Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-30 / 310. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. december 30. HÁROM SZERVEZET VÁLLALTA A MERÉNYLETET Világméretű akció a repülőgép­robbantók elfogására LONDON Az amerikai és a brit hatóságok nemzetközi akciót kezdtek annak a személynek a felkuta­tására, aki a PanAm Frankfurt—London— New York útvonalon közlekedő 103-as járata elleni merényletet elkövette. Az amerikai kor­mányzat 500 ezer dollárt ajánlott fel annak, aki információkat tud szolgáltatni a merénylő vagy merénylők kilétéről, brit részről pedig arra kérték az amerikai légitársaságokat, hogy szigorítsák meg a biztonsági intézkedé­seket A brit rendőrség szerdán közölte: terrorise taellenes csoportja és az amerikai Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI) világméretű akcióba kezd a tettesek felkutatására. A PanAm 103-as járata Londonból elindul­va már egy órája a levegőben tartózkodott, amikor kigyulladt és rázuhant a skóciai Lo­ckerbie városkára. A fedélzeten tartózkodó 259 személy, valamint Lockerbie lakosai kö­zül. 11-en életűket vesztették. Az amerikai külügyi szóvivő azt mondta, hogy eddig három csoport vállalta magára a merénylet elkövetését. Az egyik az Irán-barát „Iszlám Forradalom őrei”, a két másik szer­vezetet viszont nem volt hajlandó megnevezni. Irán korábban már cáfolta, hogy bármi köze lenne a merénylethez. Lockerbie-bÖl származó jelentések szerint eddig 241 holttestet találtak meg, közülük kilencet azonosítottak. A szerencsétlenség színhelyén a kutatás mintegy 600 ember bevo­násával változatlan erővel folytatódik. „Üdvözöljük a liberalizálást” Whitehead-interjú az amerikai—magyar kapcsolatokról WASHINGTON Jók és tovább javulnak az amerikai—magyar kapcsola­tok, s ennek tükrében a kővetkező években bizonyára várható az amerikai elnök budapesti látogatása. Énül szólt John Whitehead, a külügyminiszter első helyettese Heltai Andrásnak, az MTI washingtoni tudósítójának adott nyilatkozatában. Whitehead arra a kérdésre, hogy miként látják Wa­shingtonban a kormányváltás idején a két‘ország kapcso­latainak helyzetét, távlatait, rendkívül elismerően és egyértelműen pozitívan méltatta az elmúlt években meg­tett utat. Hangoztatta, hogy a kölcsönös érdekek, az egybevágó célok „'számottevő haladást” tettek lehetővé, „Megjavult viszonyunkat híven tükrözte Grósz Ká­roly főtitkár nyári amerikai látogatása, amely mindkét fél értékelése szerint igen sikeres volt” mondotta a miniszterhelyettes, utalva arra, hogy Grósz Károly mi­lyen elismerően nyilatkozott maradandó amerikai be­nyomásairól, az ország légköréről, dinamikájáról, az em­berekről, akikkel találkozott. „A főtitkár abban a re­ményben távozott, hogy. kapcsolataink tovább javul­nak”, tette hozzá John Whitehead. „Üdvözöljük a politikai liberalizálást a magyar társa­dalomban, amelyet mind Grósz főtitkár, mind Németh kormányfő képvisel, a készségét, amellyel lehetővé teszik új politikai szervezetek, szakszervezetek alakítását. Nagyra értékeljük a társasági törvényt, az új választási törvényt, a tényt, hogy a magánkezdeményezés gyakorla­tilag már nincs korlátozva. Mindez csak hozzájárulhat a gazdasági fejlődéshez is, s ott nagyon gyorsan hozhat eredményeket — hangsúlyozta a miniszterhelyettes. Arra a kérdésre, hogy a gyorsan javuló kapcsolatok tükrében hogyan látja egy budapesti amerikai elnöki látogatás lehetőségét, John Whitehead utalt rá: az új kormány nevében nem beszélhet, de ha az amerikai— magyar viszony az eddigi mederben fejlődik tovább, „a következő években bizonyára várható” ilyén látogatás. Whitehead elképzelhetőnek tartja azt is, hogy ha Ma­gyarország külpolitikájában tovább közeledik a Nyugat­hoz, színhelye lehet egy csúcstalálkozónak. Azzal kap­csolatban, hogy az emberi jogoknak oly nagy jelentősé­get tulajdonító amerikai kormány hogy.an látja, a helyze­tet Romániában, a miniszterhelyettes kijelentette: „oszt­juk aggodalmukat: legutóbbi romániai utamon láttam Bukarest környékén a lerombolt házsorok maradványa­it, az embereket, akiket akaratuk ellenére WC, fűtés és víz nélküli betonbarakkokba telepítették”. „A falurombolás az emberi jogok egyik legsúlyosabb megsértése, amit a világon valaha is láttam. Ceausescu úrral mindig beszélünk a jogsértésekről, legutóbb feltet­tem neki a magyar lakosság kérdését is. Csak remélhet­jük, hogy a dolgok megváltoznak. Ehhez néha időre van szükség, de a világ nyomása, amint tapasztalhattuk, té­nyező a változásokban.” John Whitehead szólt az amerikai—magyar közeledés gyakorlati sikereiről. Adataik szerint az Egyesült Álla­mokba irányuló magyar kivitel 1987-ben 24 százalékkal volt magasabb, mint az előző években, 1988 első felében pedig további 14 százalékkal haladta meg a múlt év hasonló időszakát. Növekszik amerikai cégek érdeklődé­se a magyarországi eladások, a beruházások iránt, ami hozzájárulhat az ország fejlődéséhez, munkaalkalmak teremtéséhez. A washingtoni kormány — úttörő módon —a napokban Budapestre küld elsőnek olyan megbízot­tat, akinek feladata amerikai üzletemberek tájékoztatá­sa, támogatása a beruházásokban: Brian O’Connor, az IBM konszern alelnöke, közismert, tapasztalt szakember vállalta e megbízatást 1-2 évre. Siker esetén az új posztot véglegesítik. Az államtitkár méltatta a budapesti gazda­sági vezetőképző intézet jelentőségét is, amely egy sor jeles amerikai egyetem támogatását élvezi és igen fontos intézménnyé fejlődhet. A COCOM-előírásokkal kapcsolatban Whitehead hangsúlyozta: nem az acél, hogy Magyarországtól elzár­ják a korszerű technológiát. Washington csak a Szovjet­uniót szolgáló, katonai rendeltetésű technológiát védi. A tiltó listáról az idén is sok terméket vettek le, s ez az irányzat — mondotta — jövőre folytatódik. John Whitehead, aki számos alkalommal járt hazánk­ban, januárban kiválik a kormányból. Mint rámutatott, további közéleti tevékenységében is hozzá kíván járulni az amerikai—magyar kapcsolatok fejlesztéséhez, s vár­hatóan már februárban ismét hazánkba látogat. TODOR ZSÍVKOV A POLITIKA ÁTALAKÍTÁSÁRÓL Tíz-tizenöt évenként forradalmi megújulás SZÓFIA December 19-én és 22-én ülést tartott a BKP KB Politikai Bizottsága, hogy össze­gezze a 13-14-ei KB-ülés tapasztalatait és intézkedéseket vitasson meg az ott elfoga­dott határozatok végrehajtására. A Politikai Bizottság üléséről egyetlen dokumentumot tettek közzé, Todor Zsivkov záróbeszédét, amelyet a csütörtöki lapok közölnek. Zsivkov túllép az általa „gazdasági deter­minizmusnak” nevezett jelenségen — amely egyébként a legutóbbi plénumon is mégnyil­vánult —, amit a gazdaság túlhangsúlyozása jelent az átalakításban, illetve a politikai áta­lakítás háttérben maradása. A BKP KB fő­titkára szerint a politika intézményeinek nemcsak hogy nem a gazdaság után kell át­alakulniuk, de nem elegendő az egyidejű áta­lakulás sem: a kettőnek „szintézisben kell végbemennie”. Figyelemre méltó megállapí­tás, hogy a mostani átalakításban nem vár­ható annak a forradalmi lelkesedésnek a megismétlődése, amely — például — a szep­tember 9-ei forradalmat, vagy akár a szemé­lyi kultusz következményeivel leszámoló 1956. évi áprilisi plénumot jellemezte. To­vábbá: Zsivkov szerint a dolgozók mozgósí­tása az új feladatokra nem lehetséges a múlt­ban elkövetett hibák állandó bírálatával. A BKP — mondotta — ném becsüli le az eddigi fejlődés elemzésének jelentőségét, de ezt már elvégezte a tavaly júliusi plénumon és megteszi a jövőben is, ám most „konstruk­tív munkára van szükség, a feladatok haté­kony szemléletet kívánnak”. Todor Zsivkov a szocializmusnak mint társadalmi rendszernek olyan jellegű fejlődé­sét feltételezi, amely — a mindig újonnan jelentkező ellentmondások miatt — 10-15 évenként „forradalmi megújulást” kíván meg. A mostaninak a lényege szófiai megíté­lés szerint az újtípusú, az önigazgatásra épü­lő demokrácia kibontakoztatása, az állam­polgárok politikai aktivitásának fel- ébresztése az újtípusú (önigazgató) szerveze­tekben,. a meglévő, társadalmi .szervezetek olyan átalakítása, hogy azok „teljes értékű partnerként és opponensként” működjenek, az egész átalakult társadalom „meghatározó alapja pedig a törvény legyen, mint a nép akaratának a legmagasabb kifejeződése”. ESEMÉNYEK SOROKBAN HELSINKI A finn kormány hivatalos látogatásra meghívta Jasszer Arafatot, a PFSZ VB elnö­két. A meghívást a palesztin vezető elfogad­ta, és útjára valószínűleg jövő tavasszal sor kerül. LISSZABON Angola hivatalosan felkérte a világszerve­zetet, hogy fizesse ki a kubai csapatok kivo­násának 800 millió dollárra becsült költsége­it — jelentette csütörtökön az ANGOP hír- ügynökség. A közlés szerint a kérést maga Eduardo Dos Santos elnök küldte el levélben az ENSZ főtitkárának. Üzenetében az ango­lai államfő kifejtette, hogy mivel mind Ango­la, mind Kuba komoly gazdasági nehézsé­gekkel küszködik, saját forrásaikból nem tudják előteremteni á csapatkivonás költsé­geit. Az afrikai országban jelenleg 50 ezer kubai katona tartózkodik; a New York-i egyezmény értelmében 1991-ig mindegyikük elhagyja Angolát. ABU NIDALÉK TÚSZOKAT ENGEDTEK SZABADON Útban hazafelé a két francia kislány A karácsonyra várt esemény, ha késéssel is, de elérkezett: két, 7 illetve 9 éves francia kislány, Marie-Laure-t és Virginie Betille-t az Abu Nidal-csoport elengedett több mint egyévi rabságából. A két kislány csütörtök délben Libanonból a líbiai Bengázi kikötőjébe érkezett hajón, hogy onnan — immár repülőgépen — a 800 kilométerre levő fővárosba, Tripoliba utazzanak, majd onnan tovább: vissza Franciaorszagba. Már szerda óta Tripolíban tartózkodik a francia kormány különleges megbí­zottja, Leon Bouvier nagykövet, valamit a Betille család több tagja. (Közülük néhanyan karácsonykor már Bejrútban jártak, de azután csalódottan távozniuk kellett: akkor, az először jelzett időben és a várt helyen nem engedték el a kislányokat. A túsztartók „biztonsági megfontolásokra” hivatkozva egyéb­ként erre pontos ígéretet nem is tettek.) A két kislány elrablásáért felelős szervezet — az Abu Nidal vezette Fatah Forradalmi Tanács -t- szóvivője a Reuter hírügynökségnek adott nyilatkozatában azt mondotta, hogy a gyermekek „kiváló egészségnek örvendenek”. Szabadon engedésüket „humanitárius kérésre adott humanitárius válasz­nak” minősítette; a lépéssel — mint mondotta — az amerikai fenyegetéssel szembenéző Líbiát kívánják támogatni. A most szabadon bocsátott két kislányt francia édesanyjukkal, valamint további öt belga állampol­gárral együtt több mint egy éve, november 8-án — az Ammanban akkor megnyílt fontos arab csúcs időpontjában —- fogták el. Az Abu Nidal-csoport emberei a Silco nevű jachtot állították meg a Földközi-tenger keleti medencéjében, máig tisztázatlan helyszínen és körülmények között. A hajó utasait akkor a szervezet azzal vádolta, hogy Izrael javára kémkedtek. Zátonyra futott a Korea-közi tárgyalás Trom András, az MTI tudósítója jelenti: TOKIÓ Nem sikerült közelíteni az álláspontokat a Korea-közi parlamenti értekezlet előkészítésével foglalkozó tárgyaláson. A demilitarizált öve­zetben lévő határfalu, Panmindzson KNDK-hoz tartozó részén csütör­tökön megkezdett tárgyalás — a konferenciát előkészítő hetedik fordu­ló — ugyanis három óra múltán zátonyra futott, miután a phenjani törvényhozást képviselő küldöttek a parlamenti közös konferencia elő­feltételéül szabták, hogy a jövő évre tervezett közös amerikai—dél­koreai hadgyakorlatot halasszák el. A Team Spirit ’89 elnapolására vonatkozó phenjani igényt mint előfeltételt a dél-koreai képviselők „váratlan és érthetetlen” javaslat­nak minősítették, holott a Koreai-félszigeten meglévő feszültség csök­kentését célzó konferencia napirendjén logikusan szerepelnének a kato­nai kérdések, minthogy a konferencia célja dél-koreai óhaj szerint egy meg nem támadási nyilatkozat előkészítése lenne — mutatnak rá tokiói megfigyelők. A KNDK küldöttségének vezetője szerint, amennyiben jövőre ismét megtartják a közös hadgyakorlatot, az a párbeszéd légkörét tönkreten­né es az észak—déli kapcsolatok rosszabbra fordulnának. VIHAROS KIÁLLÍTÁS Sztrájkoló modellek , PEKING A bibliai mondás szerint aki szelet vet, vihart arat —- lehetséges, hogy így járnak azok a merész festőművészek is, akik megrendezték Pekingben az első aktfestmény-kiállítást. Maga a gondolat is forradalmi abban a Kínában, amely évezredeken át szemérmesen rejtegette az emberi meztelenséget. Olyannyira, hogy még a klasszikus pornográf irodalmi művekben is gondosan felöltöztet­ték a kurtizánokat. A meztelenség ábrázolására áhítozó festők legfeljebb azt tehették, hogy titokban szerződtettek modelleket és csupán „kebelbarátaik­nak” mutatták meg a kész aktokat A Mao Ce-tung által kezdeményezett és a teljes bukásig vezetett „kulturális forradalom” évtizedében pedig kifejezetten megtiltották a nőknek, hogy modellként szolgáljanak -p és természetesen a festőknek, hogy ilyen képeket alkossanak. I Az új idők szele azonban behatolt Kínába is. 1985-ben a kínai államtanács - mármint a központi kormány — külön határozatban mondotta ki, hogy 1 mostantól fogva pedig nem tekintik pornográfnak az olyan irodalmi és művé­szeti alkotásokat, ainelyék akár teljes meztelenségében mutatják be az emberi test szépségét. Nyilván erre a jogosítványra építettek a kinai szépművészeti akadémia tanárai és diákjai, amikor elhatározták, megrendezik Pekingben az első kifejezetten aktfestményeket bemutató kiállítást. A kiállítás óriási szenzációként hatott abban a Kínában, amelyben vezető politikusok és tudósok szerint Damoklész kardjaként függ az ország feje felett a túlnépesedés veszélye. Kína lakŐsságának lélekszárpa 1988. július 1-jén nulla Órákor 1,072 milliárd fő volt, egy perccel később már 37 újszülöttel több. Most ott tartunk, hogy ha a kínaiak kézfogással egyfajta láncot képeznének, ez a lánc ötvenszer érné körül Földünket. 8 ha mondjuk a kínaiak négyes sorokban akarnának átsétálni a pekingi Mennyei béke kapujának terén, ehhez nem kevesebb, mint tíz évre lenne szükség. De mi köze lehet a túlnépesedésnek az aktfestmény-kiállításhoz? - teheti fel joggal a kérdést a magyar olvasó. A vá­lasz abban a furcsa tényben van, hogy nem csupán a politikusok; hanem az átlagemberek egy része is okkal tart attól, hogy a meztelen női és férfitesteket, az egész világ szeme előtt ölelkező párokat ábrázoló festmények buja vágyakat ébreszthetnek sok-sók millió kínaiban, S ha ez a vágy szerelmes ölelkezéssé válik, a kiállítás következményeként jövőre nem tíz-, hanem mondjuk húszmil­lió gyermek születhet Kínában. A kiállítás rendezői, sőt a kritikusok is állítják, hogy a napi tíz-tizenötezer néző, aki hajlandó megfizetni a két jüant, azaz a szokásos beléptidíj tízszeresét azért, hogy elgyönyörködjön a valóban szép aktfestményekben, nem veszélyes sem általában a kínai erkölcsiségre, sem a párt és a kormány „egy család, egy gyermek” politikájára nézve. A kiállítás legfeljebb fejleszti a szépre és jóra áhíto­zó kínaiak esztétikai érzékét, megszabadítja őket évezredes tabuktól és tévhitek­től. A kiállításról kifelé tartók egy része így is nyilatkozik. Más része viszont vagy csóválja a fejét, vagy szidja a „szemérmetlen” festőket és műveiket. A feudálisán puritán kínai társadalomban már-már természetesnek tűnik az a hír is, hogy a kiállítás megnyitását követően egynapos sztrájkba léptek a kínai'szépművészeti akadémián alkalmazott modellek, akik óránként két és fél jüant kapnak azért, hogy Odakölcsönözzék testűk szépségét a festőművésznek és rajta keresztül esetleg az örökkévalóságnak. A kínai lányok és asszonyok a televízióból értesültek arról, hogy az őket ábrázoló aktok ország-világ elé kerültek a pekingi központi galériában. Akadt köztük olyan is, akit azonnali válással fenyegetett meg a meztelenség művészétét nem túlzottan értékelő férj. A sztrájk csak égy napig tartott, de a kiállítás körüli vihar még nem ült el. A közvélemény megoszlott, a festők bizakodnak, a pplítikusok pedig bölcsen hallgatnak. Vagyis afféle igazi vihar előtti csönd honol Pekingben. A vihar azonban bármelyik pülanatban teljes erővel kitörhet. Egy magát megnevezni nem kívánó festő, akinek több müve látható a kiállításon, frontáttörésről beszél. A közízlésben, esetleg a kulturális politikában is. Ha ez bekövetkezik, akkor 1988 utolsó és 1989 első napjaiban érdemes volt 135 aktfestménnyel sokkolni a korszerűsödő Kínát. Kormányszóvivői tájékoztató Január 1-jétől bevezetik hazánkban a munkanélküli-segélyt — az intézke­désről beható vita után csütörtöki ülé­sén hozott határozatot a Miniszterta­nács. A döntés hátteréről Halmos Csa­ba államtitkár, az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal elnöke tájékoztattá az újságírókat a kormány ülését kísérő Szokásos szóvivői tájékoztatón. 1989-ben a munkanélküli-segéllyel, az átképzésekkel, a munkahelyteremté­sekkel kapcsolatos valamennyi kiadást az állami költségvetés finanszírozza, jobbára a Foglalkoztatási Alapból, amely 2,4 milliárd forinttal gazdálko­dik. Ebből a. pénzből csaknem 300 mil­liót folyósítanak a megyéknek a számí­tógépes rendszerek kiépítéséhez, amely azt szolgálja, hogy országosan egységes nyilvántartás; egységes hálózat alakul­jon ki a munkaerő-piaci információk kezelésére. A lakosság tájékoztatására útmutatókat, szórólapokat adnak ki, amelyekből az érintettek megtudhat­ják, ki kaphat munkanélküli-segélyt, kihez kell fordulniuk az igényléséért, s milyen mértékű segélyben részesülhet­nek. Ezeket a tájékoztató kiadványo­kat a munkaerő-szolgálati irodákban találhatják meg az érdeklődők. A segélyről intézkedő minisztertaná­csi rendelet a többi között kimondja: az kaphat segélyt, akinek a munkaviszo­nya egy évnél rövidebb ideje szűnt meg, továbbá aki igazolja, hogy az utolsó három év alatt legalább 18 hónapot dolgozott, s nem kevésbé fontos felté­tel, hogy az igénylőnek vállalnia kell a ■ megfelelő együttműködést a munka­erő-szolgálati irodával. Ez gyakorlati­lag azt jelenti, hogy a számára felaján­lott álláshelyeket komolyan fontolóra veszi. A munkanélküli-segély mértéke at­tól függően változik — az illető előző évi átlagkeresetének 50 és 70 százaléka között^-, hogy milyen bejegyzés került az igénylő munkakönyvébe. A három lehetséges variáció: a munkaviszony megszűnése, amikor a munkáltató mond fel, illetve egyéb, a dolgozó önhi­báján kívüli esetről van szó; a dolgozó mondott fel; illetve a kilépett bejegyzés. A segély mértéke időben is változik: az első félév után tíz százalékkal csökken a kifizetett összeg. Ezzel is ösztönözni kívánják a munkavállalókat az elhe­lyezkedésre. A rendelettervezet vitájában minde­nekelőtt azoknak a sorsa került előtér­be a kormányülésen, akik kiszorultak a segélyezés köréből. Ezek közé tartoz­nak mindenekelőtt a pályakezdő fiata- Jj lók, a háztartásban dolgozó, munkavi­szonnyal nem rendelkező nők és-csőd­be jutott vállalkozók. A kormány köte­lezte az ÁBMH elnökét, hogy április 1-jéig készítsen összegzést a segély be­vezetésének tapasztalatairól, s ugyan­csak feladatául szabták, hogy az első félévben tekintse át azokat a kérdése­ket is, amelyekben a kormány kötele­zettséget vállalt. Ilyen például a pálya­kezdő fiatalokat érintő program, amelyre a második félévben kell javas­latot tennie az államtitkárnak. Az idők folyamán módosuló, alaku­ló rendszer célja az lenne, hogy eleget tegyen a gazdasági racionalitás, a tár­sadalmi méltányosság'és a rászorultság hármas elvének. Ez a rendszer ma még nem alkalmas erre, hiszen nem biztosí­tási alapon működik, nem egészül ki olyan szociális védőhálóval, amely ele­get tenne a rászorultság elvének, a fia­talok nehéz helyzetén sem tud segíteni. Mindezeket figyelembe véve a munka­nélküli-segély bevezetésével párhuza­mosan folytatódik az az előkészítő munka, amelynek végső célja az lenne, hogy alapvetően biztosításra épülő 'rendszerré alakítsa át a most életbe lé­pő szisztémát. Kérdésekre válaszolva Halmos Csa­ba ismételten megerősítette, hogy a leg­utóbbi kormány—KISZ vezetői meg­beszélésen született megállapodásnak megfelelően február végéig le kell ten­nie a kormány elé azt a javaslatot, amely a pályakezdő fiatalok helyzeté­vel kapcsolatos konkrét javaslatokat, jogszabályokat tartalmazza. A kor­mány és a KISZ vezetői ugyanis a jövő év közepén visszatéritek a munkanél­küli-segéllyel kapcsolatos kérdésekre, s amennyiben az ifjúsági szövetség veze­tői úgy látnák, hogy a kormány intéz­kedései nem tükrözik kellően a fiatalok érdekeit, esetleg szorgalmazhatják a rendelet módosítását és kiterjesztését a pályakezdőkre. Az újságírók azt is megtudhatták Halmos Csabától: az ÁBMH már csaknem fél éve napi munkakapcsolat­ban áll a megyei tanácsokkal, azok munkaügyi szakigazgatási szerveivel, a szolgáltató irodák vezetőivel, annak ér­dekében,' hogy minél zökkenőmente­sebben készítsék elő az új rendszer be­vezetését, kiépítését. Az államtitkár ga­ranciát vállalt arra, hogy a várható ki­sebb problémák ellenére egy éven belül megteremtik az országos hálózat olajo­zott működésének minden személyi és tárgy) feltételét. Az ÁBMH tervei kö­zött szerepel, hogy a Foglalkoztatási Alap felhasználásával a foglalkoztatás­politikát • szolgáló vállalkozásépítő programot támogassanak. Az elképze­lések a kamatkedvezmény-konstrukci­ótól az alap bizonyos decentralizálásá­ig az ötletek széles skáláját fogják át. A segéllyel kapcsolatos kérdések egyik kritikus pontjaként említette Halmos Csaba azt a problémát, milyen munkahelyeiken elfogadniuk az állás nélkül maradottaknak. A jelenlegi sza­bályozás úgy szól, hogy a segélyezett köteles azt az állást elfogadni, amely képzettségi szintjének megfelel, illetve amely a szükséges átképzési lehetőség­gel biztosítja, hogy a korábbi képzett­ségének megfelelő munkakörben he­lyezkedjék el.' Köteles betölteni továb­bá azt az állást, amelynél a felajánlott bá; eléri a munkanélküli-segély mérté­ket. A kötelezettségeket behatárolja az a megkötés, miszerint a három órát nem haladhatja meg a munkahelyre való oda-vissza utazás. A kormányülés egyéb napirendi pontjairól Marosán György szóvivő tájékoztatta a sajtó képviselőit. A többi között elmondta, hogy a Miniszterta­nács tárgyalt az országos közúthálózat fejlesztésére bevonható pótlólagos for­rásokról. A kérdés lényegéhez tartozik, hogy a költségvetés támogatásleépítési programja során jelentős összegeket vontak el a közlekedési tárcáról. Az úthálózat fejlesztése azonban olyan or­szágos jelentőségű probléma, amelyre feltétlenül forrást kell teremteni. A Mi­nisztertanács most ennek lehetőségét tárgyalta meg, azonban határozat nem született. Az új miniszterre bízták, hogy az év első negyedében tegyen ja­vaslatot a kormány számára. A kormány megtárgyalta a Tájékoz- ) tatáspolitikai Kollégium létrehozását. ' E testület a kormány, illetve az állam­miniszter tanácsadójának szerepét tölti be. A televízió, a rádió és az MTI irá­nyításában segíti tanácsaival az állam­minisztert. Az MTI Belföldi Szerkesztőségének munkatársa azzal a kérdéssel fordult a - szóvivőhöz: az új testület felállítása nem jelenti-e azt, hogy megváltozik az a koncepció, miszerint ezek a kiemelt tömegtájékoztatási eszközök nemzeti intézményekként működnének, ^ irá­nyításukban az alternatív szervezetek is szerepet vállalhatnának. Ez az e(y.,nem változik meg szögezte le Marosán György —, sőt a Tájékoztatáspolitikai Kollégium létrehozása pontosan ezt a célt szolgálja. Szó van arról, hogy né­hány alternatív szervezetet bevonjanak a testület munkájába. Hogy konkrétan milyen formában és mikor, arra vonat­kozóan még nem tudott felvilágosítás­sal szolgálni a szóvivő. A tervezet sze­rint egyébként a kollégium elnöki tisz­tét az illetékes államminiszter, Pozsgay Imre látná el; állandó tagjainak sorába tartoznának a rádió, a televízió, az MTI és a napilapok főszerkesztői, a Közvéleménykutató Intézet vezetője, továbbá a kormányszóvivő. Rajtuk kí­vül más szervezet képviselője is alkal­manként részt vehet munkájában. Elmondta azt is, hogy az Elnöki Ta­nács december 30-ai ülésén törvényere­jű rendelet várható, ajnely a jövő évtől kezdődően a kereskedelmi bankokat is feljogosítja lakossági betétek gyűjtésé­re, illetve hitelezésre. A tervezett változások közül a szóvi­vő kiemelte: a jövőben lehetőség nyílik arra, hogy a pénzintézet és a betételhe­lyező külön szerződésben állapodjon meg a kamat alsó, illetve felső határá­ról. A törvényerejű rendelet azonban csak a hatályba lépését követően kötött takarékbetét-szerződésekre alkalmaz­ható majd. A már meglévő betétekre általában a lekötési időt követően hat hónap lejártáig kell a régi szabályok szerint eljárni. Az indokolatlan kamat- verseny megakadályozása érdekében a Magyar Nemzeti Bank elnöke meg­szabja a kamat felső határát. A rádió tudósítója emlékeztetett arra az ígéretre, amelyet Grósz Károly má­jusban, londoni útja alkalmával tett, miszerint gondoskodnak Nagy Imre és társai eltemetéséről, s érdeklődött, tör- £ tént-e intézkedés. A szóvivő értesülései szerint az Igazságügyi Minisztérium il­letékesei tárgyalásokat folytattak, illet­ve folytatnak még mindig az ügyben közvetlenül érintett családokkal. Eddig még nem született megállapodás a hamvak kiadásáról, annak idejéről és a temetés módjáról. Ugyanakkor remé­nyét fejezte ki, hogy a jövő év első hónapjában ez is megtörténik. ígéretet tett, hogy erről tájékoztatást ad. (MTI) A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint az 52. játékhét nyertes számai a következők: 24, 26, 31, 76, 77 A tárgynyeremény-sorsoláson a 48. heti szelvények vesznek részt. (MTI) t v

Next

/
Thumbnails
Contents