Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-09 / 216. szám

1988. szeptember 9. • PETŐFI NÉPE • 3 ISMÉT: MATHIÁSZ JÁNOS KÍSÉRLETI TELEP Nemzetközi tudományos tanácskozás a szőlőnemesítő tiszteletére A szőlőnemesítő jelmondatával ékesített Mathiász Já­nos emléklapot, több szakkiadványt is vásárolhattak a világhírű tudós születésének 150. évfordulójára rendezett tudományos ülés résztvevői tegnap a Kertészeti Egyetem Kecskeméti Kertészeti Főiskolai Karának előcsarnoká­ban. Alkalmi postai bélyegző is jelezte, hogy a 90 éves Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet, valamint a Mathi­ász János Emlékbizottság közös rendezvénye figyelemre méltó alkalom e fontos népgazdasági ágazat áttekintésé­re, a hagyományok ápolására. Ezt hangsúlyozta dr. Zilai János, a Szőlészeti és Borá­szati Kutató Intézet igazgatója, az emlékbizottság alelnö- ke, majd dr. Kozma Pál akadémikus, az emlékbizottság elnöke a kertészeti kultúra fejlesztésében kifejtett tevé­kenységéért Mathiász János emlékplakettet adott át dr. Agud Károlynak, a városi tanács osztályvezetőjének, dr. Petár Cindrics egyetemi tanárnak, Kishonti Andrásnak, a homoki emlékgyűjtemény vezetőjének, Milos Milovski- nak, a csehszlovákiai szőlőnemesítési egyesülés vezetőjé­nek. Átvehette az emlékplakettet Petrovics Jenő, a bog- iárlellei szakközépiskola igazgatója, Fisch László somor- jai (Csehszlovákia) termelőszövetkezeti elnök, dr. Tóth- pál László osztályvezető és dr. Gáspár Vanek tudomá­nyos osztályvezető (Pozsony). Zsitvai Attila, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium főosztályvezető-helyettese igencsak időszerű kérdéseket taglalt. A szerkezetváltás irányelvei a szőlő­borágazatban. Kitért a hosszabb távon elért területcsök­kentési, a megújítást célzó állami támogatással történő telepítési, a szőlőfajta-váltási elképzelésekre. Szólt a sző­lőfelvásárlási árrendszerről, a fajtaváltási elképzelésekről és a minőségjavítás kérdéseiről. Kilátásba helyezte a mi­nisztérium támogatását az adóterhek, konkrétabban a fogyasztási adó csökkentése érdekében. Részletezte a szerkezetváltási teendőket. Véleménye szerint ehhez tar­tozik, ennek föltétele a fajtaváltás, a területi átrendező­dés a biztonságosabb termőhelyekre. Meg kell szüntetni a szőlőterületek szétszórtságát. A jó termőhelyekre összpontosuljon a bortermelés. Kifejtette: egészséges arányokat kell kialakítani az úgynevezett mi­nőségi és asztali borok között. Tarthatatlan, hogy míg 50-60 százalékban tömegfajtákat termelünk, addig a ke­reskedelemben csak 20 százalék az olcsó borok aránya. Csak a valóban jó minőségi alapanyagból készüljön drá­gább minőségi bor. Utalt arra, hogy a közgazdasági szabályozók, a növekvő piaci követelmények kihívásá­nak csak a gazdaságosan és jót termelő egységek felelhet­nek meg. Dr. Gáspár Vanek tudományos osztályvezető és Anto- nin Muska tudományos kutató közös előadását hallgat­ták meg ezt követően a szép számban összegyűlt szakem­berek. A szőlő betegségeit és kártevőit előrejelző módsze­rekről Csehszlovákiában szerzett tapasztalatokról szá­moltak be. Az újvidéki dr. Petár Cindrics egyetemi tanár előadása is élénk érdeklődést keltett, hiszen a magyar kutatókat is erőteljesen foglalkoztató kísérletekről szólt a Fagytűrő fehér borszőlő-fajtanemesítés eredményei Ju­goszláviában című referátumában. Ifj. dr. Kozma Pál és dr. Hajdú Edit kecskeméti kutatók röviden áttekintették a nemesítés főbb irányelveit, majd azt vizsgálták, mit, hogyan használunk fel a Mathiász, a Kocsis- és a Szegedi Sándor-örökségből. A továbbiak­ban méltatták a szőlészeti és borászati kutató intézetben az Amerikai Egyesült Államoktól Romániáig, a további, még hatékonyabb fajták nemesítését célzó kísérletekhez összegyűjtött génbankot. Száz fajta értékeit elemezte dr. Szőke Lajos és Kiss Ervin. A szőlőfajták termesztési értékvizsgálatának ered­ményei két borvidéken címmel. Két badacsonyi és két egri fajtát emeltek ki és ismertették, hogy milyen mate­matikai módszerekkel, milyen számítógépes eljárásokkal dolgoztak. Dr. Luntz Ottokár, dr. Haydu Zsolt, dr. Le- hoszky János, dr. Dalloul Ahmad azt vizsgálta, hogy bio­technológiai módszerek miként hasznosíthatók magas biológiai értékű, vírusmentes törzsszőlők kialakításánál. A tudományos ülés résztvevői közül sokan megjelen­tek a kutató intézet katonatelepi állomásán, amely a Mathiász János Emlékbizottság javaslatára — mint erről dr. Vrbán Lajos, a kutatóintézet tudományos igazgatóhe­lyettese avató beszédében szólt — visszakapta az évtize­dekig itt munkálkodó Mathiász János nevét. „Emléktáb­la-avatásra gyűltünk itt össze annak a háznak az oldalá­nál, ahol a világhírű szőlőnemesítő élt és dolgozott 1898- tól haláláig, 1921-ig. A családi házban születtek meg azok a keresztezési tervek, amelyek eredményeként a 20. század elején olyan szőlőfajták születhettek, mint a Sző­lőskertek királynéja, Cegléd szépe, Mathiász Jánosné muskotály. Tehát a telep neve e naptól Mathiász János kísérleti telep. Az ünnepség résztvevői megtekintették az intézetben rendezett csemegeszőlő-kiállítást. H. N. MOST MÉG CSAK BOSSZÚSÁGOT OKOZ A SZÉLESÍTÉS Veszteglő autók a bajai Duna-hídnál efutotta vonat. Tódul kifelé a nép, csak egy öreg néni táblából a kocsi mellett, ahonnét leszállt. Lába körül egész kirakodóvásár: nagy cso­mag, még kövérebb pakk, aztán egy hatalmas koffer. De még a két keze is tele van. Mellette három és fél, négyéves for­ma kislány topog. Öt nem izgatja a mama gondja, hogy mi lesz ezzel a rengeteg cuccal. Elmerülten, kényes­kedve illeg-billeg. Fehér pettyes, nagy, piros labdáját lóbálja a sárga nejlon­hálóval. Hasztalan emeli egyre feljebb kis kezével a hálót, a labda folyton a földön pattog. Az öregasszony tanácstalan. — Fogd a babádat — nyújtja a celo­fánablakos dobozt a lánykának, hogy legalább egyik keze szabadabb legyen valamivel. A gyerek mórikálja magát, állát behúzva hajtja félre fejét, éppen- csak szeme sarkából sandít a babára, amely pont olyan szőke, mint ő. Még a haja is úgy van varkocsban, mint az övé. Vállrándítás: neki most nem kell a baba. — Hát még te sem segítesz?! — jegyzi meg a nagymama minden harag nélkül. Végül is nekilát, hogy felszedje a csomagokat. Mindjárt továbbindul a vonat, a sínek közt nem maradhat a kis hebrenccsel. Még megugrik mellő­le. Bárhogy próbálja, egy pakknál töb­„Garambó” bel nem bír. Vagy a koffer, vagy az a madzaggal átkötött göngyöleg—pap­lan selyme piroslik elő a szakadáson. De három csomag?! Nem megy. — A buszhoz, néni? — Jaj, oda ... Fogom a táskát, a nagyobb csoma­got. Bizony megvan a súlyuk. Indu­lunk. Nem győz hálálkodni. Tipeg, mint elnehezült tyúkanyó, hogy a gye­reket maga előtt „terelje". Hogy indulhatott útnak ekkora ter­hekkel egy ilyen öregasszony? Ki tette fel a vonatra? Volt szivük még az ap­róságot is a nyakába sózni! — Tetszik tudni, a fiam az előző állomáson leszállt — adja a magyará­zatot gondolataimra a néne. Majd a kislányhoz. — No, megint nincs apád. . . Nehezen szedi a levegőt, lassít. Megállunk pár pillanatra. Szürke, össze-vissza-ráncos homloka alól ke­serűen pillant a lánykára. — Most találkozott vele először az apja, mióta megvan . .. De megint el- szelelt. . . Lecsalta a vonatról az a másik . . . piszok. . . Megint felkerekedünk. Elgondolom, milyen sorsokba ütkö­zik az ember. A kis szöszke először látta az apját. A nagymamával utazott valahonnan, s a vonaton véletlenül ősz- szetalálkoztak. A lelketlen ember ta­lán már azelőtt elhagyta a családot, mielőtt a kislány megszületett. Ki­használta az alkalmas pillanatot, és ismét odébbállt. Nem firtatom. Ha akarja, majd el­mondja a mama. A néni ugyancsak liheg már, szinte sípol a torka. Lerakunk mindent. Pi­henje ki magát. Tátott szájjal lélegzik, kimerültség az arcán, melynek baráz­dáit verejték fényezi, szemében ijedt­ség. Biztosan „szives" is. Töppedt kis kontyát szinte kicibálta a szél gyér haja ezüst fészkéből. Régimódi se­lyemruháján kiütköznek sovány teste szögletei. Karja apadt, fakó, fonnyadt, vastag eres keze meg-megrándul az oldala mellett. Mikor már nem kell olyan vadul lélegeznie, beszél. — Tetszik tudni, megmondom úgy, ahogy van. .. A fiam is, meg az a má­sik is, aki lecsábította a vonatról — inni a restibe, hogy a fene belé! -—, most szabadult a börtönből... Úgy akarta, hogy én menjek elébe a kis­lánnyal. . . „Garambózott" — tudja —, oszt meghalt egy idős asszony... Kicsivel előbb csukták le a fiamat, mint ahogy a gyerek született. Ő már nem látta. Csak most, hogy kiszaba­dult. . . Hogy örült, mikor meglátta, mekkora kislánya van már... Es most tessék! Az ital kedvéért képes volt az­zal a mocskossal leszállni... Az ital, az átkozott ital. . . Akkor is ittas volt, amikor az a „garambó" esett.. . Tóth István Hogy szakadna rá a hídpillér, aki ezt kitalálta! — fohászkodik a hatalmas kamion vezetője, s szava­inak dühös kézmozdulattal ad nyomatékot. Be kell vallanom, hogy kifakadásának idézésekor némi változtatással élek, amint Karinthy Frigyes mondta: a szép hangzás miatt, illetve nehogy a nyomdafesték tűrőképességét pró­bára tegyem. — Nem is tudtam, hogy regge­lenként lezárják a hidat — mondja egy hölgy, aki Szegedről szeretne pécsi barátnőjéhez eljutni. — Uram, ha valamit akarunk csinálni, azért mindig meg kell szenvedni. Ha arra gondolok, hogy még pár évig élvezhetem, hogy nem kell várakoznom, ha a horgásztanyára igyekezem a túl­partra, akkor azt mondom, megéri ez a kis kényelmetlenség — ez egy nyugdíjas főkönyvelő véleménye. Vagy százötven autó várakozik reggel fél nyolckor a bajai Duna- híd város felőli feljárójánál, a sor egészen a Bajcsy-Zsilinszky út ka­nyarulatáig tart. — A múlt kedden délután még többen álltunk ki — szól közbe Kovács Zoltán, a Pécsi Rádió mun­katársa, aki kollégáival a szeptem­ber 17-ei rádiósnap előkészítése miatt jött Bajára. — A Bátaszék felőli oldalon — pontosan megszá­moltuk —, 229 személy- és teher­gépkocsi várakozott, mintegy 3 ki­lométer hosszú sort alkotva. Érde­kes — teszi hozzá —, hogy korunk gazdaságközpontú szemlélete mennyire nem hat még: egyetlen MAGÁNERŐS LAKÓ­TELEP KALOCSÁN Napházak A népgazdaság energiafogyasztásá­nak mintegy 30 százalékát az épületek fűtésére fordítjuk. Ezért az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium meg­bízására több kutatóintézet és főiskola végez energiatakarékossági és épület­szigetelési kutatásokat, s ezek között nagy teret szentelnek a napenergia hasznosításának. Ebben az egyik fontos kutatási irány az, hogy többletköltség, vagyis drága berendezések nélkül, csupán építészeti megoldásokkal fogják fel télen a nap­energia melegét. Ezért abba az irányba telepítik az épületet, amelyről télen a legtöbb napfény éri, s ennek hatékony befogadására nagy ablakfelületeket alakítanak ki, továbbá több rétegű fa­lat építenek, amely átveszi és jól tárolja a napsugárzás melegét. Ugyanakkor gondoskodnak arról is, hogy az abla­kok zsaluzatai és egyéb árnyékoló szer­kezetek nyáron megvédjék az épületet a nem kívánatos forróságtól. Áz első ilyen mintaházat néhány évvel ezelőtt Pécsett építették, s azóta magánerőből is több napcentrikus ház létesült, s Debrecenben több száz lakásos lakóne­gyedet hoztak létre. A Kalocsán lebo­nyolított meghívásos pályázat alapján rövidesen ugyancsak megkezdik a kivi­telezést, s korszerű napházakból 150 lakásos magánerős lakótelepet építe­nek a következő években. A napházak létesítésekor a szoláris energiát befogadó építészeti megoldá­sok hasznát lényegesen növelik a tetőn elhelyezett napkollektorok. Az e beren­dezések csőkígyójában keringő vizet melegíti fel a napsugárzás, s a mintahá­zak több mint kétéves tapasztalatai szerint ily módon ki lehet elégíteni — éves viszonylatban — a lakóház hasz­nálati melegvíz-igényének 70 százalé­kát. A meleg vízen alapulnak a radiáto- ros fűtési rendszerek is. Eddig mintegy 10 ezer négyzetméter felületű napkol­lektort hasznosítottak az országban melegvíz-ellátásra és fűtésre a mező- gazdaság növényházaiban, a kempin­gekben és egészségügyi intézetekben is. Kísérletek kezdődtek melegvíz-ellátó távhálózat napenergiák változatának kialakítására is. A számitások szerint a napsugárzás komplex hasznosításával a fűtési ener­gia mintegy 30 százalékát lehet megta­karítani. Ennek a lehetőségnek széles körű kiaknázására az ÉVM felkérésére ajánlott tervek készültek napházas is­kolák, erdészházak építésére, s további terveket dolgoznak ki szoláris szállo­dák, nyaralók létesítésére is. hamburgeres, dinnye- vagy gyü- mölcskereskedő, hírlap- vagy könyvárus sem tartja érdemesnek, hogy a napi kétszer nyolcvan perc­re kihozza portékáját. — Hát bizony, az emberek unat­koznak, aztán ki-ki vérmérséklete, jó vagy rossz neveltetése szerint viselkedik. A legtöbben megértik a híd lezárásánek szükségességét, de mindig akadnak olyanok is, akik ordítoznak, szidalmaznak bennün­ket — ezt a hídőröktől, Schneider Márton és Gálik László MÁV- szolgálattevőtől hallom. — Úgy vélem, hogy sokan nem is hallottak a híd lezárásáról — vetem közbe. — Szó sincs róla, többször ol­vastam a Petőfi Népében is, a rá­dió pedig naponta bemondja. — Az igaz, csakhogy amikor a rádióban jelezték, akkor nem volt a híd lezárva, amikor pedig nem közölték, alhattam itt másfél órát — jegyzi meg a pótkocsis IFA ve­zetője. Középkorú hölgy lép oda 'hoz­zánk. Amint mondja, az NDK-beli Bornából való, s családjával a ba­jai kempingben töltött egy szép he­tet. Most még a Balatonra igyekez­nek. A várakozó társak próbálják megmagyarázni, hogy mit tegyen. Sajnos, nem érti. — Talán induljak Dunaföldvár felé? — kérdezi. Megnyugtatom, hogy öt perc múl­va mehet, a hídon át. Kedden délelőtt ültek össze a városi tanácsnál az építésben érde­kelt vállalatok képviselői a szoká­sos havi egyeztető tárgyalásra. A fővállalkozó, a Hídépítő Válla­lat munkatársai vezetésével 23 szakember beszélte meg a legköze­lebbi teendőket. Az érdemi munka megkezdődött, a bontás, majd a konzolok szerelése a híd két olda­lán létesítendő útpályákhoz, me­lyeken a kisebb gépkocsik és a gya­logosok a vonatforgalomtól füg­getlenül közlekedhetnek majd. A gépkocsiforgalommal kap­csolatos igényeket Vértessy László, a városi tanács műszaki osztályve­zetője terjesztette elő. Megegyezés született, hogy a híd lezárása előtt, az utolsó vonat áthaladása után még elengedik a Bajáról Bátaszék felé haladó gépkocsikat, így elke­rülhető lesz, hogy a városban re­kedt rengeteg jármű miatt a forga­lom megbénuljon. Az ott bejövő útvonal közül háromról hiányoz­nak a felvilágosító táblák, ezeket a jövő csütörtökig pótolja a fővállal­kozó. A Szekszárd felől érkezők számára is elhelyeznek egy felira­tot az alsónyéki kereszteződésben. Nagyon sokan felvetették a reg­geli várakozók közül, hogy miért nem kompjárattal oldják meg leg­alább a kisebb gépkocsik átszállí­tását? — A napi kétszer nyolcvan perc­re kompot közlekedtetni olyan költségnövekedést okozna, melyet a népgazdaság mai helyzete nem bírna el, hiszen nemcsak folyam­szabályozási munkákat kellene vé­gezni, hanem még a hajóforgalmat is korlátozni kényszerülnénk — tá­jékoztatott Vértessy László. Gál Zoltán NAPKÖZBEN Sántító eb-példa Kezemben idős kéz írta levél a következőkkel: Kozma Ilona olvasónk vá- sárlókörútra indult, mert a hobbiján elromlott a kút. Életé­ben először kereste fel Kecske­méten a Fészek Áruházat, ahol a keresett cikkel nem tudtak szolgálni, de kedvesen egy má­sik üzletbe irányították. Az asz- szony magával vitte azt az al­katrészt, amihez az ötnegyedes csavart kereste. Itt, a Szigma Kereskedelmi Vállalat 121-es vasboltjában az egyik férfi kereskedő hamar hozta is a kért árut. Hogy az az alkatrész jó lesz-e, a vásárló megkérte: — Tessék szíves kipróbál­ni... — A kutya szokott próbálni — hangzott a felelet (?). Az üzlet elmaradt. „Gondolkodóba ejt, mekko­ra különbség van az eladók kö­zött, és milyen intelligenciával rendelkeznek — folytatja levél­írónk. — Köszönetét mondok a Fészek Áruház dolgozóinak a kedves és illedelmes fogadtatá­sért. Máskor is szívesen megyek hozzájuk. Ha nem lesz az, ami­re nekem szükségem van, a ked­ves szavukért akkor is jó érzés­sel távozom.” A remélhetőleg magára isme­rő „kereskedő” pedig e sántító eb-példa helyett mégiscsak pró­báljon emberibb módon keres­kedni, mert a fenti és hasonló válaszoktól igencsak kutyául (ha tetszik: ebül) érzi magát a vásárló. —pulai— Kalocsai Ingatlan Közvetítő Iroda ajánlata Kalocsa, Tömöri u. 36 Tel.: 737. Üi.: Bohner Ferenc Kalocsa: Vigadó sor 2 szobás komfortos családi ház Rákóczi u. 400 m2-es irodaház (lakássá alakítható) Kossuth u. 3 szobás komfortos házrész Árendás u. 3 szobás összkomfortos családi ház tetőtér-beépítéssel Miske: Dózsa u. 3 szobás komfortos családi ház Újsolt: Táncsics u. 2 szobás komfortos családi ház melléképülettel, garázzsal. Negyvenszállás: Nagy u. 3 szobás komfortos tanya­épület melléképülettel. 383

Next

/
Thumbnails
Contents