Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-27 / 307. szám
1988. december 27. • PETŐFI NÉPE • 3 „AKI KONYÍTJA, AZ TANÍTSA, AKI TUDJA, CSINÁLJA” Nyugdíjas virágkertész Pár évtizeddel ezelőtt, amikor még szegény nagyanyám kiskapuját kinyithattam, legszívesebben tárt karokkal rohantam volna felé, de tudtam, nem siethetek, mert a járdaszél macskakövei közül ki-kibújó virágokra nagyon kell vigyázni. S anyám is örökölte a szép szeretetét. „Mi lesz a virágaimmal?” — így bánkódott, amikor az idén véglegesen meggyengült a szeme- világa, mert nem azt sajnálta, hanem kertje szépségét. Mert a virágos kert szívet-lelket — embert kíván. Cserébe színt, életet ad, sőt a soha el nem múló betegségek csillapítására is képes ... A tősgyökeres soltvadkerti Szomor Károlyt is a virágai éltetik. Károly bácsi nem a szavak embere, inkább az idézeteké, amelyek közül a számára legkedvesebbek a maga véste, irta táblácskákon olvashatók — héberül. Mindenütt agyonforgatott, cetlikkel bejelölt kötetek, és sehol egy üres váza. Virítanak a rózsaszálak, a gerberák szirmai mintha napsugarat idéznének, az orchideák mosolyognak arra, aki nézi őket. Több mint fél évszázaddal ezelőtt azt olvasta egy újságcikkben, hogy a kertészeti, erdészeti, méhészeti szakiskola hallgatókat vesz fel. Csakhogy egy pengő volt 'a kollégiumi díj, az öt gyerek suszter apja pedig csak filléreket keresett. így a fiúnak is maradt a kaptafa. Az ötvenes évek elején a Közszállítási Cipész és Csizmadia Szövetkezetben, Pesten, a Belgrád rakpart 27. számú házban szögezte a csizmákat. Dolgozott, dolgozott, mígnem — amikor gömyedtségéböl felállt —, elvesztette egyszer az eszméletét. Bekerült a Péterfi Sándor utcai kórházba, ahol az orvos azt kérdezte: hány százalékra teljesíti a normát? Erre csak az igazat mondhatta: „A zászló leginkább ott van előttem.” Az „orvosságot mit tetszik adni?” — kérdésre a hires orvos azt vála-_ szolta: „Adok fiam, azt adom orvosságul, hogy a munkához ész is kell, nemcsak erő.” És a következő tíz esztendő szintúgy a cipészek között telt el, igaz, a szülőfaluban, Vadkerten, ahol jó hírnevet szerzett anyagtakarékos, pontos, fáradhatatlan munkájával. Soha nem volt ideje lazítani, amit lelkiismerete sem engedett, hiszen állandóan arra gondolt, otthon a kilenc gyermeke any- jukkal... mígnem a feszítetten végzett becsületes munka felőrölte idegrendszerét, erejét. Alig múlt ötvenéves, amikor súlyos betegséggel kényszerűen nyugdíjba ment. A betegágyból fölkelve arra gondolt, rajta csak a munkaterápia segít, és gyermekkori álmát, az akkori újsághirdetést újra látta a szeme előtt. Nekifogott hát a kertészkedésnek. T Mindent magam csináltam. Igaz, néha már kimentem az utcára, hogy behívok valakit, segítsen. Esett a jeges eső, én meg hegesztettem .. . a következő évben még nagyobb sátrat készítettem ... kettévágtam egy nagy diny- nyét, bele 'mézet raktam, délután már annyi porzólegény volt, hogy alig tudtam tőlük menni — mesélte. Néha szakemberek vetődtek hozzánk. Persze, ők másképp tudják. Én azt vallom, aki konyitja, az tanítsa, aki nem tudja, az kutassa, aki tudja, az csinálja. A virágoknál csodálatosabb 9 Károly bácsi orchideái a keceli nemzetközi virágkiállításon. 9 Szomor Károly, aki csizmadia korában ritkán engedte át másnak a vándor- zászlót. nincs! S tudja mitől szépek? Csak szeretni kell őket. Volt, aki megkérdezte: de hát hogyan? Szomor Károly arcán örökké ott az elégedettség, amikor virágai között sétál — vallomása szerint néha még éjszaka is — vagy dolgozik, hajladozik 72 esztendős derekával. S ezt teszi a kilencből hét gyermeke közül hat. Ok is örökölték a virág szeretetét. A vadkerti Szőlő utcai házban pompáznak a szirmok, köszöntve a nagy családot: a Margit asszony által hamaijában elsorolt és összeszámlált gyereksereget, a huszonegy unokát és a legkisebbeket, a két dédunokát. , Pulai Sára KIÁLLÍTÁS ÉS AUKCIÓ A Romániából áttelepültek támogatására A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége kiállítást és aukciót szervez a romániai menekültek megsegítésére. Ezért a szövetség felhívással fordul az alkotókhoz, hogy műveikkel vegyenek részt az 1989. február 10-én a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban nyíló tárlaton, illetve azt követően a február 18-án délelőtt 10 órakor kezdődő aukción. Az eladott művek árának 50 százaléka, illetve — sokszorosított képgrafika esetén — az alkotások utáni teljes bevétel a Menedék Bizottság kezelésébe kerül, amely a Romániából Magyar- országra áttelepültek szálláshoz, munkához jutását segíti, valamint az arra rászorulókat jogi, orvosi és átmeneti anyagi támogatásban részesíti. A lehetőleg egy négyzetmétert meg nem haladó műveket kérik kiállításra kész állapotbán átadni 1989. január 30-án és 31-én, valamint február 1-jén 9 és 15 óra között a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeumban. Kutatócsoport a magyarországi zsidóság kultúrájáért A Biblia szövegkritikai és értelmezési szakirodaimának repertóriumán munkálkodik az MTA Judaisztikai Kutatócsoportja. Az év elején alakult csoport — amely az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán működik — kutatásainak legfőbb témája a klasszikus hebraisztika — mindenekelőtt a Biblia — és a judaisztika. Ezért szeretnénk megteremteni a Biblia tudományos tanulmányozásának információs bázisát, amely tájékoztat az erre vonatkozó nemzetközi tudományos irodalomról. A repertórium bibliográfiai anyagát kutató kartonokon, illetve számítógépen rögzítik, és bárki használhatja majd. A kutatócsoport célja előmozdítani a magyarországi zsidóság történelmi és művelődési hagyományainak — a magyarországi kulturális örökség részének — megőrzését. Támogatják a magyar- országi zsidó folklór forrásait és irodalmát ismertető bibliográfia elkészítését. Megjelentetik Scheiber Sándor főrabbi, professzor hagyatékából a magyarországi zsidó folyóiratok és hírlapok bibliográfiáját! Ez lesz a zsidó folyóiratok anyagát ismertető repertóriumsorozat első kötete. A magyarországi zsidóság történeti emlékeinek feltárásában szintén szerepet vállal a kutatócsoport. Az országos levéltári hálózat szakembereinek bevonásával összeállítja a magyarországi levéltárakban őrzött zsidó vonatkozású régi források repertóriumát, amely elősegíti a további kutatásokat. Úgyszintén publikálásra készítik elő a magyarországi zsinagógák feliratainak gyűjteményét. A Magyar Tudományos Akadémia Kulturális és Történelmi Emlékeinek Feltárása alap, és az MTA Soros-alapítvány anyagilag támogatja a kutatócsoport munkáit. A kutatócsoport hosszú távú programjának másik fontos része, a hebraisztikai oktatás intézményes kereteinek megteremtése már megkezdődött. Az ELTE bölcsészettudományi karán e tanévtől hebraisztikai szak létesült. A tanításba bevonják a hazai tudományos és oktatási intézmények hebraisztikával foglalkozó kutatóit és külföldi vendégtanárokat. Jelenleg vizsgálják: lenne-e lehetőség a posztgraduális képzésre Európában, az Egyesült Államokban és 'Izraelben. Keresik a lehetőségét annak is, hogy legalább egy budapesti gimnáziumban — esetleg az ELTE egyik gyakorló iskolájában — tanítható-e a bibliai héber nyelv fakultatív, második idegen nyelvként. MEGMÉRETÉS KAMERÁKKAL Közbeszólás a karzatról Miként értette a legutóbbi Országgyűlésen a számomra ingerlőén szűklátókörű felszólalásában a tanácselnök képviselőnő, hogy a televízió miátt egyesek a karzatnak szónokolnak? Gondolt-e arra, hogy egy ország foglal helyet azon a képzeletbeli karzaton? Eszébe jutott-e, hogy az ő érdekükben, a karzat megbízásából ülhet a Parlamentben? A legközelebbi választáson remélhetően másra adhatják szavazatukat, akiknek ellenszenves a „csak mi vagyunk okosak” szemlélet. A ivégre kimondják öröme javította hangulatomat, amikor megyénk egyik képviselője kijelentette: amíg nem tisztázódik, hogy kik felelősek a rossz döntésekért, „amíg nem adatik meg a szembenézés tisztessége, nem áll helyre a társadalmi bizalom”. Hála a televíziónak, többet tudunk néhány hónapja az Országgyűlésről. Arcot kapnak az arctalanok. Olykor a legszívesebben tapsolnánk a képernyő előtti karzatról, lia tetszik az említett képviselőnőnek, ha nem, máskor legszívesebben telefonon közölném véleményemet az elhangzottakról, hogy egy pillanatig se legyen kétsége szavai— rám tett — hatása felőL A lakosság számára teljesen mindegy, hogy valaki „felugrál, vagy sem”, az a lényeges, mit mond. Van,.akinek majd mindenről van okos, az ügyeket mozdító, a hibákat elhárító gondolata, van, akinek nincs önálló véleménye. Országunkban most már minden és mindenki kritizálható, csak az Országgyűlés, csak a honatyák és honanyák nem. Durva sértegetést kell vállalniok azoknak, akik szeretnék, ha eredeti feladatának megfelelően működne ez az intézmény, ha — mint oly sokáig tapasztalhattuk — fejbólogatók helyett a dolgozó nép okos gyülekezetévé válna. Több száz képviselőt bemutató portrét, interjút olvastam az elmúlt évtizedekben, de egy sem minősítette az így-úgy Parlamentbe került honfitársunkat. Gyönyörű méltatás jelent meg arról a megyénkbeli ifjú hölgyről, akiről és a kiválasztási mechanizmusról keserűen szólt Ipper Pál a hetvenes évek végén. Az akkor még televíziós publicistát a nagyközségben szervezett találkozó előtt szőkébb körű beszélgetésre hívta meg a tanácselnök. Egyetlen személy kivételével sikerült társalgási kapcsolatot kialakítani. A végén, a vendégek távozása után megtudta: csupán a település és a körzet országgyűlési képviselője nem kapcsolódott a helyi közügyek megvitatásába. Ipper nem volt rest, és megérdeklődte, hogy miként kerülhetett ilyen országos fórumra az, aki saját közösségében sem tud megszólalni. „A statisztika, kérem”, hangzott a keserű-cinikus válasz. Bács-Kiskunnak adnia kellett egy ilyen és ilyen foglalkozású, 25 éven aluli, párton- krvüli nagyközségi lányt... A parlamenti tudósításokat nézve, hallgatva biztosra veszem, hogy jó néhányan ilyen (rossz) számítgatások révén üldögélhetnek a Kossuth téri palotában ma is. A közvetítésnek köszönhetően kitűnő koponyákra figyelhettünk, figyelhettem föl, magvas gondolatokkal gazdagodhattam, mégis azt hiszem, hogy Országgyűlésünk színvonala közállapotainkhoz hasonló. Javításra szorul. A mostani gyakorlat, a rosszul értelmezett illendőség miatt még a fölhalmozott—nem csekély—szellemi tőke sem hasznosul kellően. Az egyik szünetben Feledy Péter megkérdezte a rokonszenves, kiváló szakembert, Békési László pénzügyminiszter-helyettest, hogy nem haragszik-e az egyik fölszólalóra, mert bizonyos ügyben véleménye eltért a kormányétól? Miért haragudna? Akkor kellene haragudnia, ha kényelemszeretetből a mi bőrünkre udvaríaskodva elhallgatta volna kételyeit. Az ország azért haragszik, mert azok sem jelenthették be ellenvéleményüket, akik fölismerték bizonyos intézmények buktatóit. A jövőben a Parlamentnek is vállalnia kell a napi megméretést. Föltehetően ma már nem kell előzetesen jóváhagyatni a felkért (a megbízott) fölszólaló szövegét Nagyszerű? Egy-egy megyéből olykor ellentétes következtetéseket vonnak le bizonyos jelenségekrőL Nagyszerű! Nagyszerű, mondom, noha olykor elképesztő logikátlansággal, tájékozatlansággal szól egyikük-másíkuk. Legálább megtudható róla, hogy képtelen a lényeges és a lényegtelen megkülönböztetésére, hogy az ország életét befolyásoló testületben vakondtúrásnyi magasságból szemléli az ügyeket. Ha úgy működne a Parlament, ahogyan keli, ott helyben, azonnal vitába szállnának a tárgybeli tévedésekkel, a nyilvánvalóan hibás véleményeket a közös bölcsesség, igazítaná ki. A legritkább esetben fordult elő, hogy korábbi felszólalásra utaltak volna érdemben a képviselők. Elmondták, jól-rosszul fölolvasták az odahaza megírt, vagy mások közreműködésével elkészített felszólalásaikat, függetlenül a vita alakulásától. Monológokat hallgattunk közösség fórumon. Tudtommal senki sem háborodott föl a családi pótlékot a tisztességesen dolgozó sokgyerekes családoknál is csökkenteni javasló borsodi képviselő szavain. Tizedik gyerek volt anyám is, a minap írhattam a hetedikként született Patkós Irmáról, sorozatban mutathattam be lapunkban derék 8-10 gyerekes családokat... Senki sem kérdezte meg hogy miként taníthat felsőfokú intézményben olyan tanár, hogyan kerülhetett a Parlament kulturális bizottságába, aki semmibe veszi nyelvünk alapvető törvényeit. Ha úgy működne a Parlament, ahogyan kell, akkor közbekiáltásokkal késztetnék arra, hogy a magyar Parlamentben a magyar hangképzés szabályai szerint szóljon. A legutóbbi országos szakszervezeti tanácskozáson „kitapsolták” a sóderolókat, a csak a maguk pecsenyéjét sütögetőket. Tanulhatna tőlük Parlamentünk is, mondom még a számos értékes gondolatot, meglátást, javaslatot világra segítő ülésszak után is. Mondom, mert a Parlament megújítása nélkül nehezen képzelhető el igazi reform. Heltai Nándor AZ ALPÁRI KOCSMÁROS SZABÁLYSÉRTÉSE — ÁRDRÁGÍTÁS AZ ABONYI NÉGYESHEZ FOGADÓBAN — HÁZI PÁLINKA TOMPÁN „Megtévedt” vendéglátók Nem javult a fogyasztói érdekvédelem a megyei vendéglátásban a nyári forgalom óta — ezt állapította meg munkatársaival Leindler József keres- kedelmi felügyelő a novemberi ellenőrzések alkalmával. A vizsgálat vezetője elmondta: 40 italboltban, eszpresszóban, s más, hasonló vendéglátóhelyen jártak. Harminchárom próbavásárlásból 14 azt mutatta, hogy a hamis mérés és számolás továbbra is gyakori. Ha ezúttal nem ellenőrök, hanem siető, gyanútlan vendégek a vásárlók — 2194 forinttal rövidítették volna még őket. Az ellenőrzések 29 üzletben bírságolással, egy helyen figyelmeztetéssel, egy tiszaalpári italboltban pedig — súlyosabb elbírálás alá eső — szabálysértési feljelentéssel végződtek. A kiszabott pénzbírság a novemberi felelősségre vonás során közel volt a 100 ezer forinthoz. Emellett a felügyelők megakadályozták 34 ezer 500 forint értékű olyan áru forgalomba hozását is, amely fogyasztásra már nem felelt meg. Az érdekvédelmi körúton megnézték az étel- és az italadagokat — ezekből hatvanhatot vizsgáltak meg, s négy ellen emeltek kifogást —, továbbá a „sörkorcsolyának” nevezett sós süteményeket, az üveges és a csapolt söröket, az üdítőket, a kávét, a dohány- és az édesipari termékeket. A próbavásárlók kijátszásáról és egyéb tapasztalataikról — részletesebben — Leindler József számolt be. Tiszaalpáron Csipkó Sándor az Integrál Afész italboltjában Omnia és Aranymokka helyett olcsóbb, gyengébb minőségű Konzum Mokka kávéból főzött vendégeinek duplát, viszont az előző fajtákéval azonos áron értékesítette. Ötvenhárom és fél kilogramm Konzum Mokkát használt fel így, mire leleplezték az árdrágítót. Összesen 19 ezer forint, tisztességtelenül szerzett jövedelemre tett szert, emiatt szabálysértési eljárás indult ellene. A bócsai Szőlöskert Szakszövetkezet Abonyi négyeshez címzett, szerződéssel üzemeltetett fogadójában sem elégedett meg Gál Kornél felszolgáló azzal a 78 forinttal, amely fél-fél deciliter konyakért, unikumért és egy üveg üdítőért járt volna. Száztíz forintot kért. Ez egyszer ráfizetett: 8 ezer forintra bírságolták. A Tompa és Vidéke Áfész 4. számú szerződéses italboltja sincs olyan messze, hogy a kereskedelmi, felügyelők ne tudnák elérni. Mintái Pálné alkalmazott 4 forint 20 fillérrel növelte meg egy pohár pálinka árát. Tettét 3 ezer forint bírsággal „nyugtázták” az ellenőrök. Üzletvezetője, Rostás Jánosné már nem úszta meg ennyivel. Nyolcezer forintra büntették,' mivel 16 és fél liter — az italbolt áruival együtt forgalomba nem hozhatóg- házi pálinkát találtak az üzletben, az árakról nem tájékoztatta a vevőket, ezenfelül hitelesítés nélküli poharakban szolgált ki szeszesitalt. Szentkirályon, a 256. számú italboltban Holló János szerződéses üzletvezetőt 440 üveg Kőbányai világos sör minőségmegőrzési határidőn túli forgalmazásáért büntették meg 5 ezer forintra. Hárslevelű boráról megállapították, hogy az fogyasztásra alkalmatlan. Török István szerződéses vállalkozó sem törődött azzal, hogy a minőség- megőrzési határidő elmúltával nem értékesíthetne 51 üveg Kőbányai világos sört. Az árakat sem hozta a vevők tudomására a Soltvadkert és Vidéke Afész tázlári kocsmájában, ahol egyébként is áldatlanok a körülmények. Piszkosak a bútorok, s a vendéglátó-ipari gépeket már ki kellett volna cserélni. Egy hónap határidőt kapott, hogy az üzletet rendbehozza. Ez a figyelmeztetés, a kiszabott 8 ezer forint bírsággal együtt, talán elég lesz, ahhoz, hogy Török István az ellenőrzés tanulságait levonja. Hétezer forintra bírságolta a megyei tanács kereskedelmi osztálya Józsa Józsefnét, a hetényegyházi Hobbi presszó tulajdonosát. A működési engedélytől eltérően, minőségi helyett asztali bort forgalmazott, tejet, teát és cukrászipari termékeket viszont nem, holott a presszó kínálatából ezek nem hiányozhatnának. A látottak egyébként azt igazolták, hogy az üzlet, egyoldalú szeszesital-kínálatával, egyre jobban hasonlít egy kocsmához. K—1 Verseghy nyelvművelő verseny Verseghy Ferenc nyelvtudós, költő tiszteletére országos nyelvművelő versenyt hirdet meg a szolnoki Verseghy Ferenc megyei könyvtár, Szolnok megye és város tanácsa, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, valamint á Magyar Úttörők Szövetségének Szolnok Megyei Elnöksége ^a Művelődési Minisztérium és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa egyetértésével és támogatásával. A versenyt általános iskolások számára az 1988/89-es tanévben két kategóriában — 5—6. osztályosok és 7—8. osztályosok — úják ki. Célja, hogy az általános iskolások körében fokozza az -anyanyelv iránti érdeklődést, erősítse bennük nyelvünk szeretetét. , A versengés felmenő rendszerű; az első összeméretés színhelye az iskola, majd a körzeti és a megyei válogatók után kerülnek a legjobbak az országos döntőbe. Ide minden megye, megyei város 1-1 5—6. osztályos, illetve 7—8. osztályos tanulót, Budapest pedig mindkét kategóriában hat-hat versenyzőt küldhet. Az országos verseny színhelye Verseghy szülővárosa: Szolnok. Időpontja: 1989. május 19—21. Az egyes fordulók feladatait a meghirdetők állítják össze és küldik el — módszertani útmutatójukkal együtt — a helyszínre. Ez egyben felkészítés is az országos döntőre, amelyen a tanulók írásban és szóban egyaránt versenyeznek. Az írásbelin nyelvhelyességi, helyesírási, a szókincs gazdagságát és árnyalt kifejező erejét tükröző feladványok szerepelnek. A szóbelin az eltérő kommunikációs helyzetekhez alkalmazkodva, illetve más-más műfajban kell a résztvevőknek gondolataikat igényesen, szabatosan megfogalmazniuk. Az országos döntő valamennyi résztvevője emléklapot és könyvjutalmat kap, a legjobb öt versenyző — mindkét kategóriában—elnyeri a Verseghy Ferenc megyei könyvtár emlékplakettjéL A versenyre bármely általános iskola nevezhet A részvételi szándékot 1989. január 12-ig kell közölni a Verseghy Ferenc megyei könyvtárral (5000 Szolnok, Kossuth tér 4.).
