Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLm. évf. 241. szám Ára: 2,20 Ft 1988. október 8., szombat JÖVŐ KEDDEN Ülést tart a megyei pártbizottság A végrehajtó bizottság október 11-éré összehívta az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának ülését. A napirenden az alábbi témák megtárgyalása szerepel: 1. Tájékoztató a Központi Bizottság legutóbbi üléséről. 2. Jelentés a gazdasági-társadalmi kibontakozási program megvalósítására vonatkozó megyei intézkedési terv végrehajtásának tapasztalatairól. Az elemzést felkért különbizottság készítette el, miután csaknem ötven vállalatnál, szövetkezetnél, intézménynél tájékozódott. A pártbizottsági ülésre készített jelentésből kitűnik, hogy Bács-Kiskun megye gazdasagában fordulatszerű változás nem következett be, így a kibontakozási program végrehajtása „eltérő körülmények közepette és eltérő eredményességgel halad”. A testület tagjainak megküldött elemzés szerint „a lassú és nem a kívánt irányú változások következtében a társadalmi feszültségek növekedtek”. A gazdaságban — csupán a korábbi eredmény elérése, szintentartása is — sokszorta több energiát, utánajárást, odáfigyelést igényel és emészt fel.” A pozitívum, hogy mindezek hatására „új típusú magatartás” van kialakulóban, javul az alkalmazkodóképesség, gyorsul a döntéshozás. A megye gazdaságát azonban — összegez a jelentes — sok nehézség jellemzi. Nőtt a válság- helyzetben lévő, állandó likviditási gondokkal küzdő cégek száma — különösen az élelmiszer-gazdaságban. A vállalatok pénzügyi eredményszintje a korábbi 75 százalékára esett vissza, egyes cégeknek nemhogy a stabilizáció, hanem a túlélés a legfőbb gondjuk. Még egy fontos megállapítás: a sok tekintetben restriktiv pénzügyi politika nem segiti, sót, egyes területeken kifejezetten hátráltatja a stabilizációt. A különbizottság elemzése végül arra a következtetésre jut, hogy a gazdaságitársadalmi kibontakozási program végrehajtása Bács-Kiskunban a tervezettnél lassúbb ütemű, kevés jel mutat a változások irányába. Javasolják, hogy az előrehaladást gátló akadályokról küldjenek tájékoztatást a központi szerveknek, felhíva a figyelmet a KGST, ezen belül a szovjet piac fontosságára—olyan piacszabályozásra van szükség, amely ebben érdekeltté teszi a hazai vállalatokat. A bizottság ugyanakkor szükségesnek tartja bizonyos akut káderkérdések megoldását is. 3. Javaslat a párthatározatok végrehajtása szervezésének, ellenőrzésének, értékelésének korszerűsítési feladataira. A párt korszerűsiteni kívánja saját döntéshozó munkáját, e napirend keretében az erre irányuló elképzeléseket elemzik. Egyrészt megvizsgálnak bizonyos régebbi határozatokat, másrészt a jövőre nézve határoznak meg elveket. Ezek közül a legfontosabb: a párt ezentúl csak a legfontosabb közérdekű kérdésekkel kíván foglalkozni, méghozzá előzetesen és elvi jelleggel. Arra fognak törekedni, hogy szakértőkből álló különbizottságokat vonjanak be a döntéselokészítésbe, esetenként ráadásul alternatívákat is javasolva, megvitatva. 4. Különfélék Minden valószínűség szerint e napirend keretében dönt a testület rendkívüli megyei pártértekezlet összehívásáról is. Amint arról lapunkban többször beszámoltunk, dr. Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára nyílt levélben közvetlenül a pártalapszervezetekhez fordult: vitassák meg és tudassák a megyei pártbizottsággal, indokoltnak tartják-e vagy sem ennek a fórumnak az összehívását. Vetik az árpát Vetik az őszi árpát a Hajósi József Attila Termelőszövetkezetben. Az idén a napokban földbe került 100 hektárnyi rozs után ugyanannyi árpát is vetnek. Csizmadia János indulás előtt a csoroszlyákat ellenőrzi. (P. Z.) lRXí:K f? ELM:yÉR VEK c^rÁJA A PARLAMENT ŐSZI ÜLÉSSZAKA Elfogadták a miniszteri tájékoztatót ! a bős—nagymarosi beruházásról \ A bős—nagymarosi beruházás helyzetéről szóló kormánytájékoztató feletti vitával folytatódott tegnap az Országgyűlés őszi ülésszaka. A vita előtt a négy érintett állandó bizottság előadója foglalta össze az ülésszakot megelőző testületi viták tapasztalatait. Elsőként Berdár Béla (Pest megye, 25. vk.), a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság főigazgatója a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság nevében javasolta: az Országgyűlés a kormány beszámolóját vegye tudomásul, vonja le az ügy tanulságait, s határozza meg a kormány számára a további építkezés és az üzemeltetés feltételeit. Meggyőződését fejezte ki, hogy az építkezés részbeni leállítása nagyban befolyásolhatja a szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatainkat, csökkentheti kormányunk hitelét. A bizottság a kormányt arra kéri, hogy a jövőben minden olyan nagyberuházás ügyében, amely a természet jelentős átalakításával jár, nagy nemzetközi elkötelezettségeket és anyagi terheket ró a népgazdaságra, érdemi társadalmi vitát követően döntsenek. A korábbi tudományos álláspontok alapján a vízlépcsőrendszer további építését és üzemeltetését a bizottság csak úgy tartja megnyugtatónak, ha a munkálatokat alárendelik az ökológiai szempontoknak. Szükségesnek tartja, hogy a rugalmas üzemelési rend és a nemzeti szennyvíztisztítási programok összehangolására, kormányközi egyezményben történő rögzítésére kezdődjenek tárgyalások a csehszlovák féllel, és ezek eredményét hozzák nyilvánosságra. A bizottsági előadó kérte, hogy az Országgyűlés egyetlen olyan tevékenységgel se értsen egyet, amely a jóváhagyott beruházási programból a környezetvédelmi és településfejlesztési beruházások elhagyását jelentené. Végül javasolta, hogy a képviselők az ismertetett feltételek kikötése mellett vegyék tudomásul a kormány tájékoztatóját. Szilágyi Gábor (Hajdú-Bihar m., 3. vk.), a debreceni Postaigazgatóság igazgatója, az építési és közlekedési bizottság titkára elmondta: a testület a nagyberuházásról folytatott vitában úgy foglalt állást, hogy a beruházás megvalósítása jelentősen előrehaladt, visszafordíthatatlan, s olyan kényszer- pálya, amelyen, ha tetszik, ha nem, végig kell menni. A képviselők érzékelik a felelősség nagyságát, éppen ezért a mű mielőbbi befejezését támogatják, és nem annak leállítását. Meggyőződésük, hogy ellenkező esetben jelentős károk érnék az országot. A bizottság ülésén komoly bírálat érte a kormányt a tájékoztatási kötelezettség elmaradásáért, majd annak lassúságáért. Egyebek mellett ennek tudható be, hogy a terepet olyan csoportok uralták, amelyek politikai célok szolgálatába állították a vízlépcső ügyét. Mayer Bertalan (Vas m., 5. vk.), a csepregi Győzelem Mgtsz elnöke, a terv- és költségvetési bizottság előadója ugyancsak ismertette a bizottság ülésén kialakult vitát. Elmondotta: többen hangsúlyozták, hogy erre a parlamenti vitára nem most kellett volna sort keríteni, hanem már 1985-ben vagy még korábban. A bizottság véleménye szerint a felelősség nemcsak az illetékes szaktárcát, hanem az államközi szerződés aláíróját, a kormányt terheli. Ennek tudatában a kormánynak az üzemeltetésnél minden egyéb szempontot :— az energiatermelést, a hajózhatóságot egyaránt — alá kell rendelnie a természetvédelem követelményeinek. A bizottság nyomatékkai ajánlja a kormánynak, hogy amennyiben ökológiai, környezetvédelmi gondok merülnének fel a „csúcsrajáratás” következtében, akkor kezdeményezze a nemzetközi szerződés módosítását. A felszólaló hangsúlyozta: a bizottság ellenzi, hogy a bős—nagymarosi beruházás ügyében népszavazáson szülessen meg a döntés. Most kérni ki a nép véleményét—és ezáltal rá hárítani a felelősséget — erkölcstelen dolog lenne. „Ha korábban nem érdeklődtek szándéka felől, most ne rángassuk bele semmibe”. Ilyen meggondolás alapján azt javasolja a bizottság a parlamentnek, hogy vegye tudomásul a kormány beszámolóját, ám ne foglaljon állást a bős—nagymarosi beruházás kérdésében. A bizottság véleménye: a beruházás befejezéséig, illetve az erőmű üzembe helyezéséig — ad hoc jellegű — parlamenti bizottságot kell létrehozni a munkálatok ellenőrzésére. A bizottság kapjon felhatalmazást független nemzetközi szervezet szakértőinek bevonására is. Cselőtei László (Pest megye, 2. vk.) akadémikus, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára a mezőgazdasági bizottság véleményét tolmácsolta. Utalt arra, hogy az építők az ilyen jelentős természeti hatásokkal járó beruházásoknál a víták'elkerülése érdekében áltálában a meglevő állapot fenntartására törekednek. A mezőgazdasági szakemberek ezzel a véleménnyel már a beruházás tervezésének szakaszában sem értettek egyet. Az új helyzet ugyanis a talajviz- szint ingadozásának csökkentésével a növények kiegyenlítettebb vízellátását teszi lehetővé. Ez a táj nagy részén megoldható, sőt az öntözési lehetőségek is bővülnek és egyszerűsödnek. Ugyanakkor kisebb területeken előre nem látható hatások is felmerülhetnek, ezek későbbi kezelésére beruházási tartalékot szükséges képezni — figyelmeztetett a felszólaló. A környezetvédelemnek a majdani üzemelés során is elsőbbséget kell adni — hangsúlyozták a testület ülésén. A szenvedélyes, ám tárgyilagos vita során kialakított bizottsági álláspontot ismertetve a képviselő elmondotta: a testület egy olyan országgyűlési bizottság létrehozását javasolja, amely más bizottságok képviselőivel is kiegészülve a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság égisze alatt működne, és a megvalósítás során, illetve azt követően is folyamatosan figyelemmel kísérné az egész beruházást. A vitát megelőzően szót kapott Sütő Kálmán (Vas m., 9. vk.), a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökhelyettese, aki felolvasta több képviselőtársa véleményét is tolmácsoló levelét, amelyet Stadinger Istvánnak, az Országgyűlés elnökének irt. A levél lényege, hogy választ kér a kérdésekre: a beruházásról készült akadémiai állásfoglalás kialakításában név szerint kik vettek részt, s az Akadémia elnöke egyetértett-e az állásfoglalással? Az első hozzászóló dr. Szentágothai János akadémikus (országos lista), nyugalmazott egyetemi tanár, az MTA tudományos tanácsadója, emlékeztetett arra: 1983. december 20-án az MTA elnöksége egyhangú döntéssel nyomatékosan ajánlotta a kormánynak, hogy mondjon le a tervről, vagy legalábbis hosszú időre függessze fel annak megvalósítását. Ez a határozat azóta sem került nyilvánosságra. A hiba egyik gyökerét ebben látja: a viták zárt ajtók mögött, „szigorúan titkos” vagy „szolgálati használatra” minősítéssel zajlottak. 1985 közepe — az elnöki tisztségből való távozása óta — ezt a határozatot sohasem változtatták meg, minden ügyirat erre hivatkozott, minden ezzel ellenkező állítás a tények elferdítése, s a tudomány elmarasztalása az üggyel kapcsolatban ennek fényében értékelhető. Mivel a beruházásnak a viz- és környezetvédelmi tekintetben legvitathatóbb bősi része gyakorlatilag elkészült, így ma már csak az üzemmódról, valamint a Dunából elvezetett vízmennyiségről lehet és kell vitázni — mondotta ezután. Elválasztható azonban ettől a kérdéstől a nagymarosi vízi erőmű. A terveknek a hajózás javítására vonatkozó része olcsóbban, a környezet és a. táj veszélyeztetése nélkül is megoldható. Hangsúlyozta, hogy nem merné javasolni a szerződések egyoldalú felmondását, a nemzetközi jog azonban módot ad arra, hogy ha a szerződéskötés óta a körülmények alapvetően megváltoztak, a szerződést módosit- sák, vagy alkalmazását felfüggesszék. Sí Javaslom ezért a nagymarosi vízlépcső munkálatainak felfüggesztését, azt, hogy az összes érintett ország független környezetvédelmi, vízépítészeti és energetikai szakemberei az egész kérdést a Duna-völgy közös problémájaként vitassák meg. Káldi Endre (Győr-Sopron megye, 9. vk.), a halászi Zöld Mező Mgtsz elnöke kifejtette: a Szigetköz lakosságának nagy többsége bízik a szakemberekben. Viszont aggodalmának adott hangot, hogy a terv nem számol megnyugtatóan a szigetközi, a Mosoni-Duna melletti települések ivóvíz-ellátásával. A képviselő elmondta: az árterületen épülő vizpótló csatorna biztosítja az erdők fennmaradását, ám emellett szükséges egy öntözési rendszer létesítése is. Mivel az ennek megépítésével járó anyagi terheket a szövetkezetek nem képesek vállalni, közösen fordulnak a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz, hogy fontosságának megfelelően kezelje ezt a programot. Eck Tibor (Komárom m., 5. vk.), a Lakástextil Vállalat Tatai Szőnyeggyárának igazgatója utalt arra, hogy többen a beruházás kedvezőtlen hatásaira hivatkozva kérik az építkezés leállítását. A képviselő ezzel kapcsolatban úgy foglalt állást: nem várni kell a feltételezett hatásokat, hanem gyakorlati munkával fel kell készülni megelőzésükre, s a művet környezetkímélő módon az ember szolgálatába kell állítani. A felkészülés példájaként említette, hogy a Komárom megyei természet- és környezetvédelmi koordinációs társulás kidolgozta az érintett térségekre vonatkozó elképzeléseit. A programot a képviselő az illetékes minisztériumok figyelmébe ajánlotta. Leszögezte: az elmúlt egy-két évben, de különösen a májusi pártértekezlet óta hazánkban megindult demokratizálódási folyamat nem jelentheti azt, hogy egy szűk, de annál hangosabb kisebbség presszionálja a halkabb többséget. Egyesek —■ tette hozzá — a kormány tűrőképességét akarják próbára tenni. Szabó Kálmán akadémikus (Budapest, 36. vk.), a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára több indítványt tett. Javasolta, hogy a miniszteri expozét tekintse az Országgyűlés közbülső beszámolónak, és így fogadja el, de ne erősítse meg a benne lévő koncepcionális elképzeléseket. Indítványozta a nagymarosi vízlépcső építésének mielőbbi felfüggesztését. Az állandó bizottságok tagjainak delegált képviselőiből különbizottság megalakítására tett javaslatot; e testület november végéig készítsen korreferátumot a kormány mostani beszámolójához, meghallgatva ehhez az eltérő véleményeket képviselő szakembereket. A különbizottságnak ajánlatot kellene kidolgoznia az Országgyűlés számára a vízlépcső további sorsáról, és ennek alapján kellene szavazni a kormány állásfoglalásáról. Bugán Mihály (Szolnok m., 12. vk.), a Szolnok Megyei Tanács elnökhelyettese leszögezte: mindenképpen a beruházás befejezését támogatja. Véleményét a kiskörei Tisza II. vízlépcső példájára alapozta. Két évtizede ugyanis, amikor a helyi lakosok megtudták, hogy sor kerül az építkezésre, ott is igen nagy volt az ellenállás. Az elmúlt másfél évtized tapasztalatai azonban egyértelműen bizonyították: a döntés helyes volt. A nagykunsági öntöző- rendszer révén több tízezer hektáron biztosítható az öntözéses gazdálkodás. Ennek eredményeként a megyében az ez évi szárazság sem okozott jelentősebb aszálykárt. Ezek a tanulságok mindenképpen megfontolandók a képviselők számára, amikor a bős—nagymarosi beruházásról döntenek. Sándor Gábor (Nógrád megye, 5. vk.), az Üvegipari Művek Pásztói Szerszám- és Készülékgyárának anyagbeszerzője a kormány előterjesztését kor(Folytatás a 2. oldalon) • Szakszervezetiek egymás között: Nagy Sándor és dr. Körös Gáspár.
