelv használatát mind a hatóságok, a bíróságok előtt, mind a közéletben. Sok felszólaló hangoztatta: elengedhetetlen a magyarországi németek i érdekképviseletének bővítése. Fontos, hogy a szövetség növelje érdek- képviseleti szerepét. A német anyanyelv és kultúra ápolását a magyarországi németek 1 legfőbb ügyének tekintik — hangoztatták a kongresszuson. Arra ösztö- A I nözték a német ajkú lakosságot, hogy tegyen meg mindent ennek fenn­maradásáért. Döntő fontosságú olyan német oktatási rendszer kialakítá­sa, ámely lehetővé teszi a német nyelv elsajátítását. Feladataik között említették kulturális hagyományaik további feltárását és gazdagítását. Czibere Tibor művelődési miniszter—aki a kormány nevében köszön­tötte a kongresszust — szólt azokról az intézkedésekről, amelyek elősegí­tették a magyarországi németek anyanyelvének, kultúrájának ápolását. A művelődési kormányzat igyekszik lehetővé tenni a német nemzetisé­gi tanulók anyanyelvi oktatásának, a nemzetiségi pedagógusok képzésé- j nek intenzívebb fejlesztését. Ez azonban a német nemzetiségi értelmiség, a nemzetiségek ügyét szolgáló gazdasági, társadalmi, politikai erők, j valamint a művelődési irányítás közös erőfeszítésével valósítható meg — hangsúlyozta a miniszter. A népfrontmozgalom támogatja a nemzetiségeket abban, hogy meg­őrizzék és a közéletben is használhassák anyanyelvűket és részt vegyenek a nemzetiségi törvénytervezet megalkotásában és társadalmi vitájában — mondotta többek között Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. A német és más nemzetiségiek részvétele a népfront­mozgalomban segíti a közmegegyezést. A legfontosabb közös nevező: mind a Hazafias Népfront, mind a nemzetiségi szövetség a hazánkban végbemenő reformfolyamat teljes körű és következetes folytatásának elkötelezettje — hangoztatta. A kongresszus megállapította: a magyarországi németek és Magyaror­szág érdeke az, hogy bővítsék a német nemzetiség és a német nyelvű országok kapcsolatát. A szövetség az államközi egyezményekben, megál­lapodásokban rögzített együttműködési lehetőségekkel élve előmozdítja a hazánk és a német nyelvű országok lakosainak, intézményeinek kap- i csolatát. A elhangzott véleményeket és javaslatokat figyelembe véve fogalmaz­ták meg a kongresszus határozatát, a következő 5 évre szóló programot, amelyet többségi szavazattal elfogadtak. Úgyszintén elfogadták a módo­sított szervezeti szabályzatot, amely szerint a szövetség neve jövőben a Magyarországi Németek Szövetsége. A kongresszus megválasztotta a szövetség országos választmányának tagjait és tisztségviselőit. Az elnök dr. Manherz Károly, a főtitkár újra Hambuch Géza lett. (MTI) P. S. Várkonyi Péter Kínában

Next

/
Thumbnails
Contents