Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-12 / 218. szám
1988. szeptember 12. • PETŐFI NÉPE • 3 BÁCSBOKOD, BÁCSBORSOD A fejlődés titka nem a gazdagság, hanem az összetartás Bácsbokod lakossága 3500, a társközség Bácsborsódé megközelítőleg 1500 fő, a két településen 1173, illetőleg 406 lakást tart nyilván a tanács. Csaknem 5000 embert érint tehát minden olyan fejlesztés, amelynek nyomán a kisebb településeken is városi vagy városias szolgáltatást, kényelmet élvezhetnek az ottlakók. Persze a komfortosítás nem megy könnyen — itt sem —> a viszonylag szűkös fejlesztési összegeket alaposan ki kell egészíteni a helybeli üzemek, szövetkezetek, valamint az állampolgárok ön- . ként vállalt befizetéseivel, megtoldani azokat pénzt érő, azt helyettesítő, ugy ancsak saját kezdeményezésre elvégzett társadalmi munkával. Előfordul, hogy a teljes összeget a helyiek vállalják, ha a tanács — bár az indítvánnyal egyetért — forinttal nem tudja támogatni azt, hisz más, ugyancsak fontos célra már felhasználta keretét. A legújabb terv — amelynek megvalósítására két hónapja egyesület is alakult — a műholdas adások vételét megoldó kábeltévéhálózat kiépítése. Ez azonban csak a legfrissebb, szólni kell a korábbiakról is — jóllehet, azok sem túl régiek, mivel éppen csak befejezett vagy még folyamatban levő munkák —, a vízvezeték-hálózat kialakításáról, az útépítésről és a földgáz bevezetéséről. Mindezekről a két község egyik legaktívabb szervezőjét, Hídvégi Attilát kérdezem. — Kezdjük a földgázzal. . . — Az alap az volt, hogy 1987 decemberére elkészült a gerincvezeték, Csávolyt, Bácsbokodot, Bácsborsódot összekötve, 29 millió forintért — mondja Hídvégi Attila. — Ebből 8-8 milliót adott a bokodi Aranykalász Tsz és a borsodi Rákóczi Tsz, ugyancsak 8 millió forintért kötvényt bocsátott ki a nagyközségi tanács. A bokodi áfész és a Fa- és Vasipari Kisszövetkezet 1-1 millióval járult hozzá a szükséges pénz előteremtéséhez, miként a Tejipari Vállalatok Trösztje is. A fennmaradó összeg tanácsi fejlesztés és céltámogatás volt. — De még meg kell építeniük az elosztóhálózatot is. Arra van pénz? — Kell, hogy legyen! Az elosztó- hálózat hossza Bácsbokodon 20, Borsódon 10 kilométer, költsége 30,5 millió forint. Idén Bokodon 17 kilométernyi készül el, rákötnek 700 lakást, és az összes közületi fogyasztót, a társközségben 7 ezer méter vezetéket fektetnek le, s a közületeken túl 220 otthonba jut el a földgáz. A fedezete pedig úgy lesz meg, hogy megalakult a közműtársulás, és lakásonként 22 ezer forintot fizet be mindenki. Tavalyi árakon ez elég lett volna mindenre, idén viszont még pluszban házanként 4 ezer forintnyi földmunkát ki-ki maga végez el. .. [ • — És ezután jön csak a belső szerelés, berendezés. — Ami további 60-100 ezer forint, de arra már fel lehet venni 3 százalékos kölcsönt is. — Hogyan állnak az ivóvízzel? — Tavaly óta valamennyi lakásban ott a vezetékes víz — mindkét községben. És mondhatom, hogy jó minőségű, egészséges. Ezt teremtette meg az 1987-ben átadott, újonnan fúrt kút, és a gáztalanító berendezés, a biztonságos üzemeltetést pedig az, hogy megcsinálták a Bokodot Borsóddal összekötő vezetékszakaszt. — Ezzel akkor már nincs is gondjuk ... — Gond nincs, csak fizetjük az árát. Tízmillióba került, felét a Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat adta, a másik fele saját fejlesztés. Az 1986—90-re megszavazott tehót fizetjük továbbra is, évente családonként 600 forintot. Az OTP meghitelezte nekünk a szükséges összeget, s most azt tör- lesztjük. — Ezek után futja még útépítésre is? — 1985-től fölgyorsult az ütem, évente 2-3 kilométernyi szilárd útburkolattal gyarapszik a két település, s 1990-re el akarjuk érni a 100 százalékos kiépítettséget. — És mindezt helyi pénzből? — Nagyobbrészt. Házanként 8600 forint a lakossági hozzájárulás, a többi tanácsi fejlesztés és cél- támogatás. — És mindezek után vállalkoznak Bácsbokodon a műholdas tévévétel megteremtésére. Bírják majd? — A mi fejlesztéseink azért vállalhatók — még ha jelentős anyagi terhet rónak is az itt élőkre —, mert lakossági kezdeményezésre, igényre alapozódnak, s nem pusztán a vezetők vagy szűkebb testületek találják ki azokat. Persze ők is támogatják, ha életre valók. — Például a kábeltévét is? — Azt is. Igény van rá, elsősorban a fiatalok körében. Ézért egy kis mag idén májusban tájékozódott a különböző megoldásokról, árakról a kivitelezőknél, meg ott is, ahol ilyen már van. | — És? — Négymillió-kétszázezer forintért tudnánk ezt megvalósítani, ennyi a tervezési díj, a fejállomás és antennarendszer kialakítása, meg a kábelhálózat kiépítése, anyag- költséggel. — Ezzel persze még nincs kész! — Nincs. A kábelfektetéshez vagy -kihúzáshoz — 20 kilométer a földben menne és lenne 20 kilométernyi légvezeték — 4 millió forint értékű árokásás, betemetés a mi feladatunk, valamint a házakban a belső szerelés is, amivel további 1 milliót takarítunk meg. De az alap, hogy lakásonként 14 ezer forintot kell befizetni.-— Ez 300 embert jelent. Lesznek ennyien? — Az előkalkulációval önkéntes utcafelelősök járták végig a községet. Ezúttal csak Bokodot, mert Borsódra nem lenne gazdaságos innen átvinni. Ha igénylik, ott külön érdemes megszervezni. — És mire jutottak az utcafelelősök? — Június 28-án 118 taggal megalakult a bácsbokodi közösségi televízió egyesület. Most már 270 tagunk van — a helybeli 840 tévéelőfizetőből. Mindenki befizet évi 300 forint tagdíjat a majdani üzemeltetésre, s legkevesebb havi ezer- forintos részletekben a vállalt 14 ezret is törleszti. A tervezésre akkor adjuk ki a megbízást, ha összejön az a nagyjából 300 tag. Ez szeptember végére várható. Persze, ha többen leszünk, nem baj, a tervezés megkezdéséig még bárki jelentkezhet. Az utólagos rákötés ugyanis nehezen lesz megoldható. — És mit kapnak a lakosok a pénzükért? — Két magyar, 3 jugoszláv és a jelenleg engedélyezett 3 műholdas programot — jó minőségben. A rendszer bővíthető is. Mivel a települések lakóinak egyharmada szerbhorvát és német nemzetiségű, mód nyílna az anyanyelv gyakorlására is. Ugyanakkor egyfajta fórum is lehetne a kábeltévé, hiszen kazettáról bejátszhatunk majd felvételeket a helyi közösség számára fontos eseményekről. — Miután nagy az igény e korszerű szolgáltatásra, a császártöltési megyei tanácstagfelvetette, hogy sza' vazzon meg ilyen célra is támogatást a testület. — Bár mi a szervezésben saját magunkra számíthatunk, tudunk a javaslatról, s a kedvező döntés nekünk is nagy segítséget jelentene. — Ezek szerint önök sem oly gazdagok, mint ahogy az eddigiekből valaki azt gondolhatná? — Nem. Mi összetartóak vagyunk, s a lakóhelyünk gyorsabb fejlődése érdekében vállalunk oly- k^p nem kis terheket is. — Rendhagyó módon a beszélgetés végén hadd mutassam be önt. Jóllehet a helybeliek ismerik, de az olvasók bizonyára nem tudják, hogy Hídvégi Attila a bácsbokodi nagyközségi pártbizottság titkára. A megélénkülő politikai munka mellett győzi a sokirányú egyéb elfoglaltságot? — Mi a községben a munkánk mellett, az után, a szabadidőnket föláldozva vállaljuk a társadalmi megbízatást. Egyébként úgy gondolom, hogy a végeken a politikával foglalkozók akkor szolgálják legjobban azt a közösséget, amelyiknek a bizalmát élvezik, ha fölvállalják, támogatják az ilyen kezdeményezéseket. S hogy jól ítélem-e meg ezt a kérdést, vagyis élvezzük-e a bizalmat, arra is választ kapunk rövidesen, mert a nagyközségi pártbizottság átszervezése miatt összeül a település kommunistáinak küldöttértekezlete, és az új választás előtt itt mi közösen mérlegre tesszük azt, hogy mit végeztünk az elmúlt esztendőkben. Váczi Tamás • Ha Kecelen keresztül visz az utam, mindig megcsodálom, milyen pompásan zöldell a gyep az általános művelődési központ előtt. A napokban megtudtam, hogy miért. Az Arany János Úttörőcsapat tagjai gondozzák nagy lelkesedéssel és ügyszeretettel. A diákok éppen tőzeggel javították a talajt. (Kép és szöveg: Gál Zoltán) A titok nyitja Az egyesülési és a gyülekezési törvénytervezetről tanácskoztak Borotán Mintegy száz résztvevője volt Borotán annak a tanácskozásnak, amelyet a Hazafias Népfront helyi bizottsága rendezett a napokban az egyesülési és a gyülekezési törvénytervezetről. Szebellédi Ferenc községi népfrontelnök megnyitó szavai után dr. Dobos László, a borotai tanács vb-titkára tartott vitaindítót a politikai intézmény- rendszer korszerűsítésének e fontos részéről. Kifejtette többek között: a gyülekezési szabadság az állampolgároknak azt a jogát jelenti, hogy békés összejöveteleket, felvonulásokat tarthatnak, illetőleg szervezhetnek, s az egyesülési jog alapján pedig szervezett közösségeket hozhatnak létre és működtethetnek politikai, érdekképviseleti, kulturális és egyéb célok megvalósítására. Ezt követően dr. Stammer József kapott szót. Örömét fejezte ki amiatt, hogy a két törvénytervezetről indított társadalmi viták sorában Borota az elsők között van, ahol megszervezték a véleménynyilvánításnak ezt a fórumát. Mint elmondotta, nagy szükség van rá a társadalmi megújulás folyamatában, hogy az ilyen jellegű törvény- javaslatokat ne csak egyes szervezetek dolgozzák ki, hanem legyen beleszólása az egész lakosságnak az őt érintő kéröésekbe. A demokrácia kiteljesedésének egyik jeleként értékelte azt a tényt", hogy az álláspontok nyilvánossága, ütköztetése nyomán alakul majd ki a többségi vélemény. Dr. Stammer József szerint feltétlenül hasznos megszüntetni a gyülekezéssel kapcsolatos eddigi joghézagot, az egyesülésekről pedig korábban csak alacsonyabb szintű szabályozás volt. Tö.bbek véleményeként tolmácsolta: a rendezvényeket ne a tanácsnál, hanem a rendőrségen kelljen bejelenteni. Borotán új tömegmozgalom vagy egyesület várhatóan nem lesz, viszont arra nagy szükség van, hogy a meglévők megfelelő formában működjenek. A felszólaló beszélt az állampolgári jogokkal együttjáró kötelezettségekről, a fegyelemről, a társadalmi tulajdon védelméről, egymás megbecsüléséről és segítéséről is, hiszen mindez lehetővé teszi a jogok még hatékonyabb érvényesülését. Végezetül felhívta a figyelmet arra, hogy helyes lenne, ha a mostani társadalmi vitához hasonlóan elmondhatná véleményét a lakosság a társadalombiztosítás és lakásgazdálkodás tervezett reformjával, valamint a munka törvénykönyve módosításával kapcsolatban is. • Ezután dr. Dobos László az egyesülési jogról szóló törvénytervezetnek arról a részéről szólt, amelyik a társadalmi szervezet legfelsőbb szervének szükség szerinti, de legalább háromévenkénti összehívásáról rendelkezik. Javaslata alapján ezt módosítani kellene, mégpedig így: legalább évenként egyszer kerüljön sor rá, hiszen ezt indokolttá teszi az évi költségvetések meghatározása. A továbbiakban dr. Dobos László kifejtette, hogy aránytalanságot lát az egyesülési törvénytervezet 31. paragrafusában. Ez azt tagolja, milyen szankciók lesznek, lehetnek, ha valaki olyan társadalmi szervezet szervezésében vagy vezetésében vesz részt, amelynek „célja vagy tevékenysége sérti például az állam biztonságát, a köz- biztonságot, a közrendet”. A kilátásba helyezett szankció, az egy évig terjedő szabadságvesztés vagy a javító-nevelő munka túl enyhe ahhoz képest, hogy az a hivatalos személy, aki „mást egyesülési vagy gyülekezési jogának gyakorlásában jogosulatlanul akadályoz”, már bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Véleménye szerint külön kellene választani a szankcionálás szempontjából, hogy a hivatalos személy a jogosulatlanul való akadályozást gondatlanságból vagy szándékosan követi el. Felszólalt a tanácskozáson Bá- tayné dr. Mácsai Anikó, a HNF megyei bizottságának munkatársa, aki egyebek között felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy a népfrontszervezetek az elkövetkező időszakban is szívesen veszik a két törvénytervezettel kapcsolatos további bejelentéseket, észrevételeket. Ezt követően Szebellédi Ferenc amellett foglalt állást, hogy a rendezvények bejelentése elsősorban a tanácsoknál történjen. V. Z. Az egyesülési és a gyülekezési törvénytervezet vitáját ezekben a hetekben szervezi a Hazafias Népfront. Szeptember 7-ei lapszamunkban közzétettük egy sor — többségében a következő napokban sorra kerülő vitafórum helyét és időpontját. Azóta újabb meghívok, értesítések érkeztek szerkesztőségünkbe. Ezúttal a következő egy hétben rendezendő társadalmi viták helyét, kezdési időpontját ismertetjük. (Összeállításunk a korábban már közzétett időpontokat nem tartalmazza.) Kecskeméten többek között az alábbi vitákat rendezik: 14-én 16 órától a tanítóképző főiskolán, 15-én 15 órától a kertészeti egyetem főiskolai karán, 19-én 17.30-tól a kiskecskeméti általános iskola épületében, ugyanaznap 18 órától a ballószögi tanácsházán rendeznek vitafórumot. Szeptember 15-én 15 órától egyházi személyek tanácskoznak a témáról a HNF megyei bizottságán. Bácsalmáson szeptember 12-én 14 órakor tanácstagok, népfrontaktivisták, üzemek és társadalmi szervezetek képviselői tanácskoznak a városházán, 13-án 15 órakor pedagógusok ülnek össze a városi könyvtárban, s ugyanaznap 15 órától ifjúsági fórumot tartanak a művelődési központ kistermében. Tiszakécskén szeptember 15-én 18 órakor rendeznek lakossági vitát a művelődési központban. Kiskunmajsán szeptember 12-én 13.30-tól a BRG GT üzem területén, 16-án 15 órától a művelődési központban, ugyanaznap 15.30-tól a vízgazdálkodási társulat irodájában rendeznek fórumot. Szeptember 19-én két helyen, 14 órakor az általános iskolában, 16 órától a művelődési központban mondhatják el véleményüket az érdeklődők. További községi vitafórumok: Lajosmizscn szeptember 19-én 15 órakor a művelődési otthonban; Lakiteleken 19-én 18 órakor a tanácsházán; Szabadszálláson 15-én 16 órakor a tanácsháza nagytermében; Kerekegyházán 16-án 14 órakor szintén a tanácsházán; Bácsbokodon 19-én 14 órakor a tanácsházán; Balotaszálláson ma, 12-én 18 órakor a művelődési házban; Szánkon 13-án 18 órakor a művelődési házban; Felsőszentivánon 19-én 16 órakor a községi népfrontbizottság helyiségében; Sükösdön 15-én 15 órakor a művelődési házban; Tompán 19-én 15 órakor a tanácsházán rendeznek nyilvános vitafórumot. Hercegszántó és Dávod lakóinak közös vitát szerveznek 19-én 19 órától a dávodi pártházban. S a legfrissebben érkezett időpontok: Kiskőrösön szeptember 12-én 17 órakor a városi népfrontbizottság székháza, Soltvadkerten 13-án 14 órakor a tanácsháza, Kecelen 15-én 14 órakor a tanácsháza lesz a társadalmi vitafórum helyszíne. Történet az ajándékautóról Külföldre szakadt, tekintélyt, hírnevet és sok-sok milliót szerzett hazánkfia fejét ingatva hümmögie: — Meg kell mondjam önnek, liebe barátom, nem mindig értem egészen az önök gondolkodásmódját. Ebédtársa, a nem kevésbé tekintélyes, ámde csupán bérből élő tisztviselő kíváncsian figyelmeseit vendégére. —- Miből jutott erre a következtetésre? — Még kérdi? — külföldre szakadt hazánkfia ekkor talán kis kék karikákat eregetett étkezés utáni kubai szivarjából. — Ha jól emlékszem, egy hónapnál is több ideje már, hogy megvettem Bécsben egy autót. Amint azt akkor is elmondtam, a kocsit ajándékba adom maguknak. Egyet kérek: adjanak el pár ezer sorsjegyet, és a bevételt adják föl egy általam meghatározott — nem mellesleg szólván: abszolúte törvényes, az önök pártja és kormánya által is melegen támogatott — célra. Mármost: egy hónapja ott áll a kocsi a szalonban kifizetve és csupán arra vár, hogy elhozzák. Megengedi, hogy megkérdezzem: miért késlekednek? — Vannak bizonyos, ööö, szóval, meg kell oldanunk bizonyos problémákat. — Ezt mindjárt gondoltam. Tudja, ha bárkinek adok valamit — és, herr liebe barátom, ez nem is olyan ritkáit esik meg velem —, akkor látom az illető arcán az örömet. De legalább egy elismerő mosolyt. Nem kötelező persze örülni, dehogyis — ám az mégiscsak különös, hogy problémákról beszél. A kocsit kifizettem, a kocsi ki van fizetve, a kocsi az önöké. Vagy talán nem kell? — Nem erről van szó — gyújtott rá második, talán Sopianae márkájú cigarettájára a magyar magyar. — Hát akkor miről? Megmondhatja nekem nyíltan, vagy afféle titok? CIA? KGB? Ilyesmi? — Semmi ilyesmi. Csupán a szabályok. — Engedje meg, hogy ez esetben kételkedjem az önök szabályainak helyességében. A szabályok civilizált országokban a dolgok megkönnyítésére valók, nem pedig megnehezítésére. — Attól tartok, nem fogja egészen megérteni a problémát. Ugyebár az a legelső, hogy nekük kell egy engedély, hogy az ajándékot elfogadhassuk. Elő kell teremteni a vám összegét. Engedélyért kell folyamodnunk, hogy szerencsejáték-vállalkozásba foghassunk, majd meg kell rendelnünk a sorsjegyek kinyomtatását — van önnek fogalma, milyen ma a nyomdai átfutás? — A fényszedés korában? Pár óra. — Önöknél, kedves uram, de nem nálunk. — Mért nem értesített, talán tudtam volna segíteni. —- Csakhogy ez esetben sem jutottunk volna messzebbre. Tételezzük föl, hogy megvan a sorsjegy, eladjuk az összesei, kisorsoljuk az autót. Három jogász három nap alatt sem tudta megmondani, adómentes vagy adóköteles-e a kocsi —- az adótörvény úgy van megfogalmazva, hogy kétféleképpen lehessen érteni, de csak egyféleképpen legyen érvényes — természetesen úgy, ahogyan az adóhatóság gondolja. De mi van akkor, ha kisorsoljuk a kocsit, átveszi a nyertes, és még netán az adót is befizeti — de egy revizori vizsgálat két hónappal később semmisnek nyilváníthatja az egészet és a szabálytalanságok miatt elkobozza a kocsit, ezért ki vállalja a felelősséget? — Herr liebe barátom — mondotta külföldre szakadt, tekintélyt, hírnevet és vagyont szerzett hazánkfia — meg kell mondjam magának: nem irigylem. Mindazonáltal van valami ötlete a kibontakozásra? Mit szólna például ahhoz, ha rögtön az elkobzással kezdenénk — nyilván elárverezik az elkobzott tárgyakat. — Nemritkán többször annyit bekasszírozva, mint eredeti értékük — helyeselt a vendéglátó. — Magam is így gondoltam. Talán még jobb is így: magasabb lesz az összeg, amit aztán jótékony célra fordíthatnak. Nos tehát, mikor indul a kocsiért? A beszélgetés folytatását sajnos nem állt módunkban megtudni. Csupán egyben vagyunk biztosak: az autó mind a mai napig a bécsi szalonban várja a sofőrjét. Leföljebb a parkolási díjat kell majd crte kifizetni. Nem fog ez egy kicsit sokba kerülni??? Ballal József