Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-20 / 302. szám
/ 1988. december 20. • PETŐFI NÉPE • 5 közlési Műszaki Főiskola kihelyezett tagozatát megszervezzük Kecskeméten. Ez a levelező oktatási forma közlekedési és távközlési szakembereket adna a megyének, s elképzelésünket támogatja a megyei tanács és a GAMF is fogadókész. Szólni kell a szakmunkásképzésről is. A statisztikai szemlélet helyett — ne legyen sok a bukott diák! — végre érvényt kellene szerezni annak: aki bizonyítványt kap, az legyen szakember! S talán ''még egy. A Közlekedéstudományi Egyesületnek jobban ki kellene lépnie a nyilvánosság elé. A tudományos dolgozatok, publikációk jelentős segítséget, támogatást nyújthatnak a megye vezetői, döntéshozói részére, a közúti, a vasúti, a vízi közlekedés megszervezésében, fejlesztési irányainak meghatározásában, az út, a vasút, a vízi létesítmények kiépítésében. Gémes Gábor A kereskedelmi bank üzlet, az üzleti világban pedig nem lehet másképp boldogulni, csak józan mérlegeléssel és értelmes kockázatvállalással — mondogatja. Szendrey Sándor pályája is úgy alakult, ahogyan sok, hasonló korú vezetőtársáé: az országgal együtt kellett megtenniük a kitérőket, gyakran ajánlatos volt elfelejteniük, amit korábban megtanultak, aztán egyszer csak újra emlékezni kellett arra, amit évekig jobb volt feledni (a legjobb példa erre a bank: hiába tanult valaki hajdanán a váltóról, tíz évvel ezelőtt sehol nem volt szükség erre a tudásra, ma viszont...!) Szendrey Sándor dolgozott a komáromi számvevőségen, aztán a győri hitelszövetkezetben, volt revizor és főkönyvelő, 1961-től pedig a Magyar Nemzeti Bank Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának vezetője— egészen áddig, amíg egységes bankrendszerünk hirtelen „osztódni” nem kezdett. — Magam akartam a kereskedelmi bankhoz jönni — mondja az igazgató. — Tulajdonképpen ez az a munka, amit pályám kezdetén is végeztem, amit szeretek. Itt állandó készenlétben kell lenni, új és új ötletekkel előállni, enélkül egy üzleti bank nem él meg. Munkatársaim fiatal, kreatív emberek, akiknek szerencsére már nem kellett megtenniük azokat a bizonyos kitérőket. A bankigazgató jó néhány éve a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei szervezetének elnöke. A MTESZ-emlékér- met a Tudomány és Technika Háza felújításának szervezéséért vehette át a napokban. A Ház Szendrey Sándor szívügye, a hajdani, lerobbant zsinagóga nagy részben néki köszönheti, hogy a hetvenes évek elején újjávarázsolták. — A MTESZ-nek az a feladata, hogy a tudományos egyesületek működéséhez megfelelő teret, körülményeket biztosítson—vélekedik a bankigazgató elnök. -15 Ilyen tér a Ház, csak most már itt az ideje üzleti szempontból is gondolkodni a hasznosításán. Hozzá kell járulnunk a fönntartásához is. Véleményem szerint a MTESZ megyei szervezetének önellátónak kell lennie, s ennek érdekében ki kell használnunk, hogy van egy ilyen kitűnő épületünk, például bérleti dijak szedésével. A bankigazgató tehát a tudományos egyesületek szövetségében sem tagadja meg elveit; járják csak itt is természetes útjukat a forintocskák. A MTESZ ugyan nem üzlet, de a központi költség- vetésből egyye vékonyabban csordogál a pénz, s néhány jó üzleti fogás ráférhet jövőre a szövetségre. Szendrey Sándor szerint a bankoktól lehet tanulni. Magyar Ágnes Holsten prémium — Új sör Nagykanizsáról A nagykanizsai sörgyárban megkezdték a Holsten prémium sör gyártását, amelyből az idén 2 ezer, az elkövetkezendő évben pedig 12 ezer hektolitert terveznek készíteni és forgalmazni. A három egész három tized deciliteres csomagolásban forgalomba keriilő, 100%-os malátafelhasználással készülő sörkülönlegesség minőségét fokozottabb ellenőrzéssel garantálják. (MTI-fotó) A PERESZTROJKA HÉTKÖZNAPJAI Milliomos szegények Konzervet esznek a halászfaluban • Heringhalászok a Baltikumban. Másfél óra autózás után érkeztünk meg a Juzsno-Szahalinszk közelében lévő Kirov halászkolhozba. Gyorsabban is oda lehetne érni; de az ut... , Á kolhoz — helyi nevezetesség. Évente 8 millió rubel körül van a tiszta nyereségük. Termelési mutatóikat tekintve ez az ország második legjobb halászkollektivája, náluk több halat csak egy kamcsatkai gazdaság fog ki. A Kirov kolhoznak van 25 halászhajója, saját kórháza, rendelőintézete és két óvodája. Vlagyimir Bondarenko elnökhelyettes és Margarita Sersztobitova, a terv- és gazdasági csoport vezetője mondta el, hogy a matrózok egy hajóúton — mintegy 3 hónap alatt — 7-8 ezer rubelt keresnek,de olyan is van köztük, aki 9200 rubelt visz haza. A kapitányok járandósága 17 ezer rubel. Beszéltek. egy 46 éves kapitányról, Jurij Fetyiszovról, aki legénységével együtt halászhajót vett bérbe. Igencsak hasznos vállalkozás volt ez nekik is, meg a kolhoznak is. Annyit kerestek, hogy végül felül kellett vizsgálni az átvételi árakat. —1 Miért? — kérdeztem. § Hiszen keresetüket csökkentve a kolhoz azt az ágat vágja le, amelyen maga is ül?... A pénzügyi vezető azonban hajthatatlan: valahol mégiscsak meg kell vonni a határt! Nem építhetünk kommunizmust csak egy kapitánynak, vagy egy hajó legénységének. Ettől a pillanattól a derűs hangulatú beszélgetés váratlan fordulatot vett. Kiderült, hogy nem is megy minden olyan simán es rendben a milliomos kolhozban. A hírhedt mennyiségi szemlélet oda vezetett, hogy a halászok kénytelenek olcsó halat, úgynevezett mintájt kifogni, amely nekik sem kifizetődő, kereslet sincs rá, de a kolhoztól teljesített tonnákat követelnek. És az eredmény az, hogy az üzletekben eladhatatlan konzervhegyek tornyosulnak. A kolhoznak van 10 millió rubelje beruházásokra, de már régóta nem építenek semmit, mert nincs anyag és építőmunkás. Szégyen és hihetetlen, de a falu üzletében a friss hal akkora szenzáció, mint az importtechnika. S ami végképp elképesztő: a kolhoz úgy határozott, hogy ingyenessé teszi tagjainak a szolgáltatásokat, de a járási tanács ! végrehajtó bizottsága megköveteli, hogy az emberek fizessenek, mert az javítja a statisztikát, a jólét növekedésének állítólagos mutatóját. Azután régtől fogva minden kolhoztag befizeti keresetének 3 százalékát egy segélyalapra. Sok könyvelő váltotta már egymást a gazdaságban, de egyiknek sem sikerült rájönnie, hogy mi is ez a segélyalap és kinek szántak. Végül pedig az is kiderült, hogy ha a kolhoz nyugdíjasa' Szahalinról a szárazföldre akar költözni, elveszíti a ledolgozott éveket. Bondarenko elnökhelyettes szomorúan vonja meg a mérleget: Milliomos kolhoz — pénz nélkül, halat fog — és konzerwel táplálkozik. Engedelmet — mondtam de ez végiU is kolhoz, s a gazdaságnak tisztes jogai vannak!, Ki . kényszerítheti rá, hogy veszteséges munkát végezzenek? Kinek van joga megnyirbálni a gazdaság dolgozói áltál jóváhagyott összegeket? A kérdésre részletes magyarázatot kaptam arról, hogy milyen szerepe van életükben a halászati kolhozok szövetségének, amely a kolhozok befizetéseiből él, de csak zavarja azok munkáját. Arra is utaltak, hogy az engedetlen, vagy akaratos kolhozoknak megváltoztatják a halászati övezetét és akkor elbúcsúzhatnak a millióktól. Érzékeltették, hogy a szahaliniak számára csak akkor kezdődik igazán a peresztrojka, amikor nem kell majd egy láda szög megvételének engedélyéért Moszkvába utazniok. M. Jefimov - (APN—MTl-Press) A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) Bács-Kiskun Megyei Szervezete minden évben hagyományosan MTESZ-emlékéremmel ismeri el egyesületi tagjainak kiemelkedő munkáját, a szövetség érdekében kifejtett tevékenységét. Az idén Rigó István, Rigó Endre és Szendrey Sándor kapfák az elismerést. Őket mutatja be alábbi összeáUításúnk. Az elnök Rigó Endre immár harminc esztendeje dolgozik a'Kecskeméti Asztalos Kisszövetkezetnél. Ez az első munkahelye. Szakmunkástanulóként kezdte, majd a sikeres vizsgát követően a ranglétra grádicsait bejárva, másfél évtizeddel ezelőtt elnöknek választották. Irányítása alatt a kis, 150 főt foglalkoztató szövetkezet mindig eredményesen, jól dolgozott. fogó Endrének a szövetkezet vezetése mellett maradt energiája néhány társadalmi megbízatás ellátására is: tagja a Kiszöv elnökségének, elnöke a megyei szövetkezeti bizottságnak és titkára a MTESZ Faipari Tudományos Egyesületének. Különösen ez utóbbi beosztása ad bőven feladatot, mert bár maga az egyesület kiesi, de a bázisvállalatokkal való kapcsolat- tartás, a különböző szakmái programok szervezése sok időt vesz igénybe. Mint mondja, a MTESZ-ben tartott előadíások nagyon fontosak a szakemberek számára, hiszen kiváló fórumok a legkorszerűbb technológiák, a tudomány új eredményeinek ismertetéséhez s a legfrissebb információk cseréjéhez. . Ugyanakkor felvetik itt az iparag legégetőbb problémáit is, amit fogó Endre a Faipari Tudományos Egyesület országos elnökségének tagjaként tolmácsol az országos összejöveteleken. Mert akad manapság a faiparnak problémája épp elég. Rögtön elsőnek itt az alapanyag kérdése. Az erdőgazdaságók^-Ümivel ők ebben érdekeltek — exportálják a jó minőségű (első osztályú és osztályon felüli) faanyagot, holott a népgazdaságnak pont az lenne az érdeke, hogy nyersanyagban szegény országunkból minél magasabb feldolgozottsági fokú termékeket szállítsanak üzemeink. (Azáz lehetőleg ne rönkfát, hanem például kész bútorokat exportáljunk.) Rigó Endre szomorúan mondja, hogy bár több fórumon, többen felvetették már ezt a kérdést, sajnos, nem sok minden váltorjjg ü Az igazgató A MTESZ megyei szervezetében a 250 tagot számláló Közlekedéstudományi Egyesületnek 1983 óta elnöke Rigó István, a Kunság Volán igazgatója. A nyolc szakcsoport felöleli a közlekedés valamennyi ágazatát, az útépítéstől a vasúti szállításig, s tagjainak zöme mérnök és technikus. Miben áll ennek a tudományos egyesületnek a feladata? — A gazdálkodó szervezeteket időben felkészíteni a változásokra — válaszolta Rigó István. — Mire gondolok: a szabályozó- és tarifaváltozásokra, a vállalatokat érő negatív hatások kivédésére. A módszer a konzultáció, amely egyrészt egymás közötti tapasztalatszerzésre alkalmas, másrészt szaktekintélyek meghívásával, a velük történő eszmecsere alapján felkészülhet egy- egy vállalat a tennivalókra. Köz»■»11 ne a középpontba állítani, azaz valóban az alkotó értelmiséget megbecsülni. Úgy vélem, ezt a jelzőt a műszaki értelmiség döntő többsége már kivivta magának, de szeretném aláhúzni, a munkásokkal és más tudományágakkal való együttműködés nélkül ez önmagában semmit sem ér. Egy tudományos egyesület mit tehet, mit tesz annak érdekében, hogy a megszerzett, elemzett s kimunkált tapasztalatok igazán bevonúljanak a hétköznapi életbe, s ott termelő erővé váljanak? — Nagyon sokat tehet és tesz is egyesületünk ezért. Mint már fentebb utaltam rá, igyekszünk a tudásszintet emelni, de van ezen kívül is tennivalónk. Köztudomású, hogy a közúti közlekedésben csökken a forgalmi és a szellemi kapacitás is. Ha komolyan 1 vesszük azokat a fejlesztési elképzeléseket, amelyek majd a következő évtizedeket jellemzik, valamit tennünk kell! Szándékunk, Iiogy a győri Közlekedési és TávA bankár zott. Mégsem szabad belenyugodni. Fel kell hívni az illetékesek figyelmét az ellentmondásra, és arra, hogy a gyártáshoz szükséges kellékek és fontos segédanyagok hiánya is igen gyakran hátráltatja a termelést. Márpedig a bútoriparra is nagy feladatok várnak mostanában. Ezektől az üzemektől is azt várják, hogy lehetőleg növeljék tőkés exportjukat, közben pedig az alapanyag drágul, a minőség romlik, a gyárak, szövetkezetek többségének technikai színvonala alacsony. Ez a másik olyan témakör, amelyet mostanában sűrűn felvetnek rendezvényeiken a központi egyesülettel közösen. Hangsúlyozták, hogy a szűkülő anyagi források ellenére sem szabad lemondani a korszerű, új technológiák meghonosításáról. És ehhez fel kell használni az ex- portbővitö pályázatok adta lehetőségeket is. fogó Endre'szerint azonban fel kell gyorsítani a pályázatok elbírálását, hogy az üzemek minél rövidebb időn belül végrehajthassák halaszthatatlan műszaki fejlesztéseiket. Mert csak így lehetnek versenyképesek a piacon. Gaál Béla reműködünk tudományos anyagok előkészítésében. Egy példát erre: egy évvel ezelőtt készítettük el Kecskemét helyi tömegközlekedési koncepcióját. A tudományos alapozást segítették az országos konferenciák is, amelyek megszervezésében a vasút, az útépítés és a közúti közlekedés jeleskedett. A tudomány ma már gyorsabban hat a hétköznapokra, mint korábban, s a MTESZ-nek ez a legfőbb feladata: a tudományos eredmények mielőbb hasznosuljanak. — Ez kétségtelenül így van, és a Közlekedéstudományi Egyesület igyekszik a tudásanyagot gyarapítani, s az új eredményeket egy-egy szakterületen bevezetni, hasznosítani. Mindemellett képviseljük a műszaki értelmiség érdekeit. Az a véleményünk, a jelenlegi elképzelésekkel szemben, hogy a produktummal arányos anyagi, erkölcsi elismerést kelleSzendrey Sándor, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. kecskeméti bankszervezetének igazgatója 1961 óta lakik Kecskeméten. Sosem kellett panaszkodnia, hogy az ismeretlenség homályában kénytelen élni, ám az biztos, hogy az idén kevés nála nevezetesebb vagy legalábbis gyakrabban emlegetett — ember akadt a megyében. — De tudja, miért? — kérdez vissza azonnal, mielőtt még folytathatnám a gondolatot. — Mert nincs pénz. Ez a pénztelenség tett híressé — vagy inkább hírhedtté? — bennünket, azaz a bankot. Pedig egyáltalán nem arról van szó, hogy az OKHB munkatársai nem tudják ellátni a bankrendszer kétszintűségéből adódó feladatokat, vagy sajnálják a pénzt a vállalatoktól. Azt kérdezik, miért nem adunk többet? Mert csak annyi pénze van a banknak, amennyit a számlatulajdonosok betesznek betétre, amennyi részvényt jegyeznek vagy kötvényt vásárolnak tőlünk. A bankrendszert akkor kell szidni, ha a rábízott pénzzel rosszul sáfárkodik. Ha a meglévő pénz kevés, akkor azt teheti, hogy a forgási sebességét fölgyorsítja, pénzkímélő módszerekkel él, új, tőkebefektetést nem igénylő üzletágakkal bővíti tevékenységét. A pénzemberek állítólag szüntelenül a pénzről beszélnek. Ellenőrizhetetlen, így van-e, de az igaz, hogy Szendrey bankigazgató minden beszélgetésben előbb-utóbb kedvenc témájához kanyarodik vissza. Ami nem annyira maga a pénz, inkább az a rendszer, amelyben értéktelenedő „forintocskáink” járják útjukat. A bankár szenvedéllyel magyaráz a tőkeallokációról, a váltóról, a kereskedelmi bankok feladatairól — és profi vívóként hárítja el a mostanában sokat panaszkodó vállalatok gyakran nagyon is jól irányzóit szúrásait.
