Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-11 / 243. szám

1988. október 11. • PETŐFI NEPE • 5 „a kevés Többletkeresetre is égetően szükségünk van” Nincs nyersanyagbővében a konzervgyár Mi lesz januártól? A Kecskeméti Konzervgyár neve jól cseng a bel- és külhoni vásárlók előtt. Termékeit megtalálni majd’ minden élelmi­szerboltban. E pillanatban két fogalom az, amely foglalkoztatja a gyárban dolgozó­kat: a „majd’ min­den” és az „alka­lomadtán”. Mind-* kettő arra mutat, hogy az eddig biz­tosra vehető ter­mékeladási biz­tonságot ma már nem lehet kész­pénznek venni. A külpiacon szi­gorodnak a köve­telmények, a hazai fogyasztók pénztárcája pedig apad. Ebben a helyzetben a kiútke­resés, pontosabban a kiút megtalálása létkérdés. A kérdések sokasodnak, a válaszok még most születnek. A gyár dolgozói végzik munkájukat, a késztermékek raktárba, szállítójárműre, üzletpolcra kerülnek. Látszólag minden rendben van, azonban ez csak látszat; feszítő kérdésekkel kell szembenézni a kollektívának nap mint nap. A gyár termelési igazgatóhelyettese, Csongovai Tamás először adatokat so­rol az ez évi termelésről és a várható eredményekről: — A nyersanyagbeszerzésnél ebben az évben komoly gondjaink vannak, hiszen zöldségfélékből a múlt év hason­ló időszakához viszonyítva két-három százalékos a kiesés, de a tervtől a be­szállított mennyiségben az elmaradá­sunk meghaladja a 20 százalékot. A várt gyümölcsnyersanyagunk tervé­től 30 százalékos az elmaradás, málna, őszi- és sárgabarack alig érkezett. Az alacsonyabb hozamokból adódó ki­sebb mennyiségekhez viszont termé­szetszerűen magasabb nyersanyagárak kapcsolódnak. Mindezek ellenére a gyár idei termelési értéke — a három­negyedéves adatok alapján — 4-5 szá­zalékkal lesz több, mint tavaly, de a tervtől elmarad. Termékeink értékesí­tése igen változatos. A rubelelszámolá­sú exportlehetőségünk elmarad a várt­tól, de az államközi szerződésből ránk eső részt teljesitjük. A tőkés kivitelünk­ben mintegy 10 százalékos túlteljesítés várható, ez azonban nem csak ennek az évnek az „érdeme”, hiszen jelentős tő­kés árualappal kezdtük 1988-at. A bel­földi értékesítés — az előrejelzés szerint — 10 százalékkal lesz kevesebb, mint amennyire számítottunk. Kényszerítő szükségszerűségek A háromnegyedévi számok azonban még sok mindent elrejtenek a vizsgáló­dók szeme elől, a könyvelési adatok csak sejtetik, hogy az év végi záráskor a mérleg nyelve mennyire lendül majd ki. Ugyanakkor e számok mögé tekint­ve előtűnik sok-sok, gyors megoldásra váró feladat. — Egy bizonyos — állítja Csongovai Tamás —, a Kecskeméti Konzervgyár talpon marad. Hogy ezt biztonsággal állíthassam, jó néhány konkrétummal szolgálhatnék, de fontosabbnak érzem, hogy a jövő kiindulási alapjairól be­széljek. A leglényegesebb a technikai színvonal állandó emelése, minden al­kalmat megragadva, a lízingeléstől a saját fejlesztésig. Ezzel párhuzamosan sürgető a gyártmányfejlesztés, mind több jobb, olcsóbb, keresett termék megtalálása. Ami a két gondolatot ösz- szeköti, az az emberi tényező, ami bi­zony nagyon kemény dió manapság. Meggyőződésem, hogy az itt dolgozók nagy többségében lényegesen „több van”, mint amit ma kiadnak maguk­ból. Meg kell találnunk a módját, hogy érdemesnek érezzék gondolataikat, öt­leteiket ; kétkezi munkájukat még in­kább az itt végzett feladatok megoldá­sára fordítani. Könnyű kimondani, hogy jobban ide kellene kötnünk az embereket. De nehéz a jelen körülmé­nyek között valami mást is adni, mint a többi vállalat. És most nem feltétle­nül csak a bérekre gondolok, hanem egyéb, mondjuk szociális juttatásra is. E kényszerítő szükségszerűségek minél gyorsabb feloldásán gondolkodunk mindannyian. Mennyit éreznek a feszültségekből a konzervgyár munkásai? Ok, saját mun­katerületükön, milyen módot látnak a jobbításra? Előbb egy korszerűnek tet­sző műszer kezelőjéhez lépek. A bemu­tatkozás után és miután elmondom, mit is szeretnék, a válasz kissé meghök­kent: Nincs mondanivalóm, innen nem látom át, mi hogyan történik. Erősza­koskodjak? Nem teszem, másutt pró­bálkozom. Németh István szakmunkás az udvaron, a paradicsomsűrítő mellett szinte hangosan gondolkodik. Odamenni a fogyasztókhoz •:-*/ Régi ember vagyok a gyárban, harminc éve dolgozom itt. Figyelem­mel követtem, honnan hová fejlőd­tünk. Ez a berendezés — mutat a háta mögé -fettavaly kezdett dolgozni, úgy érzem, sok hasonlóra lenne szükség más vonalon is. Persze ehhez föl kell nőni a szakgárdának, tanulni, képezni magunkat. A másik oldal viszont az, hogy jó lenne, ha ezért jobban meg is fizetnének bennünket. lói tudom, ma­gunknak kell- megtermelni a felosztha­tó bért. De még mindig nagyon sok az egyenlősdi. Sokunk kívánsága, hogy aki többet tud, jobban hasznosítja ma­gát, kaphasson is többet, Kanyargunk ide-oda a gyárudvaron kísérőmmel, Daragó Dénes technoló­giai osztályvezetővel. Csak úgy menet közben mondja: — A hazai mezőgazdasági termelés, a feldolgozás aránylag fejlett, a nyers­anyagbázis kialakult, a piac végül is elérhető. Csak oda kell' menni a fo­gyasztók minden rétegéhez. Hogy ho­gyan? A sokféleséggel, a választék ská­lájának bővítésével. Ezt pedig csak a . soha be nem fejezhető korszerűsítéssel lehet megalapozni. Ami e két történés között van, az már teljes egészében • Sok ehhez hasonlóan korszerű beren­dezés kellene, mint a paradicsomsűrítő. ránk van bízva, csak magunkat okol­hatjuk, ha valami nem sikerül. Azt vi­szont nagyon szem előtt kell tartani, hogy az idő sürget, nehezednek a gaz­dasági körülmények és minél később ébredünk fel, annál nehezebb lesz meg­találni a helyes megoldásokat. Sok a bizonytalanság Csattognak a gépek, alig értjük egy­más szavát Szíjártó Andreával, akit a töltőgép mellől hívtam el néhány pilla­natra. Neki még csak most alakulgat­hatnak az elképzelései, hiszen mindösz- sze hatodik napja a gyár dolgozója: — Én ilyennek képzeltem a konzerv­gyárat, a rokonaim így meséltek róla. Eddig minden napomat más gép mel­lett töltöttem, talán a paradicsomválo­gatás tetszett a legjobban. Szeretnék még néhány szalag mellett megpróbál­kozni, aztán majd meglátom, hol is kö-. tök ki. Egyelőre tetszik ... Tanácstalanul forgok a sokféle szer­kezet között, míg egy magas fiatalasz- szony meg nem szán: Kit keres? Aztán a továbbiakban már én kérdezem Asz­talos Lászlóné csoportvezetőt: — Milyennek szeretné látni a kon­zervgyárat néhány év múlva? ' —Nehéz ajövőbe látni, nemcsak itt, hanem úgy általában. Talán nem is a jövő, hanem a jelen az igazi gond. Az embereket lenyomja a kevés pénz, a sok munka. Például a túlóra. Jövünk, persze, mert arra a nagyon kevés több­letkeresetre is égetően szükségünk van, amit ezért kapunk. Csak éppen nem szívesen. Él bennünk a munkásbecsü­let, hogy a beérkezett nyersanyagot fel kell dolgozni, hiszen gyorsan tönkre­megy. Csak éppen valahogy „ízetlen” az egész. Mit lehetne másként? Az em­berek a saját munkájukat természete­sen legjobb tudásuk szerint most is el­látják, nem is tehetnek mást, hiszen a szalag nem áll meg. Viszont a közeli jövő is bizonytalan. És ez rossz. Janu­árban elfogy a félkész áru, mit fogunk csinálni az új termésig? Persze, jönnek a karbantartók, mi mehetünk, mond­juk, csomagolni, de ... Szóval, tudjuk, hogy nem termett elég paradicsom, se csemegekukorica, se borsó, se gyü­mölcs ... Nem lesz kiugróan jó évünk, az már biztos, pedig nagy szükség lenne rá. Ez is bizonytalanságot okoz. Meg az emberekbe beleült a félsz. Mi lesz, ha kevesebben is elegen leszünk? A nyári szezon jó, igaz, hajtás van, de az legalább biztos kenyér. Mindeneset­re reménykedünk, hogy ezután is, ké­sőbb is lesz mit csinálni! Gál Eszter „Hőcsapda” az alumíniumüzemben A másodlagos energiaforrások felhasználásának komplex programját valósítják meg a tadzsiki alumíniumgyárban. Az olájkoksz égetésére szolgáló kemencéből korábban több ezer kalória hő távozott a levegőbe. A vállalat tervezői egy igen eredeti javaslatot tettek a „hulladékkalóriák” hasznosításá­ra. Speciális „hőcsapdákat” kezdtek alkalmazni, amelyek a hőt a levegőből visszanyerik, és ismét a kazánba irányítják. Az ily módon termelt gőz részben termelési szükségleteket elégít ki, másrészt pedig gyárépületek, lakóházak, s az üzem által támogatott városi szakmunkásképző intézet tanműhe­lyeinek és osztálytermeinek fűtésére szolgál. A másodlagos hőforrások hasznosítása következtében szükségtelenné vált új villamos erőmű létesítése, és jelentős mennyiségű pakura, szén és villamos energia megtakarításár ra nyílt lehetőség. Az újítás egyúttal anyagi megtakarítást is jelent aí üzem számára, ami az új gazdálkodási rendszerre történő áttérés körülményei között különösen fontos. (APN—MTI-Press) • A helyi uszoda vizét is a hőcsapdával nyert gőz melegíti. Esélyazonosság Felbolydult a közvélemény. Szak­mai találkozókon és baráti beszélge­téseken, vezetők és kisvállalkozók a társasági törvény várható előnyeit tárgyalják. A várakozás indokolt, hiszen az új szabályozás szabadabb gazdálko­dást ígér, béklyóik egy részétől sza­badulhatnak ipari üzérnek, termelő- szövetkezetek és kisvállalkozók. Me­zőgazdasági példát említve, a szabá­lyozás támogat és elvon; de ennek mértékei gyakran és szinte követhe­tetlenül változnak, nem igazodnak az agrártermelésben követendő bio­lógiai ciklusokhoz. A pénzügyi elő­írások elsősorban a költségvetési be­vételek gyűjtésére összpontosítanak: a befizetés feltétele, a termelés bőví­tése mintegy a háttérben marad. A mezőgazdaságban ez általában is romló, sok gazdaság számára pedig szinte kilátástalan helyzetet terem­tett. A termelőszövetkezetek egyre na­gyobb hányada kerül válságos pénz­ügyi helyzetbe, jelenleg mintegy har­maduk a fizetőképesség határán egyensúlyoz. Ennél nagyobb körben tapasztalhatók feszültségek a terme­lés anyagi-műszaki feltételeit üle- tően. Folyamatosan öregedik a gép­park, stagnál a műtrágya-felhaszná­lás; növényvédő szerekből, vetőmag­vakból nem a szükséglet, hanem a pénzügyi keret szerint vásárolnak a gazdaságok; a tagság szövetkezetből származó jövedelmei nem tartanak lépést a népgazdasági átlagokkal, mintegy 10-15 százalékkal elmarad­tak az ipari jövedelmek mögött. Érthető, ha a szövetkezeti vezetők keresik a kiutat, s minden kínálkozó lehetőséget felhasználnak helyzetük megváltoztatására. A társasági tör­vénnyel kapcsolatosan az a kérdés: kell-e részvénytársaság a szövetkeze­tek számára a bajokból való kilába­láshoz? A törvény szerint a részvény- társaság „előre meghatározott össze­gű és egyenlő névértékű részvények­ből álló, alaptőkével induló gazdasá­gi társasággal szemben a részvény, névértékének szolgáltatására teljed ki. A részvénytársaság kötelezettsé­geiért a részvényes nem felel”. A szö­vetkezet az érvényes szövetkezeti törvépy szerint „az állampolgárok által önkéntesen létrehozott, a tagok személyes és vagyoni közreműködé­sével vállalati gazdálkodást és társa­dalmi tevékenységet folytató közös­ség, amely a szocialista szövetkezeti tulajdon és a demokratikus önkor­mányzat alapján, jogi személyként működik”. E szakembereknek íródott, jogi megfogalmazásból is világosan kitet­szik, hogy a szövetkezet nemcsak más, hanem több is a részvénytársa­ságnál. A szövetkezet nemcsak gaz­dasági vállalkozás, hanem egyszers­mind társadalmi szervezet, mozga­lom is. A szövetkezeteket lényegi, emberi vonásaiktól fosztaná meg a részvénytársasággá való átalakulás. A maximális profitra való törekvés elhományositaná a szövetkezetek je­lenleg is élő, kulturális, szociális funkcióit, háttérbe szorulna a de­mokratikus működés, a kölcsönös támogatás. A gazdálkodásnak éppen azokról a humánus vonásairól mon­danának le, amelyek a kapitalizmus­ban és a szocializmusban egyaránt •előnyei a szövetkezésnek. Ne legyen hát változás a szövetke­zetek szabályozásában, működésé­ben? Ez éppen a szaporodó feszültsé­gek miatt nem lehetséges, sőt gyors ÜJ TERMÉKEK VÁLTOZÓ KOOPERÁCIÓS TEVÉKENYSÉG Lépésváltás a Dunavecsei Fémipari Vállalatnál A Dunavecsei Fémipart Vállalat beruházási javakat gyárt. Fő termékei a különböző daraboló- és fúrógépek, melyek iránt esztendőkön keresztül jelentős kereslet mutatkozott. Már-már megszokták, hogy kapacitásaik többsége az év elején le van kötve, amikor a csökkenő pénzügyi források miatt ez a kényelmes helyzet hirtelen megváltozott. A múlt esztendő végére érezhetően megcsappant a rendelések száma, s az idén januárban még csupán az első és a második negyedévre volt munkájuk. A kis gyár vezetői gyors intézkedéseket hoztak. Alapvető vál­toztatásokat haj­tottak végre koo­perációs tevé­kenységükben. Míg régebben ők adtak ki meg­munkálásra anyagot, most . maguk vállalkoz­nak Uyen felada­tok elvégzésére. A Csepeli Szer­számgépgyárnak például burkola­tokat készítenek megmunkáló egységekhez. A Csepeli Rugév- nek (Ruhaipari Gépgyártó Válla­lat) gomblyuk azó gépállványokat és rajzasztalokat gyártanak. A csehszlová­kiai Tqs Gépgyár galántai gyár­egységének nem­zetközi kooperá­ció keretében másoló esztergákhoz ré­szegységeket készítenek. Velük csupán fél éve kezdték meg a tárgyalásokat, de már rövidesen ki is szállítják az első darabokat. A dunavecsei üzemben tehát a piac motiválta rugalmas, gyors döntés kö­vetkeztében alaposan „felpörgött” a munka ritmusa. A kooperációs tevé­kenység élénkülése jelentős többletfel­adatot ró a munkásokra és a műszaki­akra egyaránt. Hiszen a nagyobb széri- ás gyártások kora — úgy tűnik — le­járt. A sűrűbb állítások pontosabb munkaszervezést követelnek. A változó kooperációs tevékenység mellett a vállalat piacfeltáró munkáját is élénkítette. Ennek jegyében már a tavaszi BNV-n jó néhány új típusú gép­pel mutatkozott be. Jelentős érdeklődés mutatkozott a fúró- é$ darabológépek iránt. A hazai 4 Verbóczki László próbafúráshoz készíti elő az egyik új terméket, az NSZK-licenc alapján gyártott, nagy teljesítményű fúrógépet. szakemberek mellett egy osztrák üzlet­ember is megkereste őket a Technoim- pex közvetítésével. Különösen az egyik fúrógép keltette fel az érdeklődését, ám kérte, hogy a fúróorsót másképp ala­kítsák ki. A prototípus a kért módosí­tásokkal elkészült, és mint ahogy azt Fenyvesi Lajos műszaki igazgató- helyettestől megtudtuk, hamarosan szállítják is az osztrák kereskedőnek. Az utóbbi időkben egyébként gyak­ran előfordul, hogy a már meglévő gyártmányaikat .az igények szerint rö­vid idő alatt átalakítják speciális fel­adatokra. így született meg a Bmói Vásáron most szereplő speciális kari­mafúró gép is. G. B. és érdemi módosításokra van szűk- . ség. Am ehhez nem kell a szövetkeze­teknek átalakulniuk: elégséges, ha azonos elbírálást és ösztönzést kap­nak más gazdálkodási formációkkal. A múltbeli tapasztalatok közül csu­pán egy, az ellentmondásokat jól ér­zékeltető példa a szövetkezeti tulaj­don' korlátozása. A szövetkezeti és az állami tulajdon egyenrangúságát politikai állásfoglalások, jogszabá­lyok , ismerik el, a gyakorlatban azonban a szövetkezeti tulajdon fe- . letti rendelkezési jog korlátozott. A vagyonnál szerzett jövedelem nö­vekvő hányadát vonja el a szabályo­zás, a részesedési elvet figyelmen kí­vül hagyja a központi bérszabályo­zás, adminisztratív intézkedések és illetéktelen beavatkozások sújtják a szövetkezeti gazdálkodást. Ilyen kö­rülmények között is megállapíthatta a múlt évben az MSZMP Központi Bizottsága: a szövetkezeti tulajdon hatékonyabb az államinál. Gazdálkodási, emberi, érzelmi in­dokai vannak tehát a szövetkezés fennmaradásának. A kívánatos mű­ködéshez persze szükség van a szö­vetkezeti tulajdon mainál hatéko- • nyabb gyarapítására, a hagyomá-) . nyos szövetkezeti értékek megújítá­sára; s ezt a társasági törvény garan­tálja. A. szövetkezeti szerep tartós erősödésének viszont nem mond el­lent, a szövetkezeti jelleg nem káro­sodik; ha a szövetkezet, mint gazdál­kodóegység részvényt vásárol, köt­vényt bocsát ki, más számára elő­nyös társasági formához kötődik. Társaságok alakulása és a szövet­kezeti megújulás nem egymásnak el­lentmondó folyamatok; sőt, egymás mellett működve, fejlődve, éppen a gazdasági vállalkozásokat teszik' sokszínűbbé, kezelhetőbbé. Békés egymás mellett élésüknek azonban feltétele a vállalkozás esélyeinek azo­nossága. V. Farkas József NSZK—magyar j vegyes vállalat Szakmáron WBt • Dr. Farkas Lajos, a Szakmari Petőfi Termelőszövetkezet elnö­ke a napokban érkezett haza az NSZK-bói. Arról érdeklődtünk: milyen eredménnyel zárult meg- | beszélése a vegyes vállalat alapí­tásáról? — Kohászati, tűzálló szigete­lőanyagok gyártásáról tárgyal­tunk a Pahage nevű — ebben a szakmában 20 év óta élenjáró­nak számító — NSZK-beli cég vezetőivel. Már régóta szállíta­nak Magyarországra szigetelő­anyagot. A Dunai Vasmű aján­lására kezdünk hozzá vegyes vállalat alapításához. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások eddig hazánkban folytak. Most a cég meghívására először utaztunk műszakiakkal és jogi képvise­lőkkel az NSZK-beli cég üze­meinek megtekintésére. Vezető­ik kifejezték határozott szándé­kukat a vegyes vállalat megala­kításáról. Megállapodtunk,' hogy a gépeket a Pahage szállít­ja,- mi pedig a kohászati melléküzemágunk épületét a technológia befogadására al­kalmassá tesszük. A Dunai Vasmű lesz a vállalat harmadik tagja, s mint felhasználó, igényt tart termékemre. — Mennyit költenek a beru­házásra? — Huszonötmillió forintot. A Dunai Vasmű 40, a Pahage cég és szövetkezetünk 30—30 százalékban részesedik. — Mivel és mikor kezdődik a termelés? |p Két termék egyidejű gyár­tásával kezdünk, az egyik teljes egészében nyugatnémet export­ra kerül.' Az utóbbi olyan új eljáráshoz szükséges, amelyet Dunaújváros csak néhány év múlva tud bevezetni. A próba- gyártás már elkezdődött, ennek sikere után kerül sor az alapító szerződés aláírására. —zsékovács—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents