Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-10 / 242. szám

1988. október 10. • PETŐFI NÉPE • 5 Császártöltésről A Császártöltési Kossuth Ter­melőszövetkezetben koráb­ban évente közel'másfél millió csi­bét neveltek. Az idei csökkenő ke­reslet mellett is átadnak mintegy 1,2 milliót. A naposcsibéket a Rémi Dózsától vásárol­ják, a tápot saját keverőüzemükben állítják elő. Saj­nos, a nyereség évről évre csökken, most jó lesz, ha nullára kijön az ágazat mérlege. Pedig mindent meg­tesznek a takarékosság érdekében. Tavalyelőtt példá­ul az olajtüzelésről fatüzelésre tértek át, így a 24- olaj­kazán helyett öt, fát, erdei hulladékot égető kazánt vásároltak. Ezekkel olcsóbban és központilag tudják az ólak hőmérsékletét szabályozni. (P. Z.) • A látszat csal. Itt csak fát égetnek. Füstje se ártalmas, sőt a hamuját trágyának használják. • Ezek már hathetesek, hamarosan elszállítják őket MEGFELELNI A REALITÁSOKNAK A konvertibilis rubel megteremtése A szovjet gazdasági reform sikeres megvalósításának egyik eleme az átté­rés a szabadon átváltható rubelre. A konvertibilis valuta ma formálódó koncepciója jelzi, hogy a Szovjetunió új módon közelíti meg a külgazdasági kapcsolatok fejlesztését, és tanúsítja a gazdasági mechanizmusban végbeme­nő következetes átalakulást. A nemzetközi elszámolási rendszer a Szovjetunióban ma nem egységes. A külkereskedelmi forgalom 70—80 százaléka két- és többoldalú klíring­elszámolás alapján a szocialista Orszá­gokkal transzferábilis rubel, Indiával, Finnországgal, Egyiptommal, Szíriával és más államokkal klíring-rubel. klí- ring-dollár, indiai rúpia stb. alapján, és sajátos árképzés szerint megy végbe. A konvertibilitás hiánya a kereskedel­mi és valutaműveletek elkülönítéséhez vezet, s így természetesen korlátozza a Szovjetunió együttműködési lehetősé­geit a világpiacon. A konvertibilis rubel koncepciója lé­nyegében azt jelenti, hogy eltérünk a nemzetközi kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokban a szigorú kétoldalú- ságtól, hogy fokozatosan szűkítjük, majd megszüntetjük az elszámolások­ban a klíring-rendet. A konvertibilis szovjet valuta létrehozását a belső fel­tételek megteremtésével kell kezdeni. Ezek közül különösen fontos három tényező. Először is meg kell szilárdítani a belső pénzforgalmat. Ehhez jelentő­sen javítani kell az Ország pénzügyi rendszerét, és rendet kell tenni a hi­telszférában, meg kell szilárdítani a ru­bel vásárlóértékét. Különben a költség- vetési hiány nyomja a piacot, aláássa a rubel és az egész pénzforgalom alapja­it, inflációs folyamatokat indít el. A második feltétel a belföldi nagyke­reskedelem létrehozása, ami rendkívül fontos nemcsak a konvertibilitáshoz, hanem az egész gazdasági reform sike­réhez. Végül pedig alapvetően meg kell ol­dani a szovjet belső piacon a minőség javítását, a külpiacon pedig a verseny- képességet. Nemcsak árubőséget kell teremteni, hanem a vásárlók igényeit kielégítő termékekre van szükség. A konvertibilis rubelhez vezető lépés lesz a gazdaságilag megalapozott valu­taárfolyam. A rubel reális árfolyama és a konvertibilitás összefügg egymással. A rubel—döllár mai árfolyamát azon­ban még 1961-ben állapították meg a két valuta külpiaci vásárlóképességé­nek paritása alapján, majd rendszere­sen korrigálták azt a dollár valutapiaci helyzetétől függően. Azóta azonban rendkívül lényeges változások történ­tek a nemzetközi kereskedelem szerke­zetében, a valutapénzügyi kapcsola­tokban, megváltozott a rubelnek a kül­földi valutákhoz viszonyított vásárló- értéke, igy a szovjet rubel mai árfolya­ma nem felel meg az objektiv realitá­soknak. Nyilvánvaló tehát, hogy a gaz­daságilag megalapozott árfolyam nél­kül fel sem merülhet sem a konvertibi­lis rubel megteremtése, sem az egész szovjet külgazdasági kapcsolatrendszer mechanizmusának fejlesztése. A konvertibilis rubel megteremtésé­hez többlépcsős út vezet. Annak egyes elemeit először is kizárólag belső jelleg­gel kell kidolgozni, nem terjesztve ki azt a nemzetközi elszámolások egészé­re. A belső konvertálhatóságról van szó, mint a vállalatok és szervezetek közötti valutaelosztás formájáról. Le kell mondani a valutaeszközök eddig kialakult adminisztratív elosztásáról, amelyben a vállalatok és szervezetek az importtervhez szabva kapják meg a szükséges valutát. Át kell térni az első­sorban gazdasági módszerre, hogy a vállalatok és szervezetek verseny alap­ján vásárolhassanak az államtól valu­tát. Ebben az esetben a vállalati importigényeket saját rubeleszközeik és a valutaárfolyam határozza meg, vagyis minél nagyobb lesz a nyeresége, tehát eredményessége a belső piaco­kon, annál inkább lesz módja külföldi valutavásárlásra. Ez nemcsak a terme­lési hatékonyság növekedését mozdítja elő, hanem ösztönzi az exportot is, mi­vel igy a vállalat a nekijáró valutát más vállalatoknál megállapodás alapján re­alizálhatja. I. Doronyin (APN—MTI—Press) NŐI, FÉRFI-, GYERMEKCIPŐK gazdag választékával várjuk vásárlóinkat Október 10-étől 15-éig AZ INFLÁCIÓ MEGÁLLÍTÁSÁT KÖVETELIK — ÉLELMISZER-IPARI DOLGOZÓK A KÖZÁLLAPOTOKRÓL T eljesítménynövelő gazdaságpolitikát! Az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének Bács-Kiskun megyei alapszervezetei, bizottságai is megtárgyalták a szakszerve­zet megújulási programját. Valemennyi tanácskozásról jegyző­könyv, feljegyzés készült. Mi lesz a gépelt sorokkal rögzített javas­latok, kifakadások, aggodalmak, észrevételek sorsa? Mozdítanak-e ügyeket a tanácskozótermekben, ebédlőkben, klubszobákban el­hangzottak? És ha igen, jó irányba indítják-e a tenniakarókat? Akarnak-e, tudnak-e népben, nemzetben, holnapban gondolkodni a napi megélhetés gondjaival küszködő, oly sokszor becsapottak? Elkényelmesedett tisztségviselők A nyilván sokakban felvetődő kér­désekre Aradi Lászlónétól, az Édosz megyei titkárától kértem választ. Mindenekelőtt azt tudakoltam, hogy valódi vitáknak minősíthetők-e a leg­utóbbi eszmecserék, hiszen a szakszer­vezeti életet is ellankasztotta a forma­lizmus. — A tagság érzékelte, hogy valami új van születőben, van esélye a változtató szándéknak, ezért a vártnál nagyobb létszámban, többnyire tevékenyen, oly­kor szenvedélyesen vettek részt a kü­lönböző formájú megbeszéléseken. — Hol volt a legizgalmasabb a vita? :f— Jó néhány üzemben megfordul­tam, szinte valamennyi megbeszélésen volt valaki az Édosz megyei vezetősé­géből. Mindenütt érdemi vita alakult ki, tapasztaltuk. Súlyos hiba volna, ha az észrevételeket, javaslatokat, követe­léseket felsoroló, szakszervezetünk tag­ságának lelki világát kifejező összege­zést nem vennék olyan komolyan, mint ahogyan ezeket elmondták. Ebből ta­lán az is következik — hogy kérdésére válaszoljak —: Mindenütt tartalmas tanácskozásokat alakított ki a helyzet, a fölszólalók segíteni akarása. — Elégedettek a szakszervezeti ér­dekvédelemmel? —Úgy vélik, hogy számos tisztségvi­selő elkényelmesedett. Kertelés nélkül kifejtették: elveszti a tagság bizalmát a SZOT, ha képtelen érdekeik hatható­sabb képviseletére. Sokallják a függet­lenített funkcionáriusok számát. Tart­hatatlannak ítélik, hogy a tagsági díjak több mint a felét az apparátusok fenn­tartására költsék. Célszerűnek vélnék, ha az alapszervezeteknél maradna a befizetett tagdíjak 70 százaléka. Szakszervezeti törvényt! — Foglalkoztak-e a kormány politi­kájával? — Fölháborodva utasították vissza egyes kormányzati fórumok lekezelő magatartását. Még hogy a szakszerve­zeteknek nincs közük az életszínvona­lat alapvetően befolyásoló döntések­hez?! Keveslik az üzemi szakszervezeti tisztségviselők jogvédelmét. A tömeg­szervezet függetlenségét szavatoló szakszervezeti törvényt sürgetnek. — Szóltak-e a szakszervezet pártirá­nyításáról? — Kritikusan. Megkérdőjelezték a partneri viszonyt, sokallják a központi­lag kijelölt „elvégezendő feladatokat”. Az elsősorban a szakszervezeti tagsá­got illető kérdésekben különböző szin-' tű párttestületek, apparátusok ne pró­bálkozzanak elgondolásaik erőszakos érvényesitésével. Elfogadjak elvi kérdé­sekben az irányítást, de az alá- és fölé­rendeltségi viszonyt nem. — Mire gondoltak? — A tömegszervezeti vezetők kivá­lasztásának eddigi gyakorlatára példá­ul. Érvényesüljön az alulról felfelé vá­lasztás elve. — Személyi megújulást sürgettek ta­lán? — Csak minden szempontból felké­szült, rátermett, a dolgozó emberekért elkötelezett tisztségviselőket fogadnak el. Szavatartó kormányzást! — Miként vetélkedtek a reformról? — Szavakban mindenki helyesli, de mintha a napi gyakorlatban kevéssé érzékelnék. „Csak azt tudnám ponto­san, hogy mit ért ezen a kormány és mit kell tennünk. Gyakran az az érzésünk, hogy azok sem tesznek meg mindent a reformért, akik meghirdették.” Gyors és hatékony intézkedéseket követelnek az infláció megállítására. — Mit javasolnak? — Mindenekelőtt szavatartó kor­mányzást. Elfogadhatatlannak minősí­tik a bejelentettnél vadabb áremelke­dést és ennek indokolását. így aligha számolhat az oly szükséges bizalommal az államhatalom. Mindinkább'úgy ér­zik, hogy a korábbi rossz gazdálkodás és a mostani bizonytalanságok követ­kezményeit kizárólag a bérből és fize­tésből élőkre hárítják. Javasolják -—- mint említettem — a szakszervezeti, de a párt és állami apparátusok lényeges és valódi csökkentését, a számottevő katonai kiadások mérséklését, ennek érdekében a szolgálati idő rövidítését, a fölösleges kiadások radikális meg­szüntetését, az adórendszer azonnali módosítását. Budapest— vidék — Miként? HH- Teljesen elhibázottnak tartják azt az elképzelést, amely szerint szinte ki­zárólag az életszínvonal csökkentése, a fogyasztás visszaszorítása ránthatná ki országunkat a gödörből. Éppen ellen­kezőleg: a gazdasági növekedés, a jobb és több .termelés segíthet. Sem az egyénnek, sem a vállalatnak, sem a népgazdaságnak nem jó a jövedelem- adó, mert teljesitménycsökkentő hatá­sú. Arra hivatkoznak: az élet nagyon gyorsan bebizonyította, hogy fölösle­ges társadalmi feszültségeket, igazság­talanságokat teremtett a személyi adó­zás. Havi négyezer forintból nem lehet megélni, tehát feljebb kell emelni az adósáv alsó határát, hangoztatták. — Területi, helyi sérelmekről, mél­tánytalanságokról is szóltak a dolgo­zók? — Erőteljesen bírálták a főváros és a vidék megkülönböztetését. Miért kapnak ugyanolyan műnkéért keve­sebbet a Budapesten kívül élők. „Szűn­jön meg a főváros-centrikus kirakatpo­litika”, követelte mások nevében is egy bizalmi. — Meglehetősen sötét kép alakult ki beszélgetésünk során. Rövid gondolkodás után válaszol Aradi Lászlóné: — A helyzet is az. Pedig még nem is beszéltünk a lakásellátásról, a többgye­rekesekről elhangzott véleményekről. Éppen ezért kell félreérthetetlenül ne­vükön nevezni a dolgokat, mert — a költő szavaival — „növeli, ki elföldi a bajt”. ^^§Miben bizhatunk? Bevallom, be­leolvastam jegyzőkönyvekbe és nem érthetek egyet minden fölszólalóval. Nagyon tetszetős, csak éppen megvaló­síthatatlan az életszínvonal állandó ja­vítását óhajtó kívánság. Kevés szó esett a nagyobb tudás, a szellemi munka megbecsüléséről. Segítőkész fölszólalók — A régi hibába estünk volna, ha csak a nekünk tetsző vagy megvalósít­ható javaslatokat rögzítjük. Csak vi­tákban alakulhat ki cselekvésre, részvé­telre ösztönző egység. Mindenképpen örvendetes, hogy a feszítő gondok elle­nére majd minden fölszólalást segítő- készség, mértéktartás jellemzett. Heltai Nándor ÚJ GÉPSOR A MEDICORNÁL Makón, a Medicor Maros Bútoripari Részvénytársaság üzemében 60 millió forintos költséggel új olasz faanyag-megmunkáló gépeket helyeztek üzembe. A bútorlapok megmunkálására alkalmas, automatizált gépek lehetővé tették az önálló, komplex bútorgyártás bevezetését. Képünkön: kétoldali laplezáró gép. (MTl-fotó)

Next

/
Thumbnails
Contents