Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-15 / 247. szám

1 2 • PETŐFI NÉPE • 1988. október 15. Átadták Kiskunhalasnak a Hild-érmet KÖZÉLET Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, j miniszterelnök pénteken a Parlament­ben fogadta Jorge Lezcano Perezt, a ' Kubai Kommunista Párt havannai bi­zottságának első titkárát. A megbeszé- . lésen jelen volt Jassó Mihály, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára, valamint Faustino Manuel Be- ato, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete. * Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke pénteken fo­gadta Keyvan Imanit, az Iráni Iszlám Köztársaság rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét. A látogatást a diplomata kérte. (MTI) Stadinger István Pekingben Egyhetes hivatalos látogatásra pén­teken délelőtt Pekingbe érkezett Stadin­ger István, az Országgyűlés elnöke és az altala vezetett parlamenti küldöttség. A küldöttséget a kinai főváros repü­lőterén Liao Han-seng, a kínai orszá­gos népi gyűlés állandó bizottságának alelnöke üdvözölte, majd a nap folya­mán a parlament épületében fogadta a vendégeket. A találkozón tájékoztat­ták egymást parlamentjüknek a szocia­lista építésben betöltött szerepéről és hazájuk gazdasági fejlődéséről. Kínái és magyar részről egyaránt kifejezésre jutott az az óhaj, hogy tovább kell fej­leszteni a kapcsolatokat és az együtt­működést a két parlament között. A találkozóról kiadott kínai jelentés aláhúzza, hogy a hatvanas évek óta ez az első magyar parlamenti küldöttség Kínában. Kohl kancellár Moszkvába látogat Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancel­lárja október 24. és 27. között hivatalos láto­gatást tesz a Szovjetunióban. Ezt pénteken egy időben jelentették be a nyugatnémet és a szovjet fővárosban. Friedhelm Ost államtitkár, a bonni kabinet szóvivője azt is megerősítette, hogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjet­unió államfője 1989 első felében viszonozza Kohl látogatását. A szóvivő úgy értékelte, hogy mindkét látogatás kiemelkedő esemény lesz az általános nyugatnémet—szovjet kap­csolatok szorosabbra főzése, mindenekelőtt a politikai párbeszéd és a gazdasági érintkezés elmélyítése szempontjából. Emellett külön kiemelte az együttműködés jelentőségét a kulturális csere és a családegye­sítés területén. Gorbacsov és megbeszélései A szovjet—olasz viszony erőtel­jes fejlesztése, ezen belül is a gazda­sági együttműködés erősítése volt a központi témája Mihail Gorbacsov és Ciriaco de Mita pénteken meg-. tartott második moszkvai megbe­szélésének. Az eszmecserén, ame­lyet ezúttal a Kreml Katalin-termé- ben tartottak, részt vett Nyikolaj Rizskov miniszterelnök, valamint a két külügyminiszter és más politi­kusok. Az SZKP KB főtitkára és az olasz kormányfő — aki csütörtök este érkezett hivatalos látogatásra a Szovjetunióba és közvetlenül meg­érkezése után már tárgyalt a szovjet vezetővel—külön kiemelte, hogy a két ország közötti gazdasági kap­csolatok meghatározó jelentőségű­ek a szovjet—olasz kapcsolatrend­De Mita szer egésze szempontjából. (Olasz­ország a Szovjetunió harmadik leg­nagyobb kereskedelmi partnere.) Mihail Gorbacsov kezdeményezte, hogy a két ország vállalatai kezdje­nek együttműködést harmadik or­szágok piacain is. A főtitkár egyút­tal szóvátette, hogy Olaszország­ban—más nypgati államokhoz ha­sonlóan —ma még számos korláto­zás hátráltatja a Szovjetunióval ki­épített kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztését. A kétoldalú tudományos, mű­szaki együttműködés élénkítése kapcsán a szovjet vezető ,a pénteki eszmecserén javaslatot tett Olasz­országnak az űrkutatási együttmű­ködés szorosabbra fűzésére, ezen belül pedig olasz űrhajós űrutazá­sára —szovjet űrhajón. (Folytatás az 1. oldalról) is rátalált önmagára, anélkül, hogy el­rontotta volna hagyományait. Ez a kö­zösségi forma különleges megbecsülést, különleges figyelmet érdemel. Nagyon jellegzetes, ahogy az ipar teret, helyet foglalt magának ebben a városban. Azt láthatjuk, hogy sikeres meg bukott vállalkozások után az ipar is részesévé válik Kiskunhalas társadal­mának úgy, hogy eközben a város nem kénytelen önazonosságát elveszteni. Ez is hozzátartozik a Hild-érem megítélé­séhez. Hiszem, ez az iparosítási forma lenne az igazi, szerves formája — ha ebből újabb jó vállalkozások jönnek ki — a magyar táj, a magyar vidék fejlő­désének. S akkor „vidéket” emlegetni nem le­becsülő hangsúlyokat jelentene, hanem ellenkezőleg, egy sajátos magyar emel­kedési és építkezési formát a szónak most már nem csupán tárgyi, hanem lelki-szellemi értelmében is. A jövőre nézve talán azt is kimond­hatom, s remélhetem: Kiskunhalas az ipar és az iparkodás, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, a népművészeti ha­gyományok és a szellemi teljesítménye­ket nyújtó iskola, művelődés együttes hatásaként soha nem lesz iparvállala­tok lakókolóniája, hanem város lesz a szó nemes, igaz értelmében. Szerkezeté­ben, építészetében is. Vagyis egy emel­(Folytatás az 1. oldalról) formájáról, valamint az idei gazdasági tendenciák elemzésével már most elő­készítsék a jövő évi folyamatok irányá­nak meghatározását. Bejelentette azt is, hogy a sajtó képviselői a tanácste­rem melletti helyiségben monitoron követhetik nyomon a vita fejleményeit. Az ügyrendi kérdések tárgyalása előtt többen szót kértek, s hangsúlyoz­ták, hogy rendkívül jelentős, érdemi eseményként értékelik a testület létre­hozását. Szlamenicky István, a Szövosz főtitkára úgy ítélte meg: a tanács meg­alakítása tükrözi azt a kormányzati szándékot, hogy az érdekek érvényesí­tése alulról felfelé történjék. Köveskúti Lajos, az Okisz elnöke elöljáróban azt hangsúlyozta, hogy az üléseken igyek­szik majd érzékeltetni: a szabályozók ■milyen ösztönző' vagy fékező hatást váltanak ki a szövetkezeti szférában. Kérte azonban, hogy a megvitatandó anyagokat időben juttassák el a testület tagjaihoz, hogy széles körben kérhes­sék ki az,érintettek véleményét. Nagy Sándor, a SZOT főtitkára azt emelte ki, hogy a testület létrehozása nemcsak a gazdasági mechanizmust, . hanem a politikai intézményrendszert is érinti, hiszen a napirendek között nyilvánvalóan számos olyan téma sze­repel majd, amely a gazdaság és a poli­tika találkozási pontját jelenti, s az úgynevezett „érzékeny kérdések” kate­góriájába tartozik. A szakszervezet ré­széről üdvözölte a testület életrehívá- sát. Ezután hosszas vita bontakozott ki ügyrendi kérdésekről, mindenekelőtt az új mechanizmus működésének gya­korlatáról. A klasszikus érdekegyezte­tési modell szerint a fő pólusokat a kormány, a munkavállalók és a mun­káltatók képviselik. Teljesen „tiszta” érdekeltségi viszo­nyokat azonban — a kormányon és a SZOT-on kívül — egyik jelenlévő szer­vezet sem testesít meg. Ennek figyelem- bevétele azért fontos, mert a testület tagjainak konszenzusra kell jutniuk, ha pedig egy-egy tag többféle érdeket is képvisel, adott kérdésben nehéz lehet a közmegegyezés kialakítása. Ezzel kapcsolatban élénk vita ala­kult ki arról, hogy a Minisztertanács határozatában felsorolt szervezeteken kívül mások képviselői is tagjai legye- nek-e a testületnek. Ezt egyaránt kez­deményezte a KISZ, a MTESZ, a Kis­iparosok Országos Szervezete, a Kiske­társadalmi megbecsülése kifejeződik. Miként a vitában is megfogalmazó­dott: elfogadhatatlan, hogy a több éve elmaradt bérfejlesztés miatt e dolgo­zók méltánytalanul hátrányosabb helyzetbe kerültek a népgazdaság egyéb, területeihez képest. A pedagó­gusok átlagbére ma ugyanis 6472,' míg a nem termelő ágazatban foglalkoz­tatott szellemi dolgozóké 8259 forint. A jogos igény az, hogy a pedagógusok anyagi megbecsülése lagalább az ér­telmiség más rétegeiével legyen azo­nos. Az általános bérrendezésen túl is számos olyan megoldásra váró problé­ma halmozódott fel az oktatási intéz­ményekben, amelyek nem tűrnek ha­lasztást, és politikai feszültséget okoz­nak a pedagógusok körében. Ilyenek például a pedagógusok túlmunkadíjá­val kapcsolatos kérdések. Az intézmé­nyek jelentős része ugyanis a mai napig sem kapta meg a bruttósításhoz kedő nemzet része, a közősségteremtés, az otthonteremtés egész országnak pél­daadó színtere. Ehhez kívánok minden jót! — fejezte be nagy tapssal fogadott köszöntőjét Pozsgay Imre. Az ünnepi beszédet követően Szabó János akadémikus, a Magyar Urba­nisztikai Társaság elnöke átnyújtotta a társadalmi szervezet rangos elismeré­sét, a Hild-érmet Szabó Károly tanács­elnöknek. Rövid beszédében hangsú­lyozta, hogy az elnökség a város társa­dalmának és tanácsának együttesen, ítélte oda a kitüntetést, mivel az itteni eredményekben döntő szerepe volt a vezetők és a lakosság szoros együttmű­ködésének, a közösségi akaratnak. Szabó Károly köszönő szavaiban ki­emelte, hogy a mostani elismerésben három évtized munkája nyugszik, s mint mondta: rövid lenne a tanácsülés azok névsorának a felolvasásához, akik sokat tettek a városért. Közülük a legméltóbbaknak nyújtott át elisme­réseket a városi tanács elnöke. A tanács „Kiskunhalas Város Dísz­polgára" címet adományozott Puskás Sándor színművésznek és Váci György könyvkötő mesternek. „Kiskunhalas Városért” kitüntetést vehetett át Gál Mihály alezredes, a helyi Brinkus Lajos munkásőregység parancsnoka, dr. Sza­bó Miklós,-a megyei pártbizottság első reskedők Országos Szervezete, vala­mint a Vállalkozók Országos Szövetsé­ge. A tanácstagok szervezeteinek vezető testületéi a közeljövőben megtárgyal­ják az ügyrendet, amelyet az ÓÉT kö­vetkező ülésén véglegesítenek, s a do­kumentumot a kormány még ebben az évben napirendjére tűzi. Ezután Medgyessy Péter rövid érté­kelést adott az idei gazdasági folyama­tokról. Az 1989-es elképzeléseket vázolva Medgyessy Péter rámutatott: a társa­dalmat csak megfontoltan lehet terhel­ni, figyelembe kell venni a tűrőképesség határait, ugyanakkor nincs mód lát­szatmegoldásokkal kísérletezni. Az időj és a bizalmat a korábbi irányítás javarészt elhasználta, s ezért ellent­mondás észlelhető a kormány által él­vezett erkölcsktőkeimértékejés a Mi­nisztertanács intézkedéseitől »elvárt 'haj­tások között. Medgyessy Péter leszö­gezte: a vezetésnek el kell határolnia magát a múlt hibás döntéseitől, de azok következményei ma realitást je­lentenek, az örökséggel számolni kell, azt felvállalva, együtt kell megtalálni a helyes utat. 1989-ben a gazdaságirányítás jobb arányt kíván kialakítani a stabilizáció és a kibontakozás között, ha ugyanis a kibontakozás csíráit nem sikerül már ma elültetni, akkor a stabilizáció ered­ményessége is kérdésessé válik. A kor­mány elnökhelyettese szerint csak a kí­nálatbővítő politika, a liberalizálás, a vállalkozási lehetőségek bővítése, szé­lesítése vezethet célra. A társasági törvény életbe lépése nagyban hozzájárulhat a tőkeáramlás meggyorsításához, s ugyancsak élén­kítheti a gazdasági folyamatokat a bér­szabályozási kötöttségek feloldása. Mindezt összegezve, Medgyessy Péter szerint — ha a tervezett elemek jól mű­ködnek — nem kell feltétlenül stagná­lással számolni, reális elképzelés lehet némi gazdasági élénkülés. Hozzátarto­zik a jövő évi tervekhez, hogy szigorú takarékossági intézkedések várhatók a költségvetési kiadásokban, beleértve a katonai költségeket, a támogatásokat, a központi apparátusok finanszírozá­sát, a nagyberuházások visszafogását. A tervezőmunka mai állása szerint 1989-ben a reálbércsökkenés mérséklő­dik, de nem szűnik meg. Az Országos Érdekegyeztető Tanács tagjai várhatóan november második felében találkoznak ismét. (MTI) szükséges anyagi fedezetet: a számítá­sok szerint mintegy 90 millió forint hiányzik ehhez. A mai napig sem történt meg továb­bá a pedagógus-túlmunkának a valós társadalmi értéket kifejező díjazása. Egyfelől azért, mert az intézmények döntő többségében ehhez nincs megfe­lelő béralap — a felmérések szerint 200 millió forint hiányzik —, másfelől azért, mert a pedagógusok túlmunka- díjazása nem az általános jogi szabá­lyok szerint történt. A most elfogadott állásfoglalásban követelik: központi és tanácsi forrásból mielőbb biztosítsák, hogy a túlóra értéke legalább a peda­gógusok alapbérének egy normál tan­órára eső mértékét élje el, továbbá megkapják az ezért járó pótlékokat. A ma érvényes rendeletek szerint a pedagógusok kötelező óraszámuk 50 százalékáig tartósan kötelezhetők a túlórák ellátására; indítványozták az erre vonatkozó jogszabályok felülvizs­gálatát is. titkára — volt halasi első titkár — és Vass Lajos nyugalmazott iskolaigazga­tó. A megyei tanács és a megyei nép­frontbizottság, által alapított „Telepü­lésfejlesztésért" emlékérmet dr. Gajdó- csi István megyei tanácselnök adta át Sallaf Sándor gimnáziumigazgatónak és a Magyar Néphadsereg 8920-as ala­kulatának. A kiemelkedő társadalmi munka elismeréseként harmincnyolc személy és kollektíva kapott oklevelet. Az ünnepi tanácsülés a Szózat hang­jaival lezárult, ám a résztvevők nem oszoltak szét. Együttesen átmentek a tanács házasságkötő termébe, ahol dr. Gajdócsi István avatta fél Berki Viola Munkácsy-díjas festőművész nagy mé­retű faliképét. Az alkotás, melynek cí­me A boldogság felé, a népi hagyo­mánykincsre alapozva idézi fel az em­beri élet legfontosabb eseményeit. Ezután egy másik alkotást is felavat­tak. Az Általános Művelődési Köz­pont előtt Barna Gábor, a Magyar Űr- banisztikai Társaság főtitkára adta át a város lakóinak Benedek György tér­plasztikáját. A mészkőtömbön á Hild- érem bronzmásolatát helyezte él a Munkácsy-díjas művész, s a következő feliratot: „Kiskunhalas várost 1988-ban- Hild János Emlékéremmel tüntették ki." Lovas Dániel Nagy erővel nyomoznak a székesfehérvári taxisgyilkosság ügyében Nagy erővel folyik a nyomozás a székesfehérvári taxisofőr-gyilkosság ügyében. Mint ismeretes, október 11- én, kedden este Székesfehérvár külvá­rosában ismeretlen tettes leszúrta Hé- ger Ferenc székesfehérvári lakost, a City Taxi 57 éves gépkocsivezetőjét. A szerencsétlen ember a kórházba szál­lítás után meghalt. A súlyos bűncselekmény elkövetése óta, mint Németh Ferenc rendőr ezre­des, a Fejér Megyei Rendőr-főkapi- tányság vezetője az MTI tudósítójának clmppdjja, több száz bejelentést hallga­tott meg és vizsgált ki a nyomozócso­port. Keresik az emberölés indítékait, az eszközt, amellyel a gyilkosságot el­követték, valamint a bűncselekmény esetleges tanúit. Tanúkénti meghallga­tásra keresik többek között azt a férfit, aki október 10-én, hétfőn, a délelőtti órákban Székesfehérvárról Várpalotá­ra utazott egy Lada 1500-as piros színű taxival, a kérik: jelentkezzen, aki tud arról, hogy ki volt az illető. Kérik továbbá, hogy jelentkezzenek a Fejér Megyei Rendőr-főkapitánysá­gon, vagy bármelyik rendőri szervnél személyesen vagy telefonon mindazok, akik október 11-én, kedden este fél 8 és 8 óra között a székesfehérvári vasútál­lomásról taxival utaztak, valamint azok, akik a székesfehérvári Mártírok útja és a Raktár út környékén kedden este háromnegyed 8 és negyed 9 között gyalog, kerékpárral vagy gépjárművel közlekedtek. Számítanak a környéken lakók információira is. A nyomozás érdekében váiják azoknak a jelentkezé­sét is, akik szúrásra alkalmas eszközt találtak, továbbá azokét, akiknek ilyen volt a birtokában, de azt ellopták tő­lük, esetleg elvesztették vagy eladták. Akik bármilyen információval segí­teni tudják a nyomozás munkáját, sze­mélyesen jelentkezhetnek a Fejér Me­gyei Rendőr-főkapitányságon (Székes- fehérvár, József A. utca 50.), illetve a 12-700-as telefonszámon (22-es körzet­szám), vagy a 07-en, de közölhetik bár­melyik rendőrrel is. Héger Ferencet október 20-án teme­tik Székesfehérvárott. Búcsúztatására az ország mindéit részéből jelezték ér­kezésüket a részvétüket leróni kívánó taxis kollégák. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Weizsäcker felhívása a román kor­mányhoz Richard von Weizsäcker, az NSZK szövetségi elnöke pénteken súlyos ag­godalmának és megütközésének adott hangot a Romániában előirányzott te­lepülésrendezési tervek miatt, s felszólí­totta a román kormányt, hogy vizsgál­ja felül a tervezett intézkedéseket. A nyugatnémet államfő abból az al­kalomból szólt az NSZK-ban is általá­nos nyugtalansággal figyelt problémá­ról, hogy Mario Soares portugál elnök társaságában a keleti-tengeri Lübeck- Travemündében részt vett azon a nagy­gyűlésen, amelyet a falusi élettér javára indított nyugat-európai mozgalom be­fejezése alkalmából tartottak. A moz­galmat az Európa Tanács indította. A ROMÁN KORMÁNYHOZ Világhírű művészek nyílt levele Hatvannégy különböző nemzetiségű világhírű művész és értel­miségi fordult nyílt levélben a román kormányhoz, tiltakozva a romániai településrendezési program, s az ország több ezer falvá- nak lerombolása ellen. A nyílt levél szerzői a falvak lerombolását az emberi jogok megsértésének minősítik. Meggyőződésük, hogy a néhány helyen már megkezdett program folytatásával pótolhatatlan, évszázados kulturális emlékek pusztulnak el. A román, magyar és német nemzetiségek lakta falvak felszámolása révén nemcsak Románia, hanem egesz Európa is szegényebbé válik. Felszólítják egyben az Egyesült Nemzetek Szervezetét, valamint az ENSZ szakosított szervezetét, az UNESCO-t, hogy tegyen meg mindent a pusztulásra ítélt romániai falvak megmentéséért. A nyílt levél aláírói között van Andrej Szaharov szovjet fizikus, Günter Grass nyugatnémet író és költő, Eugene Ionesco román származású francia drámaíró, Yehudi Menuhin hegedűművész, Claudio Abbado és Doráti Antal karmester, Friedrich Dürrenmatt svájci és Siegfried Lenz nyugatnémet író, Szadruddin Aga Hon, az ENSZ volt menekültügyi fobiztö§á. II. A BÜROKRÄ^A^Mß^^^Em^d EfMDALA Brezsnyev és kora Brezsnyev hatalomra kerülésének időszakában éles vita és küzdelem bontakozott ki a szovjet pártvezetésen belül az ország további fejlődésének útjáról, Égyesek a sztálinizmus restaurációja mellett törtek lándzsát, míg Juríj Andropov reformprogramot ajánlott, amely érintette a gazdasági és a politikai szféra egészét, beleértve a demokratizálódást és önigazgatást, a pártnak a politikai tevékenységre való össz­pontosítását és nagyszabású katonai leszerelési programot. Andropov akkoriban igencsak merésznek ható elképzelései végül is papíron maradtak, bár egyes részleteiben mind Ko­szigin kormányfő, mind Brezsnyev egyetértett velük. Ám a brezsnyevi stílus jegyében a különböző irányzatok közötti lavírozgatás közepette elsikkadtak a reformgondolatok, azok támogatói távol kerültek a tényleges hatalomtól. Az Andropov-jelenség Különös kivételt képez Jurij Andropov, aki ugyan felcse­rélte KB-titkári székét a KGB, az Állambiztonsági Bizottság vezetésével, ám rövidesen bekerült a politikai bizottságba. Brezsnyev ily módon két legyet ütött egy csapásra: kielégítet­te Szuszlov és Koszigin kívánságát is, akik eltérő okok miatt nemigen szívlelték Andropovot, ugyanakkor egy megbízha­tó embert ültetett a KGB-be, megelőzvén az olyan meglepe­téseket, mint amilyen Hruscsovot érte a leváltása előtti na­pokban. (A Lityeratumaja Gazetában F. Burlackij számolt be az esetről, amikor is a KGB akkori vezetője, Szemicsaszt- nij nagy szerepet játszott a vértelen váltásban. A Picundáról Moszkvába hivatótt Hruscsov repülőgépén ugyanis váratla­nul új biztonsági személyzet jelent meg s igy aztán nem is véletlen, hogy az ennek láttán rosszat sejtő Nyikita Szergeje- vics hiába próbálta rábeszélni a pilótát egy kijevi landolás- ra.) A XX. kongresszus szellemének támogatóit szép csend­ben, mindenfajta véres tisztogatás nélkül eltávolították, át­helyezték, korlátozták. Helyükre mind nagyobb számban érkeztek a közepes képességű káderek, akik ugyan nem vol­tak buták és tehetségtelenek, de hiányzott belőlük a harci szellem, a következetesség. Lassanként ők töltötték be a vezetői posztokat nemcsak a párt- és állami funkciókban, de a tudomány és a kultúra első vonalában is. Platform nélkül, de nem tétlenül Brezsnyev tulajdonképpen határozott politikai platform nélkül kezdte pártvezetői tevékenységét. Persze nem maradt tétlen. Hruscsov voluntarizmusát elítélve gondoskodott ar­ról, hogy a radikális' reformokat csíráikban fojtsák el és ténylegesen a Sztálin idejében már kipróbált módszereket vezessék vissza. Többen a vezető káderek közül, akik koráb­ban nem teljesen önszántukból kerültek vidékre, visszaszivá­rogtak a fővárosba, elfoglalták korábbi bársonyszékeiket. Brezsnyev nem tért vissza a sztálini elnyomáshoz, ám a másként gondolkodókkal sikeresen elbánt. (Gondoljunk csak például Szaharov akadémikusra, az emigrálásra kény- szerített művészekre, a pszichiátriai intézetekre.) Az országot átalakítani kívánó reformokat nem értette • Az utolsó díszszemlén 1982. november 7-én — három nap múlva eltávozott az élők sorából. meg, ezekkel kapcsolatban állítólag így vélekedett: „Reform, reform... Kinek kell ez és ki érti ezt? Jobban kell dolgozni, ~ez a probléma lényege.” Nos, dolgozni valóban lehetett vol­na jobban, ám használható gyakorlati utasítások is kellettek volna. Ezek pedig jószerivel csak papíron léteztek. • Természetesen a Szovjetunió a hatvanas-hetvenes években is ért el sikereket, ám ahogyan az elemzések rámutatnak, rablógazdálkodást folytatva, extenzív módon. Külpolitikai síkon sikernek lehetne felfogni a katonai erőegyensúly meg­teremtését, ha nem homályosítaná el ezt a tényt az, hogy mindennek ára igen nagy volt. Burlackij megállapítása sze­rint a Szovjetunió a. fejlődő országok szintjére süllyedt az ipar legtöbb területén, a mezőgazdaság szétzilálódása folyta­tódott, elmaradt a szolgáltatások korszerű rendszerének ki- fejlesztése, konzerválódott a nép alacsony életszínvonala. A „mindent lehet” légköre Mindemellett persze nem hallgatható el az sem, hogy korrigálták a Brezsnyev-korszak alatt Hruscsov néhány túl­kapását, s hogy a Szovjetuniónak is nagy szerepe volt a helsinki folyamatban. Ám nem sokkal később kezdődött Afganisztán, s fénykorukat élték az országon belüli legfel­sőbb szintű bűnszövetkezetek. A pangás évei alatt a problé­mákat nem oldották meg! csak szőnyeg alá seperték és ez is táptalajul szolgált ahhoz, hogy az országban a „mindent lehet” légköre, pazarlás, korrupció, klikkrendszer alakuljon ki. „*■ i;. A „brezsnyevizmus” következményei nem kevésbé súlyo­sak, mint a, sztálinizmusé — állítja Rój Medvegyev, aki szerint egy egész nemzet tudatát nyomorította meg az érdek­telenség, a szocializmus erkölcsi-politikai értékei iránti kö­zömbösség, a középszerűség általános eluralkodása, a sza­vak és a tettek között tátongó szakadék. Nem egyedül Leo- nyid Iljics Brezsnyev a felelős mindezekért. Bűnösebb nála egész udvartartása, a csinovnyikok, a hajbókolok, a hará­csolok, a kiskirályok serege. A legbűnösebb azonban a brezsnyevi rezsim, a politikai mechanizmusa, amely sok te­kintetben visszatérést jelentett a sztálini parancs-utasításos rendszerhez. A brezsnyevi éra esztendei a, bürokrácia és a középszerűség tündöklésének évei voltak. Pangás és válság jellemezte a gazdaságot és a közéletet egyaránt. (MTT-Press) . Daróczi László Medgyessy Péter a gazdaság helyzetéről Negyvenszázalékos béremelést követel a Pedagógusok Szakszervezete (Folytatás az 1. oldalról) $ it

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents