Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-24 / 254. szám

1988. október 24. • PETŐFI NÉPE • 5 Ember és munka Harc a borháborúk ellen Gumigyár Dunapatajon Interjú Raisz Gusztáv MÉM-miniszterhelyettessel A Kaloplasztik Műanyag- és Gumiipari Vállalat dunapataji te­lepén az idén mintegy 90 millió forint árbevételt terveznek. Ek 10 százalékkal több lenne a tavalyi­nál. Termékeik két fő csoportba sorolhatók, a fröccsöntött és a pré­séit gumi alkatrészek. Gyártmá­nyaik száma meghaladja a százhú­szat. Készítenek több kilós gumi­kerekeket és néhány grammos ap­ró tömítéseket. Van, amiből csak néhány darabot rendelnek, de van, ami milliós sorozatban készül. Jövőre szeretnének anyagtaka­rékos (hiszen tőkés import az alap­anyag) modern gépeket vásárolni. Úgy néz ki, hogy ez világbanki hi­telből meg is valósul. (P 7 ) • A nagycsarnokban egymás mellett sorakoznak a présvulkanizáló gépek. Kollár Tibor az anyagot készíti eltí a munkához. t A fröccssajtoló gépen Lodri Fcrcncné mosógépekhez és csavarszivattyúkhoz gyárt alkatrészeket. • Figyelmes, aprólé­kos munkát igényel a gumiáruk sorjázása. • Az üzemnek saját szerszámkészítő mű­helye is van. Itt készí­tenek egyszerűbb szerszámokat is, de főleg a meglevőket ja­vítják, karbantartják. Képünkön Hajdú Já­nos egy jókora fröccs- szerszám karbantar­tását végzi. Rossz termés után eladhatatlan készletek, tiltakozás az import ellen, borháború Kiskőrösön. Egymásnak ellentmondó érdekek, vitatkozik a termelő és a felvásárló, a rendteremtést pedig mindenki felülről várja. Sajátosan magyar helyzet, amikor nem a piaci törvények érvényesülnek. Még jó, hogy mindezen már túlvagyunk. Vagy ez nem is olyan biztos? Erről beszélgettünk Raisz Gusztávval, mezőgazdasági és élelmezésügyi minisz­terhelyettessel, az idén korán megkezdett szüret apropójából felemlegetve a ma még mindig nyitott kérdéseket. — Nem is olyan régen ön még gyakorló gazda volt, a Cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet­ben elnökösködött. Ha jól emlék­szem, ebben a gazdaságban is volt szőlő. — Perlekedtünk is eleget a felvá­sárlókkal. Évjárattól függően hol ők jártak jobban, hol pedig mi. Mostani beosztásomban azonban már nem lehetek elfogult, s így el kell ismernem, hogy korrábban a piac szívó hatása miatt a viszony­lag gyöngébb minőségű bor is jól eladható volt. A hazai fogyasztás azonban visszaesett, és ami ennél is hátrányosabban/ érintett bennün­ket: beszűkült a Szovjetunióba tör­ténő export. A nyugati országok­ban évtizedek óta csupán a csúcs- minőségű termékeinkkel lehetünk jelen, de ott is egyre erősebb a harc a vevőkért. — Ebben a helyzetben az a legel­ső teendő, hogy csökkentik a felvá­sárlási árat? Így még azoknak is elmegy a kedvük a munkától, akik mindmáig kitartottak. y —. Tavaly gyönge termés volt, ezért a reálisnál jóval magasabb áron kelt el a szőlő. Változatlanul az a véleményem, hogy az elmúlt esztendei felvásárlási ár mínusz húsz százalék a reális összeg. Ter­mészetesen a fokozatosság elvét be kell tartani, s az normális dolog, ha ennél nagyobb árdifferenciák is kialakulnak. A MÉM egyébként az alföldi, köztük a kiskőrösi és környékén levő termelőket sem hagyta cser­ben. Támogatásunkkal a megma­radt készleteket felvásároltak, még a gyenge minőségű borokat is. Ez utóbbiak javarészt továbbfeldol­gozást igényelnek, példának oká­ért borpárlatok készülhetnek belő­lük. Mindazonáltal ez csupán át­meneti megoldásként jöhetett szó­ba, a szerkezetátalakítással egy percet sem várhatunk tovább. — Akkor most az következik, ami az almafáknál: ki kell vágni az ültetvényeket? — Nem azt akarjuk, hogy most huszonötezer hektár szőlőt kiirtsa­nak, léteznek átmeneti megoldá­sok is. Az előbb már említettem a borpárlatokat, de komoly tartalé­kaink vannak az üdítőital-gyártás­ban is. Sajnos a mezőgazdasági üzemek közül kevesen vállalkoz­nak és a feldolgozók sem élnek eléggé ezzel a lehetőséggel. A gyöngébb minőségű mustokból sűrítmény is készülhet, a bor javí­tására felhasználható adalék előál­lítását a MÉM támogatja is. Vég­eredményben arra kell beállnunk, hogy a hazai fogyasztás és az ex­port mintegy négymillió hektoliter bor előállítását teszi reálissá. Sok­helyütt szétszórt darabokban talál­hatók ültetvények, amelyek nem gépesíthetők, néhány éven belül ezek a szőlőskertek maguktól el­sorvadnak és helyükre — miniszté­riumi segítséggel — már csak a tájjellegnek megfelelő, modern kultúrákat szabad telepíteni. Ahol előre gondolkodtak, ott ez eddig is így volt. Tokaj-Hegyalján, Gyön­gyös és Eger környékén, a soproni vagy a’villányi borvidéken, Bada­csonyban és még az Alföldön is így terveztek a vérbeli szakemberek. Tény, hogy akkor lenne keve­sebb a vita, ha azonos érdekek ér­vényesülnének a termelő, felvásár­ló, feldolgozó, eladó szervezetek­nél. Ahol mindez egy kézben van, ott egyszerűbb a helyzet. Elég sok állami gazdaság, termelőszövetke­zet, szakszövetkezet hozta létre a maga vertikumát, de mindig ma­radnak olyanok, akiket egyikbe sem lehet beleilleszteni. Persze rá­juk is szükség van, s ezért az állami gondoskodás sem maradhat el. Ilyen intézkedésként említhetem, hogy feloldottuk a hitelezési sto­pot: készpénzben vagy váltóforga­lomban mindenkinek ki tudjuk fi­zetni a szőlő vagy a bor árát. Ame­lyik eladó például nem kéri azon­nal az ellenértéket, az tíz-húsz szá­zalékos engedményt kap. Van, aki eleve úgy köti a szerződést, hogy az összeg csupán hatvan százalé­kára tart igényt a szüret után, húsz százalékát decemberben, húsz szá­zalékát pedig márciusban kéri. Ez természetesen további kedvezmé­nyekkel jár. — Hovatovább minden bor minő­ségi, asztali bort már az Alföldön sem termelnek? Egyáltalán, hogyan állunk mi a fajta- cs márkavédelem­mel? — Számtalanszor hallottunk már arról, hogy a magyar bort kül­földön hamisítják, de itthon is van hol söprögetni. Sajnos elég sokan csak a nagyobb árbevételt tartják szem előtt: kihoznak valamilyen új márkanevet, s máris megtalálták a minőség kiskapuját. Mert az egy­szer elfogadott terméken nem sza­bad változtatni, azt viszont már nem akadályozzák a rendeletek, hogy hasonló fantázianévvel egé­szen más összetételt produkálja­nak. Tehát vissza kell szerezni a régi minőségi kategóriák becsüle­tét. Ami asztali bor, az legyen asz­tali bor és ne ihatatlan vinkó, s ha valamely homoki nedű jobb évjá­ratú, mint az átlag, az még nem feltétlenül minőségi. A minőség- és márkavédelemben nagy segítséget jelenthetnek yélgményem^szerint a most alakulóban levő egyesületek, amelyek egyben saját érdeküket is védik, elvégre hosszú távon csak így érvényesülhetnek. A régi hegyközségek szigorára emlékeztet például az Eger— Gyöngyös vidékéi) szerveződött egyesület, de ugyanezt reméljük a kiskőrösiek szervezetétől is. — Az idén ismét közepes, gyönge a termés. Az árvita bármikor fellán­golhat? — Az egyezkedések nem feje­ződtek be, ám ez egyebek között azért van így, mert nagyon szélső­séges hozamok vannak. A Dunán­túlon valóban nagy károkkal kel­lett szembenézniük a gazdaságok­nak, az északi hegyekben viszont hektáronként százharminc-száz­nyolcvan mázsa szőlőt is szüretel­tek, ami egyáltalán nem nevezhető gyöngének. — Akkor most megint elkezdő­dik majd az „országjárás”, az egyik felvásárló rálicitál a másikra és azok járnak a legrosszabbul, akik betartják a szerződéseket... — A piaci változások miatt sze­rintem a korábbi évekhez képest jóval kevesebb lesz a mozgás. Meg aztán a nyári borháború intő példa volt mindenki számára, hogy nem mindig, s a jövőben egyre kevésbé jönnek be a kivárásra játszó, mes­terséges hiányt teremtő manipulá­ciók. — Most már csak egyet szeret­nék tudni. Az átlagosnak nevezhető, kilónkénti tízforintos szőlőfelvásár­lási ár mellett hogyan kerülhet a legolcsóbb bor literje is ötven­hatvan forintba? — Erre jómagam is csak címsza­vakban válaszolhatok, mert az iga­zi okát nem tudom megmondani. Mindenesetre a lánckereskedelem és az adók körül van a hiba. Ne­kem változatlanul az a vélemé­nyem, hogy a kulturált borfo­gyasztás, amely hozzátartozik a normális életvitelhez, csak akkor jehet magyar szokássá is, ha az .életszínvonalnak megfelelő árakon kínáljuk a hordók tartalmát. B. Á. EGYIK SZEMÜNK SÍR, A MÁSIK NEVET Mi jellemzi a Zöldért szállítási tevékenységét? A megyei Zöldért Vállalat keres­kedelmi tevékenysége a követke­zőkre terjed ki: burgonya, zöldség­gyümölcs nagy- és kiskereskede­lem, valamint ugyanebben export­import, illetve ipari eredetű termé­kek tárolása. Emellett az ezzel ösz- szefüggő csomagolóeszközök és -anyagok forgalmazása is reájuk hárul. E rövid felsorolásból követ­kezik, hogy a vállalat munkája szorosan összefügg a közúti és a vasúti szállítással. Azt tűztük célul magunk elé, hogy megvilágítsuk e vállalat szállítási munkáját. Fuvar: állami és magán Az elmúlt évben a burgonya, a zöldség-gyümölcs forgalom meg­haladta a 140 ezer, az egyéb ipari eredetű anyagok szállítása pedig a 10 ezer tonnát., A zöldség- gyümölcs begyűjtése, értékesítése — kivéve az exportot — teljes egé­szében a közúton történt. Az ex­portra kerülő áruk 65 százaléka kamionokban, 35 százaléka pedig vasúti kocsiba rakva érkezett a megrendelőkhöz. Az importnál az arány fordított, ugyanis annak 90 százaléka vasúton, s csupán 10 százaléka érkezett közúton. A vállalat saját közúti szállítási kapacitása csak részben nyújt lehe­tőséget a fuvarozás zavartalan el­látásához, ezért idegen szállítókat is foglalkoztat. A legnagyobb part­ner a Volán, amely egyirányú kon­téneres vagy ömlesztett áruk szállí­tásában működik közre, de a bolti, úgynevezett terítőfuvarozásnál al­kalmazzák a magánszállítókat is. Az utóbbiakkal kapcsolatban ked­vezőek a tapasztalataik. A szállítá­si feladatok e vállalatnál nem min­dig pontosan ütemezhetőek, befo­lyásolja ezt az időjárás változása, a termésingadozás, s nem utolsó­sorban a piaci igényekhez való na­pi alkalmazkodás. Emiatt kényte­lenek napi megrendeléseket adni, sőt azon belül a feladatot is módo­sítani. Ennek az igénynek a ma­gánfuvarozók jobban megfelelnek, mint a közületiek. Ezt tette szóvá a vállalat igazga­tóhelyettese, Kemény Endre, ille­tékes fórumon, hogy e szállítási sajátosságok miatt indokolt lenne a magánfuvarozókkal szemben fennálló korlátok megszüntetése. (Hivatalos helyről származó infor­mációink szerint sor kerül erre, sőt, nagyobb liberalizálásra is szá­míthatnak. Számítások alapján, a múlt évhez viszonyítva egy tonna áru 1 kilo­méterre jutó szállítási költsége 5,14 forintba került. Nagyon sok a bírság A vállálat főként zöldség­gyümölcs szállítására rendel a MÁV-tól vasúti kocsit. Az utóbbi időben ez már ütemesen közútra terelődik, előnyösebb a kamionos szállítás. Az elmúlt esztendőben a vállalathoz 1200 vasúti kocsi érke­zett, ugyanakkor háromezer va­gont raktak meg, s küldtek a meg­rendelőknek. A vasúti küldemé­nyek fogadása, kezelése, be- és ki­rakása alapos felkészültséget és olyan felszereltséget igényel, amelynek anyagi kihatásai jelentő­sek, s csak nagy forgalom, mennyi­ség esetén térül meg. A vasúti szál­lítás igénybevételére hat kirendelt­ség rendelkezik iparvágánnyal, amely nagyon jelentősnek mond­ható. A Zöldért export-import szállí­tással is foglalkozik, de a szállítási módot nem saját maga, hanem az illetékes külkereskedelmi vállalat határozza meg. Ez bizonyos költ­ségnövekedéshez is vezet. Ez év el­ső felében 82 vagonnal több árut küldtek exportra, ugyanakkor 166 vasúti kocsival kevesebb import­áru érkezett, de ennek ellenére több mint 400 ezer forint kocsiál­lást és bírságot fizettek ki. Ennek oka, hogy a kora tavaszi hónapok­ban a nagy betárolás miatt nem volt elegendő munkaerő, gépi esz­köz az importáru ki-, illetve az ex­port berakodásához. A rakodási készség az év közepére azonban jelentősen javult. A közgazdasági feltételek szigo­rodása természetesen költségcsök­kentésre készteti a gazdálkodó szervezeteket. Ennek hatása a Zöl­dértnél is érzékelhető, ugyanis megpróbálják főleg a közúti jár­műfuvarozásban növelni a futás­teljesítményeket, optimalizálni a ni kottán közlekedő járművek ará­Gémes Gábor Saját járművekkel, gazdaságosan A Zöldért Vállalat teljes gépjár­mű-állományát, amely 82 külön­böző teherbírású tehergépkocsi­ból, 2 személygépkocsiból és egy autóbuszból áll, tíz kirendeltség tartja fenn, s szolgálja ki a telepe­ket. A járműállomány döntő több­sége dízelüzemű. A saját közúti furvarozásban a vállalat már négy éve jól alkalmaz­za a költségtérítéses rendszert (a gépkocsivezető üzemejteti, javít­tatja, karbantartja a járművet áta­lánydíj ellenében), s jelenleg 39 te­herautót közlekedtetnek ebben az elszámolási formában. Erre azért is szükség volt, mert telepenként nem tudtak volna gazdaságosan javítóműhelyeket üzemeltetni. Ez­zel a módszerrel azonban biztosít­ják a gépkocsivezetők megfelelő anyagi érdekeltségét, a gépjármű­vek alapos karbantartását, üzem- biztonságát. A szállításban alapvetően fonto­sak a teljesítmények, a járműpark kihasználtsága. A vállalat szállítási tevékenysége az elmúlt évben az országos átlagnál is jobban ala­kult, a kihasználtság 53,6 százalé­kos volt, s a járművek futásteljesít­ménye meghaladta a 3 millió kilo­métert. Ebből a rakott teljesítmény 2 millió kilométer, az elszállított áru súlya pedig 80 ezer tonna volt. Jelenleg sincs szégyellnivalójuk, ugyanis az első félévben kevesebb futásteljesítmény mellett 3 ezer tonnával több árut szállítottak, mint tavaly, s csupán ezer literrel több üzemanyagot használtak fel. KEDVEZMENYES FÜSZÉRT-VÁSÁR! 1988. október 25-étől 28-áig a Tisza Füszért Kecskeméti Raktáráruháza engedményes árú vásárt rendez az SZMT-székház aulájában. (Kisfaludy u. 6.)- Naponta 10—18 óra között várjuk kedves vásárlóinkat! ,>MINDIG ÖNÉRT A TISZA FÜSZÉRT" 2793

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents