Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-28 / 283. szám

könyv 232. paragrafusában meghatá­rozott kamatmértékkel kapcsolatban interpellált az igazságügyminiszterhez. A hatályos törvény szövege kimondja: „a szerződéses kapcsolatokban, ha jog­szabály kivételt nem tesz, kamat jár. Magánszemélyek egymás közti szerző­dési viszonyában kamat csak kikötés esetén jár, kamatos kamatot érvénye­sen nem lehet kikötni... | a kamat mértéke, ha jogszabály kivételt nem tesz, vagy a felek alacsonyabb mérték­ben nem állapodnak meg, évi 8 száza­lék ...; jogszabály eltérő rendelkezésé­nek hiányában a kamat kikötése az évi 8 százalékot meghaladó részében sem­mis... .”. A mai kamatviszonyok kö­zött — mutatott rá a képviselő — ez a mérték már idejét múlta. Célszerű az eddigi 8 százalékos felső határt a min­denkori kamatviszonyokhoz igazítani. Ezért javasolta, hogy a törvény a ka­mat felső határát a Magyar Nemzeti Bank által megállapított, mindenkori éves kamatláb mértékében határozza meg. Dr. Kulcsár Kálmán igazságügy­miniszter reálisnak ítélte meg a képvi­selő által felvetett problémát. A mi­nisztériumhoz is számos olyan észrevé­tel érkezik, ami azt bizonyítja, hogy a szerződéses kamatmaximum 8 százalé­kos mértéke valóban idejét múlta. Ez­zel kapcsolatban két dolgot ajánlott megfontolásra. Az egyik, hogy a kama­tot valójában a gazdaság és a piac vi­szonyai alakítják. A másik: amennyi­ben a Polgári Törvénykönyvben szabá­lyoznak valamit, annak időtállónak— kell lennie. Nyilvánvaló, hogy az idejét­múlt kamatmaximumot emelni kell. Kérdés azonban, hogy miként határoz­ható meg, s milyen mértéket alkalmaz­zanak. A miniszter — a képviselővel ellentétben — azt tartaná célszerűnek, ha a PTK-ban rögzítve szerepelne a kamat konkrét mértéke. A Pénzügymi­nisztériummal és a bankkal folytatott konzultációk alapján arról tájékoztatta a képviselőt, hogy a jövő év elején átte­kintik a lakossági bankügyleteket, s en­nek kapcsán alakítja ki a megfelelő ka­matokat is. Arra kérte az Országgyű­lést, hogy ennek kapcsán a jövő év ele­jén téljenek Vissza az interpellációban megfogalmazott problémára. A képviselő és az Országgyűlés az interpellációra adott választ egyhangú­lag elfogadta. Bozsó Lajosné (Budapest, 10. vk.), a Duna Cipőgyár szabásza az Országos Árhivatal elnökéhez interpellált. Azt kifogásolta, hogy a rádió- és a televí­ziószabályzat szerint minden műsorve­vő készülék után előfizetési díjat kell fizetni, holott a tévékészülékeket nem­csak az adások "vételére használják, ha­nem számítógépek működtetéséhez, monitorként is. Kérte, hogy ilyen ese­tekben mentesítsék a használókat a díj­fizetési kötelezettség alól. Interpelláció­jának második részében azt kérte, hogy a magánszemélyek tévéelőfizetési díj- nientessegevél kapcsolatos szabályo­zást,változtassak pjeg. Jelenleg ugyanis, csak az káphát méntességet, akinek jö­vedelme nem haladja meg a 2500 forin­tot. Ez az összeg ma már rendkívül alacsony, a legkisebb nyugdíj is 2800 forint. Javasolta ezért a mentességhez szükséges jövedelemhatár felemelését a mindenkori legalacsonyabb nyugdíj összegére. Mivel a rászorulók helyzetét elsősorban a helyi tanácsok ismerik, megfontolásra ajánlotta, hogy a men­tességgel kapcsolatos kérés elbírálását a posta helyett bízzák a tanácsokra. Szikszay Béla államtitkár, az Orszá­gos Árhivatal elnöke mindkét kérést jogosnak ítélte. Egyetértett: indokolt intézményesen mentességet adni a mo­nitorként használt készülékekre. Az ez­zel kapcsolatos \ egyeztetési munkák megkezdődtek, s a jövő év elején, leg­később az első negyedév végéig jogsza­bály-változtatás lesz, amely általáhos érvénnyel biztosítja majd ilyen esetekre a mentességet. Addig is gondoskodnak a beadott egyedi kérelmek kedvező el­bírálásáról. A magánszemélyek mentességével kapcsolatos kérés valamivel bonyolul­tabb, s az érintett szervek egységes véle­ménye sem alakult még ki. Tény, hogy a jelenlegi jövedelmi határérték nagyon alacsony; s a mentességi kérelmek elbí­rálására valóban a helyi tanácsi szak- igazgatási szerv lenne a legalkalma­sabb, a tanácsokkal való egyeztetés azonban még nem történt meg. Legké­sőbb a jövő év március 31-éig — az interpelláló képviselő bevonásával — rendezik a kérdést, addig pedig egyedi elbírálással, a nyugdíj legalacsonyabb összegét figyelembe véve adják meg a kedvezményeket. Bozsó Lajosné és a? Országgyűlés a választ — egy tartózkodással — tudo­másul vette. • Dr. Vodila Barna (Borsod—Abaúj —Zemplén m., 15. vk.), a volt edelényi járási hivatal nyugdíjas elnöke a jogi képzettséggel rendelkező helyi tanácsi dolgozóknak a lakosság részére vég­f toiyi. az i. otaatruij nek tapasztalatai, amelyekről Nusser Elemér, a Kiszöv elnöke számolt be a közgyűlésen. A szövetség (a kecskeméti Épszisszel és a Számaikkal közösen) olyan korszerű, számítógépes adat- feldolgozó rendszert alakított ki, amely alkalmad az Okisz és a megyei szövetsé­gek, valamint az ország ipari szövetke­zetei közötti információk áramoltatá­sára, értékelésére. A rendszer bevezeté­se elkezdődött. A szövetkezeti mozgalomban 1 mindhárom ágazatban —jelenleg a va­gyoni érdekeltségi rendszer kialakítá­sával és a bérszabályozással kapcsola­tos kérdések adnak a legtöbb okot a vitára, emellett az ipari szövetkezetek­zendő magánmunkája tárgyában inter­pellált az igazságügy-miniszterhez. Figyelmeztetett arra, hogy az ország sok ezer kistelepülésének lakói, ha ki­sebb jogügyleteket akarnak létrehozni — például adásvételi szerződés, vég­rendelet készítése —, fáradságos uta­kat tesznek meg, esetenként napokig távol maradnak munkahelyüktől, s ez tetemes költséget is jelent számukra, mert jelenleg csak ügyvédek és ügyvédi közösségek köthetnek ilyen jogügylete­ket. A helyi tanácsi vezetők alkalmasak ilyen munkák elvégzésére, s számukra anyagi, erkölcsi megbecsülést, tekin­télyt és bizalmat jelentene, ha élhetné­nek ezzel a lehetőséggel. Kulcsár Kálmán igazságyügyminisz­ter válaszában kifejtette: e kérdés a kö­zeljövőben elkészülő, a jogi képviselet egységesítéséről szóló törvény kapcsán kerülhet előtérbe. Ugyanakkor rámu­tatott: a községi tanácsi vezetők és a lakosság között hatósági jogviszony áll fenn. Az ilyen ügyek intézése kapcsán ez a viszony sajátos módon megváltoz­hat. Gondot okozhat az is, hogy adott esetben ugyanazoknak az embereknek kell felülvizsgálniuk hatósági szem­pontból az egyes iratokát, akik készí­tették. A miniszteri választ a képviselő és az Országgyűlés tudomásul vette. Antal Imre (Pest m., 19. vk.), a Me­zőgép érdi gyáregységének igazgatója a kereskedelmi miniszterhez interpellált a szeszes italok reggel 9 óra előtti árusí­tási tilalmának megszüntetése tárgyá­ban. Elmondotta, hogy az „alkohol­rendelet” alkalmazása üdülőhelyeken teljesen indokolatlan, de''másutt sem érte el a kívánt hatást. Tapasztalható, hogy megnőtt a magánkimérések szá­ma, ahol ellenőrizhetetlen körülmé­nyek között, drágán árulják a szeszes italt. Beck Tamás kereskedelmi miniszter válaszában egyetértett azzal, hogy a jogszabály elavult. Véleménye szerint a munkahelyeken kell szigorítani a fe­gyelmet, csak ez hozhat megoldást. Mivel ez a jogszabály több tárca együttes rendelete, arra kérte a képvise­lőt, hogy a Szociális és Egészségügyi Minisztériummal és a Környezetvédel­mi és Vízgazdálkodási Minisztérium­mal egyeztetve decemberben adhasson választ a kérdésre. Antal Imre — bízva a kedvező dön­tésben — elfogadta Beck Tamás vála­szát; hasonlóképpen'döntött a Parla­ment is. Ezután Beck Tamás válaszolt dr. Papp Elemér (Zala m., 4. vk.), kép­viselőnek a legutóbbi ülésszakon az egészségügyi szolgálat gépkocsiellátása tárgyában benyújtott interpellációjára. A kereskedelmi miniszter emlékeztetett arra, hogy a képviselő a körzeti orvo­sok gépkocsiellátásának megoldatlan­ságára hívta fel a figyelmet, kérve a helyzet megváltoztatását. A miniszter elmondta, hogy az intézkedés mintegy négyezer körzeti„óryost érint, s a meg­oldáshoz 800 gépkocsira van szükség, hogy azokat -ötévente ki lehessen cse­rélni. A kérést azóta teljesítették; az autók kiutalása a Szociális és Egészség- ügyi Minisztérium hatáskörébe keriilt. Beck Tamás elmondta azt is, hogy a napokban Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter további gépko­csik kiutalását kérte, s erre a kereske­delmi miniszter ígéretet tett. Szólt arról is, hogy a közeljövőben megvizsgálják a körzeti állatorvosok gépkocsiellátá­sának helyzetét is. Dr. Papp Elemér és az Országgyűlés a választ elfogadta. Börcsök Dezső (Budapest, 38. vk.), a Budapesti Elektromos Művek vezér- igazgatója az utak tisztasága tárgyában intézett kérdést a közlekedési miniszté­riumi államtitkárhoz; mert —* mint mondotta — sok baleset származik ab­ból, hogy az utak szennyezettek, pisz­kosak. ­Tóth László közlekedési minisztériu­mi államtitkár válaszában elmondta, hogy az utak tisztaságát több rendelet és az ez évben elfogadott közúti közle­kedési törvény is szabályozza. Ezekben rögzítették, hogy pontosan melyek az utak igénybevevőinek és az utak keze­lőinek feladatai. A rendeletek, határo­zatok betartása azonban nagyon ne­héz. Az előírások érvényesítését segíti például, hogy az utak kezelői útellenőri szolgálat létesítésére kaptak lehetősé­get. Az útellenőrök elsősorban a főút­vonalakat, de rendszeres időközönként a mellékutakat is figyelik, s intézked­nek, ha bejárásuk során bármilyen bal­esetveszélyes szennyeződést tapasztal­nak. Az útellenőrök felhatalmazást kaptak arra is, hogy ha azonosítani tudják az utak szennyezőjét, szabály- - sértési eljárást kezdeményezzenek, il­letve a tisztítás költségeit ráterheljék. Dr. Balogh Károly (Győr-Sopron m.. 11. vk.), rábapordányi körzeti orvos a mezőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszterhez intézett kérdést a telekkiala­kítás esetén fizetendő földvédelmi járu­lék alóli mentesítés tárgyában. Vácsa Jenő válaszában tájékoztatta a képviselőt, hogy az ezzel kapcsolatos törvény módosítását a jövő év első felé­ben kívánják benyújtani az Országgyű­lésnek.. Ez alkalmat ad arra, hogy az egyes rendelkezéseket a társasági tör­vénnyel is összhangba hozzák. Megem­lítette azt is, hogy aki telekkialakítás miatt kivonja a mezőgazdasági terme­lésből a földet, jelenleg négyzetméte­renként 15-18 forintot fizet. Indokolt megteremteni annak lehetőségét, hogy kertészkedésre is alkalmas nagykertes családi házak épülhessenek, s ezt ne hátráltathassa nagy összegű járulék fi­zetésé. Dr. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a Ferrokémia Ipari Szövetkezet jogtanácsosa az építésügyi és városfej­lesztési minisztertől kérdezte: tervezik- e a helyiséggazdálkodásról szóló 19/ 1984. (IV. 15?) minisztertanácsi rende­let olyan értelmű módosítását, hogy a magántulajdonban levő lakást ne csák a helyi tanács elnökének1 engedélyével H! vagyis lényegében egy kötelező, ám formális aktus után — lehessen bérbe adni nem lakás céljára? Válaszában Somogyi László minisz­ter elmondta: foglalkoznak az említett rendelkezés módosításával. Ugyanak­kor a miniszter válaszából kiviláglott: nem elsősorban a képviselő által felvá­zolt cél vezérli a jogalkotókat, ugyanis az a véleményük, hogy a lakásállo­mányt védeni kell. 1987-ben összesen 766 lakás épült Magyarországon álla­mi, vállalati kölcsön, szociális támoga­tás nélkül. Hétszázhatvanhat család mondhatja tehát el magáról, hogy sza­badon rendelkezik otthonával, az ösz- szes többi tavaly elkészült lakás tulaj­donosai jelentős támogatást kaptak. A társadalmi igazságosságot sértené, ha, az alacsony kamatú OTP-kölcsön törlesztése mellett valaki 25-30 ezer fo­rintért adná bérbe egyik lakását (hiszen ilyen esetben általában több lakással rendelkező tulajdonosokról van szó). Tehát a minisztérium azzal foglalko­zik, hogy megteremtse a jogi lehetősé­gét annak: ilyen esetben az OTP és a munkáltatói kölcsönt folyósító vállalat azonnali hatállyal felmondhassa a szer­ződést. A tartozás visszatérítése után az állampolgárnak természetesen joga lenne bármilyen célra szabadon bérbe adni a lakást. A miniszter szavait taps fogadta. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), • a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójá­nak szerkesztőriportere egy 1945-ben kelt belügyminiszteri rendeletre hivat­kozva — amely csupán* bejelentési kö­telezettséget ír elő a felvonulásokra, a gyülekezésekre — azt kérdezte a bel­ügyminisztertől: a Budapesti Rendőr- főkapitányság milyen jogszabályok alapján tiltotta be a brassói munkás- megmozdulás első évfordulójára terve­zett budapesti szolidaritási felvonulást, s miért oszlatta szét a rendőrség ezt a demonstrációt? __ Horváth István az áltáténostársadal- mi háttér felvázolása után rámutatott: az idézett rendelkezés mellett vannak más, magasabb szintű, frissebb jogsza­bályok is e kérdések rendezésére. Ámi a konkrét esetet illeti: a belügy­miniszter elmondta, hogy a tüntetés szervezői a demonstrációt megelőzően bejelentést tettek a rendőrségen. Ott közöltékAfelük, hogy a hely — a román nagykövetség környéke, illetve a for­galmas Thököly út—s a csúcsforgalmi időpont nem alkalmas egy ilyen de­monstrációra. Emellett reális volt a ve­szélye annak, hogy az adott időpont­ban egy ilyen tüntetés — esetleg kívül­ről is eredő sugallatra — valamiféle provokációba torkollik. Horváth Ist­ván elmondta: a tüntetés szervezői nem éltek azzal a jogukkal, hogy az elutasí­tó határozat ellen felsőbb rendőri szervhez forduljanak; ehelyett pana­szukat egyenesen a Szabad Európa Rá­dióhoz juttatták el. Mindent összevetve úgy vélekedett: a törvényt nem a rend­őrség szervei sértették meg. A rendőr­ség egyébként semmilyen ügyben nem kénye-kedve szerint dönt, hanem a kormány általános politikai vonalát követi — tette hozzá. A rendőrséget a tüntetés szervezői később azzal vádolták, hogy brutálisan lépett fel a demonstráció résztvevőivel szemben. A belügyminiszter szerint ez az állítás nem felel meg a valóságnak. A rendőrség szabályszerűen járt el; az intézkedések nyomában keletkezett politikai vitá pedig nem jogvita és nem rendőrségi ügy. A kérdésekre adott válaszokkal az Országgyűlés novemberi ülésszaka be­fejezte munkáját. Az elnöklő Jakab Róbertné az ülésszak bezárását meg­előzően bejelentette, hogy levélben és szóban számos kérés érkezett a Parla­ment elnökéhez: az ország háza fölött lengjen a nemzeti lobogó. Az ülés elnö­ke közölte: a parlament kupolájánál zászlótartó rudakat helyeztek el, az ülésszak megkezdése óta immár két he­lyen is lobog a nemzeti zászló. NYERS REZSŐ ISMÉT „BÁRSONYSZÉKBEN" — AMIT FELADATÁNAK TART: Megteremteni a reform széles társadalmi bázisát Nyers Rezső, Kecskemét országgyűlési képviselője csü­törtök óta — évtizedek után ismét — a kormány tagja: Ott is politikai posztot tölt be, államminiszter. Egy nappal megválasztása után kértem interjút a Petőfi Népe számá­ra. Önmagát ezúttal sem tagadta meg, készséggel állt a nyilvánosság rendelkezésére. — Emlékszem, fél éve, miután a májusi országos pártér­tekezleten a Politikai Bizottság tagjává választották, s így visszatért a legfelső vezetésbe, azt mondta, hogy nem akar kormányhivatalt vállalni. — Én egész pontosan azt mondtam, nem akarok hiva­talt vállalni. Ez amolyan félhivatal, mert hivatalt nem kell vezetnem, a kormányban politizálnom lehet és kell. A gazdasági reform, s egyáltalán a reformok összekap­csolódásának ügyével foglalkozom. Ez nem hivatali, ha­nem politikai feladat, s nem adminisztratív módszerekkel végezhető, hanem érintkezni kell a társadalom azon szfé­ráival, azokkal az emberekkel, akiknek ebben szerepük lehet, akiknek gondolataik vannak, akik kritizálnak, akik javasolnak valamit. Segíteni kell megtalálni a közös nevezőt. Ez kormányzati feladat, s ebben közreműködni, úgy gondolom, nem hivatali, hanem politikai munka. Ugyanakkor mégis egy állami rang, úgyhogy mondhatja, félig megszegtem korábbi elhatározásomat. De ahhoz ragaszkodom, hogy legfeljebb félig. És úgy éreztem, az a becsületes, ha már hívnak valahová, hogy segítsek, s talán tudok segíteni, akkor próbáljam is meg. ■ . — A közvélemény jó része Önt akarta miniszterelnök­nek, még az után is, amikor megismerték az előzetes terve­ket. Volt olyan képviselő, aki azt mondta: erre szól a mandátuma. — Ez az előzetes tanácskozásokon valóban fölvető­dött, s nagyon megtisztelő volt számomra. De úgy ítéltem meg, hogy legnagyobb hasznot — ha én hasznos tudok lenni az ország érdekében — ebben a kötetlen politikai beosztásban hajthatok. A miniszterelnöki munka olyan hivatali kötelezettségekkel járna együtt, amelyeket én nem tudnék jól ellátni. A koromnál fogva sem. — Az Ön szellemi, fizikai felkészültségét pedig a fiata­lok is megirigyelhetik ... — Valóban jó edzettségben vagyok, de nem negyven­évesen, hanem immár a hatvanötödikben. — A népfront elnökségi üléséről úgy tájékoztatta a közvéleményt Huszár István főtitkár, hogy a testület együtt javasolja a Parlamentnek Németh Miklós minisz­terelnökké és Nyers Rezső államminiszterré választását. Tehát nem külön... — Hallottam róla, hogy a népfrontban erős volt a vélemény, hogy én legyek a miniszterelnök. De nagyon örülök, hogy létrejött egy népfronton belüli népfront, a két név összekombinálódott, mert nekem komoly remé­nyeim vannak, hogy Németh Miklós, a tisztségben hajói emlékszem az 57. önálló magyar miniszterelnök, jó mi­niszterelnök lesz. Én az ő politikai felfogását jónak tart tóm,-személyiségével rokonszenvezek, és jól együtt Ér­dünk dolgozni a kormányban. — Ezt előzetesen igazolni látszik, hogy Németh Miklós a sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, hogy Önt a tanító- mesterének tekinti. — Ezt neki joga van mondani, nekem jogom van elhárítani. Én a magyarországi haladó, demokratikus és szocialista iskolának a folytatója vagyok. Ha ez hatott Németh Miklósra, és rajtam keresztül érzékelte, az rend­ben van, de azért nem én vagyok a tanítómestere, hanem engem is tanítottak erre. — Ön már ült kétszer is a miniszteri bársonyszékben, most újra elfoglalhatta, jóllehet egyelőre bőrrel bevont szék jut ebben az ülésteremben mindenkinek... — Ez most a „fapados” bársonyszék :... — Mire számít, mi lesz a különbség a mostam és az előző miniszterségek között? — Engem nem sokkolt ez a döntés, és maga a feladat sem sokkol, nem hoz zavarba. De életem folyamán sok- szor voltam új munkakörben, s fiatalabb koromban ki­sebb meditációval vágtam neki egy új munkának, mint most. Nagyjából tu.dom, hogy mit kell csinálnom, ám a konkrét lépéseket, a helyes módszereket meg kell keres­'nem és találnom. Ez persze az én feladatom, jóllehet a kormánybeli kollégák, a pártbeli elvtársak ebben segítsé­gemre lesznek. — Mit lát a legfontosabb tennivalójának? — Egyik, hogy a gazdasági reformpolitikát konzisz­tenssé, egységes rendszerré tudjuk tenni, hogy annak különböző részei egymáshoz jól illeszkedjenek, s ne egy­mást keresztezzék. Gondolok itt a sokféle részreformra: a költségvetésre, a különböző ágazatokra, az ár- és bérre­formra, a yalutáris reformra. Másrészt azon kell munkál­kodni, hogy a reformpolitikát jobban összekössük a tár­sadalomban élő emberekkel, a különböző rétegekkel, s képesek legyünk felsorakoztatni a reform támogatóit. — Utalt Ön az úgynevezett kisemberekre, akik a legszé­lesebb bázist jelenthetik. De 'ők azok, akik a javulást kevésbé, saját helyzetük romlását viszont erőteljesen érzé­kelik. — Egy évig még biztosan az életszínvonal további csökkenésével kell számolni. Ez pedig nem bizalomerősí­tő tényező. De ha világosabbá tesszük, hogy a kormány­zatnak milyen cselekvési lehetőségei vannak, érthetővé válik számukra: a kormány előrenézve is, s az adott esztendőt tekintve is törekszik arra, hogy érvényre jusson a különféle rétegekből kitevődő, *ahogy valóban mond­tam, kisemberek érdeke a stabilizáció terheinek elosztá­sában. A terhekből mindenki kap, de ha el tudják fogad­ni, hogy a nehézségek elosztásában a kormány igazságra törekszik, akkor ez bizalomépítő lehet. —És ha nem fogadják el, s ha a fő kormányzati elképze­lések megvalósítási módjáról a Parlamentnek más lesz a véleménye? — A Parlamentnek mindenképpen döntenie kell az állami költségvetésről, anélkül az ország nem maradhat. S ekkor a terhekről is dönteni kell. Mese nincs, minden­képpen a kormány és a Parlament egyezkedéséből kell megszületnie a végső megoldásnak. Azt nagyon remélem, hogy a Parlament nem kötelezi a kormányt a bankóprés használatára, fedezetlen hitelek kibocsátására. Ez nagy­mértékű inflációhoz vezetne, nekünk pedig a forint meg- ■ erősítéséért kell harcolni. — Több kollégám mondta nekem, hogy Bács-Kiskun újabb helyet szerzett a kormányban. Vagyis az Ön megvá­lasztásával, Horváth István és Pozsgay Imre után, a har­madik megyei kötődésű politikus lett tagja a Miniszterta­nácsnak. Ez egyszerűen csak egyfajta tény, vagy önök fel is vállalják ezt a kapcsolatot? >v -^Kormányszinten már nem vezérelhet megyei képvi­selet egyikünket sem, az ország javaival sáfárkodunk, és országos politikusként kell cselekednünk, de azt hiszem, hogy a Bács-Kiskun megyében élő embereket, az ottani problémákat egyikünk sem felejtheti el. Az mindig eszünkbe jut, ha valamilyen ügyben szavazni kell, vagy véleményt mondani; nem tekinthetjük magunkat az ab­szolút semlegesség bajnokainak. Embernek kell marad­nunk, kötődünk Bács megyéhez, s ezt nem kell szégyell­nünk. De mindezt tárgyilagossággal szükséges képvisel­ni. Ez van összhangban a mai pártbeli mentalitással és a közéleti erkölcs újonnan is formálódó jellegével. —Németh Miklósnak föltették a kérdést a Magyar -Hírlapban; nem tart-e ariöl, hogy 2-3 év glatt fölmorzsoló­dik? Az Ő sorsától persze nehezen vonatkoztatható el a kormány sorsa. Kell ettől a veszélytől tartam? IgS A veszéllyel számolni kell. Nem tudnám megmon­dani, hány százaléknyi esélye van a kormánynak arra, hogy sikeres lesz. Erre lehetetlen számítást végezni. Én azt mondom, hogy ötven százalék esélyünk van. Ez azt is jelenti, s ez a veszély, hogy ötven százalék esélyünk arra is van: nem tudunk helytállni. A nehézségek nagyok, ugyanakkor a politikai követelmények a demokratikus légkörben növekednek. Ez komoly ellentmondás, amely- lyel lehet, hogy a kormány megbirkózik, de lehet, hogy nem. Hogy ezt realista módon így lássuk, az kötelessé­günk. Csak ebből nem következik az, hogy egész tevé­kenységünket ne a sikerre tegyük fel. Akarni is kell siker- kormánynak lenni! _ — Ki az, akivel Ön a kormányban biztosan jól együtt tud dolgozni? "ÜfflrÄS mindenkivel tudok együtt dolgozni. :r— Akar is, hiszen rövidesen megváltozik, megújul a testület? —[ Ezt a megújulást el kell végeznünk az adott politikai követelményeknek megfelelően, megtalálva a legjobb sze­mélyi összetételt, de ez nem jelenti azt, hogy én most bárki­vel is ne tudnék együttműködni. Hiszen személy szerint mindenkit ismerek. De a politikai életben szükségképpen adódnak olyan helyzetek, hogy értékes emberek betöltöt­ték azt a szerepet, amelyet betölthetnek, s utánuk újaknak kell következniük. Szerintem a magyar politikának fö gondja, hogy kevéssé működtek együtt a haladó törekvés sek képviselői a szakmai vonallal. Számomra egy szakem­ber kormánytag ugyanolyan értékes lehet, mint egy politi­kus kormányember. A kormány politikai profiljának megfelelőnek kell lenni a bizalomszerzés szempontjából éppúgy, mint a reformtámogatás szempontjából^ — Megválasztása után a lapok közölték az Ön rövid életrajzát. Ennek utolsó mondata, hogy tagja az Új Márci­usi Frontnak. Ezt fontosnak érezte belevenni? — Engem erről nem kérdeztek meg, de örülök, hogy ezt a mondatot qtíatették. Az Új Márciusi Front egy olyan alakulás, amelyben szíwel-lélekkel veszek részt, és remélem a hasznát az ország számára. Örülök, hogy elfogadnak olyan emberként, akinek van politikai filozó­fiája, van politikai kapcsolatrendszere a társadalommal, és nem csak a hivatalokkal. S pártemberként nemcsak a pártban látja a világot. A pluralizmus jelét érzékelem a közleményben is, és jó, ha hozzászokik ehhez a magyar társadalom. Váczi Tamás ben a tőkés export körül tapasztalható gondok megoldása is á legsürgősebb feladatok közé tartozik. Hogyan kép­viselje, hogyan képviselheti az Okisz a szövetkezeteket a sorsukat meghatáro­zó jogszabályok kidolgozásában, a leg­magasabb fórumokon, illetve a kor­mánnyal folytatott megbeszéléseken: erről alakult ki élénk eszmecsere, illetve párbeszéd a küldöttközgyűlés résztve­vői között. Végül a Kiszöv elnökének javaslatára úgy döntöttek, hogy a va­gyoni érdekeltségi rendszer kialakítá­sával kapcsolatos Okisz-ajánlást, vala­mint a | tőkés export körül fölmerült gondokat, azok megoldására a szövet­kezetek javaslatait eljuttatják Nyers Rezső országgyűlési képviselőnek, ál- lamminiszternek. A. M. MOSZKVA A moszkvai Szovjet—francia csúcs- szintű tárgyalások mérlegét vonta még szombat reggeli záró megbeszélésén Mihail Gorbacsov és Francois Mitter­rand. A szovjet és a francia vezető elé­gedetten nyugtázta, hogy a Szovjetunió és Franciaország álláspontja számos nemzetközi kérdésben megegyezik és hasonlóképpen ítélik meg a kétoldalú kapcsolatokat is. KABUL Szombaton Kabulban kibővített ülést tartott a Nemzeti Megbékélés Legfelső Tanácsa. A gyűlésen Nadzsi- bullah elnök elemezte a tanács huszon­két hónapos működése alatt elért ered­ményeket és az afganisztáni belső ren­dezéssel kapcsolatos legfontosabb poli­tikai eseményeket. A testület ülésén kö­zölték, hogy eddig 175 ezer menekült tért haza. A kormányellenes csoportok 40 ezer tagja felhagyott a fegyveres harccal, 16 ezer elítéltet kiengedtek a börtönből. Nadzsibullah sürgette, hogy hívja­nak össze nemzetközi konferenciát Af­ganisztán nemzetközi státusának rög­zítésére, és az afgán népnék nyújtott segélyek ügyének rendezésére. TEHERÁN • Irán elfogadta a Kőolajexportáló Országok Szervezete, az Opec által ja­vasolt köolajtermelési kvótát — jelen­tette be vasárnap reggel Teheránban Golamreza Agazadeh iráni olajipari miniszter. Az OPEC Bécsben folyó mi­niszteri értekezletén előterjesztett ja­vaslat értelmében a tagországok 1989 első harmadában naponta legföljebb 18,5 millió hordó olajat termelhetnek ki. Ez azt jelenti, hogy a jelzett időszak­ban Irak és Irán azonos mennyiségű olajat hozhat felszínre. BAJKONUR A jövőben rendszeressé válnak a kö­zös francia—szovjet űrrepülések, Mi­hail Gorbacsowal kötött megállapo­dásunk értelmében kétévente legalább egyszer francia űrhajós indulhat a vi­lágűrbe úgy, mint ma Jean-Loup Chré­tien — jelentette be Francois Mitter­rand. A francia köztársasági elnök szombaton este közvetlenül a szovjet —francia űrszemélyzet startja előtt a bajkonuri ürrepülőtér egyik óriási sze­relőcsarnokában. tájékoztatta az ott összegyűlt mintegy 300 újságírót pénte­ki és szombati moszkvai tárgyalásairól. A Szojuz TM-7 egyébként sikeresen startolt: Alekszandr Volkov, Szergej Krikaljov és Chrétien — miután né­hány szót váltottak Mitterrand-nal és elbúcsúztak szeretteiktől—szombaton este nekivágtak az útnak. A progräm szerint hétfőn este űrhajójuk összekap­csolódik a Mir űrállomássaL s csatla­koznak az állomás három lakójához. Kimerülőben a tartalékok VILÁGPOLITIKA SOROKBAN

Next

/
Thumbnails
Contents