Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-22 / 278. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. november 22. I Fuldoklik-e a felsőoktatás? Beszélgetés dr. Juhász Károllyal Mimi gyakrab­ban hallatja hangját a főisko­lai. egyetemi ifjú­ság. mely már jó ideje a felsőfokú oktatásra irányít­ja a közvélemény figyelmét. Átfo­gó, radikális vál­tozásokat igé­nyelnek, nagyobb önállóságot, tar­talmasabb mun­kát ... A pillanatnyi helyzetről, a llács-Kiskun me­A MAGYAR FILM TÁRSADALOMKÉPE 2. Életközeiben (Filmművészetünk a 60 -as, 70-es években) SZÍNI.) BAQ gyei főiskolások szemléletéről, vala­mint a közoktatás sarkalatos kérdésé­ről: a pedagógusképzésről beszélget­tünk dr. Juhász Károllyal, a bajai Eöt­vös József Tanítóképző Főiskola fő­igazgatójával. Milyen légkör uralkodik jelenleg u felsőoktatásban? Talán egy fuldokló közérzetéhez hasonlíthatnám a miénket. Aki látja ugyan a köréje gyűlt tömeget, de nem tudja, hogy azok segítségére siet­nek -c?... ... vagy esetleg a víz alá nyom­ják. Igen. még az is megeshet. Hogyan hangzik ez a tények nyel­vén? A hallgatók érzik, a változás elo­dázhatatlan. Fel kell ebben ismernie a kormányzatnak is a kihívást. Szakíta­nia kell a korábbi nehézkes lépésekkel, csak igy kerülhető el a csőd. Rugalmas­ságra. alkalmazkodóképességre van most szükség. Továbhjátszva az ön szemléletes példáját, egyelőre csupán a fuldokló lát- ju tisztán helyzetét. Az, akinek mentőöv van a kezében, még tétovázik. Az ifjúság radikalizálódik. Sok­kal tisztábban lát, mint néhány évvel ezelőtt. Véleményem szerint alapkér­dés. hogy ezt nem visszahúzó erőként értékeljük. Hiszen ez a tisztánlátás nagyban segítheti és gyorsíthatja a kor­szerűsítési. A napokban a televízió kamerái elölt fogalmazta meg lényegében ugyan­ezt egy szociológus. Szerinte az ifjúság idáig kész panelek elutasítója vagy elfo­gadója volt. Ezzel szemben ma már nem elégszik meg ezzel: alakítani akar, véle­ményt nyilvánítani. Hogyan jelenik meg ez a bajai tanítóképzőben? Minden testületben jelen kíván­nak lenni a hallgatók, $ ez így,helyes. A hagyományokhoz képest ez annyi­ban hozott változást, hogy ma már ná­lunk sem egyeduralkodó a KISZ. Ép­pen ezért egy úgynevezett főiskolai hallgatói tanács képviseleti rendszerre térünk át, melyben a legkülönfélébb szerveződési fonnák képviseltethetik magukat. Talán a legvitatottabb kér­dés jelenleg a főiskolai tanterv. Az Érdekes levelet kaptunk a minap Dunavecséről, a kilencvenesztendős Lakos Laci bácsitól. Az alábbiakban közreadjuk, egy másik emlékezés kísé­retében. „Tisztelt Szerkesztőség! A közelmúltban néztem a tévében Blaha Lujza dokumentumíilmjét és eszembe jutott a Szalkszentmártonban élő Jenéi Sándor bátyám, aki egyike volt a tizenhárom halálra ítélt huszár­nak. A Rákóczi utca 7. szám alatt volt a nádtetejű házuk és a szérüs kertjükbe hortuk mi is aratáskor a csépelni való gabonát. Mint tudjuk, Blaha Lujza színész társulatával vendégszereplésre utazott Bécsbe. A Nyugati pályaudvarhoz érve hallották a rikkancsok hangos kiabálá­sát: .,Bécsiben halálra ítéltek 13 magyar huszárt!” Egész úton bánkódott a kitű­nő színészekből összeállított gárda. Egyikük hirtelen felugrott helyéről és Blaha Lujzának mondta: „A 13 hu­szárt csak te mentheted meg!” Az előadáson Fcrencz József is jelen volt. Nem sokkal az előadás befejezése­kor Blaha Lujza összekulcsolt kézzel közeledett a császár páholya felé és énekelte: De szeretnék, de szeretnék a Császárral beszélni, de még jobban, de még jobban szobájába menni. Megmondanám a Császárnak magá­nak . ad/an pardont, adjon pardont a tizenhárom huszárnak! A császár kérdezte a közelében lévő segédtiszttől, hogy mit kér a színpadon lévő színésznő tőle. A császár magához kérette Blaha Lujzát és közölte vele, hogy a huszárokat nem fogják kivégez­ni. Es most közreadom Jenei Sándor bácsi visszaemlékezését a múlt század végén történtekről: egyetemi ifjúság követelése, hogy szűn­jön meg az utasításos rend, s alakuljon át az intézmény önállóságán alapuló dokumentummá. E kérdéskörben a mi helyzetünk ■ ugyancsak szerencsés. 1987. szeptember 1-jétől valamennyi tanító- és óvóképző — minisztériumi jóváhagyással. — tantárgyi irányelvek­kel dolgozhat. Mi már 1986-tól — kí­sérleti jelleggel I— a főiskolai tanács által elfogadott új tantervet használ­juk, mely az idén már a harmadik évfo­lyamot is elérte. Kardinális kérdés még a marxizmus—leninizmus tanítása. Ez ügyben a jövő tanévre ígér változást a minisztérium. De kifogásolják a hall­gatók a magas óraszámot, az óraláto­gatási kötelezettséget, igényelnék az oktatóválasztás szabadságát, a felvételi rendszer felszámolását, illetve módosí­tását is. Meggyőződésem, hogy el kell jutnunk odáig, amikor az előadások látogatását a hallgatókra bízzuk. An­nál is inkább, mert a közeljövőben nem tartom valószínűnek, hogy valamennyi tantárgyból módot adhassunk az okta­tó megválasztására. — S hogyan vélekedik a felvételi rendszer felszámolásáról, illetve módo­sításáról? i — Többféle javaslatot terjesztettek elő, ám a valóságban egyiknek sem lá­tom a szervezeti, gazdasági biztosítéka­it. A közelmúltban kísérleti jelleggel bevezették például egy-két főiskolán, hogy a keretszámot 20 százalékkal túl­lépik a felvételkor. Ennek a húsz száza­léknak azonban az első év végéig le kell morzsolódnia, hogy a második évfo­lyamot már csak a legrátermettebbek, normál létszámban folytathassák. Szá­momra a legszimpatikusabb megoldás az volna, ha az alkalmasság pontszám­ban is realizálódna. A mi esetünkben például bizonyos pszichológiai, peda­gógiai vizsgálat, szituációteremtés le­hetne egyfajta mérce, kiegészülve a készségtárgyak produktumaival. — Ez azt jelenti, hogy nem elégedett a pedagógusjelöltekkel?- Ellenkezőleg. Mondhatom, hogy évről évre javul a minőség. Ezt a felvé­teli pontszámok is bizonyítják. Gond azonban, hogy a férfiak tízszázalékos Tizenöten voltunk huszárok a bécsi kaszárnyái istállóban. A galléromon volt egy „krumplivirág”, freiter vol­tam. Őrmesterünk mindenbe belekö­tött, a magyarokra nagyon haragudott. Fehér kesztyűvel simította le lovai há­tát és mégis mindig porosnak találta az állatokat. „Ugarisi hund! Svejne hund! Bagázs!” — ezek voltak állandó jelzé­sei. Ötösével kötötte ki jóformán he­tenként a huszárokat, nádpálcájával odasózott a lovukat ápoló huszárokra, csak úgy, szórakozásképpen. Egyik napon elhatároztuk, hogy mi is adunk vissza az osztrák őrmesternek. Egyik este, amikor szórakozó pálcázás- ra indult istállónkhoz, alig lépett párat, máris egy pokrócot dobott rá az egyik huszár és elkezdődött a „porolás”. Mikor tizenhármónkat (ketten sza­badságon voltak) bekísértek a kaszár­nya áristomába, hamarosan megtud­tuk, hogy nekünk is végünk lesz, mert másnap gyors eljárással ítélnek ben­nünket halálra. Eltelt ö't-hat nap. Fur- csálltuk, hogy kettesével összekötözve nem arra a helyre kísértek bennünket, ahol a kivégzéseket tartották, hanem ki a kaszárnyából. Néhány napos kocsi­zás után a várbörtön külön-külön cel­láiban helyeztek el. Nem sokára megtudtuk, hogy a mi mentőangyalunk a Nemzet csalogá­nya, Blaha Lujza volt. Életfogytiglanra mérsékelték a büntetésünket. Hat évi várbörtön után kerültünk haza, egy amnesztia jóvoltából. Itthon, amikor már lecsillapodott bennünk a hatéves fogság, írattunk a főjegyzővel egy leve­let Blaha Lujzának, megköszönve ben­ne életmentésünket. A nagy színésznő válaszolt is, a következőképpen fejezte be levelét: „Máskor csak üres pokrócot porol­janak ki, őrmester ne legyen alatta! Mert én többet nem akarok a császár­hoz menni, Blaha Lujza.” arányán már évek óta nem tudunk javí­tani. Ez pedig egyik oka némely általá­nos iskola már-már katasztrofális fe­gyelmi állapotának. A másik nehézség, hogy a tanulási készség nem feltétlenül jár együtt a pedagógus rátermettséggel. Tehát előfordul, hogy vörös diplomá­val végzi el valaki a főiskolát, a pályán mégis gondjai vannak az ismeretát­adással. Magyarul: nem lesz belőle jó pedagógus. — Ma is érvényes tehát az a megál­lapítás, hogy nehezebb egy felsőfokú ok­tatási intézménybe bekerülni, mint azt elvégezni? — Szerintem igen. A szelekció gya­korlatilag megtörténik a felvételi vizs­gán. A lemorzsolódás minimális, s álta­lában nem tanulmányi okai vannak, hanem a hallgató egyszerűen felismeri: nem a pályára való. Mindez természe­tesen csak nappali tagozatra vonatko­zik. — A levelezősök esetében mi a hely­zet? — A negyven-ötven százalékot is eléri a többnyire tanulmányi hiányos­ságokból eredő kimaradás. Ez a felső- oktatás legfeszítőbb gondja. Hiszen a levelező tagozatot nem finanszírozza a minisztérium, ott az oktatást csaknem társadalmi munkában végzi a pedagó­gus. Nem is szólva az alacsony tanul­mányi színvonalról. Az én személyes véleményem, hogy a kiegészítő képzé­sek valós igényt elégítenek ki, ám a levelező oktatást, mint alapképzést bűnnek tartom. — Ön egy pedagógusképző intézet főigazgatója. Óriási felelősség, hiszen sarkítva a kérdést, az ön hallgatóinak kezébe adjuk a jövőt. Nyugodtnak érzi magát, ha erről van szó? — Hogy nemmel válaszolok, annak az imént elkezdett gondolat az oka. A képesítés nélküli rendszer törvénye- sítése a huszonegyedik században ko­molyan vissza fog ütni. Tömegesen ke­rülnek be a közoktatásba pedagógiai, pszichológiai, módszertani ismeretek nélkül tovább nem tanulók. Súlyosbít­ja a helyzetet az is, hogy az oktatás finanszírozása mindig maradványok­ból történt. Tűzoltó munka volt jellem­ző a feltételek megteremtésekor, a pe­dagógus erkölcsi, anyagi megbecsülé­sének elhanyagolása pedig már-már tu­datos volt. Ám mindezzel úgy vélem, senkinek sem mondtam újat. G. Tóth Tímea Magyar Nagy Lexikon Elkészült a Magyar nagy lexikon általános útmutatója, mely meg­szabja a címszavak kiválasztásá­nak, az irodalmi, a tudományos, a művészeti alkotások, a személyek életrajza és munkássága ismerteté­sének elveit, a szócikkek felépítését, a besorolás, az illusztrálás módját. A lexikon szerkesztő bizottsága Be- rend T. Iván elnökletével a napok­ban tartott ülésén elfogadta az út­mutatót. Megállapította: a címszó­gyűjtés ütemesen, az előirányzat szerint folyik. A címszavak zömét tartalmazó jegyzéket ez év végéig befejezik. Lehetséges, hogy a lexi­kon 16 kötete közül az első kettő 1992-93-ban megjelenik. Ez az információgyűjtemény ál­talános közismereti lexikon lesz. Az emberiség egyetemes tudományos ismereteit, közös kulturális öröksé­gét közvetíti majd az olvasókhoz. A modem információk tárháza kí­ván lenni, de mindenképpen megőr­zi az átörökítésre érdemes történeti tapasztalatokat, a múlt időtálló ér­tékeit. Közli azt is, ami a magyar társadalom számára fontos, s be­mutatja a szomszédok, a közelebbi térségek történelmét, kulturális örökségét. Tájékoztat az utóbbi év­tizedekben kialakult új országokról is. Bőven tartalmazza majd a ter­mészet- és a műszaki tudományos, az újabb keletű, vagy éppen átala­kulóban levő társadalomtudomá­nyi ismereteket. A tudomány által vitatott kérdésekben az álláspontok ismertetésére szorítkozik. A szöve­geket színes és fekete-fehér illuszt­rációk egészítik ki. Magyarországon a legutóbbi nagy lexikon, — a Révai nagy lexi­kona —a monarchia idején készült, húsz kötete közül tizennégy 1914 és 1916 között jelent meg, zárókötete is több mint hatvanéves. Természe­tes, hogy új társadalmi rendünk ki­alakulásának időszakában napi­rendre került egy újabb nagy lexi­kon létrehozásának igénye. Az erő­feszítések azonban nem vezettek eredményre, 1954-től, az első pró­bálkozás kezdetétől két kísérlet ful­ladt kudarcba. A Magyar nagy lexikonnak tehát nincs folyamatos múltja, nem épít­het külföldi patinás ilyen jellegű nagyvállalkozások címszóállomá­nyaira sem. Munkatársai önálló munkára vállalkoztak. A magyar film a hatvanas években fon­tos társadalompolitikai tényező volt. Aktivan követte, segítette a társadalmi folyamatokat és bírálta az ellentmondá­sokat. E hatás is közrejátszott abban, hogy máig nem tapasztalható közvetlen kapcsolat alakult ki a magyar film és kö­zönsége között. Ekkor alakultak azok a közösségek, filmklubok, melyeknek egyértelmű és nemes szándéka volt (és ma is az), hogy az egyetemes és a magyar filmművészet (-történet) értékeit megis­mertesse. Ehhez az erjedéshez hozzájá­rult az is, hogy a magyar film új értékek­kel jelent meg a nagyvilágban. A külföld érdeklődése az őszinte hangvételű; drá­mai erejű, történelmi-társadalmi szem­pontból hiteles, eredeti, művészileg is meggyőző filmeknek szólt. A SZÉ- GENYLEGÉNYEK, az OLDÁS ÉS KÖTÉS, a SODRÁSBAN, az ÁLNÍO- DOZASOK KORA, a HÚSZ ÓRA vagya FALAK által a magyar film a kul­túra nemzetközi követévé is vált. A hetvenes évek műalkotásait tovább­ra is áthatotta a humánum bemutatása, a valóság új aspektusú elemzése, a politi­zálás. Több film dolgozta fel nemzeti történelmünk eseményeit, sorsfordulóit 'köztük is a HARMINCKÉT NE­VEM VOLT, a MAGYAR UGARON, a MÉG KÉR A NÉP, az ANGI VERA és A MÉNESGAZDA —, jelentős sze­repet vállalva a reálisabb nemzeti tudat és önismeret alakításában. Megkonstruált dokumentum Ebben az időszakban indul egy új tí­pusú, stílusú magyar filmirányzat mely művészi funkcióján túl társadalmi ügye­ink alakulásának bemutatását tűzi zász­lajára. „A filmvásznon valódi embereket kell tisztességesen, őszintén bemutatni nyilatkozata Tarr Béla. — Sez nem mű­faji, hanem világnézeti kérdés." E gon­dolat, művészi program nagyon is össze­cseng az előző részben idézett Micchi- ché-kijelentéssel, miszerint: „a magyar film ... magatartás." Sokféle elnevezéssel illették ezeket a dokumentarista játékfilmeket: egyesek neodokumentaristának, pszeudodoku- mentaristának, áldokumentumfilmnek, mások mozgó dokumentumfotónak, quázi — dokumentumfilmnek, „új hul­lámnak”, „budapesti iskolának” neve­zik. Én megkonstruált dokumentumok­nak tartom, melyekben az élet dokumen­tumpillanatai, -szeletei a filmdramatur­gia szabályai szerint úgy „sűrűsödnek”, hogy dokumentumegyediségük művészi Szinte évenként látom-hallom a ga- lántai Kodály kórust. Mégis keveset ismerek meg közülük, amint a Piarista Gimnázium dísztermé­ben három sorba felállva Józsa Móni­ka karnagyra figyelnek. A fiatal karvezető vár néhány pilla­natig, hogy a szó szoros értelmében fel(be)melegedjenek a dalosok. A jég­hideg folyosón vacogva lesték az előt­tük szereplő énekkar műsorának befe­jeződését. Amint fölhangzott Szijjártó Jenő1—Weöres Sándor Békét akarunk, azonnal megfeledkeztek a kisebb kelle­metlenségről. Viadána, majd Byrd egy- egy műve után Kodály Esti dal című kompozícióját szólaltatták,meg átélés­sel, majd kissé visszafogottan, ám a mondandót meggyőzően föliobogtatva a Fölszállott a páva riadót. A. Zema- novsky földolgozásában szlovák nép­dalokat adtak elő. Két Karai-szám zár­ta be az ipari szövetkezeti kórusok kecskeméti dalostalálkozóján előadott műsorukat. Látszott: örültek a tapsnak. Főként dalostársak ültek a nézőtéren, értékel­ték a gondos felkészülést. A fiatal Józsa Mónika is érzi: jól sikerült fellépésük. Gratulálok. Köszöni, de azért hozzáteszi: — Az Esti dalnál kicsit megcsúsz­tunk. Énekeltük ezt már sokkal szeb­ben. Őszintesége lekötelező. — Ez a teremtő elégedetlenség méltó a névadóhoz. — A Tanár úr azzal engedélyezte neve használatát, hogy az értékes zene teijesztői leszünk. — Sajnos, nálunk sok kórus elörege­dik, támogató hiánya vagy a szólamok megfogyatkozása miatt évről évre keve­sebb az énekkar. — Csehszlovákiában sem könnyű. Noha általában csak hetente egyszer próbálunk — igaz, alaposan — keve­sen akarják, tudják rendszeresen sza­baddá tenni magukat. A legtöbben va­lamelyikünk személyes ismerőse. Leg­inkább a fiataloknak örülünk. A nyit- rai főiskolán nem régen végzett Tóth Melinda, Pukkai Erika. Zelinka Kata­lin közgazdásznak is nagyon örültünk, meg Fecskéné Kürtösy Kornéliának. — Negyvenen vannak, ha jól számol­tam. A mai világban jó közepesnek mondható létszám tekintetében egy ek­kora kórps. —- Többen a környékből járnak a próbákra, fellépésekre. Szénéről példá­általánosnak hat. Valószerűségük nagy hatással van a nézőre, ahol a rendezői be­avatkozás teszijellemzővé a dokumentu­mot. E sorban már-már klasszikusnak számító filmek említhetők: Dárday Ist­ván JUTALOMUTAZÁS-a, FILM­REGÉNY -e, a Gyöngyössy Imre—Ka- bay Barna szerzőpáros KÉT TALÁL- KÓZÁS-a, Ember Judit FAGYÖN­GYÖK, Schiffer Pál CSÉPLŐ GYURI, Tarr Béla CSALÁDI TŰZFÉSZEK, Vitézy László BÉKEIDŐ, VÖRÖS FÖLD vagy Dárday—Szalay Györgyi HARCMODOR c. alkotása. Egyfajta redukált program jellemzi e filmeket, ahol a mindenekfeletti szocio­grafikus igény az esztétikumot háttérbe szorítja. A történet kibontása egyszerű, technikailag igénytelen, a szereplők ön­magukat „alakító” amatőrök. A több­nyire eredeti helyszíneken, „élesben fel­vett” megkonstruált jelenetek „olya­nok, mint az élet”, művészileg mégis más hatásúvá a „rendezéssel sűrített szituá­ció”, a fikció változtatja. „ .. .ha a drá­mafelépítésefikción alapul— nyilatkoz­ta Élek J udi t —, akkor ez játékfilm akkor is, ha megtévesztésig olyan eszközökkel és formai jegyekkel rendelkezik, mint a dokumentumfilm.’' E művészcsoport tagjai valóban meg­újították az eddig szokványos filmtema- tikát, vele frissítve a formanyelvet is. Ez a fajta „magyar kamerastylo” cseleked- tet is. E filmek nem egyszerűen műalko­tások, társadalmunk fényképei is. „Ne­künk . .. olyan filmeket kell csinálni — vallotta Vitézy László —, amelyek a mai ul. 31 kilométer. Szenei Rosenberg Ká­roly mérnök-közgazdász is. — Gyönyörű, pedig aligha füröszthe- tik tejben-vajban 'tagjaikat. — Nehezen létezünk. Sokat köszön­hetünk Mézes Rudolfnak, a Csemadok járási titkárának. Legjobb volna őt kérdezni az anyagiakról. Idehívom. — Örülök, hogy újra találkoztunk. So­kat tett a két Kodály-város, Galánta és Kecskemét kapcsolatainak kialakításáért. — Szegény Fischer István, a néhai elnökhelyettes jó partnerünk volt. Biz­tosan itt volna, ha élne. Nem szeretnék kitérni a kérdés elől. Nagy segítség, hogy ingyen kapunk próbahelyiséget a galántai művelődési házban. Az üze­mek újabban csak bizonyos alkalmak­kor nyitják ki az erszényüket. A kórus fennállásának harmincadik évforduló­jára adták össze a most is látható ruhá­ra a pénzt. — Hány éves a galántai magyar énekkar? — Egészen pontosan 32. Lelkes elő­dök a régi Hanza kórus néhány tagjára alapoztak. Somorján mutatkoztak be 1957-ben. Jó néhányszor jártunk Ma­gyarországon, sikerrel szerepeltünk szlovákiai fesztiválokon. — Ezt a kórust is segíti Vas Lajos? Az ifjú karvezetőnő válaszol: ,—Közvetve. Magam is tagja vagyok magyar valóságot tárják fel minden ha­mis prekoncepció nélkül." Vissza-vissza- tér egyikben, másikban a tsz-elnök hős (BÉKEIDŐ, KORKEDVEZMÉNY, HATÁROZAT, NE SÁPADJ!), több­ségükben azonban a pesszimista, kisstí­lű, elesett emberek, a peremiét figurái keresik helyüket. Az ilyesfajta filmtörté­netek jelzóhatása erős, széles körben váltanak ki reagálásokat. E filmek alap­hangulatai a nyolcvanas évek közepén újra visszatérnek, egyszerre vállalva „a történelmi, a szociológiai, a politikai fe­hér foltok eltüntetését és a fekete dobo­zok felnyitását." A filmdokumentarizmus előretörése a kortárs magyar irodalom és film eltá­volodásából is ered. Tény, hogy a 70-es évek magyar regényei kevésbé izgalma­sak. Átütő sikerű kortárs adaptáció alig születik. A MÉNESGAZDA, A MA­GYAROK, az ANGI VERA és AZ ERŐD a kivétel e sorban. Viszont igazi egymásratalálás történik a klasszikusok terén, bizonyítván, hogy egy nemzet iro­dalma és filmművészete mily terméke­nyítő is lehet. Az ISTEN HOZTA, ŐR­NAGY ÚR, a SZERELEM, a SZIND- BÁD, a HANGYABOLY, a FEKETE VÁROS, a KINCSKERESŐ K1S- KÖDMÖN, az ÁRVÁCSKA, vagy AZ ÖTÖDIK PECSÉT meggyőző művészi és közönségsiker egyaránt. Dr. Kovács István Következik: Irányzótok a mai magyar filmművészetben. (A nyolcvanas évek I.) a szlovákiai magyar tanítók általa ve­zetett kórusának. Sokat tanulunk tőle. Első karvezetői minősítésemet Buda­pesten szereztem. Beiratkoztam a volt Népművelési Intézet karvezetői kurzu­sára. Éppen Erdei Péter volt az egyik vizsgáztatóm. Most Pozsonyban tanu­lok levelező hallgatóként a főiskolán, de dolgozom napi négy órát az Ifjú szívek elnevezésű művészegyüttesnél. Ismét Mézes Rudolfé a szó: — Kiadásaink egy részét saját bevé­teleinkből fedezzük. Nagyon örültünk a Magyar Néphadsereg Művészegyüt­tese vendégszereplésének. Jó néhány ezer korona tiszta hasznunk volt. Oly­kor a tagok is a zsebükbe nyúlnak. Ehhez a magyarországi úthoz minden­ki 100 koronával járult hozzá. A tapasztalatcserének, a beszélgetés­nek a vendéglátók sürgetése vet véget. Kész a vacsora. Józsa Mónika és Mé­zes Rudolf búcsúzóul felhívja a figyel­memet Polák Ildikóra. Most, itt szere­pel először a kórusban, hajói értettem. Az egészen biztos, hogy nagyapja, Po­lák Imre kántortanító énekeskönyvét a Galántai táncok világhírű szerzője is tanulmányozta. Tudta Ildikó: A magyar kórusban a helye annak, aki ilyen családban nőtt föl. Heltai Nándor LEVÉL DUNAVECSÉRŐL Hogyan mentett életet Blaha Lujza? KARNAGYUK FUTAL, LELKES, KÉPZETT — SOKAT KÖSZÖNHETNEK A CSEMADOKNAK Magyar kórus Szlovákiából 9 „Együtt” a kórus és karnagya (Nagy Miklós felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents