Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
1988. november 5. • PETŐFI NÉPE # 7 A szimferopoli egyetem képviselőinek levele Ez év áprilisában a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskola és az M. V.’ Frunze nevét viselő Szhnféropoli Állami Egyetem együttműködési szerződését Szimferopolban aláírtuk. Ebben a felsőoktatási intézmények veze- : tői' kölcsönösen megállapodtak, hogy hallgatói csoportjaik évente szak- mai-országismereti gyakorlat keretében látogatják meg' egymást. I Szeptemberben a bajai orosz nyelvi szakkollégisták jártak Szimferopol■ ban, ahol három héten át ismerkedtek az egyetemi oktatási rendszerrel, az orosz nyelvi, mint idegen nyelv szakos tanárképzés módszertanával. Mind- emellett a Fekete-tenger partján pihenhettek, s megismerkedtek tájunk ij^heVeZeíéjficgeiVel.'' ■ ■; “ Most mi győződhettünk meg arról, hogy milyen' sókat keli ismerni és; tudni a jó tanítónak Magyarországon is. Hogy mennyi erő, energia, magas rí fokú szakmai tudás, tehetség jellemzi a bajai főiskola oktatóit, tanárait. • ‘. Nagyszerű, hogy tehetségűnk volt mindezt meglátni és tanulmányozni. 1 Dr. Juhász Károly főigazgató tájékoztatott bennünket a nagymúltú főiskola történetéről, hagyományairól, a pedagógusképzés irányvonalairól. Dr. Fáttoi Klára, a nyelvi tanszék vezetője épp oly kellemes benyomást tett > ránk, mint Momár Judit, akinek óráin hospi tálhattunk, valamint Kormány Jánosné és Kerek József né. Mindannyian magas pedagógiai rátermettségről g'dóttek'bteortjtságót. r .. fjgf •.- '■ Alkotó jellegű baráti együttműködést, szakmai kapcsolatot építettünk ki a tanszék mindazon oktatóival, akik tankönyveiken, disszertációikon |l dolgoznak. Bízunk benne, hogy a bajai főiskola orosz nyelvtanárai. a \ jövőben tanulmányúton vehettek részt a szimferopoli egyetemen, a mi oktatóink'pedig szakkollégiumi 'előadásokat tarthatnak az Eötvös lózsef gazdag és sokoldalú kulturális programok kapcsán közelebbről is me^üstherkedheétünk az iskolai, gimnáziumi, óvodai munkával. Mindany- nyián elmondhatjuk, hogy teljes szívünkből megszerettük Magyarorszá■ ‘.«őt > ** *« * ' v *' .* íMp orosz nyelvben van egy olyan kifejezés: „meg kell találni a közös |?:"'By^ör'.-Ez, azt jelenti, hogy nemcsak. az a fontos, hogy azonos .nyelven beszéljünk, hanem az is, hogy mélyen megértsük egymást, nézeteteket . kölcsönösen osszuk meg. Baján a közös nyelvét megtaláltuk. Barátokra, Meggyőződésünk, hogy mtézményemkegyüttműködéseerősödm fog. Hisz, közös a mi ügyünk: az új értelmiség, a tanítók képzése, növelése. • A biztosíték: önzetlen barátságunk és kölcsönös segíteni akarásunk. Jelena Ivanovna Szemikolenova Jevgenyij Szemjonovics Regusevszkij az egyetem orosz nyelvi az egyetem bölcsészettudományi »'• tanszékének docense . karának dékánja. Költők Kárpátaljáról A Katona József Társaság vendégei A kárpátaljai magyar irodalom a határon tűi magyar irodalmak legfiata- labbika. Kárpátalja a második világháborút követően lett a Szovjetunió része, az ottani magyarság irodalmáról, irodalmi életéről azonban csak későbbről beszélhetünk. 1963-ban az ungvári egyetemen magyar nyelvi és irodalmi tanszék nyilt, 1965-től önálló napilapként jelenik meg a Kárpáti Igaz Szó. Mindez természetesen csak előmozdítója, lehetett az. irodalmi élet kialakítá* sának, s nem biztosítéka. Ezt jelzi az is, hogy jelentékeny írói művekről alig beszélhetünk kivéve a sajnos kor^n elhunyt Kovács j Vilmos költészetét és Holnap is élünk (1965) című regényét ... A hatvanas évek közepén Kárpátalján új írói-költői generáció jelentkezett: Bállá Gyula, S. Benedek András, Fábián László, Fodor Géza... Őket követően új nemzedék szervezte meg a József Attila Irodalmi Stúdiót, amely máig szervezeti keretet ad Kárpátalja fiatal magyar íróinak. Az alkotóközösség számos tagot tömörít. írásaikat évkönyvekben (A várakozás legszebb reggelén rg- ' 1972, Szivárványszínben V,;i977, Lendület — 1982 és legújabban Évgyűrűké-1988), a Kárpáti Igaz Szó hasábjain, újabban pedig a lap Új Hajtól című mellékletében adják közte. Emellett jó páran az önálló kötethez is eljutottak ... Á kárpátaljai magyar irodalom nemBALLA D. KÁROLY Buborék fényes hártyák felszínén dimenziókról álmodik a fény pedig csak torzult terek éle koccan síkok csorba léte gyúródik a széleken ! és végek közé szorítottan halkan vonaglik a végtelen buborék-világban élünk s a hártyák mezején negatívba mártják magukat a semmik: káosz ez a rend - gömbről gömbre csúszó idő-kéreg - s a körkörös burkokon kereng ■ . kereng a szerkesztetlen lényeg csak a legfiatalabb határainkon túli magyar irodalom, hanem idehaza a legismeretlenebb is. Úgy tűnik, a szovjetunióbeli új politikai irányvonalnak kellett érvényesülnie ahhoz, hogy az ottani magyarságról és irodalmáról idehaza is tudomást vegyünk. Az elmúlt egy-két év eredményei látványosak: újságcikkek, televíziós műsorok szóltak a mintegy 200 ezer embert számláló magyarság életéről. Ugyanakkor a Kárpátalján élő- újságírók, írók, tudósok is egyre többet írnak közösségük léthélyzetéről. • Példaként Dupka György és Horváth Sándor Múltunk és jelenünk című, Kárpátalja magyar településeit bemutató könyvét említjük. A hazai irodalmi folyóiratokban is egyre gyakrabban jelennek meg a Kárpátalján élő magyar költők-írók munkái. A Forrás októberi száma Vári Fábián László balladagyűjteményét, Finta Eva, Balia D. Károly, Vári Fábián László és Horváth Sándor verseit adta közre. A Katona József Társaság pedig — folytatva tavaly elkezdett, a határokon túl élő magyar alkotókat bemutató sorozatát 1988. november 10-én (csütörtökön) 17 órai kezdettel költői estet rendez az említett költők részvételével az Erdei Ferenc Művélődési Központban. Az esten közreműködik Dinnyés József előadóművész és Szirmai Péter színművész. Fűzi László FINTA ÉVA Ha szétnézel... („...azt most már támadóink védik. ..”) Ha szétnézel - világod almafáin virág, éretlen zöld gumók sora. Szemed fölé emyőzöd tenyered, lesed: a zöldbe burkolt életet kikezdi-e a kis férgek foga. Szemed fölé emyőzöd tenyered, arcodra árnyékával rajzolódik a szétdobált, szorongó környezet, hogy rád vetítse a valódit, ha szétnézel világod almafáin. VÁRI FÁBIÁN LÁSZLÓ Monda Kerecsen madárban zendül a vérem, félti, vigyázza szegénylegénységem. Csillag ha hullik Meotisz-tájra, nyugatra szállunk párharcra, nászra. A föld is rendül, ideg is pendül, ránk les a puszta, a szánkra csend ül. Lovam ha futna nagy ingoványra, indulnék, tudom, bársonyos gyászra, ősök szekerén szállhatnék az égre, itthagynám fiam tízezer évre: A forradalmi korszak művészete • Nyikolaj Szemjonovics Gyemkov: Textilterv, mintája Bugyonij lovashadserege. harsány, futurista vagy konstruktivista műként is értékelhető plakátokat, tipográfiákat. Épületterveket, amelyek valójában plasztikai vázlatok, az építés-hitvallásról szóló etűdök, fantáziák. Agjtációs vonatok tervét, amelyek arról a mély meggyőződésről tanúskodnak, hogy az ember, az összes ember kész radikálisan megváltoztatni az életét. „Nem kell túlzott fantázia annak elképzeléséhez, hogy az emberi történelemnek utánunk következő korszaka ismét a nagy és kollektív alkotások korszaka lesz, amikor roppant tér- ségű városokban hatalmas konstrukciókat fognak felállítani” — kiáltott föl a művészek egyike. Sűrű, konfliktusokkal teli időszak volt ez, a húszas évek, s nem az avantgárd diadalmeneté. Az új művészet hívei létrehozták a maguk intézményeit, oktatási formáit—s közben elméleteik is sokat változtak. De a hagyományosabb niűvészeti törekvések hasonló határozottsággal és zajossággal igyekeztek berendezkedni az új rendbe, pozíciókat biztosítani maguknak. A konfliktusok élesek voltak — egészen addig, míg meghatározóvá nem vált a művészetre is kiteijedő felsőbb döntési, utasítási eljárás. A művészet újra az ideálszférába emelkedett, akárcsak az udvari. festők idején. Bán András A művészet század eleji forradalmá- nák egyik legaktívabb központja Európa legszegényebb régiója: Oroszország. A tízes évek folyamán itt jönnek létre zseniális művek a modern korról, a gép, a technika koráról. A művészet megújítói olyan fantasztikus konstrukciókat, merész ötleteket, nem konvencionális műformákat kívánnak a politika szolgálatába állítani, amelyek előtt az utca népe, a forrongó embertömeg döbbenten áll. Hogyan is számolt be erről Ehrenburg? „Eszembe jut 1918 május elseje. Moszkvát a futuristák és szuprematisták vásznai díszítették. A mállott vakolatú házakon, az empire stílusú magánpaloták oszlopos homlokzatain tébolyult négyzetek csatáztak hasonló rombuszokkal; szemük helyén háromszögekkel virító arcok dívtak. Egy vénasszoriy, amint megpillantotta a hatalmas halszemével rámeredő kubista vásznat, imigyen jajveszé- keit: „Azt akarják, hogy a sátánt imádjuk.” A riadalom,- a fintorgás, az elutasítás végül is jogos. Hisz éppenséggel az ösz- szes korábbi művészetfogalom elutasítására törekedtek az avantgárd alkotói. Mégis, a meghökkenéssel együtt is, Európa hitt az újban. Milliók hittek abban, hogy a semmiből új világ építhető. A művészetben is. Ez az avantgárd lényege. A művészet forradalmáé. A valóság nem utánzandó. A művészet a társadalom többi szférájával egyenrangú valóság. • Sztrahov— Braszlavszkij: Vlagyimir Uljanov (plakát) • Anton Mihajlovics Lavinszkij: A Patyomkin páncélos (filmplakát) Vajon egymásra talál művészet és forradalom? A művészet forradalmából a forradalom művészete válik? Ez volt aszoyjet-orosz időszak kultúrájának nagy kérdése, - Malévics, Kandinszkij, Tatlin, Rod- csenko, Punyi, Goncsarova, Alek- szandr Vesznyin, Larionov, Chagall, Piroszmani vásznai a művészet megújításának annyi útját, a radikális esztétikum annyi lehetőségét vetik föl, amely szinte példa nélkül álló. Az egyik kijelenti: a művészet másfajta szemlélődést kíván, mint bármikor korábban, másfajta asszociációk hálóját szövi—a mű nem a valóság fölötti ideálszférában lubickol, hanem mindennapos anyagokból és gondolatokból épít utópista konstrukciót. A másik egyáltalán idejétmúltnak nyilvánítja a műalkotások szemlélődés révén való megközelítését, fogalmi tárgyalást kíván meg, azaz a művészetet „átfilozofálja”. Az új esztétikum nevében fogant ÚJ SZOVJET FILMEK Rendhagyó nézőpontok, új történelmi információk A hagyományok szerint évről évre november első hetében, a Szovjet Filmek Fesztiválja keretében találkozhatnak a nézők a legújabb szovjet filmtermés reprezentáns darabjaival. Idén sincs ez másként, legfeljebb a választék kisebb, ám ezek szinte kivétel nélkül értékes, rendhagyó nézőpontokat érvényesítő, új információkkal szolgáló alkotások. A látványos rendezvények, hangos ünnepi szónoklatok helyett egyre inkább a filmek irányítják önmagukra a figyelmet. Közben az utóbbi evekben új neveket, a többi között például a Jöjj és lásd, a Búcsúzás es a Vezeklés című alkotások rendezőinek:' Elem Klimovnak és Tengiz Abuladze- nek a nevét is meg kellett tanulni a közönségnek. A filmes „glaáfcnoszty” szellemében, tavaly forgatták Borisz Vasziljev sajátos hangulatú nosztalgia-filmjét Másnap háború volt címmel. Az „ilyenek voltunk” jelszava köré szerveződő visz- szapillantás a második világháború előestéjén, diákfőszereplőkkel játszódik. A diákemlékeket kicsit érzelmesen megidéző mű a hagyományos eszközökre hagyatkozva mutStja be a sztálini elnyomás ellenében megnyilvánuló ellenállást. S mint ahogyan a sémák szerint elvárjuk, különösebb eredetiség nélkül meg is jelennek egymással szorosan összefonódva az ismerős motívumok: a barátság, szerelem, hazafiság, elvtársi összetartozás és persze az árulás. A háttér: az éjszakai letartóztatások és az ifjúkommunista gyűlések hangulata legalább ennyire ismerős. A szereplőktől hasonlóképpen szokványos befejezéssel búcsúzhatunk. A fia- - talok és szüleik a közben beköszöntött második világháborúban szinte kivétel nélkül hősi halált halnak, mintha a rendező a bekövetkező háború tragédiájával visszamenőleg kívánná megszépíteni a kor ellentmondásait, az emberi vétségeket is. Az új szovjet alkotások között az 1979-ben készült Garázs című mű az egyetlén vígjáték, pontosabban szatíra. Valamennyi figurája egy garázsépítő szövetkezet tagja. Kivétel nélkül főszereplők, ugyanis a forgatókönyv szerint egy folyamatos cselekménysor egy-egy epizódja épül köréjük. A helyszín mindehhez a film teljes teijedelmében egyetlen szoba, melyben a szokásos munkaértekezleteket tartják.' A jelenlevők elsősorban arról szeretnének meg-' tudni részleteket, hogy mikor adják át végre hőn vágyott garázsaikat. A vezetőség azonban a lehetőséget kihasználva részletes beszámolókkal untatja őket, és újabb hozzájárulást „gombol le”. Mindenki egyre türelmetlenebb, indulni szeretnének, amikor az elnök meglehetősen drámai bejelentéssel vonja magára a figyelmet, közli, hogy különleges manipulációkkal megszerzett közös telkük egy részét útépítés céljából kisajátították. Ennek következtében négy garázzsal kevesebb épülhet. A tagok közül törölni kell hát négy ember nevét, mindjárt javasolják is a legvédtelenebbek végleges eltávolítását. A jogsértésre érzékenyek megpróbálják megfordítani az események menetét,azzal, hogy bezárják a terem ajtaját. És a kissé hosszúra nyúlt bevezetés után a Sartre-től, Bunuel-től és más klasszikusoktól jól ismert szituáció keretei között megkezdődik a harminc összezárt ember egyre izgalmasabban alakuló színjátéka. Az idei ősz szovjet filmjei között kitüntetett helyen áll Alekszandr Proskin' munkája, az ’53 hideg nyara cimű alkotás, melynek csak egyik figyelmet érdemlő sajátossága, hogy az első színvonalas szovjet akciófilm. Másik különlegessége a tematika, ugyanis a műfaj sémáinak kibontásaihoz szükséges törvénytelenségék, társadalmi igazságtalanságok a sztálini lágerek történetének mindmáig a nyilvánosság előtt tabunak számító fejezetéhez is kapcsolódnak. A rendező nem kis részben azokra a tematikai szenzációelemekre építi a hatást, melyek ma kétségkívül tökéletesen elegendők az érdeklődés felkeltéséhez. A későbbiekben viszont — más újabb „történelmi szenzációk” nyilvánosságra kerülése után — szinte bizonyosan kevésnek bizonyulnak. Az’53 hideg nyara az akciófilm szabályai szerint egy meglehetősen szélsőséges történetet mond el. 1953 júliusában, közvetlenül Sztálin halála után ismer- . kedünk meg hőseinkkel, amikor Berija E arancsának megfelelően amnesztiá- an részesítettek és szabadlábra helyeztek nagyon sok köztörvényes bűnözőt. A15-20 évnyi munkatábor után egykori . életükkel minden kapcsolatot elveszítve nem tértek haza, mert nem volt hová hazatérniük. Bandákba verődve falvakat fosztogattak, városokat • foglaltak el, rettegésben tartották a lakosságot. A filmben megjelenő epizód feltehetően csak szerény adalékként szolgálhat az akkori, valódi állapotokról. ' Proskin alkotásában hat bandita megtámad egy kis elszigetelt kikötőt. A western ősi szabályai szerint két pozitív figura, a két ártatlan politikai száműzött veszi fel velük a harcot. Az akciók paneléinek megfelelően igazi „profi” hadjáratot indítanak a banditák ellen. Bár egyetlen esetben sem lepődik meg a fordulatokon igazán a néző, a film ennek ellenére sok részlet- erénnyel rendelkezik. Ezek közé tartozik a kitűnő atmoszférateremtés, a háttér hiteles megjelenítése. A szándék szerinti mozgalmas mozi helyett ijl a kitűnő színészi alakításoknak is köszönhetően — néhány drámai pillanat hiteles ábrázolásával kell beémüák. Károlyi Júlia
