Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-07 / 214. szám

2 • PETŐFI NÉPE 0 1988. szeptember 7. Tömegpárt vagy élcsapat? A LEMP KB titkárának cikke — A Lengyel Egyesült Munkás­pártnak az új társadalmi, politikai és gazdasági helyzethez alkalmazkodó átalakításáról, ennek fontosságáról szóló cikket közöl a Trybuna Ludu keddi száma. Marian Orzechowskinak, a LEMP KB titkárának, a PB tagjának tollából. A pártlap megjegyzi, hogy a cikkben kifejtett nézetek a szerző sze­mélyes véleményét tükrözik. Orzechowski, akit a LEMP KB má­jusi ülésén választottak meg ideológiai kérdésekkel foglalkozó KB-titkárrá, bevezetőjében úgy vélekedik, hogy a LEMP történelmének újabb forduló­pontjához érkezett. Egyre többen te­szik fel a kérdést: „Vajon a LEMP ma már nem csak a rendszer dekorációja- e. hiszen egyre inkább elveszti a társa­dalom bizalmát, társadalmi pozícióját? Ésegyre többen fejezik ki kétségüket is: képes-e a LEMP valóban más párttá válni, mint amilyen 1980 előtt volt?’'. A KB titkára szerint a párttagok és a társadalom egy része szerint a LEMP túl lassan változik, a változás iránya nem elég egyértelmű, és alig érzékelhe­tő. Az utóbbi évek tanulsága szerint a párt csak késve reagál, vagy teljesen figyelmen kívül hagyja a jelzéseket, és megpróbál a régi, többször kipróbált módszerekhez visszatérni, amelyek lé­nyege: bizalmatlanság a lengyel társa­dalom iránt, a minden megszerzett po­zícióhoz való görcsös ragaszkodás. Orzechowski ezután azt hangsúlyoz­za, hogy a párton belüli demokrácia nélkül nem jöhet létre demokratikus állam, társadalom, nem születhet meg a párt iránti bizalom. — A mai, új helyzetben a párt eddigi alakjában, vagyis mint régi típusú párt, képtelen a kor feladataihoz felnőni. A párt átren­dezésekor menteni kell a lenini elvek­ből, de a lengyel munkáspárt és a Len­gyel Szocialista Párt 1944—48-as ta­pasztalataiból is, figyelembe véve a Szovjetunió és más szocialista orszá­gok átalakítási törekvéseinek tapaszta­latait. A pártnak önként kell korlátoz­nia szerepvállalása mélységét és kiterje­dését. Intellektuális, politikai és szerve­ző erejét a stratégiai, a kulcskérdésekre kell összpontosítania. Pontosan meg kell szabni: mivel kell és mivel nem kell foglalkoznia a pártnak. Orzechowski szerint ma a LEMP számára a legfon­tosabb kérdés a nemzetgazdaság hely­zete, a lengyel nemzetet ma és a jövő­ben fenyegető gazdasági problémák so­kasága. A KB titkára elengedhetetlennek tartja a világos választóvonal kijelölé­sét a párt és az állam között, a párt vezetésének politikája és a kormány politikája között. Ezután Orzechowski arról ír, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt önmeg­határozásában változatlanul sok ren­dezetlen, ellentmondásos kérdés vár válaszra. A KB titkára ezek közé sorol­ta például a hívő katolikusoknak a pártba történő felvételét, tekintettel a LEMP marxista—leninista jellegére, valamint arra, hogy a katolikus egyház elismerten meghatározó szerepet ját­szik Lengyelországban. — Határozott és egyértelmű válasz­ra vár — írjá Orzechowski — a párt és a munkásosztály, a tömegek kapcsola­tának kérdése, hiszen ez dönt a párt tényleges munkásjellegéről. „E kérdés mára már szinte drámai erővel vetődik fel, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi időkben hány alkalommal von­ták meg bizalmukat a párttól a dolgozó tömegek, a maguk sajátos, határozott módján hány alkalommal juttatták ki­fejezésre: elégedetlenek azzal a formá­val, ahogyan érdekeiket a LEMP kép­viseli. A LEMP KB titkára ezután alapve­tő kérdésnek nevezi a párt tömegpárt, vagy élcsapat jellegének eldöntését, mi­vel a LEMP korábban és most is, mint tömegpárt. gyöngének bizonyult, soha nem volt képes mozgósítani teljes tag­ságát. MA: Leszáll a szovjet űrhajó A szükségesnél hamarabb állt le az a számítógép vezérelte program, amely az automatikus üzemmódban végrehajtott leválasztási műveletet irányította — közölte tegnap délután az MTI moszkvai tudósítójával Szergej Zavgoro- gyij, a Glavkoszmosz nemzetközi osztályának munkatársa. Mint elmondta, az űrhajó fedélzetén tartózkodó Ljahov szovjet és Momand afgán űrhajós közérzete és hangulata jó, készülnek a szerdára elhalasztott le- szállásra. Zavgorogyij egy kérdésre válaszolva elmondta: Ljahov, az űrhajó parancsnoka természetesen képes volna kézi irányítással végrehajtani a leszál­lást, de ezt semmi sem indokolja, hiszen az űrhajó berendezései hibátlanul mű­ködnek. A kézi vezérléshez általában csak rendkívüli esetben — például a fe­délzeti számítógép meghibásodása esetén — folyamodnak, tette hozzá. KÍNAI—AMERIKAI KAPCSOLATOK Védelmi miniszterek a tárgyalóasztalnál Ötvenéves a Magyarok Világszövetsége Sajtósztrájk Indiában ÚJ-DELHI Egynapos országos sajtósztrájk kezdődött tegnap Indiában. Az újság­írók és alkalmazottak a kormány „rá- galmazási törvénytervezete” ellen tilta­koztak a munkabeszüntetéssel. A tervezet óriási felháborodást vál­tott ki az újságíró- és sajtószervezetek- ből. Megítélésük szerint az olyan széle­sen értelmezi a becsületsértés és rágal­mazás fogalmát, hogy törvényerőre emel kedése esetén csaknem lehetetlenné tenné a szabad véleménynyilvánítást és a politikai nézetkülönbség kifejtését, alapjaiban sértenémegasajtószabadság elveit és a demokratikus bírálat jogát. Külön sérelmezik a tervezetben foglalt szigorú büntetéseket (egy évig terjedő börtön és pénzbírság), és azt, hogy a gyorsított eljárással, a nyilvánosság ki­zárásával lefolytatandó rágalmazási pe­rekben a vádlottra hárulna a bizonyítás terhe: vagyis az újságírónak, a főszer­kesztőnek és a kiadónak személyesen meg kellene jelennie a bíróságon, és ott bizonyítani azt, hogy a szóban forgó írás megalapozott és közérdeket szolgál. A tervezetet a parlament alsóháza a múlt héten már jóváhagyta. A tiltako­zás láttán Radzsiv Gandhi miniszterel­nök a hétvégén bejelentette, hogy kor­mánya egyelőre nem terjeszti be a ter­vezetet a törvényhozás felsőháza elé végleges jóváhagyásra, hanem magas­szintű bizottságot hoz létre konzultáci­ók lefolytatására és a bírálatok, javas­latok meghallgatására. Az újságíró- és sajtószervezetek zöme a konzultációs, gesztust elutasítja és a tervezet feltétel nélküli visszavonását követeli, arra hi­vatkozva, hogy a meglevő törvényes rendelkezések elégségesek a rágalmazá­si ügyek kezelésére. A sajtó álláspont­ját támogatják az ellenzéki pártok és neves közéleti személyiségek is. Csín Csi-vej kínai honvédelmi mi­niszter kedden találkozott Frank Car- lucci amerikai védelmi miniszterrel, aki hétfőn érkezett Pekingbe ötnapos hiva­talos látogatásra. A találkozó megkezdése előtt a kínai honvédelmi miniszter újságírók előtt határozottan cáfolta azt az amerikai feltételezést, hogy Kína nagy mennyi­ségű fegyvert ad el a világpiacon. Mint mondotta, országa csak korlátozott mennyiségben szállít fegyvereket más országoknak és részesedése a világpiaci fegyvereladásokból jelentéktelen. Hivatalos amerikai források szerint Kína 1984 és 1987 között 5,2 milliárd dollár értékben szállított fegyvereket — közöttük rakétákat és harckocsikat — a harmadik’ világ országaiba, egye­bek között Iránba, Irakba, Szaúd- Arábiába, Szíriába, Pakisztánba és Thaiföldre. Kína látja el korszerű fegy­verekkel az afganisztáni kormányelle­nes erőket. A Pentagon értékelése sze­rint az utóbbi években Kína a negyedik helyet foglalta el a nemzetközi fegyver­kereskedelemben az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Franciaország után. A kínai—amerikai katonai kapcso­latokról szólva Csin Csi-vej kijelentet­te, hogy azok jók. Elkerülhetetlen azonban, hogy időnként problémák merüljenek fel az ilyen jellegű kapcso­latokban, de ezeknek a problémáknak egy részét véleménycsere útján rendez­ni lehet. Grósz Károly fogadta Kányádi Sándort Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, mi­niszterelnök kedden találkozott Kányádi Sán­dor költővel, a romániai magyarság és az egyetemes magyar kultúra jeles személyiségé­vel. A találkozón kötetlen formában szót vál­tottak a magyar—román kulturális érintkezés fontosságáról, a Romániában élő magyarok helyzetéről. Grósz Károly nagyra értékelte a romániai magyar kultúra alkotóinak munkáját, a ro­mán és a magyar nép sorsközösségének tu­datosítása és együttélése érdekében tett szol­gálatukat. Hangsúlyozta, hogy hazánk fele­lősséget érez a magyarajkúak sorsáért, bár­hol éljenek a világban. A romániai magyar nemzetiség csak akkor segítheti a két nép közeledését, ha sajátos jogait teljeskörűen gyakorolhatja, anyanyelvét szabadon hasz­nálhatja, kultúráját művelheti és akadályta­lanul fejlesztheti kapcsolatait az anyanem­zettel. Áz MSZMP főtitkára röviden szólt hazai dolgainkról, a magyarországi nemzeti­ségek kollektív és egyéni jogai jobb érvénye­sítéséért folytatott politikai munkáról. Kányádi Sándor hangsúlyozta azt a nagy felelősséget, amely a nemzetiségi kérdés ke­zelésében a politikusokon kívül a szellemi élet képviselőire hárul. Aláhúzta annak fon­tosságát, hogy a magyar és román nemzetisé­gű írók, költők, művészek együtt munkál­kodjanak a két nép valódi értékeinek megis­mertetésén. Idézte Tamási Áront: az iroda­lom és a művészet embereinek mindig és minden körülmények között a népeket egy­más felé vezető utakat kell keresniük és egyengetniük. (MTI) „Stop Nagymaros!” Osztrák környezetvédők akciója Kedden Bécs belvárosában a „Glo­bal 2000” nevezetű osztrák környezet- védő szervezet tagjai a nagymarosi vízi­erőmű felépítése elleni tiltakozásul megszállták az erőmű építésében részt vevő Österreichischen Donaukraftwer­ke AG (Osztrák Dunai Vízierőművek RT) egyik igazgatósági irodáját. Az ab­lakból transzparenst lógattak ki, „Stop Nagymaros!” felirattal. A NEMZETKÖZI MŰEMLÉKVÉDELMI SZERVEZET FELHÍVÁSA A falurombolás bűntény A Nemzetközi Műemlékvédel­mi Szervezet elnöke tegnap sür­gette, hogy Romániában állítsák le a falurombolási programot. Roberto Di Stefano nyilatkoza­tában bűnténynek, egy élő örök­ség értelmetlen és rövidlátó el­pusztításának minősítette a ro­mán kormány úgynevezett terü­letrendezési programját. Kijelen­tette, hogy a program végrehajtá­sa mérhetetlen veszteségeket okozna a román népnek és az egész emberiségnek, s a tervet azokhoz a tettekhez hasonlította, amelyek „romba döntötték Euró­pát és más kontinenseket száza­dunkban”. Felszólította az ENSZ-t és szervezeteit, hogy „te­gyenek meg mindent e bűntény megakadályozására”. A párizsi székhelyű Nemzetkö­zi Műemlékvédelmi Szervezet nem kormányszintű nemzetközi szervezet. Hatvan nemzeti bizott­ság alkotja. A szervezet az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kultu­rális Szervezete (UNESCO) és más ENSZ-szervek tanácsadó testületéként működik. Aktív sze­repet játszott egyebek között a libanoni polgárháború által el­pusztított Tyr város és az athéni Akropolisz helyreállítását célzó programokban. BURMA A repülőtéri tisztek az ellenzéket támogatják A burmai főváros katonai repülőterének tisztjei támogatják az ellenzék demokratizá­lási törekvéseit. — A népakaratot kell végrehajtanunk és nem a nép közé lőnünk — hangoztatták a légierő tisztjei keddi felhívásukban, amely­ben kifejtették, hogy csatlakoznak a demok­ratikusabb közéletért harcoló népi mozga­lomhoz. A dokumentumban a jelenlegi kor­mány azonnali lemondását, ideiglenes kor­mány létrehozását és a többpártrendszer be­vezetését követelték a tisztek, akik felhívták a burmai hadsereg személyi állományát a nép mozgalmának védelmére. A katonai repülőtér tisztjei reagáltak első­ként Tin U egykori védelmi miniszter hétfő esti felhívására, aki az ellenzék követelései­nek támogatására szólította fel a katonákat. (Folytatás az 1. oldalról.) E jeles évforduló arra is alkalmat kínál, hogy számba vegyük a világban élő magyarok és hazánk szerteágazó, sok­rétű kapcsolatait, szóljunk szándéka­inkról és törekvéseinkről. A Magyar Népköztársaság kormányának állás­pontja egyértelmű és határozott: köte­lességünknek tartjuk, hogy figyeljünk a magyarok kisebb és nagyobb közössé­geire, bárhová is vetette őket az élet. Sorsuk iránt nem vagyunk, nem is lehe­tünk közömbösek. Számon tartunk minden olyan magyart, aki világnézeté­től, vallásától, politikai felfogásától függetlenül kész ápolni közös történel­mi örökségünket, részt vállal hazánk boldogulásában. Örömünkre szolgál, hogy a világ megannyi országában élő és alkotó, a saját területükön kimagasló eredmé­nyeket elért tudósok, vállalkozók, al­kotóművészek mind többen és határo­zottabban vállalják hazai gyökereiket, ápolják itthoni tudományos-szakmai és emberi kapcsolataikat. A különbőz» tudományok itthon és külföldön élő magyar származású művelőinek rend­szeres találkozói segítik a világ nagy problémáinak megoldását is. A kiemelkedő személyiségeknek szó­ló tiszteletadás közepette sem feledkez­hetünk meg azonban azokról, akik a hétköznapokon végzett szorgos mun­kájukkal szereznek megbecsülést a ma­(Folytatás az 1. oldalról.) ne venni a téma, az ügy előzményeit, s csak a megyére érvényes kérdésekben határozzunk. Az sem biztos, hogy min­den ügyben határozni kell, gyakran ele­gendő lenne az állásfoglalás. Meg kell szervezni a határozatok végrehajtásá­nak ellenőrzését, amitől láthatóvá vá­lik, hogy merre haladunk. Hegedűs Lajos, a Hartai Erdei Fe­renc Tsz elnöke elmondotta azt az utóbbi időben gyakorta megfogalma­zott tapasztalatot, hogy a pártmunka éppen ott a leggyengébb, ahol pedig a legerősebbnek kellene lennie — az alapszervezetekben. Véleménye szerint olyan határozatokat kell hozni, ame­lyek segítik az alapszervezeti munkát. Molnár Mihály, a KISZ megyei bi­zottságának első titkára annak a véle­ményének adott hangot, miszerint az ellenőrzés egyik leggyengébb láncsze­me a pártéletnek. Éppen ezért idősze­rűnek, ugyanakkor tartalmában jónak, előremutatónak tartotta a vitatott je­lentést. Dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke arról beszélt, hogy a munka ha­tékonysága megkívánja, követeli a kü­lönböző szervek egyeztetését a munka­tervek elkészítésénél, a témák rangso­rolásánál. Felszólalásában az appará­tus és a testület kapcsolatáról, felelős­ségük jobb elhatárolásáról szólt, majd szintén azt hangsúlyozta, hogy csak lé­nyegi kérdésekben kellene határozatot hozni, mert a sok határozat elbizonyta­lanítja a végrehajtáson dolgozókat. Földcsi István, a KB munkatársa, megyei instruktor a jelentést igen tar­talmasnak, újszerűnek minősítette, majd azt a véleményét hangoztatta, hogy a végrehajtó bizottság rendkívül időszerű kérdést tűzött napirendjére. Felszólalásában néhány, az ellenőrzés­sel kapcsolatos gyakorlati kérdésről is szólt. Dr. Bodóczkv László, a kecskeméti (Folytatás az 1. oldalról.) az ottani tapasztalat arra int, hogy né­hány szerkombináció olajtartalom­csökkenést okozhat. .Az egybegyűltek érdeklődéssel fi­gyelték dr. Tóth Gábornak, a Növény­olajipari és Mosószergyártó Vállalat igazgatóhelyettesének szavait, aki az idei felvásárlásról beszélt. Elmondta, hogy a gyáregységekben végzett re­konstrukciós munkák — amelyek ka­pacitásbővítéssel is járnak — nem aka­dályozzák az átvételt. Praktikus aján­lást is tett az üzemeknek: a sülevényes talajokról érdemes külön szállítani a várhatóan alacsonyabb olajtartalmú termést, hiszen a jobb minőségért, eb­ben az évben is — a világpiaci árak növekedése miatt — emelt felárat fizet a feldolgozó. A vállalat lehetőségei a gyarságnak világszerte; az elismerés őket ugyanúgy megilleti. A magyar kormánynak az a célja, hogy segítse a kapcsolatok továbbépí­tését a külföldön élő magyarsággal a kultúra, az oktatás, a tudomány és a gazdaság, tehát a társadalmi élet szinte minden területén. Magyarország történelmi forduló­pont előtt áll. A nem túl távoli jövőben eldől, sikcrül-c megőrizni a nemzetek sorában kivívott helyünket, felzárkóz­ni a fejlődésben élen járó országokhoz, vagy tovább nő gazdasági, műszaki­tudományos és szociális elmaradottsá­gunk. Céljaink és feladataink világo­sak. Ezek megvalósításában számítunk a külföldön élő magyarság megértésé­re, segítségére és támogatására is. A Magyar Népköztársaság kormá­nya nevében még egyszer megerősítem: a határainkon túl élő magyarság sorsa iránti figyelem országunk külpolitiká­jának állandó és nagy fontosságú ösz- szetevője. Őszintén kívánom, hogy a Magyarok Világszövetsége, annak lap­ja, a Magyar Hírek erősítse tovább az anyaországban és a külföldön élő ma­gyarokat összekötő szálakat, oldja a még meglevő előítéleteket. Üdvözlöm a világ bármely részén élő magyarajkú és -érzelmű honfitársainkat, méltó és tar­talmas életet, bodogulást kívánva ne­kik.” A rendezvényen ezt követően neves közéleti személyiségek tartottak elő­adásokat. városi pártbizottság első titkára a je­lentés fő erényének azt tartotta, hogy elsősorban a testületi tagok felelősségét hangsúlyozza a végrehajtás és az el­lenőrzés folyamatában. Szintén helye­selte, hogy az anyag igyekszik kiküszö­bölni a bürokratizmust, növelni szán­dékszik a szóbeliséget, ezáltal fokozha­tó az agitatív erő. Szabó Lajos, az Április 4. Gépipari Müvek vezérigazgatója fontosnak tar­totta annak tisztázását éppen a vég­rehajtási folyamat megkönnyítése ér­dekében —, hogy miben döntsünk, mi­ben van hatásköre a testületnek. Van­nak ügyek, amelyekben határozat he­lyett elegendő az állásfoglalás. Ugyan­csak alapkérdés mondta a felszólaló — a határozatok szintje, érvényességi körének megállapítása, sőt az érvé­nyesség idejét is rögzíteni kell. A felszólalásokban elhangzott kér­désekre Tengeri Pál, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője és Kerényi György munkatárs válaszolt. A vitát Szakoiczai Pál, a megyei pártbizottság titkára foglalta össze. Elmondta, hogy általános igényként fogalmazódott meg a határozatok számának radikális csökkentése és a szükséges ellenőrzés. Ehhez természetesen végrehajtható döntéseket kell hozni. (Jelenleg a me­gyei pártbizottságnak és végrehajtó bi­zottságnak 193 érvényben levő határo­zata van, ebből 81-nek hatályon kívül helyezését javasolják.) Á jelentést azzal fogadta el a végre­hajtó bizottság, hogy egyetértett a csa­tolt javaslatok megfogalmazásával, ne­vezetesen azzal, hogy a jelentésben leír­takat a munka további javításához mintegy kiindulópontként kell hasz­nálni, hiszen azok megvalósítása szük­ségessé teszi, hogy az apparátus, a vég­rehajtó bizottság, de a megyei pártbi­zottság munkamódszereiben is külön­böző változtatásokra kerüljön sor. A testület a továbbiakban hatáskö­rébe tartozó egyéb ügyeket tárgyalt. G. S. fizetés módozataira: a beérkező termés feléért készpénzzel erre kaptak hitel­fedezetet —, a többiért váltóval fizet­nek. Miután az üzemek a termelési rendszerekkel vannak kapcsolatban, azok körültekintésére nagyon nagy szükség van annak eldöntésében egyeztetésében —, melyik gazdaság, milyen fizetési formát képes fogadni. A Bácsalmási Állami Gazdaság igaz- gatóhehv ese, Ferenczi Gyula e felve­tése \ >! zolt, amikor elmondta: a BNR pai Litereinek kívánsága szerint képes a fizetéskor a készpénz és a váltó arányát megszabni. Kiemelte; a növényolajipar és a mezőgazdaság jó kapcsolatát példázza, hogy a világpiaci ár változását a minőségi felárak emelé­sével követi a vállalat. G. E. A HALLGATÁS ÖVEZETE* I. Százegy év büntetés Évtizedeken át hallgatás övezte a munkatelepek, a börtö­nök, a vizsgálati fogságban lévők számára rendszeresített magánzárkák kérdését. Volt nyilvános bírósági tárgyalás — majd a nyilvánosság kizárásával következett a büntetés­végrehajtás. Az ellentmondás nyilvánvaló. És most Mur- manszkban a Szovjetunió Belügyminisztériuma az újságírók részvételével kerekasztal-beszélgetést rendezett, ahol arról volt szó, amiről korábban azt tartották: „nem publikus”. Nyilvánvaló, hogy ezzel egy, az emberi jogokkal kapcsolatos komoly kérdés lép ki a homályból. 4« Anatolij Grigorjevics Bektyaskin 58 éves. Egy szigorított munkatelep étkezdéjét vezeti. A fehér szakácskabát alatt nem tűnik annyira szembe az elítéltek szürke csíkos rabruhá­ja. Bektyaskin alacsony, sovány ember, tekintete színtelen. Viselkedése békés. Halmozott büntetéseinek teljes ideje — 101 év. Ha egyetlen ember sorsa példáján szeretnénk figyelemmel kísérni, mennyire súlyos a sztálini idők öröksége, milyen hosszú ideig érezteti még ez az időszak a hatását, akkor Bektyaskinnak, a különösen veszélyes visszaeső bűnözőnek az élete teljes mértékben megfelel erre a célra. Még kölyök volt, 12 éves, amikor 1943-ban belopódzott egy étkezdébe, hogy magának, húgainak és öccsének vacsorát szerezzen. (Az apja a fronton volt, anyja elutazott.) Elfogták és öt évre ítélték. A Győzelem tiszteletére meghirdetett amnesztia ide­jén szabadult, de két év múlva, immár 16 éves korában Arhangelszk közelében halat lopott egy füstölőüzemből. Az ítélet: tíz év munkatábor. És ezután ez*már így ment folyton- folyvást... Azóta Bektyaskin, aki megrögzött bűnöző lett. három évet sem töltött összesen szabadlábon. Többségünk számára sokkoló hatása volt annak a látoga­tásnak, melyet ebben a rendkívül szigorú munkatáborban tettünk. Nem a drótkerítés, nem a zárak nyitása-csukása, az * Rövidített fordítás őrtornyok, a magánzárkák szürke fénye. Másvalami nyo­masztott bennünket. Bizonyára az, hogy itt több mint ezer elítélt van együtt. Gyilkosok, nemi erőszakért elítéltek, hiva­tásos tolvajok és rablók. Márpedig nálunk nem egy ilyen munkatábor van. Őszintén hisszük-e vajon, hogy megjavít­juk a bűnözőket? Ki és hogyan nevelje azokat az embereket, akik súlyosan vétettek embertársaik ellen? Az a munkatelep, melyet az újságíróknak megmutattak, a bűnözők világában „előkelő” helyezést kap. Ez annyit jelent, hogy itt csak a szigorított szabályokat ismerik el, nincsenek kivételezések, nincsenek olyan kasztok, melyek megengedhetnék maguknak, hogy ne dolgozzanak, megsért­sék a rendet. Ilyesmiért harcolni nem könnyű; a magánzár­kák sohasem üresek. Dolgoznak, nem sértik meg a rendet... Azt, hogy hogyan sikerül ezt elérniük azoknak az embereknek, akik a tábor munkáját irányítják, legfeljebb találgathatjuk. Egyébként róluk talán még kevesebbet tudunk, mint azokról, akiket őriznek. Munkájuk presztízse és nehézségi foka messze nincs egyensúlyban. Á negyedik, tizedik, tizenkettedik alkalom­mal elítéltek — gyilkosok és tolvajok — között tölteni a munkanapot nem nagy öröm. Maguk a nevelőtisztek és a tiszthelyettesek családjukkal együtt rendszerint a munkate­lep közelében laknak, a tábor viszont olykor több száz kilo­méterre van a várostól. Valaki megemlítette, hogy a munka­telep egyik dolgozójának a fia igen elcsodálkozott, amikor először járt a járási székhelyen: „Papa, nézd, mennyien van­nak! Hol az őrkíséret?” Évtizedeken át az elítélteket kényelmes és engedelmes munkaerőnek tekintették. A Kola-félsziget és Vorkuta bá­nyái. a kolimai út. a fehér-tengeri csatorna, a BAM régi szakasza ... Ki tudná elsorolni azokat a nagyszabású épít­kezéseket, ahol rabok dölgoztak és olykor el is pusztultak? Amikor ezt felidézzük, a régmúltra gondolunk. Csakhogy még tegnap, a hetvenes években is zsúfolva voltak a munka­táborok: minden esetben ide vitték az embereket — még akkor is, amikor nem is volt feltétlenül szükség szabadság­vesztés-büntetés kiszabására. És ma a munkatáborok meg­méretésének fő mutatója korántsem az átnevelés eredmé­nyessége, hanem a termelés. A munkatáborok számára is bázisidőszak alapján állapítják meg a terveket. {Folytatjuk ) Ülést tartott az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága A felvásárlás követi a világpiaci ármozgást

Next

/
Thumbnails
Contents