Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-27 / 307. szám

1988. december 27. • PETŐFI NÉPE • 5 CSÁK Á SZOLGÁLTATÓNAK KÖTELEZŐ... A Filantróp 365 ezer kémény kezelője A család egyik tagja nyugtalanul aludt, fölébredt éjjel. Szokatlanul ká­bult volt, a sötétben feldöntött egy szé­ket, mire a többiek is felriadtak. Vil­lanyt gyújtottak, s akkor valakinek fel­tűnt: a kalitkájukban meg sem moc­cannak, nem csicseregnek a madarak. Kiderült, hogy elpusztultak, s ez arra figyelmeztetett: gyilkos gáz van a szoba levegőjében. Szénmonoxid, ami színte­len, szagtalan, ezért észrevehetetlen. A család tagjai enyhe mérgezéssel megúszták az esetet, de a történet, amely a közelmúltban játszódott le me­gyénk egyik városában, tragédiával is végződhetett volna. Ha egyikük nem ébred fel, ha nincsenek madarak a szo­bában ... A vizsgálat kiderítette: a la­kásban levő gázkészülékek olyan ké­ményre voltak kötve, amely korábban olajkályha égéstermékét vezette el. A kecskeméti Filantróp Környezetvé­delmi és Fűtéstechnikai Vállalat ága­zatvezetője, Oberst Béla készségesen megadja a történtek szakmai magyará­zatát. Eszerint: a földgáz égése során keletkező kénessav és víz belülről ki­kezdte a kémény falát, ennek hatására a felgyülemlett korom és a malter lepo­tyogott, eltömítette a kéményt, így az égéstermék a szobában gyűlt össze. Adódik a kérdés: hogyan fordulha­tott elő, s egyáltalán, hogyan fordul­hatnak elő ilyen és hasonló esetek, hi­szen a vállalat feladata, egyebek kö­zött, a kémények évi kétszeri vizsgála­ta, illetve tisztítása, négyévenként pe­dig a műszaki felülvizsgálata is. Csak­hogy ez a szolgáltatás csupán a cégre nézve kötelező —, kapom meg a vá­• Lakossági megrendelésre fűtésszerelést is vállalnak. Képünkön: Hürkecz János és Sebők László egy kecskeméti családi házban dolgozik. (Pásztor Zoltán felvétele) laszt Oberst Bélától —, ha a háztulaj­donos köszöni, nem kéri, a kéménysep­rőnek ezt végül is tudomásul kell ven­nie. A Filantrópnak,’ s az ország más, hasonló munkát végző vállalatainak ugyan lehetősége van arra, hogy az ille­tékes tanácsnak, mint hatóságnak a se­gítségét kérje, de ez a lépés általában elmarad. Egyrészt, mert azt az admi­nisztrációt is alig győzik, amit a fel­ügyeleti szervük (a tanács) a jogszabály értelmében következetesen számonkér: nevezetesen a pontos, naprakész nyil­vántartást. Ennek számítógépre vitelét a közelmúltban kezdték el, a kecskemé­tit várhatóan már 1989-ben befejezik. Másrészt: korábban sokáig munka­erőhiánnyal küszködtek, a nyugdíjba vonuló kéményseprők helyébe nem léptek fiatalok. Nemrégiben azonban elkülönítették a gázkéményvizsgáló és a hagyományos kéményseprői munkát a vállalatnál. Az előző feladatra szép számmal akadt vállalkozó, így meg­szűnt a házon belüli munkaerőhiány. Megyénkben 365 ezer kémény vizsgála­táról, tisztításáról kell gondoskodniok, ebből 53 ezer kémény van Kecskemé­ten. A Filantróp 106 millió forintos összes bevételének csupán a 15 százalé­ka származik a kéményseprésből, -vizs­gálatból, tehát a kötelező szolgáltatás­ból, az ágazat azonban más, nem köte­lező szolgáltatást is végez. Az emlékezetes kéményháború óta olyan sok megrendelést kapnak a gáz­tüzelésű kémények felújítására, hogy alig győzik a munkát. Emellett gázbe­kötést, fűtésszerelést is vállalnak. Igény szerint olyan vékony (kis keresztmet­szetű) rézcsövet használnak gázveze­téknek, ami a lakásban könnyen elrejt­hető, például a parkettaszegő léc alá. Egyre többen választják ezt a megol­dást. Az 1988-ra előirányzott 55 millió forint értékű árbevételét várhatóan 60 millióra teljesíti a Filantróp Vállalat fűtéstechnikai ágazata. A. M. A VÉGÍTÉLETNEK MEGVANNAK A TECHNIKAI FELTÉTELEI A világ ura bizonytalan , r— Ha Anton PavloyigslrCse- hovnak,'.al(i aíz emberi jellemet kiválóan ismerte, az úgynevezett puskaeffektust illetően igaza is van, akkor nagy bajban va­gyunk. Csehov ugyanis azt mondta, legkésőbb a harmadik felvonásban elsül a puska, ame­lyet az elsőben egy szögre akasz­tottak. A megállapítást szokás színházon kívüli megfigyelésre is alkalmazni, hiszen az emberi lé­lek törvényszerűségei kétségkívül nem szűnnek meg a színpadon túl. És való igaz, alapos statiszti­kák bizonyítják, hogy azokban az országokban, ahol engedélye­zett a fegyverhasználat, ott bi­zony sokkal gyakrabban dördül el a fegyver akarva és akaratla­nul, mint ahol tilos. Pontosab­ban szólva, ahol van fegyver, ott az előbb-utóbb meg is szólal. A csehovi logika Nagy bölcsesség nem kell a csehovi állítás belátásához, mégis hajlamos az ember a logikának ellene mondani, ha korunk nuk­leáris fegyverarzenáljára gondol. A közelmúltban zajlott le Buda­pesten az a nemzetközi béketa­nácskozás, ahol az egyik külföldi felszólaló kifejtette, óvatos becs­lések szerint ötvenezer olyan nukleáris atomfegyver található ma a világon, amelyek közül egy- nek-egynek a robbanóereje megt- haladja azt a pusztítást, amit a II, világháború összesen produkálni tudott. így tehát nem alaptalanul mondotta a felszólaló, hogy ez az ötvenezer világháborún^ fegy­ver sajnos sokszorosan elegendő ahhoz, hogy a világot jóvátehe­tetlenül elpusztítsa. És félő, mondta, hogy ma már, de legké­sőbb holnap nem az lesz a biz­tonság legfőbb kérdése, hogy ki erősebb kinél, ki kit tud, vagy tudhatna legyőzni, hanem hogy nem csap-e át ez a félelmetes mennyiség véletlen-akaratlanul minőségbe. Nem dördül-e el az általános emberi törvényszerűségeknek, s a nagy számok törvényének enge­delmeskedve valahol a csehovi puska? A kérdés természetesen szónoki volt,, a,..felszólaló, nem. várt választ, sőt még azt is hozzá­tette, tisztában van azzal, hogy a kérdésre ma nehéz felelni. A vá­lasz ma a bizonytalanság, s éppen ez a fenyegető. Ma bármelyik társadalom nagyobb biztonság­ban érezhetné magát, ha csök­kentené saját haderejét, főképp e veszteséges tartományban. A XX. század technikai-tudo­mányos fejlődése annyi sok vív­mány mellett egy korábban soha nem létezett paradoxont is előál­lított. Mindeddig az érezhette biztonságban magát, aki erősebb volt a többinél, aki másoknál ha­tásosabb fegyverrel rendelkezett. Ma ez fordítva is igaz. A kötelező biztonság, amely évszázadok gyakorlatában az el­lenfél legyőzhetőségének a fogal­mát takarta, lett légyen szó másik emberről, vagy másik társada­lomról, a nukleáris fegyverek megjelenésével váratlanul totáli­san megvalósult. És átcsapott önmaga ellentétébe. Az van a leg­nagyobb veszélyben, aki a leg­több atomfegyverrel rendelkezik. Ő költi a legtöbb pénzt a saját fegyverzete elleni védelemre, hi­szen pontosan tudja, milyen iszo­nyú erejű eszköz birtokában van és milyen tragédiával járna egy véletlen baleset, szabotázs. Hol a határvonal? Tudósok és politikusok ma már egyre inkább hajlanak arra, hogy megállapítsák, a világ ura saját képességeinek köszönhető­en különös csapdába került. Az ugyan kétséges, hogy fegyver- arzenálja teljes bevetésével el­pusztíthatná-e a világot, hiszen a világ, a Föld feltehetően ron­csolt, kiégett állapotában is meg­maradna üszkös, mementóként a Nap körül. És ez is korunk vív­mánya, habár örülni nehéz volna ennek. A pusztítás technikája és tech­nológiája ugyanis olyan hatal­masat fejlődött, hogy sokak sze­rint ma már lehetetlenség határ­vonalat húzni a katonai pusztítás és a tömeggyilkosság között, jól­lehet az utóbbit nemzetközi tör­vények tiltják. így az az ugyan­csak paradox helyzet adódik, hogy aki ma felelős katonai posz­tot tölt be, elvileg szembe kell hogy nézzen a Nümbergben ho­zott törvények megszegésével. Már amennyiben kirobbanhatna egy nukleáris háború. Más kér­dés, hogy az után már aligha le­hetne érvényt szerezni a törvény­nek. De ez a morális fenyegetés súlyát nem csökkenti. Csehov puskája a szögön, Da­moklész kardja a fejek fölött, mindegy, milyen hasonlatot használunk a fenyegetettség áb­rázolására. A lényeg mindkét esetben ugyanaz, hogy az emberi civilizáció fejlődésében újabb fontos fordulóponthoz ért. Egy olyan ponthoz, amelyről már tudja, hogy tovább nem vezet út. A végítéletnek megvannak a technikai feltételei. Az viszont kevésbé közismert, pedig leg­alább ennyire igaz, hogy e pon­ton tartózkodni is veszedelmes. Minél több a fenyegető eszköz, s minél hosszabb az idő, amit a társaságukban töltünk, úgy nő a kísértés veszélye. A klasszikus állítás fordítottja A kérdés csupán az, hogy el­képzelhető-e a mai világ atom­fegyverek nélkül? Megújítható-e a több ezer éves sémák szerint működő katonai gondolkodás? Ma abban a szerencsés helyzet­ben van az alapvetően bizakodó természetű ember, hogy kimond­hatja a választ: igen. Gorbacsov Egyesült Államokban közzétett nyilatkozata az ötvenezer fős ka­tonai csökkentésfői, s még in­kább az azt megelőző tárgyalá­sok és eredmények bizakodással töltenek el mindenkit. Egy újfajta gondolkodás jelent meg a nemzetközi politika színte­rén. A klasszikus diplomácia azt tanította, hogy ahol a politika véget ér, ott szükségszerűen kez­dődik el a háború. Most úgy lát­szik, az állítás fordítottja látszik érvényesülni. Ahol a háború már nem lehet ésszerű alternatíva, ott el kell hogy kezdődjék a korszerű politika. (MTI-Press) Bencsik András Eredményes év a Solti Mezőgépnél Idei árbevételük minden jel szerint el fogja érni a 130 millió forintot. Bár még van néhány eladatlan gépük, például a szupernehéz tárcsák, melyeket most, az év végén, előnyös feltételek mellet kínál­nak a gazdaságoknak, és hajlandók vál­tót is elfogadni. Tavaly tőkés exportjuk egyáltalán nem volt, az idén viszont már meghaladta a 20 millió forintot. Szállí­tottak gépeket NSZK-tól Nigériáig sok országba. Jövőre 140 millió forintnyi árbevételt terveznek, és ebből már több mint 100 millió forint értékű érvényes rendelésük van. P. Z. • Jövőre sok új, módosított gépet fognak gyártani. Ezeket tervezi Nyámádi István és Kovács Béla. • Joó Gábor a nigériaiaknak készí­ti a különleges tárcsás ekéket (Lent balra.) • Oroszi Lajos a szupemehéz tár­csákat szereli. (Lent jobbra.) HADITECHNIKA A NÉPGAZDASÁGBAN Atomrakéta helyett daru A nyugaton SS—20-nak is­mert RSZD—10-es szovjet ra­kéta vontatóberendezésére épí­tődarut szerelnek. Ilyet a közel­múltban még elképzelni sem le­hetett. Jelenleg azonban, a kö­zepes és rövidebb hatótávolsá­gú rakéták felszámolásáról kö­tött szovjet—amerikai szerző­dés ratifikálása után, felmerült annak szükségessége, hogy a haditechnika egy részét a nép­gazdaságban hasznosítsák. Az odesszai darugyár termé­keit a népgazdaság számos ága­zatában ismerik és alkalmaz­zák. Az 1987. decemberi wa­shingtoni csúcstalálkozó után, majd a szovjet—amerikai raké­taszerződés megkötését követő­en a gyár tervezői felvetették, hogy a megsemmisítésre ítélt rakétaszállító berendezéseket felhasználhatnák mozgó daruk építéséhez. A vállalatnál hama­rosan elkészültek az első próba­példányok. A tervezők több ne­héz darut szereltek a rakéta­vontató berendezésekre, így egy 80 tonnást is. Ennek előállításá­ban részt vesz a cég régi partne­re, a lengyel Bumar-cég. A len­gyel gémet felhasználó daru műszaki rajzait már elkészítet­ték a tervezők. A rakétaszállító berendezé­sek átalakításában közreműkö­dik a nyugatnémet Liebherr- werk cég is, amely 1972 óta szállít a Szovjetuniónak szélső­séges időjárási körülmények között alkalmazható műszaki eszközöket. A cég berendezése­it használták például a transz­szibériai gázvezeték építésekor és a csernobili katasztrófa kö­vetkezményeinek felszámolása­kor. A szakemberek azt ajánl­ják, hogy az RSZD—10-es ra­kéta szállítóberendezésének al­vázára szereljenek 154 tonna te­herbírású darut is. Az ilyen da­ruk nélkülözhetetlenek hidak és nagy iparvállalatok építésekor. A rakétaszállítő berendezé­sek ' felhasználásával készített mozgó darukat még az idén kí­sérleti próbáknak vetik alá. 1989-ben megindul a daruk so­rozatgyártása, ami szintén egyik bizonyítéka a közepes és rövi­debb hatótávolságú rakéták fel­számolásáról kötött szerződés gyakorlati megvalósulásának. D. Pavlov (APN—MTI-Press) ■ EGY VILÁGSIKER KÍNÁBÓL „A 10I-es formula” Csao Csang-kuang nevét néhány év­vel ezelőtt aligha ismerték sokan saját szülőföldjén, Vencsou városka környé­kén kívül. Egyszerű falusi doktor volt, méghozzá az autodidakta kategóriá­ból, hiszen családja anyagi helyzete mi­att korán abba kellett hagynia iskoláit, s a medicinához csak akkor került kö­zelebb, amikor egy makacs betegséggel bajlódva maga is majd két évet kórház­ban töltött. Kopasz lányok Hazakerülve felcsapott az apróbb- nagyobb bajok, kórok helyi gyógyító­jának .— a Kínában jól ismert, sok százezernyi „népi felcserhez” hasonló­an. Falujában azonban rövid időn be­lül két olyan eset akadt, amely gyöke­resen megváltoztatta a még ma is csak negyvenes éveinek közepén járó férfi életét. Mindkettő a kopaszsággal volt kapcsolatos. Először a körzeti iskola egyik tanítónője vált rejtélyes hajhullás áldozatául, s külsejét annyira szégyell- te, hogy hét teljes esztendőre a szobájá­ba zárkózott, még saját szüleivel sem akart találkozni. Nem sokkal később egy fiatal lányt hagyott el vőlegénye, mert a lány is megkopaszodott. A sze­rencsétlen teremtés hiába próbált ki minden ajánlott kenőcsöt és cseppet, semmi nem segített. Végül, kétségbe­esésé ben gyomirtó szerrel öngyilkossá­got követett el. Csáo Csang-kuangra mély hatást gyakorolt a két szomorú eset. Elhatá­rozta, hogy megtalálja az emberek mil­lióinak! oly sok aggodalmat és szomo­rúságot okozó kopaszodás ellenszerét, ígéretét be is váltotta, ám hogy müyen terhet vállalt magára, azt maga se na­gyon gondolta volna. Csaknem egy év­tizedes kísérletsorozat, nyomasztó el­adósodás, s kisebbfajta családi hábo­rúskodások sora állt már mögötte, mi­re úgy érezte, kezében a megoldás kul­csa. Gyógyfüvek és más növények tu­catjait próbálta ki, új és új keverékek­kel kísérletezett —jobb híján saját ma­gát és hozzátartozóit, majd a helybeli pácienseket használva „kísérleti nyúl- ként”. A csodafolyadék Úgy hírlik—persze ebben már lehet, hogy némi reklámmegfontolás is benne rejlik —, hogy nem kevesebb, mint száz különböző összetételű folyadékot kel­lett kiöntenie, mire rálelt a legígérete­sebbre. Innen származik az új, Kina- szerte keleti csodafolyadékként mélta­tott hajnövesztő elnevezése: a „101-es formula”. S a jelek szerint ez a szer végérvénye­sen meg is hozta a dicsőséget a kitartó kutatónak. Miután a különböző klini­kák és kórházak sora, gyógyult és hálás tarfejűek serege bizonyította az új re- ceptúra hatásosságát, a siker hulláma rövidesen Pekingig repítette Csao Csang-kuangot. Ma már 500 munkás dolgozik a fővárosban abban az üzem­ben, amelyet tavaly kizárólag a „101-es formula” előállítására létesítettek. Na­pi termelésük 12 ezer üveg körül jár, s a kimutatások szerint a szer immár 18 országba jut el. Hogy hivatalosan avagy illegálisan, az más kérdés. Ugyanis nem mindenhova a kereske­delmi csatornákon érkeznek a szállít­mányok. a felfokozott érdeklődés jó néhány ázsiai országban jól jövedelme­ző csempészáruvá tette a portékát. Hongkongban majd 70 dollárt kér­nek egy üvegért, az USA-ban volÉ, hogy 300-ért kelt el. A magyarázat téri mészetesen az állítólag hihetetlenül magas; 90 százalékos eredményesség, s az épp üy hihetetlenül hangzó, alig fél százalékos „reklamációs ráta”: az ese­tek e töredéknyi részében jelentkezett csupán komoly mellékhatása. (Valami­vel nagyobb volt azok száma, akik haj- bőrviszketésre, bizsergésre és meleg­érzetre panaszkodtak.) Titka a ginzeng? A „101-es formula” pontos osszétel tele — a Bánfi hajszesz vagy Nedeczky néni csodaszerének esetére emlékezve, ezt mondani is felesleges talán — szigo­rúan titkos, ám hatásosságát valószí­nűleg részben a/legendás ginzenggyö- kérnek köszönheti. Ami bizonyos, az egyelőre csak az üzleti siker és a terjedő hírnév. A pekingi gyár állami beruhá­zásként épült, de a bevételekből a felta­láló is részesedik, lapjelentések szerint mintegy 15 százalékkal. A hajnövesztő tekintélyes dijakat nyert már Brüsszel­ben és Genfben is, s konvertibilisvalu- ta-kitermelése a pekingi üzemek rang­sorában rakétasebességgel emelkedik. Naponta sok száz levél érkezik az üzembe, megrendelésekkel, sürgető hhngú érdeklődőkkel. ; Hiába, világszerte sok a „holdvilág­fejű” ember. Az ö hiúságukra alapozni a sikert mindig jó üzletnek bizo­nyult ... (MTI-Pess)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents