Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-02 / 262. szám

1988. november 2. • PETŐFI NÉPE • 3 VÁLASZ FÜGGŐBEN MARADT KÉRDÉSEKRE Fórum a tévéadás után Bácsalmáson Az előzményekhez tartozik, hogy október 17-én a Szegedi Körzeti Tévéstúdió Várospódium című adása nem váltott ki teljes körű elismerést Bácsalmás lakóiból. Miután valameny- nyi közérdekű kérdésre — az adás ideje meghatározott — nem tudtak válaszolni, kósza hírek, rosszindulatú pletykák, vezetőellenes megnyilatkozások terjedtek el a városban. Ezért október 27-én Ami a tévéadásból kimaradt címmel nyílt várospolitikai fórumot szerveztek a városháza díszter­mében, ahol a párt városi bizottságának két titkára, éa városi tanács elnöke és a vb-titkár, a Hazafias Népfront városi titkára, s az országgyűlési képviselő is megjelent. Szerencsésen jött össze, hogy a fórumot Gellérfi László,- a Szegedi Körzeti Tévéstúdió -gaz adás szerkesztőriportere t- vezette le. Az első kérdésre, a tévéhez beküldött levélre —^ hogyan jutott lakáshoz a tanácselnök lánya, illetve miért a beosztot­takkal művelteti hobbitelkét E-, így válaszolt az érdekelt: A hobbikertet a félje műveli, ezt tanúk is bizonyítják, s leánya hivatalosan, éppen úgy, mint más állampolgár, jutott lakáshoz. Ezt a választ a fórumon részt vevő mintegy kétszáz városi polgár tudomásul vette. Azután újabb kérdések kö­vetkeztek. Egy csokor ezekből: Miért nem lehet ott a kérelmező a szociálpolitikai segély elbírálásánál? Miért nincs énekkar, fúvószenekar, teniszpálya, atlétikai verseny Bácsalmáson? Mikor hozzák rendbe a napközi otthont? Mi lesz a kisegítő iskola sorsa? S a válaszok: A szociálpolitikai segélyek elbírá­lása során beszélnek a kérelmezővel, de behívni, s óhatatla­nul várakoztatni őket aligha lenne célravezető. Ezután azon­ban/-^tájékoztatás céljából — közszemlére bocsátják a segélyben részesülők névjegyzékét. Ami a korábbi sporttró­feákat illeti, a Siskovics-kúriában létesített gyűjtemények házába kerültek, a fúvósok hangszereit a vaskúti zenekarnak adták kölcsön, a sportegyesületben megkezdték a tenisz­szakosztály szervezését, a pálya építését. Emellett társadalmi munkában — erre volt felajánlás — a szabadidőparkban lehet újabbakat is építeni. A napközi otthon felújítására csak a következő ötéves tervben lesz pénz, köszönték a társadalmi felajánlást, ezekre igényt is tartanak, de ezt a munkát csakis ilyen módon felelőtlenség lenne elkezdeni. A kisegítő iskola nem szűnik meg. S ezután villámkérdések, válaszok következtek: Felhasz­nálják-e a Sós-tó gyógyvizét? (A kotrás megtörtént, egy év múlva véglegesen eldől ennek a sorsa.) A Proletár utcában mikor lesz vezetékes ivóvíz? (Ha a lakók egyhangúan akar­ják, jövőre.) A Kálvária soron miért csak december 31-én kezdődik a gázszolgáltatás? (Október 20-ától van.) Katy- márra eljut-e a gáz? (Nem, ehhez százmillió forintra lenne szükség.) Van-e a megyei tanácsban a városnak képviselője? (Igen. Terbe Dezső, a Hazafias Népfront megyei titkára, Vida Miklós, a városi pártbizottság első titkára, akik minden kérést közvetítenek.) Mibe került a városnak az NSZK-beli Backnangba való kirándulás? (A testvérvárosi kapcsolat fel­vételére mindenki saját pénzén utazott.) Mikor szüntetik meg a szemét lerakását a Csájerban? (A következő ötéves tervben rendezik ezt a részt, sőt, megvalósítják a csatorná­zást is), s így tovább .. . A két és fél óráig tartó kérdés-felelet végül is jó hangulatú beszélgetéssé alakult. Gémes Gábor KÖZÚTI ELLENŐRZÉS — TANULSÁGOKKAL Minden hatodik baleset halálos Drót a kipufogón ^ Okmányok nélkül — Kölcsönkért meseautó — ^Szökevény” kerékpáros ;i: Minden hatodik baleset ember­életet követel. A rengeteg elszomo­rító esetből sokan nem tanulnak, és ittasan a saját és a mások életét kockáztatják. A balesetek száma nő: az év eddig eltelt időszakában 20 százalékkal emelkedett a tava-, lyihoz képtöt. . A statisztikai adatok, a megdőld bentő tények helyett most inkább a megelőzésről beszélünk, pontosab­ban arról, hogy mit tesz a rendőrség a veszélyhelyzetek csökkentéséért. Mint már beszámoltunk róla, ok­tóberben az ország egész területén fokozott közúti ellenőrzést végez­tek. Munkájuk során sokféle ta­pasztalatot szereztek, melyek közül néhányat velünk is megosztottak. Talán maguk az esetek tanulságo­sabbak, mint a száraz adatok. * Ladánybene határában egy fiatalem­ber tűnt fel zörgő, csattogó járművén. A régi Simson motorkerékpár féklám­pája nem működött, a kipufogót egy rozsdás dróttal kötötték föl, az első lámpája helyén egy csupasz izzó kandi­kált a szabadba. S hogy tetézze gondat­lanságát, vasdarabokkal megrakott szatyrot akasztott a kormányra. jjtSS9|Az öcsém tette tönkre a motort —kezdett mentegetőzni —, amikor ka­tona voltam. — Biz’ isten, mihelyst lesz egy kis pénzem, megcsináltatom. Ám erre senki sem volt kíváncsi, mert ha balesetet okoz, vagy áldozattá válik, ez már teljesen mindegy lesz. A 200 forint helyszíni bírság kifizetése után továbbhajthatott motorjával, az­zal a kikötéssel, hogy amíg ilyen rossz állapotban ván a jármű, nem használja. A vajszínű Dacia még utánfutót is vontatott. A középkorú asszony saj­nálkozva árulta el, hogy semmiféle irat, okmány, de mégy egy fitying sincs nála. Némi intelem után útjára bocsátották. — Tudja — fordult hozzám Korok- nai József —, az ember érzi, hogy kivel találkozott. A fölösleges zaklatásnak semmi értelme. Ennek az autónak kifo­gástalan volt a műszaki állapota — magyarázta, miközben már az újabb leállított járműhöz tartott. A világoskék ZE-s rendszámú 1500- as Lada vezetője és utasai döbbentek meg a legjobban azon, hogy hiányzott a háromszögkészletük, a rendszámtáb­lát nem lehetett megvilágítani. Ha pe­dig felkapcsolták a lámpákat, a jobb oldali tompítottként, a bal pedig fény­szóróként működött. Országúti világí­tásuk egyáltalán nem volt. — Érthetetlen! Tegnap csinálták meg az autóklubban — mondták, s ezzel mintegy azt is hangsúlyozták, hogy ők semmiről sem tehetnek. Ja, hogy a jobb oldali sárvédő hiányzik? Nekik nem szólt senki. Mindenesetre holnap mindent megcsináltatnak. Ez a kijelentés azonban süket fülekre talált, mert ugyebár az ilyen ellenőrzések után összeroppannának a sok munkától az autószerelők. Végül az 500 forintos helyszíni bírságnak már majdnem örült a vezető, mert megtudta, hogy akár a rendszámot is levehették volna ennyi hiányosság miatt. Bekászálódtunk az ellenőrző gépjár­műbe és a Ladánybene—Méntelek kö­zötti útszakaszra tettük át állomáshe­lyünket. Már szürkület volt, elkelt a világítás. Egy csettegő közeledett fe­lénk. A vezetői engedély és személyi igazolvány nélkül közlekedő gazda ma­ga mellett — egy szál deszkára ültetve — a komáját is szállította, szabálytala­nul, mert a lassú járműveken csak egy személy utazhat. — Mondja, nem szereti maga a szomszédját, hogy ideülteti? — kérdez­ték tőle. — Ez a legveszélyesebb hely! Csak ide, 100 méterre mennek, ma­gyarázta a vezető. Hogy miért nem mű­ködik az irányjelzője? Be van kötve, mondta, csak nem üzemel. A 300 forint helyszíni bírság kifizetése után folytat­ták útjukat, ki gyalog, ki a csettegőn. Közben több vállalati kisteher- gépkocsit is ellenőriztek. Egyet sem ta­láltak köztük, amelyiknek rendben lett volna a menetlevele. Persze ők is men­tegetőztek, merthogy elfelejtették, vagy pedig a családjukhoz siettek. Jólesett hallani, milyen családszeretők ezek a vezetők. A rendőrök azonban gyorsan elmagyarázták, hogy egészen másról van szó. Általában szándékosan töltik ki hiányosan a menetlevelet, mert így egy kis mellékkeresethez juthatnak. Egy igen rossz állapotban lévő 1200- as Ladát állítottak meg a rendőrök. A motorháztető felnyithatatlan volt, bár direkt erre a célra még egy drót is kilógott belőle. Gumijai kopottak, hát­só sárvédője elveszett, elöl-hátul ka­rambol nyomai látszottak. — Ez nem a mi kocsink — magya­rázkodott a hölgy, Nem tudtunk másikat szerezni. Nagyon kellettek a gumik, ezért utaztam Halászfalura. A férjem autószerelő. 4$^j- És elengedte magát egy ilyen ko­csival? — kérdezték tőle. — Hát nem volt más, de mondom, hogy nem a miénk. — Asszonyom, az bennünket nem ér­dekel. Maga közlekedik vele. Három­száz forintot kérünk. Amint besötétedett, sorjában jöttek a világítás nélküli biciklisek. Alig lát­tuk őket, pedig csak méterekre lehet­tünk tőlük. A többségük erősen ittas volt. Az út szélén, a lajosmizsei út mel­lett a sötétségből egy kivilágítatlan ke­rékpáros alakja sejlett elő. A főtörzsőr­mester rávilágított, és megállásra szólí­totta fel, de ő csak tekert tovább. Me­gint rákiabált, gondolván, csak nem akar kerékpárral menekülni. Ekkor a biciklis visszakiabált: — Megállnák én, de nem látok! — Hát ez az — hangzott a válasz. * Egyetlen napon a fokozott ellen­őrzés során 871 járművet állítottak meg a Kecskeméti Rendőrkapitány­ság közlekedési alosztályának rendőrei és önkéntesei. Huszony­nyolc esetben feljelentést tettek* hét alkalommal ittasság miatt. Helyszí­ni bírságot 139 személy fizetett. Ba­ján és vonzáskörzetében a kétnapos akció folyamán több mint ezer jár­művet ellenőriztek. A helyszínen hat vezetői engedélyt bevontak, har­minchat személy ellen szabálysérté­si eljárást indítottak és 144 közleke­dőt megbírságoltak. Valójában nem is a rendőrségi ellenőrzés adatai, hanem a mögöt­tük meghúzódó tények a fontosak. Az, hogy sokan ittasan ülnek a vo­lán mögé, vagy igen rossz műszaki állapotban lévő járművel közleked­nek, miközben nap mint nap áldoza­tokat követel a forgalom útjainkon. Bencze Andrea A megújulás sodrában Fölfokozott érdeklődés övezi az új típusú szerveződéseket, hiszen ezek már programjuk kialakítása előtt keltenek szimpátiát vagy ellen­szenvet, szereznek csendes pártoló­kat, ébresztenek aggályt, hogy va­jon nem zűrzavart, anarchiát okoz- e jelenlétük a közéletben? Az ezen szervezetek működését legalizáló törvény társadalmi vitája zajlik, de eközben mindannyian tudjuk, hogy megítélésük alapja nem csupán az, hogy milyen szándékokat deklarál­janak, hanem mindenekelőtt az, hogy mit valósítanak meg belőlük. A Politikai Bizottság a párttagság, valamint a párt velük való kapcso­latát ezt figyelembe véve tartja kia­lakíthatónak. E kapcsolat értelem­szerűen lehet partneri, vitázó de elutasító is. Hiszen ami nem sérti az Alkotmányt, nem ütközik törvény­be — ez a bejegyzés feltétele Ej- az még lehet a párt politikájától eltérő, azzal szembehelyezkedő, más alter­natívát kínáló, s ily módon a párt­tagsággal össze nem egyeztethető. Nagyon leegyszerűsítve a képet, nincs másról szó, mint arról, hogy a társadalomban meglévő érdek- és . nézetkülönbségek nyilvánosan is, megfeleld szervezeti keretek között is kifejezésre juthatnak. Megjelené­süket, hatásukat nincs okunk lebe­csülni, de túlbecsülni sem lehet őket. Hiszen részelemei csupán an­nak, amit radikális társadalmi­gazdasági reformnak nevezünk, részelemei a politikai intézménye rendszer korszerűsítésének. És eb­ben a folyamatban nem az az elsőd­leges, hogy hány új országos vagy helyi szervezet jön létre, hanem az, hogy miként tölti be hivatását a párt, az állam, a kormányzat, az Országgyűlés, a tanácsok, a szak- szervezetek és így tovább. A megú­julás, az átalakítás fő sodrát ezek adják. Szigorúan a tényékhez ragasz­kodva: a változtatás, a megújulás programja a pártban fogalmazó­dott meg. A kormány stabilizációs programját az Országgyűlés fogad­ta el. A májusi pártértekezlet min­denekelőtt a párton belüli, a fejlő­dést gátló tényezők fölszámolását sürgette, a párt megújítását tekint­ve feladataink megoldása kulcskér­désének. Az MSZMP kezdemé­nyezte a szerepek és a felelősség tisztázását, beleértve a párt, állam, kormány, a társadalmi szervezetek és mozgalmak hivatását és részvéte­lét a hatalom gyakorlásában. A pártértekezletet megelőző viták­ban már érzékelhetővé vált a politi­záló párttá válásnak nemcsak az igénye, hanem hellyel-közzel a gya­korlata is. Másként tevékenykednek a párt vezető testületéi és nem csupán a legfelső szinten. A párttagság poli­tizál, ha nem is mindig olyan maga­biztosan, mint sokan elvárnák tőle. Önbizalmát nyilván gyengítik még meg nem vitatott kérdések — köz­tük ideológiai természetűek —, s mindenekelőtt az, hogy nyomasztó- ak gazdasági terheink, feszültsége­ink. A nehezedő életkörülmények a párttagság közhangulatát is ront­ják. Nem könnyű kiállni olyan prog­ram mellett, amely rövid távon nem ígér javuló életszínvonalat, ráadá­sul e program eddigi részmegoldá­sai korántsem tökéletesek. Az is ta­gadhatatlan, hogy lényegesen meg­változott az Országgyűlés munkája. Jogai bővültek, felelőssége meg­nőtt. Vitázó parlamentté vált, dön­tésre képes választott testületté, ter­mészetesen működésének számos hiányosságával egyetemben. Az át­rendezés nem hagyta érintetlenül a szakszervezeteket sem. És ebben sem az a legfontosabb, hogy példá­nak okáért megalakult a SZOT-tói független TDDSZ. Az egész szak- szervezeti mozgalom van átalaku­lóban, forrongó állapotban, szere­pének új fölfogása a nyilvánosság előtt, a tagság bevonásával formá­lódik. Hasonló időszakát éli a KISZ is, amely ugyancsak országos értekezletre készül, és bizonyos, hogy bármilyen elhatározásra jut­nak is a küldöttek, az ifjúsági szö­vetség megváltozik. A Hazafias Népfront ugyancsak újraértelmezi önmagát, és folytathatnánk a sort. A felsorolás nem minősítés és nem magyarázkodás. Szó sincs ar­ról, hogy valami központi elhatáro­zás végrehajtásának lennénk tanúi. Ami napjainkban történik, az az ország, a társadalom fejlettségéből, állapotából következik. Annak fel­ismeréséből — és ebben van a párt­nak elvitathatatlan érdeme —, hogy a valóságra nem lehet ráerő­szakolni még oly tetszetős elveket sem. Mert ha nem állják ki a gya­korlat próbáját, előbb-utóbb hite­lüket vesztik. Maros Dénes Újabb műveseállomás Műveseállomást létesítettek Székesfehérvárott Az intézmény naponta két műszakban hat-hat beteget tud ellátni. Az állomás átadásával lehetővé vált, hogy a városban kezeljék a Fejér megyei akut és krónikus vesebeteg­ségben szenvedőket, akiket eddig Budapestre szállítottak. (MTI-fotó) KÉPERNYŐ Hányszor fárad a rest? Ha végigböngésznénk O. Nagy Gábor vaskos könyvét, amelyben sok ezer szólásunkat és közmondá­sunkat gyűjtötte össze, biztosan rá­jönnénk: az ott leírt egykori böl­csességek közül mára már többnek módosult a jelentése. Napjaink szó- használatával: át kell értelmeznünk ezeket is. Hiszen például gazdasági­társadalmi viszonyainkra vonat­koztatva vajon állíthatnánk-e még jelenleg is azt, hogy járt utat járatla­nért ne hagyjunk el? S vajon kétszer fárad-e a rest? E kérdést a kecskeméti vasútállo­máson juttatta eszembe egy közép­korú asszony, aki csemetéit ezzel a közmondással intette rendre. A fiú és a kislány ugyanis a vonatra vára­kozva cukorkát eszegetett, s hogy jobban teljen az idő, az apró édessé­gek összegyűrt csomagolópapírjai­val meg-megcélozták a néhány lé­pésnyire lévő szemétgyűjtőt. Már jópár sikeres dobáson túlle­hettek, amikor a lányka előszőne elvétette. És ekkor hangzott el az intelem, ami azonban nem maradt válasz nélkül. A fiú ugyanis okos érveléssel kifejtette, hogy — a köz- tisztaságra is ügyelve—legalább tíz oda-vissza utat spóroltak meg ad­dig, amíg „kétszer” kellett fáradni­uk, tehát mégis a gyűjtőládához gyalogolniuk, sőt lehajolniuk a célt tevesztett papírgalacsinért S 'valóban: kockáztattak, de tizenegyből tíz sikeres vállalkozás kétségtelenül nyereségesnek tekin­tendő. Nem minden tanulság nélkül va­ló tehát ez a látszólag aprócska eset. Hiszen hány üzem, vállalat jár még ma is a kitaposott, de vesztesé­ges úton, netán selejtet vagy ha­szontalant termelve, s ily módon közvetetten hány másiknak csök­kentik a sikeres „dobásaiból” eredő hasznát? A minap a Kiskunfélegyházi Áp­rilis 4. Gépipari Művek egyik szoci­alista brigádjának tagjai mondták el a többi között: vállalkozó szel­lemre van szükség, s fegyelmezet­tebbé, szervezettebbé, átgondoltab­bá kellene tenni országos méretek­ben a termelést, és ezzel összefüg­gésben hangsúlyozták a minőségi munka jelentőségét is. Ez utóbbi indoklásaként kifejtették, hogy egyelőre nem ritkán kénytelenek más vállalatok résztermékeit in­gyen, többletmunkával ja­vítgatni. Vagyis a régi beidegződé­sek és szokások szerint dolgozók miatt ők veszítenek időt és energiát. Ez is „elviszi” mind a kis, mind a nagyobb közösség nyereségét. E mondatok alapján már az a kérdés fogalmazódik meg, misze­rint vannak improduktívan, hanya­gul termelők, akik egyszer fárad­nak, s miattuk mások kétszer? Messzire vezethetnek hát egy ap­rócska vasútállomási gyermektör­ténet általános érvényű tanulságai is. Az eredeti közmondásnak ma már jó lenne ekképpen módosulnia: a rest törvényszerűen mindig két­szer fárad, az okos, az ügyes, a talá­lékony és a sikeres pedig csak rit­kán kényszerül erre, de akkor sem mások hibájából. Vitaszek Zoltán Történelmi lecke Minek köszönhető, hogy viszonylag gyorsan a képernyőre került a Gulyás testvérek Isonzó-filmje? A készítésben közreműködő Magyar Televíziót -Sel- ismerést érdemel üyen küldetéses fil­mek támogatásáért! — megilleti a be­mutatás joga? Vagy- a forgalmazók nem látnak üzletet e filmszociográfiá­ban? Én mindenesetre újra műsorra tűzném, alkalmasabb időpontban. Fontos alkotás. A szerzők világháborús trilógiájá­nak középső darabját már méltattuk, szóltunk róla kecskeméti vetítésekor is. Fölösleges ismételni dramaturgiájának kis remekléseit. Utaltunk arra is, hogy az olasz folyó partjain, a déli hadszínté­ren lezajlott véres ütközetek fölidézésé­vel valójában huszadik századi törté­nelmünk véres bugyrait fakasztották föl. Képet kaptunk egy jobb sorsra ér­demes, háborúkat, diktatúrákat megélt nemzedék történelemszemléletéről. így válik még nyilvánvalóbbá: közülük számosán olyan áldozatok, akik ma sem tudják, hogy oktalan célokért szenvedtek hónapokig, évekig, vesztet­ték kezüket, lábukat, látásúkat, roko­naikat. A sok nyomorúság, megalázta­tás, igazságtalanság sem ébresztette rá őket, hogy eleve hiábavaló volt az egész... Vitathatatlan, hogy a hadsereg szét­bomlasztása, a felelőtlenül kötött fegy­verszünet súlyosan befolyásolta orszá­gunk állapotát, tárgyalási pozícióin­kat, de önáltatás, félrevezetés az ison- zói veteránok tudatában is toyábbélő — mindenkinek hiedelem, amely szerint a hátország vesztette el a háborút. Legtöbbjük nem tanult a múlt szörnyűségeiből, ugyan­úgy újra kezdené ma is, a tegrfap szőr-_ nyű tanulságai nem kiabálnak ki az ismeretlen katonasírokból. Igazságos, korszerű történelemszem­lélet, mikor jön el a te országod? Ki- mondva-kimondatlanul a tisztánlátást sürgették, követelték a döbbenetes képsorok. Vádolták a háborút, vádol­ták az olykor a háborúnál is kegyetle­nebb, embertelenebb társadalmi igaz­ságtalanságokat. * * * Miért is hangzik gyanúsan a művé­szetek világában a mester minősités? A reneszánsz nagy művészei még büsz­kék voltak arra, hogy tudtak bánni a rájuk bízott, megmunkálandó anyag­gal, tudták törvényszerűségeit, termé­szetét. A világért se szeretném a filmművé­szet csúcsai közé sorolni- a vasárnap este vetített 9/b című kanadai filmet. Csak amúgy hétköznapiasan mondom: jó mestermunka volt. Biztosak voltunk abban, hogy a rokonszenves tanár vé­gül is rendbe szedi osztályát, mégis drukkoltunk neki, élveztük az olykor túlhangsúlyozott fordulatokat. Vér, hulla, rablás, pisztoly, méreg nélkül is kellemesen telt el a vasárnap este. Győi zött a rendező James Swan és pompás: gárdája, mint a 9/b. Heltai Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents