Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-09 / 267. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. november 9. VÁRKONYI PÉTER BÉCSI FELSZÓLALÁSA A budapesti nyilatkozat kezdeményezései Várkonyi Péter külügyminiszter fel­szólalt az. európai biztonsági és együtt­működési értekezlet bécsi utótálálko- zójának keddi plenáris ülésén. A Var­sói Szerződés külügyminiszteri bizott­sága a közelmúltban Budapesten tar­tott ülésének állásfoglalásait ismertetve hangsúlyozta, hogy a Varsói Szerződés tagállamai Bécsben a tanácskozás mi­előbbi sikeres befejezésén kívánnak munkálkodni. Emlékeztetett arra, hogy a budapesti ülésről kiadott közlemény megerősítet­te a szocialista'országok elkötelezettsé­gét a helsinki záróokmány kiegyensú­lyozott, minden együttműködési terü­letre egyformán kiterjedő végrehajtása és továbbvitele mellett. A Varsói Szerződés tagállamai nagy jelentőséget tulajdonítanak a bizalom- és biztonságerősítés kérdéseinek. Állás­pontjukat nyilatkozatban foglalták össze, amelynek célja, hogy eszmecse­rére invitáljon a további bizalomerősí­tő intézkedések kidolgozásának lehet­séges irányairól. A szocialista országok remélik, hogy a nyilatkozat kedvező fogadtatásra talál azEBEÉ-n részt ve­vő államokban, a bécsi találkozón és elősegíti az érdemi tárgyalások még ez évi megkezdését. A budapesti nyilatkozat megerősíti a Varsói Szerződés tagállamainak azon változatlanul legfontosabb célkitűzése­it, hogy a tárgyalásokon elért megálla­podások eredményeként jelentős mér­tékben csökkenjen a katonai szemben-’ állás, elháruljon a fegyveres konfliktu­sok kialakulásának és a meglepetéssze­rű támadások veszélye, erősödjék a kölcsönös biztonság, növekedjen a ka­tonai tevékenységek nyíltsága, kiszá­míthatósága. Ä leszerelési és együttmű­ködési folyamat elmélyítése érdekében a szocialista országok továbbra is ké­szek minden állam, államcsoport észre­vételei, konstruktív kezdeményezései, javaslatai megvitatására, illetve meg­vizsgálására. A magyar külügyminiszter szólt ar­ról, hogy megítélésünk szerint a bécsi találkozón most már a kormányok po­litikái döntésein alapuló erőfeszítések­re van szükség végső kompromisszu­mok kimunkálásához, a záródoku­mentum szövegének véglegesítéséhez. ÉSZTORSZÁG: 28 EZER LEVÉL, 500 JEGYZŐKÖNYV Felmentését kérte a kormányfő Rendkívüli ülésszakot hívtak össze SZÁNTÓ ANDRÁS, AZ MTI TU­DÓSÍTÓJA JELENTI: November 16-ára összehívták az Észt SZSZK Legfelsőbb Tanácsának rendkívüli ülésszakát. Felmentését kér­te tisztségéből Bruno Eduardovics Saul észt kormányfő. A balji köztársaság­ban nagy társadalmi aktivitás övezi a szovjet alkotmány és a választási tör­vény módosításáról szóló tervezetek vi­táját. A múlt hét péntekéig az Észt Legfel­sőbb Tanács Elnöksége több mint 28 ezer levelet és mintegy félezer gyűlésről készült jegyzőkönyvet kapott, ame­lyek, csakúgy mint több városi és kerü­leti tanács ülése, hitet tettek az SZKP 19. országos értekezletén és az Észt KP KB 1 í. ülésén hózott határozatok vég­rehajtása mellett és sok konkrét javas­latot tartalmaztak a nemrég nyilvános­ságra ' hozott ‘törvénytervezetekről. A rengeteg észrevétel és javaslat egysé­ges formába öntése érdekében Arnold Feodorovics Rüjtelnek, az Észt Legfel­sőbb Tanács Elnöksége elnökének ve­zetésével bizottságot hívtak életre. Ezenkívül a köztársasági igazságügy­miniszter vezetésével szakértői munka- csoport foglálkozik a köztársaságban kialakult belpolitikai helyzet elemzésé­vel, valamint a törvénytervezetek vitá­jának szakszerű feldolgozásával. A november 16-ára összehívott rendkívüli ülésszak napirendjén e ter­vezetek vitája szerepel. Mint az észt törvényhozás elnökségének pénteki ülésén eldöntötték, december S-én megtartja soros ülését is az észt parla­ment. Ekkor vitatják meg a köztársa­ság jövő évi gazdasági és költségvetési terveit. Szó lesz emellett, konkrét kör­nyezetvédelmi kérdésekről, valamiht a köztársaság gazdaságának az önelszá­molás rendszerére való áttéréséről. Ar­nold Feodoróvics Rüjtel ismertette azt a levelet is, amelyet Bruno Eduardo­vics Saul, az észt kormány elnöke írt. Ebben Saul kérte, hogy más-megbíza­tásira tekintettel mentsék fel a minisz­terelnöki teendők' alól. Sem a levél, sem az észt hírügynökség tudósítása nem említi meg, milyen egyéb munkát kapott Saul. A felmentésről szintén a törvényhozás rendkívüli ülésszaka dönt majd. Saul levelében kifejti, hogy bármilyen helyen dolgozzék is, támo­gatja a párt által megkezdett átajakí- tási politikát.- zös adósságokról, ami a piacgazdálko­dású társadalmakban a tartós költség- vetési hiány következménye. Felvető­dik a kérdés: ki legyen e közadósság hordozója és'mennyi pénzre lesz szük­sége? Természetesen az állam. De me­lyik? Á szövetségi, vagy a tagköztársa­sági? Ha a közadósságot átruházzák a föderációra, akkor rendkívül megnö­vekszik a szövetségi költségvetés. Ezt sem a lakosság, sem a tagköztársasá­gok, sem a tartományok nem fogadnák el. így a szövetségi költségvetés csődbe jutna, vagy szüksége lenne az elsődle­ges pénzkibocsátásból eredő hitelekre. Ez pedig lehetetlenné tenné az infláció megfékezését. Tekintettel Jugoszlávia eladósodottságára, nem szeretném, ha valaki 2-3 év múlva feltenné a kérdést, hogy ki idézte elő a közadósság rendkí­vüli megnövekedését — fejezte be Osz­kár Kovács. JUGOSZLÁ V GAZDASÁGI REFORM MÁRKUS GYULA, AZ MTI TU­DÓSÍTÓJA JELENTI: — Oszkár Kovács, a jugoszláv kor­mány tagja és egyben két gazdasági bizottságának elnöke az országban ja­nuár 1-jével bevezetésre kerülő új gaz­dasági reform problémáiról nyilatko­zott. Kifejtette, hogy a reformot szá­mos regionális és'égazati probléma kí­séri, amelyek a tagköztársaságok és az autonóm tartományok gazdasági szer­kezetének különbözőségéből erednek. A legnagyobb hiányosság azonban az, hogy nincs megfelelő országos mecha­nizmus a pénz begyűjtésére és újrafel­osztására. Enélkül pedig bekövetkez­het az, hogy az új gazdasági rendszert nem lehet alkalmazni az ország egész területén, ami oda vezetne, hogy egy országon belül két rendszer létezne. A másik veszély pedig az, hogy ha sike­rül is a reformot végrehajtani, akkor az egyes országrészek gazdasága még sú­lyosabb helyzetbe kerül. A helyzetet bonyolítja—mutatott rá —, hogy az árak liberalizálása közepet­te a tagköztársaságokban és az aüto- nóm tartományokban más és más árel- lenörzés van érvényben. További gon­dokat okoz, hogy' a vámszabályok a nyers- és alapanyagoknak kisebb vé­delmet biztosítanak, mint a késztermé­keknek. Ezért a késztermékek gyártói a jugoszláv piacon magasabb árakat tudnak kiharcolni, mint a világpiacon. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a foglalkoztatottság szintje vidékenként különböző — Szlovéniá­ban például alig 15 ezer, az azonos lélekszámú Koszovóban viszont 120 000 a munkát keresők száma —, s ez szociális feszültséget teremt. Jugoszláviában az utóbbi időben egyre több szó esik az úgynevezett kö­KAMBODZSA Négyoldalú csúcs­találkozó? FÜZES OSZKÁR, AZ MTI TUDÓSÍTÓJA JELENTI: Az SPK kambodzsai hírügy­nökség több jelentésben szá­molt be Hun Sen miniszterel­nök és Norodom Szihanuk her­ceg, ellenzéki vezető újabb fran­ciaországi találkozójáról. Esze­rint a két fél véleményt cserélt a vietnami csapatok kivonásá­ról, a külföldi katonai támoga­tás megszüntetéséről és annak megakadályozásáról, hogy a népirtó polpotista klikk vissza­térhessen Kambodzsába. Meg­állapodtak abban, hogy talál­kozójuk háromoldalúvá bővül: csatlakozik a párbeszédhez Son Sann, a legkisebb katonai erejű, polgári-nacionalista irányú khmer ellenzéki csoport vezető­je. A katonailag legjelentősebb ellenzéki csoport, a polpotista vörös khmer forma szerinti ve­zetője, Khieu Samphan nem vett részt ezen a találkozón sem, ön­ként a megelőző dzsákartai szakértői megbeszélésre sem küldte el képviselőjét. Szihanuk herceg közlése szerint Khieu Samphan maga utasította el a négyoldalú csúcstalálkozóra szóló meghívást. A népi Kam­bodzsa nevében tárgyaló Hun Sen úgy nyilatkozott, hogy ő beleegyezett volna a vörös khmer vezetőjének csatlakozá­sába. Megerősítette: nem ő akadályozta meg Khieu Sam­phan részvételét, hanem az utóbbi egyszerűen nem vála­szolt a meghívásra. (Régebben Phnompen ajra utalt, hogy nem hajlandó közvetlenül tárgyalni Khieu Samphannal, akit Pol Pót egyik fő bűntársának tart,) Son Sann csatlakozása a nemzeti megbékélési párbe­szédhez politikáikig fontos: mutatja a vörös khmer fokoza­tos elszigetelődését saját „szö­vetségeseitől” is. Egyébként -ü. emlékeztetnek megfigyelők Son Sann eleinte mint „haszon­talant”; elvetette a Szihanuk— Hun Sen párbeszédet, maid idén tavasszal vizsgálta felül ál­láspontját. Ekkor közölte, hogy „elfogadja Szihanuk minden ezzel kapcsolatos lépését”. Az immár harmadik Hun Sen—Szihanuk találkozó a nagyszámú nehézség ellenére is mutatja, hogy ígéretes remény van a kambodzsai konfliktus, a több évtizede tartó polgárhá­ború »politikai rendezésere -- hangoztatják a megfigyelők. NSZK Szűrös Mátyás interjúja Még mindig reméljük, hogy sikerül helyreállítani Romániával a jószomszé­di kapcsolatokat, tárgyalások útján rendezni a vitás kérdéseket, s kialakíta­ni egy tárgyalási mechanizmust. Mind­amellett nincsenek illúzióink -r- jelen­tette ki a Süddeutsche Zeitung lapnak nyilatkozva Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára. A Münchenben megjelenő tekintélyes liberális újság keddi számában megjelent interjújában a KB titkára főként az ezzel összefüggő kérdésekre válaszolt. Szűrös Mátyás kifejezte hazánk egyetértését azzal, hogy a bécsi, utóta­lálkozót követően Moszkvában tartsa­nak értékezletet az emberi jogokról. „Ezzel kapcsolatban felmerülnek bizo­nyos követelmények, így például nem lehet megkerülni a nemzeti kisebbségek kérdését” — mondotta egyebek között. Kínai irodalmi és művészeti kongresszus Kedden megnyílt Pekingben a Kínai írók és Művészek Országos Szövetsé­gének 5. kongresszusa, amelyen több mint 200 000 író és művész képviseleté­ben mintegy másfél ezer küldött vesz részt. A kínai parlament üléstermében tartott megnyitón jelén volt Csao Ce- jang, a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtitkára és Jang Sang-kun, a Kínai Népköztársaság el­nöke. Koreai párbeszéd jr T Tjabb jele van annak, hogy U a regionális konfliktusok száma ismét megcsappanhat, a nem is távoli jövőben. A Ko­reai-félsziget egy forró hábo­rús időszak után — mindmáig a hidegháború egyik legmakacsabb, mondhatni anakronisztikus jelképe. A múlt hónapban azonban Szöulban és Phenjanban olyan állásfoglalások hangzottak el, amelyek bizonyos mértékű olvadásra utalnak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Ko­reai Köztársaság feszült viszonyában. Phenjan kedden terjedelmes hivatalos közleményben rea­gált Szöul közelmúltban előterjesztett indítványai­ra, és ezúttal — igen figyelemre méltó módon —1 „pozitívnak, érdeklődésre érdemesnek” minősítet­te Ro Te. Vu dél-koreai államfőnek a feszültség csökkentesére, az érdemi párbeszédre vonatkozó javaslatainak bizonyos aspektusait. Az is említésre méltó körülmény, hogy a KNDK újabb állásfoglalását a Koreai Munkapárt Köz­ponti Bizottsága, a kormány és a törvényhozás közösen „jegyezte” — mintegy nyomatékot adva a KNDK párbeszédre vonatkozó óhajának. A phenjani nyilatkozat legfőbb jellemzője a konkrétsága. A KNDK azt indítványozta, hogy 1990 végéig két szakaszban vonják ki a félsziget déli részéről az amerikai atomfegyvereket, 1991-ig három'szakaszban az amerikai haderőket, 1992 után pedig a KNDK és a Koreai Köztársaság egyaránt csökkentse fegyveres erőinek létszámát, százezer alá. A KNDK szerint emellett nemcsak egy háromoldalú a KNDK, a Koreai Köztársa­ság és az Egyesült Államok képviselőinek részvéte­lével megrendezendő — találkozót kelletté tartani, de folyamatosan sort kell keríteni a két: országrész hivatalos személyiségeinek kétoldalú megbeszélé­seire; csúcstalálkozóra is, a demilitarizált övezetet pedig—a konfrontáció jelképét — a béke övezeté­vé kellene átalakítani. A phenjani nyilatkozat lényegében válasz Ro Te Vu dél-koreai államfőnek az ENSZ közgyűlésének ülésszakán három héttel ezelőtt elhangzott javasla­taira; azok elfogadásáig nem megy el, egyebek között elutasítja, hogy Korea ügyében nemzetközi békeértekezlefet Tartsanak, amelyen Szöul szerint részt kellene vennie Kínának, a Szovjetuniónak, az Egyesült Államoknak és Japánnak is, és elveti az „egymást keresztező elismerés” elvét. Ez utóbbi abból a nehezen tagadható valóságból indul ki, hogy a Koreai-félsziget több mint 40 éve két részre szakadt, eltérően fejlődik — de mindkettő létező egység. A két- és sokoldalú diplomácia színterén, a gaz­dasági kapcsolatokban, nemzetközi fórumokon ennek a létező valóságnak . ha nem is örök idők­re történő — elismerése megkönnyítené az érintet­tek integrálódását a nemzetközi folyamatokba, politikai, gazdasági és társadalmi tekintetben egy­aránt, amint erre Európában akad példa. Korea egyik felében sem mondtak le az újra- égyesítésről. Valószínű, hogy a félszigeten a kap­csolatok erősítése — ehhez a lehetőség megterem­tése —t ebben az irányban hathat. Másfelől nehéz lenne tagadni, hogy a nemzetközi kapcsolatok mi­nősége hatással van egy régió helyzetére. Az utóbbi időben az Egyesült Államok és a Szovjetunió rend­szeres konzultációkat folytat regionális kérdések­ről — és a kétoldalú viszonyt is tekintve — ennek a párbeszédnek az alapja a kompromisszum, mint­hogy a másik választás csak a konfrontáció lehet. A kompromisszum a valós érdekek és a valós hely- zetek elismerésén alapul. A térség diplomáciai megfigyelői a kedden nyil­vánosságra hozott phenjani állásfoglalásban egy­fajta nyitást és kompromisszumkészséget látnak. A KNDK egyebek között elismerte, hogy Szöul most először tanúsít hajlandóságot kifejezetten ka­tonai kérdések megvitatására. Ez Szöul részéről nem annyira meglepő, hiszen a nemzetközi diplo-, mácia alapkérdései között jelenleg azonos súllyal szerepel a „csapatcsökkentés”, a „fegyverzetcsök­kentés” és a „leszerelés” — nem utolsósorban a „párbeszéd” a'washingtoni, a moszkvai és a pekin­gi diplomáciai szótárban egyaránt. Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) A Politikai Bizottság megtárgyalta a párttagdíj-fizetés módosításáról szóló előterjesztést. Megállapította, hogy a Kommunisták eleget tesznek tagdíjfize­tési kötelezettségüknek és ezzel anyagi­lag jelentős mértékben hozzájárulnak a párt működéséhez. Egyetértett azzal, hogy a körülményekre tekintettel a tag­díjakat mérsékelni, a fizetés rendjét pe­digegyszerűsíteni kell. Az erre vonatko­zó javaslatot a PB a Központi Bizottság soron következő ülése ele terjeszti. A Politikai Bizottság az alkotmány egyes rendelkezéseinek módosításával foglalkozott. Tudomásul vette, hogy az alaptörvény felülvizsgálatával párhuza­mosan folyamatban van több olyan, a politikai intézményrendszer továbbfej­lesztését célzó törvény előkészítése, amelyek elfogadására és alkalmazására mielőbb szükség lenne. Ilyen többek kö­zött a gyülekezési és az egyesülési jogról szóló törvények megalkotása, a válasz­tójogi törvény módosítása és az Or­szággyűlés ügyrendjének módosítása. Ezért már most is indokolt a jelenlegi al­kotmány néhány rendelkezésének meg­változtatása. A PB javaslata alapján a Központi Bizottság is foglalkozik majd a kérdéssel. A testület a továbbiakban táiélmzta.- tót hallgatott meg a gyülekezési es az egyesülési jogról szóló, törvények társa-, dalmi vitájának főbb' tapasztalatairól. A PB támogatja a törvénytervezetek át­dolgozását, s egyetért azzal, hogy új jogi megoldásokat, árnyaltabb megfogal­mazásokat alkalmazzanak. A törvény- tervezetek társadalmi vitájának tapasz­talatairól és a javasolt módosításokról a Központi Bizottság tájékoztatást kap. A Politikai Bizottság úgy döntött, hogy november 22-ére összehívja a Köz­ponti Bizottságot. Még tartott a tanácskozás, amikor Major László, a Központi Bizottság szóvivője és Kovács Jenő, a KB párt- és tömegszervezetek osztályának helyettes vezetője tájékoztatta az újságírókat a napirendről .és az elhangzottakról. A magyar szakszervezetek megújulásá­ról, a szakszervezeti mozgalom néhány időszerű kérdéséről szóló tájékoztató­hoz kápcsolódva elmondta: a vitából ki­tűnt, az MSZMPis érdekelt abban, hogy a szakszervezetek visszanyerjék a tagsag bizalmát, s nagy tömegbefolyással ren­delkező érdekvédelmi-érdekképviseleti szervezetté váljanak. A párttagdíj-fize- tés" rendszerének megváltoztatásával összefüggésben utalt ürra, hogy az igény a tagkönyvcsere alkalmával merült fel, különösen a nehezebb anyagi helyzet­ben lévő, idősebb párttagok nehezmé­nyezték az aránytalanul lüagas díjakat, s kérték a csökkentést: így az előterjesz­tésben bizonyos rétegeknél a tagdíj mér­séklésére, míg másoknál a keresettel ará­nyos, progresszívebb emelésre tettek ja­vaslatot. Az alkotmány módosításával kap­csolatos viták tapasztalatait összegezve elmondta: miközben folyik az alaptör­vény felülvizsgálata, szükséges a jelenle­gi alkotmány módosítása annak érdeké­ben, hogy a tervezett — egyesülési és gyülekezési — törvények életbe léphes­senek. A cél az, hogy a jelenlegi alapok­mányt a módosításokkal ne terheljék meg túlságosan, hiszen a revíziója amúgy is folyamatban van. Elkerülhe­tetlen azonban minden változtatás, amely az egyesületek működéséhez, a gyülekezési jog érvényesüléséhez szük­séges. A két törvénytervezetről tartott társadalmi vita nem öncélú volt; ennek tapasztalatait be kell építeni a parlament ele kerülő dokumentumokba. A Politi­kai Bizottság javasolta, hogy ennek fi­gyelembevételével finomítsák, dolgoz­zák át a törvénytervezeteket az új jogi megfogalmazásokkal. A dokumentu­moknak tartalmazniuk szükséges az össznépi vita tapasztalatait a jogi korlá­tok tágabb értelmezésének érdekében. Leszögezte: mindkét esetben alapvető állampolgári, egyéni szabadságjogok­ról van szó. Ezt követően a szóvivő kérdésekre vá­laszolva elmondta: a testület úgy vélte, a pártértekezlet szellemében át kell tekin­teni a párt vezető testületéinek működé­sét, munkamegosztását. Hangoztatta: markánsés határozott munkamegosz­tás szükséges a két választott testület kö­zött. A Központi Bizottság a párt parla­mentjeként kell, hogy tevékenykedjen a két kongresszus, illetve a pártértekezle­tek között. Határozathozatalra csak a Központi Bizottság jogosult, a Politikai Bizottságpedig előkészíti a KB döntése­it, gondoskodik az ellenőrzésről ésa vég­rehajtásról. Fontos, hogy az apparátus munkája is alkalmazkodjon az új körül­ményekhez. Kelet-Európa egyébként legkisebb létszámú apparátusában — ha a Köz­ponti Bizottság úgy dönt — szervezeti módosításokat is végrehajtanak áj| mondotta. Kovács Jenő a napirend indoklásául kifejtette: jelenleg nincs olyan pártdoku­mentum, amely útmutatóul szolgálna alapvető szervezési kérdésekben. A ter­vezett módosítások egyébként azt a célt is szolgálják, hogy—az országos pártér­tekezlet szellemében — a kisebbségek jogait is tiszteletben tarthassák, érvé­nyesíthessék.- Egy további kérdésre válaszolva Ko­vács Jenő felhívta a figyelmet, hogy tájé­koztató került a testület elé arról: a SZOT Elnöksége milyen elképzeléseket alakított ki—a szakszervezeti tagok vi­tái összegzéseként — a mozgalom to­vábbfejlesztéséről. T ulajdonképpen konzultáció folyt az előterjesztesről. A Politikai Bizottság nem kívánt vala­miféle mandátumot adni a szakszerve­zetekben tisztséget viselő párttagoknak, természetesnek vélték, hogy ezekről a kérdésekről a szakszervezet, s ne a párt döntsön. A PB üdvözölte az elnökség tá­jékoztatójából kitűnő megújulási szán­dékot, s leszögezte: érdekelt egy erős, te­kintélyes szakszervezeti mozgalom mű­ködésében. Megállapította azonban: ehhez egy Világosabb profil, érdemi ön­állóság, szervezeti átalakítás, a párthoz, a kormányzati szervekhez és különböző szerveződésekhez való viszony tisztázá­sa szükséges. Ezeket a törekvéseket a testület indokoltnak, s támogatandó­nak vélte. Más felvetésre elmondta: az MSZMP politikai pártként kíván működni, s az úgynevezett ügyintézői szerep mellett le­veti érdekkijáro és -képviseleti vonásait. A politikai intézményrendszer tovább­fejlesztése többek között azt a célt is szolgálja, hogy a párt és a szakszerveze­tek viszonya tisztább és világosabb le­gyen. A szakszervezetekkel kapcsolat­ban sokszor elhangzó fogalmak—auto­nómia, elkötelezettség, önállóság, füg­getlenség —: önmagukban kevesek. Ezek tartalmát magyarázni, pontosítani szükséges. A SZOT-ón kívül létrejött szakszer­vezetekhez való viszonyról elmondta, hogy a SZOT az utóbbi időben nagyfo­kú nyitottságról tesz tanúbizonyságot. Hozzátette: a munkavállalói érdekkép- . viselet javára válna, ha ez a nyitottság vi­szonzásra találna, Érre utaló jeleket lát­ni, de ezek a jelek egyelőre bizonytala­nok. Civilizált, törvényekben szabályozott megoldásokat’ kell találni a különböző munkaügyi és munkahelyi konfliktusok rendezésere—jelentette ki Kovács Jenő végezetül egy, a sztrájkkal kapcsolatos kérdésre válaszolva. Hozzáfűzte, hogy a munkavállalói érdekek érvényesítésé­nek jó esélyük van, bizonytalan viszont a tulajdonosi érdekek képviselete. Felme­rült a gondolat, hogy—a szakszerveze­tektől függetlenül — célszerű lenne az utóbbiakra is figyelmet fordítani. (MTI) Öt súlyos sérült (Folytatás az 1. oldalról) — Önök mit tudnak a baleset okáról? — Bennünket, az isztambuli konzu­látus munkatársait is beleértve, érthető módon elsősorban a hazatérés gyors megszervezése foglalkoztat. Nem aka­rok elébe menni a török hatóságok ér­tékelésének, de úgy tűnik, hogy a ma­gyar autóbusz vezetőjét felelősség ter­heli a balesetért. Erre utal, hogy a tö­rök hatóságok csak kaució lefizetése után engedték szabadon. Természete­sen a felelősség megállapítása a rendőri vizsgálat lezárását követőén a bíróság dolga lesz — mondta a konzuli főosz­tály munkatársa. Legutolsó tegnapi információnk a kiskőrösi utasok hazatérésével kapcso­latban az volt, hogy megpróbálják megszervezni: a nemzetközi gyorsvo­nat, melynek útvonala keresztülhalad a városon, ezúttal kivételesen álljon meg Kiskőrösön, hogy a csoport tagjai le­szállhassanak. (A vonattal azok az uta­sok érkeznek, akiknek neve külön nem szerepel cikkünkben.) Lovas Dániel Önkéntes rendőrt ölt az áruházi tolvaj Múlt szerdán, november 2-án Miskolcon, az Avas-déli lakótelepen lévő ABC- áruházban Gulyás Mihály, 22 éves büntetett előéletű miskolci lakos lopást köve­tett el. Az áruház dolgozói tetten érték, s a lopásról jegyzőkönyvet vettek fel, de ennek aláírását Gulyas megtagadta. Ezért a bolt személyzete segítséget kért a közeli körzeti megbízotti irodától. Segítségnyújtásra rövidesen két szolgálatban lévő önkéntes rendőr érkezett a boltba. Gulyás Mihály ekkor aláírta a jegyzőkönyvet. Azt önkéntes ,rendőrök közölték vele, hogy további intézkedés végett előállítják a körzeti megbízotti irodába. Gulyás az önkéntes rendőrökkel útnak indult, de a bolt előtt két ízben tarkón ütötte az 55 éves, nyugdíjas Buri István miskolci önkéntes rendőrt. Ennek követ­keztében Buri István beütötte homlokát a járdába, és sérülésébe kórházba szállítás közben belehalt. Gulyás Mihály elszökött a helyszínről, de a miskolci rendőrkapi­tányság akció alosztálya néhány órán belül elfogta. Gulyás Mihály előzetes letartóztatásban van, az ellene indított eljárás folytató­dik. A belügyminiszter Buri István önkéntes rendőrt hősi halottá nyilvánította, és soron kívül kinevezte rendőr alhadnaggyá. Temetése november 10-en, csütörtö­kön 10>30 órakor lesz, katonai tiszteletadás mellett, a miskolci Szentpéteri-kapui városi temetőben. (MTI) Regionális és ágazati problémák

Next

/
Thumbnails
Contents