Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-04 / 237. szám

1988. október 4. • PETŐFI NÉPE • 3 Miért jobb a szakszövetkezet? VEZETŐK EGYMÁS KÖZÖTT Hegedűs Lajossal Tompán A szovjet szakszervezetek nem félnek a vitáktól Beszélgetés az érdekvédelemről, a sajtóról, a kultúráról Milyen lehetőségek kínálkoznak a gazdálkodás megújítására a határvidé­ki gazdaságokban? Miként próbálják az o'tt élők pótolni á lemaradást? Egyáltalán: van-e mód a terület eltartó­képességének fokozására? A többi kö­zött ezeket a kérdéseket írta föl note­szába Hegedűs Lajos, a Hartai Erdei Ferenc Tsz elnöke, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, aki a megyei párt-végrehajtóbizottság tagjaként a napokban tompái tapasztalatcserére indult. Vele tartottam. Hogyan ad választ a szövetkezeti pa­rasztság az új idők kihívására? — kér­deztem tőle. — Leglényegesebb kérdés — mond­ta Hegedűs Lajos —, vannak-e tartalé­kaik a közös gazdaságoknak. Vagyis képesek-e önerőből vagy csak kisebb hitelekkel finanszírozni az elengedhe­tetlen szerkezetmódosítást. Sajnos ter­melőszövetkezeteink egyharmada rossz kondícióban, rendezetlen anyagi­akkal próbál részt venni az átalakítás­ban. Több esetben is előfordult, hogy á kollektíva túl későn, a problémák szorításának hatására. mondott csak búcsút a régi vezetésnek. Az új irányí­tásra pedig igen nehéz terhek nehezed­nek. Egyszerre kell rendet tenni és fej­lődni. Megérkezésünk után Tompán csat­lakozott hozzánk Kenedics Károly, a kiskunhalasi városi pártbizottság gaz­daságpolitikai ügyekben illetékes titká­ra, valamint Szűcs Sándor, a helyi párt- bizottság három hete megválasztott tit­kára. A tompái határátkelő-állomáson tett rövid látogatás után kezdődött a ta­pasztalatcsere a helyi Kossuth Szak- szövetkezet irodájában. A vendégeket Forczek Dániel elnök, Tóth Miklós fő­mezőgazdász, Fülöp József főkönyvelő és Halász László párttitkár fogadta. A beszélgetés fő témája: hogyan sike­rült a szervezeti módosítás? A Kossuth ugyanis 1988. január 1-jétől tsz-ből szakszövetkezte lett. Mint az közismert, évtizedekkel eze­lőtt elsősorban a kedvezőtlen termőhe­lyi adottságú településeken nyílott mód szakszövetkezetek alapítására. Ennél a formánál a tagok és a szövetkezetek viszonya lazább, mint a tsz-eknél. A gazdaság mint egyéni vállalkozók közössége szerveződik. A tagság az in­tegrációs központnak a megtermelt ár­bevétel tíz százalékával fizet. Tompán remek bácskai földeken — 27 aranykorona az átlagérték — ala­kult meg a szakszövetkezet. A váltás lényege: a szak- és a termelőszövetke­zetekre eltérő szabályozás vonatkozik. A Tompái Kossuth tagsága úgy gon­dolta, hogy az utóbbi évek lemaradását gyorsabban képes pót^ni, ha kedve­zőbb szövetkezési formát választ. A szakszövetkezeti formában a nyere­ség adózatlanul, teljes egészében növeli a fejlesztési alapot: a tsz-eknél csak az adózott hányad. Hegedűs Lajos felhívta a vendéglátók figyelmét: a közeljövőben feltehetően megszűnnek a szakszövetkezetek emlí­tett privilégumai! Gondoltak-e arra, hogy akkor hogyan tovább? — Ez ballépés lenne a kormányzattól. Legalább 30 közös gazdaság csődbe jut­na a legrosszabb adottságú területeken. S kinek lenne ez jó?—válaszolt kérdés­sel Forczek Dániel. Hegedűs Lajos később a szomszédos jugoszláviai szövetkezetekkel való koo­perációs lehetőségeiről érdeklődött. — Sajnos minden próbálkozásunk dugába dőlt eddig—mondta Tóth Mik­lós, a Kossuth főmezőgazdásza —, pe­dig remek tervek születtek a kertészeti ágazatok fejlesztésére a határon túli, ke- lebiai kollégákkal. De oly nehéz lenne az elszámolás, és annyi szervező, közvetítő vállalatot kellene bevonnunk, hogy ér­telmetlenné válna a próbálkozás. Sajnos Tompán kisért a múlt. A régi vezetés szinte a teljes csődbe vitte a gaz­daságot. A váltás, a lábra állítás pedig nem megy egyik napról a másikra. Az embereknek nem könnyű hitet adni. Szervezési, számviteli, pénzügyi gon­dokkal küzdve még egy jól felkészült ve- zetésnek is nehéz a gyors váltás. Pedig az idő sürget! F. P. J. Ha az illetékesek helyi jelöltet állíta­nak a kaspi-tengeri kereskedelemi ha­józást irányító főigazgatóság Komszo- mol-titkárának megválasztására hiva­tott gyűlésre, aligha beszélgethetnék Sztanyiszlav Ivanovics Kramarenkó- val, mint a szovjet szakszervezetek köz­ponti tanácsának osztályvezetőjével. Az ifjú tengerészek ugyanis akkoriban eléggé szokatlanul annyira méltányta­lannak érezték: valakik „fönt” akaiják eldönteni, hogy ki a legalkalmasabb érdekeik képviseletére, a fiatalok össze­fogására. Akkoriban még eléggé szo­katlanul elhatározták: saját soraikból választják ki a legrátermettebbet. így kezdődött a Kecskemétre is ellá­togató szovjet szakszervezeti delegáció vezetőjének közéleti pályafutása. — Minek tulajdonítja, hogy mind fe- lelősebb tisztségekbe került? — tuda­koltam a tárgyalások szünetében a megbeszélésen végig jegyzetelő negyve­nes éveiben járó vezetőtől. — Előlegezett bizalomnak tekintet­tem a megbízatásokat, ezért minden lehetséges alkalmat fölhasználtam is­mereteim elmélyítésére. Szeretem az irodalmat, a művészetet. Már csak megválasztásom körülményei miatt sem felejthettem: a tagságot kell szol­gálnom. Végül is a Komszomol Köz­ponti Bizottságának az apparátusából kerültem a szakszervezeti tanácshoz. — A Szovjetunióban tapasztalható változásokra miként reagálnak a szak- szervezetek? — Mivel a nyíltság politikája révén erőteljesebben hangot kapnak az élet­színvonal javítását, az irányítás de­mokratikus fejlesztését szorgalmazó dolgozói követelések, kedvezőbb kö­rülmények között, az eddiginél még következetesebben képviselhetjük a tagság érdekeit. Elénk viták bontakoz­tak ki tömegszervezetünk feladatairól. — Említette: szakszervezeti törvény készül hazájában. — Több jogot remélünk az új tör­vénytől. Vétójogot követelünk a dolgo­zók életviszonyait befolyásoló dönté­seknél. Tudjuk, minél erősebbek a szakszervezetek, annál hatékonyabb az érdekvédelem. Ezért szeretnénk köze­lebb kerülni tagságunkhoz. <*, A- Hogyan? — Az alapszervezetek erősítésével, a vitaszellem kibontakoztatásával. Nem baj, ha — nézetem szerint — helytelen javaslatok is felvetődnek.-— Például? — Sokan át akarták adatni állami szerveknek a szakszervezeti könyvtára­kat, művelődési otthonokat. Azzal ér­veltek, hogy a kultúra terjesztése állami feladat. Mások szerint csak a szűkén vett gazdasági tennivalókkal kell fog­lalkoznunk. Nagy harc bontakozott ki vezető szakszervezeti testületekben. De segítségül hívtuk Lenint. Ma is érvé­nyes megállapításai hozzájárultak a fél­reértések eloszlatásához, a technokrata nézetek visszaszorításához. — Feltűnő éreklődéssel figyelte az SZMT-székházban Túri Endre kiállítá­sát. — Kedvelem a képzőművészetet. Mi is arra buzdítjuk a szakszervezeti intéz­ményeket, hogy minél több kulturáló­dási lehetőséget termtsenek székháza­ikban. Persze ezzel sem értett egyet mindenki, de egyre több intézmé­nyünkben rendeznek kiállításokat, szerveznek rendezvényeket. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kulturális érdek- védelem nem helyettesíti a gazdasági, szociális érdekvédelmet, de fordítva is igaz ez a megállapítás. Sokatmondó az egyik vendégkönyvben talált bejegyzés: „Lakást ugyan nem kaptam, de hatá­rozottan tetszett a kiállítás.” — Mielőtt folytatódnának a megbe­szélések, meg kell kérdeznem: milyen a szakszervezetek és a sajtó kapcsolata a Szovjetunióban? — Arra törekszünk, hogy a vidéki újságokban is nagyobb teret kapjanak a munkánkkal kapcsolatos közlemé­nyek, az érdekvédelmet erősítő cikkek. Sokat tehetnek az újságírók az infor­mációk továbbításáért, a közélet tiszta­ságáért — mondta Sztanyiszlav Kra­marenko. Heltai Nándor NEMDOHÁNYZÓ ÜZLET Nemdohányzó vendéglő Kiskőrösön — Hogyan támogatják még az egészséges életmódot? — Ételválasztékunkat is úgy állítjuk össze, hogy legtöbbje ne a hagyomá­nyos magyar paprikás-zsíros-szaftos menü legyen. Máris sok új' izt sikerült megkedveltetnünk. Több étkező ven­dégünk visszajáró. Harmadosztályú árakkal számolunk, így száz forintból akár háromfogásos ebédet lehet enni. A Körösi csárda közelében van az egyik gazdaság szőlőátvevő helye. Hosszú kocsisor, a sofőrök, a fogató-' sok kis csoportokban beszélgetnek. Többük kezében, szájában füstölgő ci­garetta. Am aki a csárdába benyit, tisz­teletben tartja a kiírást: „Füst nélkül kellemesebb! Dohányozni tilos!” Pedig valamennyi asztalon ott a hamutál — tisztán. Útmenti gyorsétkező a Róna. Itt dél­tájt szinte vágni lehet a füstöt. Igaz, semmi sem tiltja a dohányzást, sőt a pult mögül sűrűn kiszaladgáló felszol­gáló hölgy szintúgy fújja — fújná, ha lenne ideje —| mint a vendégek, — Hányszor üríti naponta a hamutá­lakat? — fordulok hozzá. — O! Rengetegszer! Nem számolom i— mondja Vári Mária. — Nekem is jobb lenne, ha nem szívnám... Körülnézve, jómagam kilógok a sor­ból. Két fiatalember munkásruhában. Asztalukon innivaló, Sophiane, gyufa. Megszólitom őket. Még el sem mon­dom, mi járatban vagyok, engem is megkínálnak. — Építkezni megyünk, betértünk beszélgetni — mondja Gombár József. — Hogy mennyit szívok? A társaság­tól, a hangulattól, a helyzettől, az ide­gességtől függ. A feleségem egyébként nem dohányzik. De ha bemennék egy nemdohányzó helyre, biztosan betarta­nám az előírást... ... és talán sokan lennének még ilyen állásponton. Ehhez pedig több vendéglátó-, nyüvános szórakozóhely­nek lenne érdemes követni a kiskőrösi­ek példáját. Pulai Sára A Bács-Kiskun megyei szőlőterme­lők gondjain csak keveset segített, hogy az elmúlt hónapokban sikerült na­gyobb mennyiségű bort értékesíteni; s így a szüretre kiüríthették a tárolókat. A készlet még most is magas, 800 ezer hektoliter, pedig tavaly rendkívül ala­csonyak voltak a hozamok. Az idén viszont a gyenge közepes termés mel­lett is a tavalyinál mintegy 70 ezer ton­nával több, csaknem 200 ezer tonna szőlőre lehet számítani. A termelők értékesítési nehézségeit fokozza, hogy a hosszú aszály, majd az azt követő esős időjárás miatt a cukor­fok általában kedvezőtlenül alakult, így a túlkínálat miatt már eleve ala­csony felvásárlási árat a minőségi felár alig növeli. Az átlagár 9 forint körül van, s ez még a termelési költségeket sem fedezi. A szőlő minősége egyes he­lyeken, például Kiskörös környékén, még az átlagosnál is rosszabb. A ka­darka és a kadarkafélék ugyanis a ked­vezőtlen időjárás miatt rothadásnak indultak, s a gyümölcs további romlása csak kényszerszürettel volt megállítha­tó. A szükségből idő előtt leszedett sző­lő azonban olyan alacsony cukorfokú, hogy csupán sűrítmény készítésére al- kalmas. Több mint másfél ezer hektár­ról így kilónként csak 4—5 forintos áron értékesíthető szőlőt szüreteltek. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a ter­melők a korábbi évekkel ellentétben nem borként akarják eladni termésü­ket, ami széthúzná a felvásárlási sze­zont, hanem gyümölcsként. A tetemes mennyiség felvásárlásához viszont a feldolgozó üzemeknek alig 200 millió forintjuk van, s ezen felül több mint másfél milliárd forint hitelre lenne szükségük, s bár a szüret már harma­dánál tart, ennek a pénznek a túlnyo­mó része még mindig hiányzik. A borfeldolgozó gazdaságok sokféle áthidaló megoldással próbálkoznak, a legkülönfélébb egyedi megállapodáso­kat kötötték, illetve kötik a fizetés módjára. Általában az a gyakorlat, hogy a szőlő ellenértékének egy részét most kifizetik, a hátralékot pedig hoz­závetőleg hat-nyolc hónap múlva. Sok helyén nemcsak a nagyüzemekkel, ha­nem a kistermelőkkel is ilyen jellegű egyezség született. A Kiskunhalasi Ál­lami Gazdaság is hasonlóképpen álla­podott meg az átvételről egyéni terme­lést is folytató saját alkalmazottaival, de azt az OTP által fizetettnél sokkal magasabb, 16 százalékos kamat mel­lett. SEGÉLY, TÁBOR, TANFOLYAM A Vöröskereszt a családokért A Magyar Vöröskereszt Bács- Kiskun Megyei Vezetőségének leg­utóbbi ülésén egyebek mellett a család- védelmi munkáról esett szó. Az erről szóló beszámolót Iglódi Miklós, a Vö­röskereszt megyei titkára terjesztette elő, majd a vezetőségi tagok hozzászó­lásukban kiegészítették. Egyre több feladat hárul a Vöröske­resztre -f állapították meg a résztve­vők —, ami egyrészt azzal magyaráz­ható, hogy megnövekedett a hátrányos helyzetű egyének és családok száma. A megye SS6 ezer lakosa közül például 126 ezren nyugdíjas korúak és 33 ezer a rokkant, fogyatékos ember. A vörös- keresztes alapszervezetek és aktivisták főként ezeket, valamint a nagycsaládo­sokat, a gyermeküket egyedül neveld szülőket, az állami gondozott gyereke­ket és a cigánylakosságot segítik. A tá­mogatás többnyire gondozást, patro- nálást és sok esetben anyagi segélyezést jelent. A sokféle módszer között igen gyakori a táboroztatás. Tavaly például Baján és Kunszentmiklóson szerveztek szociális tábort, melynek diák résztve­vői két héten át látogatták és segítették az idős, egyedülálló embereket. A mozgássérült gyermekek és fiatalok — mintegy 60-an — pedig az idén Pa- rádfürdőn tölthettek el 10 napot. Katymáron a községi vöröskeresztes alapszervezet a cigánycsaládok számá­ra indított Szülők iskolája elnevezésű tanfolyamot, a kiskunhalasi vezetőség aktivistái meg az óvodás korú cigány- gyermekek iskola-előkészítését segítet­ték. A hozzászólók közül Hofferné Pet- róczi Éva elmondta, hogy az erdélyi menekültek támogatásában is szerepet vállalt a Vöröskereszt. A kecskeméti szervezetnél például 102 áttelepülni szándékozó jelent meg, közülük 68-an maradtak a városban és körzetében. Miudannyiuk számára sikerült szállást és munkát találni. A ruhagyűjtéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy a la­kosság ríagy része félreértette az akciót, ugyanis nagyon sokan használhatat­lan, ócska ruhákat szállítottak be a gyűjtőhelyekre. Ezek sajnos csak a lo­mot szaporították, a rászorultaknak nem adhatták oda. Ezen felül Hofferné kérte, hogy javasolják az országos ve­zetőségnek: a helyi szervezetek is hoz­hassanak létre önálló segélyezési ala­pot. Ezzel meggyorsíthatnák a segélye­zés gyakorlatát. Szüts Jánosné a házibetegápoló- képzésről tájékoztatta a vezetőségi ta­gokat. Ismertette, hogy Kiskunhalason évek óta jól megy a képzés, tavaly is 64-en jártak ilyen jellegű tanfolyamra. A képzést egyébként kiteijesztik a kö­zépiskolákra, és szeretnék bevezetni az általános iskolákban is. Schwób János egyebek közt megemlítette, hogy Kis­kunhalason — ugyancsak a vöröske- resztesek közbenjárására — a Faipari Vállalat ingyen ad tüzelőt a rászorult időseknek. Többen felvetették, hogy a munka- nélküliség elsősorban a cigánylakossá­got sújtja, ugyanis a munkahelyekről főként őket küldik el. Ez még nehezeb­bé teszi a beilleszkedést és tovább növe­li a különbségeket. Szinte mindegyik hozzászóló hangú- lyozta, hogy az egyre fontosabbá váló családvédelmi munka a legtöbb eset­ben szociális tevékenységet jelent. A je­lenlegi helyzetben e két tevékenységet valóban nehéz lenne szétválasztani. B. M. NEM BORKÉNT — GYÜMÖLCSKÉNT Utólag fizetnek a szőlősgazdáknak A dohányzás jelentős mértékben előse­gíti a szívbetegsé­gek, az érelmesze­sedés, a tüdőtá­gulás, a torok- gyulladás, a I» trombózis, a’kró- nikus hörghurut és az asztma kia­lakulását. Figyel­met érdemel az is, amit Allen Carr ír: „Az átlagos napi 20 cigarettát szívó dohányos közel egymillió forintot költ ciga­rettára életében, és tíz évet veszít várható életkorából.” Mindemellett közismert a passzív dohányzás károsí­tó hatása. Nem véletlen tehát, hogy az egészségmegőrzés hosszú távra szóló társadalmi programja arra is kitér, hogy jogszabályba kell foglalni a do­hányzás korlátozásának eszközeit, kü­lönös tekintettel a nem dohányzók ér­dekeinek védelmére. A program megvalósításához már többen csatlakoztak. A kiskőrösi áfész például nemdohányzó presszóvá nyil­vánította három egységét. A kezdemé­nyezés megértésre talált. A jó tapaszta­latok újabb ötletet adtak. A közelmúlt­ban 3,5 milliós beruházással negyven­személyes nemdohányzó vendéglőt nyitottak. A Petőfi utcai új épület vakítóan fe­hér, ablakaiban a névfelirat: Muskátli. A bejáratnál csikkgyüjtő, szemben a tábla: Nemdohányzó üzlet. Itt vigyáz­nak mindenre, nem utolsósorban az egészségre. Az emeleten levő étterem­ben a tiszta levegő szegfű- és kávéillat­tal keveredik. — Alig egy hónapja nyitottak. Mit tapasztalt, a puszta feliratot figyelembe veszik? — Kezdetben többen reklamáltak, de nem hozták be a füstölgő cigarettát. No talán csak csinytevésként — a mellékhelyiségekben már láttunk alig elszívott cigarettát IS mosolyodik el Pálfiné Liszkai Magdolna üzletvezető. — De ismerek olyanokat, akikről tu­dom, hogy notórius dohányosok, és mégis szívesen időznek nálunk. Az át­utazó külföldiek pedig véleményül szinte csettintenek. Látszik, jól érzik tiszteletben magukat. Nem reklamálják a hamutá­lakat. —I És a személyzet? — Az alkalmazás feltételeként nem kötötték ki a nemdohányzást. Mégis úgy alakult, hetünk közül még senki sem gyújtott rá, bár nem hiszem, hogy ez összefügg az alig 30 éves átlagéletko­runkkal. # Aki a csárdába benyit, tartja a kiírást. t Az étteremben a tiszta levegő szegfű- és kávéil­lattal keveredik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents