Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-10 / 242. szám
1988. október 10. • PETŐFI NÉPE • 5 Császártöltésről A Császártöltési Kossuth Termelőszövetkezetben korábban évente közel'másfél millió csibét neveltek. Az idei csökkenő kereslet mellett is átadnak mintegy 1,2 milliót. A naposcsibéket a Rémi Dózsától vásárolják, a tápot saját keverőüzemükben állítják elő. Sajnos, a nyereség évről évre csökken, most jó lesz, ha nullára kijön az ágazat mérlege. Pedig mindent megtesznek a takarékosság érdekében. Tavalyelőtt például az olajtüzelésről fatüzelésre tértek át, így a 24- olajkazán helyett öt, fát, erdei hulladékot égető kazánt vásároltak. Ezekkel olcsóbban és központilag tudják az ólak hőmérsékletét szabályozni. (P. Z.) • A látszat csal. Itt csak fát égetnek. Füstje se ártalmas, sőt a hamuját trágyának használják. • Ezek már hathetesek, hamarosan elszállítják őket MEGFELELNI A REALITÁSOKNAK A konvertibilis rubel megteremtése A szovjet gazdasági reform sikeres megvalósításának egyik eleme az áttérés a szabadon átváltható rubelre. A konvertibilis valuta ma formálódó koncepciója jelzi, hogy a Szovjetunió új módon közelíti meg a külgazdasági kapcsolatok fejlesztését, és tanúsítja a gazdasági mechanizmusban végbemenő következetes átalakulást. A nemzetközi elszámolási rendszer a Szovjetunióban ma nem egységes. A külkereskedelmi forgalom 70—80 százaléka két- és többoldalú klíringelszámolás alapján a szocialista Országokkal transzferábilis rubel, Indiával, Finnországgal, Egyiptommal, Szíriával és más államokkal klíring-rubel. klí- ring-dollár, indiai rúpia stb. alapján, és sajátos árképzés szerint megy végbe. A konvertibilitás hiánya a kereskedelmi és valutaműveletek elkülönítéséhez vezet, s így természetesen korlátozza a Szovjetunió együttműködési lehetőségeit a világpiacon. A konvertibilis rubel koncepciója lényegében azt jelenti, hogy eltérünk a nemzetközi kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokban a szigorú kétoldalú- ságtól, hogy fokozatosan szűkítjük, majd megszüntetjük az elszámolásokban a klíring-rendet. A konvertibilis szovjet valuta létrehozását a belső feltételek megteremtésével kell kezdeni. Ezek közül különösen fontos három tényező. Először is meg kell szilárdítani a belső pénzforgalmat. Ehhez jelentősen javítani kell az Ország pénzügyi rendszerét, és rendet kell tenni a hitelszférában, meg kell szilárdítani a rubel vásárlóértékét. Különben a költség- vetési hiány nyomja a piacot, aláássa a rubel és az egész pénzforgalom alapjait, inflációs folyamatokat indít el. A második feltétel a belföldi nagykereskedelem létrehozása, ami rendkívül fontos nemcsak a konvertibilitáshoz, hanem az egész gazdasági reform sikeréhez. Végül pedig alapvetően meg kell oldani a szovjet belső piacon a minőség javítását, a külpiacon pedig a verseny- képességet. Nemcsak árubőséget kell teremteni, hanem a vásárlók igényeit kielégítő termékekre van szükség. A konvertibilis rubelhez vezető lépés lesz a gazdaságilag megalapozott valutaárfolyam. A rubel reális árfolyama és a konvertibilitás összefügg egymással. A rubel—döllár mai árfolyamát azonban még 1961-ben állapították meg a két valuta külpiaci vásárlóképességének paritása alapján, majd rendszeresen korrigálták azt a dollár valutapiaci helyzetétől függően. Azóta azonban rendkívül lényeges változások történtek a nemzetközi kereskedelem szerkezetében, a valutapénzügyi kapcsolatokban, megváltozott a rubelnek a külföldi valutákhoz viszonyított vásárló- értéke, igy a szovjet rubel mai árfolyama nem felel meg az objektiv realitásoknak. Nyilvánvaló tehát, hogy a gazdaságilag megalapozott árfolyam nélkül fel sem merülhet sem a konvertibilis rubel megteremtése, sem az egész szovjet külgazdasági kapcsolatrendszer mechanizmusának fejlesztése. A konvertibilis rubel megteremtéséhez többlépcsős út vezet. Annak egyes elemeit először is kizárólag belső jelleggel kell kidolgozni, nem terjesztve ki azt a nemzetközi elszámolások egészére. A belső konvertálhatóságról van szó, mint a vállalatok és szervezetek közötti valutaelosztás formájáról. Le kell mondani a valutaeszközök eddig kialakult adminisztratív elosztásáról, amelyben a vállalatok és szervezetek az importtervhez szabva kapják meg a szükséges valutát. Át kell térni az elsősorban gazdasági módszerre, hogy a vállalatok és szervezetek verseny alapján vásárolhassanak az államtól valutát. Ebben az esetben a vállalati importigényeket saját rubeleszközeik és a valutaárfolyam határozza meg, vagyis minél nagyobb lesz a nyeresége, tehát eredményessége a belső piacokon, annál inkább lesz módja külföldi valutavásárlásra. Ez nemcsak a termelési hatékonyság növekedését mozdítja elő, hanem ösztönzi az exportot is, mivel igy a vállalat a nekijáró valutát más vállalatoknál megállapodás alapján realizálhatja. I. Doronyin (APN—MTI—Press) NŐI, FÉRFI-, GYERMEKCIPŐK gazdag választékával várjuk vásárlóinkat Október 10-étől 15-éig AZ INFLÁCIÓ MEGÁLLÍTÁSÁT KÖVETELIK — ÉLELMISZER-IPARI DOLGOZÓK A KÖZÁLLAPOTOKRÓL T eljesítménynövelő gazdaságpolitikát! Az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének Bács-Kiskun megyei alapszervezetei, bizottságai is megtárgyalták a szakszervezet megújulási programját. Valemennyi tanácskozásról jegyzőkönyv, feljegyzés készült. Mi lesz a gépelt sorokkal rögzített javaslatok, kifakadások, aggodalmak, észrevételek sorsa? Mozdítanak-e ügyeket a tanácskozótermekben, ebédlőkben, klubszobákban elhangzottak? És ha igen, jó irányba indítják-e a tenniakarókat? Akarnak-e, tudnak-e népben, nemzetben, holnapban gondolkodni a napi megélhetés gondjaival küszködő, oly sokszor becsapottak? Elkényelmesedett tisztségviselők A nyilván sokakban felvetődő kérdésekre Aradi Lászlónétól, az Édosz megyei titkárától kértem választ. Mindenekelőtt azt tudakoltam, hogy valódi vitáknak minősíthetők-e a legutóbbi eszmecserék, hiszen a szakszervezeti életet is ellankasztotta a formalizmus. — A tagság érzékelte, hogy valami új van születőben, van esélye a változtató szándéknak, ezért a vártnál nagyobb létszámban, többnyire tevékenyen, olykor szenvedélyesen vettek részt a különböző formájú megbeszéléseken. — Hol volt a legizgalmasabb a vita? :f— Jó néhány üzemben megfordultam, szinte valamennyi megbeszélésen volt valaki az Édosz megyei vezetőségéből. Mindenütt érdemi vita alakult ki, tapasztaltuk. Súlyos hiba volna, ha az észrevételeket, javaslatokat, követeléseket felsoroló, szakszervezetünk tagságának lelki világát kifejező összegezést nem vennék olyan komolyan, mint ahogyan ezeket elmondták. Ebből talán az is következik — hogy kérdésére válaszoljak —: Mindenütt tartalmas tanácskozásokat alakított ki a helyzet, a fölszólalók segíteni akarása. — Elégedettek a szakszervezeti érdekvédelemmel? —Úgy vélik, hogy számos tisztségviselő elkényelmesedett. Kertelés nélkül kifejtették: elveszti a tagság bizalmát a SZOT, ha képtelen érdekeik hathatósabb képviseletére. Sokallják a függetlenített funkcionáriusok számát. Tarthatatlannak ítélik, hogy a tagsági díjak több mint a felét az apparátusok fenntartására költsék. Célszerűnek vélnék, ha az alapszervezeteknél maradna a befizetett tagdíjak 70 százaléka. Szakszervezeti törvényt! — Foglalkoztak-e a kormány politikájával? — Fölháborodva utasították vissza egyes kormányzati fórumok lekezelő magatartását. Még hogy a szakszervezeteknek nincs közük az életszínvonalat alapvetően befolyásoló döntésekhez?! Keveslik az üzemi szakszervezeti tisztségviselők jogvédelmét. A tömegszervezet függetlenségét szavatoló szakszervezeti törvényt sürgetnek. — Szóltak-e a szakszervezet pártirányításáról? — Kritikusan. Megkérdőjelezték a partneri viszonyt, sokallják a központilag kijelölt „elvégezendő feladatokat”. Az elsősorban a szakszervezeti tagságot illető kérdésekben különböző szin-' tű párttestületek, apparátusok ne próbálkozzanak elgondolásaik erőszakos érvényesitésével. Elfogadjak elvi kérdésekben az irányítást, de az alá- és fölérendeltségi viszonyt nem. — Mire gondoltak? — A tömegszervezeti vezetők kiválasztásának eddigi gyakorlatára például. Érvényesüljön az alulról felfelé választás elve. — Személyi megújulást sürgettek talán? — Csak minden szempontból felkészült, rátermett, a dolgozó emberekért elkötelezett tisztségviselőket fogadnak el. Szavatartó kormányzást! — Miként vetélkedtek a reformról? — Szavakban mindenki helyesli, de mintha a napi gyakorlatban kevéssé érzékelnék. „Csak azt tudnám pontosan, hogy mit ért ezen a kormány és mit kell tennünk. Gyakran az az érzésünk, hogy azok sem tesznek meg mindent a reformért, akik meghirdették.” Gyors és hatékony intézkedéseket követelnek az infláció megállítására. — Mit javasolnak? — Mindenekelőtt szavatartó kormányzást. Elfogadhatatlannak minősítik a bejelentettnél vadabb áremelkedést és ennek indokolását. így aligha számolhat az oly szükséges bizalommal az államhatalom. Mindinkább'úgy érzik, hogy a korábbi rossz gazdálkodás és a mostani bizonytalanságok következményeit kizárólag a bérből és fizetésből élőkre hárítják. Javasolják -—- mint említettem — a szakszervezeti, de a párt és állami apparátusok lényeges és valódi csökkentését, a számottevő katonai kiadások mérséklését, ennek érdekében a szolgálati idő rövidítését, a fölösleges kiadások radikális megszüntetését, az adórendszer azonnali módosítását. Budapest— vidék — Miként? HH- Teljesen elhibázottnak tartják azt az elképzelést, amely szerint szinte kizárólag az életszínvonal csökkentése, a fogyasztás visszaszorítása ránthatná ki országunkat a gödörből. Éppen ellenkezőleg: a gazdasági növekedés, a jobb és több .termelés segíthet. Sem az egyénnek, sem a vállalatnak, sem a népgazdaságnak nem jó a jövedelem- adó, mert teljesitménycsökkentő hatású. Arra hivatkoznak: az élet nagyon gyorsan bebizonyította, hogy fölösleges társadalmi feszültségeket, igazságtalanságokat teremtett a személyi adózás. Havi négyezer forintból nem lehet megélni, tehát feljebb kell emelni az adósáv alsó határát, hangoztatták. — Területi, helyi sérelmekről, méltánytalanságokról is szóltak a dolgozók? — Erőteljesen bírálták a főváros és a vidék megkülönböztetését. Miért kapnak ugyanolyan műnkéért kevesebbet a Budapesten kívül élők. „Szűnjön meg a főváros-centrikus kirakatpolitika”, követelte mások nevében is egy bizalmi. — Meglehetősen sötét kép alakult ki beszélgetésünk során. Rövid gondolkodás után válaszol Aradi Lászlóné: — A helyzet is az. Pedig még nem is beszéltünk a lakásellátásról, a többgyerekesekről elhangzott véleményekről. Éppen ezért kell félreérthetetlenül nevükön nevezni a dolgokat, mert — a költő szavaival — „növeli, ki elföldi a bajt”. ^^§Miben bizhatunk? Bevallom, beleolvastam jegyzőkönyvekbe és nem érthetek egyet minden fölszólalóval. Nagyon tetszetős, csak éppen megvalósíthatatlan az életszínvonal állandó javítását óhajtó kívánság. Kevés szó esett a nagyobb tudás, a szellemi munka megbecsüléséről. Segítőkész fölszólalók — A régi hibába estünk volna, ha csak a nekünk tetsző vagy megvalósítható javaslatokat rögzítjük. Csak vitákban alakulhat ki cselekvésre, részvételre ösztönző egység. Mindenképpen örvendetes, hogy a feszítő gondok ellenére majd minden fölszólalást segítő- készség, mértéktartás jellemzett. Heltai Nándor ÚJ GÉPSOR A MEDICORNÁL Makón, a Medicor Maros Bútoripari Részvénytársaság üzemében 60 millió forintos költséggel új olasz faanyag-megmunkáló gépeket helyeztek üzembe. A bútorlapok megmunkálására alkalmas, automatizált gépek lehetővé tették az önálló, komplex bútorgyártás bevezetését. Képünkön: kétoldali laplezáró gép. (MTl-fotó)
