Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-23 / 305. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. december 23. I inFiMn JÓ PARTNERT1 EGTALÁLNf SIKERÜLNI Forgách Éva Anna Margit kiállítása FELHÍVÁS! Berzsenyi Dániel országos vers- és prózamondó A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság a nagy költő munkásságának és példaadó élet­művének mind szélesebb körű meg­ismertetésére, valamint az 1920-tól napjainkig kisebbségi sorban, illet­ve a nyugati diaszpórában született irodalmi művek bemutatására Ber­zsenyi vers- és prózamondó ver­senyt hirdet. E felmenő rendszerű országos versenyt, amelyet első al­kalommal 1986-ban rendezett a tár­saság, támogatja a Művelődési Mi­nisztérium, Vas és Somogy megye tanácsa, Marcali Város Tanácsa, a KISZ -Központi Bizottsága és a KISZ Somogy Megyei Bizottsága. A versenyt a Berzsenyi-társasig és a támogató szervek két kategóriá­ban hirdetik-meg: középfokú okta­tási intézmények tanulói, valamint előadóművészi engedéllyel nem rendelkező felnőtt, amatőr vers- és prózamondók részére. A verseny feltételei: mindkét ka­tegóriában 5 lírai vagy prózai alko­tásból (részletből) kell felkészülni. Három alkotást (Urai, prózai) Ber­zsenyi Dániel életművéből, két mű­vet az 1920-tól napjainkig kisebbsé­gi sorban, illetve a nyugati diaszpó­rában született irodalmi művek kö­zül kell választani. A versenyzők nevezési lapjukon tüntessék fel a választott műveket, a szövegek le­lőhelyét. Jelentkezési lapokat a me­gyei művelődési központokban, il­letve a Budapesti Művelődési Köz­pontban lehet igényelni, kitöltés után ezen intézményeknél kell lead­ni. A középfokú iskolák tanulóinak részére intézményi selejtezőket ren­deznek 1989. február 25-éig. Az is­kolai bemutatók legjobbjai a me­gyei, illetve a fővárosi válogatóra jutnak tovább. A megyei versenyeket a megyei művelődési központok rendezik meg. A megyei versenyekről 3 középiskolai tanuló, valamint 2 fel­nőtt versenyző juthat az országos döntőbe. A megyei és fővárosi válo­gatókat 1989. március 31-ig rende­zik meg a megyei művelődési köz­ŐSZINTE KÉP A NEMZETISÉG ÉLETÉRŐL Megjelent a Német Kalendárium Anna Margit festőművész munkáiból nyílt kiállítás a Ma­gyar Képzőművészek Szövetsége festőszakosztályának szer­vezésében, a Magyar Nemzeti Galériában. . Már Karinthy Frigyes is meg­mondta: férfi es nő soha nem 4rt- heti meg egymást, hisz mindkettő mást akar: a férfi a nőt, a nő a fér­fit, Ha valaki en­nek az idézetnek a jegyében kezdi el olvasni dr.' CQiinel Covan és dr. Melvyn Kin­der Okos nők, os­toba választások című könyvet, nem csalódik, sőt, igen jót szó­rakozik. Bár gondolom, a szerzők (akik férfiak!) nem en­nek szánták, hisz bevezetésükben elmondják: terá­piás klinikájukon olyan családi konfliktusokkal foglalkoztak, mint a válás, a szexuális élet za­varai és a férfi— nő kapcsolat ne­hézségei. E mű­vükben (szerin­tük) elsősorban a nők választásait igyekeznek gór­cső alá\ venni, hogy elmagyaráz­zák, milyen' tipi­kus hibát követnek el partnerválasztá­saikban. S remélik, miután e kis köny­vüket áttanulmányozzák, kevesebb hi­bát követnek el, ugyanakkor több férfit fognak megfelelőnek és vonzónak ta­lálni. 'No hát, még ennyi nyámnyila férfit, mint aki a felsorolt „kóresetekben” — mint rossz és jó választás — felvo­nul ...! Már a kezdeteknél is (apa mint férfiideál kialakulása idején). Van itt DR, CONNIii. COVAN & DR. MELVYN KINDER HUSS* ? ­erős egyéniségű apa, aki magas mércét fejleszt ki — önkéntelenül — lányában, akinek ezek után felnőttkorában min­denki gyengébb, kisebb, stb., mint apja volt. így hát e kapcsolatokban a nő uralkodik. Hasonló irreális képet ala­kít ki a zárkózott apa, vagy ha a család­fő ilyen-olyan okból hiányzik. De az anya — mint párkapcsolati példa — is lehet negatív a nővé serdülés időszaká­ban. Hiszen ha uralkodik az apán, vagy a partneren, a felnövő lánynak is ez lesz a mérce. Mégis, hogyan viselkedjenek a nők? A könyvből egyértelműen kiderül. Úgy, hogy tessék a férfiaknak: legye­nek határozott, erős egyéniségek, de ne vigyék túlzásba, hisz elnyomják a kö­töttségektől rettegő, potenciájukban (mindig) bizonytalan, szerelem- és sze- retetéhes férfiakat. Legyenek gyöngé- dek, de ne gyöngék, hisz ez utóbbi csak szenved, ha feladja egyéniségét. Ne döntsenek felületes és hiányos benyo­mások alapján, hisz így szóródnak ki rostájukon a „drágakő” férfiak. (Ami­nek, persze mindannyian hiszik magu­kat.) Pedig van közöttük zárkózott (ami önzést, visszafojtott érzelmet és óvatosságot takar), függetlennek tűnő (pedig csak önmaga érdekli), örökifjú (aki pusztán megrekedt a fejlődésben, tehát még mindig gyerek), sebzett (akit egy válási trauma fektetett két vállra), nős (aki ugye már eleve elérhetetle­nebb, ugyanakkor épp ezért izgalmas), szélhámos (aki más néven Don Juan) és így tovább. Egyszóval: miben ad tanácsot a könyv? Megismerteti a nővel a férfit úgy, amilyennek eddig is ismerte, ugyanakkor felsorolja mindazt, mi­lyennek kell lennie egy ideális nőnek, hogy megfeleljen a férfi különleges és általános kívánságainak. Tehát mindig olyan legyen, amilyennek partnere sze­retné. Ehhez a nőt, azt hiszem, egy mi­mikrivel vagy egy kaméleonnal kellene keresztezni. De tudjuk-e külön-külön mozgatni a szemünket? Nem csoda, ha kedvvel veszem kézbe a Deutscher Kalen- dar új kötetét: a címlapon két bájos kislány mosolyog festői népviseletben. Az első oldalon a pécsi Fáth György költeménye figyelmez­tet: legyetek hűek az ősök emlékéhez és nyelvéhez, majd Hambuch Géza, a német szövetség főtitkára keresi a választ a „hogyan tovább” kérdésre. Több támogatást érdemelünk — írja —, és a gazdasági nehézségek ellenére is van olyan helyzetben az ország, hogy a nemzetiségek, így a németek előrehaladásához az előfeltételeket meg tudja teremteni. A következő években is előre akarunk lépni, de gyorsabban, mint eddig. A Nézőpont (Im Blickpunkt) című fejezet tartalmas össze­foglalót ad az elmúlt év legfontosabb politikai, illetve nemze­tiségi eseményeiről, egyebek között a májusi pártkonferenci­áról, egy Grósz Károllyal történt beszélgetésről, a Politikai Bizottság júniusi határozatáról. Elemző cikkeket közöl a német nemzetiség és a németség kapcsolatáról, a Német Szövetségi Köztársasággal, a Német Demokratikus Köztár­sasággal, Ausztriával és Svájccal fenntartott kölcsönös jó viszonyról. Itt olvasható a nemzetiségi alapítvány — mely­nek eredménye például a Neibsheim—Nemesnádudvar kap­csolat — teljes szövege, továbbá Bellér Béla „Szent István — - ma” című kis tanulmánya. A következő nagy fejezet — kongresszusi küldöttek jelen­tik — kél bajai delegátus írásával kezdődik. Dr. Zorn Antal a térségben élő nemzetiség helyzetét, Bácsalmás, Vaskút, Nemesnádudvar, Hajós és Császártöltés gondjait elemzi, Mancz Alfréd pedig — két évig tanította általános gimnázi­umban a német nyelvet —, az óraszám felemelését kéri. Nádai Anna asszony kevesli a Garán folyó iskolai oktatás ■ támogatósát, Röckl József (Csátalja) a nemzetiségi öntudat erősítését szorgalmazza. Sok az olvasatién -német nyelvű könyv a könyvtárban — panaszkodik Angeli Mátyás Császártöltésről. A helytör­téneti múzeum létesítése is elakadt az anyagiak miatt. Sze­rencsére az NSZK-val és az NDK-val való, kapcsolatok szépen fejlődnek — írja. Hinkel Henrik (Harta) szerint Sgj jóllehet a németek aránya megfelelő a tanácsban —, az érdekképviselet nincs igazán megoldva. Jobban be kell vonni az ifjúságot és az értelmiséget — tanácsolja. Nemesnádudvar lakosságának 85 százaléka német, köztük a tanácselnök, a párttitkár, az iskolatitkár, számos pedagógus is, — állapítja még Bartek Mária asszony. A legfontosabb az igény a nyelv elsajátításában — vallja Bucher Erzsébet (Tolna), a gyönki Steitz János pedig büsz­kén jelzi: A nemzetiségi munkában semmi különöset nem lettem, de három gyermekemnek megtanítottam az anya­nyelvet. : A Baján élő dr. Schwalm Pál nyelvtudós, a helyi német gimnázium megalapítója, most készíti elő A magyarországi németek mesélnek és énekelnek (Ungamdeutsche erzählen und singen) című monográfiájának hetedik kötetét. A párat­lan értékű munka szerzőjével jómagam készítettem interjút, amikor 70. születésnapján köszöntöttem. Ezután dr. Vargha Károlyról, a pécsi tanárképző főiskola nyugalmazott pro­fesszoráról olvashatunk méltatást. Nemzetiségi hétköznapok. — Ezt a címet viseli a kalendá­rium következő része. Itt Angeli Mátyás emlékezik meg az idén elhunyt Bánáti Miklósról, Császártöltés apraja-nagyjá­• A Vö­rös Rábák (balra) • Király­nőm, Gizi (jobbra) nak tisztelt tanítójáról, helytörténetének (és a szomszédos Hajósénak is) megírójáról. Nánai András a hartai hajózás történetéről értekezik, abból az alkalomból, hogy a Mahart egyik új hajója a község nevét kapta. A nemzetiségi hagyományok megőrzésének szép példája a nyugat-németországbeli Backnang (Bácsalmás testvérvá­rosa) helytörténeti múzeuma, melyben egy Bácsalmásnak ajánlott néprajzi szoba is látható. A múzeumot a backnangi Klaus J. Loderer mutatja be. Most szívesen ismertetném részletesen § népszokásokról szóló, majd az irodalmi fejezetet, de meg kell elégednem, ha a megyénket illető írások közül M. A. Thomann három vidám bácskai történetét említem. Érdeklődésre^ tarthat számot a Munkácsy (Lieb) Mihály- ról és a Ganz Abrahámról szóló életrajz, továbbá Hecken- bergerPéternek a nemesnádudvariak eredetét kutató írása. A kalendárium minden évben közli az előző évkönyvről írott bírálatokat. „Őszinte, sokoldalú képet ad a német nem­zetiség életéről^ a leggyakrabban így ítél a sajtó. A Petőfi Népe és a Képes Újság utal a széles témakört felölelő tarta­lomra.” Az idei Deutscher Kalendar ugyanezt a jó minősítést érdemli. Kapható a bajai Tóth Kálmán könyvesboltban. Gál Zoltán # iÜMí Uraságoktól levetett Emlékeznek ugye, hogy a Szomszé­dok egyik , fejezetében” a szokásosnál is több és telitalálatos aktualitás közt az egyik mindannyiunkat kiváltkép­pen szivén ütött. Arról volt szó, hogy Takács néni a közérdekű házi nagy ta­li áritás keretében kiadta az ukázt fér­jének: válogassa ki, amiket mint el­használt, felesleges holmikat kiselej­teznek. Mire Takács úr és elvtársf nyomban és a leghatározottabban ki­jelentette: „Nem dobunk ki semmit!" — A lyukás cipőt megtalpaltatják, a kajsza sarkú lábbelire új sarkat tétet­nek — és így tovább. Hát ezt igazán jól megmondta. Rögtön eszünkbe jutottak az utóbbi időkben természetes divattá vált hasz-, náltruhu-ukciúk, melyekből szívfájda­lom nélkül, sőt, mondhatjuk, zsákba- macskás lelkesedéssel vettük ki ré­szünket. Kinek jutott volna eszébe, hogy nem is olyan régen még kényes­kedve szabadkoztunk: „Ugyan, nem vagyunk rászorulva, hogy uraságoktól levetett cuccokban tetszelegjünk!" A szó szoros értelmében egy-két nap telt el, s az izgatottan guberálók közt egyaránt megszokottá vált a nyugdíjas rendőrfőkapitány feleségé­nek, szakszervezeti funkcionáriusok­nak, újságíróknak, könyvtári dolgo­zóknak — hogy más társadalmi réte­gekről ne is szóljunk — böngésző buz­galma. A legkezdetben még akadtak pirulékonyak, szemérmesek, de a gát­lások egykettőre feloldódtak, s magá­tól értetődővé vált, hogy amikor tet­szetősebb portékára bukkantak, bol­dogan s dicsekedve mutogatták egy­másnak a hóbelevancöt. Nemegyszer csereberéltek is. Van olyan érzésünk, hogy kará­csony előtt mindinkább a használt­cikk-piac alternatívát fogjuk felkarol­ni a már-már butikárakkal tündöklő áruházakkal, divatüzletekkel szem­ben. Amelyek — jóllehet, újdonságo­kat kínálnak, de sok esetben flancos átmenetiséget sejtetve. Nem is nagyon kell lesni a használt­cikk dömpinggel kapcsolatos újsághí­reket, ajánlkoznak ezek maguktól. Nemhogy apró-, hanem blickfango­sabbnál látványosabb keretes hirdetés sek formájában. Lassan-lassan szinte erre vagyunk „berendezkedve". , Hogy bizonyítékkal is szolgáljunk: íme, megpillantottam az első informá­ciót, mégpedig hem is a hirdetések közt, hanem egyenesen az újság kishí- rei közt. Egyelőre szerény betűtípussal szedve, de bizonyára „vastagodó" ér­tesítéssel. Hagy aszongya: „A HASZ- NALTCIKK piachoz,— a mégnöve­kedett utazási igények miatt— a me­netrendi járatokon kívül rr^ettől és felváltva ilyen és ilyen napokon, innen és onnan ennyi és annyi órakor — amolyan jelzéssel — „rásegítő” jára­tokat indít a Volán ..." Hol vagyunk már az „uraságoktól levetett holmik” restellkedős, szemér­mes korszakától!? S bár külföldi és hazai dolgok egy­aránt megtalálhatók eme különböző celeculák között, azért még csoda­számba vehető szituációval is talál­kozhatunk. Történt pedig ez eset az egyik utób­bi Kiárusítás alkalmával. Példás türe­lemmel vártak sorukra a vásárlók a színhelyül szolgáló színházterem ajta­jában. Ha csomagjukkal kijöttek a szálából öten, vagy ketten, nyolcán, kosaraikat átadták annyi embernek, ahányon távoztak, és ugyanannyian mehettek az U alakban télépített tur­kálóhoz. Ahol így állandóan lehettek vagy százötvenen. Akik odajutottak, elragadtatással kezdték a kotorászást. Ki csak piszkált, ki keresgélt, ki meg kutatott; vájkált az előtte halmozódó ruhaneműik — szoknyák, nyári se­lyemholmik, férfinadrágok, köpenyek, blúzok, női farmerok, blézerek, meg a százféle himihumi — közt. Fenekestül felforgatva mindent, másokkal nem törődve, sőt tülekedve. Egyszer csak elkiáltja magát egy hölgy. — Ez nem lehet igaz!... Mi ez, ha nem csoda?... De nem, 'itt vari benne a monogramom! És hogy mindenki lássa, mint a francia forradalomról szóló festmé­nyeken, a barikád tetején zászlót lo­bogtató kommunár — diadalmasan lenget egy szép tavaszi kabátot, kajpff.Hogy került ez ide, mikor én Pesten adtam el még hatvannyolc­ban? ... Visszakerült hozzám. Húsz év múltán, de ugye, nyugodtan hord­hatom még? Igaz, kicsit fiatalos, de az enyém... , Tóth István KÖNYVESPOLC Se vele, se nélküle ...!? verseny pontok, illetve a Budapesti Műve­lődési Központ. Az országos döntő időpontja mindkét kategóriában: 1989. április 25—30. • — a középiskolai döntő helyszíne: megyei művelődési és if­júsági központ, Szombathely. A felnőttdöntő helyszíne: városi művelődési központ, Marcali. A Berzsenyi-társaság és a támo­gató szervek 50 ezer forintot aján­lottak fel a verseny legjobbjainak díjazására. Az országos döntőbe jutott kö­zépiskolai versenyzők és kísérő ta­náraik útiköltségét az iskolák térí­tik, szállásról és étkezésről a rende­ző szervek gondoskodnak. A fel­nőtt versenyzők útiköltségüket ma­guk térítik, szállásról és étkezésről ugyancsak a rendezők gondoskod­nak. A versennyel kapcsolatban infor- mációt adnak .a megyei művelődési központok, valamint a Berzsenyi - Dániel Irodalmi és Művészeti Tár­saság (7400 Kaposvár, Németh I. fasor 7.). Szeretetéhség Miféle benső parancs kényszerít bennünket arra, hogy a karácsonyi ünnep előtt szinte megszállottként, hatalmas igyekezettel ajándékokat gyűjtögessünk? Miért törjük a fe­jünket azon, hogy miként lehetne előteremteni és jól beosztani a rá va­lót arra a bizonyos holmira, amivel szeretnénk meglepni a kedves hoz- -zátartozót: szülőt, gyermeket, uno­kát, nagymamát?... Micsoda ra­vaszság rejtőzik már a kicsiny em­beri lényben is, amikor — talán ösztönösen vagy a felnőtteket utá­nozva 8 titkos helyekre dugdossa a meglepetésnek szánt dolgokat? És azok a meglepetések! Legin­kább az a meghatóan szép és érté­kes közöttük, melyeket a saját ke­zükkel rajzoltak, festettek, farag- takr. barkácsoltak- a kis-emberek. Amikor a kivágott figurák, diákok; összeeszkábált dobozok, naivan hi­teles „festmények” elkészítése maga is komoly erőfeszítést kíván, hát még az ajándék rejtegetése. Vajon, ha megpillantjuk, fel tudjuk-e fogni valóban, hogy milyen érték lakozik ezekben a tárgyakban? Felhőitekre jellemző gondolkodásunk megér- ti-e a lényegüket? Elhatolnak-e ér­zéseink legmélyére azok a szándék­szikrák, amelyek létrejöttüknek, megalkotásuknak az elindítói vol­tak? Csak remélni lehet, hogy nem ve­szett kárba az a rengeteg igyekezet, amelyet még senkinek sem sikerült felmérnie ezen a világon. Mert el vagyunk foglalva ezernyi más fon­tos ügyes-bajos dolgainkkal. Mert valóban gondokkal, sőt tragédiák­kal terhelt az emberiség. A természeti katasztrófától súj­tott földrészek lakóinak fájdalma fölébe nő, mint sötét árnyék, az ap­rócska világi örömöknek. Nem is tudjuk, hogy illő dolog-e felfed­nünk saját boldogságunkat. Sza­bad-e ünnepelni a legendabeli Kis- 1 jézus eljövetelét, aki a szegények és elesettek istápolója volt, s inkább a segítés, a szolidaritás állana köze­lebb hozzá? És ha már ennek is eleget tettünk, fordulhatunk-e tisz­ta szívvel önmagunk, családunk bé- kességes világa felé? De tálán éppen ezért, mert soha­sem szűnik meg a Földön—emberi létünk velejárója — a megélhetésért való küzdelem, a madáchi újrakez­dés,. a természettel vívott harc, a köznapi „véres verejték!’, hát nincs mit szégyellenünk. Akinek megada­tott, jószerencséje folytán, az ra­gaszkodik a neki járó, elérhető bol­dogsághoz. Szeretetéhség hajtja az embere­ket, amikor a karácsonyi ünnepek­re készülődnek. Szeretnék felra- gyogtatni azokat a fényeket a gyer­mekszemekben, a megajándékozott felnőttek tekintetében, amelyek ré­vén értelmet nyer minden lemohdás és fáradozás. Hisznek abban, hogy ettől elmúlik minden gonosz árta­lom, bűnös emberi szándék, kívül­ről jött csapás. Megszűnik vagy enyhül abban a közegbein, amely­nek'a neve szolidaritás, összefogás, szeretet és béke. Amelyet ők maguk varázsolnak majd elő, remélik, hogy nem csak egy estére, nem csupán egy röpke pillanatra. F. Tóth Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents