Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-15 / 221. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÄCS-K1SKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 221. szám Ára: í,80 Ft 1988.szeptember 15., csütörtök Gorbacsov Norilszkban A Föld egyik legészakibb ipari központjában. a sarkkörön túli Norilszkban folytatta szibériai programját szerdán az SZKP KB főtitkára. Mihail Gorbacsov a krasznojarszki határterület. valamint a város párt- és tanácsi vezetőinek kíséretében a 200 ezer lakosú település életével ismerkedett. Gorbacsov először a kereskedelem, a kulturális intézmények és a lakossági szolgáltatások helyzetét vizsgálta. A főtitkár a kérdéseire kapott válaszok után elégedetten nyugtázta, hogy a no- rilszkiaknak sikerült okos ötletekkel megoldaniuk az élelmiszer-ellátást. A mezőgazdaság számára nagyon zord éghajlatú város zöldség- és gyümölcsigényeit messzebbről elégíti ki: „vete- ménycskertjeik” jó kétezer kilométer távolságra, Krasznojarszktól is délebbre vannak. Ügyes szervezéssel azonban a nagy távolságot is sikerült áthidalni. A város lakáshelyzetével ismerkedve Mihail Gorbacsov úgy vélekedett, hogy a norilszkiak példája akár országos is lehetne: a város minden lakosára már most 15 négyzetméter lakóterület jut. Délután a főtitkár felkereste a varos színesfémipari kombinátját. jVHMSZTÉRIUMI ÉRTÉKELÉS UTÁN — A KONKRÉT FELADATOKRÓL Ülést tartott a megyei tanacs végrehajtó bizottsága Az 1988. évi terv és költségvetés első félévi végrehajtásáról szóló beszámolót tárgyalta meg tegnapi ülésén a Bács- Kiskun Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, majd úgy döntött, hogy az anyagot a tanács soron következő ülése elé terjeszti. A másik napirendi pontban a megyében végzett művelődési minisztériumi összegző vizsgálat tapasztalatait és az ebből adódó megyei feladatokat vitatta meg a testület. Az idén februárban és márciusban megtartott vizsgálat során a Művelődési Minisztérium főosztályainak, háttérintézményeinek szakemberei számos helyszínt felkerestek Bács-Kiskunban. Tájékozódásuk után értékelték a kiemelt művelődéspolitikai feladatok megvalósítását, az illetékes tanácsi szervek irányító tevékenységét. Ezt a több száz oldalas írásos anyagot a minisztérium és a megye vezetői júniusban megtárgyalták (erről tudósítottunk is lapunk június 9-ei számában). Ennek rövidített változata került most a végrehajtó bizottság elé, kiegészítve azokkal a pontokba szedett tennivalókkal, amelyek éppen az anyagból következnek, s adnak munkát a művelődésért felelős megyei szerveknek, intézményeknek. A feladatok egy része nagyobb odafigyelést, másik része szervezeti megújulást, új, hatékonyabb, a gazdasági, társadalmi környezethez jobban igazodó módszereket kíván. Nem kevés azonban a pénzigényes fejlesztési, korszerűsítési tennivalók száma sem. Éppen ezért hangzott el a vitában olyan javaslat, hogy ezek közül csak azokat fogalmazzák meg konkrétan, amelyeknek a fedezete is biztosított. A hozzászólók megerősítették, másutt kiegészítették az előterjesztést. Például azon kedvezőtlen tapasztalatokkal, hogy egyes területeken alig találni pedagógust és népművelőt. A végzősök közül sokan eleve más foglalkozást választanak — ahol többet kereshetnek —, a nyugdíjas pedagógusok pedig nem vállalják a tanítást, mert az adó miatt alig pár forint marad az óradíjukból. Az adónak a közművelődésre gyakorolt kedvezőtlen hatása szóba került a művelődési intézmények tevékenységénél is. Jó példaként említették a középiskolai tanteremépítést, a számítástechnika felkarolását, s azt, hogy az egyes ágazatok az iskolának adott pénzzel is segitik a nekik szükséges szakemberek képzését. Feltétel, hogy emiatt viszont nem csökkenhet a költségvetésből juttatott keret. Javasolták, hogy kapjon visszatérítést a képzést vállaló cég azoktól, akik „csak úgy” elviszik a már kész szakmunkásokat. A minisztérium képviselője leszögezte, hogy a vizsgálatnál nem csak a szak- igazgatás tevékenységét nézték meg, s így eljutottak szövetkezetekbe, vállalatokhoz, intézményekhez is — tájékozódni az ott folyó közművelődési munkáról. De azt is megállapították, hogy a korábbi években sok nehézséggel küzdő megyei művelődési osztály munkája fellendülést mutat. Javítani kell viszont a körzetközponti szerepkört betöltő intézmények módszertani irányítói tevékenységét, és fel kell készülni a kétszintű igazgatási tennivalók ellátására is. Ez pedig nemcsak magasabb felkészültséget, hanem több szakembert is igényel. Elhangzott, hogy a megyei tervek között megfelelő súllyal szerepeljenek az ágazati központi feladatok is. Hogy ez esetenként miért nincs így, arra is gyorsan fény derült a vitában, hiszen az elképzelésekről az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium külön tárgyal a megyékkel, s külön — előzetesen — a szakminisztériumokkal. Ám ezekről a megye nem értesül, a Tervhivatal pedig esetenként nem játszik ki egy-egy lapot, miután ahhoz pénzt is kellene adnia. Most mindenesetre megegyezés született az előzetes tájékozódásra. Egyetértettek a végrehajtó bizottság tagjai abban is, hogy a nehéz gazdasági feltételek — a megye régtől fogva meglévő hátrányait is tekintetbe véve — s az ismert gondok, hiányosságok ellenére is javult a közművelődés, közoktatás helyzete Bács-Kiskunban. A testület végül egyéb ügyekben döntött, illetőleg néhány kérdésben úgy foglalt állást, hogy azt majd a vb következő ülésén ismét napirendre tűzi. V. T. BNV-re készül a KZK Wmm Nehéz helyzete miatt több éven keresztül távol maradt a BNV-ről a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár (KZK). Anyagi lehetőségei javulása után azonban tavaly már ismét önálló kiállítással jelentkezett a budapesti vásárvárosban. Az idén, a szeptember 23-án nyíló 88. Budapesti Nemzetközi Vásárra is elviszi a termékeit a gyár. Standjukon ezúttal hét kölönböző típusú fürdőkádat, valamint zománcozott állatitató- kat láthatnak majd az érdeklődők. A felsorolt termékek között jó néhány újdonság található. Áz „Adria” fantázianevű, vese formájú fürdőkád mintadarabján még jelenleg is dolgoznak a fővárosi formatervezők. A mintát szinte az utolsó pillanatban szállítják a helyszínre. Ugyancsak első alkalommal mutatják be a hazai nyilvánosság előtt az NSZK-beli Lister cég részére gyártott állatita- tó-családot is, amelynek csupán a közeljövőben kezdik meg a sorozat- gyártását. A vásárokon való részvétel nem olcsó, de a vállalat szakemberei úgy vélik, hogy megtérül a ráfordítás. Hiszen azontúl, hogy friss piaci információkhoz jutnak, megismerhetik a konkurensek munkáját és bemutathatják legújabb fejlesztéseik eredményeit is. G. B. # Sál József öntő az egyik legújabb terméket készíti. Beérett a napraforgó Martfűre szállítják a napraforgót. Nemrég kezdték meg a napraforgó betakarítását az Öregcsertői Petőfi Tsz-ben. Az idén a szokásosnál kevesebbet, mindössze 145 hektárnyit termeltek ebből a fontos ipari növényből, mert a szükséges vetésforgó szigorú betartása csak jövőre teszi lehetővé a vetésterület növelését. Három géppel, jó egy hét alatt befejezik a munkát. Az aszály miatt kisebb a termés a vártnál, de így is elérik a 20 mázsát hektáronként. A betakarítás után folyamatosan készítik elő a talajt a jövő évi búza alá. P. Z. • A földekről a szárítóba kerül a mag. ____ ■ pnmmMMinManMMi Újabb terheket nem tudnak vállalni a termelőszövetkezetek Tanácskozott a TOT gazdaságpolitikai bizottsága A mezőgazdasági termelőszövetkezeteket az elmúlt időszakban újabb hátrányos közgazdasági hatások érték, és a jövő évi ár- és pénzügyi szabályozás további visszahúzó hatást kelthet, amennyiben a jelenlegi elképzeléseket nem módosítják — ezt állapította meg a TOT gazdaságpolitikai bizottsága, amely szerdán a TOT-székházban ülésezett. A vita során többen felvetették, hogy a mezőgazdasági termelők az idén a vártnál drágábban jutnak hozzá alapvető anyagokhoz, gépekhez, azaz velük szemben maradéktalanul nem teljesült a kormánynak az a döntése, hogy az idén a termelői árakban nem következik be változás. Mivel ez a „begyűrűzés” immár egy folyamat része, és tartósan sújtja ezt a gazdálkodói kört, kérdés, hogy a termelők termékáraik változtatásával kellő fedezetet tudnak-e teremteni az újabb hátrányok elviseléséhez. Amennyiben ez nem sikerül — márpedig ennek számos jele van, ugyanis a mezőgazdaság termelői árai az inflációnál lényegesen lassabban emelkednek —, úgy az agrártermelés érdekeltsége tovább romlik. Annál is inkább, mert az exportszubvenció csökken, holott a nemzetközi gyakorlatban ennek éppen az ellenkezőjét lehet megfigyelni. Olyan árviszonyok között termel a több területen is intenzíven gazdálkodó magyar mezőgazdaság, mint más, extenzív szakaszban lévő országok agrárgazdasága. Az elvonások túlságosan nagyok, és mivel a jövő évi szabályozás ezen a téren semmi jóval nem kecsegteti a tsz-eket, nagy kérdés: az ilyen nagyságú elvonás mel- (Folytatás a 2. oldalon) Kinek a kádere? A Központi Bizottság legutóbbi ülésén lényegesen csökkentette káderhatásköri listáját. A döntés részben gyakorlati következményekkel jár, részben elvi jelentőségű, jelzés, amely arra biztat, hogy minden szinten újragondoljuk, milyen poszt, milyen párttestület hatáskörébe tartozik. Összhangban azzal a többszörösen deklarált elgondolással, mely szerint ott döntsenek személyi kérdésekről, ahol a szükséges ismeretek adva vannak. Ahol a vélemények megalapozottak. A kádermunka kulcsszava hosszú ideig a kiválasztás volt. Ami óhatatlanul azon a föltételezésen alapult, hogy a tehetséges embereket felülről veszik észre — kiválasztják —, aztán ugyancsak felülről egyengetik útjukat. Félreértés ne essék, a káderutánpótlásnak ez a módja sem elvetendő, az sem, ha valaki kineveli utódját. Csak éppen e mellett a kiválasztódásnak is lehetőséget kell adni. Annak, hogy valaki a munkája révén váljék ki, és vétesse észre magát — közvetlen környezetét meggyőzve képességeiről. És vezetővé ez a közvetlen környezet jelölhesse, választhassa önállóan, a választás kockázatát és felelősségét is vállalva. A kádermunka alapelvein mit sem változtat a kiválasztódás lehetősége. Gyakorlatán igen, valamint azon is, hogy milyen „elvárásoknak” igyekszik megfelelni az ilyen-olyan szintű posztot betöltő. Bármennyire is igaz, hogy mindenkit tevékenysége hogy a felsőbb szintű megítélés a fontosabb vagy a helyi közösségé. (Optimális esetben a kettő között nincs lényegi különbség, mégsem mindegy a függési viszony jellege.) Módosítja-e a helyi önállóság növekedése a vezetőkkel szemben támasztott úgynevezett hármas követelményt? 'Aligha, hiszen a szakmai hozzáértés, a politikai, a vezetői rátermettség — s negyedikként hozzátehetjük az erkölcsi magatartást — nem valamiféle kimódolt előírás, bármelyik híján alkalmatlan bárki is a vezetésre. Más kérdés, hogy posztja válogatja, miből kell több vagy kevesebb. Az is nyilvánvaló, hogy e fogalmak tartalma az idők során változott. Ha föltételezzük — és minden okunk megvan rá —, hogy a szakmai képzettség általában is növekedett az elmúlt évtizedekben,' nagyobb a közép- és felsőfokú végzettségűek aránya, akkor magasabban képzett szakemberek közül kerülhetnek ki a vezető beosztásúak. A politikai rátermettség sem ugyanaz, mint volt a felszabadulás utáni években vagy az ellen- forradalmat követő konszolidációs időszakban, amikor is joggal a politikai megbízhatóságon volt a hangsúly. Ma a politikai rátermettség azon túl, hogy természetszerűleg magában foglalja a legfontosabb céljainkkal való azonosulást, a politika megvalósítását, érvényre juttatását föltételezi. Az átalakulási, a reformfolyamat megértését és megértetését, a konfliktusok, fetusteremtő képességet, készséget a vitára, meggyőzésre. Mindehhez nem elegendő az elméleti fölkészültség vagy a politikai lojalitás. Módosultak a vezetői erények is. Az erősen centralizált, központilag irányított társadalomban a közép- és alsóbb szintű vezetők a végrehajtásban jeleskedhettek. Az önállóság máit kívánt. Döntési merészséget, kockázatvállalást, újító gondolkodást. A csak végrehajtásra, az utasítások teljesítésére képes vezető légüres térbe kerül. És az erkölcsi magatartás? Manapság gyakran panaszoljuk a társadalom morális veszteségeit, azt, hogy erkölcsi értékek mennek veszendőbe, erkölcstelen jelenségek keltenek visszatetszést. Olyan időszakban, amelyben gondok, feszültségek halmozódnak föl, a vezetői erkölcs közmegítélése szigorúbbá válik. Egyébként is mindig nagyobb megütközést vált ki a vezetői kisiklás, mert az egyúttal a hatalommal való visszaélés is. A törvényszegésnél kevesebb is elég az erkölcsi elítéléshez, a másnak bocsánatos botlás a vezető hitelét veszejti. Ha végiggondoljuk, hogy mindezek a képességek, jellemvonások hol méretnek meg igazán, nyilvánvaló, hogy a személyi döntések decentralizálása nemhogy gyöngíti, hanem éppen erősíti a hármas követelmény érvényesítését és folyamatos kontrollját. A kinek a kádere kérdésre a válasz: azé a közösségé, amelyik vezetővé emelte.
