Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-02 / 287. szám
I 1988. december 2. • PETŐFI NÉPE • 3 MIT TETTEK A SZERVEZETEK? A kibontakozásért, a politizáló pártért Kecskeméten a városi pártbizottság egy munkabizottságot hívott életre abból a célból, hogy tájékozódjék: miképpen hajtották végre a pártszervezetek azt az intézkedési tervet, amelyet a gazdasági, társadalmi kibontakozási program megvalósítása érdekében készítettek. A munkabizottság húsz pártszervezetnél tájékozódott erről, s túl azon, hogy átnézték a terveket, a végrehajtás ellenőrzéséről készült testületi anyagokat, beszélgettek a pártszervezetek vezetőségi tagjaival is. Működnek-e a demokratikus fórumok? Valamennyi pártszervezet vizsgálta a demokratikus fórumok működését, s legtöbb helyen arra a következtetésre jutottak, hogy a gazdasági, illetve a szövetkezeti élet demokratikus fórumai a szervezeti és működési szabályzatokban rögzítve vannak, azokon nem szükséges változtatni. A pártélet fórumai számának csökkentése pedig a jelenlegi helyzetben nem volna célszerű. Ezzel csupán formai okok miatt a párt- szervezetek többségében érdemben nem foglalkoztak, ugyanakkor vannak figyelemre méltó kezdeményezések. A Kecskeméti Konzervgyár pártbizottsága mélyrehatóan elemezte a fórum- rendszerben fellelhető átfedéseket és a gazdasági vezetéssel együtt csökkentette e fórumok számát. A Baromfifeldolgozó Vállalat pártbizottságának javaslatára éppen az átfedések megszüntetése érdékében, rendszeresen "tartanak közös gazdasági és pártbizottsági értekezleteket, míg a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben előzetesen egyeztették a párt- és a gazdasági vezetés munkaterveit. A vezetői munka megújításában a kiegyensúlyozottság és a folyamatosság a jellemző, a gazdasági vezetőket az egység teljesítménye, eredményessége alapján ítélik meg. Az egytestületes pártbizottságok létrehozása során a vezetés megújult, ami az alapszervezetek esetében nem következett be. A kádermunka hatékonysága A fémmunkás-, az egészségügyi és pedagógus-pártbizottság most vizsgálja felül a káderhatásköri listáját, s úgy tervezik, hogy nagyobb jogkört biztosítanak az alápszervezetek számára. A pedagógus pártbizottság véleménye szerint a kádermunkában a nevelőtestületeknek nagyobb a hatáskörük, mint a pártszervezeteknek. Feltehetően ez abból fakad, hogy a kapott hatáskör gyakorlására az alapszervezeteket még nem kellően készítették fel. Több vállalatnál, így a „fémmunkás'’ Gyárban, a Kunság Volánnál, a Kecskeméti Konzervgyárnál, a Baromfifeldolgozó Vállalatnál határozott törekvés van arra, hogy a gazdasági vezetők utánpótlását saját nevelésből oldják meg. Nehézségeket okoz, hogy kevés műszaki és közgazdász szakember lép be a vállalatokhoz. A fiatal értelmiségiek elismerésére, ösztönzésére számos új formát választottak. A Bácsép- személ például műszaki tanácsadó rendszer, műszaki alkotói díj alapítását, az Univer Áfésznél fiatal kutató- csoportok szervezését, az Agrikonnál menedzserképzést, .s lehetne még sorolni. Sbkan tanulnak felső- és középfokú tanintézetekben, s a vállalatok céltudatosan foglalkoznak szakmai tanfolyamok szervezésével és szakmunkásképzéssel. A pártmunka káderhelyzetét nehezíti, hogy sokan nem vállalnak párt- tisztséget, főként pedagógusok, fiatal orvosok, községi értelmiségiek. Szétválasztják a kétféle tevékenységet A már említett pártszervezeteknél a? intézkedési tervek foglalkoznak a pártszervek és a gazdálkodó szervezetek vezetőinek munkamegosztásával, a hatáskörök és a felelősség egyértelműbb elhatárolásával. Ennek a bonyolult feladatnak a gyakorlata még nem alakult ki, teljes egészében. A pártszervezetek mindenütt részesei a gazdasági stratégia kidolgozásának, megismertetésének és elfogadásának, valamint a végrehajtás ellenőrzésének. Mindez nem jelenti a felelősség átvállalását. A kialakult gyakorlat megváltoztatását szorgalmazó új gondolatok bizonyos zavart okoznak a pártszervezetek vezetésében. Kétségtelenül ellentmondásos a kép, s emiatt a gyakorlat is, ám a munkamódszer, munkastílus kidolgozása, alkalmazása, az új viszonyokhoz víjló adaptálása még várat magára. Megteremtése azonban sürgető tennivaló. Nyíltabb rendezvények A pártmunka nyíltságának fejlesztésére a pártszervek és -szervezetek számos olyan új formát és módszert vezettek be, amelyek elterjesztése, általánossá tétele célszerű volt. Több helyen, az egészségügyiek, a konzervgyáriak, az Agrikon pártbizottsága a párttagok számára nyilvánossá tette a pártbizottsági üléseket. Igaz, van olyan tapasztalat, hogy a tagság részéről nincs megfelelő érdeklődés. A testületi ülésekre, taggyűlésekre néhány helyen például a BRG-ben, a Kunság Volánnál, a Vízmű Vállalatnál, a ZKI-nél pártonkívü- üeket — gazdasági és tömegszervezeti vezetőket — is meghívnak. A pártbizottságok minden lehetőséget megragadnak arra, hogy tájékoztassák a dolgozókat a pártbizottsági ülések napirendjéről, fontosabb ^döntéseiről. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben és a Helvéciái Állami Gazdaságban vállalati hirdetőtáblákon, a Kecskeméti Konzervgyárban, a Baromfifeldolgozó Vállalatnál, az Agrikonnál az üzemi híradóban adnak részletesebb tájékoztatást. Mindezek eredménye, hogy a párttagság, illetve a dolgozó kollektíva jobban megismeri a testületekben folyó munkát. A munkabizottság véleménye szerint a húsz pártszervezetnél a követelményeknek megfelelően foglalkoztak a helyi feladatok kidolgozásával, végrehajtásának szervezésével és ellenőrzésével. Számos új módszert alkalmaztak a tennivalók végrehajtása során, amelyek lényegében a pártmunka megújításához vezetnek. Gémes Gábor Édesapámtól tanultam: mielőtt valamibe belefogsz, vagy elindulsz egy úton, gondold jól át, mert ha egyszer elindultál, akármilyen rögös és hosszú is az, haladni kell előre, és nem elég haladni, megérkezni kell! E gondolatba tudom belefoglalni — nagyon röviden — dr. Csanády Miklós professzor egyetemi tanár- nák, a Szent-Györgyi Albert Orvos- tudományi Egyetem II. számú Belgyógyászati Klinika igazgatójának 1984-től napjainkig, a sikeres „megérkezésig” tartó útját. A címszó és a professzor úr személye, gondolom, sok érdeklődő kíváncsiságát fölkeltette, ezért most örömmel közhírré teszem a tőle kapott információkat. Mint belgyógyász-kardiológus 1976-ban fél évet töltött Rotterdamban, az Erasmus Egyetemen, a Szívközpontban, a világ egyik legkorszerűbb szívgyógyász intézetében. A professzor úr úgy emlékezik erre: „ott lettem igazán echós”. A „Tho- raxcentrum” orvosaival, kutatóival igen jó kapcsolatot alakított ki, és a rendszeres látogatások során, 1984- ben ott ismerkedett meg a japán „Toshiba” színes echokardiögráffal, a készülék rendkívüli erényeivel. Hazatérése után elődje, dr. Cserháti István professzor segítségével sikerült elintézni egy fiatal munkatársának, dr. Forster Tamás tanársegédnek az egyéves ösztöndíját Rotterdamban, és igy ezt a készüléket igen alaposan megismerni? elsajátítani használatának minden csínját-bínját. Csapády professzor többször is próbálkozott egy ilyen korszerű gép megvásárlásával, különös tekintettel arra, hogy az addig használt echokar- diográfiás készüléke igen kis teljesítményű volt, erkölcsileg is elavult és javíthatatlanná vált, ami azt jelentet- ^ te, hogy néhány évig nem tudtak echokardiográfiás vizsgálatot végezni. Több próbálkozás történt a gép megvásárlása ügyében, és amíg elődje, Cserháti professzor élt, 1 is sokat segített. így a többi között az egyetemen is voltak próbálkozások — a szakemberek jogosnak ítélték az igényt de a pénz hiánya miatt nem kerülhetett sor a vásárlásra. Szívügy Dr. Forster Tamás tanársegéd hazatérése után a Toshiba cég kipróbálásra — és előnyeinek bemutatására — a klinika rendelkezésére bocsátott egy ilyen készüléket néhány hónapra. Az Országos Kórháztechnikai Intézet hivatalos, engedélyével került a gép a szegedi klinikára, és relatíve rövid idő alatt kellett határozni: meg tüdják-e venni a készüléket, vagy sem? Ez a gyógyászati eszköz a szívbetegek vizsgálatának egyik legfontosabb készüléke; segítségével olyan elváltozások is felismerhetők, melyek különben észrevétlenek maradnának. Csanády professzor úr igazán „rögös útszakasza” ezután következett. A humánumra, a megértő, jószándékú, adakozó emberekre alapozva januárban megírták az első felhívó cikket. Itt, Kiskunfélegyházán, a Villamosszigetelői és Műanyaggyár IV. számú pártalapszervezete a Félegyházi Hírek hasábjain kérte a lakosságot csatlakozásra. Másfél hónap alatt mintegy 250 szponzor jóvoltából ösz- szegyűlt az echokardiográf ára: a 180 ezer dollárnak megfelelő forint. A kiemelkedőbb kiskunfélegyházi adományok közül néhány: VSZM 100 ezer forint, Ápriüs 4. G. M. 80 ezer forint, Kiskunfélegyházi Cipőgyár 50 ezer forint, Költségvetési Üzem 30 ezer forint, áfész 11 ezer 950 forint, Háziipari Szövetkezet 10 ezer forint stb. Jelen tehetőséget kihasználya, ezúton szeretnénk tisztelettel, nyilvánosan megköszönni a felsoroltakon kívül minden félegyházi támogatónak, hogy ebben a nem könnyű gazdasági helyzetben is megtalálták a módját a segítségnyújtásnak. Nem kevés energia befektetése után sikerült rátalálni arra a külkereskedelmi vállalatra (Prodexim), amely vállalta, hogy többszörösen kitermeli a szükséges valutát — természetesen elfogadható átváltási áron — és az egyetem rendelkezésére bocsátja, majd az üzletet lebonyolitja. Ebben nagyon sokat segitett név szerint Ernőd Judit, a Prodexim Külkereskedelmi Rt. igazgató-asszonya és a cég vezetője, dr. Knapcsek Zoltán. Időközben a gép ittlétének határidejét négy alkalommal is kérték meghosszabbítani. Február, április, június és az ominózus október 6-7. — ugyanis ezt a dátumot az utolsó határidőnek adták meg, mert a japán tervek szerint hasonló céllal Bulgáriába is szállítottak ugyanilyen gépet, és a speciális kamion visszfuvarban Szegedről vitte volna el tőlünk. Szerencsére erre nem került sor, mert Csanády professzor kitartó ténykedésének eredményeként 1988. október 4-én megkötötték a Toshiba céggel a ■szerződést. Tulajdonképpen ez a nap volt a „megérkezés” napja. A gép ittléte óta dr. Forster Tamás irányításával, több orvos segítségével, dr. Túri Piroska és dr. Piros Györgyi segítőkész szervező munkájával, két műszakban, abszolút hibamentesen dolgozik. Délelőtt az intézet betegei, délután pedig a szponzor cégek dolgozói — számítógép adat- feldolgozásának besorolása alapján — kerülnek sorra. A rotterdami klinikán naponta 10-15 vizsgálatot végeznek, nálunk naponta 30-35 főét (melyből a szponzorok szűrése 8-10 fő), évente több mint hatezer vizsgálatra kerülhet sor. Egyes munkahelyekről az üzemorvos javaslata alapján küldik a dolgozókat vizsgálatra, máshol a gazdasági egységek vezetői a fizikai dolgozókat tervezik elküldeni. Az alapmegegyezés szerint az adományozó szponzoroknak tett ígéretet körülbelül két év alatt ledolgozzák, de a kapcsolatot természetesen azután sem szakítják meg végérvényesen. Amikor beszélgetésünk végére érve igyekeztem elismerően szólni erről az óriási munkáról és annak sikeres befejezéséről, Csanády professzor úr szerényen mosolyogva ezt mondta: „Ennek az ügynek a főszereplője nem én voltam, hanem azok, akik a pénzt összeadták...” Mindszenti Lászlóné a Vöröskereszt kiskunfélegyházi városi vezetőségének titkára JELENTÉS A KÖZTERÜLETEKRŐL Köszönjük, iobban is lehetnénk! • Egy autó a leninvárosi parkban. Gazdájának a beállás 300 forintjába 'került. Kedves Batthyány utcai lakók! Olvasva sűrűn teleírt levelezőlapjukat, az az érzésem támadt, mintha egy szuszra akarnák kitálalni, ami Önöket bántja. „Veszélyes az átkelés a nagy jármű- forgalomban a Batthyány utca és a Dobó körút sarkán és a Horváth Döme utcából a Trombita utcába” — Írják. „Sok az idős gyalogos errefelé, még sincs egy zebra. A másik gondunk, :f hogy a Batthyány utca páros oldalán nincs egyetlen szeméttartó sem, nem jár erre az utcaseprő, így a boltok előtt eldobott papírokat és cigarettavégeket legfeljebb csak a kiszolgálók seprik össze időnként. Ha volna mibe rakni a hulladékot, a járókelők közűi talán nem szemetelnének annyian. Kérjük szíves ihtézkedésüket a szép és tiszta Kecskemétért.” Megértem, hogy kikívánkoztak levélíróinkból ezek a sorok. Hiszen — mint minden más település lakói —saját lakóhelyükön szeretnének jobb körülmények közt élni. Aminek az egyik feltétele lehet például egy jól kiválasztott helyen levő postaláda, amelyhez nem sokat kell gyalogolni. Ezen kivül azonban mennyi minden szükséges még ahhoz, hogy valóban elmondhassák, „Köszönjük, jól vagyunk!”. A minap megyek a Széchenyi téren. Látom: decemberre csikktemetővé váltak és banánhéjakat „kínálnak” a Tejbár, az Ibusz-iroda meg a Szivárvány Áruház előtt álló beton virágvályúk. Hiányzik a szeméttartó, ahol szinte a nap minden órájában csoportosan mennek az emberek? Egyet találok, arrébb, a Kincsesbolt előtt, az is tele hulladékkal. A Szabadság téri emlékmű talapzatához közel van ugyan még néhány edény, de kérdezem a fázósan siető járókelőktől: „Elgyalogolnának-e a hóban odáig, hogy a zsemle vagy a kifli papírját valamelyikbe beletegyék?” A járókelők sem mind angyalok — könyvelem el a víztorony melletti kis aluljáróban. Az eldobált élelmiszer- és papírhulladékból következtetni; lehet arra: körülbelül hányán és mit reggelizhettek iskolába vagy munkába menet, amíg ott áthaladtak. De hát szemükre vethetem-e a jóízlés megsértett normáját, hogy köz- és magánterületen egyaránt visszatetsz'ó-a szemetelés, amikor — üzleti érdekből, pénzért— mások, másféleképpen szennyezik az utcát. A sáros kömyékű nagy aluljáró tetejéről OTB-Bank rikító, sárga-zöld felirat néz idétlenül a járművezetőkre és a gyalogosokra. Ebbe a környezetbe ez épp annyira nem illik bele, mint a különböző, hirdető feliratokkal kimázolt autóbuszok. Jól vagyunk? Sokkal jobban is.lehetnénk, ha az utcai közállapotok javításáért a tanács a lakossággal, és persze a vállalatokkal is, megegyezésre jutna. Gyakori ütközés oka a lakók és a közlekedés helyzetének rendezetlensége, mint azt naponta látjuk és amiről a Batthyány utcaiak is írtak. Amennyire hiányzik a zebra és az utcaseprő lakóhelyük környékéről, távolabb, a Széchenyiváro&ban, a reggeli csúcsforgalomban a 24-es autóbuszba préselődött utasok utazás körülményeinek javítása legalább annyira kívánatos volna. Egy-egy megállónál alig tudja a vezető becsukni az ajtókat a kocsit már-már szétfeszítő utasoktól. Mindennapos az idegesség. Miért? Kevés a jármű, s a tanács és a Volán ajánlotta lépcsőzetes munkakezdésre a. vállalatok többsége .— másfél évtizedes győzködés ellenére — sem tért át. Feszítő gondok jelzik, hogy mekkora változásra lenne szükség. Egyre inkább veszélybe kerülnek a hagyomány- őrző és -fejlesztő erőfeszítésnek az eredményei, amelyek egyike a város- építészetileg is jelentős belváros. A védelemre érdemes sétálóövezetet eredetileg azzal a szándékkal hozták létre, hogy az valóban csak a járókelőké tegyen. A helyes törekvésnek — egyebek mellett — szintén része; volt abban, hogy a megyeszékhely előző tanácselnöke Hild János-emlékérmet kapott. Ertékeli-e mindenki ezt a sétálószigetet úgy, ahogyan kellene? Nem. Kismotorral és kerékpárral keresztülhajtanak rajta, miközben a teret a körötte közlekedő autók füstje és zaja sem kíméli. Hol vannak a közterület-felügyelők? Csak a tüneteket próbálják „kezelni” a működészavarral küszködő városban. Csakhogy ez olyan kísérlet, mint egy orvosnak azt a testrészt gyógyítani, amelyet folyton újabb ég újabb sérülés ér. Á zsúfoltságnak ki-ki megissza a levét. Vagy úgy, hogy sürgős útján, ha máshol nem tud parkolni, kocsijával valahol a járdára tolat, kitéve magára közterület-felügyelők bírságolásának; vagy pedig azon dühöng mérgében: önhibáján kívül hiába nem állhatott be a hóval eltorlaszolt parkolóba, csupán az úttesten várakozhatott, mégis ki kellett fizetnie a parkolási díjat a piaccsamok mellett! A napokban jelezték á Leninváros- ból, hogy bírságolják a gázvezeték- fektetés miatt másutt várakozó gépkocsik gazdáit. A felügyelet vezetője ezt cáfolta. Az viszont igaz, hogy a megye- székhely más városrészeihez képest itt jobbak a parkolási.lehetőségek—egyesek mégis a járókelők (a gyalogosok) pihenőhelyét foglalják el autóikkal, mint arról fényképünk is tanúskodik. Egy korábbi eset jut az eszembe, — Ez park? — csodálkozott egyszer egy autós, aki járművével valahol a fűre hajtott és emiatt ráfizetett. — Ön volt a tizedik autós, aki ideáik, így tényleg kevés nyoma maradt annak, hogy itt fű is volt —• válaszolta neki akkor a közterület-felügyelő. A fütipró, parkrongáló járművezetőknek, az aluljáróban szemetelőkneky akik idétlen reklámozással rontják a városképet és az emberek ízlések s nem utolsósorban a. közterületek állapotának javításáért tenni képes tanácsnak — azt hiszem — valamennyiünk nevében üzenhetem: „Köszönjük, jobban is lehetnénk a 118 ezer lélekszámú megye- székhelyen! Kohl Antal Az egri vár mai védői 9 Jelentős értékű nemzeti műkincsekkel gyarapodott az utóbbi években az egri Dobó István Vármúzeum. Ezek állandó védelmét, őrzését fegyveres polgári őrség látja el. A vár husza- dik századi védői a közrendre, közbiztonságra is felügyelnek. (MTI-fotó) DECEMBERI CSILLAGOK Decemberben a Nap eléri az égbolton látszólagos pályájának legmélyebb pontját A Kigyótartó és a Nyilas csillagképeken halad keresztül, s december 17-én belép á Nyilas csillagképbe. A téli napforduló az idén közép-európai idő szerint december 21-én, az év legrövidebb napján, 16 óra 28 perckor következik be. Ezután a Nap magassága újra_ mindegyre emelkedik, a nappalok hosszabbodnak. VI . .. A hosszú, sötét, téli éjszakák kedvező alkalmat adnak az állócsillagok megfigyelésére. A Sas csillagkép már eltűnt a* látóhatár alatt, a Hattyú és a Líra is messze az északnyugati égboltra nyomult. Délnyugaton még félmagasac állt az őszi állócsillag-kép, a Pegazus nagy négyszöge, de már a horizont felé tart. Már mind láthatók a koraesti égbolton a nagy téli csillagképek, a Nagykutya kivételével. E csillagkép fő csillaga — a Sziriusz — a legfényesebb állócsillag, éppen most lépte át a keleti látóhatárt. Délkeleten magasan' áll a Bika csillagkép, vörös főcsillagjával, az Aldebaranna! —a Bikaszemmel-, s a Hyacjok és a Plejádok két nagy csillaghalmazával. A más néven Fiastyűk- ként is ismert Plejádok az északi égbolt leglenyűgözőbb csillaghalmazai közé tartoznak. Távcsővel nagyszerű látvány tárulkozik fel. A csillaghalmaz számos, gyengén pislákoló tagja is láthatóvá válik.. A bolygók közül a Naphoz legközelebb keringő Merkúr az év végéig láthatatlan marad a nappali égbolton. Szomszédunk — a Vénusz — továbbra is „esthajnal-csillag”. Világossága azonban csökken, de még mindig az égbolt legfényesebb égiteste lesz, a I^ap és a Hóid után. December 7-én a hajnali égbolton mellette vonul el a fogyó Holdsarló, szép együttes látványt nyújtva. A Vörös bolygó — a Mars — a nyugati esti égboltot uralja. A hónap fő bolygója ezúttal is a Jupiter óriásbolygó, a kora esti déli égbolton fedezhető fel. Négy legvilágosabb holdja már egy kis tábori távcsövei is látható. A gyűrűs bolygó — a Szaturnusz — k nappali égboltön tartózkodik, láthatatlan. A Hold fázisváltozása december elsején az utolsó negyeddel kezdődött, a fogyó hold az oroszlán csillagképen halad keresztül. Újhold december 9-én lesz. Az első negyedet a Hold december 16-án éri el, és 23-án lesz telihold. December 6. és 17. között láthatjuk a Geminidák meteorrajt. A Per- szeidák után ez az év második legnagyobb meteorraja. A meteortevékenység csúcsa december 14- re várható. Esetenként 60 meteort is megfigyelhetünk majd, egyetlen óra alatt.
