Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-21 / 303. szám

1988. december 21. • PETŐFI NEPE • 5 MIÉRT DRÁGÁK A SZOLGÁLTATÁSOK? A lakosság összeszorítja a fogát, és fizet (L) ^ BAJÁI KÖRKÉP Az év közepén Meghízott számlák a szolgáltatóknál címmel a magas javítá­si-szerelési költségekről írtunk. Egyik olvasónk esete alapján például beszá­moltunk arról: egy 2 forintos ellenállá­sért, 140 forintba került szinkronfoko- zat-javításért, 168 forint rezsiórabérrel, a készülék éveinek a számától függő korpótlékkal (?) és 15 százalékos for­galmi adóval együtt 524 forintot fize­tett a megrendelő, hogy a tv-je üzemké­pes legyen. Az összeget—utóbb kiderült sza­bályosan számította fel a kecskeméti Elektroszer Vállalat. Mégsem hagy nyugodni azóta sem, hogy az árképzés alapja egy nyolcéves díjszabási jegyzék. A Kohó- és Gépipari Minisztérium adta ki. Ám hiába szűnt meg közben ez a minisztérium, hiába járt el az idő az ósdi árgyűjtemény fölött, a szolgálta­tók 1988 végén is ezt veszik alapul. 20 forint a sarok, mire felteszik: egy százas! A kínálatát tekintve gyenge piac to­vábbélő maradványai az ilyen és ha­sonló árajánlatok, amelyekkel a vevők harapófogóba szorítva érzik magukat. Mi egyebet is gondoljon az ember az efféle, előre „kidolgozott” árakról, amelyek már régen elszakadtak a való­ságtól? Elég Baján, a Bartók Béla utcában körülnézni, hogy lássuk: a fogyasztói árak és ezzel együtt a számlák úgy híz­nak, ahogyan a vattacukrot fújják. Húsz forint egy pár, női cipőre vagy csizmára való fémsarok egy cipőkellék- kereskedőnél. Néhány lépéssel arrébb, ’ a DunamentiSzolgáltatóipari Szovetke- zef részlegében már 70 forint 20 fillér egy pár fémsarok és a munkadíja. Teté­zi a költséget, ha a lábbeli tulajdonosa nem akar napokat várni a szolgáltatás­ra. Mint ahogyan az 5-10 éves, „öreg” tévék javítását a szervizek árnövelő korpótlékhoz kötik (a cikkünk elején, a példaként szereplő esetben ez 80 fo­rint volt), a versenytársak nélküli, ára­ikkal elkényelmesedett cipőjavítók ugyanúgy bevasalják a ráadást. A 70,20 forint vállalási árhoz hozzászá­mítanak még 15, 30 vagy 40 százalékos felárat, amennyiben a megrendelő a fémsarkalást 8, 4, illetve 2 órán belüli határidőre kéri.. Fizetett, majd ráfizetett — Valamiből nekünk is meg kell élni! Rácz Lajos cipész a mai, magas árak­ra és az emelkedő szolgáltatási kiadá­sokra céloz. A műhely várható 100 ezer forintos decemberi bevétele azonban nem csak az itt dolgozó hat ember munkáját méri. Az összeg azt is mutat­ja, hogy a vásárlók — kiszolgáltatva az egyoldalú piacnak — kénytelenek egy­re többet fizetni az árukért meg a szol­gáltatásokért. A harapófogó szoros. A gyártók és a szolgáltatók drasztiku­san emelik az áraikat -aközben a ter­mékek minősége nem javul, inkább romlik. Ha nincsenek jobb áruk, elkel­nek a rosszabbak is? Sajnos, igen. Egy pár, 1400 forintos barna női csizma, rövid idejű viselés után annyira megfa­kult, hogy gazdájának 92 forintért be kellett festetnie feketére. így használ­hatja tovább egy évig. Fizetett, majd ráfizetett! Aranyosék ingajárata és az RM 5642-es A Bajai Elektromos Karbantartó Vállalatnál, az Engels utcában Vojtek Sándor igazgató természetesnek tartja: — Évente 20-22 ezer készüléket javí­tunk. A legnagyobb forgalom a decem­beri. Tavaly ilyenkor 7 millió forint bevételünk volt. A fél megyéből jönnek hozzánk. Az a szerencse, hogy ilyen sok a hibás készülék. Ez jó nekünk. Nekik igen. De mi lenne jobb a pult másik oldalán — nemegyszer csalódot­tan — várakozó megrendelőknek? Ha a híradástechnikai termékekkel nem volna annyi baj, s ha a gyártók épp akkora felelősséggel gondoskodnának az alkatrészek pótlásáról, mint a Sze- lektrolit Kft. az ITT televíziókhoz. Aranyos Zoltánt harmadszor hozta el az apja Érsekcsanádiről, hogy a fia Orion hangdobozát a szervizben meg­javítva' átvehesse. Eddig hiányzott egy alkatrész, azért nem jártak szerencsé­vel. tm- Az utazgatások árából lassan ve­hetnénk egy másik hangszórót! -A* jegy­zi meg bosszúsan az apa. Péter Péternek, aki á Kölcsey utcá­ban lakik, szintén balul végződött egy vásárlása. „1988. február 26-án a bajai ipar­cikk-boltban egy RM 5642-es típusú Videoton magnós rádiót vásároltam. Kétnapi használat után a rádió kézelő­gombja elromlott. Március 1-jén behoz­tam a szervizbe, garanciális javításra, de alkatrészhiány miatt nem végezték el a munkát" — írta a Vásárlók könyvébe. Több mint egy hónap után Péter Pé­ter csereutalványra kapott egy másik, ugyanilyen gyártmányú készüléket. Már december, s még mindig nem csitultak el a panaszok az RM 5642- esek körül. Látogatásomkor három fi­atalembernek mondja Déri Antalné fél­fogadó: — Nincs kioldólemez, emiatt nem tudjuk megjavítani a magnós rádiókat! Forgalmazni kevés: termeim is többet kell! — Ez itt tizenkét, elintézetlen mun­kalap — mutat ezután egy kötegnyi iratot Dériné —, mindegyik ilyen ké­szüléké. Sorban álló (de inkább: elfekvő) munkalapok — megvárakoztatott üz­letfelek. Hiányoznak az 1 forint 20 fillé­res kioldólemezek, amelyeket majd a BRG Kecskeméti Magnetofon Gyárá­ban készítenek el. Az igazgató szerint évről évre rosszabb az alkatrészellátás. Az azelőtt monopol helyzetű nagy Gel- ka kis üzemekre való leépítése nem ja­vított, inkább rontott a _ helyzeten. A hiányos árutermelésen és alkatrész- gyártáson mit sem változtat, ha többen kémek részt ag áruk elosztásából ^for­galmazásából), mint termeléséből és a szolgáltatásokból! Ez utóbbinak a terhét,sínylik meg jó ideje a fogyasztók. Ez az oka annak is, amit a városi tanács hatósági osztályán dr. Égi Endre jogász így foglal össze: B81§i§Baján is elviselhetetlen az alkat­részhiány. Emiatt lassú és drága a javí­tás. Főleg a cipő- és az úgynevezett gyorsjavítások magas árára panasz­kodnak az emberek. Nemrég Kecske­méten vettem egy szigetelőszalagot, 80 forintért. Még csak be sem csomagol­ták, ahol gyártották. így járunk sokan, akik üzletben vásárolunk, vagy mélyen belenyúlunk a zsebünkbe a szolgálta­tóknál. A lakosság nem tehet mást, mint összeszoritja a fogát, és fizet. Eddig a tanácsi dolgozó szavai. A következőkben arról olvashatnak majd: a gyenge piaci kínálat körülmé­nyei között a megyeszékhelyen s a von­záskörzetében sem különb a helyzet. Kohl Antal (Folytatjuk). KÜLÖNLEGES GAZDASÁGI ÖVEZETEK Szovjet—finn zóna Az utóbbi hónapokban, he­tekben a szovjet sajtó hasábjain többször is felbukkant a külön­leges gazdasági övezetek kiala­kításának gondolata. Többféle helyszín, elképzelés terítékre került, amíg azután a közel­múltban Oleg Bogomolov, az is­mert akadémikus közölte, hogy az első ilyen különleges zóna a szovjet—finn határ közelében, a Szajmenszkij-csatorna körze­tében lesz. Az optimista elkép­zelések szerint már 1990-ben beindítanák azt a szovjet—finn közös vállalkozást, amely éven­te 30 ezer számítógépet gyárta­na. A különleges övezetek kiala­kításáról és a tevékenységük szabályozásáról folytatott vi­táknak különös impulzust adott Mihail Gorbacsov krasz- nojarszki kijelentése. Eszerint: a szovjet vezetés gondolkodik olyan közös vállalkozások kü­lönleges övezetének kialakítá­sáról a Távol-Keleten, amely­ben a résztvevők kedvezményes vám- és adóelbánásban része­sülnének, és emellett olcsóbban jutnának hozzá a természeti és munkaerőforrásokhoz. Szak­emberek szerint a Távol-Kele­ten Nahodka kikötő térségében hozhatnak létre ilyen zónát. Szakértők rámutatnak arra, hogy az ilyen övezetek haszno­sak lehetnek a szovjet külkeres­kedelem s általában a népgaz­daság számára. Leginkább a kí­nai példára hivatkoznak, ahol kiemelkedő eredményeket pro­dukáltak az eddig kialakított övezetek. Ezek a zónák egyfajta kísérleti laboratórium szerepét is betöltik a kínai népgazdasági reformfolyamatokban. Az övezetek azonban csak akkor lehetnek igazán műkö­dőképesek, ha sikerül bevonni a vállalkozásba a külföldi tő­két. A már említett vám- és adókedvezmények mellett éhé­hez szükséges a megfelelő hely­szín kiválasztása, azaz legyen jól fejlett ipari infrastruktúra és közlekedési hálózat. E szem­pontokat figyelembe véve első­sorban tehát a tengerparti és határterületek jöhetnek számí­tásba: A Baltikum és a Távol- Kelet. Az észtországi Tartuban például úgynevezett technopo­lisz típusú övezet létesítésével kacérkodnak. Ennek lényege, hogy a meglévő egyetemi és ku­tatói bázisra, tehát a nemzeti tudományra építve be lehet majd csalogatni a nemzetközi tőkét. Felmerült annak lehető­sége is, hogy Odessza és kör­nyéke kapjon ilyen kiváltságo­kat. E mellett szól, hogy a kör­zetben működik négy dunai és öt tengeri kikötő, s a környék fejlett iparral, mezőgazdaság­gal és turizmussal dicsekedhet. A bevezetőben említett, Szaj- menszkij-csatoma körzetében létesítendő övezet esélyeit növe­li, hogy mind a szovjet, mind a finn oldalon szakképzett mun­kaerő áll rendelkezésre, s a hí­rek szerint svéd, nyugatnémet és ír cégek is érdeklődnek a be­kapcsolódás lehetőségei iránt. A területen főképpen csúcs­technológiájú elektronikai cik­keket kívánnak gyártani, s re­mélik, hogy a kialakítandó kö­zös vállalatokban a szovjet tu­dományos ismereteket a nyuga­ti gyártási és kereskedelmi ta­pasztalatok felhasználásával versenyképes termékké alakít­hatják. A korlátlan lelkesedésnek ma még persze gátat vet, hogy a különleges gazdasági övezetek­ről szóló elképzeléseknek nem kevés ellenzője is akad, főkép­pen a központi minisztériu­mok. Véleményük szerint a Szovjetunióban a jelenlegi tör­vények mellett ezeket az öveze­teket nem lehet beilleszteni a gazdasági mechanizmusba. — dl — (MTI-Press) KÖNYVESPOLC Otthon­bővítés Az Ezermester Kiskönyvtár 28. kötete nyolc szerző közös munkájaként látott napvilágot. Olvashatunk az alapterület megnövelésével történő otthon­bővítésről (hozzáépítés), több javaslatot, megvalósult tervet mutatnak be az alapterület­növelés nélküli fejlesztésekről, a praktikusabb elrendezésről, átalakításokról. Kipróbált ötle­teiket adják közre a loggiából lakótér, a két szpba helyett 1 + két fél szoba kialakítására, be­mutatják, hogyan érdemes ga­lériát építeni a szobában, ho­gyan lehet hálóhelyet ötletesen beépíteni az előszobába, kihúz­ható fiókokba; mi minden elfér az ágy alatt, mire használjuk a sutszejcrényt, hogyan készíthe­tünk választó tálalót, falmelléki étkezőt... Megismerhetjük a szerzők zughasznosítási ötletei­nek megvalósítását, a hulladék­rejtőket, fali rögzítőelemeiket, a Falco által gyártott Betonyp- lapok használatát (két hónap alatt lakható otthont varázsol­hatunk elemeikből). Hasznos tanácsok sora segíti a barkácso­lásra vállalkozókat a hangszi­getelés fortélyainak megismeré­sében is. k. m. Felújított betongyár A Vas Megyei Építőipari Vállalat betongyárát 21 millió forintos költséggel felújították és korszerűsítették. A modem betonkeverő — ahol a számítógép-vezérlésű gépekkel 40-féle különböző betonkeverék áfiítható elő — december elején kezdte meg a termelését (MTI-fotó) NSZK: „Előrehozott konjunktúra” Bár még messze van az Európai Kö­zösség egységes belső piacának 1992- ben esedékes megteremtése, a nyugat­német gazdaság már ennek a lázában él. A vállalatok igyekeznek hozzáiga- zodni a kialakuló, háromszázmilliós lé­lekszámú, éppen ezért hatalmas vásár­lóerejű piac követelményeihez, hiszen a verseny még kíméletlenebb lesz. Ez a „lázas” állapot nem éppen bete­ges. A gazdasági növekedés üteme az év eleji 2 százalékos — és már akkor is optimistának tartott — becslés helyett 3,5 százalékos lesz. A fogyasztói árak emelkedésének üteme az év végéig 1 százalék alatt marad, és jövőre sem fogja meghaladni a 2,5 százalékot — így az előrejelzések. Ennek' kapcsán néhány beszélgető partner „előrehozott” konjunktúráról beszél. A készülődés most ösztönzi a beruházásokat és a fogyasztást, de félő, hogy a mesterségesen előrehozott beru­házási kereslet a későbbi években kiful­lad, lefelé húzva a konjunkturális gör­bét. A bonni kormány tart az inflációs nyomás erősödésétől, és a túlfűtött gaz­daság lehűtése érdekében adóemelést tervez. Közülük a legvitatottabb a ka­matjövedelmekre január elsejétől kive­tendő 10 százalékos, úgynevezett for­rásadó, mégpedig azért, mert máris me­nekül a tőke az NSZK-ból, főképpen a csábító adószabályokat kínáló Luxem­burgba. A nyugatnémet jegybank sze­ÁLDÁS VAGY ÁTOK? Ha kellett, fegyverként fordították a zsarnokok ellen, többnyire azonban létfontosságú munkaeszközként hasz­nálták. Kubában ismét élesítik a széles pengéjű nádvágó késeket, a macheté- ket. Tengerparti otthonaikból majd fél­évre újra a barakkházakba költöznek a macheterók, a nádaratók, s megin­dulnak az óriási kombájnok. A karibi szigetországban megkezdődött a zafra, a cukornádaratás. Kubában olyasmi a zafra, mint ná­lunk az aratás és a szüret együttvéve. Több tízezer hivatásos nádvágó áll munkába, a földeken és a feldolgozó- üzemekben mintegy 350 ezren foglal­koznak a cukorral. A hivatásos aratók, a macheterók a legkeményebb fickóknak számítanak Kubában. A nádvágás embert próbáló, nehéz fizikai munka, csak a legszívó- sabbak bírják a több hónapos nomád táboréletet. A nádvágókat persze meg is kell fizetni, jövedelmeikről legendák is keringenek, egy kiváló machetero az átlagfizetés többszörösét, 600-700 pe- sót.is megkereshet. Az igazi cukorgyár tulajdonképpen a föld, mondják a kubaiak. A gondos rint csupán az év első felében több mint 50 milliárd nyugatnémet márka (nettó) hagyta el az országot, míg az előző év­ben csak 18,6 milliárd márka volt a tő­kemérleg deficitje. A tőke menekülése megdrágíthatja a hiteleket, s ez—páro­sulva az adók emelésével—a nyugatné­met termékek világpiaci versenyképes­ségének rovására fog menni. Az NSZK 215 milliárd dolláros kivitelével a világ legnagyobb exportőre, és a kivitel a gaz­daság egyik fő motorja. Schäfer, a bonni kormány CSU párti helyettes szóvivője nem osztja az aggá­lyokat. A gazdaság növekedése a kö­vetkező időszakban töretlen leszúr véli de egyes ágazatokban nagyjelentő­ségű, és egyesek számára fájdalmas vál­tozások fognak végbemenni. A napnál világosabb, hogy az NSZK sem enged­heti meg magának bizonyos iparágak mesterséges életben tartását; ezeket le kell építeni, vagy kitelepíteni alacso­nyabb bérszintű országokba. Nem le­het azonban egy iparágat egészében ,-,lemaradónak” minősíteni, és úgy, ahogy van, túladni rajta. A minőségi termelés magját meg kell őrizni. A hajógyártás például egészében vé­ve versenyképtelen, de egyes különle­ges, magas technológiai szintet képvi­selő hajóké nem az. Az autóipar sem lehet már a növekedés hordozója, a piac telített, a távol-keleti verseny nagy. A távolsági szupervonatok gyár­tása viszont, de elsősorban a repülő­gépgyártás, megkülönböztetett figyel­met érdemel1-- hangsúlyozza Schäfer. Ezt-a figyelmei meg is |apja. Nyugat­német politikai körökben meglehetős vihart kavart a bonni kormánynak az a döntése, amellyel jóváhagyta az évi 70 milliárd márkás forgalmat lebonyolító autóipari óriás, a Daimler—Benz és a Vezető nyugatnémet repülőgépgyártó, a Messerschmitt Bölkow Blohm fúzióját. A Szabaddemokrata Párt (FDP) hosz- szas belső viták után áldását adta a do­logra, de az FDP több politikusa tart tő­le, hogy ellenőrizhetetlenül nagy ipari konglomerátum jön létre, s ez gazdasági súlyánál fogva zsarolhatja az államot. A fúzió szószólóinak ellenérve az, hogy olyan vállalatot kell létrehozni, amely az egységes nyugat-európai piacon partnere lehet az angol és a franciá repü­lőgép-ipari és hadüpari óriásoknak, mint amilyen a British Aerospace vagy az Aerospatiale. Enélkül nemcsak a nyugatnémet repülőgépgyártás lesz ver­senyképtelen Európában, hanem a nyu­gat-európai repülőgépipar is alul marad az amerikaiakkal szemben. A látványos gazdasági teljesítmé­nyek .árnyoldala, hogy 2,5 millió pol­gár, a munkaképes lakosság 9 százalé­ka alig részesedik belőle. Ekkora- ugyanis a munkanélküliség, amelynek aránya most már évek óta makacsul 9-10 százalékos, és az előrejelzések egy­öntetűen a növekedésével számolnak. (MTI-Panoráma) Zafraidény Kubában előkészítő munkálatokban, a megfelelő fajták kiválasztásán, a gondos ülteté­sen, a gyomirtáson, az öntözésen is mú­lik, hogy mennyire édes-zamatos lesz a nád. Ha minden munkát optimális idő­ben végeznek el, s betegségek sem káro­sították az ültetvényeket, már csak a vágók munkáján múlik, milyen és mennyi nád kerül a cukorgyárakba. Régen teljes egészében kézzel arat­tak. Az idei zafrában—a tervek szerint ;L- már a nád 70 százalékát a kombáj­nokkal vágják le. De bármilyen kiváló­ak a gépek, hä munkaszervezési prob­lémák, vagy pótalkatrészek hiánya mi­att állni' kényszerülnek, ha nincs elég teherautó a nád elszállítására, vagy ha a cukorgyárban nem megfelelő az üte­mezés. S sajnos, mindegyik probléma elö-előfordul. Kubában még ma is sokat vitatkoz­nak azon, hogy a cukor áldás-e vagy átok. Tény, hogy a szigetországban a cukornád ideális körülmények között terem. A cukor jelenlegi, katasztrofálisan alacsony világpiaci ára mellett nagy kérdés persze, megéri-e ez Havanná­nak. Hiszen az ár a nyolcvanas évek eleje óta a termelési költségek felét sem fedezi, még a nyerscukor kikötőbe szál­lításának költségeit sem. Elsősorban politikai megfontolások, s a legkevésbé sem gazdaságossági okok diktálják, hogy a kubai cukor több mint kéthar­madát a Szovjetunió és a szocialista országok vásárolják meg, a világpiaci szintet jóval meghaladó, kedvezményes áron. Havanna körülbelül a termelés 20 százalékát a tőkés piacon értékesíti, lévén gyakorlatilag szinte egyedüli ke- ményvaluta-beszerzési forrása. Az ala­csony cukorárak azonban kevesebb va­lutát jelentenek, így nem meglepő, hogy Kuba kénytelen volt a felére csökkenteni nyugati importját. Szakértők becslései szerint az idei kubai zafra kilátásai biztatóak, a hek- ' táronkénti nádhozam majd héttonnás növekedését Ígérik az előzetes vizsgála­tok, azaz átlagosan 65 tonna körüli termést. Némiképp már anakroniszti­kusnak hat ugyan a havannai vezetés felhívása, hogy idén egymillió tonnával szeretnék megnövelni a cukortermelést a forradalom győzelme 30. évforduló­jának tiszteletére, a cél azonban a nyolcmillió tonna körüli rekordtermés túlszárnyalása. (MTI-Press) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents