Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-17 / 274. szám

1988. november 17. • PETŐFI NÉPE • 3 A KECSKEMÉTI TANÁCS NAPIRENDJÉN A nemzetközi forgalom érveltek egy másik elképzelés, az északnyugati irányú körút építése mellett. Mi erről az álláspontjuk? — A nyugati körút kiépítését szerintünk is szorgalmazni kell. Az első ütemben a Nyíri út és a hetényegyházi út közötti szakaszát. Ám a nyugati körút teljes kiépítését az E75-ig nem javasoljuk. Majd 350 millió forinttal többe kerülne és párhuzamos lenne a végleges megoldást jelentő, a várost ugyancsak nyugatról elkerülő autópálya-szakasszal. A má­sik oldalon húzódó északkeleti irányú körút megépítése vi­szont az autópályától függetlenül is szükséges. Biztosítja a keleti és déli iparkerületek megközelítését, és mint már mondtam, tehermentesiti a zsúfolt Bethlen körutat. • — Tartalmaz-e döntési alternatívákat az ad hoc bizottság • tájékoztatója? Mekkora mozgástere van a döntésnél a tanács­nak? — A döntési lehetőségeket az határozza meg, hogy meny­nyi pénze van a városnak. Pénz pedig nincs. A VII. ötéves tervben erre a célra külön nem terveztünk. A költségek egy részét a Közlekedési Minisztérium állja, s a megyei tanácstól is kaptunk előzetes ígéretet. Ám Kecskemét városának sú­lyos milliókat kell letennie, ha elkerülő utakat akarunk építe­ni. A tájékoztató ezért tartalmaz egy olyan mellékletet is, mely a következő két évre betervezett, esetleg elhagyható beruházásokat tartalmazza. Ez ügyben legkésőbb a jövő évi költségvetés elfogadásakor kell döntenie a tanácsnak. Külön jeleztük azt is, hogy pénzügyi szempontból csak a következő két év tervezhető reálisan. — Még néhány hónap, és az M5-ös autópálya a jövő év elején eléri Kecskemétet. A bizottság javaslata alapján a város területén mikorra várható változás az átmenő forgalomban? — Az első változás már jövőre, hisz a Bethlen körúti közlekedési lámpák jelentősen javítani fogják a forgalmi helyzetet. Az új elterelő úttal viszont legkorábban 1991 vé­gén lehet számolni. Három évig a jelenlegi úthálózattal kell elviselnie a forgalmat a városnak, hacsak a tanács nem dönt még nagyobb összeg átcsoportosításáról. Lovas Dániel TOR RÓ HELYZET A FAGYOK MI ATT Hogyan lett mára bűz a tavalyi zellerillat? Zöldért-vezető a „vádlottak padján" Milyen az első osztályú áru? A levélzetétől, oldalgyökereitől megtisztított gumó legyen tiszta; sérülés­től mentes, egészséges, tárolásra alkalmas. Fajtájára jellemző alakú és egy­öntetű méretű. Az üregesség, az idegen szag és íz, valamint a rendellenes külső nedvesség nem megengedett. A gumó legfeljebb 1 százalék földszeny- nyezést tartalmazhat. Nagysága vállméretben legalább 6 centiméter legyen. A mennyiség 10 százaléka II. osztályú lehet. (11.907/74) Szabványgyujte- mény, Budapest, 1983. átvezetése Hol épüljön ki az M5-ös autópálya városi átmenő szaka­sza? Legutóbbi, szeptember 29-ei ülésén tűzte napirendre Kecskemét Város Tanácsa a sokakat foglalkoztató kérdést. A testület akkor élénk vita, húsz hozzászólás után elnapolta a döntést. Tanácstagokból álló ad hoc (alkalmi) bizottságot alakítottak, mely szakértői és lakossági vélemények alapján elkészített és a ma délutáni — kezdés 13 órakor — tanácsülés elé teijeszt egy tájékoztatót. — Milyen következtetésre jutottak, mit javasolnak? — kérdeztem dr. Fáy Ferencnét, az ad hoc bizottság vezetőjét. — Bizottságunk háromszor ülésezett, s minden tagja aláír­ta azt az írásos tájékoztatót, mely a mai tanácsülési vita alapját képezi. Az első öt pontban összefoglaltuk a tenniva­lókat. Javaslatunk: a Bethlen körút részleges korszerűsítésé­vel, a csomópontokba forgalmi lámpákat kell elhelyezni. Ezzel párhuzamosan már jövőre hozzá kell fogni az északi körút kiépítéséhez szükséges kisajátításokhoz. Javasoltuk még, hogy a Közúti Igazgatóság kérjen árajánlatot a Kuruc körút kiviteli terveinek elkészítésére. — Ezt az utóbbi elképzelést, a Kuruc körút kiépítését a tanácsülésen több felszólaló is ellenezte. — Véleményünk szerint sem előzheti meg a Kuruc körút korszerűsítése az északi körút megépítését. Javaslatunk logi­kája az, hogy előbb vigyük ki a Békéscsaba felé menő forgal­mat a Bethlen kőrútról a Vacsi közön és a Hunyadiváros peremén áthaladó északi körútra, és csak ezt követően en­gedjük a Szeged—Budapest irányú átmenő forgalom égy részét a Kuruc körútra. — Ismét a legutóbbi tanácsülésre hivatkozom: ott többen is „SEGÍTENI KÍVÁNOM A SZEMÉLYI MEGÚJULÁST” Aki lemondott megyei pártbizottsági tagságáról Beszélgetés Iván Istvánnéval Iván Istvánná 68 éves. Egész pontosan Erzsébet napján lesz annyi. 1962 óta a megyei pártbizottság tagja. Ez idő alatt számos cikk jelent meg róla. E mostani azonban rendhagyó. Arról beszél ugyanis, bogy kérte: fogadják el lemondását a megyei pártbizottsági tagságról. Még a találkozónk előtt megtudtam: bár 6 volt az első, de nem az egyedüli—jóllehet példáját nem sokan követték. Miért határozott így Iván Istvánná — ezt tudakoltam. Solton ilyenkor őszidőben szinte hó­dít a zellerillat. Évtizedek óta termelik itt^agy^ésületteqia zamatos gumóst. Öt-ha* ctwntófma'/tszerelemgyökéx’’ te­rem a határban évente. Elmondható: a solti kertészek ízesítik az ország levesét. A feldolgozóiparnak is jut bőven. A konzervgyárak ízesítőszerként, valu­táért adják el az ártéri földeken termelt kényes zöldség hatvan százalékát. Áz idén — ez derül ki egy Solton postázott levélből — bűzzé vált a más­kor oly kedves, fűszeres illat; legalábbis a termelői igy érzik. Akadozik a felvá­sárlás, finnyásan válogatnak a kereske­dők. Biztos jele ez annak, hogy elszá­molták magukat a felvásárlók. Bedu­gult a piac. A kudarcért levélírónk sze­rint a Bács-Kiskun Megyei Zöldért Vállalat Dunatáji Kirendeltsége a fele­lős. Cserbenhagyta partnereit. A solti kertészek panaszával Kovács Endre ki­rendeltségvezetőt kerestem meg. Elherdálják az „extraprofitot” — Azt tapasztaljuk — kezdte a Zöl­dért körzeti felelőse —, ha a termelők­nek igazán jól hoz egy év, egy növény, szinte elvesztik a fejüket. Nem figyel­nek a változásokra, az idők jeleire. Az extraprofitot, a kiábrándulás évei alatt elherdálják. Pedig a piac nincs tekintet­tel az érzelmekre, a szokásokra. A solti szövetkezeti és magángazdák is hozzá­szoktak, hogy a felvásárlók nem aggá­lyoskodnak a minőséggel, és jól fizet­nek a zamatos zöldségért. Harminc­negyven napos munkával meg lehet ke­resni az éves fizetés összegét. Jó évek után nehéz váltani... — Ügy gondolom, önöknek is hasznos volt a Soltiak buzgalma. Máskülönben biztosan nem szorgoskodtak volna a szerződéskötésekkel. — Valóban nyereséget adott, hogy a zalaegerszegi, miskolci, pécsi konyhák­ra és a konzervgyárakba a mi közvetí­tésünkkel juthatott el az illatos gyökér. De az idei értékesítési nehézségekért nem érzem felelősnek magamat. Mi már 1987 tavaszán jeleztük a gazdák­nak, hogy fogják vissza a termelést, mert telítődött a piac. 1988-ra — a korábbi 4 ezer helyett — már csak 3 ezer tonna zellerre kötöttünk szerző­dést. Mire jó a szabványkódex? — Az emberek azt panaszolják, hogy a szerződött mennyiséget sem vették át. Szívesen előkeresem a jegyző­könyveket. Ezek bizonyithatják: idő­ben — már október közepén — figyel­meztettük partnereinket, hogy készül­jenek föl a betakarításra. Október vé­gén kezdjék meg a kiszántást. Tároló­helyet is ajánlottunk, hisz sejtettük, a gazdag termés — csak Solton 6 ezer tonnát-r- nem könnyen csúszik majd le a konzervgyárak „garatán”. Sosem in­dult a zellerszezon olyan korán, mint az idén. A fagyos november sok kárt okozott. Több ezer tonna áru károso­dott. Mi első osztályúra kötöttünk szerződést—a termelőkkel, de a vásár­lókkal is. így a fagyott gumókért nem fizethetünk. — Levélírónk szerint az idejétmúlt szabványkódex csak arra jó, hogy önök kedvük szerint válogathassanak. Attól vegyék meg az árut, aki valamiért szim­patikus. Nem filléres a tét.. —Jó lenne, ha konkrét ügyet említe­ne. — Azt mondják például, hogy a solti tanácstitkárnak és a párttitkárnak a zellerjét nem érte fagy... — Biztosan időben fölszedték! A magángazdálkodóknak sikerült most is időben túladniuk a termésen. A szövetkezeti integrált rendszerben termett gumók tonnáival van a gond. A közös nehezebben mozdul... A szerződött mennyiség felét már át­vettük. A minősítésre visszatérve még annyit: nem tagadom a szubjektiviz­mus lehetőségét. Mi is emberek va­gyunk. De hangsúlyozom, nekünk is gondjaink vannak az értékesítéssel. Á termelőknek megígértük, ha meg tudják óvni a gumókat a télen, februá­rig átvesszük a megmaradt mennyisé­get. Egyelőre mást nem tehetünk. Nemegyszer fordult elő, hogy Nagykő­rösről, Ceglédről visszaküldték a rako­mányokat, minőségi kifogásokkal. Nincs pénzünk arra, hogy kocsikáztas- suk a tonnákat. Az üzletnél az érdek a meghatározó... Legyen akár 100 oldal.... — Addig könnyen diktálnak feltétele­ket, míg él a törvény: magánszemély nem folytathat nagykereskedelmi tevé­kenységet ...-s—. Már régen nem vagyunk monopolhelyzetben... — Áz biztos, de a legkedvezőbb hely­zetben mindenképpen. Működnek, ter­melnek például azok a hütöházaik, táro­lóik, amelyeket komoly állami támoga­tásokkal építettek. Ezt egy kisvállalko­zónak a zöldség-gyümölcs piaci haszná­ból kell(ene) megépítenie. így nehezeb­ben kínálhat(na) önöknél kedvezőbb árat... — Ennek ellenére minket sem vesz­nek komolyan a termelők, hisz ha vala­ki kedvezőbb ajánlattal jelentkezik — talán egy szomszéd megyei zöldértes legyen akár százoldafas szerződé­sünk, nem kapjuk meg az árut. Számos példát említhetnék az ilyen hűtlenségre is. Mi, okulva az idei tanulságokból, jövőre csak az idei zellermennyiség har­madára kötünk szerződést Solton. Azt az ezer tonnát pedig csak szigorú minő­sítés után vesszük át. Nem vállalunk mások helyett kockázatot, persze azt nem mondom, hogy másokkal közösen sem ... Farkas P. József — Tagja vagyok a Hazafias Nép­front megyei bizottságának, s mint minden kommunistának, úgy érzem, kötelességem az alapszervezetben is te­vékenykedni. És ebben a korban, bár szerencsére az egészségem rendben, bő­séges feladatot ad egy megyei testület — mondta Iván Istvánná. — Hogyan jutott erre az elhatáro­zásra? — Átgondoltam az eddigi életuta- mat, a jelent és a jövőt. Azt kérdeztem magamtól, miként tudom jobban segí­teni a májusi országos pártértekezleten kitűzött célok és a megyei feladatok megvalósítását? Ugy-e, hogy mereven ragaszkodom eddigi tisztségemhez, s csinálom azt tovább becsülettel, az életkoromból, szellemi, fizikai erőből telhetőén maximálisan, vagy átadom a helyem egy alkalmas fiatalnak, aki az alapszervezetében már bizonyított, hozza magával a tapasztalatait, a napi munka során szerzett közvetlen, friss élményeit, ismereteit, s így vesz részt a közös gondolkodásban, a döntéshoza­talban, a végrehajtásban. — Végül arra jutott, hogy átadja a helyét... — Nézze, én 1962 óta vagyok tagja a megyei pártbizottságnak, s két ciklus­ban a végrehajtó bizottságban is dol­goztam. 1980 óta töltöm be a fegyelmi bizottság tisztét s mint ilyen, meghí­vottként most is részt veszek a vb- üléseken. A 26 év hosszú idő, talán túlságosan is hosszú, úgyhogy minden­képpen indokolt a váltás. Nincs arra szükség, hogy addig váljunk, s csak azután keressünk új embereket, ha a régiek már az élők sorából is távoznak. A megyei pártbizottság egészének és Október 25-én délben a bajai Szauter János mit sem sejtve nyitott ajtót ven­dégének. Azóta valószínűleg már na­gyon megbánhatta, hogy egyáltalán beengedte az idegent. A fiatalember egy neves bajai főor­vos fiaként mutatkozott be, és megkér­te a házigazdát, hogy eladó Pontiac személygépkocsiját engedje megnézni. Közben nem mulasztotta el megjegyez­ni, hogy 1 millió 800 ezer forint kész­pénze van. Igaz, most apja, a főorvos kezeli, de az összeghez barmikor hoz­zájuthat. Erre a kocsira szüksége van, tehát mindenképpen megveszi. Elindultak a garázshoz, hogy ne csak beszéljenek a járműről, hanem ki is próbálják. Ott azonban a Pontiac mel­külön-külön minden tagjának a koráb­binál jóval nagyobb feladatokat kell megoldania. S ahogy már mondtam is, más az, ha valaki aktív, vagy nyugdí­jasként, mint kiküldött vesz részt egy- egy taggyűlésen, testületi ülésen. Én az életem során számos elismerésben ré­szesültem, és most sincs bennem sértő­döttség vagy megbántottság. Mint mindig, most is vallom és vállalom azt, amit mondok és gondolok. — Pedig, túl azokon, akik egyetérte­nek Önnel, biztosan lesznek jó néhá- nyan, akik nem osztják a véleményét, mások pedig azt mondhatják, hogy a lemondás lényegében formális, mert a megyei pártértekezlet úgyis új testületet választ... — Csakhogy ez utóbbiak nem tud­ják, hogy ezen szándékomat én már szeptemberben jeleztem a pártbizottság vezetőinek, amikor még nem volt szó a pártértekezletről, sőt elhatározásomat később végrehajtó bizottsági ülésen is elmondtam. Azóta a helyzet annyiban változott, hogy beszéltem az előkészítő bizottság egyik tagjával is, és kértem: ne jelöljenek az új megyei testületbe. Ezzel is segíteni kívánom a személyi megújulást. Nekem nincsenek fenntar­tásaim az országos pártértekezleten el­fogadott célokkal, s a megyei állásfog­lalásokat is magaménak érzem. To­vábbra is részt kívánok venni a megva­lósításukban, ott és ahogy azt kérik tőlem. Én nem a pártmunkától vonu­lok vissza, hanem a testületben adom át a helyem egy fiatalnak. — Gondolja, hogy mások is követik példáját? — Bízom benne. Én arról tudok, hogy Glied Károly is kérte a felmenté­lett egy Kawasaki motorkerékpárt is megpillantott. Azonnal megkérdezte, hogy vajon ez is eladó-e. A motoron szintén túl akart adni a tulajdonos, így rögtön megállapodtak 300 ezer forint­ban. A járműhöz tartozó márkás bukó­sisakért pedig 20 ezer forintot helyezett kilátásba az állítólagos főorvos-cseme­te. Kipróbálta az autót, amelyet 1 mil­lió 200 ezer forintra tartott a gazdája. A Kawasaki ezután következett. Erre ugyebár már csak egyedül ülhetett fel, így megbeszélték, hogy a tulajdonos lakása környékén tesz majd egy kört próbaképpen. Ebből a körből egy igencsak nagy utazás kerekedett, ugyanis Szauter Já­nos azóta sem látta a „vásárlót” és a sét. A testületet ugyanis fiatalítani kell — akár az életkort, akár a pártbizott­sági tagként eltöltött időt is nézem. Saj­nos vannak olyanok, akiknek az aktivi­tása nem felel meg a mai kor követel­ményeinek, másoknál pedig a jelenlegi tevékenységük nem biztosíték arra, hogy eredményesen tudnak dolgozni a kibontakozás érdekében. — Milyen mértékű frissítésre gon­dol? ■----t, Egyharmadosra mindenkép­p en. Időszerűnek tartom azt is, hogy a pártdemokrácia jobb érvényesülése ér­dekében a megyei pártbizottsági tagok jelentős hányada közvetlenül az alap­szervezetekből jöjjön, de ne csak mun­kahelyi vezető (!), s az ottani kommu­nistáknak legyen felelős. — Mi a véleménye a közeli megyei pártértekezletröl? — Először én is arra szavaztam, hogy ne legyen. De az alapszervezetek­ben, párttagokkal folytatott beszélge­téseken meggyőződtem arról: a párt­közvélemény elégedetlen azzal, hogy a megyei pártbizottság önmagáról el­döntötte, hogy alkalmas és kész a meg­újulásra. Ezért megváltoztattam a ko­rábbi döntésemet. Egy pártértekezlet sokkal jobb lehetőség a cselekvőkész­ség kibontakoztatására is. A megyében éppúgy, mint a városokban. Úgy vé­lem, ahol nem tartanak pártértekezle­tet, ott nem biztos, hogy megkérdezték erről a tagságot. — Kecskeméten megkérdezték, a párttagok 40 százaléka akarta, a pártbi­zottság mégis másképp döntött... — Én a 40 százalékot már nyomós­nak tartom ahhoz, hogy legyen pártér­tekezlet. S gondolom, nem egyedül va­gyok, aki itt Kecskeméten nem tudta e kérdésben kifejteni a véleményét, hol­ott én is szükségesnek tartottam volna, miként a városi pártértekezlet összehí­vását is. De ezt lehet pótolni, s egy alulról építkező megfiatalított testület a megyeszékhelyen is segíteni tudja a megújulást. Váczi Tamás járgányt. Várta, várta, aztán jobb híján a rendőrséghez fordult. Négy nappal később bejelentés érke­zett a bajai rendőrkapitányságra, hogy Bácsszőlős közelében egy dűlőúton Kawasaki álldogál magára hagyottam Ráadásul a pórul járt eladó igen alapos személyleírást tudott adni „vevőjéről”, így gyorsan kiderült, hogy a rendőrség egyik régi ismerőséről van szó. A csaló ugyanis nem volt más, mint Mohai Jó­zsef, 30 éves bácsalmási lakos. A bün­tetett előéletű, többszörös visszaeső férfi „repertoáiján” -csalás, sikkasztás és lopás szerepel. Valószínűleg megérezte, hogy forró a lába alatt a talaj, mert ekkor már a Bácsszőlős melletti erdőben bujdosott. Végül november 3-án elfogták. Persze rögtön kiderült: minden szava hazug­ság volt, mert a névrokonságon .kívül semmi köze sincs a főorvoshoz. Ügyé­ben még folyik az eljárás a bajai rendőrkapitányságon. (bencze) Hogy látják a Solti Szikra Tsz-ben? Dr. Tarjányi József elnök: - Gazdaságunk 1988-ban mintegy 50 hektáron termesztett zellert. Ä fel­vásárlókkal közösen szervezett ok­tóberi értekezleten megállapod­tunk: hárpm hét alatt átveszik a termést. Úgy tűnt, nem lesz gon­dunk az idei „szürettel”. Oktober végén viszont már jött a jelzés: nem tudják tovább tartani az átvétel ütemét. A konzervgyári kapuknál hosszú sorok állnak. Aztán novem­bertől jöttek az erős fagyok. Meg­fordult a helyzet... Előkerült a szabvány! Tagadhatatlan ugyanis, hogy a mínuszok nem hagyták érin­tetlenül a termést. Rögtön meg­kezdtük a tárolás megszervezését, hogy mentsük, ami menthető. — Önök olyan megállapodást ír­tak alá a tavasszal, ami — a minősé­gi kritériumok miatt — szinte csak magukat kötelezi. —- Csak néhány hónapja válasz­tottak meg. Ennek ellenere állítha­tom, a mezőgazdasági termelők ér­dekvédelme nincs megoldva. Igazá­ból kényszerpályán vagyunk. — Jövőre felhagynak a zellerrel? — Nefli hiszem... Bár lassan sajnos oda jutunk, hogy nem lesz érdemes bevetni a földjeinket. Nem jó a paprikázás, ráfizettek a hagy­mások, pénzt még sokáig nem ka­punk a zellerünkért. Komoly gond lesz, ha a parasztnak a tétlenségre és a parlagra kell szavaznia... NAI^ÖZBEN Bécs — ünnepel November 8-án, ha hinni lehet az újságoknak, nem kevesebb, mint 100 ezer honfitársunk kelt át a határon és látogatott el Bécsbe. No persze nyilván nem az egykori császárváros szépsége vonzotta őket, hanem bevásárlási lehetőségek reménye. Nagyon is csillogó remények — különösen az itthoni árváltozások tükrében. Mert vegyük csakis- egyetlen példának a — képmag­nót. A legolcsóbb asztali készülékek egyike, a kommersz kategóriába tartozó közepes minőségű Toshiba tavaly itthon negyvenezer forint alatti áron volt kapható (pult alól). A forgalmi adó és más hókuszpókuszok ugyanen­nek a készüléknek az árát mára éppen tízezer forinttal növelték meg — mármint Magyarországon. Csaknem ötvenezer forint tehát egy viszonylag egyszerű, nem is a legkorszerűbb típus. A határ túlsó felén mindeközben az árak folyamatosan csökkentek — és csökkennek. Hasonló kategóriájú ké­szüléket 3500 schillingtöl fölfelé már meg lehet kapni (bizományiban, használtan 1000-ért is!). Ez — azon az árfolyamon, amelyen az utazó a pénzt megveheti — nem tesz ki tizenötezer forintot, azaz, vámmal és utazási költ­séggel együtt sem éri el a húszezret. ötvenezer ugyanazért a cikkért vagy húszezer? Bizony nem mindegy. Kárhoztatható-e az a magyar, aki inkább az olcsó árat választja? Arról az apróságról talán már nem is beszélve, hogy míg a tavaly és az idén behozott külföldi típus az utolsó gombig ugyanaz, kint majdnem havonta módosítanak valamit a készüléken. Á képmagnó természetesen nem a legszükségesebb cikk. De nagyon sok embernek már van (számuk megha­ladja a 600 ezret, ami azért tekintélyes mennyiség) és még több áhítozik rá. Ötvenezre nagyon kevésnek van rá, húszezre—ennyit az OTP is ad személyi kölcsönként, az inflációval egyező kamatért —p sokkal többnek. Ez a tömeg a határ túloldalán azt látja, hogy a kereske­dők őérte versengenek. Nem mindig a legnemesebb mód­szerekkel, de hát aki tudja, hogy a magyar boltokban is minden harmadik vásárláskor megkárosítják a vevőt, az erre csak legyint. Köszönnek neki, hagyják az árut meg­tapogatni, elmagyarázzák a működését — miközben kis­városi honi üzletben a szemem láttára volt képtelen be­kapcsolni a készüléket az „eladó”. Divat azokat a családokat ostorozni, akik viszik ma­gukkal a nagymamát, nagypapát, hogy az ő valutakere­tüket is elkölthesse a család, és persze a vámkedvezmény is jól jön. Ebben csak a lesajnáló hangnem a furcsa: valakit azért bírálnak, mert él a jogával, miközben senki más nem szenved sérelmet. Ha Bécsben a mélyhűtőláda nem kerül annyiba, mint itthon, ráadásul még korsze­rűbb is a nálunk kaphatónál, ha törvényesen lehet valu­tából megvenni, akkor — mondjuk már végre ki — az az ember gondolkodik helyesen, aki útlevelet és pénzt vált. Ha a tízéves magyar televíziók, amelyeknek hol ezért, hol meg azért emelik az árukat (no persze azért nem, mert korszerűsödtek volna) háromszor annyiba kerülnek itthon, mint másutt, akkor már csak azért is érdemes másutt megvásárolni őket, mert hátha rájönnek a hazai gyártók is, hogy a fogyasztó ma már rá van kényszerítve a választásra, és szerencsére a hazai gyártó, pusztán azért mert hazai, nincs monopolhelyzetben. Azaz: a magasabb műszaki színvonal, a jobb minőség, az olcsó ár talán előbb-utóbb ide is begyűrűzik. Annyi minden begyűrűzött már, talán ennek is nyitva a határ- Ballai József BŰNÖZÖK NYOMÁBAN A csaló ismét csalódott Kawasakin sem jutott messzire

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents