Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-25 / 281. szám

MEGKE

t ff X ti .1

_L_>

M

MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA

(Folytatás az 1. oldalról)

birodalmából a tellek mezejére leplünk, továbbá; hogy törekvéseink mellé jóindulatú nemzetközi támogatási tudtunk biztosilani. 1/ 11/ az út. amelyen a jövőben is járnunk kell. tíz. türelmet. következetességet, higgadtságot cs konlliktusvállaló képességéi követel. Sajnos, időigénye is van c programnak, hiszen a vezetés nem tud egyik napról a másikra, tértől és időtől lu-.'getlenül dönteni, és ugyanúgy, mint a termeszeiben. a politikában is a terme-tek a vetés és az aratás közölt be kell enne.

— Sajnos, hibákat is követtem el. sok tévedés és követ kezet lenseg erliétó lelten munkámban. Igyekeztem menet közben' kijavítani, ami.t telt mertem. Vagy amelyhez hozzá'seintetlek, hogy felismertem.- Kötelességem i'gyaniú;- kor azt"is., elmondani: úgy érzem,' vi gyáznunk keil, bogy az ni .útkeresés vágya 'és'szenvedélye, a jogostürelmetlenség át ne csapion kezelhetetlen anarchiába. Ennek a veszélye mostanában megnőtt. Á múlt ériekeinek teljes laga- dnsn, a fidkész.ülctleuségböl vagy szereplési vágyból; fakadó dema; ogia, az önmérséklet hiánya olykor eleié sodor bcnhtmkel. Úgy tapasztalom, ezzel-a veszéllyel egyesek nincsenek tisztában. I írnek .! parlamentnek történelmi felelőssége, hogy ö-tzlónözze a reformmozgalom Jendülefét. de őrködjön a társadalmi rend lelett. Ellenkező esetben pillanatok alatt romhalmazzá válhat egy nép több évtizedes alkotó munkájának eredménye, és évtizedekre elbukhat a magyarországi reformmozgalom. Ez beláthatatlan károkat okozna népünknek és a nemzetközi'haladásnak, melynek szolgálatába szegődtünk. Végezetül pedig tisztelettel kérem az. Országgyűlést. bárkit választ meg a Minisztertanács elnökének. támogassa munkájában. mert tapasztalataim birtokában, felelősségem teljes tudatában mondom: rászorul.

Határozathozatal következett: az Elnöki Tanács átiratának megfelelően az Országgyűlés Németh Miklóst, az MSZMP Politikai bizottságának tagját. | Központi Bi/i-ttság titkárát — 27 ellenszavazat és 3(> tartózkodás mellett

"miniszterelnökké megválasztotta.

Ezután az Elnöki Tanács által javasolt újabb áiktmminisztcr személyéről kelleti dönteni. A szavazás előtt Bödö- né Ró/sa Edit (Csongrád ni., 3. vk.) indoklási kért arra vonatkozóan, hogy iriiért van szükség még egy állammi- nisz.tcrrc.

Grosz Károly a kérdésre válaszolva elmondotta: az Országgyűlés, illetve a kormányzat történetében több példa is van arra, hogy egy vagy több állammi- niszter is dolgozott a vezetésben. Az államminiszteri tisztség a mi gyakorlatunkban tulajdonképpen mindig politikai funkció, s nem egy szakterület felügyeletét jelenti. A kormány most is azért kezdeményezte, hogy Nyers Rezső államminiszteri tisztet vállaljon, mért a miniszterelnök munkáját elsősorban nagy közgazdasági, elméleti fel- készültségével, a rendelkezésére álló tudományos háttérrel megfelelően tudja támogatni.

Kifejtette: a kormány elnökét a napi ügymenet szervezése és gondozása

rendkívül leköti, s így nincs ereje hosszú távú, tudományosan megalapozott stratégia kidolgozására, a nemzetközi gazdasági koncepciók kiérlelésére, s a gazdasági reform egyik tartóoszlopát jelentő korszerű irányítási rendszer kialakítására. A mellette működő tudományos | tanácsadó bizottság sem tikija teljes egészében vállalni ezt a feladatot. Ezért indokolt két-három évig egy újabb állaimninisztcr tcvckcnykc- dese, hogy közgazdasági tapasztalataival támogatni tudja a miniszterelnök és a körinánv munkáját.

Az Ors/ággyülés ezután • 10 ellenszavazattal és 15 tartózkodással Nyers Rezsőt államminisztcrré választotta meg.

Az. ülés a kormány új elnökének és államminiszieréngk eskütétele után folytatódott; Németh Miklósnak és Nyers Rezsőnek munkájukhoz Stadin- ger István kívánt erőt, egészséget.

Ezt követően Németh Miklós emelkedett szólásra. Beszédében kifejezte meggyőződését, hogy az Országgyűlés léleiős cselekvésre adott megbízást számára és Nyers Rezsőnek. Hangoztatta:- A rfcfonnok útján haladva nehéz szakaszhoz, érkeztünk. Olyan terepen kutatjuk az utat = éledő önbizalommal és összefogást keresve —, ahol előttünk senki sem járt. A tét nagy. A szocializmus perspektívája az ezeréves Magyarország történelmi sorsával kapcsolódik össze. Természetes, hogy olykor belső feszültséget, bizonytalanságot érzünk, azt viszont biztosan tudjuk, hogy; a kibontakozás tartós pilléreit kell kiépítenünk a gazdaságban, a társadalomban és a politikában egyaránt. Ezek a pillérek: a modern jog- államiság, az ország hídszerepe — amely a magyar—szovjet szövetség szilárdságán cs nyitott nyugati kapcsolatainkon alapul —, a szocalista piacgazdaság, a minőségi termelést kikényszerítő verseny, a vállalkozói lelemény és a megújulás készsége, a szocialista pluralizmus fokozatosan, alulról felfele kiépülő intézményrendszere és az abban megnyilvánuló nemes politikai versengés, a társadalmi szolidaritás és a megértés értékei szerint épülő közösségi viszonyok.

— Mindnyájan felelünk azért, hogy történelmünk sorsdöntő éveiben képesek leszünk-e összefogni. A feladatok sokrétűek, olykor nehezen összeilleszt- hetők. Úgy kell a szocialista piacgazdaságot építeni, hogy közben a hátrányos helyzetű csoportokon is segítsünk. A termelési struktúrán úgy kell változtatni, hogy vállaljuk a szociális feszültségeket és konfliktusokat.

Az ösztönzési rendszer javításával erősíteni kell az alkotó, teremtő energiák kibontakozásának lehetőségét, ugyanakkor az oktatást, az egészségügyet, a népesedést, a társadalmi beilleszkedést egyaránt magába foglaló, átfogó társadalompolitikai stratégia kidolgozásával megalapozni a hosszú távra szóló békés, alkotó, nyugodt élet feltételeit. Ezt a feladatot csak teljesít- ménypárli és az emberi problémák iránt fogékony kormányzat teljesítheti, amelynek tettre készsége erősödik, ha a tudásra támaszkodva áttöri a hivatali bürokráciát, és a munkát — öncélú presztízsharc helyett — szakértői csoportok együttműködésének és egyeztetésének keretében végzi.

Németh Miklós ezután rámutatott: a kormányzat minden szinten és teljes körben felelős a népképviseleti intézményeknek, hiszen csak egy népfrontos kormányzat lehet működőképes. Most és a közeljövőben a kormányzat, a parlament, az összes népképviseleti intézmény, a pán, a társadalmi szervezetek, a tömegmozgalmak és az alternatív szervezetek egyaránt megmérettetnek, mégpedig tetteik alapjánA kormányfő kifejezte meggyőződését, hogy csak a kitartó és állhatatos szorgalom, a kemény munka, a tisztességes emberi magatartás mozdíthatja ki a társadalmat a holtpontról. Ezt csak közösen, együttműködve tehetjük meg — mondta végezetül, kérve a törvényhozó testület, s általa az ország népének támogatását a kormány munkájához.

Németh Miklóst követően szót kért Hcllncr Károly (Budapest, 32. vk.), aki elmondotta, hogy szavazatával nem támogatta Németh Miklós miniszterelnökké választását; munkájához azonban jó egészséget és sok sikert kíván. Az uj kormányfő munkafeltételeinek javítása érdekében azt javasolta: tegyék lehetővé, hogy megválaszthassa munkatársait, tehát az Országgyűlés decemberi ülésszakán terjeszthesse elő a parlamentnek az új kormánylistát.

A javaslattal kapcsolatban Németh Miklós elmondotta: a májusi pártérte- kezlct óta állhatatosan és kitartóan dolgoznak a párt- és a kormányzati munka és felelősség közötti korábbi összefonódás szétválasztásán. Jelenleg még csak az első szakasznál tartanak. Az MSZMP Politikai Bizottsága és Központi Bizottsága egyaránt azon van, hogy minél hamarabb megteremtsék a felelős, az önállósággal jobban élni tudó kormány. és kormányzat munkájához a szükséges feltételeket. Ez nemcsak szervezeti, hanem személyi feltételeket is jelent, így mindenképpen jogos Hellner Károly felvetése. Ugyanakkor a tájékozódáshoz, a feladatok felméréséhez, a szükséges változtatások előkészítéséhez időre van szükség. Amikor megértek a feltételek a személyi változtatásra, akkor fogja megtenni erre vonatkozó javaslatát az Orszg- gyűlésnek — mondotta.

Németh Miklós válaszát a képviselők tudomásul vették.

Stadinger István bejelentette, hogy Bognár József, a terv- és költségvetési bizottság elnöke — megromlott egészségi állapotára hivatkozva -^—»benyújtotta lemondását. Bognár József döntését a parlament — két tartózkodás mellett —- tudomásul vette. Stadinger István az Országgyűlés nevében megköszönte Bognár Józsefnek, a terv- es költségvetési bizottság elnökének négy ciklusban kifejtett, rendkívül eredményes munkáját, majd bejelentette, hogy Nyers Rezsőnek államminiszterré történt megválasztásával megüresedett az Országgyűlés kereskedelmi bizottságának, valamint reform ad hoc bizottságának elnöki tiszte is. Felkérte a Hazafias Népfrontot, hogy a parlament decemberi vagy az azt követő ülésére terjessze be javaslatát a megüresedett j tisztségviselői helyekre.

P<

A

nem

\Y IMRE TÁJÉKOZTATÓJA

okratikus szocializmusra alapozzuk a jövőt

A napirendnek megfelelően ezután Pozsgay Imre állutíiminisztcr (országos lista) | politikai intézményrendszer reformjával kapcsolatos tervekről, jogalkotási feladatokról adott tájékoztatást. Ismertette azokat a jogalkotási kezdeményezéseket, amelyek az elkövetkezendő két esztendőben az Országgyűlés elé kerülnek.' Eszerint a kormány javasolja. hogy az Országgyűlés még az idei decemberi ülésszakon tárgyalja meg az egyesülési, a gyülekezési jogról, a sztrájkjogról, illetőleg a még most esedékes alkotmánymódosításról szóló javaslatokat; aZ<1989-es esztendőben az Országgyűlés első félévi ülésszakai az előterjesztési az alkotmány korszerűsítésének koncepciójáról, a bíróságokról szóló törvény módosítását, a közigazgatási biráskodás bevezetését, a sajtóról szóló törvény módosítását. Ez utóbbi nem az 1986-os sajtótörvény módosítása lenne, hanem új, a sajtószabadság elveit alkalmazó tájékoztatási törvény. A választásról szóló törvény módosítása szintén a jövő év első felében lenne esedékes, azzal az előzétcs elgondolással készülve erre, miszerint különválasztanák a tanácsválasztásokat az ország- gyűlési választásoktól. Még 1989-ben a törvényhozás elé szükséges hozni a szakszervezetekről szóló törvényjavaslatot, valamint az alkotmánybíróságról, a népszavazásról, a nemzetiségekről cs a társadalmi viták szervezésének és lebonyolításának rendjéről, valamint a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló javaslatokat.

Felhívta a figyelmet arra, hogy az egymással összefüggő feladatok indokolják a törvénykezes korábbinál gyorsabb tempóját. Megemlítette: a törvénykezdeményezésre számos politikai fórumnak is lehetősége nyílik. Ez a tervezet ugyanis tartalmazza azokat a politikai összefüggéseket, amelyek nélkül a jogállammal együtt járó plurális politikai berendezkedés törvényes feltételeit nem lehet megteremteni.

Az államminiszter ezután egy különös fontosságú, sokak által felvetett kérdéssel foglalkozott; célszerűbb len- nc-e bizonyos törvényhozási kezdeményezéseket elhalasztani az alkotmánynyal kapcsolatos vizsgálódás lezáródása utáni időre. Ezzel összefüggésben annak a véleményének adott hangot, hogy az emberi jogok körébe tartozó törvényhozási aktusoknak nincs akadálya az alaptörvény megalkotása előtt.

Hiszen az alkotmány köteles megfelelni az emberi jogokról vallott normáknak és nem fordítva. Pozsgay Imre megerősítette, hogy az eddigi tájékozódás alapján szinte bizonyosnak látszik: új alkotmányra kell javaslatot tenni, minden bizonnyal még ebben a törvényhozási ciklusban, várhatóan 1990- ben.

Beszéde további részében Pozsgay Imre kiemelte annak fontosságát, hogy tétovázás nélkül kell elkészíteni a terveket a tulajdon-, az elosztási és a hatalmi viszonyokat is magába foglaló, általános, radikális reformra. E nélkül az elszántság nélkül ugyanis elképzelhetetlen a stabilizáció és a kibontakozás a magyar társadalomban. Kényszerű szükségesség az is, hogy e radikális reformnak a kibontakoztatása előtt szigorú bírálat alá vessék az eddigi reformot és főként annak végrehajtását. Ez az eljárás akkor tisztességes — mutatott rá -A, ha nem egyszerűen a rendszer működési zavaraival foglalkozunk, hanem azok zavaraival is, akik már régóta kísérleteznek progresszív Választ adni a gondokra, de még nem találhattak rá a helyes útra. Egy ilyen nyílt és őszinte kritika mentheti m.eg a magyar kezdeményezésű reform valódi értekeit.

Emlékeztetett az 1966—1968-ban kezdett reform értékes vonásaira, utalt azokra a hazai és nemzetközi körülményekre is, amelyek között ez a reform elindult, mindenekelőtt arra, hogy nem kívánt kilépni a gazdálkodás köréből. Ezzel összefüggésben kijelentette: „A reform megmaradt egy felvilágosult abszolutista hatalmi körben, amely a megengedés gyámkodó, paternalista politikai koncepciójába helyezte el a reformot, nem biztosítva' számára a megfelelő visszarendezhetetlen feltételeket, beleértve a politikai előfeltételeket is. Főként arra ügyeltek éberen, hogy a reform ne válhasson széles körű, demokratikus társadalmi mozgalommá, mondván: ez az egész ügy kevés vezető és hozzáértő szakember dolga, a nép pedig majd részesül, ha elég szorgalmas lesz, a haladás áldásaiból.” Az ily módon politikailag kiskorúnak tekintett nép nevtelen tömegként jelent meg, az államszocializmus logikája szerint állami gondoskodásban részesülő alattvalóként kezelték.

Ezen a koncepción túl kell lépni s ehhez az alapot a májusi pártértekezlet

teremtette meg -^hangoztatta Pozsgay Imre.

Elismerve a gazdaság meghatározó szerepét, Pozsgay Imre a továbbiakban kijelentette: a reform alapgondolata nem közgazdasági természetű, mert a gazdaság gyötrelmeinek, ellentmondásainak az oka is társadalmi eredetű. Ebből a társadalmi szempontból kiindulva a reform első dolgai közé tartozik a politikai viszonyok humanizálásához szükséges kezdeményezések megtétele. A történelemben ugyan általában nem ez a dolgok sorrendje — tette hozzá —, de mivel a sztálini típusú államszocializmus politikailag, felülről épült-ki, a központi akarat a mozgatórugója, ezért előbb a politikában kell elhárítani az akadályokat ahhoz, hogy a gazdaság sikerétől függő nemzeti jólét megvalósulhasson. Ezzel kapcsolatban kiemelte:

— Az emberi jogok, a politikai sza- ‘ badságjogok alkotmányos garantálása nem vigaszdíj a népnek a romló életkörülményekért. Ellenkezőleg: azért van rá szükség, mert politikai béklyóba verték a gazdálkodást, a vállalkozói fantáziát es kockázatvállalást. Korlátozták az alkotóerőt, a hit parancsolta meg a tudománynak, hogy mit kell tudnia. Éppen aziert van szükség a mindent átfogó, radikális reformra, hogy a gazdaság a maga területén visszanyerje meghatározó szerepét, a politika elsődlegessége pedig azt jelentse: kezdeményező szerepet játszik a szabad emberi tevékenység feltételeinek megteremtésében.

Szavaz az Országgyűlés. (Az országgyűlési fotókat Tóth Sándor készítette.)

A politikai viszonyokról szólva Pozsgay Imre rámutatott: mindenekelőtt a párt és az állam viszonya tisztázandó, hiszen a tapasztalatok a/t mutatják, hogy a párt és az állam összefonódása bénítólag hat az egész politikai mozgástérre. S amíg egypártrendszer van az országban, addig a kormányzásért felelős part munkája ne csak a tagság, hanem az egész társadalom számára legyen nyilvános.

A fontos politikai követelmények között említette, hogy az eddig megengedő érdekkövetés helyére demokratikus és tagolt önszervező érdekképviselet lépjen, amely lehetővé teszi alternatívák kidolgozását. Ebből a szempontból különösen fontosnak tartotta egy olyan egyesülési törvény megalkotását, amelyik az egyesülést emberi alanyi jognak tekinti es nem engedélyhez kötött, belátáson alapuló engedménynek.

Az állam életével és az állami szervekkel kapcsolatosan jelentős feladatnak ítélte a parlament helyének, szerepének és funkcióinak újragondolását a népszuverenitás elve alapján. Nagy fontosságot tulajdonított a helyi igazgatás önkormányzata alkotmányos megerősítésének. Észerint kell módosítani majd a választási törvényt is. Időszerű megalkotni a népszavazásról szóló törvényt, nemcsak a helyi ügyek körében, hanem országos ügyekben is.

— Rendelkezni kell alkotmányosan a hatalmi ágak megosztásáról, hogy azok egymást is kölcsönösen ellenőrizve, egyensúlyban tartva, tevékenységüket nyílttá téve kellő ellenállási pontokat alakítsanak ki a társadalomban a hatalom túlkapásaival szemben mondotta ezután. Nagyon fontos szerepe lesz ebben a bíróságnak, amelynek új feladatai lesznek az állampolgári jogok megvédésében és a gondolkodáshoz nélkülözhetetlen „közbiztonság" megteremtésében. Ehhez tartozik az államigazgatás, közigazgatás egész rendjének az átgondolása is.

A stabilitáshoz fűződő politikai érdek és a közbizalom erősítése kapcsán kiemelte: a kormány nem válságlevezető, taktikai meggondolásból kezdeményezte a politikai intézményrendszer átalakítását s a hozzá kapcsolódó törvény-előkészítő munkát. A kormány tisztában van azzal, hogy a dolgok a régi módon nem mennek tovább, s azzal is, hogy az erőszak — bármely oldalon kezdeményezik is — visszavetné az országot a válság legmélyebb pontjára, kirekesztené az európai országok köréből és a civilizált világból.

A kormány terve — hangoztatta Pozsgay Imre — a politikai demokrácia és a jogállam megteremtésére a stabilitás és rend talpköve is lehet, mert e' terv gondolatilag nem egyetlen centrum csalhatatlanságának es mindenhatóságának ingatag szerkezetére alapozza az ország jövőjét, hanem a demokratikus, szocializmus alapeszméjére: az állampolgár szabadságara, kezdeményezőkészségére és önkormányzati képességére. Ehhez az állapothoz vezethet el az új alkotmány és azok a törvények, amelyek megalkotását a párt és a kormány kezdeményezi.

Végezetül a Minisztertanács nevében kérte az Országgyűlést, támogassa és hagyja jóvá a politikai intézményrendszer reformjára irányuló kormányzati terveket, jogalkotási feladatokat.

Dr. Antalffy György (Csongrád m. 9. vk.), a szegedi József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elnöke a szocialista állam szerveinek működésével kapcsolatban rámutatott: a hatalmi egyensúly követelményeinek érvényesülése egyebek között az állami tevékenység társadalmi függőségét és kontrollját megalapozó demokratikus intézménystruktúrát követel. A paterna-; lista államfelfogás túlhaladása indokolttá teszi annak tisztázását, hogy mit vállalhat, illetve mit vállaljon magára a szocialista állam. Lényeges annak megítélése, miként határozhatók meg az államhatalom gyakorlásával kapcsolatos keretek és korlátok, hogyan erősödhetnek meg az alkotmányos, a jogszerű, a törvényes működés feltételei.

A bizottság elnöke rámutatott: a jog egyre inkább a nagyobb szabadság irányába fejlődik. A jog nem öncél, hanem csak eszköz a szabadság fokozására. Ezt szolgálja a politikai intézmény- rendszer radikális reformja is, ezért maga s a bizottság nevében az állammi- niszter tájékoztatóját elfogadásra ajánlotta.

Dr. Kereszti Csaba (Hajdú-Bihar m.

4. vk.) megyei főügyész felszólalásában egyebek .között javasolta, hogy a parlament hózzoWől/áfiTiUtOTÓzmmíThísze- rint meg kell' gyorsítani a&alkbtínáflyt 1 előkészítő' rfuíiVkíáhl ttíklffrJa»váslai'a''ér- lelmében az alkotmány előkészítésének már a jövő esztendőben be kellene fejeződnie. Amennyiben szükségessé válik, biztosítani kell, hogy a parlament hosz- szabb időszakon át folyamatosan ülésezzen, és a képviselők minden más munkát félretéve szenteljék figyelmüket az alkotmányozásnak.

Dr. Mezey Károly (Szabolcs-Szat- már m. 18. vk.), a Kisvárdai Városi Tanács kórházának osztályvezető főorvosa a politikai intézményrendszer reformja kardinális kérdésének tartotta az emberi jogok ügyét. Javasolta: készüljön el az emberi jogok listája, később pedig az emberi jogokkal foglalkozó törvények kódexe, s az alkotmányba kerüljön be a személyiség szabadságáról szóló paragrafus.

Ezt követően az egyesülési törvénynyel összefüggésben arról szólt, hogy az alkotmányosan működő többpártrendszer igazi versenyre, ösztönözné a pártokat abban, hogy minél jobb programmal és azok végrehajtásával nyerjék meg választóikat. A pártok kontrollálnák is egymást, s ez azért figyelemre méltó, mert sok válságjelenségünk éppen I kontroll hiánya miatt jött létre — hangoztatta.

A következő felszólalás előtt az elnöklő Horváth Lajos köszöntötte az ülésteremben jelenlévő Louis Jungot, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnökét és kíséretének tagjait, akik az Országgyűlés elnökének meghí- vására látogattak hazánkba.

Ezután Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m. 20. vk.), a Keceli Szőlőfürt Mező- gazdasági Szakszövetkezet elnöke kapott szót.

CSIPKO SÁNDOR FELSZÓLALÁSA

A bizalmat

nyíltsággal lehet megszerezni

— A napirend kapcsán visszagondoltam e mostani Országgyűlés első ülésére, amikor olyan eligazítást kaptunk, hogy a képviselő nem a helyi érdekeket képviseli, hanem országos ügyekben kell döntenie, törvényt alkotnia. Kissé meglepett ez a szereposztás, mert egy igazi választás esetén nehéz elképzelni, hogy bárki figyelmen kívül tudja hagyni a környezeteben kialakult helyzetet, véleményeket. Egy-két ülésszak után azt észleltem, hogy az eddigi modell lényegében azt jelenti: egy-egy törvény előkészítésekor a politika dönt, a kormányszervek elkészítik a tervezetet, és azt az Országgyűlésnek el kell fogadnia. Tehát a parlamentnek passzív szerepe van, nem politizáló intézmény.

A képviselők zöme és természetesen, magam sem tudom e passzív szerepet elfogadni. Ez különösen a VII. ötéves terv vitájában okozott ellentmondást,

amikor a képviselők vitatták a terv helyességét, a kormány viszont kitartott amellett, hogy az elképzelések jók. Akkor magam is a tervezet mellett szavaztam, bízva, hogy a kormány figyelembe veszi a képviselői felvetéseket. Ebben csalódtam.

A képviselői lázadás a miniszteri válaszok visszautasításában is jelentkezett. Ez már sok volt a politikának, ezért — mintegy másfél évi működés után — meg akarta rendszabályozni a képviselőket. A figyelmeztetés — legalábbis nálunk — felháborodást váltott ki, de a kritikus állásfoglalás folytatódott tovább és tart a mai napig. Ebből azt a következtetést vonom le, es magam is ennek a híve vagyok, hogy.az Országgyűlés visszá akarja állítani politikai szerepét. Ennek jogi biztosítékait az új alkotmányban rögzíteni kell.

Úgy vélem, a törvényalkotási sorozatnak követnie kell egyfajta sorrendet, logikát, amelyben az alkotmánynak kell jelenteni az alapkövet. Ezért is kérdezem, hogy jó-e az a sorrend, hogy előbb elkészülnek résztörvények, például az egyesülési jogról, a népszavazásról, a választásról, s csak a végén az új alkotmány. Egyoldalúságot mutatnak a gazdasági eletet szabályozó törvények, mert a reformelképzeléseket megvalósító adó, ár, bér, társadalom- ' biztosítási, költségvetési, szakszervezeti törvények tartalmuknál fogva egymásba fonódnak, ám ezek közül csak az elvonó hatásúak jelentek meg eddig.

E kapkodás jellegű, vagy csak az egyik oldal érdekét figyelembe. vevő »/törvényalkotási rendszert1 meg kell szüntetni.; A jövőben a parlament kéije , be. »a... kormány tói a. programot, hogy milyen törvénytervezeteket kívah^elő- terjeszteni. Kerdezze meg ugyanerről az érdekképviseleti szerveket is. Ezt követően vizsgálja meg az előterjesztett javaslatokat, ha szükséges, maga tegyen javaslatot új törvényekre, állapítsa meg a törvények benyújtásának sorrendiségét vagy egyidejű előterjesztésének. kötelezettséget.

Többször felvetődött már, hogy,legyenek alternatív előterjesztések. Ám mivel azokat az eddigi gyakorlat szerint ugyanazok csoporttól, főhatóságtól kérjük, jogos a kérdés: vajon ugyanaz a csoport tud-e két jó előterjesztést adni? Szerintem ez lehetetlen. Ha több változatban gondolkodunk, - akkor ugyanarról a témáról a főhatóság mellett terjesszen be más is törvénytervezetet. Például az új szövetkezeti törvény esetén a kormány előterjesztése mellett szerepelhetne ä szövetkezeti mozgalom által készített változat is.

Ugyancsak élő és fontos kérdés a képviselők vitára való felkészülésének lehetősége. Az előterjesztők ugyan készségesen állnak rendelkezésre, de vajon tpdnak-e saját tervezeteik kritikusai lenni? Természetesen nem. Meg kell teremteni a tárgyi, anyagi és személyi feltételeit a vitara való felkészülésnek. Azért, hogy a képviselő megismerhessen más szakvéleményt is, amely segítheti a döntésben. A kutatóbázisok, erdekképviseletek is betölthetnének ilyen szerepet, például, a gazdasági kamara, a pénzügyi kutató, de sok hasznosítható javaslatot hallottam a KISZ országos értekezletéről, az alternatív csoportok tanácskozásain, valamint legutóbb a Veres Péter Társaság rendezvényén.

Az a tapasztalatom, hogy a kormánnyal szemben erősödik a bizalmatlanság. Hogy van-e ennek reális alapja? Úgy vélem, igen. Most új miniszterelnököt választottunk. A dolgok logikája alapján a miniszterelnök decemberben beterjeszti a kormány névsorát a parlament elé. Mit adnék én útravaló- ul, tanácsként az új kormánynak?

Ahhoz, hogy a nyugodtabb munkához bizalmat nyerjen, fel kell tárnia az akadályokat, a visszahúzó tényezőket, legyenek azok társadalmi vagy gazdasági jellegűek. Ne várja meg,, hogy ezt tőle a kialakuló körülmények kényszerítsék ki. Úgy gondolom, hogy a valós helyzet feltárásával a társadalomból szövetségeseket is tud találni e kérdések megoldásához. El kell érni, hogy a ma különböző egyesületekben, szervezetekben jelentkező társadalmi erő ne a bizalmatlanság talaján álljon — szemben a kormánnyal. Nem a vitát akarom elzárni e felvetéssel, mert vitára a jövőben is szükség lesz, de más a vita tartalma, ha bizalmatlanságra épül, és más, amikor bizalmon alapul. Ez utóbbit pedig csak nyíltsággal lehet megszerezni.

Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs- Szatmár m. 8. vk.), a Hazafias Népfront Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának titkára felszólalásában ki-