Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-23 / 279. szám

1988. november 23. • PETŐFI NÉPE • 5 FELHALMOZOTT ÉRTÉKEK ÉS TŐKEHIÁNY A túlélés lehetőségei a halasi állami gazdaságban 0 l'ajói palackozójukban minden munkaművelet a legapróbb részletekig gépesített. (Pásztor Zoltán felvételei) , . A Kiskunhalasi Állami Gazdaság te­rületének túlnyomó része gyenge ter­mőképességű, homokos terület; legin­kább csak szőlőtermelésre alkalmas. Erre alapozva hozták létre a megélhe­tést biztositó szőlészeti-borászati verti­kumot, ez adja jelenleg is bevételük, nyereségük legnagyobb részét. Ingatag alap — mondhatnánk, az e tevékenysé­get ért sorozatos csapások ismeretében. Valóban: a több évig tartó aszály, egy­más után háromszor, a téli fagy megti­zedelte a szőlőtermést, tönkretette az ültetvények egy részét. Mindeközben a közgazdasági feltételek szigorodása, a piaci lehetőségek beszűkülése, a támo­gatások megszűnése nehezítette gaz­dálkodásukat. Veszteséggel zárva az évet, tavaly szanálási eljárásra is sor került. Ilyen előzmények után, s tudva azt, hogy . a szőlészet-borászat jövője — legalábbis a termelés jelenlegi szín­vonalán — bizonytalan, fölmerül a kérdés: a talpon maradáshoz milyen lehetőség kínálkozik a gazdaság szá­mára? A termékszerkezet-váltáshoz tő­kére (fenne szükség, azonban — mint ismert — a központi elvonások mérté­ke olyan nagy (miközben a támogatá­sok fokozatosan csökkennek), hogy fejlesztésre, beruházásra a hitel nélkül gazdálkodó szervezeteknek sem futja. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Jól kiépített vertikum A kérdést Tóth Józsefnek, a gazda­ság műszaki főosztályvezetőjének tet­tem fel, akinek válaszából először is az derült ki: nem jó az általam fölvázolt következtetés. Mint mondta, gazdasá­guknak a túlélés lehetőségeit nem a műszaki fejlesztésben, nagyobb beru­házásokban kell keresnie: a piaci igé­nyek, a közgazdasági körülmények változásaihoz való alkalmazkodás technikai feltételei adottak számukra. Szőlészeti-borászati vertikumuk kiépí­tését már az 1960-as években elkezd­ték, s az idők során fokozatosan bőví­tették, korszerűsítették. Tajói üzemük­ben ez a fokozatosság igen jól látható: a régi, felújított részhez vadonatúj — és valóban csillogó, mert alumíniumle­mezzel borított — óriási tárolók kap­csolódnak. Folyamatosan bővítették ípalackozójukat is, tavaly nyáron fejez­ték be annak a korszerű, nagy teljesít­ményű technológiai sornak a kiépíté­sét, amelynek gépeihez, berendezései­hez nagyobbrészt tőkés lízing révén ju- ' tottak. Van borkősavüzemük — ez az ország egyetlen ilyen üzeme —, ugyan­akkor törköly tüzelésére alkalmas ka­zánt vásároltak, így megoldották a bo­rászati melléktermékek hasznosítását. Korszerű likőrüzemük — amely külső­re leginkább laboratóriumhoz hasonlít — 1986 óta működik. Visszafogni a fantáziát A felsorolt beruházások mintegy 250 millió forintba kerültek, a pénzforrá­sok nagyobb része hitel volt. A gazda­ság tehát jelentős mértékben eladóso­dott. A termelés ilyen nagy horderejű fejlesztése szükségessé tette a forgótőke növelését is; ezt újabb hitelekből finan­szírozták. Ezt tették az utóbbi időben is, saját, jól felfogott érdekükben, vál­lalva az igen magas (18-20 százalékos) kamatot. Ebben a helyzetben akkor cselekednek a legokosabban, ha a gaz­daság jövedelmét a forgóalap feltölté­sére fordítják. Már csak azért is, mért jelenleg nemigen van olyan tevékeny­ség, ami a hitel kamatánál magasabb nyereséget hozna. Egyfelől tehát adott a tőkehiány, másfelől pedig a felhalmozott termelő­eszköz és — rfem utolsósorban — a termelési tapasztalat, a tudás. Ez utób­bi kettő akkorra érték, hogy a szőlésze­ti-borászati vertikumukat nem lehet csak úgy „lesöpörni a térképről”, azaz másik tevékenységgel felváltani.. Ha mégis ilyesmire szánnák el magukat, 500-600 millió forintos beruházást kel­lene létrehozniok ahhoz, hogy legalább annyi jövedelmet lássanak viszont be­lőle, amennyit a borászat hoz. Ez nem­csak megvalósíthatatlan, hanem szük­ségtelen is. A termelés fejlesztésére, a gazdálkodás javítására, a piachoz való alkalmazkodásra a meglévő vertikum kisebb-nagyobb részeinek bővítése, korszerűsítése ad lehetőséget. Ehhez évente 10-20 millió forint áll rendelke­zésre. Ez bizony édeskevés, ahogyan az állami gazdaságban mondták: vissza­fogja a szakember fantáziáját. De a teremtő képzelet alapját, a tudást, ta­pasztalatot nem szabad „elásni”, hi-, szén szükség lesz még rá. Mikor? Ma­gyarországon előbb-utóbb kialakul az igazi piac — s jó lenne, ha ez történne a KGST-piacon is —, ki kell, hogy alakuljon, különben teljesen ellehetet­lenül a magyar gazdaság. Addig is... Vajon az a lehetőség, ami csupán a meglévő technika, technológia kisebb­nagyobb fejlesztésére ad alkalmat, eler gendő-e a talpon maradáshoz? A kér­désre Tóth József határozott igennel válaszolt, állítását az idén elért eredmé­nyeikkel támasztotta alá. A múlt évi szanálás egyik feltételeként 36 millió forintos nyereség elérését kellett vállal­niuk 1988-ra, ezt várhatóan 60-70 mil­lióra teljesítik. Bor- és pezsgőexportjuk mintegy 1,6 millió palackkal megha­ladja a tervezettet, így a belföldi keres­let csökkenése ellenére is növekszik a borászati főágazatuk eredménye. Tö- ményszesz-termékeik választékát bő­vítve, sikerült a tavalyinál jóval na­gyobb mennyiséget eladni. Bort és pezsgőt továbbra is gyártanak, de az üdítőitalok termelését növelik — ez utóbbiaknak főleg itthon nagyobb a keletjük. Ezzel párhuzamosan keresik a lehetőséget a kivágott szőlő felszaba­dult területének hasznosítására. Tulaj­donképpen gyümölcsöst akarnak tele­píteni — az üdítőital-gyártás növelésé­nek megfelelően —, ehhez azonban, miként a szőlőtelepítéshez is, valóban támogatás kellene. A mezőgazdaság élőmunkaigénye igen nagy, ezt géppel „kiváltani” jelenleg nem érdemes: nem térül meg. Inkább az egyéni érdekeltsé­gen alapuló vállalkozási formák kiala­kítását részesítik előnyben. Almási Márta ÉPÜL A LÁGYMÁNYOSI DUNA-HÍD A terveknek megfelelő ütemben épül az MO-ás autógyűrű Duna-hídja. A lágymányosi oldalon is hozzáláttak a tartószerkeze­tek beemeléséhez. A két oldalról épülő és a Csepelt Budafokkal összekötő közúti híd a tervek szerint 1989-ben ér ösz- sze. (MTI-fotó) MIKOR ÉRDEMES VETNI? Sárguló, hulló levelek Mérsékelt égövünkön az őszi év­szaknak egyik jellegzetes természe­ti jelensége a lombsárgulás. A tél küszöbén a táj arculatában pom­pás színfoltokként tündököl a sár­ga és a vörös árnyalatok végtelen skálája. A levelek elszíneződésének élettani oka van. Rendes körülmé­nyek között a lombsárgulás a leve­lek elhalása, lehullása előtt jelent­kezik, mintegy annak jeleként, hogy a levelek elvégezték élettani működésüket, itt a tenyészidő vé­ge. De hogyan keletkezik ez az el­színeződés? Például a vörös káposzta A javakorabeli levelekre, kivált a fiatal levelekre a zöld szín válto­zatos árnyalatai a jellemzőek, a leghalványabb zöldtől a legmé­lyebb zöldig. A leveleknek e zöld színét bonyolult összetételű szín­anyag idézi elő, a klorofill, az ún. levélzöld. A klorofill a sejteknek jellegzetes élő alkotórészében, a zöld színtestecskében (a kloro- plasztiszban) gyülemlik fel. A nö­vénynek a napfény által áthatott valamennyi sejtjében általában megtaláljuk a színtestecskéket. A tenyészidő végeztével, lombhul­lás előtt, a levélsejtek kezdenek elhalni, s ilyenkor a levélzöld el­bomlik alkotórészeire. Kétféle szervesanyag-csoportból tevődnek össze a szintestecskék: klorofillok­ból és karotinoidokból. A kloro­fillok fehérjéhez kapcsolódó ve- gyületek, a karotinoidok szénhid­rátok. Vízben nem oldódnak. Ősszel a növény a klorofill bom­lástermékeit elszállítja a levelek­ből, a karotinoidokat otthagyja. Mihelyt a klorofillok eltűnnek, bekövetkezik a lombsárgulás. Amikor a karotihoidok narancs­sárga-sárga színét már nem fedi el Az utóbbi időben világmére­tű tendencia, hogy különféle egyesületek fellépnek egyes ál­latok kísérleti felhasználása el­len, az állatok esetleges szenve­désére hivatkozván. Tárgyila­gos megítélések szerint azon­ban az állatkísérleteknek egyik napról a másikra való meg­szüntetése beláthatatlan mér­tékben visszavetné az orvostu­dományt és a gyógyszeripart. Ám az is igaz, hogy az „ember­védelem” és az állatvédelem szempontjainak egyeztetésével egyre inkább az alternatív lehe­tőségek irányába kell fordulni, vagyis — ahol lehet — a mind fejlettebb technikát kell igénybe venni az állatok kímélése céljá- ' ból. így például a korszerű elekt­ronika segitségévef ma már prognosztizálhatók egyes mole­kulák várható farmakológiai tulajdonságai. Vagy számító­géppel meg lehet mondani, mi­lyen lesz egy meghatározott ha­tóanyag koncentrációs görbéjé­nek a lefutása a vérszintben, az a klorofillok erős zöld színe, nyomban láthatók lesznek. Gyakori jelenség, hogy lombsár- guláskor nem a sárga szin az ural­kodó, hanem a vörös. A vörös le­velek még tetszetősebbbek. Ez is növényi színanyagnak, az antoti- ánnak megmutatkozása az elhaló leveleken. Az antocián a levél sejt­jeiben, de nem a színtestecskékben található. A zöld levelekben a klo­rofilltől általában nem látszik. Mi­helyt a klorofill fedő hatása eltű­nik, az antocián élénk vörös színe rögtön látható lesz. A céklának, a vörös káposztának, a vörös szőlő­nek, s nem utolsósorban színpóm- pás virágaink a színe is az antoci- ántól ered. Sok ház falán gyönyör­ködhetünk a vadszőlő vörös levél­kárpitjában. A hervadás színei a parkokban is szépen érvényesül­nek, ha a kertész a fákat tarka szí­nük szerint, tervszerűen válogatja össze. Az időjárás hatására Először a hajtások alján levő le­velek kezdenek sárgulni, majd fo­kozatosan, a csúcs felé haladva, egymás után sárgulnak a levelek, míg végül a csúcstájékiak színe- ződnek. A lombsárgulás kezdeti időszakában gyakran látunk a haj­tásokon egy időben sárga, majd átmenetileg még zöld leveleket, kü­lönösen az akácfán, a nyárfán, a kajszifán. Ennek oka a levelek élet­korbeli különbsége. Minél öregebb a levél, annál hamarabb sárgul meg. A hajtások alján levő levelek idősebbek, mint a csúcstájiak, te­hát hamarabb is sárgulnak. A lombsárgulás jelenségét évről évre figyelők megállapíthatják, hogy egyes években a színeződés valóban festői szépségű, más évek­ben pedig kevésbé mutatós. A lombsárgulás szépségéhez alkal­adagok és a bevételi időszakok függvényében. Emellett az élő szervezet egyes részjelenségei ma már jól szimulálhatok tech­nikai eszközökkel is. Ismerete­sek olyan modellek, amelyek a szív- és érrendszer, a tüdők, a gázcsere, a vesék, a folyadék- háztartás, az elekírolitkiválasz- tás területén használhatók. Nem utolsósorban e gépek je­lentős memóriakapacitása is se­gít az állatok kímélésében: mi­vel minden adat jól tárolható, feleslegessé válik az állatkísérlet megismétlése csupán azért, mert adatai nem kereshetők gyorsan elő. Audiovizuális elektronikus eszközök alkalma­zásával pedig jelentősen csök­kenthető az oktatási célú állat­felhasználás. Képünkön tengeri malacok­kal végzett immunológiai állat- kísérletet láthatunk. E kutatási területen pillanatnyilag még nem nélkülözhetők a kísérleti állatok. (MTI Külföldi Képszolgálat) más időjárásra van szükség. Nem kedvező az időjárás, ha az ősz hir­telen, erős fagyokkal köszönt be. Ilyenkor a levelek megfagynak, s bamultan lehullanak. A fokozatos lehűlés csakhamar megindítja a le­velekben a levélzöld szétbomlását, s minél tökéletesebben zajlik le, an­nál szebb a levelek sárgulása. A nagyon csapadékos ősz nem kedvez a lombsárgulásnak, szint­úgy a nagyon száraz sem. Nedves környezetben a sárgulással egy időben más élettani folyamatok is végbemenüek, és a levelek megbar- nulása liamar bekövetkezik. A mezőgazdaság haszna A mezőgazdaságban fontos je­lenség a lombsárgulás. A fás növé­nyek fenológiai (jelenségtani) fel- vételezése során feljegyzik a kivá­lasztott fafajok lombsárgulásának az időpontját. Az egyes évjáratok összehasonlító adataiból fontos következtetések vonhatók le. Meg­figyelték például, hogy tíz év átla­gában a vadgesztenye és a vérbükk lombsárgulásának időpontja (okt. 9.) az őszi búza vetésének-is a leg­jobb időpontja. Ugyanakkor hul­latja levelét a cseresznye is. Mire ezek leveleiket lehullatták, már az őszi búza is kikelt (okt. 24.). Ugyancsak a fenológiai vizsgá­latok derítették ki, hogy a szép lombsárguláshoz 6-7 C-fokos éj­szakai hőmérséklet szükséges kb. egy-két héten át. Megállapították, hogy az idősebb levelek 6-10 nap alatt színeződnek el, ellenben a fia­talabb leveleknek 16-18 napra van szükségük ehhez. A szemet gyönyörködtető lomb­sárgulás tudományos tanulságai­nak tehát hasznos gyakorlati vo­natkozásaik vannak. Munkát keresek! Dr. Szerkezet Átalakítás vagyok, kormányunk jogosítványával rendel­kező, állítólag szimpatikus, megbíz­ható, nagy teherbírású és szépremé­nyű. Már közel egy év óta itt állok a Gyár zárt kapuja előtt, de nem engednek be. Hetenként egyszer üzenetet kapok, a szöveg mindig ugyanaz: „Még nem döntöttünk be­bocsátása ügyében.” Nem tudom, mi rossz van bennem. Már néhányon bejutottak. Legutóbb a Bruttósítás, igaz, előtte a Külkereskedelmi Jog hengerelte az utat. Nekem szerkeze­tem ellen való minden erőszak, az Áfa viszont szinte betörte a kaput. A Központi Tervgazdálkodást már régen elbocsátották, el-eljön hozzám néha-, hordja a híreket. Úgy néznek az Áfára, mint a véres ingre, az OTP pedig rálépett a Gyár kamatlábaira, azóta egyszerűen csak Vegetán él­nek. Már a szélkakast is eladták. így legalább nem látják, hogy új szelek fújdogálnak. Pató Pál igazgató úr szavai szerint: „Fő a kivárás, mégha nem is éz az elvárás!” Azt a karrie­rista Inflációt továbbra is felfelé fut­tatják a szamárlétrán, a szocialista országokba irányuló exportjukat pe­dig „ugrikban" számolják. Félnek, hogy a Gyár hamarosan nagykorú lesz, azaz eladósorba kerül, s akkor elszámoláskor felszámolás lesz. Szanálás ügyész úr üzemi kéjelgéssel feni a fogát az új arára. Tegnap felhívtam, az üzemi há­romszöget, hogy meggyőzzem az igazamról. Az igazgató először azt hitte, hogy a szerelmi háromszög egyik tagja vagyok. Mondom: „Szerkezet Átalakítás! Valamikor a cél országa voltunk, most legyünk e cél országa!” Ok viszont a Keret Átalakítást várják,* különben is sa­ját erőből van már innovációs prog­ramjuk. amelynek megfelelően most új közlekedési táblákat gyártanak: hatból csinálnak egyet, jelentése: egyirányú zsákutcában megállni ti­los; maximális sebesség nincs; az utca végén (össze)omlásveszély és egyéb veszélyes hely. De mi szükség van nekünk ilyen táblára? Most már tudom, hogy kormányunk az ilyenek miatt van frázis-késésben, vagyis mindent újból meg kell magyaráz­nia ... Szóval, munkát keresek. De nem akarnak alkalmazni Az utóbbi hó­napok céltalan várakozása nagyon megviselt, lehet, hogy táppénzre me­gyek. Mintha homok került volna a szerkezetembe.. .. Saiga Attila „Erobervédelem” és állatvédelem ✓ I ' ' í > ~ v i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents