Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-28 / 258. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. október 28. A JÓL ISMERT tréfa szerint két székely ballag az erdőben. Addig ballagnak, amíg egy teknősbékára nem találnak. Sohasem láttak még ilyet, megállnak fölötte, semmi mcghatározhatóra nem hasonlít, hosszú töprengés után mégis kiböki egyikük a meghatározást: „Tudom man mi ez. Vagy valami, vagy mén valahová.” Nos, ezt a helyzetet, a tréfabeli két székelyt nevezem én „mámög- helyzetnek". A reflexet, amely mű­ködésbe lépett bennük, nevezem „mámög-reflexnek”. Ballagunk az erdőben, ballagunk keresztül az éle­tünkön, és ha megpillantunk vagy meghallunk valami újat, ezt kérdez­zük magunkban, ezt kérdezzük má­soktól: „Mámög micsoda ez itten?” Js kibökjük válaszul hogy ez itten egy tengeri herkentyű. Hogy ez it­ten egy elénk tolakodott izé. Egy marhaság. Egy pihent agyú kitaná- lás, amelyik vagy valami, vagy mén valahová. Beszélhetnénk szelíd mosollyal is erről a mámög-reflexünkről, ha nem késztetne komolykodó tűnődésre a belátás, hogy ez a reflex bizony tör­ténelmet meghatározó erő. Valamikor, az évezredek mélyén és valahol, a délnyugat-ázsiai vizek mentén, folyami kultúrák virágoz­tak. Valahonnan talán nyugatról is, északról is, furcsa népek kezdték nyugtalanítani őket: négylábú vala­min száguldoztak ide-oda, a négy­lábúnak hosszú nyaka-feje volt, és nyerítő hangot hallatott; a furcsa idegenek ellen csak az használt vol­na, ha a derék folyam menti föld­művesek is négylábúra pattannak, ők azonban azt mondták: ilyen ál­lat pedig nincs. El is tűntek, kultú­rájukkal együtt. Illetve: a kultúrájuk éppenséggel megmaradhatott volna. Hiszen új birtokosa támadt: a száguldozó lo­vasok. Micsoda büszke hóditók vol­tak! Birodalmakat alapítottak a tér­beli végtelenség és az időbeli örökké­valóságjegyében. Csatornákat, víz- átemelő szerkezeteket, öntözéses gazdálkodást találtak, az azonban új volt nekik, idegen, méltatlan ily lo­vas vitézekhez, azt mondták rá: má­MÁMÖG mög. És a csatornák eliszaposodtak, a szerkezetek összeomlottak, az ön­tözéses gazdálkodást betemette a homok, a lovas vitézekkel együtt. Még keletebbre innen, Ázsia kö­zepén és a világ tetején, kegyetlen környezetben élt egy nép. Es ez a nép, hogy sorsa még kegyetlenebb/ legyen, már-már önkínzásul, nemet mondott a kerékre. Azt mondta ráx tibetiül, hogy mámög. Ami gurul, az ördögtől való. A földön von­szolt, a vállán cipelt, a juh hátán fuvarozott mindent. Történelme megállt, évezredes elmaradottságot cipel máig. Egészen keleten pedig, az ázsiai partokon túli szigeteken élt egy szorgalmas és tehetséges nép. Ám, ha vitorlás tűnt fel kikötői közelé­ben, fehér bőrű, nagy orrú emberek­kel, azt mondta rájuk: mámög. Minden rossz, ami kívülről jön. Gő­gös szegénységben élt, avult erkölcsi törvények foglyaként, a világ pere­mén. Aztán jött a felismerés: min­den jó lehet, ami kívülről jön, ha magunkhoz hasonlítjuk. És most a japan csodán irigykedik a világ. ITT PEDIG, ahol mi élünk, a magyar patópálok, a szegény büsz­kén vegetáló lengyel nemesurak, a cselekvésbénult orosz Oblomovok Kelet-Európájában, máig nyögjük a történelmi mámög következmé­nyeit. Nemcsak réges-régit, hanem tegnapiét is. Hiszen tegnap volt, hogy azt mondtuk: gének pedig nincsenek, a genetika tehát burzsoá áltudomány. Burzsoá áltudomány a kibernetika és a szociológia is. Aki pedig sajnálkozik emberi érté­kek pusztulásán az éleződő osztály­harcban, az burzsoá álhumanista. Tíz évvel ezelőtt talán azzal a jámbor intelemmel kötöttem volna csomót erre a történelmi példalánc­ra, hogy lám, mire vezet a mámög- reflex, hogy bizony illene szabadul­ni tőle, hogy léphetnénk már befo­gadói jóindulattal minden új és is­meretlen elé. Csakhogy az elmúlt tíz év alatt történt valami. Valami, amitől megnőtt az óvatosság, becsülete az újdonságok fogadtatásában. A fontolva haladásé. Azé az újkon­zervativizmusé, amely a régi érté­kek pártján áll. Az új, a legújabb, a modern, a szupermodem becsüle­tén pedig folt esett. Hogy egy tudo­mányos nyelven — vagyis nem ma­gyarul — fogalmazó szakembert idézzek: „Kérdésessé vált abszolút értékként való tételezése”. Mert az újról, ha technika, az derült ki, hogy javunkat szolgálván ellenünk is fordulhat: környezetet szennyez, embert nyomorít. Ha településkö­rülmény, fogságba ejthet: zsúfolt, betonrideg városok lakójává ront. Ha erkölcsi norma, embertelenit- het: a szabadosság áldozatává szé- gyenít. Ha pedig művészet, éhhalál­ra ítélhet: kalónátlan, ízetlen táplá­lékkal etet. És mért ez derült ki, az elmúlt tíz év alatt válaszok fogal­mazódtak meg ellene. Környezet­védő mozgalom a nyomorító tech­nika ellen. Vissza a természetbe, vissza a faluba mozgalom a rontó nagyváros ellen. Hagyomány- és er­kölcsvédő mozgalmak a szégyenítő szabadosság ellen. És posztmodem művészetek a szupermodernség éh­halála ellen. Vissza az emberhez, vissza a természethez, vissza az er­kölcsi és kulturális hagyományhoz, vissza az érzelmekhez és a meséhez — vissza a régihez. Nőtt-e velük a mámög-reflex becsülete is? Akinek úgy tetszik, juthat arra a következ­tetésre, hogy nőtt. Nekem nem tet­szik úgy, ezért megfontolásra aján­lok két dolgot. AZ EGYIK: a mámög-reflexben a butaságunk rándul védekezésbe, e mozgalmakat pedig a védekező okosság hívta életre. A másik: ezek a „vissza a régi­hez” mozgalmak — vadonatújak. Fogadtatásuk a szokatlannak szól. Árulkodó, ha így kérdez valaki rá­juk: ^Mámög micsodák ezek it­ten?” És árulkodó, ha azt válaszolja a tréfabeli székellyel, hogy: „.Vagy valamik ezek itten, vagy mennek valahová.” Faragó Vilmos Néprajzi atlasz Különös kiadvány vonja magára a figyelmet a könyvesboltok kirakatai­ban: három tasakból áll, és összesen 220 térképlapot rejt magában. A Ma­gyar Néprajzi Atlasz ez, s megjelenésé­nek azok is örülnek, akik hosszú évek munkájának eredményeként elkészítet­ték, és azok is, akik most mint érdekelt szakemberek, érdeklődő olvasók ked­vükre böngészgethetik. Hogy valóban mekkora vállalkozás ez az atlasz, aztmi sem jellemzi jobban, minthogy a burgenlandi Alsóőrtől egé­szen a moldvai Ploszkucénig járt falu­ról falura, házról házra az a százötven kutató, aki 418 településen rögzítette: itt így meg így arattak, amott meg úgy fejtek, raktározták, dolgozták fel a te­héntejet. S ugyanígy mindazt a temér­dek ismeretanyagot, amelyet most, az utolsó történelmi pillanatban lehet és kell megtenni. Hogy mi minden olvasható le arról az immár nálunk is kapható 220 tér­képlapról? Nos, abban a három tasak- ban olyan lapok sorakoznak, amelyek egyrészt az úgynevezett alaptérképet mutatják a folyók, határok halványan nyomott vonalaival, másrészt pedig a jelek sokasága hinti be őket. Ez utóbbi­ak üres és „teli” kockákból, szintén üres és vonalas háromszögekből, az­után vonalkákból stb. állnak, s azt köz- lik, hogy kik, hogyan és milyen eszkö­zökkel végeztek el egy-egy mezőgazda- sági munkát. A szalma kazalba rakása például mindenfelé nagy nyári feladat volt. A helyi hagyományok szerint vol­tak, akik villával, mások villával és nyárssal, megint mások petrencerúd- dal, megint mások pedig villával is, nyárssal is, petrencerúddal is kazlaz- tak. Tudós készítői azt szándékoznak megörökíteni, hogy a magyarok lakta vidékeken hogyan élt s él a hagyo­mány. A Magyar Néprajzi Atlasz lapjainak zöme addig a termeléssel g- ezen belül is az állattenyésztéssel, a földművelés­sel és a szállítással — foglalkozik. A még megjelenésre váró hat kötet és a 640 térkép ennél is változatosabb lesz, hiszen azokban az öltözködés, a táplálkozás, az építkezés, a szokás- rendszer, és még számos témakör is megkapja a maga helyét, jelét. A. L. IIÍÍÉ^ZET Camorra Ha a legközkeletűbb igazságokat nemcsak ügyesen, hanem tehetségesen •is ágyazzák mesébe,- szinte bizonyos, hogy nem marad el a hatás. Lina Wert­müller nápolyi rendezőnő olasz—ame­rikai alkotása tulajdonképpen nem ke­vesebb és nem több, mint egy szenvedé­lyes vádirat azok ellen a kábítószer­kereskedők ellen, akik — mint bárhol a világon — nem riadnak vissza a gye­rekek legelvetemültebb kizsákmányo­lásától sem. Bár a filmmművészet nem szűkölködik a kábítószer témáját vala­milyen — leggyakrabban bűnügyi ak- ciófllmként, a bűnözők és jog harcára épített — formában feldolgozó alkotá­sokban, a Camorra sajátos, kifejezet­ten női nézőpontjával mégis meglepően eredetinek számít. A cselekmény mo­torja ugyanis ezúttal a megkérdőjelez­hetetlen anyai szeretet. Az 1986-os nyugat-berlini filmfeszti­válon a nemzetközi sajtó és a közönség díját elnyert produkció az elisme­lasan túl vitathatatlan erényeinek is kö­szönheti. A film egyik része ugyanis érzékeny, már-már szociográfiai pon­tosságú látlelet az egyszerű nápolyi mindennapokról, melyekben szinte el­választhatatlanul együtt élnek a szélső­ségek. S amire egyáltalán nem számít a néző: a részletesen bemutatott környe­zetben a camorra; a nápolyi maffia nem végrehajtója, hanem elszenvedője a gyilkosságoknak. A politikai kri­mi és a thriller elemeiből gyúrt sztori középpont­jában a kábító- szerpiac egyik fő szállítójaként 'is­mert Rocco, csa­lád áll. „Kasszí- rozásaik” és más, mindennapi fog­lalatosságaik közben éri a Roc­co fiúkat a kivéd­hetetlen végzet. Kiderül, hogy nem vétkesek bennük sem az üzleti, sem a szerelmi vetélytársak, semmi kö­zük az eseteknek a konkurens bandák közötti alkalmi bosszúkhoz. Lassan az egész város felbolydul, névtelen beje­lentések foglalkoztatják a rendőrséget, segítségükkel hamarosan felderítik az egyik nagyfőnök titkos rejtekhelyét. Az utolsó pillanatban azonban megelőzi őket itt is a titokzatos gyilkos ... A kábítószer nápolyi „fejedelmeit”, ugyanazzal a jellel megbélyegezve, egy­más után találják holtan. Sötétben ta­pogatózik az ügyefogyott rendőrfel­ügyelő, a szerető (Harvey Keitel), a vak, reszketeg családfő, „Tango”; a ha­lálraítélt nagy főnök, Totó, a táncos és a magányos anya (Angela Molina). Wertmüller egyébként az apró jelek, gesztusok, szituációk sorozatán keresz­tül, a közönség nyomozókedvét alapo­san felcsigázva már jó előre sejteti a megoldást. A nagyon is mesterkéltnek tűnő, „szimbolikus” végkifejlet tulaj­donképpen egy valódi esetből merített: Nápoly egyik negyedében ugyanis ká­bítószer-ellenes lakóbizottságot alapí­tott több tucat aggódó családanya. A „Kurázsi-mamák” —• ahogy nevez-; ték őket — számos kábítószer-kereske­dő letartóztatását segítették elő. Az itáliai politikai krimi legjobb ha­gyományaira és néhány kiváló színész alakítására épített munka üzenete ak­tuális — s ami a néző szempontjából talán a legfontosabb —, előadásának módja eredeti, sőt szórakoztató. Károlyi Júlia rést néhol kissé szájbarágós moralizá­MÁ PREMIER A KAMARASZÍNHÁZBAN Szörnyeteg A személyiség társadalmi sorsával foglalkozó Németh László-drámákból négyrészes sorozat indult a kecskeméti Katona József Színház kamaraszínhá­zában. Két éve a Villámfénynél, az el­múlt évadban pedig az Áruló került színre. Ma lesz a Szörnyeteg bemutató­ja, s a sorozat jövőre Az írás ördöge című darab kecskeméti színrevitelével zárul. A korábbiakhoz hasonlóan, a Ször­nyeteg főszerepét is Nagy Attila kétsze­res Jászai-díjas, érdemes művész játsz- sza. Mi több: ezt ő is rendezi. A huszadik század egyik legérdeke­sebb kérdéséről, a devianciáról szól ez a mű, ami lehet pozitív irányú is, gon­dolok itt arra, amikor az ember nem alatta, hanem fölötte él a konvencioná­lis átlagnak, elvárásoknak, s ezzel ugyanúgy a társadalom perifériájára szorul, mint aki negatív értelemben de­viáns — magyarázza a színész-rendező. — Ez nem kimondottan huszadik szá­zadi jelenség. — így van. Örökérvényű *probléma, de ez az első olyan század, mely tipiku­san eltömegesedett, egyebek mellett az ipari társadalmak túlszervezettségének következtében. S igy először lett ordító probléma a különbözőség. — Mégis mindenki különbözni akar. Mondhatni: az ember már ezzel az am­bícióval születik. — Persze. S éppen ezért nagyon sok • Sárkány professzor (Nagy Attila) cs a professzor fia, Lóri (Horváth Károly). ember drámája az, ami a Szörnyeteg­ben megfogalmazódik. Megpróbáltam az író áltál meghatározott korból ki­emelni. Mai ruhában, mai tempera­mentummal, mai jellemeket formálva lépnek színre a színészek, mert az emlí­tett probléma ma is jellemző. Sőt, két­ségtelenül holnap is az lesz. — Akár a filmek, akár a színházak világát nézzük, többször előfordul, hogy a rendező játszik is az adott darabban. Nekem mégis kicsit tudathasadásos do­lognak hat ez. Vagy tévedek? — Nem, hiszen valóban a képtelen­séggel határos szellemi erőfeszítés egy problémát kívülről és belülről egyszerre figyelni, értelmezni. Ilyen skizofréniá­ban még nem éltem át próbákat, mint ez alatt az öt hét alatt, ugyanis a bennem berzenkedő színész minduntalan meg­kérdőjelezte a bennem álmodozó rende­zőt és fordítva. Próbáltam hát az alap­vető emberi igazságokba kapaszkodni, s közben rákényszerültem, hogy a lehe­tő legnagyobb alapossággal, mélységei­ben is megismerjem ezt a darabot. Én legalábbis így érzem, minden más a színpadon dől cl. Meggyőződésem sze­rint, életem első és utolsó alkalma, hogy a főszerep mellett rendezek is ... Nagy Attila mellett Tallós Ritának, Őrt Mihálynak, Jablonkay Máriának, Horváth Károlynak, Szirmai Péternek, Sivók Irénnek, Krizsik Alfonznak, Bu­dai Lászlónak és Frenkó Zsoltnak tap­solhat a közönség a Szörnyeteg ma esti premierjen. Koloh E,ek REGI IDŐK FOGADÓI "'W'"' ’jfxT ff jjm • A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó- ipari Muzeum Fortuna utcai épületében, reprezentatív állandó kiállí­tást nyitottak a reformkor utá­ni időszak ven­dégeinek, szál­lodáinak tár­gyi emlékeiből. Képünkön: Díszes ezüstö- zőtt sütemény- tartó, a mis­kolci Rorarius cukrászda egyik dísze­ként került a múzeumba. KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN ORVOSOK KECSKEMÉT: az ügye­let ideje hétfőtől péntekig 18 órától másnap reggel 8 óráig tart, szombaton, vasárnap és ünnepnapokon reggel 8 órától folyamatosan a kővetkező hét­köznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőtteknek: Kecskemét, Nyíri út 38. (T.: 20-488), központi tömb, diagnosz­tika. Gyerekeknek: Kecskemét, Izsáki út 5. C pavilon, földszinti ambulancia. (T.: 22-822). Agasegyháza, Ballószög, Helvécia, Helényegyháza, Jakabszállás, Nyárlő- rinc. Városföld gyermek és felnőtt be­tegeit munkaszüneti napokon a kecske­méti kórház említett két épületében lát­ják cl. Orgovány: Orgovány, központi ren­delő (T.: 25): Szabadszállás, Fülöpszál- lás. Soltszentimrc: Szabadszállás, köz­ponti rendelő (T.: 53-324); Kunszent- n:ik!ós: Kunszcnlmiklós, központi ren­delő ff.: 51-222): Dunavccse, Szalk- :. c io ..'utón, Apostag: Dunavecse, rendelő 11.: 75); Lajosmizse, . K'ivs, Liidáuybcnc: Lajosmizse. ; pí.nli rendelő (T.: 56-173); -Kerek­egyháza. Fiilöpháza. Kunbaracs: dr. Mánya í. (Kerekegyháza, Lenin tér.14. T.: 71-101); Lakiielck: dr. Debreczeni J. (Lakilelek, Széchenyi krt. 72JF.: 42- 005); Izsák: dr. Pap Gy. (Izsák,bercsé­nyi u. 13. T.: 74-844); Tiszaalpár: Szán­tó Á. (Tiszaalpár, Dózsa Gy. u. 76. T.: 44-086). Lelki segélyszolgálat: á kecskeméti 28-222-es telefonszámon naponta 18 órától másnap reggel 6 óráig hívható. BAJA: az ügyeletet a bajai kórház baleseti sebészeti pavilonjában látják el. (Pokomy u. T.: 11-244); itt fogadják a bajai, bácsbokodi, bácsborsódi, bács- szentgyörgyi, bátmonostori, cs.átaljai, csávolyi, dávodi, érsekcsanádi, felső- szentiváni, garai, hercegszántói, ne­mesnádudvari, sükösdi, szeremlei és vaskúti betegeket. BÁCSALMÁS: a rendelőintézetben a bácsszőlősi, tataházi, mátételki, kun­bajai, csikériai, madarasi, katymári la­kosokat látják el. (T.: 124). KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rende­lőben látják el a betegeket. (T.: 11-922). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részére minden szombaton 8-tól 12 óráig. Szakorvosi rendelőintézet, Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet ide­jén ellátják a kiskőrösi, akasztói, csen­gődi, tabdi, kaskantyúi betegeket. Kecel, Imrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 21-775); Soltvadkert: köz­ponti rendelő (T.: 31-231). KISKUNFÉLEGYHÁZA: a köz­ponti ügyelet szombaton reggel 7 órá­tól hétfő reggel 7 óráig tart. Helye: Kiskunfélegyháza, Fadrusz J. u. 4. (T.: 62-360). Ellátják a kiskunfélegyházi, gátéri, kunszállási, pálmonostori, pető- iiszállási, bugaci betegeket. A gyermekorvosi ügyelet rendje szombaton és vasárnap 7-től 19 óráig tart. Helye és telefonja azonos a köz­ponti ügyeletével. TISZÁKÉCSKE: a rendelőintézet­ben a tiszakécskei és szentkirályi bete­geket látják el. (T.: 41-011). KALOCSA: a rendelőintézetben tar­tanak ügyeletet: Kossuth u. 34—36. Itt látják el Bátya, Foktő, Géderlak, Ho­mokmégy, Miske, Ordas, Dunaszent- benedek, Öregcsertő-Csorna, Szak­már, Úszód és Kalocsa betegeit. Az ügyelet ideje szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. (T.: 10, 122, 234). Éjszakai ügyelet: 213-as mellék. A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalo­csa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek. , Solt, Újsolt, Dunaegyháza: Solt. központi rendelő (Vécsey tér 1. T.: 167); Fájsz, Dusnok: dr. Juhász D. (Fájsz, Szent István u. 30. T.: 19); Du­napataj, Harta: dr. Horváth S. (Harta. Templom u. 122. T.: 47); Hajós: dr. Zakupszky E. (Hajós, Temető u. 9. T.: 27). KISKUNHALAS: a Semmelweis kórház központi ambulanciáján tarta­nak ügyeletet (T.: 21-011, 275-ös mel­lék). Itt látják el a balotaszállási, har- kákötönyi, zsanai, kunfehértói, kis- szállási, pirtói betegeket. _ Kiskunmajsa,. Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospálos, Kömpöc: Kiskun­majsa, központi rendelő (T.: 31-211); Jánoshalma, Rém, Borota, Kélesha- lom: Jánoshalma, központi rendelő (T.: 88); Kelebia, Tompa: dr. Máriási K. (Tompa, Attila u. 79. T.: 17). GYÓGYSZERTÁRAK A péntek esti zárástól hét­fő reggeliß a következő gyógyszertárák tartanak ügyeletet: Kecskemét: Szabadság tér 1.; Baja: Tóth Kálmán tér 2.; Bácsal­más: Hősök tere 4.; Izsák: Dózsa György u. 7.; Jánoshalma: Béke u. 1 /A; Kalocsa: Széchenyi-lakótelep; Kiskő­rös: Kossuth u. 5.; Kiskunfélegyháza: Attila u. 1.; Kiskunmajsa: Hősök tere 3.; Kunszentmiklós: Kálvin tér 7.; Solt­vadkert: Ifjúság u. 2.; Tiszakécske: Bé­ke tér 4.; Kiskunhalas: Kossuth u. 15 —19.; Solt: Béke tér 6. ÁLLATORVOSOK Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. BÁCSALMÁSI ÁLLAT­KÓRHÁZ: dr. Veréb J. (Bácsalmás, Marx u. 36. T.: 106). KECSKEMÉTI ÁLLATKÓRHÁZ: dr. Temesváry I. (Kecskemét, Halasi út 34. T.: 28-344). BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonostor, Sze­retnie: dr. Németh P. (Bátmonostor, Mátyás u. 6.); Nemesnádudvar, Sü- kösd, Érsekcsanád: dr. Punczmann T. (Baja, Kossuth u. 11/A. T.: 12-482); Bácsszentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Taskovics L. (Vaskút, Bajai út 1/A. T.: 12-851); Felsőszentiván, Csávoly, Bácsbokod: dr. Éber E. (Bácsbokod, Hunyadi u. 28. T.: 14); Bácsborsód, Madaras, Katymár: dr. Varga M. (Ma­daras, Hunyadi u. 1/A. T.: 2); Herceg- szántó, Dávod, Csátalja, Nagybaracs- ka: dr. Tüske F. (Nagybaracska, Tul- banov u. 18. T.: 168). KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő, Bafami: dr. Kasziba I. (Kalo­csa, Hunyadi u. 90. T.: 443); Tass, Szalkszentmárton: dr. Reviczky Gy. (Szalkszentmárton, Vasút u. 12.); Du­navecse, Apostag: dr. Szüts M. (Duna­vecse, Vörös Hadsereg u. 8/A); Solt, Újsolt, Dunaegyháza, Állampusztai Célgazdaság solti kerülete: dr. Németh I. (Sojt, Lepke u. 4.); Harta, Dunatetét- len, Állampuszta: dr. Csiba E. (Harta, Gallé T. u. 64.); Dunapataj, Ordas, Gé­derlak, Úszód, Dunaszentbenedek: dr. Babos L. (Dunapataj, Béke tér 3. T.: 75); Szakmár, Oregcsertő, Homok­mégy: dr. Répási Cs. (Szakmár, Bajcsy- Zs. u. 55.); Miske, Drájpzél, Hajós, Császártöltés: dr. Kunvári J. (Császár- töltés, Tanácsköztársaság u. 1. T.: 43- 219); Fájsz, Dusnok: dr. Bajusz I. (Dusnok, Vörös Hadsereg u. 23.). KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Holló I. (Kecske­mét, Bánk b. u. 12. T.: 21-325);^ Kecske­mét, Ballószög, Helvécia, Városföld: dr. Fáy J. (Kecskemét, Juhar u. 4/B. T.: 46-791); Jakabszállás, Orgovány: dr. Zakupszky J. (Jakabszállás, Petőfi u. 26. T.: 72-075); Szentkirály, Nyárlő- rinc: dr. Dani S. (Nyárlőrinc, Sugár u. 16. T.: 43-192); Lajosmizse: dr. Adonyi L. (Lajosmizse, Bajcsy-Zs. u. 52. T.: 56-375); Tiszakécske: dr. Jenei J. (Ti­szakécske, Kerekdomb 99.); Kerekegy­háza, Kunbaracs, Ladánybene: dr. Szakáll Sz. (Kerekegyháza, Engels u. 54. T.: 71-161). KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Ut- schalott F. (Kiskőrös, Bacsó B. u. 12. T.: 11-653); Ágasegyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Túrái J. (Izsák, Kecskeméti u. 37.); Kunszentmiklós, Kunpeszér, Kunad ács: dr. Tóth S. (Kunszentmik­lós, Petőfi ltp. B ép. T.: 51-618); Sza­badszállás, Fülöpszállás: dr. Bálint T. (Szabadszállás, Könyves K. u. 7.); Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: dr. Pais K. (Bocsa, Mező I. u. 19. T.: 53-043); Akasztó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Solt- szentimre, Kaskantyú: dr. Bozi R. (Akasztó, Vörös Hadsereg u. 3. T.: 51- 336); Kecel, Imrehegy: dr. Sőreghy A. (Kecel, Nádas u. 10/1. T.: 21-184). KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kis­kunfélegyháza: dr. Horváth A. (Kis­kunfélegyháza, Wesselényi u. 3. T.: 61- 389); Gátér, Pálmonostora, Petőfiszál- lás: dr. Gyöngyösi P. (Pctőfiszállás, Ár­pád u. 28.); Tiszaalpár, Lakitelek: dr. Berényi F. (Tiszaalpár, Alkotmány u. 7. T.: 44-111); Kiskunmajsa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. Fülöp J. (Kiskun­majsa, Tanácsköztársaság u. 66. T.: 31- 828); Jászszentlászló, Szánk: dr. Török L. (Jászszentlászló, Dózsa Gy. u. 5. T.: 31-036); Bugac, Kunszállás: dr. Bog­dán A. (Bugac, Felsőmonostor 577. T.: 72-570). KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: dr. Czabán L. (Kiskunhalas, Kosevoj tér 5. T.: 22-245); Zsana, Harkakö- töny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehértó: dr. Tóth M. (Kiskunhalas, Gimnázium u. 6. T.: 22-533); Jánoshalma: dr. Iva- nics M. (Jánoshalma, Bíró B. u. 7. T.: 283); Borota, Rém: dr. Joó L. (Rém, Petőfi u. 23.); Mélykút, Kisszállás: dr. Holló A. (Kisszállás, II. kér. 1/C. T.: 19); Tompa, Kelebia: dr. Szilvási Gy. (Tompa, Szabadság tér 6/E. T.: 94); Bácsalmás, Csikéria, Bácsszőlős, Kun­bája: dr. Kőletics Gy. (Bácsalmás, Rá­kóczi u. 8.); Tataháza, Bácsalmás, Má- tételke: dr. Harmath S. (Tataháza, Kossuth u. 39. T.: 10).

Next

/
Thumbnails
Contents