Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-26 / 282. szám
FOLYTATÓDOTT A PARLAMENT ÜLÉSSZAKA (Folyta tax uz I. oldalról) A hosszú távú lukáscpitcsi koncepcióról folyó, csaknem kél éve tarló viiabun felvetődött, hogy a különbséget azok űzessék meg. akik e hiteleket felvették. A kormányzat elhatározott szándéka, hogy visszamenőleg nem hárítja a terheket azokra, akik annak idején a kölcsönt Tblvctték. A megoldást a kormányzat nem elsősorban az. adóterhek növelésében látja. Az elképzelések szerint a vállalati lakásépitési alapból való hozzájárulás a megelőző nyereségére szá- miiott - lő százalék lenne, azzal, hogy azt nem a nyereségből, hanem a költségek között kell elszámolni. A szándék egyértelmű: egy-két éven belül a visszamaradó összeg amcly- lyel | vállalatok, illetve az adófizetők gazdálkodnak érje el a 25 százalékot. A költségvetés rendkívül nehéz helyzete miatt azonban jövőre ez a rész csak 15 százalékot tenne ki. A miniszter kiemelte: a támogatáspolitika központjába az első lakáshoz jutók megsegítését kiváltják helyezni, s ökot ebből a visszamaradó összegből kívánják támogatni. Jövőre 12 ezren kaphatnának átlagosan 400 ezer forint támogatást lakásproblémáik megoldásához. Koltay Nándiimé (Veszprém m. 2. vk.). a Herendi Porcelángyár művezetője a bérszabályozás problémakörét boncolgatva értetlenségének adott hangol a bérklub megszüntetésével kapcsolatban. Az intézményt nem is olyan régen a stabilizációs program egyik fontos elemeként említették a szaksajtó cikkei, a kormány tisztségviselőinek nyilatkozatai. Most mégis az történik, hogy a deklaráltan hosszú távra szóló rendszert nem egészen egy évvel létrehozása után felszámolják. ' , A jövő évi bérszabályozáshoz kapcsolódóan utalt arra, hogy az érdekegyeztetési mechanizmus bevezetésével a vállalatok vezetői, legalábbis a nagy hatékonyságú cégek irányítói szoriló- ba kerülnek. Ha átlépik a maximumként elfogadott felső határt, választhatnak: vagy lemondanak a prémiumról a vállalati színtű konszenzus érdekében, vagy* vállalják a bizalom esetleges elvesztésének, a vczclöcllcncs hangulatnak a veszélyét. Ezután kapott szót dr. Körös Gáspár. a Szakszervezetek Rács-Kiskun Megyei Tanácsának vezető titkára, a 4. vk. képviselője. DR. KÖRÖS GÁSPÁR FELSZÓLALÁSA Stabilizálni a reálbéreket, kompenzálni az áremelkedés hatását Változatlanul sok kritika hangzik cl a korábbi évek hibás gazdaságpolitikájáról, az ország eladósodásáról, a felvett hitelek rossz felhasználásáról és az ezzel összefüggő felelősségről. Mondják. hogy akkor, korábban nélkülünk döntöttek, a hitelekről szóló adatokat szigorúan titkosan kezelték, de a következmény az egész népet terheli. 1987 szeptemberében az Országgyűlés elfogadta a három évre szóló stabilizációs kormányprogramot. A tájékoztató megállapítja, hogy az első év főbb gazdaságpolitikai céljai megvalósultak. Az előterjesztés szól az életszínvonallal összefüggő kérdésekről is, ehhez kapcsolód i k lé I szól a Iá S( >m. A lakossági fogyasztás csökkenése várhatóan egyharmaddal több a tervezettnél. A fogyasztási árszínvonal növekedése meghaladja a tervezett 15 százalékot. A személyi jövedelemadó kedvezőtlen hatása a termelésre, a túlmunkára nyilvánvalóvá vált. A jövedelmek rétegenként, csoportonként erősen differenciálódnak. A szellemi munka folyamatosan leértékelődött, ezt kifejezésre juttatták a pedagógusok, egészségügyi. tudományos, műszaki dolgozók és sokan mások. Az ifjúság, a nagycsaládosok, az alacsony nyugellátásból élők helyzete kritikussá vált. A lakosság 7-10 százaléka a létminimum. 20-25 százaléka társadalmi létminimum alatt él. l98X-ban a gazdagok gazdagabbak, a szegények szegényebbek lelték. Úgy tűnik, ez a tendencia folytatódik, ennek politikai következményei ma bclát- halatlanok. Igaz. a kormány stabilizációs programja szólt az életszínvonal csökkenéséről, de a bekövetkezett helyzet úgy érzem a tervezettnél, a vártn;i I kedvezőtlenebb. Szükségesnek tartom és tisztelettel kérem a kormányt, vizsgálja meg — ne átlagszámok alapján — a lakosság rendkívül differenciált anyagi helyzetét. Ennek alapján a gazdasági stabilizációval együtt járó terheket úgy ossza meg az állam a vállalatok cs a lakosság között, hogy megálljon a további drasztikus életszinvonal-csökkenés. Szükségesnek tartom a reálbérek stabilizálásának megteremtését. Ehheznél- külözhctcilcn a bérreform előkészítésének felgyorsítása, bevezetésének megkezdése. I la az alapvető fogyasztási cikkek jelentős áremelésére sor kerül, akkor ezen eik kék áremelésének megfelelő kon>|>cnzálásra kerüljön sora bérből és fizetésből élők körében. A bérben legelmaradottabb területeken ki kell dolgozni az elmaradás felszámolásának konkrét programját, ütemezését. Folytatni kell a kellő módon meg nem fontolt, hatásaiban nem kívánt folyamatokat eredményező személyi jövedelemadó felülvizsgálatát és a szükséges korrekciókat cl kell végezni. A tervezett, központi áremelések több évre legyenek szétosztva. Javaslom továbbá a jelenlegi minimálbér 4000 forintra történő emelését, s a 40 órás munkahét bevezetését azokon a területeken, ahol ez még nem történt meg. Javaslom január l-jétől minden nyugellátás és a házastársi pótlék havi 550 forinttal és május l-jétől további 100 forinttal történő emelését. Kerüljön sor az 1—II. csoportba tartozó rokkantak, vakok, személyi járadékra jogosultak részére a tervezett árindexnek megfelelő mértékű nyugdíjemelésre. Kezdeményezem a minimum nyugdíj összegének 3700 Ft-ban történő egységes megállapítását. Ebben az esztendőben a gyermeknevelés költségei jelentősen növekedtek. Ma ez a tendencia tovább folytatódik, beláthatatlan hatással lesz népességünk alakulására. Ezért javaslom a családi pótlékot 400+100 forinttal emelni, figyelemmel a gyermekintézményi térítési díjak rendezésébe is. A gyes összegének a nyugellátásokkal azonos mértékű növelése indokolt. A családot alapító fiatal házasok érdekében a la- káshitclkamatok emelését fokozatosan kellene bevezetni. A kormány foglalkozik a szociálpolitikai reform kidolgozásával. Kérem az előkészítő munkák gyorsítását, javaslom a tervezet társadalmi vitára bocsátását és mielőbbi alkalmazását. Ma a dolgozók közérzetét jelentősen befolyásolja az ország különböző térségeiben megjelent munkanélküliség. A munkanélküli segély mint intézmény, csak átmeneti megoldás lehet. Amikor a következő ülésszakon az 1989. évi költségvetést tárgyaljuk, szükségesnek tartom, hogy a nemzeti jövedelem tervezett felosztásának egésze kerüljön a Tisztelt Ház elé, és legyen alternatív javaslat társadalmi teherviselésre és a parlament felelős döntésére. Sági Gábomc (Fejér m. 10. vk.), a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat csoportvezetője úgy ítélte meg, hogy az irreális tervek időszaka még mindig ^nem zárult le. Felfoghatatlannak tartotta, hogy a gazdasági szakemberek miért nem reagáltak időben a különböző, veszélyt jelző felvetésekre. Elfogadhatatlan — mondotta —* hogy a gazdasággal kapcsolatos témák tárgyalásakor nem, vagy csak ritkán és nem a kellő hangsúllyal esik szó az emberi tényezőkről. Szerinte a bizalmi válság egyik oka is e tényező felületes kezelése, s az utóbbi 16 hónapban sem tapasztalt érdemleges változást ebből a szempontból. A gazdasági reform meghirdetése óta mindössze annyi változást érzékelnek az állampolgárok, hogy a reáljövedelem csökkentését az ország vezetői következetesen megvalósítják, ugyanakkor a tervezett gazdaságpolitikai változásokat sem. Ez egyébként választóinak összegzett véleménye is — tette hozzá. Fehérné Eke Katalin (Borsod m., 10. vk.), a Borsodi Vegyi Kombinát meo- csoportvezetője a Minisztertanács munkaprogramjának mérlegét vonta meg, egyfajta képviselői szemszögből. Úgy értékelte, hogy a meghirdetett célok elérésének fontos feltétele volt a bizalom megszerzése és megtartása határainkon kívül és belül. így vizsgálva a kormány ténykedését, a külső bizalomépítés területén tevékenysége történelmi léptékűnek minősíthető, itt jól érzékelhető a fordulat. A kelleténél kevesebb energiája maradt viszont a kormánynak a belső bizalom és támogatás megszerzésére. Megállapította: a „feszített tervcélok” csak akkor látszanak teljesülni az év végéig, ha megszegik a kormányprogram ígéreteit: az állami költségvetés túlköltekezik; az adórendszer és a kétszintű bankrendszer előrevivő hatását pedig az évközben! kormányzati beavatkozások jelentősen módosítják. Bírálta azt a gyakorlatot, hogy az országgyűlési bizottsági üléseken felvetett javaslatok elsikkadnak, mert a különféle kormányhivatalok egymáshoz görgetik tovább a problémákat. FEKETE JÁNOS VÉLEMÉNYE: Szélesíteni a szocialista kapcsolatokat Fekete János (Békés m., 11. vk.), a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese bevezetőben elmondotta, hogy Magyarország fizetőképességének külső megítélése továbbra is jó. Ebben nagy szerepe van a Magyar Nemzeti Banknak amely a nehéz időkben, így 1956-ban vagy 1982-ben is mindig eleget lett fizetési kötelezettségeinek. A jelenlegi meglehetősen magas adósságállomány kialakulásával kapcsolatban egyebek között elmondotta, hogy 1974 és 1979 között, illetve 1984 és 1987 között jelentős mértékű eltérés alakult ki a tervben előirányzott gazdasági teljesítménytől. Az eltérések összege mintegy 8 milliárd dollárra rúg, ami kamatokkal számítva eléri a jelenlegi nettó adósságállomány szintjét. Ebben az időszakban igen súlyos volt a csere- arányromlás is, összességében 690 milliárd forint értékű veszteség érte e téren az országot. Ilyen körülmények között elkerülhetetlen volt az eladósodás. A továbbiakban arról beszélt, hogy .a felvett hitelek jelentős részét olyan beruházásokra használták fcl, amelyek ma nagymértékben hozzájárulnak az ország, pénzügyi helyzetének javításához, az exportképesség növeléséhez. Tény azonban, hogy néhány jelentős fejlesztés hibásnak bizonyult. Példa erre az Adria kőolajvezeték megépítése, vagy a magyar építőipari export kudarca a közel-keleti országokban. Más kategóriába tartozik a bős—nagymarosi, a paksi erőmű építése, valamint a tengi- zi beruházás. Ezek mindegyike szükséges, helyeselhető, ám három ilyen nagyberuházás egyidejű megindításával nem lehetett egyetérteni, s ezt a MNB annak idején jelezte is, hiszen az ország teherbíró képessége véges. A jelzésekre a döntéshozók nem figyeltek, s ennek a következménye, hogy a feldolgozóipar fejlesztésére most alig marad pénz. Végezetül Fekete János kifejtette: nem ért egyet azzal az állásponttal, hogy csökkenteni kell a magyar vállalatok Szovjetunióba irányuló exportját, mert nem sikerült ellentételezni a szállításokat. Tény, hogy szükség van a KGST valutáris elszámolási rendszerének korszerűsítésére. Úgy tűnik, már a Szovjetunió is hajlandónak mutatkozik erre a lépésre. Addig is mindenképpen törekedni kell az együttműködés szélesítésére, s nagyobb erőfeszítést kell tenni a magyar szállítások ellentételének felkutatására is. E téren több a lehetőség, mint amennyit kihasználunk. Vida Kocsárd (Somogy m., 6. vk.), a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat Balatoni Igazgatóságának vezetője rámutatott: a kormányra ma óriási nyomás nehezedik, ezért keménykezű, következetes politikát kell folytatnia, amellyel kikényszeríti a cselekvést, mindenkit rászorít arra,'hogy a piac igényeihez alkalmazkodjék, s ne felülről várja a megoldást. A tavaly megígért részletes támogatásleépítési program helyettszerinte — az idén „elnagyolt” tervezetet hoztak nyilvános-' ságra. Ezzel kapcsolatban megengedhetetlen luxusnak tartotta, hogy a termelő szférában odaítélt támogatások mértéke csak néhány tucat ember körében ismert. Lép Ferenc (Tolna m., 5. vk.), MÁV- szertárfőnök-helyettes a stabilizációs program egyik legfontosabb tennivalójaként értékelte az oktatás fejlesztését. Kiemelte: az oktatás helyzetének meg- t oldása nem tűr halasztást; a költségek fedezésére forrást teremthet a honvé- ' delmi kiadások csökkentése, az állami költségvetés átcsoportosítása, a felesleges támogatások megszüntetése, a munkásőrség költségeinek a leépítése, az állami, politikai apparátus létszámának csökkentése. Pólgárdi József (Pest m., 17. vk.), a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója szerint a kormány stabilizációs programjának teljesítésében az idén biztató jelek voltak tapasztalhatók, ám a célok megvalósításáért a lakosság hozta a legnagyobb áldozatot. Túl súlyosak ezek a terhek, amelyeket a kormány elsősorban az alacsony jövedelműek vállára rak. Ezért megfontolásra ajánlotta az elképzelt 6 százalékos reálbércsökkentés mérséklését. Zsolnay Katalin (Komárom m., 3. vk.), a Környei Mezőgazdaság Kombinát művezetője a lakásgazdálkodás piaci alapokra helyezése mellett emelt szót. Feltette a kérdést: meddig tűrhető cl, hogy a lakosság megtakarításokkal és teljes eladósodással, az állam növekvő támogatásával és a gazdálkodó szervezetek jelentős anyagi kényszerével az ellenőrizetlenül növekvő építőipari és ingatlanárak után rohan, az utolérés egyre kisebb esélyével. Ezt követően Moravcsik Ferencné, a Vöröskereszt kiskőrösi városi szervezetének titkára, Bács-Kiskun 19. választókerületének képviselője kapott szót. MORAVCSIK FERENCNÉ FELSZÓLALÁSA Türelmetlenségünknek hangot kell adni • Úgy tűnik számomra, hogy a kiadott anyag pozitívan értékeli az elmúlt esztendpt, mert alapvető gazdaságpolitikai célok megvalósultak, illetve megközelítették a tervezettet. Azonban aki zsebén és egész lényével érzékelte ezt az évet, az nem ilyen megnyugtatóan könyveli el a jelenkori állapotot. Az inflációt, a fogyasztói árak emelkedését sokkál nagyobbnak éreztük, mint a számadatok mutatják. Gyakran úgy éreztük, hogy a kormány nem tud úrrá lenni a helyzeten, mert sok volt a kapkodás, a bizonytalanság. Igaz, Grósz elvtárs alig egy hónapja megnyugtatott,- amikor azt mondta: „Nem dobtuk a gyeplőt a lovak közé.” Valószínű, hogy más érzés a gyeplőt fogni -ptudom, nem irigylésre méltó ,— és egészen más érzés a vágtató lovak mögé kötött kocsiban tehetetlenül, kiszolgáltatottan zötykö- lődni. A stabilizációs munkaprogram három évre készült, még csak az első esztendő van mögöttünk. Ezért még eredményeket nem kérhetünk számon. Türelmetlenségünknek viszont hangot kell adni, mert úgy érezzük, hogy nem sikerült alapvető problémákhoz hozzányúlni. A gazdaságpolitikánk pénzcsalogató és pénzpréselő politikája szűkült. Késik a gazdasági szerkezet átalakítása, pedig számomra úgy tűnt az elmúlt évben, hogy ez a stabilizáció a majdani kibontakozás kulcsfontosságú feltétele. Ameddig evvel kéjünk, addig milliárdok mennek értelmetlen célra, és az életképes, korszerű terméket előállítani tudó vállalatoktól veszik el a fejlődés lehetőségét. Maróthy elvtárs e lépés elmaradását azzal indokolta egyik ünnepi beszédében: „minden rossz vállalatnak voltak pártfogói.” Ezt a pártfogói hálózatot sem sikerült felszámolni a stabilizáció első évében? Kiskőrösön élek, ahol az emberek nagyobb részének jövedelme a mező- gazdaságból származik. Itt láttam a piacgazdálkodás fonákságait. Kérdezem: Milyen piac. az, ahol a termelő teljes mértékben el van szakítva a piactól? Piac az, ahol a termelőnek semmilyen beleszólása nincs az árak alakulásába? Hogy tudna kialakulni a piac ott, ahol monopolhelyzetben lévő vállalatok, és az állam is, kényük, kedvük szerint játszanak a termelővel, fogyasztóval egyaránt. Amennyiben az árakban kellő érdekeltséget nem sikerül teremteni, akkor előfordulhat, hogy ki elkeseredve, ki dühében kiszántja, otthagyja a még értékes mezőgazdasági kultúrát, mely még hosszú időn át biztosított volna jövedelmet egyénnek, államnak egyaránt. Ma a lakosság széles rétegei jövedelméből önmaga és családja szűkített újratermelésére képes csak. A lakosság nagyobb része egészségét is feláldozva, napi 10-12 órát dolgozik, hogy családjának a megélhetést biztosítani tudja. Ennek a túlmunkának csak a teljesítményeket visszafogó SZJA szab gátat, így nem lehet csodálkozni, hogy sok az elkeseredett, reményvesztett ember, akik már elveszítették hitüket kormányban, politikában egyaránt. Naivitás lenne azt hinni, hogy 1989- ben egyenlő mértékben osztódnak a terhek államra, vállalatra és egyénre. Bárki is kapja a terhet, annak igaz viselője az egyes ember. Fiatal, idős egyaránt. Különösen a középkorú nemzedék roskadozik a stabilizációs program súlya alatt. Tőlük vonnak el a legtöbbet, ők részesülnek legkevesebb kedvezményben. Ők próbálják útbaindítani, támogatni a fiatalokat, segíteni az időseket. Köztük már nagyon sokan vannak, akik egyáltalán nem tudnak több terhet elviselni. Azt hiszem, nem lennék igazságos, ha nem látnám meg azokat a jó kezdeményezéseket, melyeknek célja az egészségesebb gazdaság megteremtése. Azonban az a baj, hogy gazdaságpolitikánk „kéténű”. Az egyik én kész a megújulásra, reformra, látja, meg is fogalmazza a kibontakozás útját. De a másik én görcsösen markoló, mindent felülről irányítani akaró, gúzsbakötő, jó kezdeményezéseket elfojtó gazdaságpolitika. A két én harcából a lakosság a már említett bizonytalanságot érzékeli. Kissé bizalmatlan vagyok az egész programmal szemben. Bizalmatlanságom hitetlenségemből adódik, melynek oka, hogy nem az első precízen kidolgozott terv van előttem, mely a gyakorlatban nem valósult meg. Mi a garancia és ki garantálja hogy ez most másképp lesz? Hogyan fogunk választóink szemébe nézni, ha hiábavaló lesz áldozatvállalásuk, lemondásuk? Kérem a kormányt az elfogadott terv végrehajtásában következetesebb és határozottabb legyen, mindig gondoljanak arra, hogy lépésük mögött kiszolgáltatott helyzetű emberek milliói állnak, s minket, képviselőket se hagyjanak cserben, akik most szabad utat adunk terveik megvalósításához. , Técsi László (Szabolcs-Szatmár m. 19. vk.) a Nyírtassi Dózsa Termelőszövetkezet elnöke a mezőgazdaság fejlesztésével foglalkozva elmondotta: a jelenlegi szabályzók, teljes mértékben megnyomorítják a gazdaságokat. A termelés napi feltételei is hiányoznak. A képviselő szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy megélhessen a saját földjén. Ennek érdekében a gazdaságokban dolgozók többletmunkát is vállalnak. Hajlandók alkalmazkodni is a megváltozott körülményekhez, ám ez támogatás nélkül aligha sikerülhet. Ugyanakkor szükséges lenne megvizsgálni azt is, hova kerül a mezőgazdaságban megtermelt nyereség. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Magyar Gazdasági Kamara főosztály- vezetője megjegyezte, hogy a különböző bizottsági üléseken, s itt az ülésszakon sem hangzott el új megállapítás; a kormányzat és a képviselők évek óta megszokott eszmecserét folytatnak, s ezt a polémiát a nagyothallók párbeszédének nevezte. Mint mondotta: a kormányt gúzsba kötik a külső adósságszolgálat és a túlméretezett hazai költségvetési rendszerünk kötelékei, gyenge, vagy közepes jövedelemtermelő képességű vállalkozói szférával megáldva. Folyik az egymásramutogatás, miközben egyre lejjebb csúszik az egészségügy, az oktatás színvonala, s csökken az életszínvonal is. Megítélése szerint az 1989. évi kilátások sent ígérik, hogy változás köVetke- zik-be a restrikciós politikában. Hellner Károly ezután az árfolyampolitika, az infláció kérdéseit elemezte, majd a szociálpolitikára térve óva intette a kormányt attól, hogy úgy avatkozzon be a nyugdíjasok helyzetébe, hogy intézkedései nem egyértelműen pozitív változást eredményeznek a különböző rétegek számára. Ezért nem javasolta, hogy változtassanak a 70 évesek, illetve azon felüliek nyugdíjvalorizációján (reálérték-megőrzésén). Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.) a Meggyfa Utcai Napközi Otthonos Óvoda óvónője kifejezte meggyőződését, hogy a gazdasági szférában csak egy következetes, kivételt nem ismerő, teljesítményorientált és ezt elismerő gazdaságpolitikával juthatunk előre. A gazdaságpolitikai feladatokról szóló és a kormány támogatáscsökkentési programjáról készült anyaggal kapcsolatban a képviselő megdöbbenésének adott hangol, hogy a szociál-, illetve az életszín vonal-politikai el képzelések még a reálérték megőrzését sem tűzik célul. A képviselő decemberre választ vár a kormánytól arra, hogy tervezi-e olyan alternatívák előterjesztését, amelyekből az összes eltartott gyermekre vonatkozó adóalap-csökkentő kedvezmény következne. Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest, 22. vk.), a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Számú Gyermekklinikájának tanársegéde kijelentette: reménye szerint a képviselők kulcsszerepet játszhatnak a nemzeti egyetértés új rendjének megteremtésében. Semmiféle politikai félsz nem lehet elég ok ahhoz, hogy ezt a munkát gátolják, szűk mederbe tereljék, mert hiszen a politikai pluralitás deklarált programja minél élőbb alkotmányos következményekkel kell járjon. Moldvay István (Szabolcs-Szatmár m., 9. vk.), a Nyírlugosi Állami Gazdaság igazgatója nem értett egyet azzal a megfogalmazással, miszerint KGST- partnereink a keletkező aktívumot nem Mit szabályozzon a házszabály? A parlament novemberi ülésszakának első és második napján is tapasztalhatták a tévénézők, rádióhallgatók, hogy nagy szükség van már az új házszabályokra, az ú/ ügyrendre, hiszen jó néhány ellentmondásos vagy csak hosszasan, körülményesen megoldható feladattal kell megbirkóznia a képviselőknek, s az ülést vezető tisztségviselőknek. Decemberben tárgyalja az Országgyűlés az új ügyrendet, ezt megelőzően kérdeztem a munkálatokról dr. Korom Mihályt, a bizottság elnökét, Kiskunfélegyháza . országgyűlési képviselőjét.- Elöljáróban két megjegyzést szeretnék tenni, utalva az elmúlt napok történéseire — mondta dr. Korom Mihály. — Egyrészt nem várhatja el az Országgyűlés, hogy minden létező szituációra eligazítást adó ügyrend készüljön. A házszabálynak a legfontosabb előírásokat kell tartalmaznia és egyfajta keretet kell adnia a munkához — természetesen felhasználva az eddigi tapasztalatokat. Nemcsak az utóbbi negyven esztendőt, hanem a korábbi időszakot is beleértve. Másrészt az ülésszak soros elnökeinek tisztában kell lenniük az előírásokkal, s ha valamilyen kérdésben nincs egyértelmű szabályozás, akkor értejmezés alapján, s az erősödő demokratizmusból kiindulva kell a javaslatot megtenni, a megoldást megkeresni. Az új ügyrend egyébként egyértelműbb, világosabb és természetesen széleskörűbb lesz mint a mai. Vitára ettől függetlenül számítok, annak ellenére, hogy minden képviselőnek elküldtük a bizottság szövegtervezetét véleményezésre. Eddig egyharmaduktól kaptunk választ. Vita várható abban a kérdésben, hogy miként alakuljon meg^a parlament tisztikara. Mi legyen az eljárás kormányváltás esetén. Bizonnyal fölvetik majd, hogy a tervezet miért nem szabályozza a bizalmi szavazást és a bizalmatlansági indítvány rendjét. Eltérés lehet a költség- térítés és a független képviselői munka megítélésében is. Mindez azzal magyarázható, hogy bár magam is osztom azt a véleményt, hogy először az új alkotmányt kellene elfogadni, s arra felfűzni az ügyrendet, de mint ahogy bizonyos jogszabályokkal, úgy a ház szabályaival sem tudunk várni az új alkotmány elkészültéig. Az új ügyrend így is bizonyos alkotmánymódosítást szükségessé tesz, amelyet nem halaszthatunk el. A vitatott kérdések szabályozása az alkotmány lényeges megváltoztatását igényelné. (váczi)
