Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-16 / 273. szám

I 1988. november 16. • PETŐFI NÉPE • 5 SOLTVADKERTI SZŐLŐSKERT SZAKSZÖVETKEZET: Vállalták a veszteséget - a cél érdekében Éveken keresztül azzal dicsekedhet­tünk, hogy az ország áruborának 40 százaléka Bács-Kiskunból került ki. Sajnálatos módon a kialakult, piaci helyzet, az export beszűkülése, s a ha­zai fogyasztást sújtó adó miatt most a szőlő- és bortermesztéssel foglalkozó gazdaságaink többsége jelentős anyagi veszteséget szenvedett, sőt veszélybe került az idei termés értékesítésének lehetősége is. (Emlékezetes a kiskőrösi tüntetés, ahol a bor felvásárlási árának emelését, az eladási föltételek megte­remtését követelték.) Soltvadkerten a községi pártbizottság nemrégiben arról tájékozódott — ez itt politikai ügy volt —, hogyan sikerült két Szakszövetke­zetnek megoldania a halmozódó gon­dokat, sikerült-e a termelők szőlőjét, borát felvásárolni és értékesíteni. A két közös gazdaság közül a Szőlőskert Szakszövetkezet helyzetéről számo­lunk be, mert ott, mint cseppben a ten­ger, tükröződik a környék valamennyi baja, reménye. Növekvő borkészlet A szakszövetkezet az év elején nem kevesebb mint 20 ezer hektoliter bor­ral rendelkezett; év közben tagjaitól 33 ezer, másoktól pedig annyi bort vásá­rolt meg, hogy a szüretig 75 ezer hekto­liter volt pincéiben. A felvásárlási ár a tagok esetében 19,20, idegeneknél 16 forint volt. S jött a szüret; a Szőlőskert Szakszövetkezet 35 ezer mázsa szőlőt vásárolt és dolgozott fel, amely évek óta a legnagyobb mennyiséget jelentet­te. A szőlő ára, fajtától és minőségtől függően, 8-15 forint között ingadozott, a tagoktól átvett ára átlagosan elérte a 15 forintot. Október közepéig a kö­zös gazdaság borforgalma 100 ezer hektoliterre tehető, de még ebben az évben 15 ezer hektoliter bor eladására számítanak, ami 20 ezer literrel haladja meg az eddigi legmagasabb mennyisé­get. Ebben az évben 12900 hektoliter palackos Muskotályt exportáltak szov­jet, csehszlovák, NDK-piacra, s a régi hagyományoknak megfelelően, a ju­goszláviai Droga céggel 4 ezer hektoli­ter fehérbort cseréltek ki vörös Merlot fajtára. A palackos bor forgalma az év végéig 40 ezer hektoliter lesz, 15 száza­lékkal magasabb a múlt évinél. Az értékesítés gondjai Miután a szakszövetkezetnél a bor­felvásárlás nagyobb részét a tagi forga­lom tette ki, az átlagár 18,50 forint volt. Az értékesítés során azonban kép­telenek voltak elérni az átlag felvásár­lási árat. Hordós bornál a csehszlovák export esetében 17-18, az NDK export­nál csupán 14,50 forintot kaptak egy literért. Palackos boroknál — ez köztu­domású -i- július 1 -jövel csökkentették az árakat. A termelői árnál ez 10 száza­lékos volt, s az általános forgalmi adó egyharmadának elengedését jelentette, ami 8 százalékot tett ki, így a fogyasz­tói ár csökkenése elérte a 13 százalékot. A Szőlőskert Szakszövetkezet saját bo­rozóiban az ital árleszállítása elérte a 16,5 százalékot. Ebből következik, hogy a közös gazdaság borászata az év során 8 milliós veszteséget mutatott ki a magas felvásárlási ár, illetve a banki kamatok miatt. Szerencsére a vezetőség már az év elején számított erre, s a piaci helyzet ismeretében, elsődleges céljuk az volt, hogy a tagok borát felvásárolják, átve­gyék, s mindenáron értékesítsék. En­nek teljes mértékben eleget tettek, sőt, egy-két kivételtől eltekintve, azonnal fizettek is, ami tovább növelte a közös költségeit. Mindezek ellenére, vállalták a veszteséget, mert nem akarták, hogy csökkenjen a tagság termelési kedve. V ál asztékbővítés, kisebb élénkülés A közös gazdaságban alaposan ele­mezték a piaci helyzet diktálta, s egyre keményedő feltételeket, s ezért bővítet­ték a fajtaválasztékot. Bianca, Ham­burgi muskotály, Olaszrizliijg és Kék­frankos fajtákkal jelentek meg vásárló­iknál. Ezzel azt igyekeztek elérni, hogy minél nagyobb eséllyel tudják értékesí­teni palackos boraikat. Felméréseik szerint kisebb élénkülés tapasztalható a kül- és belföldi borpiacon, ami arra enged következtetni, hogy az 1989-es esztendő valamivel kedvezőbbnek ígér­kezik az értékesítésben, bár ennek érde­kében még nagyon sok a tennivaló. Nem véletlenül ide kívánkozik egy megjegyzés: az évközi fogyasztói ár- csökkentésből a termelő, az állam — a részleges forgalmiadó elengedésével — kivette a részét. Nem mondható el ez teljes mértékben a kereskedelemről, ugyanis az árcsökkentést nem minde­nütt érezte a fogyasztó, sőt, akadtak olyan helyek is, ahol emelték a bor árát. Nem ritka az olyan kereskedelmi vagy profil — borforgalmi — vállalat, amely kérte a már saját raktárában lé­vő és az árcsökkentés után megvásárolt bor ára közötti különbözetet, mert ha nem kapja meg — szólt a „fenyegetés” E- máskor nem vásárolnak tőlük. Eh­hez, úgy tűnik, nem kell külön magya­rázat. Gémes Gábor AZ ERDŐ SZÉPSÉGE A fafajok megválasztásával az er­dész akarva-akaratlanul formál­ja, alakítja a jövendő erdő képét. Keze nyomán születnek új erdők, és szépül­nek a tájak. A tisztás szélein elhelyezett nyírcsoport a sötét fenyő hátterével vagy a színes lombú fák, a cserjék tuda­tos elhelyezése növeli az erdő esztétikai értékét. Kicsit hasonlít ez a kertész munkájához, csak a méretek sokkal nagyobbak. Nem kertről vagy parkról van szó, hanem egész tájak szépségé­nek kialakításáról, s az erdész sokszor ezer-tízezer négyzetméteres foltokkal dolgozik. Ezt a szemléletet hegyvidéki erdeink- ben elég könnyű érvényesíteni, hiszen a tagolt terep s a talajviszonyok miatt úgyis más és más fafajokra van szük­ség. A színes lombú, kiugró elegyfák műszaki igényeket elégítenek ki törzse­ikkel, és'keresett cikkek lesznek a jövő­ben is. Az ilyen telepítés, felújítás, ne­velő munka csak fantáziát és egy kis gondosságot igényel. A vörösfenyő üde zöld, kimagasló kúpjai már távolról hirdetik az ott munkálkodó szakembe­rek tudatos esztétikai alakító munká­ját. A rontott erdők néhány bizarr ala­kú fáját szintén érdemes meghagyni, különösen akkor, ha ezek az állomány szélein vagy tisztásokon állnak. Nem­csak a városokban kellenek szobrok, emlékművek: az erdők monumentális emlékművei az évszázados faóriások. Érdemes és meg is kell ezeket kímélni. Az erdővédelmi szakemberek nem­igen szeretik az ilyen visszamaradt fá­kat, hiszen betegségeket teijesztenek. Esztétikai értékük viszont mégis meg­éri a fenntartásukat. Ez a sok munka az erdőben állandó erdőjárást, sok-sok „sétát” követel. A szerteágazó feladatok az erdész teljes figyelmét lekötik. Mindig mindenre ügyelnie kell, még a madarak hangjára is. Az erdész munkáját a madárvilág is Segíti. A kakukkok hangja közelgő ro- vardúlásról ad hírt, a harkályok kopá- csolása jelzi, hogy egyes fák faanyagát már másodlagosan károsító rovarok álcái teszik tönkre. Az erdészeti szaktu­dományok között az erdő élő és élette­len károsítóinak ismerete külön tudo­mányág. A kezelő erdésznek, az egyes erdőgazdaságoknak nagy gondot okoz az erdők védelme. Sokszor ezen a.terü- leten kell bevetni az erdőgazdaság tel­jes erejét, a legkorszerűbb technikai eszközöket. Képünkön: fatörzsgallyazó robot működés közben; ez is az erdő szépsé­gét szolgálja. A fatörzsre tapadó kere­kei segítségével „felmászik” a fára, és néhány perc alatt körbe forgó fűrészé­vel levágja az oldalágakat. (MTI Kül­földi Képszerkesztőség) A Garzon Bútorgyár új üzemcsarnoka Székesfehérváron a Garzon Bútorgyár 4400 négyzetméteres alapterü­letű gyártócsarnokkal bővült. Az új csarnokban NSZK-beli és olasz gyártmányú NC és CNC vezérlésű, programozható gépsorokat helyeztek üzembe. Az új gépsorok pontosabb és jobb megmunkálást, valamint a piaci igényeknek megfelelően a kis szériákra való gyors átállást is lehető­vé teszik. A bútorgyár termékei a hazai piac mellett eljutnak a svéd, az anj*ol, a francia és az amerikai üzletekbe is. Képünkün az olasz gyártmá­nyú lapszabászgép. (MTI-fotó) | . oitrttttttmuuiiiiiiiiuitntmmi mtmtnet: 11 ttitti 11 imtmmmmmmmtt a p P » tt u 9 a P P tt p V* SÉl äm UJ, BEMUTATÓRA SZÓLÓ ÉRTÉKPAPÍR, alternatív KAMATOZÁS Évi 18% bruttó kamat. Az OTP-Bank fiókjaiban november 19-éig megvá­sárolt LETÉTI JEGYEK TOMBOLÁN vesznek részt. Sorsolás: 1988. december 19. Főnyeremény: 1 db FIAT UNO személygépkocsi, s még száz értékes nyeremény. Részletes felvilágosítás: valamennyi OTP-Bank-fiókban. NÁLUNK AZ ÜGYFÉL ÜZLETI PARTNER! 8 5 tt 8 P P 8 8 P 8 n 8 8 8 P 8 8 8 8 2945 9 8 p KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BACS-KISKUN MEGYEI igazgatóságának közlése GAZDASÁGI JELZÖSZÄCK Megnevezés 1988. f—Ií(, negyedév az 1987. l-lít. negyedév %-ában SZOCIALISTA IPAR A termelés3 97,2 A foglalkoztatottak szára 97,9 Az egy foglalkoztatottra jutó‘termelés3^ 99,3 A megyei székhelyű véllalatok, szövet­kezetek összes értékesítése^' 101,4 Ezen belül: külkereskedelemnek 108,0 KIVITELEZŐ ÉPÍTŐIPAR A saját építésl-szerelést tevékenység értéke*5^ 101,1 Az építési-szerelési tevékenységen foglalkoztatott fizikaiak szára 101,5 Az egy építési-szerelési tevékenységen foglalkoztatott fizikaira jutó saját építés leszerelést tevékenység értéke^/ 99,6 NEZŐGAZD4S& Szarvasmarha I __e .. , , 102,7 állom ány a nagyüzemi gazdasá- * Sertés | gokban szepterrber 30-án 105,5 A mezőgazdaság árueladása a szocialista jj kereskedelemnek /mennyiség/ Vágómarha I 95,3­Vágósertés | sl3ly 5zerint 101.2 Tehéntej | .104,7 ■ Tyúktojás * 80,5 • KISKERESKEDELMI ELADÁSI FORGALOM c/ Bolti élelmiszerek és élvezeti cikkek 109,1 Vendéglátás . 112,J0 Ruházati^cikkek 103,4 Vegyes iparcikkek 116,6 ÖSSZESEN 113,1 a7 Terméksorok alapján, b/ összehasonlítható áron. c/ Folyó áron. FESTÉKSZALAGOKAT vásároljon a COMPUTER-M Irodában! 10% engedményt adunk a következő festékszalagok árából: A 'Ö' A A l Eredeti, importból származó | A * A * A A A A * A A 9 9 9 A A A A A A A A A * * MT—86 festékszalag MT—490 festékszalag EPSON FX 1000 festékszalag Commodore MPS 801 festékszalag Várjuk kedves vásárlóinkat! COMPUTER-M Iroda Kecskemét, Horváth Döme u. 12. Tel.: 76129-162, 28-771. nettó 1050 Ft nettó 780 Ft netté 780 Ft nettó 600 Ft AAÍAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÍAAAAAAAAAAAAAAAAA Mikroelektronika és társadalom Ami tegnap még hihetetlennek tűnt, ma már nem az, s amit ma utópisztikusnak kiáltanak ki, az holnap már... A fejlődés, az élet bármely területét nézve, nem áll meg. A mikroelektronika befész­kelte magát közénk, nem is tudunk ma már meglenni nélküle j^S sze­rencsére. Ennek a nélkülözhetetlen tudománynak a társadalomban el­foglalt helyéről kérdeztük dr. Szentgyörgyi Zsuzsát, az Ipari Mi­nisztérium főtanácsosát. Sok-sok példát lehetne felso­rolni a változásra, fejlődésre. Öt­ven évvel ezelőtt egy rádió a nagy sublót tetejét betöltő szobadísz volt. Jelenleg akár zsebre is rakha­tó, és ugyanolyan jó minőséget és szolgáltatást nyújt, mint elődeik. Vagy a mintegy ötven évvel ezelőtt megépített. első elektronikus szá­mítógép hatalmas területet foglalt el, ma meg az ennél nagyobb telje­sítményre, szolgáltatásra képes személyi számítógép az íróasztal felén elfér. A mikroelektronika mint technológia teszi lehetővé, hogy az alkotó elemeket viszony­lag olcsón és nagy tömegben lehes­sen előállítani. Az otthonokban szinte mindenütt megjelent az elektronika, ma egy magyar csa­ládnak is négy-öt rádiója, olykor két tévéje is van, de lehet program- vezérelt mosógépe, és számos tech­nikai újdonsággal dicsekedhet. És ezek csak átlagos, napi dolgok. Ami ennél fontosabb: létre lehetett hozni nagy adatbankokat, vala­mint olyan ipari eszközöket, ame­lyek biztosítják a viszonylag olcsó termelést, a nagy megbízhatósá­got, a piacon való rugalmas igazo­dást. —1 Persze ne feledkezzünk meg a hátrányokról sem. Mert olyan technikai újdonság, megoldás, amely csak előnyökkel járt volna az emberiség életében, nincs. Vala­mi módon mindig változásokat, hátrányos helyzeteket is teremtett a fejlődés. Amikor Jacquard felta­lálta a programozható szövőgépet, takácsok ezrei váltak munkanél­külivé. Amikor feltalálták a gőzgé­pet, és az elterjedt, kézimunkások százezrei kerültek az utcára. Pél­dák sorát lehetne még emliteni. És most, amikor az elektronika — melynek alapja a mikroelektroni­kai technológia széles körben terjed, sok munkahely vagy meg­szűnik, vagy átalakul, és azzal jár, hogy emberek ebeinek kell új szakmát tanulniuk nálunk is. — Sokat halljuk, hogy elmara­dottak vagyunk, a hátrányunk folyton nő. Ez sajnos igaz. Túlsá­gosan lemaradtunk az elektronika fejlesztésében, különösen a mikro­elektronikai technológiában. A szakemberek már a hetvenes évek elején sürgetően vetették fel: épitsünk mi is mikroelektronikai gyárat. Akkor még viszonylag ol­csóbban lehetett volna belépni az integrált áramkört gyártó orszá­gok sorába. Kétségtelen, hogy a tudás, a szakismeret akkor is első­sorban az amerikai cégek birtoká­ban volt, és bizony, ha nem is léte­zett még a COCOM-lista, de azért voltak tiltások. Nem szivesen ad­tak el haladó technológiát szocia­lista országoknak. Ennek ellenére berendezkedhettünk volna a mik­roelektronika fejlesztésére. — Magam is részt vettem az előtanulmányokban, de sajnálattal mondhatom, késve és keveset ér­tünk el. Kétségtelen, hogy az olajprogram fontos volt, hogy az olefinprogram is hasznot hozott. Ezeken túlmenően egy sor más te­rületre ment el a már akkor is ke­vés pénz. A nyolcvanas évek elején született egy határozat; integrált áramköröket előállító gyárat kell építeni. Csakhát erre sem jutott annyi pénz, mint amennyi kellett volna. Végül az egész gyárat bezsú­folták egy meglévő telephelyre. Ennek később sajnálatos követ­kezménye lett. Megépült a gyár, elkezdett üzemelni, azután nyolc­vanhalt közepén kigyulladt és le­égett. Azóta megint ott tartunk, hogy nincs ... Sajnos, a verseny­társak nem kérdeznek minket, pa- tópálokat, hanem haladnak to­vább a fejlődés útján, és azt kell mondani, ami reményünk még volt, lassan szertefoszlik. Persze megvehetünk mi készen például számítógépet, megrendelhetünk kész távközlési rendszereket is, ha van miből. Természetes, hogy nem nekünk kell mindent elkészíteni, de alkatrész hélkül, alapelem nél­kül majdnem olyan egy iparág, mintha például minden acéllemezt külföldről hoznánk be. Az is igaz, hogy nem lehet a teljes választékot itthon gyártani alapanyagból sem, alkatrészből sem. De valamilyen alapanyagiparnak lennie kell! H. J.

Next

/
Thumbnails
Contents